Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-29 / 76. szám

4

nEpOjsäg

1956. szeptember 29. szombat

ÚJ KÖLTŐK - ÚJ YRRSEK

GÂCS ANDRÁS: SÁRI GÁL IMRE:

fldám a világűrben jó lenne még

Megtagadtad szivedet, megtagad a

[Föld,

elrúgott magától.

Lebegsz az Űrben, nem hat rád erő, nem vonz a vasból, sárból, korha- [dóból

összegyűlt tömeg.

Szabad vagy hát. Nem kötöz földi [rabság,

testetlen Törvény alól szabadultál. Emberboly nyüzsög odalenn. Hogy [szaladnaK!

(S a hideg Űrből milyen céltalaninak

érzik ez a kusza sietés).

En arra gondolok, hogy pihenő hely lennél, társ: kebledre hajthatnám fejem, egy simításra is. Kellőnél testvérnek, gyermekhez gyermeknek. S fájó, beteg mellkasomat, melyben dermedt lábú pók a szívem, élesztgetnéd, a rossz bordájú nyűtt csónakban, mely már lassan süllyed.

Jó lenne még, kicsikét is ladikázni vízén a szerelemnek.

SZKLANICZ VINCE:

ÜLÉSDESZKÁN

Nem nyűgöz súly, erő, szabad

[vagy.

A végtelent nem szabdalta szét se begy, folyó, se sorompó, határ. Bolygó lettéi, magad törvényén élő kis égitest. Ott lenn a hangyák építenek, sürögnek,' összefutnak, morzsát cipelnek, tócsába fúlnak. Ha érezii tudnál, szánakoznál: mennyi buzgalom!

Mennyi küszködés, ha útjokba

[akad

egy kő, egy ág...

S elég egy vihar, hogy mindent

[összerontson.

Szabad vagy, indulj győzelmes

[utadra,

akaratod a Törvény.

Kezed kinyújtod, lábod emeled, a messzeség hív. Indulj, mire

[vársz?

Kezed kinyújtod — nincs mibe

[fogózni.

Lábod emeled — nem bírsz

[rugaszkodni. Kapkodsz, hadonászol egyre sebesebben.

Két csapkodó kéz, két láb sángatózik a világegyetemben.

A vonatok s az autók elszaladnak fürdőhelyekre, tiszta városokba. Mögöttük lassan földre száll a por, és szétszakad a füstök karcsú

[fodra.

Nem kínoz most a folyton menni- [vágyás

A hegyeken túl nincsen csoda már. A csoda: az a csend és nyugalom, mely visszatérve idehaza vár.

A két csikó tűnődve elporoszkál az utak árnyas fái közt. patáktól a por kavarog, fortyog, mint a víz, amelybe újabb cseppet küld a

[zápor.

Lelógatom a gyeplőt és az ostort, s az ülésdeszkán csendben meg[ülök.

Nem érdekei, csak ez a kis hangya, mely pantallómon lázasan sürög.

Pihenni hűs hegyekre száll

[szemem.

Tehenek állnak fenn a kék hegy[élen.

Eldöcögnék így Ítéletnapig ezen a lassú, vén parasztszekéren!

Se lebegsz tovább.

SÁRI GÁL IMRE:

SKLANICZ VINCE :

Vacsora előtt

Fatönkön ültünk egymás mellett apámmal, aki fáradt mozdulatokkal cigarettát kotort elő zsebéből. Füstje arcomba áradt. Nem tudom: ez volt-e keserűbb vagy nehéz hallgatása.

Oldalról láttam szőrös arcát, ha [rávillant

a cigaretta vörös parázsa.

Beburkolództam a sötétbe.

Távol az istállóban lovak harapták harsogón a friss [lucernát.

TViít mondtak volna néhány lassú [szóban?

Az öregség miatt sajnáltam, és szántam sok-sok gondját.

De, ahogy szóltam volna, húgom [vacsorához

hívott. Beragyogta a fény a kony[hát.

Lánpoh, hödbclszőtt álmoft

Sokan vagytok.

Még ott rezegtek a képzelet s az elérhetetlen távolban. Vibráltok.

Ml történne, ha megállna vala[melyitek

előttem és a szívembe plántálna egy új életet és a mosolyával megtermékenyítené.

De ti úgy futtok, akár a sürgöny. Pont,... pont vagytok és mély vonalak. Mit jelentetek, nem tudom, csak táviratoztok — vagy kicsoda táviratozik folyton.

...Hajadban margaréta van. És kék

színű a szemed, mint a hegyi __

tő vize. És ring melletted, körülfog a felhő, akár bokor-erdő és dús sarjú-mező

A hajad a nap sugarával omlik le, vagy talán a hold hűvös fényében. Mindegy: de hol vagy?

Mindennap kereslek.

...Amíg belátlak, addig nézek utánatok, szép Ígéretek S elvesztek az utak sűrűjében.

lilKOmi

BENŐM

Tresó Ferenc volt markazi szövetkezeti boltvezető munkáját hanyagul végezte, s több mint 37 ezer forintos leltári hiányt okozott. — Tárgyalása október 2-án lesz a gyöngyösi járásbíróságon.

— Mátraszentimrén Kiss Péter, a vendéglátó ipari vállalat italboltjának vezetője 25 ezer forintos kárt okozott. Tárgyalása október 5-én

lesz, ugyancsak a gyöngyösi járásbíróságon.

. — Adamkó János, Adamkó KáI roly, Pesti György és Pesti Mihály ; hatvani lakosok augusztus 5-én a ! hatvani földműveszövetkezet I-es I számú italboltjában összevesztek, ! s üvegekkel dobálták egymást. Adamkó Józsefné nyolc napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. I A cselekmény közbotrányt okozott, I s emiatt tárgyalja ügyüket a hat- Ivani járásbíróság október 4-én.

BORDÁS DEZSŐ

Szőke, magas, szélesvállú fiatalember. Valódi bonviván típus. Igaz, nemrég szülész, előbb Közgazdasági Egyetemre járt, tanárnak készült, — de csak szülei kívánságára. Azután mégis szíve szerint választott, s utolsó évben már kottákat hordozott a zsebében, énekelni tanult. Nem végezte el a Közgazdasági Egyetemet, átiratkozott a Zeneakadémia énektanszakára, — vonzotta az operett.

Szép tenorhangjával kivált,

és a Néphadsereg együtteséhez szerződtették. Az együttesnél telt évekből az a legkedvesebb emléke, hogy egyszer Egerben jártak, akkor szerette meg a várost, amely szülővárosára, Szepsiszent- gyöngyre emlékeztette. Akkor persze még nem is sejtette, hogy egyszer még az egri színház bonviván ja lesz. Sokat szerepelt az együttessel, Lengyelországban is járt, majd a Belügyminisztériumi Együtteshez került. Közben állandóan gyakorolt, tanult, csiszolta a hangját. így teljesedett álma, színész lett, a Miskolci Déryné Színház szerződtette. Sok szerepet kapott, játszott operában, operettben, sőt prózában is. Legkedvesebb szerepe Miskolcon a Hamupipőke királyfi volt. Most Egerben is alkalma lesz sok szerepben játszani. — Első szerepe a Nebántsvirág szerelmes hadnagya lesz, amelyet felváltva énekel majd legjobb barátjával, a másik bonvivánnal, Tarján Tamással. A Csárdás- • királynőben is szeretne játszani Edwin szerepében. Na- 1 gyón szereti Egert és csak egy , kívánsága van, — hogy az eg- ■ ri közönség is úgy szeresse őt. ' Azt hisszük, ez a vágya hamarosan teljesedni fog és sok szép melódiát dúdol majd ve- ! le az operettkedvelő közönség.

Egri Vörös Csillag:

Szeptember 29-től okt. 3: Ünnepi vacsora (magyar).

Szeptember 30-án, vasárnap délelőtt matiné: Elveszett melódiák

(osztrák).

Egri Bródy:

Szeptember 29—október 3: Az új ember kovácsa (szovjet).

Egri Béke:

Szeptember 29-től okt. 3: Ünnepi vacsora (magyar).

Egri Szabadság:

Szeptember 29—30: Római lányok (olasz).

Gyöngyösi Puskin:

Szeptember 29-től október 3: Szökevények (francia).

Szeptember 30-án, vasárnap délelőtt matiné: Szitakötő (szovjet).

Gyöngyösi Szabadság:

Szeptember 29-től okt. 3: Egy

szép lány férjet keres (olasz).

Szeptember 30-án, vasárnap délelőtt matiné: Veszélyes ösvényen (szovjet).

Hatvan:

Szeptember 29-től okt. 2: Papa, marha, a feleségem, meg én (francia).

Október 2—3: Zsongó melódiák (osztrák).

Szeptember 30-án, vasárnap délelőtt matiné: Kőszív (szovjet).

Pétervására:

Szeptember 29—30 : Halálugrás

(nyugatnémet).

— A MEGYE területén nagy erővel folyik a mákgubó gyűjtése és felvásárlása. A gyűjtést az Országos Gyógynövényforgalmi Szövetkezeti Vállalat megbízásából a földművesszövetkezetek végzik. Kimagasló eredményeket értek el: Kál,

Nagyút, Verpelét, Eger, Tarna- lelesz. A gyűjtésben derekasan kiveszik részüket az úttörő- csapatok is.

FILM

AZ ÚJ EMBER KOVÁCSA

(*»■

1920, — a polgárháború és az intervenciós harcok esztendeje. Az országban sok ezer éhező, apátlan-anyátlan gyerek kóborol és a Szovjet állam Anton Szimjonovics Makarenko pedagógusra bízza néhány csavargó gyermek nevelését. Makarenko munkához lát, vezetésével gyermektelep létesül, ahol szegényes, nehéz viszonyok között, de lelkes fiatalok vezetésével kezdik meg a munkát. A növendékek 18 év körüli erős, egészséges fiúk, eleinte ellenségesen szemlélik otthonukat, A telep néhány nap múlva zsi- ványtanyához hasonlít, de Makarenko erős kézzel lát a fiatalok neveléséhez, szívós munkával becsületes embereket nevel belőlük. A filmen Makarenkot Jeleljanov, Mak- szim Gorkijt Kadocsnyikov személyesíti meg. A filmet az Egri Bródy Filmszínház szeptember 29-től október 3-ig játszó.

III.

A második forduld helyes megfejtése: l. Beatrice. 2. Petrarca, Laurához, 3. Csokonai Vitéz Mihály Lillához, 4. Gina, 5. Juhász Gyula Annához, 6. Lotte (Az ifjú Werther keservei), 7. George Eand, 8. Szendrei Júliához, 9. Lédához, 10. Lesbia.

A megfejtés állása: Kristóff Ilona, Gyöngyös 19 pont, Boda Katalin, Dózsa Kálmán, Razgonyi Iván- né, Pátzay Jánosné, Gyöngyös 18 pont, „Egri Diákok“, Juhász József, Eger 16.5 pont, Tárnái Melitta, Bradées Miklós, Balogh Dénes, Apc, Boros Gábor, Bander Barna, Hatvan 16 pont, Madarász Gyula, Szmollény Lászlóné. Petrán Katalin, Eger 15.5 pont, Helmber- ger Lajos, Eger 14 pont. Lőrinczy Gézáné, Gyöngyös 9 pont.

Következő fordulónk (regények és drámák hősei):

1. Fiatalember, aki egy filozófus társaságában bejárja a világot,

' amely ,,a legjobb a lehetséges világok között“.

2. A világirodalom egyik legnagyobb regényének hőse, halálos sebet kap a Napoleon ellen vívott háborúban és menyasszonya mellett éri el a halál.

3. Szegénysorsú fiatalember, aki meg akarja hódítani fővárosát, szövetkezik egy szökött gályarabbal,

s végül ez okozza bukását.

4. Ki mondta ezt: „Mivel nem

játszhatom a szerelmest, hogy el- töltsem e csevegő időt, úgy döntöttem, hogy gazember leszek“?

5. Fiatal nihilista, meggyilkol egy uzsorás öregasszonyt, aztán lelki- ismeretfurdalása arra bírja, hogy önként jelentkezzék a rendőrségen.

6. Fiatalember, akit erőszakkal összeházasítanak egy lánnyal, s ezt a házasságot sehogyan sem sikerül felbontania.

7. Lángeszű zeneszerző, fiatal korában gyógyíthatatlan betegséget szerez, végül megőrül (XX. századi német regény).

8. Orosz fiatalember, aki a polgárháborúban megsérül, később teljesen megvakul, és megbénul, de még akkor sem veszti el életkedvét.

9. Kozák, aki a polgárháború viharában hol ide, hol oda csapódik, végül egészen magára marad.

101 Munkásfiú, keservesen él özvegy édesanyjával, nagy nehézségek árán szakmát tanul, megismeri a Horthy-fasizmus világát és a munkásmozgalmat.

A hősök nevén kívül írjuk meg a mű címét és íróját is. A szó- banforgó hősök valamennyien a I világirodalom, vagy a magyar irodalom ismert alkotásának szereplői.

I Beküldési határidő: október 4-én, csütörtökön de. 10 óráig.

IZorán kiért a pályaud- varra, az egyik kocsiban még talált helyet az ablak mellett. A szomszédos vágányon mozdony pöfögött, füstje vaskos oszlopként go- molygott fölfelé, néha meglódult a fekete oszlop, levált róla egy-egy füstcsomó és kitágulva, a kocsisorok szűk utcáiba lebbent. Meleg füstszag áradt mindenünnen. Erősen tűzött a délutáni nap, sugarai áthatoltak a hatalmas üvegkupolán és beragyogták a kocsik kopott, fekete oldalát, a mocskos szürke aszfaltcsíkokat, meg a füsttel kevert levegőt.

Péter levette kabátját, rá- akasztotta az alvadt vér színű fogasra, amely az ablak melletti hely külön áldásaként ágaskodott a feje fölött. Aztán hátradűlt és mélyet sóhajtott. Gyötrelmesen fáradtnak érezte magát.

Emberek mentek keresztül a kocsin, kockásinges férfiak, szikár vasutasok, akik mennydörgő robajjal vágták be maguk után a fülke ajtaját, bőszoknyás parasztasszonyok és néha egy-egy gyerek. Szemközt velük ugyanilyen áradat vonult a mozdony felől a hátsó kocsikba. Egyikük-mási- kuk megállt, körülnézett, aztán fellökte táskáját a csomagtartóra és szusszanva letelepedett. Lassan megtelt a fülke.

Péter ismét sóhajtott, zsebre rakta szemüvegét, fejére húzta a kabát alját és neki- dült. a kocsi oldalfalának. Egy

ideig még hallotta a visszhangzó csarnok zajait — kiáltozást, mozdonyfüttyöt, motoros targoncák kerekeinek dübörgését. Még azt is érezte, amint recsegve-ropogva elindul vele a vonat, aztán mély álomba hullt.

Arra ébredt, hogy valaki rázza a vállánál fogva. Riadtan kibújt a kabát alól és kábultan körülnézett. Emberek szorongtak az üléseken. Szemben vele egy terebélyes asszonyság. »Ej, de jót aludt« — mondta nevetve, amikor megpillantotta Péter arcát.

A fülke közepén felbukkant a kalauz elmosódott alakja.

— Kérem a menetjegyet! mondta türelmetlenül.

Péter feltette szemüvegét, hátsó zsebébe nyúlt és némi kotorászás után előhúzta a bérletet. Tétova újjakkal szétnyitotta, kivette belőle a jegyet és a karok, fejek sűrűjén át odanyújtotta a kalauznak.

— Kérem a bérletet is.

Forgatta a kezében, lapozgatta, aztán tömpe újjá megtorpant egy helyen.

■— Szeptember hónap nincs lebélyegezve — mondta szá- monkérően és (Péter legalábbis úgy érezte) diadalmasan.

— Elfelejtettem ...

— Már tizediké van, a jegyet hatodikáig le kellett volna bélyegeztetni.

Péter hallgatott.

— ötvennyolc forint — mondta tömören a kalauz. — Harmincnyolc a jegy és húsz a bírság.

— Nincsen annyi pénzem —

felelte Péter idegesen és mindjárt hozzátette: — De ha lenne, akkor sem adnék. Egy kis feledékenység miatt, három nap miatt ötvennyolc forintot kihúznának az ember zsebéből!

— Jól van... — mondta

lassan a kalauz és a bérletet becsúsztatta vastag bőrtáskájába. Széles arcán megfeszült a bőr. — Majd Füzesabonyban az irodán beszélgetünk...

Péter dühösen maga elé meredt, aztán újra eltette a szemüveget, függönyként arca elé húzta kabátját és oldalt dűlt. De már nem bírt aludni. A vonat csikorogva megállt. »Aszó-ó-ód!« — kiáltotta oda- kinn egy öblös vasutashang.

»Majd beszélgetünk ... — ismételgette magában dühösen, — jól van, beszélgetünk. Nekem is lesz egy-két szavam«.

ehunyt szeme előtt megjelent a vasutiroda, s a köpcös állomásfőnök. Feltétlenül köpcös. Pufók az arca, mintha felfútta volna, fején aranyzsinó- ros sapka, kabátja hajtókáján szárnyak. Szárnyak! Csigát viselhetnének inkább ... Szóval köpcös, vörösarcú ember lesz az állomásfőnök és így szól majd: “A szabályok értelmében önnek ki kell fizetnie a jegyet és a bírságot*1. »Haha. A szabály, meg a bírság

szabályok! Az igen, a szabály. Olyan szabálya miért nincs a MÁV-nak, hogy az utasokat is megilleti egy és más? A MÁV- nak miért nem kell bírságot fizetnie, amikor késnek a vonatai? Mi? Csak követelni, követelni, adni sohasem7« »Kérem...« — vág közbe

majd a köpcös állomásfőnök, de Péter nem hagyja szóhoz jutni: »Lám, a miniszter is azt mondta egy sajtónyilatkozatban, hogy a munkásvonatokat fogják először indítani, akár a személy-, meg a tehervonatok rovására is. Hallottam a rádióban. Aztán egy hét múlva munkásvonattal mentem Pestre és Hatvantól Gödöllőig nyolcszor álltunk meg, mert egész úton egy tehervonat döcögött előttünk. Késtünk 40 percet. Mi lett volna, ha az ezer utas megrohanja a Keleti Pályaudvart és azt mondja: fizessen a MÁV bírságot nekünk a negyven percért? No?« »Kérem, rossz a szén, túl van terhelve a vonal« — feleli az állomásfőnök. »-Nézze, engem se kérdezett a kutya se, hogy miért nem bélyegeztettem le a bérletet.» Szabály, az szabály, tessék fizetni ■ ■. Hát most én mondom: szabály, az szabály! Én csak azt tudom, hogy elloptak tőlem negyven percet. No, de hiszen ha csak ez volna. De

alig láttam még vonatot, amelyik ne késett volna. Hát azok, akik végigállják az utat, mert nem elég az ülőhely? Azoknak mit mond a MÁV? Kérem, az ön jegye ülésre jogosít, mivel állnia kellett, a menetdíj ötven százalékát visszatérítjük. Igen? Egy fenét. Jogai csak a MÁV-nak vannak, az utas örüljön, ha megtűrik a vonaton.» »Ilyet ne mondjon, kérem — csattan fel mérgesen az állo- másfönök — ön is bérlettel utazik, a MÁV igen nagy kedvezményt biztosít önnek.» «Kitűnő! Én meg azt mondom, hogy még a MÁV fizethetne nekem azért, hogy hetenként 10—12 órát zötykölődök a kényelmetlen, büdös kocsijaikban. Kedvezmény! Mintha én szórakozásból utaznék! Meg a többi tíz- és tízezer, aki hetenként egyszer láthatja a családját és ebből a pár órából is ellop a MÁV! Micsoda? Hallgassak? Hallgattam eleget, de most megmondom a magamét! Most megmondom...»

péter ült a kabát alatt,

1 feje időnként neki koccant a kocsi falának, s közben a legapróbb részletekig kitervelte, mit fog mondani. Mint a sakkozó, aki négy-öt lépésig előre tervezi a különféle kombinációkat, bele véve az ellenfél összes lehető lépését, ő is számba vette, mit felel az dl- lomásfőnök bármely lehető megjegyzésére. Úgy érezte, nem érheti meglepetés.

Egészen besötétedett már. Amint megpillantotta Füzesabony első fényeit, felállt;

nyújtózott egyet, gondosan megtörölgette és orrára illesztette a pápaszemet, fogta a csomagját és kiment a per- ronra. Frissnek és harcra késznek érezte magát.

A vonat zöttyent és megállt. Péter leugrott és körülnézett. A vonatablakokból áradó sárga fényben utasok kászolódtak le és siettek az állomás felé. Hirtelen megpilantotta a kalauzt. Két kocsival arrébb álldogált. Péter odalépett hozzá.

A kalauz szemügyre vette a félhomályban és megkérdezte:

— öné a bérlet?

— Enyém!

A kalauz kinyitotta a bőrtáskát és előhúzta a szakadozott bérletfüzetet.

— Tessék — mondta csendesen. — Egerig váltsa meg a jegyet.

— Köszönöm... — rebegte zavartan Péter és egy pillanatig habozva állt.

— Okvetlenül váltsa meg Egerig.

— Jó! meglesz... Köszönöm.

Azzal elindult a pénztár felé. »Mégis csak rendes ember ez a kalauz« — gondolta magában bocsánatkérően.

Tie amikor elhaladt a kivilágított forgalmi iroda előtt, kedvetlenül csóválta fejét. A beszélgetés... no, abból semmi sem lett. Hát igen, azt az ötvennyolc forintot a végén mégis lejegyzőkönyvelték volna. Az biztos. De mikor fogja úgy istenigazában megmondani a magáét?

Alapjában véve egy kiéri* becsapottnak érezte magát.

GACS ANDRÁS