Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-24 / 83. szám

1956. október 24. szerda NÉPÚJSÁG 3 Egy vaskályha és as igasgató jogköre NAPJAINKBAN egyre több;mint az üzemi dol|5®9vo.Et^1 függetlenül, az ataaasi^ jó­váhagyás jegyzőkönyvét o is és több szó esik az üzemek és vállalatok önállóságáról, a he­lyi vezetés, az üzemi, bizottság és az igazgató mind nagyobb jogköréről. Helyesek és idő- rűek mindazok a miniszterta­nácsi határozatok és intézke­dések, melyek a túlzott köz­ponti irányítás ellen, s a helyi vezetés nagykorúsítása mel­lett törnek pálcát. Erről foly­tattunk hosszabb eszmecserét Heiszler Vilmossal, a gyöngyö­si MÁV Kitéirőgyártó Üzemi Vállalat igazgatójával és Lapis Péterrel, az üzem főmérnöké­vel. s az alábbi tapasztalato­kat. szűrtük le. Ami a jogkör bővítését illeti — kezdi Heiszler elvtárs — még mindig nem tudunk töb­bet, mint amennyi az újság­ban erről megjelent, ügy lát­szik, túl lassan szűrődik át a minisztériumokon ez a rendel­kezés s hosszú időt vesz igény­be, amíg eljut hozzánk. Eddig tehát még semmi sem történt, s az önállóság helyett száz, meg száz rendelkezés köti még az igazgató kezét és gátolja ab­ban. hogy igazi gazdája legyen saját üzemének. AZ ÜZEMNEK most szüksé­ge van egy kályhára. Néhány száz forintos vaskályháról van szó, amely a vasárnapi műszak dolgozóinak ad meleget. A jó­zan ész úgy tartja természele- sen, hogy bemennek a város­ba, s a vasüzletben megvásá­rolják a kályhát. Sajnos, a do­log nem ilyen egyszerű. A be­ruházási igénylés végigjárja a minisztérium három ügyosztá­lyát, utána az Anyagellátási Igazgatósághoz kerül, s végül a MÁV szertár lesz az ut'-'-lsó állomás. Eközben eltelik ká­rom hónap, s ha véletlenül az említett szervek valamelyike nem hagyja jóvá a beruházást, akkor kezdhetik a dolgot élői­ről. Van itt egy másik példa is. A köszörűsöket védő kesztyű­vel kell ellátni. Nem sokról, néhány forintos vászonkesz­tyűkről van szó csupán, mégis a minisztérium intézkedik az ügyben, s a bosszantó pedig az, hogy immár hatodik hete nincs semmi eredmény. Igaza van hát az igazgató­nak. amikor úgy érzi, hogy ez túlságos gyámkodást jelent s néha szinte azt gondolja, talán dem bíznak meg benne. Min­denképp helytelen, hogy ilyen apró-cscprő ügyeket sem lehet elintézni a felettes szervek nél­kül. Az ilyen ügyintézés bi­zony hónapokkal hátráltatja a munkát és több — külön­beni felesleges — előadói stá­tusz betöltését kívánja meg. ; Lapis Péter elvtárs néhány' jellemző példával mutatja be' hogy egyes szervek és minisz-; tóriumok gyámkodása hogyan avatkozik be szükségtelenül munkájukba, hogyan fojtja el az önálló és okos helyi kezde­ményezést. NEM RÉGEN tervbe vettük, hogy egy kisebb méretű üzemi bölcsődét létesítünk, szerény 2—3000 forintos beruházással Többre nem is telne erőnkből. Megtudva ezt a pénzügymi­nisztérium, leküldte hozzánk egy 40 férőhelyes bölcsőde építkezésének tervezetét, mely­nek kivitelezése másfél millió forintot igényel. (Ennyit az egész MÁV sem kap • évente szociális célokra.) A tervezet hat sűrűn gépelt ol­dal, a legapróbb részletekig előírja, hány kézmosó, vatta- kiöntő, pólyázó asztal, szükség­óvóhely. és minden szükséges a bölcsőde felépítéséhez. Most pedig már nincs mit tenni Vagy elkészítjük ezt, vagy nem engedélyeznek semmit. Egyelő­re tehát itt állunk tanácstala­nul és szárnyaszegetten. Bizony, sok még a bába egy. egy ügyben, mutatja ezt a; alábbi eset is. Tavaly új daru szereltek fel, s ekkor hat kü- l'inböző szerv küldöttsége jöt felülvizsgálni- Külön szén szállt ki a munkavédelem, í beruházás, a teherbírás, a me chanika, a villamosság és < pénzügy ellenőrzésére. S i vizsgálat komolyságára jellem ző, hogy egyetlen szakember né’l sem volt még csak colo , sem. A szakszerveze r.-yik küldöttje már nem ii mert odamenni az átadáshoz mert több volt ott az ellenőr aláírta Most ismét két új da­rut adnak át. Az üzem vezetői remélik, hogy ezúttal tálán ke­vesebb cécóval, fele annyi lá­togatóval is megússzák. ILYEN és ehhez hasonló pél­da bőven akad az üzemben, de ebből ennyi is elég- Joggal ve­tődik fel a kérdés, maradhat-e ez így, van-e ebből kivezető út? Van, feltétlen van, hatá­rozzák meg mindketten, ez pe­dig az üzemi önállóság. Ho­gyan képzelik el ezt a veze­tők. ügy, — mondja Heiszler elvtárs —, hogy egy-egy évre megmondják, mit gyártsunk és mennyit, szabják meg az ütem­szerűséget, az önköltséget, a béralapot és az anyaghánya­dot, többet nem is kérünk. Mi aztán az üzemi bizottsággal, a dolgozók érdekképviseleti szervével közösen úgy gazdál­kodunk, ahogy a legjobbnak látjuk. Ez növelné a felelősség- érzetet, teljesítenénk a tervet s a dolgozókat anyagilag is ér­dekeltté tehetnénk a nyeresé­ges gazdálkodásban. Ezt az utat látjuk egészséges megoldásnak. Adjanak egy év próbaidőt, s mi nyugodt lelkiismerettel merjük vállalni, hogy üzemünk bebizonyítja az önállóság elő­nyeit Lapis főmérnök elvtárs mind­járt példákkal is bizonyítja mit jelentene az, önállóság, a dolgozók bérezésénél. Jelenleg csaknem minden munkás bére­zése szigorú és sokszor igaz­ságtalan kategorizálás szerint történik. Ha rajtunk múlna, mi a helyi körülmények ismerete birtokában megvalósítanánk az igazságos, a szocialista bérezés elvét. A fúrósok bérezése pél­dául rendkívül alacsony, sok­szor annyit sem keresnek, mint az anyagmozgatók. Ha szaba­don rendelkeznénk a béralap­pal, feltétlen segíthetnénk raj­tuk. Az anyagi érdekeltséget szerencsésen párosíthatnánk például a rezsiköltség csök­kentésével is. Évenként ugyan­is 4—5 millió forint ez a költ­ség, s nagyrésze géphibából adódik. Megtehetnénk például, hogy premizálnánk azokat, akik a javítási ciklusok között mind kevesebb géphibával dol­Régen: 200 munkadarabért á 18 fillér Most: 300 munkadarabért & 20 fillér Ebből látható a dolgozók ke­resetének növekedése. Jól jár viszont a vállalat is, mert az előző esetben átlag három gombamarófej tört el, s így az összkiadás (516+36)=552 fo­rint. Jelenleg átlag csak egy marófej törés van s így az össz­költség (172+60) = 232 forint, még a fele sincs az előbbinek. EZ A PÉLDA nem egyedül­álló. A vezetőkben, s a dolgo­zókban egyaránt elevenen él a jobb, az egyszerűbb, az önál­lóbb munkára való törekvés. Bűn volna nem alapozni erre, amely jóval többet ér minden utasítgatásnál, intézkedési tervnél és felülről jövő gyám­kodásnál. Üzemeink vezetői és goznak. Jól járnának az embe­rek is, mindamellett egész kis összegre zsugorodna le ez a 4—5 millió forintos költség. A HELYI önállóság, kezde­ményezés szép példája az aláb­bi eljárás is. A geó üzemben új alapokra fektették a mun­kaszervezést. Az új szervezés­sel megszűnt a sok szerszám­csere, s ezzel együtt a felesle­ges meddő idő. Bőven van idő arra, hpgy nyugodtabban és többet termeljenek. Ez a jobb munkaszervezés 80 százalékkal csökkentette a szerszámtörést és növelte a keresetet. Hogyan fest ez egy ember keresetében műszakonként: = 36 forint Kereset =“ 60 forint kereset dolgozói már eléggé nagyko­rúak ahhoz, hogy bizonyos ese tekben saját maguk intézhes­sék sorsukat, természetesen a népgazdaság felelően. érdekeinek meg­Ugy hisszük, teljesen jogos mindkét vezető javaslata, mely így szól: csak a nagy és fontos ügyekben döntsön a miniszté­rium, adják meg a helyi veze­tők teljes önállóságát, adjanak egy év próbaidőt az önálló működésre­Bizonyos, hogy a Váltógyár dolgozói bebizonyítják, hogy jó gazdái lesznek saját üzemük nek. CSÁSZÁR ISTVÁN VAN ÉS MEG SINCS Nem mandarinról, sem kókuszdióról, vagy egyéb hasonló különlegességről van szó, amely földünk másik féltekéjén ugyan van, de nálunk nincs- Nem, hanem egyszerűen arról, ami itt ná­lunk is bőven tereim, a jó verpeléti dohányról, az olyan sokat szidott, — de ha nincs, még jobban szidott — egri cigarettákról, s amelyre senki sem foghatja rá, hogy szűkiben vagyunk. Van az egész országban bőven, hisz termelünk, csak Sarudon nincs. Nincs két-három na­pig, nincs sokszor egy hétig sem. És miért nincs? Azért, mert az illetékesek egymásra hárítva a felelősséget, mos­sák kezeiket. A sarudi föld­művesszövetkezet vezetői: kérem, mi már ötödikéig be- küldtük a havi megrende­lést. A káli dohányelosztó: kérem, nagyon sajnáljuk, de a járat (szállítmányozási vál­lalat autója) nem jön be érte és nem szállítja ki. A szállítmányozási vállalat a jó ég tudja, mire hivatkozik. De a sok hivatkozás, a sok »•kérem« mellett is Sarudon a cigarettakedvelők csak a fogukat szívhatják. Nem volna jobb, ha az il­letékesek a felelősség egy­másra hárítása helyett in­kább megszüntetnék ezt a felelőtlen tehetetlenséget? (S. M.) Tessen mán megmondani hány óra? Minduntalan fel-felhangzik a piaci árusok aj­káról ez a kér­dés. Különösen a falusiak kí­váncsiak az idő­re, főképpen azok, akik vo­nattal, vagy busszal utaznak haza. Ha lekésik az indulás idejét, sok kilométeres gyalog­lás után térhetnek csak haza. Piacra járásaim során sokszor hallom^z óhajt: „Bár csak vol­na már a piacon egy óra, hogy ne kellene mindig a vevőket zaklatni”. Az óhaj jogos. Megérdemli a helypénzt fizető árus, hogy mindazt a kényelmet megkap­ja, amelyre foglalkozásának megkönnyítésére szüksége van. Külföldön a legeldugottabb vá­roskában is ott van a piacon az óra, miért ne lehetne ilyet az egri piacon is létesíteni, és ezzel a lakosság régi vágyát kielégíteni. Az egri piac sokat szépült az asztalok beállításával. Az ille­tékes ügyosztály dicséretére le­gyen mondva: a különböző áru­féleségek célszerű elhelyezése, a tisztaságra való ügyelés, a lakosság általános tetszésével találkozik. Menjen az illetékes ügyosztály egy rokonszenves lépéssel tovább: ajándékozza meg a piacra járó közönséget és árusokat egy mindenfelől jól látható órával. Dr. Kalovits Alajos Harmadszor Is bíróság előtt Tárnáméra község egyik fi­atal lakosa, Paczagi Béla, 24 éves segédmunkás, 1952 óta immár harmadszor áll bíróság elé. Először kerékpárt lopott, ezért hét hónapi börtönbün­tetést kapott. 1954-ben ugyan­csak lopásért 9 hónapra ítélték. A rossz útra tért fiatalembert azonban a kétszeri börtönbün­tetés sem tudta letéríteni erről az útról. Másodszori kiszaba­dulása után szüleitől 1900 fo­rintot lopott és egy kerékpárt tulajdonított el, majd a kerék­párral és pénzzel együtt meg­szökött a szülői háztól. Ezután távolléte alatt még öt helyen követett el betörést és lopáso­kat, míg végül a rendőrségnek sikerült kézrekeríteni. Paczagi Béla fiatal kora elle­nére immár harmadszor áll majd bírái elé, akik ismét ítél­kezni fognak felette. Furcsa segítség kérés Naponta siokszor elhangzik az a kije­lentés, bármilyen munkáról van szó, hogy: a városi (községi) tanács illetékes osztálya pedig adjon meg minden segítsé­get a szóbanforgó munka elvégzéséhez Helyes is ez, azonban van már rá példa, nem is egy, hogy néha egy kicsit félreértik a segítséget. Legutóbb Gyöngyösön találkoztam ilyennel. Kevés cukorrépát termelnek Gyöngyösön, ez érthető is, mert a föld sem jó hozzá, meg nem is mesterei a répater­mesztésnek, hiszen itt a szőlő az »úr-«. De azért néhány hold szerződtetésére mégis kapott tervet a cukorgyár meg­bízottja. Pontosan 15 holdra kell szerződést kötnie, de ez a kis mennyiség is elég nehezen megy, épp a fent említett okok miatt. Itt jönne hát az, hogy adjon segítséget a ta­nács illetékes osztálya, ez esetben a mezőgazdaság. Ez eddig rendben is volna, de ahogy a cukorgyár megbízottja ezt a segítséget elképzelte és megszervezte, az már egy kicsit sántít Az történt ugyanis, hogy felkereste az osztályvezetőt és a főagronómust, hogy mivel ők úgyis beszélgetnek az emberekkel, próbáljanak szerződést is kötni velük. Hogy eh­hez nagyobb kedvük legyen, megígérte, hogy minden le­szerződtetett hold után öt forintot fizet. Ezzel le is tette az egész szerződtetés gondját, erre abból lehet következtetni, hogy időnként telefonon megkérdi, hol tartanak és nagyobb eredmények elérésére buzdítja őket. Mit is mondjon az ember arra, ha valaki így várja a tanácstól a segítséget. Sok jót nem, az biztos! (—deák) Félnyolc előtt csi pedig jóformán a tejjel ébred fel, úgy kell itatni, addig szó sem lehet az öltöztetésről. A KONYHAAJTŐBAN megjele­nik Geréb, kócosán, mogorván, há­tát vakargatva. Hosszú hálóingben úgy néz ki, mint valami kísértet. Az asszony, még a reggeli kapko­dásban sem tud elfojtani egy mo­solyt. — De jó kedved van..., de víz biz­tos nincs a borotválkozáshoz. — Van... — Elöl? Hol van..., csak beszélsz, sehol sem látom. — Ott van a tűzhely sarkán. Geréb megtalálja a borotválkozó tálkában a fellangyosodott vizet, mormog valamit a foga alatt, aztán a tükör elé áll. Forgatja a fejét jobbra... balra, végül legyint. — Ma még nem kell borotválkoz­nom..., igaz, Ica? Az asszony nem válaszol, bent van a szobában. Keze úgy jár az ágya­zás közben, mint a motolla, de mé­gis halkan, hogy a gyerek ne ébred­jen még, hadd aludjon addig, míg csak lehet. Szegénykét háromnegyed hétkor úgyis kelteni kell. A gyerek mélyeket szusszant álmában, Ge­rébné meg rendezkedik, siet a szo­bából a konyhába és vissza, már rég elfelejtette az óra ijesztő csörgését, agya azon jár, mit is kell vennie ma hivatal után, hogy a kontrollt is meg kell ma csinálnia, hogy Palinak meg kell stoppolni a pulóverét, — hogy... Szalad ki megint a konyhába, tíz­órait készít magának, Palinak, oda­rakja a csészéket a teának... Aztán vissza be a szobába, ahol már Pali öltözködik kényelmesen, ráérősen, mert bár ő is félnyolcra megy, de a gyerekkel nem kell bajlódnia, más­fele is van a munkahelye, mint a bölcsödé. Gerébné megáll a kis ágy felett. Mint minden reggel, most is össze­szorul a szíve, hogy fel kell költenie a két éves apróságot, aki most ró­zsaszínű arccal, árnyékoló lehúnyt pillákkal, mitsem sejtve, szuszog a párnán. De nincs idő az érzelgésre, tanakodásra... háromnegyed hét. Óvatosan lehúzza a gyerekről a ta­karót, aztán ölbe kapja és kisiet vele a konyhába. A kisfiú anyja vállára hajtott fejjel alszik tovább. — Palkó..., Palikám..., kis virá­gom..., nézd itt a tejecske, ébredj, szívem..., Palkó... AZ ASSZONY GYOMRA REMEG az idegességtől. Te jó Isten, milyen nehezen ébred ma ez a gyerek, me­gint elkésik..., s odanyomja az alvó gyerek szájához a tejesbögrét, hát­ha attól kinyílnak a kis szemek. De a kicsi csak megrebbenti szempillá­it, csücsörít a szájával és szuszog tovább. — Palkó..., kisfiam..., hallod! Éb­redj, szívem, — ütögeti a gyerek gömbölyödő kis fenekét az asszony, míg végül, begörbült szájjal e vi­lágra eszmél a gyerek. — Igyál kisvirágom tejecskét..., nézd, milyen jó édes, — s a gyerek las­san, egy-egy tűnő pillanatra elszen- deredve, szürcsölni kezdi a tejet. Mindjárt hét óra. Pali felöltözve lépeget kifelé, s leül a gyerekkel szemben reggelizni. Hóna alatt ott szorongatja közben Palkó kis ruhá­ját, kis cipőjét. — Tedd már le végre..., te is olyan vagy, mint ez a gyerek. Még nem A rejtvénymegfejtőLhöz Értesítjük a rejtvényme Rejtő­ket, hogy technikai okokból a díja­zás elosztását és időpontját október 27-i, szombati számunkban közöl­jük. Kitüntetések A testnevelő tanárok országos értekezletén, melyet a DISZ K. V. hívott össze, kitüntették azokat a pedagógusokat, akik az ifjúság ne­velésében és sportoktatásában ki- 1 magasló eredményt értek el. A kormány Törös Károly főiskolai adjunktust a sport Érdemérem aranyfokozatával, ugyanakkor a Haladásnál végzett jó munkájá­ért az OTSB Érdemes dolgozó 1 jelvénnyel tüntette ki. Dr. Bakon- di Ferenc tanítóképző intézeti ta- ,nár a DISZ Ságvári Endre emlék- 1 érem kitüntetését kapta. Galambos János testnevelő tanár, az egri út­törőházban végzett jó munkájáért kiváló csapatvezető kitüntetést nyert el. „Fehér foltok a lélek térképén“ címmel cikk jelent meg a Népúj­ság október 17-i számában. A cikk széles visszhangot keltett és szá­mos hozzászólás érkezett ezzel kapcsolatban szerkesztőségünkhöz. A pélyi általános iskola pedagógu­sai felháborodott hangú levelük­ben azt kérik, hogy a szerkesztő­ség tájékoztassa az olvasókat az ügy további menetét illetően. „Mi, a Lakatosárugyár dolgozói, mély­séges megdöbbenéssel olvastuk a cikket. . . Követeljük Erki István azonnali eltávolítását Néphadsere­günkből“ — írják többek között levelükben az egri lakatosárugyár dolgozói. A levelet egyébként az ; üzem 80 dolgozója írta alá. I Mi magunk is kíváncsian várjuk az illetékesek döntését, s e dön­tésről természetszerűleg tájékoz­tatjuk olvasóinkat. Helyesbítés Lapunk október 20-i számában Liszt Ferencről szóló cikkünkben sajtóhiba történt. A nagy magyar I zeneszerző születési dátuma helye­sen október 21. ébredtél fel most sem? — szól Ge- I ^ébné idegesen a férjére. f — Segítem akartam..., csak nem f baj? — morog Geréb, s az asztalraj rakja a gyerekholmikat..., a csésze, t meg a kenyér mellé. Az asszonyt el- f önti a méreg, ennyi tehetetlenség | láttán, lekapja a ruhákat, az egyik ♦ csésze felborul és a tea hangos cső- $ pögéssel ömlik a konyhakőre. X — Mi az istent csinálsz...? Mit J kapkodsz? ’ X — ... mert olyan ügyetlen vagy,♦ ki hallott az asztalra rakni cipőt, — « csap vissza ingerült hangon Geréb- j né, s közben beleakad a fésű a gye- j rek hajába, így hát a tejből is kiöm- J lik egy kicsi. Palkó is elordítja ma- j gát... Egy pillanatra teljes a hang-« zavar a kis konyhában. A férfi dü-1 hősen, szónélkül elrohan, nem is itta $ meg a teáját, nem is segít az Öltöz-1 tetésben... 1 S negyed nyolckor ott lohol az 1 asszony a kis kulikocsival a bölcsödé « felé. A bölcsödében újabb tortúra, « míg átadja a gyereket... újabb roha-1 nás és fél nyolc múlt jó öt perccel, « mikor berobban az irodába, kócosán, ] gyűrötten, mintha ruhástól aludt | volna az éjszaka. j HORKAI, A FŐKÖNYVELŐ, fel- < néz és udvarias, kimért, hideg hang- j ján megjegyzi: < — Késett a kartársnő... a héten < már másodszor. < Gerébné csak ül, bámul maga elé < egy ideig, aztán kitör belőle a haj- > nali hajsza idegfeszültsége és sírva < borul az asztalra. < A főkönyvelő csodálkozva bámul- j ja az asszonyt, majd mentegetődzés- j sei vegyes felháborodással jegyzi \ meg: < — Hát olyat mondtam én...? Hiá- { ba, a nőkkel mindig, de mindig baj J van... i GYTJRKŐ GÉZA \ AZ ÖRA IDEGESEN felcserrent és szinte remegve a maga keltette zajtól, riasztgatta az alvókat. Ge­rébné ijedten ült fel az ágyban, s valósággal rácsapott az óra gombjá­ra... ismét a hajnali csend vette át uralmát egy pillanatra a szobában. A gyerek egyenletesen szuszogott a kis ágyban, Pali — a férje —, fejé­re húzta a takarót és rendületlenül horkolt tovább. Nyújtózkodott még egyet, aztán • óvatosan kibújt a paplan alól. Fá- ; radtnak, összetörtnek érezte magát, ; későn feküdt az este: annyi volt a ;. kismosás, hogy nagynak is beillett j volna. ; Egy pillanatig megállt az asztal ; mellett..., nem fázott..., bőre még ; őrizte a paplan, az álom kicsit nyir- ; kos melegét, aztán hirtelen összebor- ; zongva magára kapta a pongyolát ; és óvatos léptekkel kisietett a kony- ; hába. Gyorsan begyújtott a tűzhely- ; be és feltette a tejet a gyereknek, a ; teát Palinak és amíg a tűz a dolgát ; végezte, mosakodni kezdett. Hat óra ; 5 perc. Anélkül, hogy látta volna az ; órát, fejből tudta, hegy most ennyi ; az idő... hisz egész napja olyan, mint | valami automata gépé, percre, má- \ sodpercre kiszámított. Lánykorában ► — de régen is volt, van vagy négy t éve —, az anyja az ágyba hozta a ► reggelit... az utolsó ** percben kelt, t azért kellett mindig rohanni. Most t időben kel fel mindig, mégis fut, [ kapkod, siet. Rohanás az egész élete. Fésülködött... negyed hét. Pali > mindjárt kijön a konyhába, mord, l gyűrött arcával. Csodálatos egy em- í bér. Minden reggel olyan, hogy gyil- | kölni tudna, elég, ha ferdén áll a í fedő a teás-lábason, már dühöng, ká- t romkodik, csupa morgás az egész reg­> gele. Különben olyan, hogy kenyérre t lehetne kenni... — Jajj, a tej... —- ug- I rik a tűzhelyhez, — nehogy forró [ legyen, mert akkor hűtheti, újabb l értékes percek vesznek kárba. A ki-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom