Népújság, 1956. október (77-83. szám)

1956-10-03 / 77. szám

2 NÉPÚJSÁG 1956. október 3. szerda • 9 Ülést tartóit a megyei tanáén — Iinterpelláció» map az ülésem — Heves megye tanácsa 1956 szeptember 28—29-én kétna­pos ülést tartott. Az ülés első napirendi pontjaként a ta­nácstagok kérdéseket tettek fel a végrehajtó bizottságnak és a szakigazgatási szervek­nek. Több mint száz kérdés hangzott el, melyek mind azt igazolták, hogy a tanácstagok alaposan ismerik körzetük problémáit, a nehézségeket, a megoldásra váró feladatokat. A feltett kérdésekre a vála­szokat későbbi időpontban adták meg. Ezután elnöki be­számoló hangzott el, az előző tanácsülésen hozott határo­zatok végrehajtásáról, majd Magyar József elvtárs, VB el­nökhelyettes ismertette "A községfejlesztési tervek telje­sítése és hatása a tanács tö­megkapcsolatára és további feladataink« című napirendet. Elmondotta, hogy az első félévben mintegy öt millió fo­rint értékű munka valósult meg, míg jelenleg 2.300.000 fo­rint áll felhasználatlanul a községfejlesztési számlákon. Elmondotta, hogy a lakosság hozzájárulása a községfejlesz­tési tervek megvalósításához ez évben tovább javult. Míg tavaly 25 község szavazott meg 10 százalékot és a közsé­gek többsége öt százalékon alul, addig ez évben a 10 szá­zalékot fizetők száma 63 lett s öt százalékon alul alig egy­néhány község maradt. A la­kosság által és az állami vál­lalatok által befizetett hozzá­járulásból jelentős beruházá­sok valósultak meg. Atkáron és Nagyrédén egymillió forin­tos korszerű kultúrházat épí­tettek. Gyöngyösön szép ered­ményeket értek el a dülőutak, határi utak, legelők tisztításá­ban. Egerben ez évben apa­állatistállót építettek, a piaci árusok részére pedig megfele­lő asztalokat biztosítottak. De lehetne sorolni a példák szá­zait ezreit. Ennek tudható be, hogy egész sor községünkben , megjavult ä kezségféJTésztésr hozzájárulások befizetése. Je­lentős a községfejlesztési járu­lék fizetése mellett az a tár­sadalmi munka is, melyei a lakosság hozzájárul a község­fejlesztési terv megvalósításá- ; hoz. Árkokat ásnak, járdákat j építenek, kutakat tisztítanak, s legtöbb helyen a fejlesztésre befizetett összeget csak az anyagok beszerzésére kell fel- ! használni. A beszámoló befe- j jező részében Magyar elvtárs I hangsúlyozta, hogy a város és községfejlesztési tervek jobb, anyagellátásán az év hátralevő részében fokozni kell a tanácsi vállalatok terven felüli ter­melését, hogy még több építő­anyag álljon a községek ren­delkezésére a tervek megvaló­sításához. A napirend vitájában sokan felszólaltak. Bodó elvtárs, az atkári községi tanács elnöke felszólalásában elmondotta, hogy községükben a hozzájá­rulás bevezetése előtt is min­dig szem előtt tartották a falu _ szépítését, utak, járdák létesítését. Ezt a munkát — mint mondotta — kevés pénz­ből és sok társadalmi munká­val valósították meg. A lakos­ság látta a tanács kezdemé­nyezését és igyekezett azt tár­sadalmi hozzájárulásával Is megvalósítani. Az idén fejez­tük be — mondotta — Í200 méteres villanyhálózat bővíté­sét, s június végén fogtunk hozzá a közel egymillió forin­tos kultúrház építéséhez, amely 250 személy befogadására lesz alkalmas E munkánál a ren­delkezésünkre álló készpénz és romos épület mellett leg­főbb segítségünk az ambíció és a község lakóinak társadal­mi munkája volt A község dolgozói a hozzájárulási díjat minden kényszer nélkül befi­zették, s más állampolgári kö­telezettség teljesítésénél sincs lemaradás- Ezenkívül az épít­kezés Során több, mint 400 *ekérfuvar és 17000 kézi nat>- ízámmunkát adtak. A napirendi vitábán a töb- M felszólalók is hasznos ta- íácsokat, javaslatokat adtak, s diszkén számoltak be a köz- égfejlesztési terv célkitűzései­tek megvalósulásáról. Mégis olt ennél a napirendnél egy zépséghiba. Az egész beszá­molóban és a hozzászólások­on sem lehetett hallani egyet- înegyszer sem a Hazafias Népfront nevét. Pedig köztu­domású, hogy a népfront bi­zottságok minden községben tevékenyen hozzájárultak e tervek végrehajtásához, s leg­főképpen hozzájárultak kis- gyúlések tartásával, felvilágo­sító munkával a tervek elké­szítéséhez. Hiba ez, s a jövő­ben ezt figyelembe kell venni. A következő napirendi pont­ként a megyei tanácsülésen a gyöngyösi járási tanács tömeg­kapcsolati munkáját tárgyalta. A beszámoló megállapítása szerint a gyöngyösi járási ta­nács s a községi tanácsok mun­kájában is sok jó eredmény­nyel találkozunk. A járás me­zőgazdasági kultúrájában dön­tő részben a szőlőtermesztés játszik szerepet. Mind az ex­port szőlő minősége, mind a Gyöngyös környéki borok mi­nősége jó- A járás termés- eredményei növekedtek. Ez jó és gondos növényápolást iga­zol. Kenyérgabonából termelő- szövetkezeteknél 10.5 mázsát, egyénieknél 8—9 mázsát értek el. De jónak mondható a ter­melőszövetkezeti mozgalom fej­lesztése is- A járás területén egyedül Márkáz és Mátra- szentimre községekben nem alakult meg termelőszövetke­zet, illetve termelőszövetkezeti csoport. Az alkotmány tiszte­letére indított versenyben a járás ugyancsak jó eredményt ért el. Községei közül Gyön- gyössolymos újra az első leit az országban, de Gyöngyös vá­ros is az első helyezésért ka­pott a minap vándorzászlót. Fejlődött a járás kulturális téren is. Uj kultúrotthonok, oktatási intézmények épültek. Az elmondott eredmények azt mutatják, hogy a járás és a községi tanácsok a tanácsta­gokon, tanácsüléseken, állandó bizottságokon és aktívákon keresztül igyekszenek a dol­gozókat bevonni a gazdasági és kulturális feladatok megol­dásába, az eredmények növe­lésébe. A jó munka mellett asQHÏâiî mutatkoznak hiányos­ságok is- Súlyosan árt a ta­nács tömegkapcsolatának a törvénysértés- Detken Ragó ■Tánosné VB elnök 182 dolgozó parasztot hívott egybe a be­gyűjtési terv mellett, Sokan olyanoknak küldtek idézést, akik más községekben laknak, beadásukat már teljesítették s akadtak olyan nevek is, akik már régen meghaltak. Érthető hát, hogy zaklatásnak vették a dolgozó parasztok ezt az idé­zést, s jogos volt felháborodá­suk. El kell kerülni a hasonló módszereket. A napirend vitája után a tanácsülés az elhangzott ja­vaslatok alapján határozatokat fogadott el, melynek megvaló­sulásával tovább javul a járá­si tanács tömegkapcsolata.-T* A tanácsülés második nap­ján, szombaton reggel nyolc órakor került sor a tanácsta­gok által feltett mintegy 110 interpellációs kérdés megvála­szolására. A kérdések az élet különböző területeit ölelték fel- Szó volt a kenyér minő­ségéről, begyűjtésről, adófize­tésről, községfejlesztési ter­vek megvalósításáról, az utak elhanyagoltságáról, mezőgaz­dasági munkáról, vadkárról, s ki tudná még felsorolni azt a sok-sok értékes bejelentést, kérdést, melyet a tanácstagok a végrehajtó bizottság, illetve a megyei tanács szakigazgatá­si szerveinek feltettek. A kérdésekre elsőnek Lend- vai Vilmos elvtárs adott vá­laszt. melyekben a végrehajtó bizottságtól kértek a tanács­tagok segítséget, útmutatást. Darvas Andor elvtárs, megyei tanácstag a területrendezéssel kapcsolatban tett fel kérdést a VB-nek. A kérdésre Lendvai elvtárs a következőket vála­szolta: A területrendezéssel kap­csolatban sok kérdés ér­kezett már korábban is a VB- hez. Jelen pillanatban nem lehet bővebb választ adni, mint amit a Minisztertanács határozatából az ország nyil­vánossága elé hoztak. E hatá­rozat kapcsán tudjuk, hogy az eddigi javaslatok alapján He­ves megye nem marad meg ön­álló egységnek, s nagyobbrészt Borsodhoz fog tartozni. Eger város járási jogú város lesz. A tárgyalások alapján az ed­digiek szerint Gyöngyös város és a gyöngyösi járás is Bor­sod megyéhez tartozik majd. A hatvani járás Pest megyé­hez csatlakozik. A pétervásá- rai járás megszűnik önálló te­rületi egység lenni. Részben ózdi, részben salgótarjáni, il­letve gyöngyösi és egri járás területeihez lesz csatolva. A füzesabonyi járás ugyancsak megszűnik, s annak egy része az egri, másrészt az újjászer­vezett tiszafüredi járáshoz tar­tozik majd, Hajdú megye ke­belében. A hevesi járás önálló egységként Szolnok megyéhez megy át. Ezt a javaslatot fog­ja a Minisztertanács az or­szággyűlés elé terjeszteni, s ott történik majd a végleges dön­tés. A területrendezés pozití­vuma, hogy kevesebb és össze­függőbb területi egységek ala­kulnak majd ki, jobban ki lehet alakítani a gazdasági autonómiát, nagyobb gazdasá­gi alappal lehet felruházni a területi egységek vezetőit és meg lehet erősíteni a járások igazgatási szerveit. A közsé­gek kádemevelése is lehetővé válik. y Darvas elvtárs egy másik kérdésére Lendvai elvtárs a következőket válaszolta: A te­rületrendezés folytán felszaba­duló középületeket még nem tudjuk biztosan, melyik szerv fogja elosztani. Valószínűleg ezzel a KÖZELBIZ foglalko­zik. A Minisztertanács már korábban megjelent egyik ha­tározata lehetőséget ad arra, hogy a régebben oktatási in­tézményekként szerepelt épü­leteket visszaadják az oktatás cél iára. Tarjányi Istvánné megyei ta­nácstag a következő kérdést tette fel: mikorra kívánja a pénzügyi osztály az adófőköny­veket a községekbe kivinni? A kérdésre Németh Mihály elvtárs, a megyei tanács VB elnökhelyettese, pénzügyi osz­tályvezető válaszol: ..Az adó­főkönyveknek községekbe való kivitelét a megyei pénzügyi osztály megkezdte. Kísérlet­képpen az egri járásnál vég­rehajtottuk a decentralizálást, még augusztus hónapban. 1 A ! tapasztalatok alapján október­ben a hatvani és hevesi járás- * ban, november és december hónapban pedig a többi járás­ban is végrehajtjuk ezt a mun­kát. Addig is fokozottabban ellenőrizzük az adóbeszedési és könyvelési munkákat, hogy a panaszok számát csökkent­sük”. j Kiss András megyei tanács- I tag a jégkárral kapcsolatos in­terpellációjára Vajda László elvtárs, a mezőgazdasági igaz­gatóság vezetője válaszolt. „Va­lóban fennáll az, hogy késések fordulnak elő a jégkár utó­becsléseknél. Ennek oka, hogy kevés a becslők száma. Ügy kí­vántunk ezen segíteni, hogy a becslő személyzet részére va­sárnapra is elrendeltük a köte­lező munkát". j A feltett interpellációs kér­désekre szombaton egész nap tartott a válaszadás. Ez az in­terpellációs nap bebizonyította, hogy helyes kezdeményezés meghallgatni a tanácstagok I kérdéseit, bejelentéseit. Olyan problémák merültek fel ezek­ben, amelyeknek ismerete 'előbbre viszi a tanács végre­hajtó bizottságának és szak- igazgatási szerveinek munká­ját, biztosítja, hogy kevesebb hibát kövesének el a jövőben. Az interpellációkra adott vá­lasz jónak mondható. Csupán egy módszertani hiba csú­szott be, amely kissé ellaposí- totta az egész interpellációnak ' a menetét. Ügy gondoljuk, szükségtelen volt — s ezen a jövőben lehet változtatni — minden válasz után a tanács­ülést is szavaztatni a válasz­adás elfogadásáról, mikor az interpelláló úgyis elfogadta a választ. Ez aztán sajnos olyan furcsa helyzethez is vezetett, hogy az egyik esetben — az ipari osztály válaszánál — egyik szavazattal anyonütötték a másikat. Máskor erre jobban ügyelni kell. I A megyei tanácsülés két na­pos hasznos vita után szom­baton délután négy órakor be­fejezte munkáját. Gerő Ernő és Joszip Broz-Tito találkozott a Krímben Mruscsovnál Joszip Broz-Tito, a Jugoszláv Szövetségi Népköztársa­ság elnöke és felesége vasárnap reggel abba a nyaralóba érkezett, ahol N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizott­ságának első titkára üdül. Szintén ideérkezett a Krímben üdülő Gerő Ernő, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára is. Tito, feleségével, Hruscsowal és Gerő Ernővel közös sétát tett a tengerparton, ahol az államférfiak összetalálkoztak a Livagyija szanatórium üdü­lővendégeivel, elbeszélgettek velük és közös fényképet ké­szítettek. N. Sz. Hruscsov és Joszip Broz-Tito, feleségük és Gerő Ernő ezután a jaltai hegyekbe indultak sétára. Itt csatlakozott hozzájuk N. A. Bulganyin, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnöke, aki Szocsiból érkezett üdülésre a Krímbe. A sétán jugoszláv vendégek is részt vettek: Alexander Rankovics, a szövetségi végrehajtó tanács alelnöke, Gyúró Pucar, Bosznia és Hercegovina nemzetgyűlésének elnöke, Micsunovics moszkvai jugoszláv nagykövet és felesége, Dizdarevics, a moszkvai jugoszláv nagykövetség első titká­ra és Zsezselj tábornok. A sétán részt vett Kiricsenko, Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első tikára, az SZKP Köz­ponti Bizottsága elnökségének tagja és felesége, Erezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának titkára és felesége, Fur- eeva, az SZKP Központi Bizottságának és moszkvai városi bizottságának titkára, Korotcsenko, az Ukrán SZSZK Leg­felső Tanácsa elnökségének elnöke, Grecsko marsall és fe­lesége, Szeröv hadseregtábomok és felesége, valamint Fir- jubin, a Szovjetunió belgrádi nagykövete. A séta után ebéden vettek részt, amely baráti, szívé­lyes légkörben zajlott le. Sepilor New Yorkba utazik Azzal kapcsolatban, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa napirendjére tűzte a szuezi kérdés megvitatását, a szovjet kormány D. T. Sepilov külügyrrúniszterí bízta meg képvi­selőjéül e kérdéís megvitatásán. Sepilov a legközelebbi napokban New Yorkba utazik. A Biztonsági Tanácsnak a szuezi kérdéssel foglalkozó jövő heti ülésén D. Sepilovon kívül a következő külügy­miniszterek vesznek részt: Christian Pineau (Franciaor­szág), Selwyn Lloyd (Anglia), Foster Dulles (Egyesült Álla­mok), Kocsa Popovics (Jugoszlávia), Henri Spaak (Bel­gium), valamint Mahmud Favzi (Egyiptom), akit meghív­tak, hogy a vitákon vegyen részt. Burma és a Mongol Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot létesít A burmai külügyminisztérium pénteken közölte, hogy a burmai kormány és a Mongol Népköztársaság kormánya megegyezett diplomáciai kapcsolatok létesítésében, vala­mint abban, hogy követeket rcanél. Ahol milicien újítást számontartanak TERVEM az elfelejtett újí-1 tások felkutatása volt. A nap­jainkban egyre kívánatosabb széntakarékosság adta a gon­dolatot, hogy ezt az anyagot éppen a Mátravidéki Erőmű­nél nézzem meg, ahol — le­gyen bár a kazánüzemben, a turbinaházban, a TMK-nál, vagy bármely részen egy újí­tás — így, vagy úgy, de vég­tére is valamennyi kapcsolat­ban van a fűtőanyag megtaka­rítással. Az Erőműnél legkeve­sebb 1500 ember dolgozik, kö­zülük elég sokan munkájukat el sem tudnák képzelni éssze­rűsítés nélkül. így ha valahol, itt biztos kerülközilc néhány, fiók mélyére zárt, s a vele fog­lalkozók többsége által már régen elfelejtett újítás. Mindjárt bevezetőben kije­lenthetem, hogy tévedtem. Kellemes csalódás ért. Az igazgatói irodában rövid tájékoztatást kaptam az újítá­sok jelenlegi helyzetéről, inté­zésük módjáról. Áz üzem veze­tője elégedetten beszél. Ha idézni akarom szavait, „a múltról nem, de a jelenről csak jót mondhatok, ha az újítá­sok felől érdeklődik. Egyre több az újítónk és ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy a vele megbízott elvtárs megfelelően dolgozik, gyorsan elbírálás alá küldi az újításokat, majd be­vezetésre, ha a vizsgálat jónak találta azokat. Ha elutasította, még mindig helye van a pa­nasznak, s akkor a döntést fe­lülvizsgálják”. — így ért az első meglepetés, de megvallom, bármennyire is fontosnak ta­láltam e nyilatkozatot, a vég­leges vélemény kialakításában döntőnek mégis csak maguk­nak az újítóknak a szavait te­kintettem. S még valamit: az újítási könyv bejegyzéseit. LAKATOS elvtárssal, az újí­tási felelőssel ez esetben az 1956-os év első három hónap­ját lapoztuk fel. Érdekes és sokatmondó statisztikai adato­kat találtunk, mint például az első negyedévben beadva 121, elfogadva 68, bevezetve 75 újítás. (Ha a két utóbbi számot összegezzük, az eredmény túl­haladja a benyújtott mennyisé­get, a többlet a már előzőleg érkezett elgondolások kivitele­zéséből adódik.) Míg 1955 egész évében az elő -és utókalku­lált megtakarítás összege alig több a hat milliónál, addig a folyó év nyolcadik hónapjában már elére a négy és félmilliót. Ugyancsak a múlt esztendő hasonló időszakához nézve, az első nyolc hónapban az üzem összes dolgozóinak már nem a 22, hanem 27.8 százaléka vett részt az újítási munkában. EZEKUTÄN nem kétséges még egy év vizsgálata alapján sem, hogy sokat fejlődött az Erőmű újítási mozgalma és ma a fiatal és idős dolgozót egy­aránt érdekli. A benyújtott ja­vaslatok elintézése ugyanolyan módon történik, mint bárhol a megyében. Egyszemélyi elbírá­lás után az értékelést gazdája tudomására hozzák és ha az a döntéssel nem ért egyet, írás­ban kérheti a fellebbezést. Ha azután sem tudnának közös nevezőre jutni, a dolgozó bár­mikor panasszal fordulhat az Országos Találmányi Hivatal­hoz. Az újítási díj kifizetése is úgy van, mint másutt. Attól függően, hogy eszmei díjazás­ról, vagy kalkulált megtaka­rításról van szó, adják meg egy bizonyos idő elteltével a járó összeget. Változás tehát csak abban van, hogy itt min­den újítást pontosan bevezet­nek az újítási könyvbe, idejé­ben értékelnek, az újítót meg­illető összeget, ha lehet, nyom­ban folyósítják és a jónak ta­lált javaslat kivitelezésével sem késlekednek. Az első negyedévben illeté­kes újítók véleményei e moz­galomról: A Gazdag János — Farkas Lajos által beadott javaslat volt értékben a legnagyobb. Az előbbi technikus, az utób­bi művezető. A rostélyos ka­zánok rostélylánc feszítő orsó cseréjét módosították, amely többlet termelést és ebből adó­dóan 81.829 forint megtakarí­tást jelent — egy alkalommal. De a géppel valahányszor baj van, ahogyan nemrégen is elő­fordult, újból megtakarítást hoz, — legutóbb 68.638 forintot jelentett az újítás