Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-26 / 75. szám

4 nIpOjsäg 1956. szeptember 26. szerda ÚJ KÖLTŐK - ÚJ VERSEK SZKLÁNICZ VINCE: SARI GÁL IMRE: Süitkrumpliszag KÚTGÉMHEZ Kis mellékutcán mentem át A kútgém furcsa mérleg, tűnődve tegnap este. Mit mér? A ház gerincén A sáros járdán keresztben feküdt a macska nyújtózik csak. egy részeg alvó teste. Ködöt szitált a nyirkos est. A lámpa sárga fénye a ködön mohón átszüremlkedett félig kinyílt szemébe. Tán mentem volna már tovább a terjedő homályban, (mert utálkoztam látva őt az undorító sárban) — ha sülő krumpli jószagát nem ontja egy kis ajtó. Gyermekkorom és paraszt­ivacsorák... Csitulj szívem, te sajgó! A tátottszájú kapunál sokáig ácsorogtam. Az ismerős és kedves illatot magamba szíva loptam. Testvéreim s apám elé most tálalja anyám tán... — A részeg felült, s fázva, ostobán meTengett már a lámpán. Alszanak a kazlak. A kert ásít: ősz van. A kopasz fák koldusként bütykös ujjaikkal nyúlnak. S aranyát, melyet még tegnap markolt, a rőt levelek csomóit botjával veri a szél. A kincsek is, akár a vágyak így — leírva — elhervadnak. Sárga pergamentek merre mentek majd, hol olvasnak? Te kútgém milyen nyugodt vagy. Te, ki a mélység csattogó vizét mered ki a szikrázó fényre. A vágyat is így húzza fölszinre valaki: de inná csak — be jó volna — s érezné kihez szólok. F I I. VI AZ ÜNNEPI VACSORA Új magyar filmet mutat be az Egri Vörös Csillag Film­színház szeptember 27-től, október 30-ig. A filmben Tolnay Klári, Bulla Elma, Básti Lajos, Ladányi Ferenc, Makiári Zoltán játszák a főszerepet. A film egy mérnökről szól, aki Kossuth-díjat kap, A felesége ennek a tiszteletére ünnepi vacsorát rendez, amelyre meghívja saját, gazdag rokonait és a férje szegény, eddig lenézett rokonait is. Ezen az ünnepi vacsorán sok minden történik. A házaspár is összevesz, mert a férj szegény rokonai között szeretné kiosztani a Kossuth- díjat. Végül azonban minden rendbe jön. AZ IRODALOM HÍREI — LEWIS SINCLAIR Ar- rowsmith regénye most jelent meg Moszkvában orosz nyel­ven, 225.000 példányban- A Szovjetunióban kiadják töb­bek között Kipling híres ál­lattörténeteit, Coiian Doyle detektívregányeit is. — NÉMETH LÁSZLÓ »-Égé tő Eszter« című könyvét, mely a Csillagban folytatásban je­lent meg, a napokban ki­adja a Magvető. — A SZÉPIRODALMI Könyvkiadó számozott biblio­fil kiadásban adja ki József Attila »Hazánk« című vers­i ciklusát. tinit 35 NAPTAR 35 Szeptember 26: 1906-ban, 50 évvel ezelőtt szüle­tett Sosztakovics, híres szovjet ze­neszerző. Szeptember 27: 1772-ben, 184 évvel ezelőtt szüle­tett Kisfaludy Sándor költő. 1891-ben, 65 évvel ezelőtt halt meg Goncsarov, orosz író, az Ob­lomov híres szerzője. Szeptember 28: 1817-ben született Tompa Mihály költő. — A HATVANI földműves­J szövetkezet cukrászdája már ( szeptember 12-én teljesítette [ harmadik negyedévi tervét. 'Augusztus hónapban 198 ezer (forintot forgalmazott. A nö- jvekvő forgalomhoz az is hoz­zájárult, hogy egyre bővül a ( választék, jominőségűek a cuk- j rászda készítményei és így a dolgozók egyre többet vásá­rolnak. — A MEGYEI tánctanítók rendezésével Egerben tánctan­folyam indul szeptember 27-én. A tánctanfolyam hétfő és csü­törtöki napokon lesz. — GYÓGTORNA tanfolyam nyílik a járási kultúrházban október elsején. — VJ TERMELŐSZÖVET­KEZETET szerveznek Nagy- kökényesen. Eddig négy kö­zépparaszt írta alá a belépési nyilatkozatot, van köztük olyan is, akit nemrégen reha­bilitáltak. — BENSŐSÉGES ünnep ke­retében adták át vasárnap Szűcsiben az 1 millió 200 ezer forintos költséggel épült négy tantermes emeletes új iskolát. — VÊCSEN 13 taggal 51 hold földön új termelőszövet­kezeti csoport alakult. A cso­port az »Uj élet« nevet vette fel. — AZ ECSÉDI Uj élet Tsz szeptember 20-án befejezte a cukorrépa ásását. A fel- ásott és letisztított cukorré­pamennyiséget még aznap át­adták a Hatvani Cukorgyár­nak. — MEGINDULT a szerző­déskötés É kukoricára a hat­vani járásban. Szeptember 20-án már 51 boldogi termelő írta alá a szerződési ívet. — EGERBEN ebben az év­ben szeptember közepéig 1260 gyermek született. Heittii« M ■úBÚriluwi Tizennégy év után ismét Egerben énekel Soltész Má­ria. Sokfelé megfordult azóta, Kezdődik as új évad ji'lég egy-két nap és újra kivilágosodik esténként a szín- xx'IL naz sarga épülete, emberek leptk el a járdát, tódul­nak kifelé előadás végeztével, riezdödik a színház uj évddja, s azoknak, akik szeretnek színházba járni, nemi kárpótlás ez az elsuhanó nyárért. Növeli az örömöt, hogy ismét klasszikus magyar darab­bal nyit a színház, még hozzá olyan remekművel, mint Vö­rösmarty Mihaiy csodalatos Csongor és Tünde je. Az egesz idei musorsterv sok szépét Ígér. Mert igaz ugyan, hogy egyet mast hiányolunk eböol a műsortervből, amint mar írtunk is; sajnáljuk, hogy Gárdonyi után nem eleveníti fel a tár­sulat Eger másik nagy íróját, Bródy Sándort; de az is két­ségtelen, hogy a műsortervben szereplő darabok jó művek és joggal számíthatnak közönségsikerre. Az operettkedvelők olyan csemegének örvendezhetnek, mint a Csárdaskiralynö. Reméljük, hogy az új magyar dráma — a műsortervnek ez a »rovata« meg kitöltetlen — méltóképpen fogja képviselni a felélénkülő, s a tegnapinál bátrabb és ígazabb magyar színmuirást. Mi, egriek elégedettek voltunk a színházzal az elmúlt évadban, otyhor egyenesen buszkék is, látván, hogy a tehet­ség es az igyekezet milyen kitűnő előadásokra teszi képessé a fiatal (fennállását, s részben tagjainak életkorát tekintve is fiatal) színhazat. Nagyon szeretnénk, ha ezt az elégedett­séget es büszkeséget mindenkor átélhetné a vidéki előadá­sok közönsége is, ha egyetlen összecsapott, balul sikerült este sem rontaná a Gárdonyi Géza Színház növekvő tekintélyét. Eger és a vidék egyaránt sokat vár a társulattól, s ez a nagy várakozás nem csak megtiszteli, hanem kötelezi is a művé­szeket. Szeptember 28-án-, pénteken este ismét felgördül a füg­göny, s a színpad három fala között az élet és a művészet ezernyi szépségével, színével, s nem utolsó sorban igazságá­val tanítanak és gyönyörködtetnek bennünket azok, akiknek a művészet hivatásuk. Köszöntjük régi ismerőseinket, a Gárdonyi Géza Színház ihletett színészeit, köszöntjük a meg­növekedett zenekart és köszöntjük azokat, akik most elő­ször állnak az egri színpad deszkáin a közönség élé: Solthy Bertalant, Szende Bessiet, Füzes Erzsit, Rácz Mihályt, meg a többieket, akiket majd a következő színdarabok előadá­sain ismerhetünk