Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-01 / 68. szám

6 NÉPÚJSÁG 195o. szeptember 1. szombat 4{ámán í^ató Húsz esztendővel ezelőtt halt mártírhalált Hámán Kató, a mun­kásmozgalom kiemelkedő har­cosa, ABBAN a harcban, amelyet a magyar kommunisták a fa­siszta Horthy-rendszer ellen vívtak a magyar nép szebb jö­vőjéért, a kommunista dolgo­zók ezrei áldozták életüket. Ennek a harcnak egyik nagy­szerű katonája volt Hámán Kató. A Károlyi uradalom kellős közepén, a Heves megyei Kom­polt községben született. Apja »zegény falusi csizmadia volt. Később váltókezelő lett a Máv- nál s Hatvanba költöztek. Itt teltek el Hámán Kató gyer­mekévei. ö maga egy beszélge­tés alkalmával azt mondotta: ■"Nem is tudom, volt-e gyer­mekkorom.» Később, visszate­kintve a maga életére és a falusi asszonyok helyzetére, azt írja a Nőmunkás c. lap­ban: «Falun a szegény ember gyermeke előtt hamar megnyí­lik az élet, korán felnőtt lesz, mert segíteni kell a család el­tartásában. Előbb úgy, hogy gondozni kell otthon a kiseb­beket, aztán meg úgy, hogy maga is elmegy napszámba. Én is ezt csináltam.» Egész nyáron át a cukorgyá- *oe hatvani Deutsch-ok birto­kán dolgozott. így kereste meg előbb ruhára, később tanulás­ra a szükséges pénzt. Tanulni akart, pedagógus akart lenni. Nagy anyagi áldozatok árán sikerült elvégeznie a polgári Iskolát. Nem az volt csupán a dolga, hogy tanuljon, hanem emellett még vigyázni kellett három kisebb testvérére is és . gazdag gyermekeket tanított, hogy megkeresse a tandíját, így végezte el a polgárit A POLGÁRI elvégzése után beiratkozott egy pesti tanító­képzőbe. Mindennap vonaton járt Pestre, az úton tanulta meg leckéjét, s még arra is ju­tott ideje, hogy ilyen körülmé­nyek között is vállaljon Pes­ten magántanulókat, akiket ebédért, uzsonnáért korrepe­tált így is a legjobb tanulók között volt. Nyáron a gazdag családok bukott gyermekeit ké­szítette elő pótvizsgára, vagy lemét a cukorgyári répafölde­ken dolgozott. Itt kezdte megismerni az osztálykülönbségeket, a dolgozó nők jogfosztottságát, kizsákmá- nyoltságát. Látta a napszámos nők végtelenül lealázó hely­zetét, hogy az intéző, vagy gaz­datiszt bármelyiket berendel­heti magához s ha megtagad­ja az engedelmességet, másnap már akár ne is menjen mun­kába. Hámán Kató mégsem vált­hatta valóra álmát, nem lehe­tett tanítónő. Másodéves taní­tóképzős volt, amikor szülei hirtelen meghaltak. Eddig csak magáról kellett gondoskodnia, most fjedig már három kis testvéréről is. A fiatal lány egyszerre családfenntartó lett Abbahagyta az iskolát és ál­lás után nézett. 18 éves volt, amikor a hat­vani állomásra került pénztá­rosnak. Ebben az időben, a XX. század elején kezd kiala­kulni a szocialista szervezke­dés a hatvani vasúti munkások között. 1914-BEN KITÖRT az első világháború. A hatvani állo­máson keresztül szállították a magyar katonák tíz- és százez­reit a frontra s ugyancsak Hat­vanon keresztül tért vissza is­mét egyrészük csonkán, bénán, sebesülten. 1918 elején Pestre helyezték Hámán Katót a Nyugati pálya­udvar pénztárához Ekkor már meggyőződéses forradalmár, szocialista, aki szemben áll nemcsak az úri Magyarország­ijai hanem az opportunista szociáldemokrata vezetőséggel is. Amikor 1918 június 20-án kitört az országos vasutas sztrájk, Landler Jenő mellett Hámán Katót is ott találjuk a mozgalom szervezői, irányítói között. Bár ezt a sztrájkmoz­galmat a kormány terrorral, s a szociáldemokrata vezetők se­gítségével még elnyomta, vilá­gosan megmutatkozott, hogy a nép békét akar. A Tanácsköztársaság idején egyre jobban kibontakozik szervező, irányító egyénisége, ö a nőmozgalom egyik veze­tője, a budapesti munkásta­nács tagja. OTT VOLT mindenütt, ahol segíteni kellett. Fáradhatatla­nul és önfeláldozóan szervezte a front megsegítését ^Számta­lan dolgozó nővel értette meg, hogy az a feladatuk, hogy a fronton levő férfiak helyét el­foglalják a gyárakban, fokoz­zák a termelést, s ápolják a sebesülteket. Ugyanakkor igye­kezett gondoskodni arról is, hogy a dolgozók szociális hely­zete javuljon, különösen a dol­gozó nők helyzetét viselte na­gyon a szívén. A Tanácsköztársaság bukása után nem menekült el, hanem itthon maradt Korvin Ottóval, hogy tovább szervezzék a moz­galmat. A fehér terroristák azonban csakhamar elfogták s a Tanácsköztársaság idején vállalt szerepéért egy évre in­ternálták. Ö maga élete végéig büszke volt arra, hogy részt- vett a proletárdiktatúra mun­kájában. 1922- ben napszámos lett az egyik pesti gyertyagyárban. Itt csakhamar bérharcot szerve­zett s ezért elbocsátották. Utána a Ruggyantagyárba ment munkásnőnek. A vegyé­szeti gyárakban a legfontosabb munkavédelmi berendezések is hiányoztak, állandóan játszot­tak a halállal s mégis éhbérért dolgoztatták őket. Hámán Kató harcot indít a gyárban uralko­dó viszonyok ellen és vezetésé­vel több győztes sztrájk játszó­dik le. A munkások bíznak benne, s 1923 elején megvá­lasztják a vegyészeti munká­sok szakszervezetének titkárá­vá Mint szakszervezeti titkár­nak, nagyobb lehetősége volt arra, hogy országos viszonylat­ban folytassa azt a munkát, amelyet egy gyáron belül meg­indított. Szerkesztője a Vegyé­szeti Munkás című szaklapnak és szerkesztőségi tagja a Nő­munkás című lapnak. Ezekben a lapokban jelentek meg cik­kei, amelyek leleplezték a dol­gozó nők lealázó, kizsákmá­nyolt helyzetét s lerántották a leplet az uralkodó osztály hír­hedt fajvédő politikájáról. Egyik cikkében leírja, hogy *még Délamerikában is a gyá­ros tartozik gondoskodni a gyermekek felügyeletéről s or­vosi vizsgálatáról Az anyának köteles a munkaidőn belül szoptatásra bizonyos időt áten­gedni. Ezzel szemben nálunk, ahol pedig mindenfelé a fajvé­delmet emlegetik, vajon milyen intézlœdéseket tesznek az igazi fajvédelemre, az anya és gyer­mek védelmére?» 1923- BAN egy Fecske utcai cellulózegyárban a biztonsági berendezések hiánya következ­tében nagy robbanás történt s 13 munkás meghalt. Temetésü­kön Hámán Kató mondott be­szédet, s abban az egész kapi­talista társadalmat tette fele­lőssé a munkások haláláért. Ezért a beszédéért a rendőrség bebörtönözte, a szociáldemok­rata párt pedig leváltotta és elbocsátotta állássából. 1925 áprilisában megalakult a Magyarországi Szocialista Munkáspárt. A párt vezetősé­gében helyet foglalt Hámán Kató is. Az MSZMP program­jának alapja a KMP átmeneti programja volt, amelyet szá­mos részköveteléssel egészítet­tek ki és széles néptömegek között népszerűsítettek. Köve­telte a reálbérek emelését, munkanélküli segélyt, az üze­mi választmányok törvényes elismerését. 1925 augusztus közepén Bécs- be összehívták a KMP első kongresszusát. A magyarorszá­gi szervezetek egyik kiküldötte Hámán Kató volt A kongresszus a Központi Vezetőség tagjává választotta és konkrét megbízatással tért vissza Magyarországra. Itt azonban már szeptemberben elfogták s Rákosi, Vas és több elvtárssal együtt őt is statá- riális bíróság elé állították. Tisztában volt a halálos ve­széllyel. de nem tagadta meg forradalmi múltját «Azt mond­ja az ügyész ránk, hogy mun­kakerülők vagyunk — mondot­ta a kihallgatáson. — Nézzék meg a tenyeremet, többet dol­gozom, mint akármelyik nap­számos nő. Hiszen gyermekko­rom óta csak dolgozom. Én rám hatott az a nyomor, az a szenvedés, az a hallatlan sok keserűség, amit tapasztaltam. Ezért vagyok és leszek tovább­ra is forradalmár, aki minde­nét áldozza a munkásság ügyé­ért.» A Szovjetunió tiltakozása. a magyar és nemzetközi mun­kásság harcos fellépése akkor megakadályozta Horthyék gá­lád tervét és megmentette a magyar kommunista vezetők életét. 1926 JÚLIUSÁBAN követke­zett be a rendes bírósági tár­gyalás. A statáriális tárgyalás­tól eltelt több, mint félév alatt Horthy pribékjei mindent meg­próbáltak, hogy idegileg és testileg felőröljék a letartózta­tott kommunisták ellenállását. A verés és kínzás azonban nem törte meg őket. Nem törte meg Hámán Katót sem. Az utolsó szó jogán mondott védőbeszé­dében nem védekezett, hanem harcra buzdította a proletariá­tust. «Munkásasszony sorsom betetőzéseként érzem, hogy a vádlottak padján szemben ál­lok azzal az egész rendszerrel, amely a proletáriátust állati életre kényszeríti és innen kér­dem proletár testvéreimet: meddig várnak és tűrnek még? Mert elmúltak azok az idők, amikor gyámoltalanul, tehetet­lenül, elkeseredetten álltunk: a kommunista párt most meg­mutatja nekünk a felszabadu­lás világos útját.» A Horthy-rendszer osztálybí­rósága két évi és négy hónapi börtönre ítélte Hámán Katót. Kiszabadulása után sehol nem tudott elhelyezkedni. Mint al­kalmi munkás dolgozott, több­nyire mosásból tartotta fenn magát. Férje, Tóth György ugyancsak kommunista mun­kás volt, és emiatt gyakran el­bocsátották állásából. Többször megtörtént, hogy maguknak is alig volt mit enniök, mégsem elsősorban magukra gondoltak. Tudták, hogy a börtönben sínylődő elvtársaknak és hoz­zátartozóiknak még sokkal sú­lyosabb a helyzetük. Martos Flóra mellett Há­mán Kató lett a Vörös Segély egyik vezetője. Egész napi munkája után volt ereje arra is, hogy vigye az ajándékot a lebukottak családjának, gyer­mekeiknek. élelmezést szer­vezzen a mozgalommal szim­patizáló családoknál, vagy ép­pen gyűlésekre járjon, ahol a moszkvai rádió hallgatását szervezte meg. Igazi kommunista volt. Sze­rény, halkszavú, olyan, aki adni akart a mozgalomnak, nem pedig kapni tőle. A leg­kisebb munkát is odaadóan vé­gezte. Többször járt Bécsben illegálisan, útlevél nélkül, vál­lalva azt a kockázatot, hogy a határon esetleg agyonlövik. Gyakran télen is gyalog tette meg az utat hóban, fagyban. 1934 JÚLIUSÁBAN fogták el utoljára. A rendőrségen ekkor annyira megkínozták, hogy zú- zódást szenvedett a veséje, a mája. Betegsége ellenére el­ítélték, s a Markó utcai fog­házban töltötte büntetését. A börtönben állandóan kézimun­kázott. Egy hatalmas ágyterítőt készített és annak árából a Szovjetunióba akart utazni. Ez a vágya azonban már nem tel­jesedett be. 1936. nyarán a börtönből már nagy betegen szállították az új Szent János kórházba. Bár testét meggyö­törték, szelleme élete végéig friss maradt. Ekkor már folyt a polgárháború Spanyolország­ban, s a gyógyuláson kívül minden figyelmét erre fordí­totta. Boldogan mutatta az új­ságban a harcoló spanyol nők képét: „Ezek védik Madridot”. 1936. augusztus 31-én halt meg és szeptember 3-án temet­ték a rákoskeresztúri temető halottasházából. Olyan egysze­rű volt a temetése is, mint amilyen egyszerű voltő egész életében. Virággal borított ko­porsóját némán kísérték a dol­gozók százai. Nem volt búcsúz­tatás, nem énekelték az Inter- nacionálét, de így, némaságá­ban is megrázó tiltakozás volt az egész Horthy-rendszer ellen. Hámán Kató pedagógus akart lenni. Az volt a célja, hogy a magyar munkás és pa­raszt gyermekek százai és ez­rei előtt nyissa meg a tudás­hoz vezető utat. Egy emberte­len kor urai azonban megaka­dályozták ebben. Nem lehetett pedagógus, de mégis tanított, mégis nevelt egész életében. A magyar dolgozók nagy tömege­it tanította meg a kommunista párt igazságára, arra, hogy a magyar dolgozó nép is csak akkor találhatja meg boldogu­lását, felemelkedését, ha a kommunista párt mögé felso­rakozva megdönti a kizsákmá­nyoló társadalmat és a maga kezébe veszi sorsának irányítá­sát. NAGY JÓZSEF Egy esztendős a Gyöngyösoroszi Ércelőkészítőmű Egy évvel ezelőtt, az ötödik magyar bányásznap ünnepsé­gei alkalmával adták át ha­zánk egyik új létesítményét, a gyöngyösoroszi ércelőkészítő­művet és ércbányát. Az új, népgazdaságunk számára je­lentős üzem és bánya dolgozói azóta mindent elkövettek, hogy tervüket maradéktalanul teljesítsék. Mint minden más új gyár­ban, az első évben ebben az üzemben is sok akadállyal, ne­hézséggel kellet megküzdeni­ük. Hol az egyik, hol a másik gépen kellett még valamit ja­vítani, igazítani, ami hátráltat­ta munkájukat. Július első fe­lében azonban kétheti nagyja­vításra álltak le az ércelőké­szítőmű dolgozói és ez idő alatt tökéletesen rendbehozták a gépeket. A nagyjavítással egyidőben új ércdúsító cella­sort is beépítettek, melynek segítségével — az országban először — az ólom és a cink dúsítás mellett hozzáfogtak a pirít üzemi kísérleti dúsításá­hoz is. A kísérletek máris si­kerrel folynak. A múlt havi nagyjavítás be­fejezése óta az ércelőkészítőmű is naponta teljesíti, sőt túl­teljesíti tervét. A hatodik ma­gyar bányásznapon, — amikor egyéves fennállásukat is ün­nepük a gyöngyösoroszi ércbá­nyászok — már augusztusi ter­vük túlteljesítéséről és a pirít dúsításának nagyszerű eredmé­nyeiről számolhatnak be. Nem maradnak adósai az országnak az ércbánya dolgozói sem, akik azt Ígérték, hogy a bányásznap tiszteletére 500 tonna nyersércet adnak tervü­kön felül az ércelőkészítőnek. Ebből a mennyiségből a hét elejére már háromszáz tonnát teljesítettek. Két kép Erdőtelekről Jó-e a dinnye? Majd megtudjuk a lékelés után . Szállítják a dinnyét az ipari városok ellátására. mai épület a XIX. század II. “■"ül negyedének vége felé, valószí­nűen 1844—1848 között készült ;í el. a <2, K, 'T 'römmel olvastuk a He­es megyei Népújság egyik sgutóbbi számában, hogy lyöngyös város egyik legré- ;ibb és érdekes műemléke, a ■olt Orczy kastély végre gaz­lát talált: a Mátra Múzeum lelyezkedik el sok viszontag- ágot látott falai között. Műemlékeink legnagyobb veszedelme, ha nem tudunk ■észükre megfelelő rendelte- ést biztosítani, vagy ha birto- :osuk nem rendelkezik meg- elelő anyagi eszközökkel, — :s ha rendelkezik is, de nem smeri fel azt a népgazdasági ■s kulturális értéket, amelyet :zek az épületek jelentenek, gy pusztul sok komoly építmé- lyünk menthetetlenül, a kez- letben kisebb hiányok gyorsan okozódnak és alig múlik el 0—15 év, már csak szomorú omok hirdetik a közönyt, meg- íem értést, tehetetlenséget —, ímely mind ezt a pusztulást >kozta. A legutóbbi időkig — sajnos — úgy éreztük, az Orczy kas- ;ély is ezeknek a pusztulásra télt értékeknek sorsában jsztozik és ma, hogy a 12-ik jrában végre megváltozik a lelyzete, ezért örülünk foko- :ottan, és reméljük, hogy ez a nűemlékünk is végre kívül­iéiül szakszerűen megújítva taglalja el helyét történeti és cultúrértékeink sorában. A műemlékek hűen tükrö- :ik vissza annak a kornak nem- vsak művészeti, építészeti kul- ;úráját, amelyben létesültek, ie sokat mesélnek az elmúlt idők minden értékes esemé­nyéről, részletéről. Hallgassuk meg, miről regél ez az öreg épület: az Orczy kastély? A XVIII. században az új ilozófiai felfogás, a természet- udományos kutatások, a tech- űka felfedezései, majd a tár- adalmi ellentétek kiéleződése 'yökeres változásokat hoznak. francia forradalom után íyugaton a tőkés polgárság jut íatalomhoz, nálunk a polgár- :ág és a nemesség haladó réte­ge az, amely a társadalmi, kul­turális és gazdasági viszonyok fejlesztését sürgeti. Magyar viszonylatban ez az úgyneve­zett „reform-korszak”, a XIX. század első felének időszaka. A beállott változások rá­nyomják bélyegüket az építé­szeti megjelenésre is, — ami természetes, hiszen az épüle­tek kialakítása, stílusa mindig az építtetők kívánságához, fel­fogásához, szükségleteihez iga­zodik. így szűnik meg a XVIII. század feudális világának fes­tői, mozgalmas és raffinált ba­rokk stílusa és keletkezik az új: a mérlegelt, a kimért, az antikizáló irány, a XIX. szá­zad elejének, a reform kor­szaknak építészete: a klasszi­cizmus. Ennek a klasszicista építészeti felfogásnak szép példája az Orczy kastély, amely külső megjelenésében, de egész elrendezésében, ki­alakításában is az új korszak alkotása. A mai Kossuth u. és a Mér­ges patak szögletében 1723-ban Orczy István alapított major­ságot, itt állott ezekben az időkben Grassalkovich Antal egy háza is, nagy kerttel. 1844-ben Orczy Lőrincné hoz­zá veszi ingatlanukhoz a Gras- salkovich-féle részeket és így alakul ki a mostani Orczy kas­tély parkja. A kastély egyes részei nem egyidősek: ismerünk egy régi tervet, amely az eredeti épü­letrész toldását, átalakítását tünteti fel. Hogy ki volt a kastély mai alakjának kiala­kítója, tervezője, — ma még nem tudjuk, de kétségtelen, hogy az akkori híres építé­szek: Pollack Mihály, Hild József köréhez tartozott. A végigvonuló párkányon nyug­vó. gazdagon díszített ablakok ívsora, a gyakran szerepelte­tett oszlopsorok, a rizalitok ritmusa olyan elemek, amelyek nagy tudású mester művésze­tét idézik. A stílusjegyek ro- manticizmusba hajló egyes ré­szei bizonyossá teszik, hogy a i volt a kivitelező? — erre sincsenek még okmány­szerű adataink, de feltételez­zük, egyes részletek kissé pro­vinciális kialakítása, a derűs, játékos díszítések alapján, hogy az épület valamelyik környékbeli, vagy helyi mes­ter (talán a gyöngyösi Rábel — Hábli — Károly?) keze munkája. Meg kell emlékeznünk a kastély parkjának kialakításá­ról. Az utcai szép vasrácsos kerítést két végén emeletes, félgömb kupolával fedett glo- riettek határolják (a jobbol­dali emelete hiányzik), a bejá­ratok kapupülérjeit hatalmas oroszlán-alakok hangsúlyozzák. A kapuzat oroszlánjait a Pes­ten működő Uhrl Ferenc szobrász készítette, akit egyéb­ként a már említett Pollack Mihály ismételten foglalkozta­tott. A kastély XIX. századi tör ténetéről még ennyit: 1814-ben Sándor oruz cár szállott meg a régi épületben. Később, a már bizonyára kialakított új kastélyban 1848—49-ben Kos­suth és Görgei laktak, utóbbi haditanácsot is tartott itt. A kastély ezután többször cserélt gazdát; a Szapáry-, majd a Wildburg-családé, akik 1930 körül adják el 300 ezer pen­gőért Gyöngyös városának. A műemléki főhatóság megállapítása az épületről: «At. épület, amely az egyik stilish tikailag különlegesen kompo­nált klasszicista műemlékünk, teljes egészében helyreállítan­dó, különös tekintettel a dí­szítő részletekre és a színezés­re is. Feltétlenül fenntartan­dó.­Reméljük, hogy a kastély most megkezdett tatarozása tovább folytatódik és f '^Ke­sék — elsősorban <*ff <\gyös Város Tanácsa ')SaB gondoskodik z kerítés, glor ^tok szakszerű he! ’ -Síf, 1

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom