Új Úton, 1957. január (1-9. szám)
1957-01-11 / 4. szám
1957. január 13. vasárnap CJ ÜTŐN A A FELSZÍN alatt: megdrágult energia, művezető, mint kereskedő, szétszedett villamosberendezés. nyilas a munkástanácsban — körülnéztünk a Mátravidéki Erőműben A FELSZÍN Néhány nap múlva megindul ' az utolsó, az ötödik gépegység is a Mátravidéki Erőműben, , s ezzel 120 megawatt áramot 1 termel majd a néhány hét előtti 30 helyett az Erőmű. Már most is négy egység dolgozik, a távvezetékeken fut az áram az üzemekbe, egyre gyorsabb ütemben folyik a munka az ország egyik legjelentősebb energ a „gyárában”. A felszín tehát nyugodt, sőt biztató, a felületes szemlélő összedörzsöli a kezét a megelégedettségtől, mert itt minden, de minden olyan rendjén megy, mint az a bizonyos karikacsapás. De mi Tan n felszín alatt? Van energia, s ez jó... de miért háromszor drágább az előállítása, mint azelőtt-., miért árul például kenyeret kétezer forint havi fixért egy művezető— miért szakadt ketté a munkástanács... miért kellett a levegőbe engedni energiaterme és helyett a VIII-as kazán termelte gőzt? Sorolhatnánk tovább a kérdéseket, s a rájuk adott válaszok, mindaz, amit az Erőműben megtudunk, azt igazolja, hogy a nyugalmas felszín csalóka, hogy enyhén szólva is, csúnya dolgok történtek az ellenforradalom napjaiban, sőt a legutóbbi napok alatt is ebben az országos jelentőségű üzemben. Ne kerteljünk: az Erőműben és a megalakult végleges munkástanácsban is az ellenforradalom került uralomra, amely mindent megtett, s megtenne ma is, hogy ez az uralom kissé továbbterjedjen az Erőmű falain, mondjuk az országhatárig, sőt azon is túl. Állításunk igazolására ismerkedjünk meg néhánnyal azok közül, akik nem átallották a nép nevében beszélni és cselekedni — a nép ellen. Az arcképcsarnok, ha nem is élvezetes, de tanulságos látvány lesz mindenki számára, s egyben alkalmas is arra, hogy levonjuk a tapasztalatokat: mi lehet a nép jogos követeléséből életrehívott munkástanácsból, ha az nem a népből, a munkásokból rekru- tálódlk. Vegyük talán sorba őket s utána választ kapunk, bővebb választ, az iménti sok miértre. Pál Imre művezető nyilas volt Nem tagja a munkástanács elnökségének, de minden ülésen „hivatalból” részt vesz. Fő hangadója a tanácson beGyurkó Géza: lül kialakult párt- és kormányellenes jobboldali szárnynak, uszít, szervez, agitál ma is, mint tette október 23 után. Közben előléptette magát főművezetőnek — az igazgató tudta, beleegyezése, felsőbb szervek jóváhagyása nélkül. Stróbl Alajos, a munkástanács elnöke, a turbinaosztály vezetője. Egyébként csak erről az osztályról vagy hárman „függetlenítették” magukat, a munkától Stróbl hozzájárulásával, mint tanácstagok. Pedig a törvény világosan előírja, hogy a tanácstagság társadalmi munka, s nem fizetett állás. A tanács elnöke egyébként közismert párt- és kor- mányellenességéről, amelyet egyáltalán nem rejtett véka alá. Fegyveres őrséget szervezett az üzemben, amelynek tagja volt például Minksz Árpád, lopáson többízben rajtakapott egyén, aki egyébként Strobl lakására is betört egyszer. Ennek ellenére, vagy éppen ezért a munkástanács elnöke megbízhatónak találta a „törvényes rend” biztosítására. Ha nem volna tragikus, humoros is lehetne. Miklódi Géza főmérnök, a volt ideiglenes munkástanács elnökének nevéhez fűződik számos kommunista kizavarása az üzemből, a kommunisták megfigyelése, nehogy szervezkedni próbáljanak, a sztrájkra való uszítás. De bármilyen furcsán hangzik, ez a kisebb. Mik- iódi főmérnök a legnagyobb energiainség idején szabotálta az energiatermelést. Szénhiányra panaszkodott, — egyetlen gépegység dolgozott csak, közben 2 ezer vagon szén volt a közelben tárolva, amit csak be kellett volna tárolni a kazánokhoz. Nem tette, mert nem tehette: ez tudniillik ellenkezett volna saját elképzeléseivel: Hogy ma munkanélküliség van az országban, úgy véljük, egy kis része akad ebben Miklódi Gézának is. Hozzátehetjük: ő volt az, aki a munkások által megválasztott Fehér Boldizsárt kiküldte a munkástanács üléséről. Fehér nem szólt közbe, nem is volt náthás, nem zavarta semmivel a tanácsülést, csak: kommunista volt. Balogh Ernő hét hónapja, s nem egy éve van az üzemben, de a törvényes rendelkezések ellenére ő is tanácstag. S milyen! Telefon ügyeletet tartott, s amelyik üzemet elérte, azt uszította a sztrájkra. Le akarta állítani Petőfibányán is a termelést, ö volt összekötője a Nagybudapesti Központi Munkástanácsnak, hordta az uszító röplapokat, vitte a híreket és fennen hirdette: „Amíg én itt leszek, a párt nem fog dolgozni!” \ párt már dolgozik s Balogh Ernő még az üzemben van. ö is a jobbszárny e- gyik „tehetséges” hangadója a munkástanácsban. S ezek medett sajnos beszélni kell azokról is, akik a rendkívül súlyos feledékenység hibájába estek. Máder Oszkárról, volt politikai tisztről és DISZ-titkárról, aki havi 3000 forintot keresett, s most ő szervezte meg az üzemből eltávolításra kerü'ő kommunisták névsorát. Lelkiismeretesen, aprólékosan csinálta, magát nem jegyezte fel, de ez érthető, mert Máder sohasem volt kom. munista, s most már a becsületéről is bőven lehetne vitatkozz. Ifj. Kozma Sándor is — az MDP volt tagja, most elnökhelyettese a munkástanácsnak — a feledékenyek közé ; tartozik. Elfeledte, hogy ő volt j a legfőbb munkaversenyszer- vező, hogy négyezer forint körül keresett, hogy buzgalmáért kitüntetést kapott — most szívvel-lélekkel a jobbszámy támogatója. Hogy miért beszélünk követ- ! kezetesen jobbszárnyról? Mert a munkástanács régen nem egységes. A múlt vasárnap is csak a ta- J gok fele jelent meg, úgylát- ‘ szik, elegük volt a „munkások képviselőinek” tevékenységéből. S ezt nem is lehet csodálni. Mintahogy azt sem, hogy az ilyen vezetésű és összetéte- ! lű munkástanács legfőbb gondja a polit kai, s a jó ég tudja, hanyadrendű problémája a munka. Pedig ez volna a feladata. Politizálnak, pedig nincs benne köszönet, kü’ön boltot szerveztek a Népbolt mellett, ahol vagy tizenegyen árulnak, közte művezető, havi kettő ezer forintért, bevezették a jegyrendszert, átvették a szak- szervezet szerepét, az igazgató jogkörét, általában minden jogkört, amit át lehet venni: a munka b ztosításán túl. így aztán a 4 ezer kalória helyett 5400 kalóriát használ el az energiaterme.éshez az Erőmű, s az önkö tség háromszorosára emelkedett. A 13 fillér helyett most kereken 40 fillérbe kerül egy kilowattóra energia előállítása, ami súlyos milliókkal károsítja meg az amúgyis nehéz helyzetben álló országot. A munkafegyelem rossz. Ez vezetett oda, hogy egy 32 megawattos gép, ahelyett, hogy áramot termelne, saját üzem- bentartásához a hálózatból vesz el energiát, hogy a VIII-as kazán gőzét a levegőbe kellett engedni, mert nem vették észre, hogy villamosberendezése szét van szedve. S am kor a pártszervezet kérte a munkástanácsot, hogy tegyen végre rendet, s tegye lehetővé, hogy a pártszervezet képviselője résztvehessen a munkástanács ülésein, hogy segíthessen a munkában: lako- nikus választ adtak ezek: „A párt politizáljon és ne üsse orrát a gazdasági dolgokba. S kii>önben sincs mód, hogy résztvegyenek a munkástanács ü ésén.” Méltó és okos válasz volt ez, csakhogy ezzel sem a kommunisták, sem a becsületes pár- tonkívüliek nem érthettek e- gyet. A párt az ország vezető pártja, s bár soha többé nem akar kioktató módon beleszólni semmibe, scha többé nem akar csalhatat’annak feltűnni, de tanácsot adni, segíteni, dolgozni, a nén ügyében polit'zál- ni akar, sokkal inkább és sokkal jobban, m'nt eddig tette. Akár tetszik ez néhány ellenforradalmárnak, akár nem... Mi úgy gondoljuk, hogy nem kell sok idő, s a tanács józan fejű többsége megszabadítja magát az üzem dolgozóinak segítségével a nem odavaló, népellenes elemektől. A munkástanács az Erőmű igazi gazdája, de váljon is azzá' Ejnye, ejnye Eger város tanácsa... Az elmúl napokban elbocsátások voltak és lesznek is országszerte. Az elbocsátottak tudnak arról hogy lesz munkanélküli segély, de bővebb felvilágosítást még nem kaptak- Megkérdeztük a városi tanács titkárságától, hogy tájékoztasson bennünket, s rajtunk keresztül az olvasókat. A következő feleletet kaptuk: «munkanélküli segély jár mindazoknak, akiket okt. 23-után, átszervezés miatt» elbocsájtottak és legalább öt évi munkából három évet tud igazolni« Igen, ezt Egerben és az országban mindenütt tudják már. Ennyi vei azonban nem elégednek meg az emberek se városunkban, se máshol Szeretnék azt is tudni, melyik lesz az a szerv, amelyik adja a segélyt, hol és mikor kapják meg? A városi tanácsnál viszont még csak valószínű dolgok vannak. »Valószínű — mondják — hogy a szociális osztály foglalkozik vele.« Ami valószínű, az nem biztos. De az biztos, hogy már vannak el- bocsájtott emberek, akiket a munkanélküli segély nagyon is érdekel. És van még egy »biztos« — az egri városi tanács keveset tud erről. MEGNYUGTATÓ SZAVAK BädÄ A Bélapátfalvái tat^rb /A/M-mlaáz —■ Szeretem a zenét Semmiféle hangszerhez nem értek, még a kpttát sem ismerem. De nagyon szeretem ... Talán éppen ezért A titokzatosság varázsa, a be nem avatottak szom ja a nagy titok után: ez lehet bennem, ha zenét hallgatok. Mint.. — állt meg egy pillanatra hasonlatot keresve-. — mint a vadember az öngyújtóra, olyan áhítattal és borzongva nézek a hangszerre... A lány elmosolyodott, kicsit lelhúzta ívéit szemöldökét, hogy arca valami kandi manóhoz hasonlított ebben a pillanatban, de aztán meggondolta magát, s így válaszolt. — Sok érzés lehet magában-. Akikben érzések vannak, azok mind szeretik a zenét, a dallamot. Rám Is nagyon, nagyon hat — borzongott össze «gy kicsit, hogy belegömbölyödött a háta, aztán elnevette magát. — Látja János ilyenek vagyunk mi nők, nem tudunk komolyak lenni, mégha komoly dologról is van szó. — Dehogy... dehogy — tiltakozott a fiú. Ez is azért van — bökött csontos, hosszú ujjaival a mosolygós arc felé — mert maguk nők telve vannak érzésekkel, a legkülönbözőbb érzésekkel — S ezt nevezik maguk női titokzatosságnak, meg rapszó- dikumnak, meg mit tudom én minek? — Ezt — bólintott komolyan a fiú, s közelebb csúszott a lányhoz. S ezt szeretjük is... ez lelkesíti a férfiakat évezredek óta. Már Pascal megmondta... — Hagyja János az idézeteit rántotta vissza a fagyos földre a lány... — különben is a dogmák kora lejárt. Bár mit mondott az a Pascal, egyáltalán nem biztos, hogy az ma is érvényes. Menjünk —■ állt fel a pádról, s fázósan megborzongott. A fiú nagyot sóhajtott, de ő is felállt a korhadt, télbe dermedt pádról, ahol vagy egy negyedórája üldögéltek már. Ha valaki látta volna a két piros orrú, beszélgetésbe merült fiatalt, bízvást azt gondolhatta volna, hogy vagy bolondok, A Bélapátfalvi Cement- és Mészmű dolgozói az átmeneti szén- és energiahiány idején sem tétlenkedtek. A gyár munkástanácsának és igazgatóságának határozata értelmében teljes erővel hozzáfogtak a szokásos téli nagyjavítások elvégzéséhez. Szerdán délig már a javításra szoruló forgókemencék, cementőrlőmalmok és szállítóeszközök mintegy vagy szerelmesek. Bár egyre megy... Ilyen hidegben leülni egy padra, mikor mindenki siet haza a melegre! A park fáin kis kupacokban, összehúzódva üldögélt a hó, mintha maga is fázna. Az úton már nem volt hó, a sár jéggé dermedt mint valami őskori láva, tompán csendültek rajta a léptek. A lány sötétedő délutánban akaratlanul is közelebb húzódott a fiúhoz. Összeért a válluk és lépteik is könnyed ritmusban olvadtak össze. Szép pár volt. A fiú egy fejjel magasabb, szőke, a lány karcsú, barna. Halkan dúdolt, valami rádióból hallott kedves kis dalt. Lágy althangja volt. A fiú csendben hallgatta, gondolatai úgy csapongtak ide-oda, mint- a fészket kereső, fázós, al- konyi verebek. — Nem fázik? — törte meg a csendet. A lány felnézett. — Nemi... nem nagyon. Jót tesz ez a séta, egészen elgénbe- redtem a pádon. — Itt nem látnak... ne értsen félre... átfogom a vállát mig megmelegszik. Jó? — hajolt közelebb a fiú. Az hallgatott egy pillanatig, mintha alaposan meg kellene fontolni az elkövetkező lépést, aztán összebor- zongott, — egy kicsit mesterkélten is. ölven százalékával végeztek. A javításhoz szükséges anyagokról, alkatrészekről a munkástanács gondoskodott. A gyár dolgozóinak tervei szerint, ha a közeli napokban elég szenet és energiát kapnának, úgy akkor a cement termelését és a mész égetését már január végén folyamatosan megtudnák kezdeni. Igen sokan türelmetlenül várták már a vasárnap megjelent forradalmi munkás-paraszt kormány nyilatkozatát, mely a legfontosabb tennivalókkal foglalkozik. Ez a nyilatkozat, melyet már sokan ismernek megyénkben is, világosan megjelöli a kibontakozás útját, politikai és gazdasági életünk normalizálódásának lehetőségeit. Ez a nagyjelentőségű állami okmány igen sok megtévesztett becsületes munkásban, parasztban és értelmiségben oszlatja el az eddig zavaros nézeteket, öntött bizalmat a jövőre nézve. De nem mondanánk igazat, ba elhallgatnánk azt a tényt, hogy emellett jelentős számban komoly kritikai szemmel fogadták a nyilatkozatot. Sokait azt mondják, nincs a nyilatkozatban biztosíték arra, hogy nem tér-e vissza a régi önkény, a parancsolgatás. De akik ezt mondják, mégsem olvasták el figyelmesen a mindenre kitérő sorokat. A nyilatkozat például világosan kimondja : „Soha többé nem engedjük meg, h >gy közügyek veGyöngyosi hírek — A városi tanács megkezdte az elmúlt években jogtalanul visszavont iparengedélyek ügyének felülvizsgálását. Eddig tíz kisiparosnak adták ! vissza iparengedélyét. ; — Az 52. fogadási héten Gyöngyösön egy darab 11-es és 18 tíz találatos volt a Totón. Tizenegy találatra 736, tíztalálatra 88 forintot fizettek. — A Vendéglátóipar jobban gondoskod k a dolgozók szórakoztatásáról. A volt Tőzsér- cukrászdában minden este 5 órától zene van. A Szabadság étteremben 5—9-ig tánczene, a Vörös Csillag étteremben 4—9-ig népi zene szórakoztatja a vendégeket. — Január 13-tól a gyöngyösi Petőfi és Szabadság filmszínházakban a Hyppol.t a lakáj című régi magyar filmet vetítek. — A Kitérőgyártó Üzemi Vállalat színjátszó csoportja a Lili bárónő bemutatására készül. A bemutatót február elején a városi kultúrházban tartják. — Igen, hideg van... karoljon át... kérem. S ez a kérem hidegen, kimérten csattant a mondat végén, olyan mentege- tődzésképpen, hogy azért nem jelent semmit. A fiú átkarolta óvatosan, tartózkodóan és megkérdezte. — így jó lesz?... kérem, — tette hozzá akaratlanul. A lány elnevette magát hangosan, csengőn, hogy megremegett a válla. A fiú nézett egy pillanatig, tanácstalanul, sután aztán ő is elnevette magát. Együtt nevettek sokáig, hangosan, voltaképpen maguk sem tudták, hogy miért. — Kedves fiú maga János — rázta meg sűrű haját a lány, hogy néhány fürtje ingerkedő- en csiklandozta meg a fiú orrát. — Kedves? Úgy gondolja? hát ennek nagyon örülök — lelkendezett János. Igazán örülök. — Minek örül? — Hát, hogy kedvesnek tart — vonta egy kicsit akaratlanul is közelébb. Az hagyta, s úgy tett, mintha észre sem vette volna. — No... nemcsak kedvesnek... csacsinak is. — A csacsi ellen tiltakozom. Annak olyan hosszú füle van, nézze az én fülem rendes normális. Meg a csacsi buta is, — tette hozzá játékos kimértséggel. zetésébe visszatérjenek a Rákosi— Gerő klikk mtUeninista vezetési módszerei, a személyi kultusz, s a tömegek érdekeinek figyelmen- kíoüt hagyása.''’ Ez a mondat- mély a kormány hivatalos állás, pontja, mindenki számára megnyugtató lehet. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy lesznek, és vannak még visszahúzó erők, akadnak majd anti- leninista demagóg elemek, de ezeket, ha vissza akarnak térni a „régihez”, a nép maga állítja félre a fejlődés útjából. A nyilatkozat kitér társadalmi életünk minden részére. Közli a kormány elgondolásait a közigazgatás egyszerűsítéséről, az ipar, a mezőgazdaság, a kereskedelem és a népművelés előtt álló feladatokról. Ezen elgondolások közül eddig legtöbb vitára az üzemek igazgatóinak állami kinevezéséről és felmentéséről szóló kitétel adott legtöbb okot. Igen sok munkástanács ugyanis úgy értelmezi ezt, hogy a kormány ezzel nyirbálni akarja a munkái-tanácsok jogkörét. Arra hivatkoznak, hogy az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete, mely a munkástanácsok hatáskörét szabályozza, kimondja, hogy a felettes szerv a munkás- tanácsok jóváhagyásával nevez ki igazgatót, vagy ment fel. Ezt a kérdést jelenleg még országszerte vitatják. De megnyugtató az a tény, hogy a munkás-paraszt kormány nyilatkozatában a többi között ezeket is kijelenti : „A szocializmus felépítésében támaszkodik a munkástanácsokra, és mindazokra, akik hajlandók a magyar nép boldrigulásáért harcolni“. Ez a a mondat ismét elismeri a munkástanácsok fontos szerepét, ismét megerősíti, bogy a koncáuy számít a munkástanácsokra. A magyar forradalmi munkásparaszt kormány nyilatkozatának megjelenése óta mégis nyögöd tabb, derűlátóbb a közvélemény. Ha némely pontját kritikusan is fogadják, egyben azonban mindenki egyetérthet. Ez az okmány új utakat jelöl meg, hogy a jövőben — a régi hibákat kijavítva — gyorsan talpraálljunk, és a nemzet haladó elemeinek összefogásával, a nép jólétének állandó fokozásával felépítsük a független szocialista Magyarországot. (K- J.) Eger város anyakönvvéböl Születtek : Csörgő Terézia, Kö- ^kény Emma, Csutor György, Lé- <vai Dezső, Pápista Julianna, Ma- <bel István, Montvai József, Pu- Sporka Béla, Lukács Imre, Koós ylbolya, Pócs Mária, Peterdi 1st- >ván, Baber Imre. > Házasságot kötöttek: Kádas »Antal — Murányi Margit, Biró »József — Vajda Aranka, Bodnár »István — Nemes Mária, Túri Bé- >la — Bóta Margit, Kiss Jó- >zsef — Baráth Erzsébet. > Meghaltak : Rapcsák József >(1893), Dr. Réti Szabó Gábor >(1905), Tímár Mária (1956), Ko- >csis Albertné (1902), Kiss Péter- >né (1927), Bader Apollonia (1876), >Palásti Ludmilla (1956), Répánsz- >ki József (1880), Barna László >(1932), Fodor Mária (1956), Mészáros Sándor (1895). j Hatvan város anyakönyvezi ? Születtek : Molnár József, Ku- >lics János, Kállai Erzsébet, Ko- >it'cz Katalin, Kovács Ilona. Mor- >vai János, Szabó Ildikó, Horváth > Gábor, Balázsfalvi Eszter, Ivády > Rezső, Zámbó Éva, Haholt Mik- Slós, Geiger Mária Anna. > Meghaltak : Zrupkó István 63 >éves, Kedves JakabnéNagy Terézia >66 éves, Zsozsa Mihály 48 éves. > tww\ rvw> rwvy ■ ■ twvs ■ ro i — NOVEMBER 13-a ó'a teljes <üzemmel dolgozik a Hatvani Cu- ikorgyár. Naponta 22—25 vagon <cukrot állítanak elő. — Na jó. akkor csak kedves; — lllegette magát a lány, ; s közben egészen mellé simult. ; A park kapujához értek. ; Megtorpantak egy pillanatra, : egymásra néztek. A lány piros: szája megnyílt egy kicsit, mint- ' ha szólni akarna, s egészséges: fogai ingerkedően bukkantak; elő. A fiú nézte., nézte, s karjai a lány dereka felé kúszott las-; san, nehogy megtörje a varázst.; Aztán a szája fölé hajolt, s hal-J kan suttogni kezdte. — Maga Is kedves... aranyos,; gyönyörű. Megcsókolhatom? A félig lehunyt szempár felvillant, idegesen, mérgesen s s fogak visszabújtak a húsos száj, ízes meleg fészkébe. — Mit gondol?-.. Mert,., mef megengedtem, hogy átkaroljor a hideg ellen — csattant fé élesen a lány hangja, hogy í fiú visszahökölt. — De... kérem, én csak... — Viszontlátásra kedves., mit kedves... mamlasz barátom fordult sarkon a lány, hogy ; következő pillanatban csal léptei ütemes kopogása emlé keztessen az eltűnt pillanatra A fiú állt egy pilanatig, aztán dühösen megcsóválta a fe jét. — Csak azt tudnám, hogj mivel bántottam meg... pedii olyan, de olyan tapintatos vol tarn... És dühösen megindult az el lenkező irányba-
