Népújság, 1956. november (84-91. szám)

1956-11-16 / 91. szám

2

N FPÜJSÁG

Néhány csendes szó

MIELŐTT az első szót papírra vetettem, sokat gondolkoztam: arta való-e ez a kavargó, vihai'os idő, hogy általános elmélkedésre fecsérel je az ember? S hogy érdemes-e írni egyáltalán?

Ügy hiszem, érdemes. írni érdemes minden időben és minden körülmények között. Ha csak két ember akad, aki elolvassa, aki gondolkozik rajta, s megérti, akkor már érdemes volt. És különösen érdemes az emberségről beszélni, mert az örök, mert magában foglalja azt, ami legfontosabb az emberben, hitén, meggyőződésén túlmenően: a jellemét. a becsületét.

Szerintem senkit sem szabad elítélni a meggyőződéséért, hacsak nem embertelen, népellenes ez a meggyőződés, hacsak nem válik gaztettek forrásává, mint a fasizmus, vagy a rákosizmus. Talán furcsa ezt a kettőt együtt emlegetni. De gondolkozzunk csak, nem rokon-e alapjában ez a ketté? A különbség talán csak az, hogy az egyik — a fasizmus — nyíltan vallja és hirdeti az embertelenséget, a másik pedig — amelyet rákosizmus néven emlegetünk — a szocializmus jelszavaival takarózott, s közben szervezte a maga gestapóját; elnyomta az egész népet, s közben vadállati módon kínozta, üldözte a ' becsületes, néphez hű munkásokat is. Sorolhatnánk ezt a bűnlajstromot a végtelenségig, de — hát fölösleges, ismeri mindenki. Ismerte már akkor is, amikor még csak suttogva lehetett beszélni róla.

, A lényeg az, hogy az embertelenséget, a népellenes- séget el lehet, el is kell ítélni, de a becsületes meggyőződést nem.

HA VALAKI politikai fordulatokat poziciószerzésre használ fel, s hogy ezt elérje, habozás nélkül hátat fordít mindannak, amit addig vallott és tett, az hitvány ember. Ha valaki elkerüli barátját, ha valaki nem fogadja »bukott« ismerőse köszönését, az hitvány- ember. Az emberség szempontjából édes mindegy, hogy a »bukott ember« a i’ákosizmus, vagy a forradalom napjaiban bukott-e le. Ha addig, amíg a hatalom lényében sütkérezett, érdemesítettük barátságunkra, akkor legyen jó akkor is, amikor ez a barátság, ez az ismeretség nem előnyt, hanem hátrányt hoz.

Hitvány ember az is. aki a bajban elmenekült felelőssége elől, sorsára hagyja feleségét, gyermekeit. Tudunk ilyen emberekről. Ez már nem meggyőződés dolga, — ez gyávaság, aljasság.

Vallottam eddig is és vallani fogom mindenkor, hogy egy ember értékét nem szavakban hangoztatott meggyőződése szabja meg, hanem az esze, a szíve, a helytállása, a becsülete. Vallottam és vallani fogom, hogy mindenkit olyan helyre kell állítania a nemzetnek, amilyet képességei és embersége után érdemel. Egyébért senkit sem szabad üldözni, félreállítani.

Nehéz időket élünk- De éppen a nehéz időkben kell a legáUhatatosabban vallanunk azt, amit nagy költőink, igáz államférfiaink, Petőfi, Kossuth, Ady, József Attila vallottak: az igazságot, az emberséget. Erre is tanított bennünket a nagyszerű magyar munkásság, a nagyszerű magyar ifjúság.

Ezt akartam mondani. Azzal fejezem be, amivel kezdtem: Az emberségről érdemes beszélni, s ha csak két ember van, aki elolvassa e sorokat, aki elgondolkozik értelmükön, nem volt hiábavaló az, írás.

VÉGÜL hadd idézzem a magyar munkásság igaz költőjének, József Attilának szavait:

Adtál földmívest a tengernek,

Adj emberséget az embernek Adj magyarságot a magyarnak . . .

GÁCS ANDRÁS

Lesx-e zsír, szén és tűzifa Eger város

lakosságának t

Nagyobb teret a kisiparnak

Minden városnak van valami jellege. Egert, amelyet mint barokk és a borok városának ismertek, még magán hordoz egy sajátosságot: virágzó, jóhírnevű kisiparát, amelyet még külföldön is elismertek.

Régi, nemes céhek maradványaként éltek itt kádárok, kötél verők, pékek, cipészekés szabók, de ki is tudná elsorolni a kisipar ezernyi ága- bogát, amely a lakosság szükségletét kielégítette. Virágzott a kisipar éisi jólét járt a nyomában. Nem tőkések, nem kis kapitalisták váltak belőlük, csak a megélhetésük volt emberhez méltó. Ez volt...

Nem egyszer vontunk mi már párhuzamot a múlt és a jelen közt és eltagadva az igazságot toliunk, vagy szánk mindig a jelen javára döntött. Mondjuk ki hát most, amikor már lehet, hogy a közelmúlt időszaka a kisipart elsorvasztotta. A régi kisipar egy satnya ága tengődött csak, s természetes az, hlogy így nyoma sem maradt az iparosok jólétének, illetve rendes megélhetésének.

Valaki kitalálta, a Rákosi- Kormányban. hogy nincs szükség kisiparra, mert az nap mint nap szüli a kapitalizmust. Ugyanakkor a többi népi demokratikus országban csak kis mértékben korlátozták a kisipart, inkább csak a pékeket és cukrászokat államosították és szigorúan az önkéntesség, az igazi önkéntesség elvén létesítettek szabó, vagy cipész KTSZ-eket. Nálunk nem így történt Jóformán bekényszerítették az iparosokat a KTSZ-ekbe. Előbb persze mézes madzagot húztak el az orruk előtt. Azt mondva, hogy a szövetkezeteket minden lehetőséggel támogatják, kevesebb adót kell fizetni, s ellátják bőven anyaggal, ettől a lehetőségtől pedig a vevőforgalom is növekedhet majd. A kisiparosok nagy része engedett az erőszakos rábeszélésnek, s gépeikkel, szerszámaikkal

együtt beléptek a KTSZ-ekbe. Nem mondjuk azt, hogy mindegyik KTSZ rossz volt, hiszen vjolt olyan szabó, cipész és asztalos KTSZ, amely megfelelő fizetést tudott biztosítani tagjainak. De ez volt a kisebbik rész. Nagyobb részt azonban a szövetkezetek tengődtek, nehezen fizették ki a részesedést és nem tudtak talpraállni. Volt, ahol a munkával volt a hiba, hiszen futószalagon készült és a kidolgozása végtelenül rossz volt, mert nem volt arra idő, hogy tökéletesen kidolgozzák. Ha lassabban dolgoztak, nem kerestek jóformán semmit. Volt olyan szövetkezet is, amely eleinte jól keresett, de ez szemet szúrt az államnak és rögtön kitaláltak olyasmit, hogy ne kaphassanak annyi részesedési. Ez történt a fodrászokkal és borbélyokkal, akiket most már pontszám szerint fizettek és volt úgy, hegy egy manikűrös például i csak 600—700 forintot tudott | keresni havonta, mert a pont- I száma a legalacsonyabb volt.

I Általában a szövetkezetekben 1 tilos volt a privát munka, i enélkül viszont kevés volt a

<

kereset, kénytelenek voltak mégis vállalni privát munkát, de akkor jött a feljelentgetés, a vádaskodás és ipar nélkül, kontárnak minősítették a legjobb szakembert is.

1953-ban Nagy Imre a kisiparosoknak visszaígérte az ipart, mert az a helyzet állt elő, hogy volt olyan falu, ahol nem volt kovács, kevés volt a borbély, a szabó, a cipész. A KTSZ-ek nagy része nem vál lalt apró munkát, zárak javítását, villany, vagy vízvezetékszerelést. így szükség lett volna a jó és rendes kisiparosok munkájára. Akkoriban 1 Egerben is tömegesen léptek . ki a KTSZ-ekből és váltották ki tömegesen az ipart. De , Nagy Imrét félreállították, s ' jöttek azok a titkos rendeletek, hogy meg kell akadályozni a kisipar törekvéseit. Legtöbb egyéni iparqs nem is tudta mennyi az adója, mert mindig csak előleget fizettettek vele. így azok az iparosok, akik 1953-ban kiváltották iparukat, kénytelenek voltak azt visszaadni, s vagy visszaléptek a KTSZ-be, vagy pedig elmentek más munkát vállal- ni.

S ez a helyzet még a mai napig sem változott, holott országunk és városunk vérkeringésének szüksége van a kisipar jóminőségű, becsületes munkájára, szükség van arra. hogy egyetlen egy kisiparos se nyomorogjon, ne nehezedjen rá a túlzott adó terhe és így elinduljon * egy olyan munkafolyamat, amely a lakosságnak minden tekintetben segítségére válik.

i

A i'endkívüli helyzet kihatásaképpen Egerben és környékén több közérdekű dolog vár megoldásra, több fontos kérdés foglalkoztatja a lakosságot. Nem tudni például, mikor lesz zsír az üzletekben, lesz-e elég tüzelő télire. Felkerestük hát az illetékes szervek vezetőit, hogy őszinte választ kapjunk ezekre a kérdésekre.

A zsírellátással kapcsolatban a megyei tanács kereskedelmi osztályán azt a felvilágosítást kaptuk, hogy a zsírbeszerzés egyetlen forrása most a Vágóhíd- és Húsfeldolgozó Vállalat munkája. Itt több sertés kerül levágásra, s ennek fehéráruiból próbálják biztosítani a szükségleteket. A múlt héten 30 mázsa zsír volt, s ennek jórészét a bányavidékeken mérték szét.

Ezen a héten körülbelül 120 mázsa zsír várható, s ebből elsősorban a közületi készleteket töltik fel, így a kórházak, a napközi-otthonok, az üzemélelmezés, s a Vendéglátóipari Vállalat raktárait. Természetesen a lakosságnak is marad, s a hét közepén több mázsa zsírt bocsátanak forgalomba Egerben.

Az is segít a bajokon, hogy a földművelő lakosság már megkezdte a sertésvágásokat, s ellátja magát zsírral. Egy

másik probléma: nincs elég olaj sem a városban, amely pótolhatná a zsírhiányt. Az a helyzet, hogy megszakadt minden kapcsolat a rákospalotai olajütővel, s nem jön az utánpótlás. A Terményforgalmi Vállalat megyei telepein van ugyan napraforgó mag, amit a mezőkövesdi olaj ütőben lehetne értékesíteni. Természetesen a zsírellátás végleges megoldása a rend és a nyugalom, s a kereskedelmi kapcsolatok helyreállta után várható csak.

Kevésbé megnyugtató választ kaptunk a TÜZÉP-nél, ahol jelenleg sem fát, sem szenet nem tudnak adni. A készletek kifogytak, utánpótlás alig van, s élőből is elsősorban a Sütőipari Vállalatot ‘látta el fával. Naponta egy-két teherautó fa érkezik csak a telepre. A fa-ellátás tehát az erdőgazdaságokon és a szállítóvállalatokon múlik. Szenet pedig akkor várhatunk, ha Egeresein bányából felszabadul némi felesleges készlet és a bánya tud ebből szállítani.

Végül az Erdőgazdaságnál érdeklődtünk, mi a helyzet a tűzifával, hisz a TÜZÉP csakis innen várhatja a szállítmányokat.

Az Erdőgazdaságnak a felső- tárkányi, az egri, a bélapátfalvi, a szilvásváradé erdőkből

86 ezer köbméter fát kell kitermelni és ez bőven elég lenne akár az ország jórészének ellátására is. Ennek azonban több feltétele van. Először is az szükséges, hogy az erdőgazdasági dolgozók, favágók mielőbb kezdjék meg a termelést. Igaz, ez még nem minden. A munka jórésze a szállítás dolgozóin múlik. A kivágott fát az erdei utak mellé kell vontatni a tő mellől, s ehhez az szükséges, hogy a környékbeli lakosság fogatokkal segítse ezt. A következő lépés pedig az, hogy az erdőgazdasági szállító vállalat és minden szerv, amelyik csak teheti, segítsen a fát beszállítani Egerbe. A kitermelés után a szállításokon múlik lesz-e elég tűzifája a lakosságnak.

Még egy dolog, ami sokat segíthetne, ez pedig a falopások megszüntetése. Az erdőgazdaság többezer köbméter fát kitermelt már, s ennek jórészét ellopták. A gazdaság vezetősége most arra kéri dolgozóit, kezdjék meg mielőbb a fakitermelést és ez is egyik biztosítéka lesz annak, hogy mielőbb tűzifához jusson Eger város és a megye lakossága.

Qtíil lilikül . .

Nevet nem írunk, felesleges. De írunk róla, mert kell, mert az

eset és szereplője a párt igaz erejét bizonyítja, nem azt az

erőt, amelyet a Rákosi - Gerő-féle klikk testesített meg.

—Alig jelent meg a

Népújságban a közlemény, hogy megalakult és megkezdte működését az MSZMP Egerben is, amikor a szervezet helyiségében egy színész kopogtatott be. Nehéz, nagyon nehéz órák voltak akkor.

s a színész mégis a következő kérést adta elő:

Elvtársak... engem évekkel ezelőtt kizártak a pártból, azzal az indokkal, hogy kispolgár vagyok... most eljöttem és jelentkezni szeretnék az MSZMP tagjai közé...

— S ezt az embert zárták ki a legnyugodtabb időben, — kispolgári magatartásáért. Ma. nem „kispolgári“ párttagok is meginogtak szép számmal,

T^itűnőre érettségizett 1951-ben, tovább JLV szeretett volna tanulni, beiratkozott a bölcsészkarra. Szakképzett, művelt emberként akarta megállni a helyét a társadalomban. Minden vágya az volt, hogy tanáenő lehessen. Négy évig tanult szorgalmasan, hogy majd tudását helyes pedagógiai módszerekkel belecsöpögtethesse a gyermekek buksijába. Hosszú évek után elérkezett végre az álállamvizsga. Ugyanekkor megkapták az irányító lapokat, ki hová kerül dolgozni.

Volt, aki örömmel, vagy bánattal nézegette a lapot, vajon hová is kerül dolgozni. De ő nem szólt egy szót sem, csak leverten maga elé nézett. Hirtelen átsuhantak előtte az elmúlt évek, az áttanult éjszakák, a szigorlatok, a vizsgák izgalma. És mmt, most megkapta az irányító lapot: könyvterjesztő vállalathoz kell menni elárusítónak. Nem vi* 8 *

:

tás, itt is szükség van ircdalmilag művelt emberekre, mert sokszor kér tanácsot a vevő, hogy milyen könyvet vegyen, de semmi esetre sem volt szükség arra, hogy tanárnőt helyezzenek ide.

Miért tanultam pedagógiát, miért izzadtam három féléven keresztül a finn-ugor nyelvészettel? Miért fizetett nekem az állam havonta 400 forint ösztöndíjat? Ötlött fel az eszébe.

Nem akart a könyvterjesztőhöz menni Tanítani szeretett volna, de hiába . . . Két hét múlva elfoglalta helyét a könyvesboltban.

Ö egy a sok közül, aki szenvedő alanya- volt a helytelen munkaerőelosziásnak, aki tudását, képességeit nem tudta kibontakoztatni- Mennyi ember kallódott el így, amikor fontosabb helyeken lett volna rá szükség

A Forradalmi Nemzeti Tanács közleménye

Tanítani szeretett volna

Vegyék majd figyelembe akiket illet

Állami és gazdasági életünk sok vezetőállása betöltetlen most Egerben is. A vezetők egyrésze — akik érezték, hogy tevékenységük sohasem egyezett a dolgozók akaratával, érdekeivel, önként mondott le, vagy egyenesen elszökött. Más hasonszőrűeket pedig, — akik foggal, körömmel ragaszkodtak a bársony székekhez, a személyi gépkocsikhoz, — a forradalom, a nép söpörte ki. Nos, nyilvánvaló, hogy e funkciókat — ha néhány kivételével is, amelyek az önkény, bürokratikus rohadtságával együtt feleslegessé válnak — be kell tölteni. Nem ártana hát, ha a város, az üzemek jelenlegi vezetői, munkástanácsai már most foglalkoznának ezzel a problémával.

Az önkény, a Rákosi-éra kedveit módszere volt, hogy adott helyekre egy-egy vezetőt, ha nem is a világ, de feltétlenül az ország másik, lehetőleg legtávolabbi sarkából állított /be. Erre most rnúr'semmi szükség nincs. Sőt az ellenkezőjére van szükség, hogy Egerben egri, olyan legyen a vezető, akit az egész város, vagy üzem ismer, szeret és tisztel.

Vannak-e ilyen megfelelő képzettséggel rendelkező szakemberek Egerben? Igen, vannak. Csak nagyrészük képességeinek, érdemeinek egyáltalán nem megfelelő helyen dolgozik. Lehetne sorolni sajnos bőven a neveket, de aki itt élt és él a városban, aki nyitott szemmel járt, kelt, ismeri őket. Köztiszteletnek örvendő jogászok, akik a felszabadulás utáni években jelentős — dolgozó népünk számára jelentős — közéleti tevékenységet nem folytattak, csak azért, mert — mondjuk például — a szociáldemokrata párt tagjai voltak, az építőiparban segédmunkásként, vagy legjobb esetben néhány forintos írnok! munkát végezhettek,

Hány műszaki. embernek, mérnöknek, párttagnak és párion kívüli vezetőnek kellett állását, szakterületét elhagyni, csak azért, mert őszintén meg merte mondani az igazat, mert szót mert emelni a dolgozók érdekei mellett, a Rákosi-ön- kény-politika ellen. Sok ilyen ember van Egerben. S dolgozó népünkkel együtt ők is várják, hogy ezután őket is emberszámba vegyék, hogy ők is emberhez méltó életet élhessenek.

A Rákosi-önkény „spanyol- csizmája” céltudatosan sok becsületes, á néphez hű, gondolkodni tudó és akaró embert megtiport, állított félre. Megtehette, mert kezében volt az ÄVH és mert nem volt rá szüksége, iiogy vezetői gondolkozó lények legyenek. Gondolkozott helyettük az önkény néhány megtestesítője.

Keressük meg hát ezeket az embereket, mert egész dolgozó népünk testvéri összefogásában rájuk is szükség van. Nem engedhetjük meg magunknak, — hisz kis nemzet vagyunk —, hogy diplomás emberek, különösebb végzettséget, nem igénylő munkakörben dolgozzanak. Ismeretes, hogy a megyei tanács munkástanácsának elnöke, dr. Korompai János szintén ilyen félreállított ember volt. Jelentős közigazgatási tapasztalataival, képzettségével a megyei tanács egyik osztályán volt kénytelen dolgozni. Most a nép a megfelelő helyre állította, üdvözöljük őt és bízunk benne. De keressük meg a többi korompaiakat is. És a ko- rompaiakat keressük, ne másokat. Nincs szükségünk a Rákosi—Gerő-önkény híveire vezető posztokon, de nincs szükségünk Horthy főispánjaira, népnyúzó főjegyzőire sem köz- igazgatásunkban, miniszteri tanácsosaira és egyebekre, állami életünkben, mint ahogy nincs szükségünk a kakastollas csendőrökre sem rendőrségünkben. Nincs rájuk sehol ebben az országban szükségünk.

A magyar fiatalok, a‘magyar nép vére nem értük hullt.

Vegyék majd ezt figyelembe, akiket illet.

S. M.

Eger város Forradalmi Nemzeti Tanácsa kedden délután három órakor ülést tartott. Az ülésen határozatot hoztak arra vonatkozólag, hogy tekintettel a tanácsok, rendőrség és üzemekben, a munkástanácsok helyes irányító munkájára — a Forradalmi

Tanács működéséi bizonytalan időre felfüggeszti. Mint testület ugyan nem szűnt meg — tájékoztatott bennünket Rákóczi Lajos a Forradalmi Tanács elnöke — csupán az irányitó, vezető hatásköréről mondott le a lenti, erre hivatott intézmények javára.

Munkást au acsok irányitják a gyárak, üzemiek életét

Pár nappal ezelőtt a forradalmi munkás—paraszt kormány egy olyan elhibázott rendeletet adott ki, amely szerint a megválasztott munkástanácsok jogkörét mindössze tanácsadásra korlátozta. Ezzel természetesen nem értettek egyet a gyárak és üzemek dolgozói, akik a munkástanácsokban látták i\z igazi munkáshatalom megvalósulását.

Kedden a forradalmi munkás—paraszt kormány, a munkások követelésére és kérésére megváltoztatta ezt a határozatot. Az új rendelet értelmében a munkástanácsoknak nemcsak tanácsadói jogkörük van, hanem teljes joggal és felelőséggel irányítják a gyárak, üzemek és vállalatok életéi. A

munkástanácsok döntenek az igazságos bérezés kialakításában, a túlfeszített normák eltörlésében és rendezésében. A munkástanácsok határozatait az igazgatók kötelesek végrehajtani, amennyiben azok nem sértik a gyárak, vagy dolgozók érdekeit, a fennálló törvényes rendelkezéseket.

nepüjsaq

Heves megyo dolgozó népének lapja.

Szerkeszti: a Szerkesztőbizottság. I

Felelős kiadó: Az MSZMP megyei 1 elnöksége és n megyei tanácsi Szerkesztőség és kiadóhivatal: Eger, Mártírok tere 1;

Posta Hók: 23.

Telefon: ?4-4S, 24-44. 24-48*

Heves megyei Nyomda V., Kger Felelős a Munkástanács elnökei Hangácsi Andrási

1