alkalmazása. — Elégedett-e az elbírálás­sal? FARKAS Lajos válaszol. Mindketten elégedettek va­gyunk. Az újítás elkészítése után két nappal egy összegben megkaptuk a 4791 forint ne­künk járó pénzt, mert a sza­bály szerint ha a megtakarítás egy összegben jelentkezik, egy összegben kell a díjat is kifi­zetni. A legtöbb újítás tulajdono­sai Kaszás Pál és Máder Osz­kár, a turbinaüzem javító cso­portjának lakatosai. Mindket­ten fiatalok, alig egv éve ke­rült nevük először az újító fü­zetbe. Legtöbbször eszmei díj­ra javasolták, mert kisebb, de a lakatos munkában igen hasz­nos módosításokat végeznek, így Kaszás elgondolása alap­ján a bronz tömítő gyűrűket, vassal helyettesítik, viszont Máder Oszkár ésszerűsítése a tápturbinák olajának elvizese- désétől való megvédésben ját­szik jelentős szerepet. Kaszás­nak csak három hónap alatt hét újítása volt (öt elfogadott), Mádernek három, és még ezen­kívül közös is. Ahogy szívesen hangoztat­ják az érdeklődőknek, náluk az újítás nem külön fejtörés eredménye, hanem valahogy a munka közben adódik. Elrom­lik egy gép, aztán a javítás, a megszokott módon körülmé­nyes, sokáig tart, esetleg egy hiányzó alkatrész miatt nem is lehetséges azonnal, új meg­oldást kell hát keresni. S ez már ésszerűsítés lesz. Az említett negyedévnek volt egy ünnepelt párja is, ve­lük fejezem be ezt az írást. MolHár László és Godó István, szintén gépjavító lakatosok, ez- idő alatt első újításukat mu­tatták be véleményezésre. Újításuk a szívó ventillátor lapátok állás változtatásával foglalkozott, ami szerintük ke­vesebb hibával jár. Igazuk volt. S milyen egyszerű a mód­ja, csak valakinek észre kellett venni. Az elgondolással, igaz, csak 1180 forintot takarítottak meg, de sok kicsi sokra megy. És további figyelmességükkel tízezreket menthetnek meg a kárba vészestől. AZ ERŐMŰ újítóinak terve még sok-sok újítás; kérésük: továbbra is ilyen gyors és ala­pos elbírálása az újításuknak; köszönetük: mindazoknak a párt-, újítási megbízottnak, üzemi vezetőknek és társaik­nak, akik segítik újítási mun­kájukat. DOBAI MARGIT Megjelent a Társadalmi Szemle nj száma A Társadalmi Szemle szeptem­beri számának vezércikke a párt- aktíva értekezletek tapasztalatait és a pártmunka következő felada­tait foglalja össze. Kovács István és Markója Imre írása a bürokrácia elleni harcról és az állami igazgatás megjavításá­ról szól. Gyenes Antal az egysze­rűbb szövetkezeti formáknak ter­melőszövetkezeti mozgalmunkban betöltött szerepéről írt cikket. Pa­taki Ferenc cikkének címe: „A szocialista nevelés és a népi kollé­giumi mozgalom“. Kárpáti János „Liszt Ferenc öröksége és a ma­gyar zenetudomány“ című cikké­ben a nagy zeneköltőről emlékezik meg. E számban jelenik meg Zsigmond László tanulmányának (A proletár- internacionalizmus — a francia és a német nép békéjének záloga) be­fejező része. Kadnai József a nemzetközi hely­zetnek a genfi kormányfői értekez­let utáni alakulásáról ad beszámo­lót. A Társadalmi Szemle e száma közli a Politikai Bizottság határo­zatát a tudományos munkaközös­ségek felállításáról. A VITA rovatban Forgács Lász­ló szól hozzá Béri János Költészet és filozófia viszonya a magyar ide­ológiában című cikkéhez. A SZEMLE rovat Komját Irén és László Tivadar „Németország Kom­munista Pártjának betiltása veszé­lyezteti a békét“ és Széphelyi Zol­tán „A Szuezi csatorna államosítá­sáról“ című írását közli. A KÖNYVISMERTETÉS című ro­vatban Szabó Pál összegyűjtött el­beszéléseiről Szalaá Sándor ír.

Next

/
Oldalképek
Tartalom