Új Úton, 1957. január (1-9. szám)

1957-01-20 / 6. szám

2 CJ ÜTŐN 1957. január 20, vasárnap AZ OLVASO FÓRUMA Hozzáértés vagy bizalmatlanság? Ritkán adódik a történelem­ben, hogy egy meghozott tör­vény már kész helyzetet szén' tesítsen. Nos 1945-ben a föld­reform végrehajtását szabályo­zó törvénycikk az i.yen ritka­ságok közé tartozott. A fel- szabadulás hozott ítéletet az „ezeréves per ’-ben. nem az írott jogszabály. Akkoriban éveken át dol­goztam egyik megyénkben a földreform végrehajtásának irányításában. Kis, összeforrott gárdánk sokat látott tapasz­talt, de észrevételeinkre ké­sőbb nem reflektált senki. Számos intézkedést hoztak idő­vel a parasztsák életére kiha­tással, de mi, akik benne él­tünk a jussához jutott falú problémáiban nem szólhattunk hozzá az ügyekhez. Köztudomású hogy a híres 1945 évi VI. te. a feudális osztály iránt meglehetősen megalkuvó rendelkezés volt, mert az akkori viszonyuknak megfelelően a középbirtokok­ból 100 holdat a kulákbirto- kokból ped.g 200 holdat (!) mentesített, s csak az egészen nagy birtokokat számolta fel teljesen. A szegényparasztság azonban nem böngészett pa­ragrafusokat, s igen sok he­lyen kiosztotta a fö desúmak visszamaradó birtokrészeket is- Ezért még 1946-ban kénytelen volt a kormányzat visszakozót fújni, s az 1945 évi VI. te. szerint jogtalan foglalások nagy részét is szentesíteni. Ez a bizonyos 1946 évi IX. te. már a munkásosztály offenziváját jelentette a feudális osztállyal szemben. Sajnos a végrehajtást irá­nyitó Országos Földbirtokren­dező Tanács nem voit egysé­ges a földbirtokosok és földhözjuttatottak váltakozva megújuló ro­hamai között. Három fe'vált­va ügyködő elnöke közül Macskása és Veres Péter az újat, Fi.ó Samu visront in­kább a régit képviselte, így sokszor egyes ügyek legfelsőbb elintézése azon múlt hogy pil­lanatnyilag ki elnökölt a ta­nácsban. Előfordult, hogy Ugyanabban az ügyben is szá­mos ellentétes utasítás szüle­tett. Somoskőújfalun, vagy Etesen például több ízben rendelte el az OFT. hogy he­lyezzük vissza a volt tulajdo­nost birtokai egy részébe, a földhözjuttatottak viszont mindannyiszor kapával, kaszá­val kergették el a végrehajtó közegeket. A gazdasági épüle­tekkel és felszereléssel még cifrább volt a helyzet. Bár a visszamaradó 100 holdakhoz gazdasági objektumokhoz is kellett volna hagyni, ezeknek egy része szőrén-szálán eltűnt, más részét az újgazdák foglal­ták le. Persze a vázolt körül­mények átmeneti gazdasági zökkenőkkel jártak, a földes­uraknak visszahagyott birtok­testek pedig teijes életképte­lenségük, tőke és felszerelés nélkül gyorsan elsorvadtak: volt tulajdonosaik egymás­után ajánlották fel őket a fej lődő ál ami gazdaságoknak és tszcs-nek. Azt hiszem e folyamatok és következményeik nagyjában megfeleltek a gazdasági és po­litikai átalakulás akkori fázi­sában munkásosztályunk el­képzeléseinek. Hogy ennek el­lenére sok társadalmi és gaz­dasági zökkenő, összeütközés keletkezett, okait az alábbiak­ban látom: A termelés zavartalanságát sokáig veszélyeztette az újon­nan kapott földek telekkönyv- vezésének húzódása, A föld­osztás úgynevezett telekkönyvi eljárás szerint készült, sokak ebben már a kollektivizálás előkészületeit látták. A mun­kák mémökhiány, de még in­kább a sok hozzá nem értő ember, álműszaki okvetetlen- kedése miatt nagyon lassan haladtak. A fölmérés vállalko­zásba. vételéhez jóformán sem­miféle képzettséget igazoló okirat sem kellett, így előfor­dult, hogy egy-egy „mérnök” hónapokon át „dolgozott” a fa­luban. míg rájöttünk: végzett munkája fabatkát sem ér, kezdhettük élőiről. Nagy prob­léma volt az is, hogy a ma­gyar nagybirtokok általában e!ég elhanyagolt állapotban kerültek szétosztásra, a fö dek legtöbbször rosszabbak voltak a falubéli kisgazdáknál, s a zsellérből előlépett újgazda szinte vért izzadt, mig vala­hogy ös&zeeszkábált magának egy kezdetleges gazdaságot. Vlégis, a fö’dhöz ragaszkodás oly nagy volt, hogy csak egé­szen kis százalékban fordult elő, hogy va’aki visszaadta az ■illámtól kanott földiét- Az ál­talános termelékenység vi­szont elég alacsony volt. A földreform körüli legsú- ’yosabb hibát azonban a ház- he’y osztások körül cs náltuk. Műszaki, községi, vagy város fejlesztési kérdésekben járat­lan „szakértők” vették igénybe a falú legértékesebb kender­földjeit, oly nagyszámú és oly bőkezű méretekben kiszabott telkeket hasítva belőlük, ami­lyeneket semmiféle szükséglet nem igazolt. Nagyrészük máig sem került beépítésre. Az ak­ció viszont rendkívül kiélezte a régi k’S és középparasztság és az uj gazdák közti viszonyt, mert a házhe’yrendezés az ese­tek 80—90 %-ban régi kispa­rasztok legjobb földjeit érin­tette. Mindez nem következett j volna be, ha szakembereink meghallgatása után reális ter­veket készítünk egy-egy köz­ség vagy város építkezési igé­nyeinek, a házhelyre jogosul­tak személyi körének valóban gondos megvizsgálása után. Később számos módosító ren­delet és belső utasítás igyeke­zett e téren menteni, ami menthető. Sajnos a főhiba itt és az alábbiakban vázolandó kérdésekben is az volt, hogy régi szakembereinkben nem bíztunk, újakkal pedig még nem rendelkeztünk. E bizalmatlanság kinövései­re jellemző, hogy a később világhírűvé vált Kreybig La­jost földbirtokos rokonsága miatt az egész nógrádi világ „fúrta”, az évek múlva egye­temi tanári rangra emelt Bas- kay-Tóthot pedig csak tudo­mányos munkásságának hirte­len felismerése és méltánylása mentette meg a „kinyírástól”, birtok öröklése miatt- De foly­tathatnék végnélkül. Manapság divat szemünkre hányni, hogy a kol’ektivizálás során erőszakoskoltunk a pa­rasztsággal. Szerintünk ez nem igaz. Viszont igaz, hogy kissé jobb közgazdasági előkészítés s a szakemberek jobb hatásfo­kú részvétele me’lett keve­sebb életképtelen csoport ala­kult volna, s igaz az is, hogy miképp vannak dolgos és do- iogtalan, munkakerülő embe­rek, úgy vannak serény, jól munkálkodó szövetkezetek és rest, kölcsönökre, munkaegy­ségelőlegekre, juttatásokra tá­maszkodó érdekcsoportok is Az utóbbiakat az e'ső komoly megpróbáltatás szétzü’lesztet- te. Viszont nem kár értük­.Az első tagosítások során ke­letkezett visszáságok oka is a szakemberek iránti bizalmat­lanságban keresendő. Már az előkészítő, bizalmas megbeszé­léseken felvetettük, hogy nagy felzúdulást fog okozni, ha a földosztás során is mellőzött, gyönge, úgynevezett állami tar­talékföldeket adjunk cserébe a dolgozó parasztságtól elvett táblákért- Akkoriban azonban egyetlen szempont a tszcs ér­deke volt, s bizony nem egy­szer került elkeseredett össze­csapásokra sor a cseretárgya­lásokon. Mindez egyrészt hát­ráltatta a csoportok szervezé­sét másrészt termelési kiesé­seket okozott. Nagy zűrzavart okozott egy ’dobén az ajándékozások és adásvételek szinte csaknem teljes leállítása is a falun. Mi­vel a megtörtént aiándékozá- sokat, végrendeleti meg­osztásokat, egyáltalán nem vagy csak nagy kínnal lehetett az ingatlan forgalmi bizottságon keresztül hajszolni, a parasztság „házilag” intéz­te el az ingatlan forgalmat s ezzel rengeteg gondot okozott az adóztató begyűjtő, katasz- terező szerveknek, amelyek sokszor azt sem tudták, melyik ingatlan kié? 1950 táján sok­szor rámutattunk e hibákra is, de hasztalan. Munkás-paraszt kormá­nyunk programjából világosan látszik, hogy az általunk is vá­zolt hibákat maga is világosan látja, s bizonyosra vehető, hogy a szakemberek őszinte munkája, s a feladatok végre­hajtásában történő általános bevonása e’eve lehetetlenné tesz majd minden hasonló problémát a jövőben. — pagony — ARÁNYOS MÉRLEGGEL Olvasgatom a jelentéseket, milyen új filmek kerülnek be­mutatásra közeljövőben, mi­lyen új könyveket jelentett meg egy-egy könyvkiadó, s az örömbe üröm vegyül. Öröm, hogy végre valóban művészi, szórakoztató nyugati filmek is tekintélyes számban ke­rülnek be hazánkba, hogy ha még döcögve is, de könyvkia­dásunk meg kívánja ismertet­ni a magyar olvasókkal a nyu­gati irodalom ha sokszor vitat­ható elvű, de művészi igényű alkotásait. Végre hazánk is a szabad szellem, az igazi kultú­ra színterévé, az alkotó viták, a művészeti irányzatok előre­vivő harcának színterévé vál- íik. De egy valamitől megkesere­dett a szám. Alig, vagy egyál­talán nem olvastam szovjet filmekről, regényekről, az új szovjet iradaiom művészeti termékeiről. Félreértés ne es­sék, nem azt kifogásolom én, hogy ismét harmadrangú és a Szovjetunióban is csak kispél­dányszámban kiadott könyve­ket, vagy közönségsikert ott sem aratott filmeket hozzunk a magyar közönség eléj Elég volt a hajboko.ásDól, *a dics­himnuszból, csak azért, mert valami szovjet. Nem segítet­tünk, csak ártottunk ezzel szovjet barátainknak is. De ki­fogásolom, hogy egy hatalmas nemzet, világviszonylatban is kimagasló kulturális éiete nem kap e tervekben elegendő he­lyet, rangot. Jöjjenek a nyugati — angol, amerikai, olasz, vagy francia — művek, filmek, minél na­gyobb számban, hogy ellásson népünk szeme mindenhová a földtekén. De jöjjenek az iga­zán művészi szovjet, sőt népi­demokratikus alkotások is mi­nél nagyobb számban. Úgy gondolom, ez jogos kívánság a magyar fiimlátogató, irodalom­kedvelő közönségtől. Arányos mérleggel mérjenek a kiadók, a film felelősei. (—ó) Zöldéi a paprika, karalábé palánta a hatvani Petőfi Tsz üvegbázában Hatvan környékén, Heves megye legnagyobb zöldöve­zetében tavaly négyezer hol­don termeltek zö dségfélét, paprikából, paradicsomból, dinnyéből és káposztából több ezer vagonnal szállítóiak Bu­dapestre, a környező iparvi­dékre, valamint a hatvani konzervgyárba. A kormány programnyilatkozata értelmé­ben ezen a vidéken is tovább fejlesztik a nagy hagyomá­nyokkal rendelkező belterjes gazdálkodást. A járási tanács mezőgazdasági osztályán már elkészítették az erre vonatko­zó tervet. A tsz-ek és az e- gyéni gazdák kívánsága sze­rint a zö dövezetet 2500 hold­dal bővítik. Szélesebb körben alkalmazzák a terméshozam A tarnabodiak Verve: 500 Tagon zöldségféle A zöldségtermelésről híres Tamabod község dolgozó pa­rasztjai eredményesen kihasz­nálják a helyi termelési a- dottságokat. A község hatá­rában mintegy száz helyen saját erőből kutakat fúrtak, és a föld felszínétől alig egy méterre lévő talajvízből öntö­zik kertészeteiket. A jó öntö­zési viszonyok kihasználására két évvel ezelőtt szakszövet­kezetét is alakítottak, amely­ben 37 nagy szakértelemmel rendelkező gazda, mintegy kétszáz holdon kezdte meg a paprika, paradicsom és egyéb zöldségféle öntözéses termesz­tését. A szakszövetkezet az elmúlt esztendőben több mint 300 va­gon elsőosztályú zöldségfélét termelt és értékesített. A tár­suláshoz az idén újabb har- rn.nc gazda csatlakozott, a termőterület pedig 380 holdra növekedett. Mivel nagyobb területen nagyobb lehetőség nyílik a fejlettebb termelési módszerek alkalmazására, úgy határoztak, hogy fokozatosan áttérnek a nagyüzemi gazdál­kodásra. A múlt esztendőben például csak az értékesítés volt közös. Az idén már a pa­lántaneveléstől kezdve min­den munkát együtt végeznek. A társuláson belül kisgépköl­csönző szövetkezetei hoznak létre, mivel a fáradságos ké­zimunka egy részét gépi mun­kával akarják felváltani. A napokban bejelentették, hogy hogy az öntözés továbbfej'esz- téséhez 80 szivattyúmotort is vásárolnak részben saját erő­ből, részben a földművesszö­vetkezet segítségével. A tar- nabodi szakszövetkezet tagjai nagyüzemi módszerekkel az idén már mintegy 500 vagon paprikát, paradicsomot és egyéb zöldségfélét termelnek az ipari vidékek dolgozóinak. növelését elősegítő módszere­ket. A tavalyi ezer holddal szemben az idén m.niegy másfél ezer hold lesz az a terület, amelyen öntözéssel nevelik a növényeket. Bo.do- gon, a környék legismertebb paprikatermo közsegeoen 200 holddal bővül a konyhakerté­szet. A járás tsz-ei jelentősen fejlesztik a jól jövedelmező zöidsegtermelest. A hord Pe­tőfi Tsz. 24 hóidat készít elő a konyhakertészeire. A csá- nyi Kossuth Tsz, mely tavaly több mint kétszázezer forintot jövedelmezett, negyven hold­ra bővíti a paprika, dinnye és parad.csomkertészetet. A Petőfibányához és a Mátravi- déki Erőműhöz közelesö Lő­rinciben zöldségtermelő szak- szövetkezet létrehozását hatá­rozták el a gazdák. A kony­hakertészetek egyébként már mindenütt megkezdték a me­legágyak elkészítését. A hat­vani Petőfi Tsz több száz négyzetméteres üvegházában zöldéi a paprika, paradicsom, és a kalarábé palánta. Előre­láthatólag március végén már piacra vihet.k az első meleg- ágyi szállítmányt. !illl)ll!líl?(llilill[!llllll!!lllllllll AZ EGRI Finommechanikai és Vasipari Vállalat épitőip&ii részlege elvállal családi házak építését, kőműves javítási mun­kálatokat, ács, tetőfedő, festő és mázoló munkákat. Eger, Sán­dor libre u. 4. REJTŐ JENŐ (P. HOWARD): — De én nem vagyok olyan, mint a többi polgár... Talán igényt tarhatok más elbánás­ra? — Ebben igaza van sir. ön nem olyan, mint a többi ál­lampolgár, hanem jóval ide­gesebb. Ezért részesült most is egy francia államhivatalnok részéről tapintatosabb elbánás­ban, mint aminőre okot adott — És mielőtt még a pulyka- vörös Yolland felelhetett vol­ttá, egy hűvös biccentéssel ott­hagyta. A lord két kezét zsebre vág­ta, egyikben kulcskarikáját, másikban néhány pennyt rázo- gatott, s izgatottan mondta: — Rendben van... Majd én szerzek hadsereget... Majd én bebizonyítom az államtitkár úrnak, hogy nemcsak idegileg kü'önbözöm... a izé..., na jó... viszontlátásra uraim... még hallunk egymásról... Egy biccentéssel leszaladt az autójához. A kapu előtt álló kocsiba ugrott, begyújtotta, de egy sofőr jött oda, és tisztelet- teljesen f.gyelmeztette a gró­fot, hogy a jármű az ő autó­taxija... Erre átült a saját ko­csijába és vad iramban rohant a Mammunia szálló felé. A gróf a Mammunia szálló teljes második emeletét bérel­te. Szállodában csak teljes emeletet foglaltatott. A csiká- gói világkiállításon, ahol más még szobát sem kapott, sir Yollandnak csak olyan emele­ten tudtak szobát szerezni, ahol két utas már megszállt: egy maharadzsa és egy ame­rikai szenátor. A gróf nyom­ban elhagyta a szállót, és mi­vel a városban nem volt sehol hely, megvette hihetetlen á- ron egy hajóstársaság óceán­járó gőzösét, kihordatta a ra­kományt, történetesen marha­hús konzerveket, ezt szétosz­totta a város szegényei kö­zött és beköltözött kíséretével a hajóra. A szobájába érve már nyu­godt volt. Évek óta semmi sem hozta ilyen izgalomba, mint ez a beszélgetés. Na jó... Majd ő megmutatja... És azt hiszik, hogy keresztülhúzhat­ják a terveit... — Valami. alkoholt Andreas — mondta a lakájnak —, sok szódát bele és izé... konyak, vagy whisky... Ki keresett? Különben ez nem fontos... Az első pohár után már más színben látta az ügyet. Végre is az államtitkárnak némi igaza volt abban a hm... hogy a Royal Dutch Borneón maga intézte ügyeit. Még vi­gyáztak is, hogy ne kevered­jen bele az állam... És amit egy ilyen Royal Dutch tud... Nevetséges... Nem adnak had­sereget? Kérem. Majd szerez. De nem rablókat és nem ág­ról szakadt őserdei boxbajno- kokat, hanem rendes hadse­reget... Igen kérem. Pénzzel mindent lehet. Csak szégyent vallani nem... Vesz egy rendes komplett kis hadsereget... Katonák, szuronnyal fegye­lemmel, zsolddal, akik tőle kapják a parancsot... Még egy pohárral, Andreas... Kö­szönöm... A harmadik pohár után már hálás volt az államtit­kárnak. Rávezette a helyes útra... Különben még gyává­nak látszot volna, aki a köz­társaság szoknyája mögé bú­jik, mert egy rabló néger in- korrektkedik, vagy ilyesmi... Néhány szurony kell... Hát majd lesz... Micsoda ostoba­ság... Hosszú ideig látta el szuronnyal Dél-Kínát és Me­xikó ma is milliókkal tarto­zik munícióért az egyik ha­dianyaggyárának. És ő mégis úgy viselkedik itt, mmt egy hittérítő, akinek a nyam- nyamok megették a bal lá­bát és most egyik helyről a másikra sántikál... Persze, hadsereg kell, uniformis és ilyen imperialista izé...., ami angolhoz való..., de hát pén ­zért mindent lehet... — Küldje Wilkie urat, Andreas, és a titkár jelent­kezzen, ha megjött... Wilkie úr alacsony volt, — kövér, mosolygós, hirtelen- szőke és bagolyszemüveget hordott. Ebben a leírásban benne van az egyénisége, a múltja, a jelene, sőt a jövője is. Mert mindenből láthatjuk, hogy Wilkie úrral sohasem történhet baj, amíg ezen a vi­lágon egy puhára vetett ágy van. Foglalkozására nézve Wilkie úr nem volt állásban. Munkával nem lehet megke­resni a polgári jólétnek azt a maximumát, ami ennek az embernek elengedhetetlen lét­feltétele volt. Semmi luxus, de sok kényelem. Jó ételek, rendes ruha, kitűnő szoba, fi­nom cigaretta... Most is mo­solyogva lép be az ajtón, mint akit a legkellemesebb látvány fogad. Holott 3ir Yolland ép­pen a lábaszárát vakarta, mert egy alattomos moszkitó megcsípte. — Jóestét sir. — Üljön le, Mr. Wilkie... — nekem költségvetést arról, És miután a vendég hanyatt hogy mibe kerül egy ilyen vetette magát egy karosszék- háborús embercsapat, vagy ben és szivart keresgélt, még mi... Wilkie közben lázasan gon­dolkozott. Miről van sró? Minek kell Yollandnak had­sereg és mi az ő teendője, ha a gróf megőrült? Kidolgozott egy tervet, amely szerint ösz- szejátszik Andreassai es el­titkolják gazdájuk elmebaját Mert ha a gróf zárt intézetbe kerül, akkor mehetnek kol­dulni, vagy dolgozni... — Nos? Kérdezte sir Yol­land, — min gondolkozik? — Azon, hogy mibe kerül az ilyesmi... Mielőtt azonban rátérnék előzetes költségeim­re, referálok... — Á... igen?... Tessék... — Livingstone itt van... — Livingstone? Ki az? Wilkie mindig elfelejtette a gróf gyengéjét. Livmgstone- ról ugyanis a gróf azt állítot­ta, hogy nem ismeri. Holott minden tájékozatlansága el­lenére ismernie kellett. Mert Livingstone a legnagyobb amerikai olajvállalat szolgá­latában állott. Nem volt mil­liomos, sem szakember. Li­vingstone kishíján kalandor volt. Járta a világot és petró­leumföldeket fedezett fel. Itt- ott esetleg kisebb lázadáso­kat készített elő. Ki volt Li­vingstone, akit sir Yolland az elmondottak dacára még hír­ből sem ismert? (Folytatjuk.) hozzátette, kétértelmű nyá­jassággal: — Csak úgy, mint­ha nálam lenne... Csak sem­mi fesztelenség... Izé, mondja maga ügyes ember? Nem? — Igen, azt hiszem. — Van valami, amit maga nem tud megszerezni? Wilkie gondolkozott. — Nincs — felelte aztán egyszerűen. — Tudna például egy had­sereget szerezni? A kövér mosolyogva le­gyintett: — Gyerekség... Motorizálva óhajtja, tankosztállyal vagy anélkül? — Maga igazán ügyes em­ber. És honnan van ilyen bő választéka haderőkben? — Nincs választék, de ami­lyent parancsol, olyat szer­zek. Nem nagy ügy. Ember, uniformis, fegyver és zsold, mindez beszerezhető. — Igen, igen, hát csináljon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom