Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-10 / 79. szám

4 NÉPÚJSÁG 1956. október 10.. azerda Diákélelmezés Egerben Felnőtt ember .amikor ser­dülőkorban lévő gyermeket lát enni, akaratlanul is csodálko­zik, s azon gondolkodik, hova is fér el ez a teménytelen mennyiségű étel abban a nyur­ga, cingár kamaszfiúba, vagy leányba. Ez a csodálkozás azonban nem sokáig tart, mert az ember önkénytelenül visz- szagondol saját serdülőkorára, s eszébe jut, amikor maga is »olyan éhes vagyok, majd meghalok« — harsány kiáltás­sal rontott be a konyhába ebé­delni és 8—10 palacsinta, vagy két tányér főzelék elfogyasz­tása után körülnézett, hogy mit ehetne még. Nem csoda ez a hatalmas étvágy ebben a korban, hiszen ekkor fejlődik az emberi szervezet legerőseb­ben, s ha nem kapja meg a szükséges táplálékot, akkor ez az egész életére kihatással lesz. Szükséges tehát a jó táplál­kozás az ebben a korban lévők szamára, sőt még utána is, hiszen a fiatal szervezetnek erősödnie kell. így jobban megy a tanulás, a munka. Na­gyon helyes az például, hogy az egyetemeken, főiskolákon, a vizsgaidőszakokban — amikor «okkal több a munka, mint máskor — külön étrendet állí­tanak össze, több és jobb mi­nőségű ételt adnak, hogy a többletmunka következtében •lfáradt szervezetet megfele­lően táplálják. Eger diákváros, többezer vi­déki fiatal tanul itt az egriek mellett. Nézzük meg, hogy milyen az élelmezés a diákott­honokban, a főiskola menzá­ján. A Vörös Csillag diákotthon­ban, ahogy fejérünk az eme­letre, ínycsiklandozó illat ter­jeng a folyosón. Kész az ebéd A konyhában hatalmas aszta­lokra van kirakva a dióska­lács Bizony, ez olyan finom, hogy még otthon sem ehetne jobbat az ember. A dió nemcsak »mutatóba« van a kalácsba téve, hanem egyenlő vastagságú a dióréteg n tésztáéval. Aznap nemcsak ebédet főztek, hanem télire tettek el savanyúságot, befőt­tet is. Az ebédlőből evőeszköz, tányércsörgés hallatszik, terí­tenek. hiszen mindjárt egy óra és jönnek haza a gyerekek... Akár a konyhába, vagy az ebédlőbe megyünk, mindenütt tisztaság, rend, ahogy látjuk, hogy főznek, érezzük azt a szeretetet, amivel a diákott­hon dolgozói ápolják a tanév idejére rájuk bízott gyereke­ket. Ez érződött Szaniszló 1st- vánné konyhavezető hangjából is, amikor elmondta, hogy mindent megtesznek a jó koszt, a megfelelő táplálás ér­dekében. — Sajnos, nem min­dig tudjuk azt adni, amit sze­retnénk, kevés töltelékárut ka­punk. Sőt többször előfordult az is, hogy amikor elmentünk a húsért, kétórás ácsorgás után mondták meg, hogy nin­csen. Vagy hideg vacsorát szeretnénk adni, elmegyünk a kenőmájasért és nem kapunk, pedig egy serdülőkorban lévő fiúnak nem adhatunk csak zsíroskenyeret vacsorára. Igaza van Szaniszló István- nénak. s ezúton kérjük az il­letékes szerveket hogy fordít­sanak nagyobb gondot a diák­otthoniok húsellátására. Kék köpenyes diáklányok sétálgatnak a folyosón, ki ta­nul, ki a szekrényt rendezgeti, ki pedig ebédelni készül. A Szilágyi Erzsébet leány diák­otthon folyosóján vagyunk. Az ebédlőben a naposftk teríte­nek, az üres asztaloknál pe­dig tanulnak, hogy azt a kis időt se veszítsék el, ami az ebéd és az utolsó óra között van. Egyik ilyen tanulgató csoporthoz odamegyek, meg­kérdezem, hogy mi lesz az ebéd. — Nem tudjuk — hangzik a válasz. —; De biztos, hogy jó lesz. Nagyon jó az idén az el­látás. . Igaz, tavaly sem volt rossz, de az idén még jobb. Ebben a percben már feltű­nik az ajtóban az első tál le­vessel a napos. Paradicsomle­ves, következő fogás rántott hal burgonyával és tészta- Hangos csiviteléssel tódul be a leánysereg és jó étvággyal kezd az evéshez. Csengetnek, vége az előadás­nak, ebédelni indulnak a Pe­dagógiai Főiskola hallgatói is. Bableves és káposztástészta az ebéd. Van, aki hatalmas ét­vággyal kezd enni, van, aki csak fintorogva nézegeti a ká- posztástésztát. Hiába, ahány ember, annyi ízlés. A fiúknak általában az a véleménye, hogy adhatnának többet is, főleg húsból, mert ha pörkölt van ebédre, és a négy szem hús­ból egy csont, — a másik mó- csing, az nem valami laktató. A lányokból az örök háziasz- szony ütközik ki. A mennyi­ség elég, de jobb volna, ha ízletesebben főznének, mert sokszor nem tudjuk, hogy mi­lyen levest eszünk tulajdon­képpen, meg bizony jó lenne, ha a húst jobban megfőznék, puhább lenne. De ezek elle­nére is sokkal jobb a koszt az idén, mint a múlt tanévben, sokkal változatosabb is az ét­rend. Láthatjuk, hogy a diákélel­mezés vezetői mindent elkö­vetnek, hogy a diákok a meg­felelő mennyiségű és' minőségű élelmet megkapják, mert csak így tudnak tanulási kötelezett­ségüknek eleget tenni és emel­lett sportolni, vagy önálló tu­dományos munkát végezni. A város általános diákélelmezési színvonalától még némileg el­marad a Pedagógiai Főiskola, de az illetékesek itt is azon varrnak, hogy a Főiskolán se legyen panasz a koszt minő­ségére, mennyiségére­SEGESDY ANNA TERVTELJESiTÉS, VAGY ÁRDRÁGÍTÁS A gyöngyösi földmúvesszövetkezet vendéglőjében (sön- tésben) egy korsó világos sör 3 forint 20 fillérbe kerül. Va­jon nem-e meríti ki ez az árdrágítás tényét? Érdeklődésem­re az üzem vezetője elmondja, hogy a söntést este nyolc óra­kor zárják, utána csak asztalnál ylő vendégeket szolgálnak ki. Azonban a tények az ellenkezőjét bizonyítják, mert este háromnegyed kilenckor is a söntésben fogyasztják a dol­gozók a sört, — csak 70 fillérrel drágább áron. Miért huny­nak szemet az illetékesek az efajta burkolt árdrágítás fölött. Tóth József <53 naptár <53 Október 10: 1856-ban született Oscar Wilde angol költő és író. Jugoszláv filmhét kezdődik Egerben. Október 11: Hatvan éve nyílt meg a Buda­pesti Iparművészeti Múzeum. 1936-ban Spanyolországban meg­alakult a magyar önkéntesek bri­gádja. Október 12: 1856-ban halt meg Richard Gu- yon, a magyar szabadságharc an­golszármazású honvédtábornoka. — A BUDAPESTEN. ven­dégszereplő hindu művész- együttes tagjaiból 50 vendég érkezett október 4-én Egerbe. A hindu vendégek egy napig tartózkodtak itt, s az elragad­tatás hangján nyilatkoztak vá­rosunkról, majd Miskolcra utaztak tovább. — A MÁTRA VIDÉKI ERŐ­MŰ pártbizottsága és a Haza­fias Népfront bizottság elnök­sége értelmiségi ankétot ren­dez 16-án este 7 órakor a Mát- ravidéki Erőmű kultúrtermé­ben. Előadó Koltay Sándor. Vita vezető: Bodor Mihály. — ÜJABB KÖTETTEL gyarapod­nak könyvkiadásunkban a zenei életrajzok. A jövő év folyamán megjelenik Pourtales világhírű re­génye: Liszt Ferenc élete. HAT újabb termelőszövetke­zet nyújtotta be a napokban gépkocsiigénylését, köztük a poroszlói Béke, a hevesveze- kényi Béke, az atkári Micsu­rin termelőszövetkezet. így már 26 termelőszövetkezet ren­delkezik majd gépkocsival a megyében. TANÁR ÚR KÉREM Az Egri Vörös Csillag Filmszínház október 11—17-ig mu­tatja be Karinthy Frigyes híres könyvéből készült filmet, a »Tanár úr kérem«-et. A film főszereplője, Bauer jó néhány percet késett, a tanítás már megkezdődik, mikor besomfordál az osztályba. Frölich, a matematika tanára kihívja a fiút felelni, de nem tudja a leckéjét, ezért intőt kap. A fiú esze most nem a ta­nuláson jár, hanem gondolatait korszakalkotó találmánya, az örökmozgó foglalja le. Egy egész tanítási napot lá.hatúnk. a gyermekek csínytevéseit. Tanítás után Bauer félve ban­dukol haza, az intővel a zsebében. A Bauer-család már ja­vában ebédel, amikor a kis diák megérkezik. A mama, hogy elterelje a figyelmet az ott lévő Stand néniről, az is­kolai dolgok felől érdeklődik a fiánál. Ekkor kiderül az intő, s a verés természetesen nem marad el Este csodálatos ál­ma van a fiúnak és ebből az álomból a reggeli ébresztő »za­varja« fel, újra iskolába kell menni . . . MOZIMŰSOROK: Egri Vörös Csillag: Október 10: Traviata (olasz). Október li—17: Tanár úr, ké­rem (magyar). Délutáni előadás : Október 10: A sas fia (jugoszláv). Egri Bródy: Október 10: Szökevények (fran­cia). Október 11—14: Füst az erdőben (szovjet). Gyöngyösi Szabadság: Október 10: Bagdadi tolva) (an­gol). Október 11—17: Látogatás a fel­hőkből (csehszlovák). Gyöngyösi Puskin: Október 10: Bagdadi tolvaj an­gol). Október la—17: Riadó a hegyik­ben. Újra börtön, az ellenőrzés hiánya miatt INAPOLY1S TEPfcRlO Ugy-e bizarr ötlet? Pedig nem is mese, megtörtént. Va­lamelyik nar> a 14-es árudában (Zalár utca) egy dolgozó 20 deka tepertőt kért. Mikor hazament, meglepődve tapasztál­lá, nogy a 20 deka tepertőből körülbelül 5 deka volt csak tepertő, a többi pedig nápolyi törmelék. Mivel a dolgozónak jó ízlése volt, a tepertőt inkább kenyérrel szereti, arra kéri a 14-es áruda vezetőjét, máskor ne tegyenek vele ilyen tré­fákat. Micsoda műsorpolitika? Űj jugoszláv filmet vetítenek városunkban, a »Sas fia«-t. Érdekes, izgalmas, eseményekben dús film ez, de ke­vés ember tudja megnézni. A MOKÊP jóvoltából a Vörös Csillag Filmszínház délután 4 órára tűzte műsorára. Nem kell sokat bizonygatni, hogy néhány embert kivéve, általá­ban a dolgozók ezt az előadást nem látogathatják. Hogy teljes legyen a bosszúság és nehogy véletlenül mégis va­laki vasárnap délután próbálja megtekinteni a filmet, a va­sárnapi műsorról is levették a filmet. Ideje lenne már ezen a kétbalkezes műsorpolitikán változtatni. (B. J.) Sok gyenge-akaratú ember került már börtönbe az ellen­őrzés hiánya miatt. A minden­re kiterjedő, alapos ellenőrzés sok pernek vette volna elejét. Sajnos, ekörül még mindig baj I van. Legutóbb az egyik bűn­ügyben ismét ez volt tapasz­talható. A vádlottak padján jó meg­jelenésű, 30 év körüli fiatal­ember ül. Dr. Máhr Gábor, a Heves Megyei Kerámia Válla­lat jogvégzett főkönyvelője. A volt főkönyvelőnek nem ez volt az első szembetalálkozása a törvénnyel. Kisebb-nagyobb visszaélések miatt már ült né­hány hónapot, — aztán feltéte­lesen szabadlábra helyezték. Hosszabb ideig állás nélkül csavargóit, majd a Heves me­gyei Kerámia Vállalat alkal­mazta. Dr. Máhr csakhamar a vállalat főkönyvelője, beosz­tott könyvelője, adminisztrá­tora lett egyszemélyben. Itt így a törvény által előírt leg­elemibb ellenőrzés sem volt meg. Máhrnak jól jött ez az anar­chikus állapot. Nagyon el volt adósodva A munka utáni sok hiábavaló járkálás lelki de­pressziót váltott ki benne, zül­lésnek adta fejét. A borban és a kétes értékű barátokban ke­resett kiutat. Ezek a »baráti« találkozások, tivornyázások bi­zony nem voltak olcsók. Kü­lönböző helyekről kölcsönöket vett fel, s mire állásba jutott, épp eléggé eladósodott. A fő­könyvelői fizetés nem volt elég az adósság fedezésére, no meg előbbi életmódjával sem tudott felhagyni. »Dörzsölt« fiú volt. Csakha­mar rájött, hogyha itt nem, akkor sehol nem tud pénzhez jutni. Nem sokáig tétlenkedett. Állásbajutása után négy-öt nappal meg is szerezte az első 3000 forintos tételt. Ezt követ­te aztán a többi. Néhány tétel a sok közül: július 14-én 3000, augusztus 11-én 40Ó0, szeptem­ber 2-án 4000, szeptember 10-én 3000, és így tovább. Minden hónapban leemelte a maga 4-5 ezer forintos sápját. Nem ment nehezen, ö kezelte a csekket, ő vette fel a bankban az össze­get, ő szignálta és könyvelte el (hamisan) a tételeket. Kereszt­be könyvelést végzett — mely­ről a kihallgatás során nem Júaimtilt-d cl fdjúttgőc á ÇJjlnAc cl Szmlm/Lciéfi álmmcL? egyszer vallotta: »Ez az én ta­lálmányom.« Bár eleinte sót haszna volt ebből a találmány, ból, a végén mégis ráfizetett. így ment a csalás hónapo­kon keresztül, végül is amikor már 60 ezer forintnál mozgott az elsikkasztott összeg, rajta­vesztett. Az egyik hamisítás bosszul sikerült, s ezen meg­bukott az egész nagyarányú sikkasztási história is. Dr. Máhr előbb tagadott, majd a bizonyítékok eléje tárása után tételenként beismerte bűnös­ségét. így indult ellene társa­dalmi tulajdon sérelmére is­mételten elkövetett sikkasztás vádjával eljárás. A járásbíró­ság által kiszabott négy évi börtön ad majd időt arra Dr. Máhrnak, hogy levonja a maga számára a következtetéseket. De ebből az ügyből van más tanulság is. Inotai elvtárs, a vállalat vezetője tanúvallomá­sában ezeket mondotta: »Én ellenőriztem ugyan, de szám­szaki dolgokhoz nem értek, így nem is tudtam felfedezni a sikkasztást.« Nps, nem árta­na gazdasági vezetőinknek több szakismeretre szert tenni, s elsajátítani, megtanulni úgy a vezetést, hogy még a fő­könyvelő munkáját is képesek legyenek ellenőrizni. Csak használna, ha számszaki dol­gokhoz is értenének, hisz a jó vezetéshez ez is nélkülözhetet­len. De hivatásos ellenőrök sem végeztek jó munkát, különben a sikkasztó főkönyvelő nem kapott volna »kiváló dolgozó« jelvényt. De nézzük csak meg, mit mond erről Máhr? »A ki­váló dolgozó jelvényt csak heccnek tartottam —, ami vi­szont az ellenőrzést illeti: az nem volt. Ha egy kicsit job­ban megnézték volna a köny­velést, azonnal kiugrott volna a sikkasztás. Kezdetben féltem is ettől — vallja a továbbiak­ban —, de mikor láttam, hogy két revíziós vizsgálat sem jött rá a dologra, újra folytattam, így sodródtam tovább, to­vább ■ . .« Hát igen, ellenőrzés az nem volt. Még egy segédkönyvelő felvételével is spóroltak, amit aztán így megtakarítottak, el­sikkasztotta Máhr. Mihelyt be­töltötték ezt a munkakört, megszűnt a sikkasztás, a hami­sítás, sőt a régebbiekre is fény derült. Ha előbb teszik ezt, nem történik mindez. Nem sik­kasztották volna el a vállalat sokezer forintját és nem került volna egy fiatal, könnyelmű gondolkodású, gyenge akaratú ember évekre a börtönbe. Érdemes ezen elgondolkod­ni .. . JANOS ESTÉRÖL-estére az egri iolgozók újabb és újabb szá­jai gyönyörködnek színhá- :unk értékes Csongor és Tün- ie előadásában. Érdemes oly- cor a színházból hazamenők órai között elvegyülni. Hall- '.atni az elismerő, vagy egyik- násik alakítással vitatkozó véleményeket. A beszélgeté- ekben Vörösmarty halhatat- an remekművével kapcsolat­án kérdések is felmerültek. \z egyik ilyen kérdésre sze- etne e pár sor most némileg ligazító választ adni. A kér­és így tehető fel: jogos-e a asonlóság megfigyelése a 'songor és Tünde, valamint hakespeare Szentivánéji álom mű víg játéka között? A magyar irodalomtudo- íány sokszor vizsgálta már :t a kérdést. Az olyan össze- ■glaló drámatörténelmi ta- ílmányok, mint Bayer Jó- ef, Vértesy Jenő ismert kö- tei is, számos egyezésre, ha- mlóságra utalnak, még in- ibb a Vörösmartyval foglal- izó önálló, tehát részlete- bb kritikák, amelyek közül ak a példa kedvéért emeljük Gyulayét, vagy Babits Mi- lyét. A legjelentősebb mun- t e téren azonban Fest Sán- r, a debreceni egyetem tra­ms körülmények között el- nyt volt tanára, a magyar— angol kulturális kapcsolatok egyik legjobb ismerője végez­te, akinek idevonatkozó ta­nulmányai a Magyar Shakes- peare-tár X. és XI. köteteiben találhatók meg. A tanulmányok megállapí­tása szerint Vörösmarty a Csongor és Tünde és néhány más drámájának írása idején behatóan olvasgatta, tanulmá­nyozta Shakespeare drámáit, így érthető, hogy különösen történelmi drámáiban kétség­telen egyezések, hasonlóságok jelentkeztek. Kisebb hasonló­ságok a Csongor és Tündében is megfigyelhetők, még pedig nem csupán a Szentivánéji álommal, hanem más Shakes­peare drámákkal kapcsolatban is. KIT NEM emlékeztet a Csongor tudósának második monológja egyes gondolatai­ban a Hamlet „Lenni, vagy nem lenni”-jére? Közvetlen e monológ előtt pedig a vissza­térő fejedelem szavai a Lear királyéhoz hasonló pátosszal hangzanak: „Lázadj fel ten­ger, Béke te hullj alá...” stb. Más motívumok Shakespea­re Macbeth c. tragédiájával való kapcsolatra utalnak. Az ördögfiak első megjelenésük­kor a Macbeth három boszor­kányához hasonlóan viselked­nek. Még több a hasonlóság a jóslási jelenetekben. A Mac­beth-ben a három boszorkány, a Csongorban a vén Mirigy készítik a megtévesztő jóslá­sok eszközeit. A boszorká­nyok, miközben a bűvös italt készítik, újra és újra ismét­lik a varázsigét: Dauble, dauble, toil and trouble Fire bűm and caldron bubble. A varázsigét ezt a hangzás érzékeltetése kévéért angolul is idézett szöveget Szabó Lő­rinc így fordította: Szikra pattan, olthatatlan Ég a munka, forr a katlan. Mirigy varázsigéje, az em­lített angol szöveg hangutánzó változata: Forrj kút habja, forrj — Tajtékot sodorj! Hasonló egyező motívumokat állapított meg a filológia a Téli rege, a Vihar, a Romeo és Julia stb. Shakespeare drá­máknál. A legjelentősebb egyezések azonban a Szent­ivánéji álommal kapcsolatban figyelhetők meg. Bayer József és Babits Mi­hály egyaránt a Szentivánéji álom hatását látják már ab­ban, hogy Vörösmarty aGyer- gyai szép históriáját nem ha­sonló elbeszélő, hanem drámai formában dolgozta fel. — Már Gyulai említi és különösen Riedl Frigyes elemzi a kap­csolatot a Csongor V. felvoná­sában a nemtők tündért tánca és játéka, meg a Titánia sora­koztatta tündérek éneke és körtánca között. Ez a jelenet sajnos az egri színház előadá­sából érthető technikai okok­ból kimaradt. Ugyancsak egye­ző motívum, mikor az egyik ördögfióka Balga öltözetével és hangjának utánzásával tévesz­ti meg Csongort. A Szentiván­éji álomban Puck Lysandert és Demetriust szintén a másik hangjának utánzásával vezeti tévútra. — Egyáltalán igazat kell adnunk Babits Mihály­nak, aki a Szentivánéji álom Puckj át, a Csongor ördögfiai. manói »kedves bátyjá«-nak te­kinti. AZ EGYEZŐ és hasonló mo­tívumok keresése és megálla­pítása közben azonban a kriti­ka állandóan hangoztatja, hogy Vörösmarty kétségtelenül Sha­kespeare hatása alatt, de tel­jesen szabadon, önállóan al­kotta meg a maga remekét, így a nemtők említett jelene­tével kapcsolatban már Riedl kiemeli az egyezések melletti nagy különbséget. Titánia tündéreinek egyik csoportját hernyót ölni, másikat bagolyt hassegetni, a harmadikat a bőregerek szárnyából a kis manóknak ruhát készíteni, te­hát különböző hasznos mun­kára küldi. A Csongor nemtői viszont a legszebb magyar né­pi játékok egyikét elevenítik meg előttünk. — Babits, aki a Puck és a manók közötti ha­sonlóságot említi, maga mutat rá, hogy az ördögfiak, igaz, hogy önzőbbek és falánkab­bak ,de egyben élettől duzza- dóbbak, jobban a mi viszo­nyaink közé valók. — Nincs, sajnos, terünk arra, hogy rész­letesebben elemezzük a mon­danivaló, a kompozíció, a rit­mus terén egyaránt fellelhető különbségeket, amelyek mind Vörösmarty művének teljes eredetiségét, sajátos nemzeti vonásait bizonyítanák. összefoglalva a kérdésre a választ: Vörösmarty az iga­zi írók módján lelkiismerete­sen tanult az előtte jött nagy angol mestertől, de sohasem lett egyszerű utánzójává, má­solójává. A Csongor és Tündé­vel kapcsolatban pedig való­ban méltán állapította meg róla a kritika: Shakespeare és Vörösmarty e mű esetében »nem mester és tanítvány«, hanem egymás méltó társaként állanak már egymás mellett. PATAKI LASZLO főiskolai tanár

Next

/
Oldalképek
Tartalom