Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)

1956-09-22 / 74. szám

1956. szeptember 22, szombat NÉPÚJSÁG 5 A pétervásári járás szövetkezeti mozgalmának néhány problémája n. Említettük már, hogy a 4-5 tagú tsz-ek mennyire élet- képtelenek és mennyire el­adósodtak az évek során. Ezek — valljuk be őszintén — nem vonzóvá, hanem taszító erővé váltak a falun. Sajnos, igen gyakori jelenség, hogy ezek­ről a rosszul dolgozó, ered­ményt felmutatni nem tudó, eladósodott tsz-ekről vonják le az egész termelőszövetke­zeti mozgalomról szóló véle­ményüket az egyénileg dol- gc :ó parasztok. így a rosszul dolgozó tsz-ek nem hogy fej­lesztenék, de inkább hátrál­tatják a mozgalmat. Jól meg­gondolandó tehát, hogy érde­mes-e fenntartani, működési engedélyt adni a 4—5 fős »szövetkezeteknek« Hangzott el olyan indítvány is — jobban kell szorgalmaz­ni, hogy a tanácsok alkalma­zottjai, funkcionáriusai belép­jenek a szövetkezetekbe. Ál­talában helyes, ha a falusi funkcionáriusok családtagjai belépnek a szövetkezetekbe. Azonban attól, hogy egy-két tanácselnök, vagy VB titkár kitölti a belépési nyilatkoza­tot, még nem változik meg a helyzet. A dolgozó parasztok nem követik a belépő elnö­köt, VB titkárt. Másra van szükség. Nem annyira funk­cionáriusokra, mint gazdál­kodni tudó dolgozó parasz­tokra van szükség a szövet­kezetekben. S ezek be is lép­nek majd, mihelyst látják, hogy érdemes. A járás tsz szervező mun­kája sem mondható a legjobb­nak. Már írtuk, hogy 106 em­bert vittek tsz látogatásra, de ezek nagy része nem paraszt- ember volt. A verpeléti Dó­zsát például egy teherautóra való boitas, kereskedő s egyéb beosztású ember látogatta meg, érthető hát, hogy nem a gazdálkodás, hanem a boros­pincék után érdeklődtek. S még egy prob'éma . ■. Az állami támogatásnak örülnek tsz-eink, annak azon­ban már kevésbé, hogy a fel­sőbb szervek akarják azt is megmondani, hogy mit hova építsenek. Keserű tapasztala­tuk van erről a recski Kékesi Gyopár tagjainak. A tsz ba­romfi-farmot építtetett. Ezt azonban nem az ő általuk ki­jelölt helyre építették, hanem a sasok és egyéb ragadozók fészkének tövébe, a kastély mellé. Most ott áll a sokezer forintos létesítmény kihasz­nálatlanul,- mert valahány­szor csak baromfit visznek oda, néhány nap alatt mind eltűnik. Gyökeresen meg kell hát javítani a tsz-ek helyzetét eb­ben a járásban, hogy a pa­rasztság lássa érdemes a szö­vetkezetekben dolgozni, élni. Hogy ne kelljen sok rábeszé­lés és noszogatás hogy éke­lődjön meg minden paraszt­ban a belépés gondolata. A párthatározat azt mondja: el kell érni tsz-einknek, hogy tagjai a középparaszti szinten éljenek. Nos, ezt kell megvaló­sítani a pétervásárai járás­ban is. Ehhez persze még sok minden kell. Elsősorban is nagyon jó gazdálkodási szín­vonal. Ehhez pedig olyan ve­zetők a tsz-ek élére, akik mind szakmailag, mind poli­tikailag képesek a szövetke­zetek vezetésére, s akiknek van tekintélyük és tudásuk is ehhez Biztosítani kell, hogy termelőszövetkezeteink az alapvető mezőgazdasági ter­mékek termelésével, s ne a különböző, a tsz-ek sajátossá­gaitól távol álló melléküzem- ágak létesítésével foglalkozza­nak. Biztosítani kell a szövetke­zeti demokrácia megtartását, hogy kevesebb legyen a tor­zsalkodás, veszekedés. A ta­gokkal meg kell szerettetni a munkát. Vállaljanak felelős­séget a földért, állatért, ne a járási főállattenyésztőnek kelljen az állatoknak enni ad­ni. Figyelembe kell venni a járás sajátos fekvését, s a gépállomást megfelelő szám­ban el kell látni lánctalpas és féllánctalpas traktorokkal. Nem ártana, ha a gépállomás vezetői gyakrabban vennének részt a tsz-ek közgyűlésein, megismerkednének az ott fel­merült problémákkal és idő­ben tudnának segítséget nyúj­tani. Az illetékeseknek fel­adata, hogy kérjék a tagosí- tási rendelkezés megváltozta­tását erre a járásra vonatko­zóan. Az itteni birtokviszo­nyok indokolják ezt. Jó lenne, ha 100 hold lenne a tagosítás­ra a minimális határ Ez elő­segítené a táblák kialakítását a hegyes vidéken is. Gondoskodni kell arról is, hogy ez a táj adottságának megfelelően tudjon berendez­kedni, Gondolunk itt a gyü­mölcstermesztésre, a kertészet fejlesztésére. Sándorréten az állami gazdaság jól jövedel­mező gyümölcsöst tart fenn. A környékbeli tsz-ek már követ­hették volna a jó példát, saj­nos, azonban az egész járás­ban az alakulás óta egyetlen hold gyümölcsöst sem telepí­tettek. Szükséges — és ezt a már közben megjelent mi­nisztertanácsi határozat el is rendelte — a hitelek meg­hosszabbítása is. 1 El keli tehát érni a normá­lis termelési kultúrát, betar­tani a munkarendet, vetésfor­gót s nem utolsó sorban meg­adni a földnek, ami jár. Egy­bevetve tehát nagyüzemi mód­szerekre van szükség. Ha mindez meg lesz, ha ter­melőszövetkezeteink ebben a járásban is magas termésered­ményeket mutatnak fel. akkor nem csak 4—500 forintos havi részesedés jut, s lesz mivel agitálni a még kívülállóknak És végső soron ez biztosítja is rohamos fejlődésnek indul­nia jd, hogy ebben a járásban jón a termelőszövetkezeti moz­galom. BÓDI JANOS TALÁN SOHA annyi vá­rakozással nem tekintettünk az új tanév elé, mint az idén. Az elmúlt nyár érlelő hevé­ben nemcsak az acélos búza szemei duzzadtak gömbölyű­re, nemcsak a gyümölcsök nedve változott csurgatott mézzé —, nemes gyümölcsök érlelődtek hazánk politikai­társadalmi életében is Sok­sok olyan probléma oldódott meg a köz javára, ami a múltban — még a közelmúlt­ban is — úgy tűnt, hogy nem lehet hozzányúlni. S ezek a változások, amelyek életünk minden, területén éreztették hatásukat, örvendetes módon jelentkeztek Iskoláink életé­ben már az új tanév első nap­jaiban is. A nyári szünidő tova su­hant. Az ezernyi élmény ma mar csak emlékként él tanu­lók, pedagógusok és szülők szívében. Figyelmük az uj feladatokra terelődik és hogy mennyivel nagyobb lelkese­déssel látunk ezek megoldá­sához, már az első napok is bizonyítják. Ha a lelkesedés forrásait kutatjuk, talán leghelyesebb a sokat említett XX. kong­resszusból kiindulni. Innen fakadtak azok a fontos hatá­rozatok és rendeletek, ame­lyek az iskolák életét is pezs­gőbbé, gyakorlatiasabbá tet­ték, s amelyek a pedagógusok megnövelték. munkalendületét határtalanul Mikben foglalhatók össze röviden ezek a változások? Először talán az iskolai éle­tet. szabályozó rendelkezések új vonásaira kell rámutatni. Akár a Rendtartást, akár az Oktatási Közlönyt tanulmá­nyozzuk. azt vesszük észre, hogy ezek szerkesztői a pa­ragrafusok mögül meglátják az embert, akihez szólnak és akinek érdekében megíród- naa a paragrafusok. Általá­ban kevesebb, de konkrétabb Utasítás érkezik, ezek zöme is inkább útmutatás formájá­ban. A NAGYOBB munkakedv­hez iárult hozzá a KV. hatá­rozata is. amiben az értelmi­ségi politika területén meg­nyilvánult káros jelensége­ket tárja fel és jelöli meg az utat a hibák kijavítására. A pedagógusok egyre inkább ér­zik, hogy valósággá válik a jelszó: Nálunk a pedagógus megbecsült szakmunkás. Per­sze meg sok — mondhatjuk nagyon sok — a tennivaló annak érdekében, hogy való­ban olyan magasságra érjünk, ahová a kapitalista körülmé­nyek közt sohasem juthatunk. De bízunk abban, hogy T «- nin hagyatékát ezen a terüle­ten is megvalósítja pártunk. Az oktató-nevelő munka na­gyobb megbecsülésének jele az is, hogy az idén már ke­'Éj vonások az iskolák életében" vesebb hiányossággal kell küzdeni, jobban biztosítják a tárgyi feltételek Bár a hiá­nyosságok talán még ma is ezen a területen a legsúlyo­sabbak. Hiszen csak Egerben hány volt iskola épületét nasználnak jelenleg is más célra. Hogy csak egyet említ­sek, az I. sz. iskola épületé­ben még ma is kórház van, pedig a visszaadás terminusait már jó néhányszor tovább tol­tak. Más városokból azt je­lenti a Szabad Nép. hogy volt laktanyákat és egyéb épülete­ket adnak át iskolai célra (nem beszélve a számtalan új építkezésről), nálunk még ma is fordított a helyzet. Az alsó tagozati osztályok uj tantervet és új tankönyve­ket kaptak. Ezek érdembeli méltatása még korai lenne, hiszen alighogy elkezdődött ezek alapján a tanítás. Azonban nem lebecsülendő az a hatás, amit az új könyvek szép, íz­léses kivitelezésükkel értek el. Az első osztályosok könyve azt a hatást kelti gyermek­ben, felnőttben egyaránt, amit egy kedves mesekönyv forga­tása közben érzünk. Úgy gon­dolom, a szülők is örömmel üdvözölték a -Szülőföld isme­ret« című tantárgy bevezeté­sét és a negyedik, osztályban a megye földrajzának a taní­tását. Általában azt mondhatjuk, hogy a tanítási anyag mind az alsó, mind a felső tagozat­ban két fontos vonással hatá­rozható meg: Először: jobban figyelembe veszi a gyermek életkorát. Egyre kisebb területre korlá­tozódik a tanulók fejlettségi fokát meghaladó ismeret- anyag erőszakolása. Hogy még van ilyen — elsősorban a fel­ső tagozatban — az abból adó­dik, hogy itt még a régi tan- terv alapján, a tananyag csök­kentő rendeletek segítségével javított formában történik az oktatás. Másodszor: a tanulókat az általános műveltség alapjai mellett a gyakorlati életre igyekszik nevelni. Elsőbbségi jogot kaptak az»k a tantár­gyak. amelyek a mindennapi élethím szükséges készségeket Jó a kapcsolata as egyéni gaxdúkkal a felsőtárkányi Dóssá Tss-nek Az alig hat éve alakult fel- sőtárkányi Dózsa tsz rövid idő alatt szép utat tett meg. Ér­demes most. a nyári munkák végén rövid visszapillantást tenni, hogyan növekedett tag­sága, mint szerették meg egy­mást a tagok, miért lettek egyre gazdagabbak, jobbmó- dúbbak. Talán az első évekre az volt a legjellemzőbb, hogy a sok föld mellett nagyon kevesen voltak, s mi tagadás, nem a tiszta rendes veteményről le­hetett megismerni földjüket, mint most. A növényápolást sem tudták időben elvégezni, és ez megmutatkozott a zár­számadásnál is. Az ötödik kö­zös év végén, amikor 32 csa­lád lépett be, már könnyeb­ben számítottak. Lehetőség volt a munkák elvégzésére, a vetemények gondos megmun- ká’ására. ősszel szakszerűen előkészí­tették a talajt, rendeltek 5000 má/sa műtrágyát, és Rapcsák László gépállomási agronómus irányításával megkezdték a szántást-vetést. Bóta László és Erdélyi Pál traktorosok de valamennyien jól dolgoztak, nagy segítséget nyújtottak a tsz-nek. Tavasszal és nyáron sem volt gazos táblájuk, mert a növényápolásba a tagok mel­lett bevonták az asszonyokat, [a családtagokat is. így aztán a Dózsa igen jó eredményeket ért el: búzából 12.3, árpából 10, zabból közel 16 mázsás a termésátlag-' Egyik legszorgal- • masabb tagjuk Bóta Endre £o- I gatos, 419 munkaegységére 6 700 forint készpénzt kapott, s még legalább tizennégyezer j forintot vár. A tsz fejlődését j bizonyítja az is, hogy a tava- j lyi 36 forintos munkaegység­gel szemben az idén 55 forint- , ra számítanak. I Nagy segítséget jelent, hogy a Felnémeti Finom szerel­vénygyár patronálja a tsz-t, gyakran rendbehozza a meghi­básodott mezőgazdasági kisgé- j pékét. Végül hadd mondjam el azt, hogy a tsz nagyon jó kapcso­latban van az egyéniekkel. Mivel a Dózsa csépelt el leg­hamarabb, mintegy 60 mázsa j árpát adott kölcsön az egyé­nieknek. Viszont azok hordás j idején kölcsön adták fogatai- i kát, sőt maguk is segédkez­tek. Jól dolgozik a tagság, szé­pen fejlődnek, csupán azt nem tartjuk helyesnek, hogy eredményeiket eltitkolva nem végeznek megfelelő agitáció6 munkát. Pedig további fejlő­désüknek mindenesetre ez a legfontosabb tényezője. Czifra Miklós, tsz szervező. alakítják ki. Rátértek iskolá­ink a politechnikai képzés megvalósításának útjára ami­hez azonban még természete­sen igen sok nehézséget kell leküzdenünk. Ehhez a kor­mány intézkedései mellett nagy segítséget adhatnak üze­meink, ipariak, mezőgazdasa- giak egyaránt. NÉHÁNY APRÓ, külsősé­gekben megnyilvánuló jel el­sősorban az iskolák belső éle­tében hozott változást. így végre megnyugtató intézkedé­se a Rendtartásnak a kosza nés egységesítése, tantestületi tagok megszólítása, stb. Ezzel részben a régi összevisszasá­got részben a némelyik isko­lában tapasztalt feszélyezett- séget számolja fel. A szocialista iskolának ré­gi, de mo6t újból hangsúlyo­zottan kiemelt vonósa a szülői házzal való szoros kapcsolata Soha ennyire nem volt fontos ennek a két elsődleges nevelő tényezőnek az együttműkö­dése, mint most. Egyre több szülő van, aki — talán későn megbánva — belátja, mennyi­re fontos legalább az általá­nos iskola elvégzése gyermeke számára. Sajnos, még ma is vannak — nem is kis szám­mal és sokszor felelős funk­cióban lévő szülők —, akik az iskolát egyáltalán fel sem ke­resik, vagy csak akkor men­nek el oda, amikor már baj van. Pedig de jó lennp. ha végre mindenki megértené és érezné is, hogy gyermeKéért felelősséggel tartozik t AZ ÜJ TANÉV változást hozott az iskolai élet sok te­rületén. Nyugodtabb körül­ményeket biztosított a taní­tás-tanulás nehéz munkájá­hoz. Nagyobb önállósággal és nagyobb felelősségérzettel fog­tak hozzá a nevelők magasz­tos hivatásuk teljesítéséhez, s egyre több idejük jut arra. |hogy erre elmélyültebben ké­szülhessenek fel. Nem ártana, ha ezen a területen is még tovább haladhatnánk és elér- inénk azt, hogy nem kellene idejüket, energiájukat szétfor­gácsolni fizetett mellékmun­kákra, a társadalmi munkák végzésébe pedig arányosan vonnák be őket. LEHETNE MÉG tovább folytatni a felsorolást és mi­nél jobban behatolunk a tan­évbe, egyre újabb vonások fognak felbukkanni. Ezek mind azt bizonyítják, hogy — miként életünk egyéb terüle­tén is — az iskolákban is ál­landóan tovább érlelődnek a szocialista demokratizmus és humanizmus gyümölcsei Hogy ez a folyamat minél gyorsab­ban menjen végbe, ahhoz csak az szükséges, hogy a közös cél érdekében egy szívvel-lélekkel végezzük munkánkat: szülők, pedagógusok és tanulók. Halasy László agyrédei jegyzetek Minden falu egy külön kis világ. Mert igaz bár, hogy korunkban egyetlen közösség, de meg egyeuen ember sem húzódhat ki a társadalom hul­lámveréseiből, igaz, hogy lé- nyegeoen egyazon viszonyok, beiso törvények, ösztönök munkálkodnak, minden íalu- oan, — de az is igaz, hogy itt is, ott is megtalálni a sajátos helyi alakzatokat, s igen ta­nulságos ezeket szemügyre venni. Végső soron a törvé­nyek — a társadalom belső törvényei — ilyen véletlen­nek tetsző, sajátos helyi for­mákat öltenek, megteremtvén az eiet vegteien gazdagsagat, mint a cseppkő bariangDan működő erők a cseppkövek káprázatos változatosságát. Nagy rede jómódú szőlőter­melő község, mintegy három és fél, négyezer lakost szám­lál. Két termelőszövetkezete van, az egyik a télen alakult. Kuiturnáza most épül, már tető alatt van. Egy-két hét múiva avatják. Sok huzavona volt ekörül a kuitúrhaz körül, két esztendeje rakták le az alapjait, s oly sokáig szüne­teit az építkezés, hogy senki- sem bízott már az elkészülté­ben. Jelkép lehetne ez a kul- turház, jelképe az új szellem­nek, amely annyi ár és apaiy után győzedelmeskedett... Az igazi kulakok Ügy érzi néha az ember, hogy középparasztság és ku- iákság jóvátehetetlenül egybe­folyik. Hoi a határ köztük, s van-e egyáltalán? A régi mes­terkélt határvonal (350 arany­korona, 25 hold, szőlő beszo­rozva) rossz volt, a való élet­től elrugaszkodott, ezt már fölösleges is bizonygatni. A falu véleménye? De hátha el­felejtette már a faiu a régi rosszat, hátha megszánta a ku- lákokat a számkivetettség, a nehéz terhek, az elmúlt évek­ben elkövetett túlkapások miatt és ez a szánalom arra bírja, hogy magával egyívá- súnak ismerje el az egykori kizsákmány olókat ? Nagyrédén Ismét megbizo­nyosodtam arról, hogy mégis­csak a falubeliek ítélete a leg­jobb mesgye kulák és nem kulák kozott. Mert mi történt itt? A rehabilitáció során ti­zenegy középparasztot men­tesítettek. Négy kulák maradt. De ezt a négyet már nem csak a tanácsháza tartja számon, hanem az egész falu. Akárkit kérdeztem, tartotta a kezét és a négy újján sorolta: ez, ez, ez kulák. A voit százholdas, a múltbeli »vitéz«, az, aki ku­tyául bánt a napszámosaival, az, aki csendőrökkel vitetett el embereket, az, aki becsap­ta a falut, aki harácsolt, aki pöffeszkedett a nála szegé­nyebbekkel. Sokat emlegettük az ellen­téteket kulák és dolgozó pa­raszt között. Ilyen ellentét van. De csak akkor, ha azt tekintjük kuléknak, akit a falu, ha nem keverünk össze búzát és ocsut. Paraszti sors Porzik az út a lovak patái alatt. Egy kapu előtt megáll a kocsi s a gazda lekászolódik. Most ért haza a határból öt­venéves forma, erős, vállas ember Az egyik rehabilitált. Gál Vendel húszholdas közép- paraszt Benn, a tiszta szobában megered a szó s kibontako­zik egy paraszti élet tragédiá­ja. Olyan tragédia, amelyen a rehabilitáció nem segíthet Megpróbálom megközelítően visszaadni az elmondottakat. — Ne gondolja ám, hogy mindig ennyi földem volt. Dehogy volt. Én kapáltam össze a két kezemmel. Az egész országot végigkapáltam. Amit kerestem, félreraktam. Kocsmában engem nem lát­tak. Még a vasárnap is kinn talált a földeken. Eltettem minden garast, aztán amikoe összegyűlt valamennyi, földet vettem. Hogy az én gyere­keimnek ne kelljen a másén görnyednie... Mély lélekzetet vesz, mint­ha sóhajtana, úgy mondja to­vább: — Hamar megtalálja az én földemet. Nekem nem égett le a kukoricám az idén se. Meg van az munkálva úgy, ahogy kell. Mert rossz föld nincs, azt elhiheti. Csak rossz gazda van. Terem minden főid, mint a bolondóra, ha megbecsülik. Megnézheti a földemet. De hát... mit érek veie. Rossz a lábam, nem bí­rom már úgy a munkát, ahogy kellene. Felhúzza a nadrágja szárát, s megmutatja vastag visz- erekkel behúzott lábszárát, combját. — Elmentem doktorhoz ve­le, azt mondta, megoperálja, de azután is pihennem kell sokat, kímélnem ... Hát ak­kor minek menjek kés alá? Jó lesz nekem már így is ... Csak segítség lenne. Beteg a fiam, nem bírja a munkát. — Ez az egy fia van? — Ez. Három volt, kettő meghalt. Én meg már kidűiök lassan. Pedig a koromtól még bírnom kéne. Csak hát ez a rossz láb... Nehéz kezét az asztalra fek­teti, sóhajt: — Nincs más hátra, felét le­adom. A másik felével meg- birok még. Mit csináljak? Nem is sajnálnám úgy, ha nem magam kapáltam volna össze. Mennyi kapavágás min­den kis rögí Akire úgy ma­radt a föld, apjától, az nem sajnálja. De én megdolgoztam érte. Maga elé mered, mintha a földeket nézné, a szépen ter­mő táblákat, amelyek maguk­ba szippantották egy élet küszködését, s amelyeket már nincs, aki megműveljen ... Vissza a közösségbe A rehabilitáció nem csak szép gesztus, nem csak terhek könnyítése. A rehabilitáció azt is jelenti — nem is utolsó soroan —, hogy a megbélyeg­zett, kirekesztett gazdákat új­ból bevonják a iaiu közössé­gébe. Erre pedig még keveset tettek Nagyrédén. Elsősorban a pártszervezet gondja lenne, hogy foglalkoz­zon a rehabilitált közeppa- rasztokkal. De a pártszervezet még édes-keveset tett. Az egyesült, megerősödött Nép­front adhatna tisztséget, meg­bízást annak, aki aikaimas rá. De még erre sem került sor. A DlSZ-szervezet derék pél­dát mutatott: befogadott egy fiút, akinek szülei kuiákként szerepeitek azelőtt. De DISZ- koru fiatal elvétve akad csak ezekben a családokban, s a DISZ egyébként sem pótol­hatja azt, amit a pártszerve­zet és a Népfront mulaszt.. Több gonddal, több szeretel- tel keli közeledni ezeknez a középparasztokhoz. Meg azt sem szabad rossz néven ven­ni, ha tartózkodóvá, keser­nyéssé tette őket a múlt. El­végre érthető, ha egyik napról a másikra nem tudnak felej­teni. Egy biztató jel mindeneset­re van, az, hogy a rehabilitált középparasztok közül hárman már a nemrég alakúit Győze­lem tsz tagjai, s hármójukból került ki az elnök is: Fehér János. Talán még több is lesz, aki a közös gazdálkodást vá­lasztja. Talán egyszer Gál Vendel is rászánja magát, ha olyan munkát tudnak adni neki, ahol érvényesítheti tu­dását, s nem kell túlságosan igénybe vennie fájós lábát Végtére is a társas gazdálko­dás a jövő, az egyetlen kibo- nyolódás a paraszti tragédiák­ból. Ezt a jövőt bizonyítani kell. De erőltetni nem sza­bad. gács András Érdemes megnézni vételkötelezettség nélkül a fÖLDMÜVESSZÖVETKEZET VAS- ÉS MŰSZAKI SZAKÜZLETÉT, Eger, Zalár József utca 10. szám alatt. Nagy választékban vásárolható: Tűzhelyek, vaskályhák, hordozható cserép- kályhák, háztartási és méhészeti eszközök, mezőgazdasági és borászati gépek, villamos- motorok, rádiók, varrógépek, villamossági felszerelések, stb. — A zeneirodalom legszebb művészi felvételeiből hanglemezek óriási választékban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom