Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-10 / 79. szám

1956. Oktober 10., szerda NÉPÚJSÁG 5 Az éjjeli esőtől még fel sem szikkadt az út, a reggel még ott bujkált a fák között, de már a felnémeti Petőfi Termelő- szövetkezet tagjai megpakol­ták almával a földművesszö­vetkezet autóját Szarvas Sán­dor elvtárs, a gyümölcsös gon­dozásának vezetője még egy­szer végignézett a ládasorokon, aztán beült a gépkocsi veze­tője mellé. A kocsi megindult nagy terhével, lassan gurult a lejtőn ' lefelé, át a keskeny és most sekélyvízű Eger patakon, ki a műútra. Szállítják az al­mát az állomásra. A gyümölcsösben fürge, ügyes kezek szedik az aknát bőven van mit. Még felénél sem tartanak a szüretnek és a Szabad Föld már ezt írta ró­luk: »Befejeződött az alma­szüret a felnémeti Petőfi Tsz- ben • . .« Pedig az emberek örülnek, ha október végére be­fejezhetik. Egy-két nap alatt nem lehet 20 hold gyümölcsös gazdag termését betakarítani. És az alma nagyon sok. lesz vagy 24 vagonnal. Most látszik meg igazán az, mit ér a gon­dos munka: a hétszeri perme­tezés, trágyázás, fatisztítás és füstölés a fagy ellen. A tsz udvarán nagy a sür-- gés-forgás. A fák közül hord ják a megtelt ládákat ide í't kút mellét hogy könnyebb le - gyen felpakolni az autóra- Süt<i bácsi, a »mindenes iparos“ zsörtölődik az asszonyokká i. hogy minden új vedret elvisz­nek a raktárbóí, pedig a hasz­náltabbakkal is lehet még be 1- dogulni. A kútnál csörömp 11 valaki a vizes edénnyel, S "- rébb egy lány üres ládákat i i­Já aos, aki most a ládákban igi zgatja az almát, hogy ne tör ődjenek, csak annyit mond a t réfálkozó, csipkelődő asszo­nyt >kra: »nem érdemes velük vit atkozni.“ És őszintén beszélt, me-Tt alig lehet szavát hallani, c&ak hallgat és dolgozik. Vidám nótaszó hallatszik az eg yik fasorból, dalolnak a lá­nyok, »DISZ-brigád« — mond­ja ik magukról tréfásan, hisz vannak köztük idősebbek is. CDlyanok, mint Csányi Miklós- T é, akik szeretnek együtt dol- giozni és nótázni a fiatalokkal. Sjzaporán mozognak a kezek. Plgy-egy gally nagyot lódúlva í igyenesedik ki, amikor lesze­pel; benn a gyümölcsödben egyik fa mellett többen 1 han­gosan nevetnek: valakivel el­dőlt a létra. , A nagy gyümölcsösben alig lehet egy-két férfit találni Asszonyok és lányok szedik az almát, akik ilyenkor »divato­san“ öltöznek — mind mkin férfi nadrág. így kényelme­sebb és könnyebb felmászni a fára. Külön csoportokban, »rögtönzött“ brigádokban dol­goznak. Gyakran ala kulnak újjá, mert egyik-másik : negha- ragszik valamiért és il yenkor megvan a »veszedelem.“ A Pe­tőfi csoportban ezt úgy mond­ják: »Zivatar« — váratlanul jön. váratlanul múlik Nagy dik terhét. Közben el-elhallgat a nótaszó, beszélgetnek, szóba kerül minden. Azt is számít- gatják, ki mennyit kap a ki­osztásra szánt 12 Vagon almá­ból. Körülbelül hat kiló jut egy munkaegységre. Van sok csoporttag, akinek 400-at is meghaladja a munkaegysége s így 12 ezer forintnál ;s többet kap. De jut mindenkinek bő­ven, nem panaszkodhat senki. Másik csoportban nagyjából idősebb asszonyok dolgoznak. Csendesen beszélgetnek, seré­nyen dolgoznak. Ráérnek a nótával. »Minek lármázzunk még reggel, hisz akkor sokra megyünk estig“ — mindja Szecskó Piroska néni, a töb­biek helyeselnek. Jakab An­drásáénak, aki most két ve­derbe szedi az almát és legte­tején »fészkel“ a fának, igen gyorsan pereg a nyelve. »Még a rádió sem versenyezhet vele“ — mondja hunyorogva Hén elvtárs, a brigádvezető. Nevet­nek és valaki megjegyzi: — »de a keze még gyorsabban —, hiszen 200-nál is több a mun­kaegysége.« Közben szaporodnak a meg­telt ládák. Az almákat válo­gatják, — hisz exportra is szállítanak belőle, — és oda csak a szép, nagy, egészséges almák kellenek. A csoport sok pénzt kap az almából, az össz­értéket. 800 ezer forintra be­csülik. Zárszámadáskor me­gint csak arra gondolnak majd az emberek, mint már annyi­szor: érdemes a termelőszövet­kezetben dolgozni. Elbúcsúzunk az emberektől. Ahogy befelé jövünk Eger­be, a baloldalon 15 hold szép, újtelepítés gyümöcsös fáin már mutatkozik a jövő Ígérete. A másik oldalon »idősebb“ fák terhes gallyai csüngnek. A hű­vös szeptemberi szél almailla­tot hordoz. Távolabbról még hallatszik, amint énekelnek a szüretelő fiatalok: »lányok, lányok, felnémeti lányok . . .» (hankóczi) Egy ügy, amelynek folytatása lesz Négyezer látogató az egri járási mezőgazdasági kiállítás első napján Járás legszebb állatait, a legjobb átlagokat elért termé­nyeit mutatták be Egerben a két napos mezőgazdasági ki­állításon. Az állatok közül há­rom, — egy tsz-é és két ggvé- ni gazdáé — résztvett az Or­szágos Mezőgazdasági kiállítá­son is, a maklártályai Gyulai János tehene pedig díjat is nyert, országosan hatodik lett évi 7862 literes tejtermeléssel. A’ látogatók megtekinthették a járás tsz-einek legszebb álla­tait, így 288 szarvasmarhát, 25 lovat, 380 kilós sertést, mely a kórház célgazdaságáé volt. Ezenkívül anyasertéseket, ju­hokat, stb. A növénytermelési bemutatón 17 tsz búzája, árpá­ja, kukoricája, és kertészeti növényzete szerepelt. Legtöbben a kertészeti növé­nyeket, a húsos-paprikát, a nagyfejű káposztákat csodál­ták meg, s nagy volt az érdek­lődés a tizenhárom-tizennégy mázsás búzaátlagok termesz­tése iránt is. Ugyancsak fel­tűnést keltett a felsőtárkányi Dózsa 17 mázsás zabja és az Óvári 5-ös nemesített kukori­ca. A bemutatott gyümölcsök­nél csupán azt hiányolták a látogatók, hogy nem lehetett vásárolni a szép Jonathán és húsvéti rozmaring almából, Megyénk törzsállattenyésztő termelőszövetkezetei tej terme­lési versenyben vannak egy­mással. A legutóbbi értékelés szerint a kömlői Szabadság van az első helyen 15,8 literes istallóátlaggal. Igen jó ered­ményt értek el a hatvani Dó­zsa tehenészetében, ahol az elő­ző hónaphoz viszonyítva, közel 2 5 kilogrammal növekedett a fejési átlag. Példájuk is bizo­nyítja, milyen gyorsan lehet eredményeket elérni a feltéte­lek biztosításával. Jó a me»ő- tárkányi Szabadság, a tama- zsadányi Táncsics Tsz istálló­átlaga is. * Termelőszövetkezeteink, ál­lami gazdaságaink és egyénileg dolgozó parasztjaink jó helye­zést értek el az országos tej- termelési versenyben is. A III. negyedévi értékelés alap­ján a nagyteleki cukorgyári cél­gazdaság tehenészete az első helyen áll. Gyulai János mak­lártályai és Pethő Kristóf tar- nabodi egyénileg dolgozó pa­rasztok az első tíz helyezett közé kerültek. * 57 termelőszövetkezetünk foglalkozik a megyében juhá- szattal és ez is igen jövedel­mező állattenyésztési ágnak bizonypl. Ebben az évben 55 498 kg gyapjút adtak be s ezért közel 2 millió forintot kaptak. A pélyi Rákosi Tsz- nek például 112 960 a sarudi Kossuth Tszének 80 ezer, a poroszlói Béke Tsz-nek 76 ezer forintot jövedelmezett a juhte­nyésztés. Megyénk termelőszövetke­j vagy az ízlésesen kiállított sző- } lőfélékből. A kiállítás érde­kességeként említjük meg a méhészetet, ahol az .első nap ! is három és fél mázsa mézet adtak el. A legszebb állatokat és ter­ményeket díjazzák. Tekintet nélkül az állatfajra, valameny- nyi első díjjal díjazott gazda egy mázsa korpát és oklevelet, a második díj fejében 80 kiló korpát és oklevelet, és harma­dik díjként az oklevél mellé 50 kiló korpát kapott. A felné­meti Petőfi hat mázsa 10 kiló, Gyulai János maklártályai gazda pedig két mázsa korpát kapott jutalomként. A nö­vénytermelés első díjai kü­lönféle munkákban használ­ható vaseszközök voltak. A ki­állítást a rossz idő ellenére is már az első nap több mint négyezren tekintették meg. — PRÉMIUMOT osztottak ki több termelőszövetkezetben a kenyérgabonatermelésben ki­váló eredményeket elért ta­goknak. A mezőszemerei Uj Világ Tsz-ben 254, az atkári Micsurin Tsz-ben 210, a saru­di Kossuth Tsz-ben 165 mázsa ! kenyérgabonát osztottak szét prémiumként. Ismeretes, hogy az SZKP XX. kongresszusa a szakszer­vezeti életbe is pezsdülést ho­zott. Hruscsov elvtársnak, a szakszervezeti életben honoló csendről és békéről tett meg­jegyzését mi is megszívlelhet­jük. A júliusi párthatározat, a SZOT plénuma, már mindezt szem előtt tartva értékelte szakszervezeteink munkáját és helyes utat mutatott a hi­bák kijavítására. A rádióban lezajlott viták azt mutatják, hogy a szakszervezeti élet megelevenedése nincs minden­kinek ínyére, — s ezt mutat­ja az alábbi kis történet is, amelynek reméljük, nemcsak van, hanem lesz is folytatása Hol volt, hol nem volt... volt egyszer Verpeléten, még 1952-ben egy vb. titkár, Sólyom László, aki azután Mátrade- recskére került. Ennek a vb. titkárnak az volt a nevezetes­sége, hogy már abban az idő­ben is „rosszul viszonyult” azokhoz az elvtársakhoz, akik megbírálták, s rámutattak hi­bájára. így például olyan ká­ros tulajdonságait merészelte az akkori szakszervezeti he­lyi csoport titkára, Csorba Ist­ván szóvátenni, hogy a hiva­talsegédekkel egyéni célokra dolgoztat, gorombán bánik a tanácsi dolgozókkal, s durva magatartása miatt a lakosság körében sem örvend közsze­retetnek. Ennek a bírálatnak az lett a vége, hogy Sólyom László tettlegesen bántalmaz­ta (hogy finomak legyünk) Csorba Istvánt, majd jó kap­csolatai révén fegyelmileg el­bocsáttatta. A Miniszterta­nácsnak kellett hat hónap múlva igazságot szolgáltatni Csorba Istvánnak. Ennek során Sólyom Lászlót is felelősség­re vonták fegyelmileg. Az ember azt gondolná, hogy ilyen előzmények után beleszámítva az azóta történt eseményeket is, Sólyom elv­társ megváltozott, s korábbi hibáin okulva, új módszerek­kel dolgozik, — a tények, saj­nos, mást mutatnak. A Közalkalmazottak Szak- szervezetének járási bizottsá­ga a közelmúltban szakszer­vezeti bizalmi értekezletet tar­tott, amelyre meghívta a mát- raderecskei községi tanács dolgozóinak választott bizal­miját, Holló elvtársnőt is. A névre szóló zárt borítékban küldött meghívót Sólyom elv­társ felbontotta (!), majd pe­dig közölte Holló elvtársnő­vel, az értekezlet napján, (!) hogy nem engedi el, annak el­lenére sem, hogy a tanácsel­nök elengedte. Amikor a já­rási bizottság elnöke, Szabó Lajos elvtárs telefonon fel­hívta Holló elvtársnőt, Sólyom László vb. titkár nem volt haj­landó az elvtársnőt telefonhoz hívni azzal, hogy ott ő paran­csol. A járási bizottság elnö­kének meggyőző érveit, s jog­gal méltatlankodó magatar­tását durván visszautasította, hivatkozva arra, hogy ő vá­lasztott vezető és felelősségre fogja vonatni a járási bizott­ság elnökét. A Munka Törvénykönyve nem teszi lehetővé, hogy szak- szervezeti funkcionáriussal szemben, a felsőbb szakszer­vezeti szerv nélkül járjanak el fegyelmileg. A járási tanács vb. elnökhelyettese, Szombati József elvtárs mégis „vallatóra fogta” és szóbeli figyelmez­tetésben részesítette Szabó La­jos elvtársat, a területi bizott­ság hozzájárulása nélkül. Ezt követően is Szombati elvtárs úgy nyilatkozott, hogy az ügy­nek folytatása lesz. Szabó elv­társ a szóbeli figyelmeztetést írásban is megkapta, mivel nem „megengedhető módon beszélt” Sólyom elvtárssal, mint választott funkcionárius­sal. Azt azonban Szombati elvtárs sem említete, hogy Szabó elvtársat is a dolgozók választották meg, hogy mint szakszervezeti funkcionárius, védje a dolgozók jogait, fel­lépjen a dolgozókat érintő tör­vénysértések ellen. Sőt az sem érdekelte Szombati elv­társat, hogy lényegében Só­lyom László olyan levelet bon- tott'fel, amelyhez törvényesen semmi joga sincs, vagy olyan intézkedés végrehajtását gá­tolta meg, amiért a tanácselnök a felelős. Marúzs elvtárs, a mátraderecskei tanács elnöke panaszkodva mondja, hogy Sólyom Lászlóval összeférhe­tetlensége miatt nem tud dol­gozni és már több esetben be­adta emiatt lemondását. A járási tanács dolgozói nem , szívesen mennek ki Mátra- ; derecske községbe, mert Só­lyom Lászlóval minden eset­ben veszekedni kell, és ma­gatartása a felsőbb szervek kiküldötteivel szemben minő- 1 síthetetlen. Úgy gondoljuk, Szombati elvtársnak igaza van abban, hogy az ügynek folytatása kell, hogy legyen, már csak azért is, mert nem megenged- , hető az, hogy egyes hivatal- I vezetők még ma is megsértsék « : a Munka Törvénykönyvének ! rendelkezéseit, másrészt azért lis, mert szakszervezeti szerve- j inknek pártunk júliusi hatá- ! rozata nyomán fokozottabban kell meggátolni egyes funkci­onáriusok önkényeskedéseit a dolgozókkal szemben. Prokai Mihály, TB elnök. Állattenyésztők munkájáról Fájdalommal születik az új Az éjjel gyenge-* eső esett. ■'"* Nem sok, írikább csak megnedvesítette a föld csere­pes ajkait, de mégis eső, jó­szágot hozó, csirá t duzzasztó. Innen a Laposból csak a falu tornyát lehet lát-ni. meg a fehéren, szürkén villanó ga­lambokat, amelyek riadt ra­jokban köröznek a torony fe­lett. Dániel nézi a galambo­kat, meg felettük a vándorló, rongyos testű felhőket és egy kegyetlen nagyot sóhajt. A tábla, amelynek szélén szétvetett lábakkal álldogál úgy néz ki, miPt valami meg- téDett ruhájú öregasszony. Elszáradt, kukoricaszárak, néhány megfeketedett napra­forgó, odább a két, lombját hullató cseresznyefa, — sem­mi több. Nézi a földet, ame­lyet gyerekkora óta ismer, a repedezett, íűvél benőtt dűlő- utat, — ezen hozta ki e’őször ■ Rózát. — Ez lesz a földünk, kedves — mutatta büszkén — és itt segített még néhány nappal ezelőtt gyorsan növő fia is a törésber; Ez a három hold egy tag­ban, meg az otthoni nagy kert, ez volt mindene, az élete. És most cserébe egy papír van a zsebében . . . Nyilatkozat, — ha bevitte az irodára, akkor ez a föld már nem az ő nevén lesz, eltű­nik a mesgyéje, amely miatt vagy négy éve majd vasvil­lára mentek a szomszéddal, — eltűnik a szövetkezeti föl­dek száz holdjaiba . . . Ha beviszi. Már aláírta, indult is a szövetkezetbe de kijött, ki­jött ide a földhöz . . . bú­csúzni, bocsánatot kérni és gondolkodni. Mert még le­het . . ., mert még a papírt össze lehet tépni és szétszór­ni a levegőbe hogy úgy rep­kedjenek, mint azok a ga­lambok a torony felett. •— De legyökereztél, Dani, hiába nézed, azon a száron már nem lesz kukorica — reccsentett rá egy borízű hang, hogy zavartan gyűrte vissza a zsebébe a ki tudja miért előhúzott nyilatkozatot- Vadas volt, az öreg Vadas. Az egyik fia mérnök, a má­sik asztalos valahol Újpesten, ő meg dohányos lett vagy két éve a szövetkezetben. Biztos a földről jött 5 is. — Tudom . . ., ezen bi­zony már nem, Sándor bá­tyám . . . Nek~~ — ?g aztán igazán nem. — Nofene . . tán elad­tad? — Beadtam . . . Az öreg Vadas egy kis ide­ig értetlenül figyelte Dánielt de aztán válthatott az agya, mert felcsillanó szemmel kér­dezte: — Aláírtad? — Alá . , . én, alá- Csak az öregapám, meg az asszony húzza az orrát, de nagyon. — Engem is szidott az ör- zse nénéd . . . Ismered, mi­csodás nagy szája van, leve­gő nélkül elbeszél egy órát is . • . Volt mit nyelnem, s már úgy voltam, hogy fene azt a szövetkezést, ott ahol van, széttépem a papírt, csak csend legyen már ... Végül még sem téptem. Közben' cigarettát sodort, jó vastagot, aztán odanyúj­totta a dózniját Dánielnek is. — Sodorints Dani. . ., nem boti . . . Aztán most itt mit csinálsz, mert hogy olyan ün­neplő félébe vagy? — Búcsúzom Sándor bá­tyám . . ., ne nevessen ki ér­te, ettől a kis darabka föld­től búcsúzom . . . Vadas Sándor zavartan kö- hintett egyet, mintha torká­ra ment volna a füstje a nem boti dohánynak. — Szóval, hogy búcsúzol. Dehogy nevetlek ki, öcsém. . . Búcsúztam én is . . még ríttam is, mint valami öreg­asszony. Megsirattam én a földem, mert hogy mi pa­rasztemberek tudjuk, mi az a föld. A ház? ... az össze­dűlhet. Az asszony? ... az meghalhat, tán még a Nap is kialudhat, de a föld ... ez a föld marad , . . Abból eszünk és abban leszünk . . . mindnyájan. Dániel leereszkedett az árokparti fűre, féloldalra dűlt és nagy csontos kezével morzsolgatni kezdett egy majd kőkemény rögöt. Az öreg Vadas nézte egy dará­mig aztán nagy nyögve ő is mellé huppant . . . — Tudja, Sándor bátyám micsoda föld volt ez? — 52- ben az aszálykor 10 mázsa búza volt rajta, az idén itt törtem 25 mázsa kukoricát. . . . ilyen föld volt ez. Dol­goztam, mint a barom, az igaz .... de meghozta a munkát . . . Ilyen föld volt ez — ismételte még egyszer nyomatékkai. Az öreg hümmögött egyet, árián ő is felvett egy repe­dezett rögöt. — Aszondják, bent a járá­son is egyesek, hogy az a vak földszeretet az húz min­ket vissza a parcellára . . ., ehhez a száraz röghöz. . . ni. Én meg aszondom, hogy ad­dig paraszt a magyar pa­raszt, amig siratni is képes a földjét. Ha nem fáj a szíve, ha nem csordul a könnye a parcelláért, nem fogja sze­retni soha a nagy táblát se. Pedig azt is lehet szeretni . . nagyon . . . hidd el. Én már kezdem megszökni és nem keresni azt a kicsit, ami va­lamikor csak az enyém volt Hát szóval bejösz, Dani? — Be . . . bemegyek — bólintott Dániel A jobbért, merthogy az ember mindig jobbat akar . . . azért ember. Amikor először mentem is- ko’ába úgy sírtam, hogy a szívem majd megszakadt . . . otthagyni az udvart, öreg szü­lémet, a kertet . . . egy egész dé’előttre. De hát, az új élet mindig fájdalommal szüle­tik. — Mindig . . hagyta hely­be az öreg és feltápászkodott a földről, Dániel meg utána. Vadas lassan elindult a dü;ő úton a falu felé. a másik meg nagyot sóhajtva a világért vissza nem nézve, súlyos lép­tekkel ballagott utána. Üres volt a határ csak a két ember lépegetett csend­ben a letarolt földek között.. GYURKO GÉZA zetei az első helyen állnak az ország tsz-ei között a tejter­melésben. Borjútejjel együtt 8 kilogrammes istállóátlagot ér­tek el. Több mint 20 olyan termelőszövetkezetünk van, ahol az istállóátlag meghalad­ja a 10 kilogrammot. * Ebben az esztendőben jóval több baromfit neveltek a me­gyében, mint tavaly. Ezt a munkát elősegítette a gyön­gyösi Baromfikeltető Állomás is, ahol a tervezett 310 ezer csibével szemben 380 ezret kel­tettek. ÜJ KÖLTÖK, — ÚJ VERSEK SAEI GÁL IMRE: Leszállt az est Este, mikor már majdmiudan szál füvet egy-egy mámoros tücsök ölen s daluk rezgeti, akár a iürdő csillagok, fényesen, anyám a pitvar küszöbre ült, ölében fél görög dinnyével és kanalazta, ette jóízűen egy karély kenyérrel. Az úton kocsik ropogtak: — mint fáradt, öreg csontok — a határból jövet. Abbahagytam én is a „húnyóká­[zaot” s karikázva szaladtam haza. S szikrákat vertem, sok kis csillagot, a kerekhajtó vassal. GACS ANDRAS: Intelmek Amiről hallgatsz, — véled — nini „ J . [csen ax.„ A darabos nép szótlan, mmt a [bánat; de hallgatása azt jelenti csak, hogy amit gondol — megtartja [magának. • Keréknek*jöttél, ostor lett belőled, most fék vagy, s működsz úton- (útfelen; — bár úgy való, hogy hitvány gally- [bul rőzse s csomós szálfából kocsirúd legyen, v Hiába szerzel, itt kell hagynod [mindent, mez!tien fal be föld emésztő , [gyomra. Mit ért sunyiságod? Hisz csak (amit adtál, az nem hull göröngyként redves [koporsódra. SKLANICZ VINCE: JELEC Mint szikrázott a tornyok szín­iezüstje a távolodó tájban! Dombsorok gyűrődtek dombsorokra eilutóban* míg néztem, hogy zeng, villog, [hogy iorog a délelőtti fényekben* színekben a város. Búcsú búja benn szívem­ben. Mint szikrázott a tornyok szín- [ezüstje, hogy csillámlott a Szaszna vize [lent... Emlékeinket említjük tűnődve, míg messzi tűzként fénylőn föí- [dereug lelkűnkben egy-egy kép, mosoly, [vagy óra, s rágondolunk sok forró, furcsa [szóra. Mint szikrázott a tornyok szín­[ezüstje, soká a rejtő dombsorok felett! Ily fénnyel lobbant rád a szeretet [künn az állomáson is. Sose feledd a napsütötte, tág orosz mezőket! ö, látom még e várost és e földet*

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom