Népújság, 1956. szeptember (68-76. szám)
1956-09-19 / 73. szám
I #58. swpti'inber 19. szerda NÉPÚJSÁG Tinódi Lantos Sebestyén, a végvári vitézek dalosa Mfiiídr SabejJtijjbi emlékezd#. 400 éve annak, hogy Tinódi Lantos Sebestyén meghalt,, mint egy korabeli levélíró írja: «Tinódi Sebestyén megvet-1 vén már ez halandó muzsikát, elment a mennybéliekhez,' hogy ott az angyalok között sokkal jobbat tanuljon.» j Ezt az évfordulót országszerte megünnepelték. Megem-1 lékeztek róla az újságok, a rádió, stb. Történetírásunk és irodalomtörténetünk egyaránt foglalkozott vele. Jelentős alakja ő végvári harcainknak, de igen fontos irodalmi munkássága is. Ezért emlékezünk rá mi is. Van még erre egy különös okunk. Tinódi iMntos Sebestyén sokat foglalkozott Egerrel, mint végvári életünk legjelentősebb várával Az 1552. évi ostromot megörökítő munkája az »Eger vár viadaljáról való ének.« Munkássága nemcsak önmagában jelentős, de «gazdag dokumentum anyagával számos későbbi költői műnek szolgáltatott tárgyat és történelmi ihletet » 99 Az mi keveset írtam, .igazat írtam... a Tinódi Lantos Sebestyén az «Eger vár viadaljáról való ének«-et 1553-ban írta: Ezt ki szörzé nagy betegüs voltaiban Kéncsüs Kassában egy füstös [szobában, Tinódinak híjják mind ez országiban, Ezer ötszáz és az ötvenháromban. A költő valószínűleg 1553 tavaszán járt az egri várban, hogy pontos értesüléseket szerezzen az ostrom eseményeiről. Valószínűsíti ezt az időpontot az is, hogy Mekcsei István 1553 márciusában bekövetkezett haláláról is részletesen emlékezik meg Az egri várban szívesen látták és nemcsak adatokkal, hírekkel látták el, hanem minden egyébbel is: Vala Kulcsár Imre, ki jó borral [tarta, Sáfár István eleven csukával [tarta Kenedök kovács lovamat meg- [patkolta, Szakács Balázs igaz aggéból [tarta. Az 1554-ben Kolozsváron kinyomtatott könyvének (Cro- nica) beköszöntőjében mondja: »... sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam...«, »igazmondó jámbor vitézök- tül, kik ez dolgokba jelen voltának, érteköztem«, »ha valahol penig vétők volna benne, azt ne én vétkömnek, hanem az kiktől érteköztem tulajdonítsátok«. Vezethette-e volna más szempont, amikor könyvét csupán azért szerezte, hogy »... az hadakozó ... vitézöknek lenne tanúság, üdvességes, tisztösségös megmaradásokra, az pogán ellenségnek mimódon ellene állhassanak és hadakozjanak«. Hogy mennyire az igazat írta az »Eger vár viadaljáról való ének«-ben, azt bizonyítja az egri vár-ásatás és a vár történetének kutatása Tinódi szabatos ás rendszeres leírásának köszönhető, hogy az egyes várrészek, más forrásokban is szereplő neveit, az egykorú alaprajzon követhetjük és pontosan helyhez rögzíthetjük Tinódi ilyen jellegű pontosságára alig egy negyed százada derült fény, amikor is megtalálták Bécs- ben az egri vár XVI. századi alaprajzait. Leírása addig nagyrészt érthetetlen volt, mivel a mai vár az egykorinak csupán fele. A várrészek pontos leírása nagyban segíti az egykori vár életének és építéstörténetének megismerését. Bár Cronica-jának ajánlásában azt írja: »... kérőm te felségödet, hogy ... ez én kis könvecskémet, ajándékomat kegyelmesön vegye te felséged ...«, nem hallgatta el: Egrüt az jő király igen óhajtja, Meg nem se gélheti, azt szánj a[bánja. Sorsa egész életében a pártfogóktól függött, de »sem félelemért hamisat nem írt« és így a püspökről is csak a valót írta: Enné! inkább az jó pispük búsula, Éjjel nappal úristenhöz imáda. Mise-mondásokkal ohit vala, Egri vitézükért imádtat vala. »Nem mise kell nekünk, hanem katona« írja Gárdonyi a könyv lapszéli jegyzetében. Ki benn marada, az Bálint pap [vala, Másik egy futott pap, Márton pap (vala, De prédikállani nem tudnak vala. Ez utóbbi sorokban pedig tudatja, hogy a nagy káptalan is távoli helyen imádkozott az egri vitézekért Mindezekhez tudni kell, hogy Tinódi erősen vallásos volt. Számszerű felsorolásából kitűnik, hogy Eger sorsától közvetlenül függő nagybirtokosok közül senki sem küldött katonát a vár védelmére, csupán a távolibb megyékből érkeztek kisebb csapatok. A védősereg számát hozzá hasonlóan ismerteti az egri vár számadáskönyve is. A védők között több mint kettőszáz volt a polgári személyek száma: mesterségbeliek és jobbágyok. A védők száma pedig kettőezret sem tett ki: Tudtomra vagyon mind ennek [sommája, Hatvanüt héán kétezür lélük vala, De még ezekben sok elszükütt [vala, Az jámbora bátor szívvel benn [vala. Nemcsak az előkészületek leírásában volt pontos Tinódi, hanem az ostrom eseményeinek elsorolásában is. Megmutatja a bátor személyes példamutatást, de nem hallgatja el azt sem. hogy kevésbé bátrak is voltak a várban, kiknek elkelt a biztató szó Az általa említett hősök legnagyobb részt megtalálhatók azon a listán, melyen Dobó felterjesztette a kitüntetésre javasoltakat. Hogy az igazat írta itt is, arra biztosíték az éneke elején lévő strófa: Ebből vitézük sok jót tanúihattok. Szállott házba mi szükség? meg- [halljátok, Minden igyetökben mint for[gódjatok, Hogy jó hírben névben marad- [h ássátok. Galván Károly, muzeológus Ä török uralom, mint valami ék, hasított az ország szívébe és a megmaradt területek életét a folytonos rablások mellett elsötétítette a félelem, hogy a török a szétszakított ország egészére ráteszi a kezét. A hazában mindenütt felcsendült a nép szenvedését komor színekkel festő ének: ,.Pogány tőrükkel széjjel [kergettettél, és mind ország szerint bujdosni [eresztél. Nagy sok pusztaságot türükük [szerzőnek, mert mind az országban széjjel [égőiének,..» Életkérdés volt tehát a török terjeszkedés megállítása és a haza minden darab földjének megmentése attól a pusztulástól és szenvedéstől, amit a török előnyomulás jelentett. A török megállításában jelentős szerepe volt a végváraknak, annak a védelmi vonalnak, amely a török terjeszkedési szegélyén sebtében kiépült. A végvárak másfélszázados harca felfogta és őrölte a török hódító erejét. Kőszeg, Temesvár, Drégely, Eger, Szigetvár és a végvári harcok egésze bebizonyította, mint az egyik kortárs írja, hogy „mégsem annyira terméketlen Hungária földje, hogy az erényeknek kiváló véldáit ne szülné”. Ebben a felőrlő harcban még a vereséggel végződő várharcoknak is “megvan a maga jelentősége. Azok is lényegesen hozzájárultak a török erejének felmorzsolásához. A végvárak helytállásának jelentőségét fokozta, hogy a védővonal mögött nem állott olyan központi hatalom, amely az ország jövedelmeit a végvárak megerősítésére, felszereSAJÁTOS okunk is van arra, hogy itt, Egerben, Tinódi Lantos Sebestyén halálának 400. évfordulója alkalmával meggyújtsuk a hálás és hasznos emlékezés fáklyáját. Tinódi az első magyar író, aki Eger nénének egykori életéről eléggé széleskörűen ábrázoló művet írt. Ugyanakkor életműve az egri irodalom eddigi legszebb gyöngyszemének, Gárdonyi: »Egri csillagok«-jának egyik kétségtelen indítéka és jelentős forrása. A helyi vonatkozású irodalomnak tehát nemcsak a kezdete, hanem eddigi legmagasabb csúcsa is a Tinódi alakja iránti eleven érdeklődésre, s emlékének hű őrzésére ösztönöz bennünket Ennek az emlékezésnek őszinte melegségét azonban zavarja az a torzított kép, amelyet róla a legutóbbi évtizedek irodalomtudománya kialakított. Modernebb irodalomtörténetírásunk is ugyan még általában a köteles tisztelet hangján méltatta Tinódi alakját és életművét. Mégis mivel az irodalmi tényeket, eredményeket nem tudta ösz- szefüggésükben, fejlődésükben vizsgálni, Tinódi egyénisége, irodalomtörténeti jelentősége egyre színtelenedéit, kopott. A formalista hatások erősödése azután azt eredményezte, hogy a köteles tisztelet hangja is elnémult, és így alakult ki az a torz felfogás, amely már csupán a vala- vala rímek egyik művelőjének, a művészietlen riporter műfaj egyik képviselőjének, az olcsó mulattatás emberének tekintette. PEDIG EZZEL merőben ellentétes a kortársak véleménye Erről tanúskodik a nagyműveltségű, elsősorban történetíró Istvánffy Miklós epigrammája, amely egy évtizeddel Tinódi halála után ilyen, szinte rajongó hangon fejezi ki megbecsülését: Hős magyarolt, daliák, akiket [Mars, s ősi erényük a csillagok fölé emelt, harcotokat lantján elzengte [Tinódy Sebestyén; hálával tartoztok neki. Mint ahogy ős görögök harcát [elzengi Homéros, s Achillt, Ajaxot élteti, úgy ha irigy Végzet titeket letarolt is, örökre éltek Tinódi lap iáin. (Geréb László fordítása.) A felszabadulás utáni irodalomtudományunk az összemegmutatkozik számunkra: milyen önmagától összeálló ösztönös eposzszerű kompozíció jelentkezik Tinódi históriáiban és így jobban megértjük ezeknek az énekeknek a magyar epika fejlődésében betöltött történelmi szerepét. Tisztábban látjuk, hogy a Zrínyiben kiterebélyesedő magyar eposz gyökerei milyen jogosan kereshetők éppen Tinódi énekeiben. És itt hadd hivatkozzunk mégegyszer arra a kapcsolatra, amely Tinódi életműve és az Egri csillagok között kétségtelenül megállapítható. Gárdonyi művének önállóságából és nagyszerűségéből természetesen semmit sem csökkent ez a kapcsolat, sőt Gárdonyi kiváló írói érzékét dicséri az a tény. hogy regényének cselekményét nem korlátozta az egri vár viadalára, hanem művében átfogta a Tinódi által megörökített nevezetes tizenegy esztendőt. Ugyancsak egészen röviden utalhatunk históriájának sokszor megragadó lírai elemeire- A hangulati színezésre, vagy természet festésére. Lehetetlen itt nem idézni e nemcsak számunkra oly nevezetes sorokat: Csudaszép helyen Egür vára [vagyon Az völgyre fekszik egy hegy [orozaton Északra ellenben Királszék [vagyon Napkeletre, egy nagy magas hegy [vagyon... TINÓDI azonban lírai elemek használata mellett elsősorban epikus költő és ezzel a jellegével van összefüggésben sokszor emlegetett művészi fogyatékossága. Ismeretesek Tinódi nevezetes szavai: »sem adományért, sem barátságért, sem félelemért hamisat be nem írtam, az mi keveset írtam, igazat írtam.« Bizonyosan e szavakra gondol Horváth János, mikor A reformáció jegyében c. könyvében megállapítja: »Költőiét-, lenségük szerzőjük célját tekintve, csaknem erény számba megy, ^ mert azt jelenti, hogy alakítás nélkül híven értesít a történtekről. Krónikásként jár el: válogatás, kiemelés, szerkesztés nélkül elmond mindent, ami tudomására jutott: a harcosok, elesettek névsorát, számát, vár és teret, csatarend, ostrom és párviadal részleteit...« Ezt a nézetet támogatja az a tény is, VÉGVÁRI ÉLE! EGERBEN A XVI. SZAZADBAN lésére, a végvári katonák harcának segítésére fordította volna. A Habsburg uralkodó csak annyira segítette a várakat, hogy az örökös tartományoktól távoltartsák a török veszedelmet. A Habsburgok fő érdeke: Ausztria, s nem a fogyó-pusztuló magyarországi területek megmentése volt. Bées a békét kereste a törökkel és amikor sikerült pénzen békét vásárolnia, azt kívánta, hogy a végváriak ne emeljenek fegyvert az ellenségre. l^emcsak az államhatalom, de a birtokososztály sem állott a végvárak mögött. Akadtak a feudális birtokososztálynak kimagasló tagjai, akik birtokukat védelmezve, sokat tettek egy-egy fenyegetett országrész, a „szerencsétlen és lesújtott” haza érdekében, a birtokososztály jelentős része azonban nem ezen az úton járt. A törököt megállító védelmi vonal a nép erejére és az idegen elnyomók ellen vívott harcára épült. Egész vármegyék parasztsága dolgozott egy-egy vár megerősítésén. A parasztság adója, szolgáltatásai tartották fenn a végvárak legnagyobb részét. A várak őrsége és a szomszédos falvak parasztsága között nincsen éles határ. Egerben 1552- ben ott harcolnak a környékbeli parasztok, mint puskások a falakon, mint kezelők az ágyúknál és éjjel-nappal építik a török ágyúktól szétrombolt falakat. A magyar védelmi láncolatban nagy szerep jutott Egernek is. A várvédők átérezték helyzetük súlyosságát, mégis vállalták önkéntes áldozattal a végzetesnek ígérkező harcot, kockára tették életüket, abban reménykedtek, hogy áldozatvállalásuk az egész ország népet menti meg a legszörnyűbb pusztulástól. Eger védői azzal, hogy 38 napon keresztül állották a török seregek rohamait, meghiúsították az ellenség szándékát: a bányavárosok elfoglalását, Erdély és Magyar- ország elválasztását. Az 1552. évi egri siker erkölcsi tartalmát, mozgósító példáját elsősorban közvetlen utódaik, a későbbi egri vitézek, valamint az ország többi végvárának vitézei hasznosították. Példájukon lelkesedtek, abból bátorítást, okulást nyertek. Az egri várvédelem eseményeit az országjáró lantos költő, Tinódi Sebestyén rímes versekbe szedte Eger vár viadaláról való ének c. históriáiéban apró részletességgel megénekelte. A várvédelem történetét még egy rövidebb, tömörebb, énekelhe- több formában is megírta, Eger históriájának summája címmel. il inódi ezzel a két énekével az ajkán bejárta az országot. A végvárakban, kastélyokban lantkíséretével énekelte a rímes verseket. Krónikái szerte az országban a hír szárnyára adták az egri hősök történetét. Eger 1552. évi védelmének győzelmes befejezése hívta fel az egész ország figyelmét Eger várának katonai jelentőségére. Folytatták a vár erődítését. Ebbe a megerősített, megszépült várba többezer kitűnő vitézt szállítottak. Ezek között most már testet öltöttek Bornemissza Gergely deák álmai. Innét indultak ki a rabló török állandó zaklatásait, a rablások megtorlását célzó szakadatlan csatározások. Amikor Forgách Simon, a 16. század egyik legkitűnőbb magyar vezére lett Eger várának kapitánya, a hadi vállalkozások még nagyobb szabá- súak és még gyakoriabbak lettek. 1577-ben az egri lovasság segítségével Prépostvári Bálint mezei főkapitány kivívta a szikszói győzelmét. A török sereg már kifosztotta Szikszót és ezer magyar rabbal, meg nagy zsákmánnyal visszatérőben volt, amikor a mieink váratlanul megrohanták őket. A török csapat vezére, a füleki bég megszaladt, de 500 török maradt a csatatéren. 1580-ban Ali szolnoki bég, aki merész támadásaival sok borsot tört az egriek orra alá, kétezer emberével portyázásra indult. Az egriek — Balázsdeák István 400 lovasával, Nádudvarnál lest vetettek neki és hősi harcban 400 törököt elfogtak, 300- at levágtak, Ali béget foglyul ejtették. , I B ger 1552. évi védelmének mozgósító példája így teremtette meg a védők utódaiban a legnagyobb hőstetteket. Az igazi vitézségnek és önfeláldozásnak kimutatására azonban nemcsak a győzelmes csaták alkalmasak. Az egriek támadó hadivállalkozásaik során nem egyszer sokszoros túlerővel találták magukat szemben. Jó vitézi hírükhöz, az egri névhez méltóan ilyenkor vállalták a dicsőséges halált, küzdöttek az utolsó emberig. 1592. nyarán a szolnoki, hatvani, füleki, gyulai és jenői béhogy a nem krónikás, hanem ún. mulattató énekeiben színesebb, érdekesebb a nyelvezete- Így a Sokféle részögös- röl, meg Az udvarbirákról és kulcsárokról szóló költeményeiben. E kivételtől eltekintve azonban senki sem vitatja nyelvezetének szegényességét Azok azonban már tévednek, akik ritmusával kapcsolatban könnyen kimondják az elítélő véleményt. Maga Kodály Zoltán mondja, hogy a XVI. sz-i énekesszövegek helyes megítélésénél »nem vehetünk mást alapul, mint azt az előadásmódot, amelyre szánva voltak... Énekben... eltűnnek a kifogásolt darabosságok. tökéletlenségek.« Ez a megállapítás termeszet- szerüleg elsősorban Tinódi énekeire vonatkozik, akinek históriáira szerzett dallamai Szabolcsi Bence megállapítása szerint »a magyar kultúra első egyetemes zenei megnyilatkozása.« Akármennyire tárgyilagosságra törekvő epikus is volt Tinódi, az eseményeket nemcsal; elmondta, hanem értelmezte, magyarázta is. Müvei 1554-es kiadásának ajánlásában maga jeizi ezt: »Ez jelön- való könyvecskét szörzeni nem egyébért gondolám, hanem hogy az hadakozó, bajvívó várak-várasokrontó és várban szorult vitézüknek lenne tanúság...? Ez a bátor állás- foglalás nem utolsósorban tette az ő költészetét immár négy évszázad óta állandó és maradandó hatásúvá. Az elmúlt korok becsületes emberei más és más módon használták ezt az örökséget. Tinódi redivivus költeménytöredékében Arany János a gúny szavára fakadt az el- korcsosult utódok ellen Juhász Gyula korának keserveit panaszolva kérte, hogy nézzen le reánk: Taníts bennünket hinni és [remélni Komor világban víg jüvőnek élni. BENNÜNKET egy remény- teljes történelmi kor részeseit pedig Tinódi négyszázados emléke arra serkent, hogy az ő tiszta szívével és meggyőződésével, tántoríthatatlansá- gával vegyünk részt minden erőnkkel hazánk és népünk boldog, új életének építésében. Patak.y László főisk. tanár gek elhatározták, hogy bosszút állnak az egrieken. Hatalmas sereggel Szikszó alá vonultak. Amint Prépostvári egri főkapitány neszét vette a gyülekezésnek, azonnal értesítette a szomszédos végvárakat. Jöttek is a vitézek Diósgyőrből, Kassáról, Kállóról. Az egrieket Balázsdeák vezette. A magyar had azonban még így is elenyészően csekély volt az öt török bég hatalmas seregével szemben. A mieink azonban nem akartak szégyennel visz- szavonulni, megtámadták a törököt, habár a szikszói domboknál a huszárság számára alkalmatlan volt a terep. Az egriek és a kassaiak hősiesen harcoltak, de a csatát elvesztették. A gyalogság az utolsó emberig harcolva esett el. Az 1552. évi várvédelem hősi példájának kell tulajdonítanunk, hogy Eger vár röviddel a győzelem után a magyarság vitézlő iskolája lett. Eger küzdő népe a maga lelkesedését, hazaszeretetét ezernyi szívbe belenevelte. Példát adott a kezdőknek. Lantosaink, s hegedőseink az egriek dicsőségét énekelték. Tinódi Lantos Sebestyén halálának négyszázadik évfordulóján kegyelettel emlékezünk a végvárak — közöttük az egri vár — hős védőire és tanulunk ragyogó példájukból. A török elleni harcokban kitűnt hősök példája neveljen, szüljön új hősöket, hirdetve, hogy a szabadságukért és jövőjükért küzdő népek harca legyőzhetetlen. Dr. Szántó Imre főiskolai tanár. függések helyes figyelembe- bevételével különösen jelentősnek látja Tinódi életművét irodalmunk történeti fejlődésében. Megállapítható ugyanis, hogy irodalmunkban szinte az ősköltészettől kimutatható egy összefüggőnek tekinthető énekmondó hagyomány. A XV és XVI. századi hegedősök, lantosok az Árpád-kori joculátorok utódai akiknek tevékenysége különösen jelentőssé vált a XVI száz d közepén. Az 1505—10. között valószínűleg a Baranya megyei Tinódon született. Sebestyén lant. s deákot nemcsak az írói szempontból sohasem közömbös bőtermékenysége emelte a legrangosabb szerepre, a magyar bárdok említett hosz- szú sorába, hanem az a nagyszerű lelkierő. amellyel az országvesztés rémületének nehéz óráiban minden társánál határozottabban hirdette a bátor helytállás egyedül értékes és értelmes voltát. Tinódi históriás énekeinek csaknem háromnegyed része az 1541-től 1552-ig terjedő kemény esztendők legfontosabb eseményeit elevenítik meg. Krónikái először két szálon futnak. A Buda vesztéséről szóló éneke után egyes magyarországi várak ostromait, vagy egyes hősök tetteit énekelte meg. Ezekkel párhuzamban vehetjük az Er- tíéli históriát, mely János király halálától, tehát 1540-től Fráter György meggyilkolásáig ,tehát 1551-ig öt részben mondja el Erdély történetét. Majd a két szál egyesül, miként Budai AU basa és a Temesvárt elfoglaló Achmed basa csapatai, hogy közös erővel Szolnokot bevéve, Eger ellen támadjanak az 1552. évi hadjáratban Ám a török számára itt most nem terem babér: Eger hősiesen helytáll és a török visszavonulásra kényszerül. A BUDA elveszéséről szóló katasztrófával kezdődik és a török megállításának lehetőségét hirdető dicső egri viadallal végződik az az eseménysorozat, amely Tinódi legjelentősebb históriás énekeiből elénk tárul. Sajnálatos, hogy az egyes históriákkal részletesebben nem foglalkozhattunk, ennek az összefogó áttekintésnek előnye az, hogy így élesebben