meg. Sok sikert kívánunk mindenkinek! Pénteken nyitja kapuit a Gárdonyi Gésa Színház hat esztendőt töltött Pécsett legutóbb pedig Miskolcon sze^ repelt a „Mosoly országá” ban, a „Denevérében, a „Há­rom a kislányában. Első egri fellépésén a „Mág­nás Miska” grófnőjét alakítja májd, kettős szereposztásban Illyés Ilonával. Hasonlóképpen a „Csárdáskirálynő” Sylviáját. A kettős szereposztásra azért • van szükség, hogy az előrelát­hatóan nagy előadásszám ne merítse ki túlságosan egyik művésznőt sem és mind­ketten képességük legjavát nyújthassák. Soltész Mária felvidéki lány, Kassán kezdte meg pályafutá­sát, szereti Észak-Magyaror- szág szép hegyes tájait, s bár­merre járt, mindig visszavá­gyott ide. Egert pedig különö­sen szereti. „Ha egyszer nyu­galomba vonulok, itt akarom tölteni öregségemet” — mond­ja mosolyogva. Ez a vonzó­dás bírta arra is, hogy három színház ajánlata közül a Gár­donyi Géza Színházét válasz- sza. Az egri közönség, amely ’mindig hálás publikuma volt az operetteknek, bizonyára ha­mar szívébe fogadja új szub- rettjét. Vörösmarty Mihály Cson­gor és Tündéjének bemutatá­sával nyitja kapuit szeptem­ber 28-án, pénteken este fél nyolckor az Egri Gárdonyi Géza Színház. A klasszikus magyar mesedrámát Gál Ist­ván rendezte, Lóránd Hanna, Forgách Tibor, Mihályi Vil- csi, Bőd Teréz, Cseresznyés Rózsa, Almássy Albert, Solthy Bertalan Kosuth-díjas, Rutt- kai Ottó, Balázs Andor, Szen­de Bessy, Füzes Erzsi, Rácz Mihály, Varga Gyula és Ko­vács Emil játszik benne. Egri Vörös Csillag: Szeptember 26: A bagdadi tolvaj (angol). Szeptember 27-től okt. 3: Ünnepi vacsora (magyar). Egri Bródy: Szeptember 26: Kék kereszt (lengyel). Szeptember 27-től okt. 3: Az új ember kovácsa (szovjet). Gyöngyösi Szabadság: Szeptember 26: Traviata (olasz). Szeptember 27-től okt. 3: Szép lány férjet keres (olasz). Gyöngyösi Puskin: Szeptember 26: Visszaélés (ar­gentin). Szeptember 28-tól okt. 3: Szöke­vények (francia). Hatvan: Szeptember 26: MUliomos úr sze­relmes (csehszlovák). Szeptember 27-től okt. 2: Papa, mama, feleségem, meg én (fran­cia). Füzesabony: Szeptember 26: Scott kapitány (angol), Szeptember 27: örökség a ket­recben (nyugat-német). Pétervására: Szeptember 26: Reménység órái (jugoszláv). , Új autóbusz-járat Szeptember 30-tól kezdve a 32-es AKÖV új autóbuszjára­tot indít Eger—Pétervására— Salgótarján között. A járat Egerből 6 órakor indul Salgó­tarjánba 9 órakor érkezik, Salgótarjánból 15 órakor in­dul és Egerbe 18.20-kor érke­zik vissza. A, HATVANI VASÚTÁLLOMÁSON Sok ember utazik naponta Hatvanon keresztül és ha a vonat megáll öt-tíz percre, az utas kiszáll, megiszik egy pohár sört, újságot vesz és újra helyére ül. Az ablakon ke­resztül látja a hosszú, sárgaszínű állomás épületet; a gyü­mölcsárust, aki kis fehér csomagokba rakja a szőlőt, a sie­tő kekruhás vasutasokat, batyut cipelő asszonyokat és az in­dulásra váró kalauzokat, akik ilyenkor kis csoportba gyűl­nek, s arról beszélgetnek, ami éppen a legérdekesebb. Aztán jelez a forgalmista, sípszó, a kalauzok felszállnak és a sze­relvény lassú döcögéssel megindul a síneken, csattogó váltó­kon, a sok tehervonat, tolató mozdony, szerelőkocsi és a pá­lyaudvaron dolgozó emberek között elhagyja az állomást. Az utas pedig elfelejti azt, amit látott, vagy legalább is nem gondolkodik sokat rajta, új állomásokat vár, igyekszik haza, vagy a munkahelyére. Legyünk néhány percre ne csak utasok, sétáljunk egy kicsit a hosszú szerelvények között, s figyeljünk, vegyük észre a síneken dolgozó embereket, — vegyük észre a mun­kái. VÁGÁNYOK KÖZÖTT ... Mindenütt mozgás, zaj — csupa eleven élet ez a pálya­udvar. A hármas toronynál a pályafenntartók dolgoznak, ki­cserélik a kopott talpfákat, egy percre megállnak a munkával, csákány-, lapátnyélre támasz­kodva várják, amíg elrobog a síneken Salgótarján felé egy öreg „Truman”-mozdony, meg­rakott szerelvénnyel. Szenet és félkész vasárut visz. Arrébb szerelők dolgoznak a létrás-tornyos kocsin, veze­téket szerelnek fel a beton­oszlopokra egész a hídig, hogy a villamos mozdonyok zavarta­lanabbá közlekedhessenek, mert a hatvani állomásnak na­gyon sokat jelent a forgalom lebonyolítása szempontjából a villamos vontatás. Budapest felé csaknem minden teher­szállítás villamosenergiával történik. Ezen a vonalon az erőgépeken kívül sok emberi munka is felszabadult, mert itt lehet alkalmazni az önmű­ködő térközbiztosító berende­zést, mely minden emberi be­avatkozás nélkül szabályozza a vonatok forgolmát. Tolat egy szerelvény a ra­kodóba. A harmadik kocsiról leugrik Kokai Ferenc tolatás- vezető. Néhány percet elrabo­lunk a munkájából, beszél az őszi csúcsforgalomról és arról, hogy „nem lesz baj, rajtunk nem múlik a tervteljesítés”, csak az a hiba, hogy nincs elég hely a kirakodásra. Van olyan vállalat, amely hónapo­kig nem viszi el anyagát és igaz, hogy sok fekbért fizet, de ha idejére elszállítaná, akkor neki és a vasútnak is jobb lenne. Még az a jó, hogy a cu­korgyárnak bérelt rakodóhelye van, különben nem tudnánk mit csinálni a sok cukorrépá­val. — Elmúlik az egyik, jön a másik —mondja Kokai elv­társ, Egerből és Gyöngyös­ről, a zöldség és gyümölcsfé­lék szállítása be sem fejező­dött, máris özönlik a rengeteg cukorrépa a Selypi és Hatvani Cukorgyárba. De ha ezek nem volnának, akkor sem ülhet­nénk összetett kézzel. „Nézze csak” — és mutatja kezével: — kenderrel, szénával, vasérccel, szénnel, kaviccsal, gépekkel megrakott vagonok. De ki tud­ná mindazt a sok áruféleséget felsorolni, ami naponta jön Hatvanba és indul tovább. Háromezerkétszáz kocsi ér­kezik 24 óra alatt. Nagyon, nagyon sok. így meg lehet ér­teni, amiről az állomásfőnök panaszkodott: „kicsi a pálya­udvar a forgalomhoz képest”. Rövidek a sínek és hosszúk a szerelvények. Nincs kihúzó vá­gány tolatásra, szűk a pálya­udvar keresztmetszete. Emiatt sok az ácsorgás, mert várni kell, amíg kifutnak a személy-, vagy tehervonatok és csak utána lehet tolatni a kirakodó­ba. De mindezt meg lehet olda­ni, ha akarat van hozzá és a hatvani pályaudvar dolgo­zói tudnak és mernek akarni. KOCSIGURITÄS ... Az állomástól öt perc járás­nyira Budapest felé van a rendező-pályaudvar. Itt lüktet a továbbítandó áruk pulzusa, az itt dolgozók munkáján áll, vagy bukik a sikeres forga­lom lebonyolítás. Nézegetjük a szállítási leveleket: Zagyva­pálíalva, Újszász, Özd, Mező­kövesd, Egerfarmos. Megannyi helyiségnév és majdnem mind más-más irányban. A kocsi­író krétával írja a vágányok számát a vagonok oldalára, s eszerint rendezik minden út­irányban külön vágányra az egy csoportba tartozó kocsi­kat. Felmegyünk a„héblibe” — a rendelés-felvevő épületbe — Strabán György gurítós váltó­kezelő izmos karjának seré­nyen engedelmeskedik a vas. Figyel... megszólal a hangszó­ró: „420-as váltót, üres kocsi”. Egy erőteljes karhúzás, kattog a váltó és a gurító dombról nagy robajjal megindul egy vagon, fut a csikorgó síneken, rá az acél „sínsarura”, mely lefékezi, egy darabig csúszik vele, majd megáll. A gurítóról .tettes-, hármas-, négyesével futnak alá az üres , vagy ra­kott kocsik, szerelvénnyé ren­deződnek, majd erőgépet kap­csolnak hozzájuk, s elindulnak rendeltetési helyük felé. Naponta futnak előttünk a hosszú tehervonatok, s a rendező-pályaudvarok munká­sai újabb és újabb szerelvé­nyeket állítanak össze, jön, megy az áru, a nyersanyag, és sok dolog, nagyon sok dolog van velük a szállításnál is. A FÜTOhAZBAN... A fűtőház maholnap elké­szül a mozdonyok évi nagy ja­vításával, még egy erőgépen kell befejezni a „reparálást”. A mozdonyok műszakilag rendben vannak. A budapesti vonalon felszabadult vontató­erő sok szempontból hasznos. Több idő van a mozdonyok alapos megvizsgálására, kija­vítására, nem kell olyan sokat szolgálatban lenni a dolgozók­nak, és így az átlag szolgálati órák számát 45 órával lehetett csökkenteni. így bővebben jut idő pihenésre és szórakozásra. Ezenkívül a bővült vontató­erőt személyvonatok közleke­désének javítására és a Nógrád medencei szén szállítására használhatják. Benn, a javítóműhelyben dolgoznak az emberek. Ka­zánkovácsok, hegesztők, esz­tergályosok, lakatosok... — mindnek van mit tenni. „A be­teg”, ez a hallgató, hideg gép­óriás most van a „műtőaszta­lon”. Martos György elvtárs, a gépre mutatva, mosolyogva megjegyzi: „még ezt kell meg­operálni”. — A fűtőház felkészült az őszi csúcsforgalomra — mond­ja Martós elvtárs. — Nagyon fontos dolgunk a gépre várás idejének a csökkentése. Az a baj, hogy a közép állomásain kon sokat ácsorognak a moz­donyaink. A múlt héten példá­ul a Hatvan — Salgótarjáni vonalon 192 óra volt az ácsor- gási idő. így aztán későn ér­keznek haza a fütőházba, és mi nem tudjuk időre „előállí­tani őket”. A fűtőház dolgozóinak el­múlt negyedévi jó munkáját dicséri a vasutas szakszervezet és a Közlekedésügyi Miniszter vándorzászlója, nemrég indult meg a „vonatok utazási sebes­ségének növeléséért és a moz­donyok gazdaságos kihasználá­sáért” mozgalom, mely ösztö­nöz a jó munkára. Aki teljesí­ti a feltételeket — a menet­irányítók azonnal kiértékelik az eredményt —, két napon belül megkapja a jutalmat. Koncz István és fűtője már kétszer, de többen részesültek már egyszer-egyszer pénzjuta­lomban. A mozgalom elősegíti többek között azt is, hogy a bányáknak szállított üres ko­csik idejében megérkezzenek. Hatvanból és Hatvanon ke­resztül futnak a vonatok, vi­szik Budapest, Ózd, Miskolc, Salgótarján félkész és kész áruit, a Borsodi és Nógrádi medence nyersanyagait szál­lítják, a környékről a renge­teg cukorrépát, gyümölcsöt. És a hatvani vasútállomás dolgo­zói mindent megtesznek, hogy az áruk idejében eljussanak rendeltetési helyükre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom