Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-25 / 66. szám

à 1956. augusztus 25., szombat NÉPÚJSÁG Nagyobb önállóságot, egyszerűbb ügyintézést ÚJ KÖLTŐK - ÚJ YEMSKK Ezt követelik a selypi medence ipari üzemei — IHalasy László: BOCSI JÓZSEF: Országosan és megyénkben is nagy helyeslést váltott ki az a törekvés, amely az ügymene­tek egyszerűbb intézését, több szerv és vállalat nagyobb gaz­dasági önállóságát kívánja elő­segíteni. S hogy népünk meny­nyire helyeselte ezt, annak leg­főbb bizonyítéka az a sok-sok ötlet, javaslat és terv, mely erre vonatkozólag most nap­jainkban elhangzik. A párt­ós tanácsszervek, valamint a vállalatok és intézmények dol­gozói csaknem mindenütt egy­szerűsítési bizottságot alakítot­tak s azóta egyre több és több az értékes javaslatok, kezde­ményezések száma. A selypi medence ipari üze­meiben is megtalálhatók az ilyen kezdeti jelenségek sezek mindenütt növelik a dolgozók aktivitását, egyre tágabb teret adnak az üzemi demokrácia érvényre jutásának. Az Apci Fémtermia Vállaiatnál már idáig is alapos munkát végeztek az egyszerűsítési bi­zottság tagjai. Munkások, mű­szakiak és irodai dolgozók mondották el a termelés, a beruházás, a statisztika és még több szakterület egyszerűsítés' lehetőségeit. Bőven van mit aprítani a tejbe, mert még mindig sok a felesleges jelen­tés és nagy a bürokrácia. Mi ■értelme van pl. annak, hogy gyakori változásjelentést küld­jenek a hordókról és tartá­lyokról, a gépjárművekről, hol­ott ezek mit sem változnak, másrészt a negyedévi anyag­statisztikai jelentések is fel­tüntetik ezeket. Nincs gyakor­lati értelme a raktármérlegek elkészítésének sem. Felesleges a gördülőcsapágy készletről elkészített jelentés is, hiszen ebből alig használnak néhá­nyat az üzemben. Az üzem havonként és ne­gyedévenként gépkocsifuvaro­zási tervet készít a Gépipari Autófuvarozó Vállalat részére, holott sohasem kap kocsit et­től a vállalattól- Több éves gyakorlat igazolja azt, hogy a gép megrendeléseknél is nagy a bürokrácia. A megrendelést először az iparági igazgatóság beruházási osztálya láttamoz- za, majd a beruházási igazga­tóság bélyegzi le, azután a Kogellátó Vállalat gépfőosztá­lyához kerül a papír. Itt is­mét iktatják, majd ezután ke­rül el a kivitelező vállalathoz. Nem jobb a helyzet a faanyag­kiutalásoknál sem, mert itt a beszerzés előtt még négy szerv­nél kell végigjárni ezt a kál­váriát. A Mátravidéki Erőmű dolgozói szakszervezeti taggyű­lésen foglalkoztak az egysze­rűsítéssel. Dicsérendő, hogy ilyen helyen is egyre több szó esik erről a fontos dologról. A taggyűlésen több dolgozó aiTÓl beszélt, hogy sok esetben még az üzemen belül is mi­lyen bonyolult és hosszadal­mas útja van egy-egy anyag beszerzésének. Nemrég az egyik dolgozónak hét aláírást kellett szerezni a különböző vezetőktől ahhoz, hogy egy gázcsövet megkaphasson. Kő­vári József kazánüzemi TMK üzemvezető saját példájával illusztrálta az anyagkiutalás tekervényes és hosszadalmas útját. Brigádjának két tábla hengerelt lemezre volt szük­sége, s hogy ezt megkaphas­sák, először a műszaki vezető­vel íratták alá a kiutalást. Ez még korántsem volt elég. Má­sodszor Gyenes Dénes, az anyagosztály vezetője látta- mozta az igénylést, majd utá­na a brigád osztályvezetőjével tárgyalta meg Gyenes elvtárs, hogy valóban szükség van-e az anyagra, kiadják-e egyáltalán- Közben eltelt egy óra, — eny_ nyit vett igénybe a huzavona, — s addig a hattagú brigád tétlenül várt az anyagra. Ez is jó példa arra, hogy a túlzott bizalmatlanság a papí­rosmunka hogyan gátolja a fontosabbat, az eleven gyakor­lati termelőmunkát. Ne értsék félre az illetékesek! Szükség van a gazdaságos anyagfel­használásra s arra, hogy jól megnézzük, mire használják fel a lemezt, de vajon nem le­hetne-e ezt elintézni egysze­rűen, minden huzavona nélkül. Egy másik példa, — szintén az erőmű életéből — arról be­szél, hogy a felsőbb szervek még mindig nem tartják tisz­teletben a vállalat önállóságát és jogait. így van ez a Kiváló Dolgozó címek odaítélésénél. Az üzemben operatív bizottság tárgyalja meg, hogy kik érde­mesek erre a kitüntetésre, utá­na pedig a termelési értekez­let nyilvánossága előtt döntik el, ki lehet Kiváló Dolgozó. Ennek ellenére mégis minden negyedév végén több arra ér­demes dolgozónak tudomásul kell vennie, hogy nem kapta meg a kitüntetést. Hiába dön­tött ugyanis a termelési érte­kezlet, mert ennek határozata az Erőmű Tröszthöz, majd a minisztériumhoz kerül s végső soron itt döntik el, hogy jóvá­hagyják-e a felterjesztéseket. Mi ez, ha nem az önállóság, az üzemi demokrácia megsér­tése? Miért ne lehetne itt hely­ben. a helyi ismeretek birto­kában az üzem kollektívájá­nak józan esze és belátása sze­rint elintézni az ilyen ügye­ket. Az üzemvezetés nagyobb ha­tásköréről, a gazdálkodás fo­kozott önállóságáról beszél Leffelholcz István, a Selypi Cementgyár főmérnöke. Igen helytelennek ‘artja — jogosan — azt a meg­kötöttséget, amely a bér- és létszámgazdálkodásban fenn­áll. A minisztérium mindig megszabja, hogy egy-egy idő­szakban hány fizikai, műszaki és egyéb munkaerőt lehet al­kalmazni egy-egy munkahe­lyen. Itt kezdődik a baj. Most éppen egy többéves gyakorlat­tal rendelkező gépészmérnökre lenne szükség, de a létszám­terv és a béralap miatt ez le­hetetlen. Mennyivel könnyebb lenne a dolog, ha ezt önállóan intézhetnék el az üzemben. Van olyan munkahely, ahol négy ember dolgozik s e he­lyett kettő is ellátná ugyanezt a feladatot. Összevonással te­hát lehetne segíteni s a fenn­maradó munkabér fedezni tud­ná a gépészmérnök fizetését. Vagy itt van például a ce­mentcsomagolók bérezése is. 1 Az itteni cementcsomagolók országosan megállapított bér- kategória szerint kapják a fi­zetést, s ez a merev besorolás nem vette figyelembe a helyi adottságokat. A többi cement­gyárakban ugyanis korszerű automata csomagolás folyik, itt viszont egészségtelen he­lyen, nehéz fizikai erőfeszíté­sek áráni végzik a kézi csoma­golást. Természetes, hogy ezek az emberek nehéz munkájuk­ért nem kapnak jutányos bé­rezést és pótlékokat. Mindez megoldható lenne, — folytatja Leffelholcz főmérnök —, ha egy-egy negyedévre kézhez kapnák a szükséges béralapot, aztán beosztanák önállóan s úgy gazdálkodnánk vele, ahogy a helyi viszonyok s a dolgo­zók érdekei ezt megkövetelik. A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél hosszú oldalakat kitöltő javas­latok, ésszerűsítések születtek. Ezek között most csak az anyagellátási osztály javasla­tait tekintettük meg s azt hisszük, ízelítőnek ez is elég. Többen javasolják, hogy tö­röljék el a felesleges anyag­statisztikai jelentéseket, hisz nincs sok értelme, hogy állan­dóan méregessék és jelentsék, hány mázsa kavics, mész, pala, üveg és egyéb van az üzem birtokában. Sok a párhuzamos jelentés egyazon szerv számá­ra. Sok olyan papírmunkával jár több fontos anyag rendelé­se, amelynek semmi értelme nincs a gyakorlatban. A go­lyóscsapágy igényléseket pél­dául a negyedév előtt 90 nap­pal kell bejelenteni. Ki tudná még ilyenkor pontosan felmér­ni a szükségletet? A rendelés azért mégis csak elkészül, de nincs sok értelme, mert az el­látó vállalat csak olyan méretű csapágyakat küld, amilyet ép­pen jónak lát, nem veszi fi­gyelembe a megrendelést. Sok bajt okoznak a csavar rende­lések is, mert a Tröszt és a csavargyártó üzem között még egy szerv, a Csavarkészletező Vállalat van közbeiktatva, s ez sok huzavona és felesleges munka előidézője. Évek óta hosszú viták foly­tak már a Trösztnél arról, hogy van-e létjogosultsága a mellettük dolgozó Szénértéke­sítő Vállalatnak. Ez a szerv ugyanis szenet értékesít, de csak papíron. Szenet csak messziről látnak, csak addig övék a szén, amíg a mérlegen van, mégis ők adják el s így az üzemiekkel együtt kilenc ember végzi ezt az értékesítés­nek nevezett bonyolult papí­rosmunkát. Ezelőtt összesen négy ember látta el ezt a fel­adatot. A Szénért. Vállalat költségei a Trösztöt terhelik, s a Trösztnek negyedévenként 78 ezer forintjába kerül ez. Most nézzük csak meg, mit jelent a Szénértékesítő gyakor­lati működése. Nemrég bányatűz ütött ki Gyöngyösön, csökkent a ter­melés és száz megrendelt vas­úti kocsit vissza kellett mon­dani. Ezzel kezdődött a nagy kálvária. A vasút 19 ezer fo­rintra bűntette a Szénértékesí­tőt, mivel ezzel a vállalattal áll összeköttetésben, A Szénért, a büntetést a bankon és több papíron keresztül átruházta a Trösztre. A Tröszt fizetett, majd igazolta, hogy nem ő a hibás, objektív okok jöttek közbe. Ekkor újra kezdődött a folyamat — visszafelé. A vasút ezt elismerte, visszafizette a Szénértékesítőnek a pénzt, az pedig a Tröszt javára írta a 19 ezer forintot. Hogyan intéz­ték ezt el régebben, amíg nem volt meg a Szénértékesítő? Egyszerűen. Egy telefonbeszél­getésbe került csupán, a Tröszt szólt a vasútnak, hogy nem kell a megrendelt kocsi s a vasút ezt köszönettel tudomá­sul vette. HIÁNYOZTAM? ­VÁRTALAK! EGER-Hogy és mint volt tegnap esteí Hiányoztam? Vártatok? — Ránk borult a nyári este, Ragyogtak a csUlagok. Ügy csalogatnak büszke tornyaid,! Mint mézelő kaptár a kert szívén,} Ügy csalogatsz daloló városom, Mint délibábot a zöld vetés .,. ■ Kire emelted poharad? Jó kedved volt? Nélkülem? — Kóstolgattam a borokat, Fájón szállt az énekem, Boldog vagyok, ha utcáid kövén) Sétálhatok gondjaimba dűlve És tovatűnt álmaim szálait Fűzhetem padodon elmerülve. ■ Kivel voltál? Mit csináltál? Szived kiért dobogott? — Ne nevess ki! Hiányoztál! Csak Tercád vártam ott. Szerelmem is kebleden termelte < Gyermekkorom illatos virágát, S Mi elhervadt, mert a vidám kislány! Elfeledte régi jó barátját. ) SZKLANICZ VINCE: Egy másik példa. A bánya! mindig három napra előre je- j lenti a Szénértékesítőnek, mennyi lesz a várható terme- < lés. Természetes, sokszor elő- J fordul, hogy ennél kevesebb, vagy éppen több lesz a szén Mindkét eset súlyos hiba, s ! ilyenkor a Szénértékesítő 70-1 80 ezer forintos kötbéreket ! varr a bánya nyakába. A köt­bérezés után döntőbizottság elé 1 kerül a dolog, közbe lépnek a ! jogügyi szervek is, félnapokon í át tárgyalnak, pereskednek olyan dolgokért, amelynek j semmi értelme nincs. Vasárnap est Szőlő s kalács az asztalon s üvegben új bor. Kóstolgatom és érezem izüket újból. Azért Téged szívemből szeretlek, Bár a barna lány régen ehagyott. Kedves város, szeress te is engem Es vigasztalj meg, hogyha búsulok... DARNAY BENJAMIN: Künn nagy ködökkel jő az est. Az éhes állat Követelődzve hívja már szegény anyámat. Hogy tegyem, hogy elfelejtselek .. j Maradna pedig szívesen, etetne folyton: „Nem bírod majd a tanulást a pesti koszton ...“ Hangod zenél a szél szavában, A harsak közt a vén hegyen. A fülemile csatogásban, A csöndes néma éjeken. Magam maradok idebent az esti csendben, s szorítom a hűs poharat tüzes kezemben. S mikor eláll a dal, a szél, A csönd is rólad beszél. Amint megül a hegy s a völgy felett,! $ Te azt akarod, hogy elfelejtselek?} Most, az egyszerűsítések idő­szakában nem ártana felül- > vizsgálni ezeket a kapcsolato-1 kát. CSÁSZÁR ISTVÁN Vasárnap esti szürkület, nyugalmas óra. A béke úgy szállt rám, miként a csend a tóra. Megtenném — elfelejtenélek! De Te vagy szép ifjú korom, Melyből a szív, dal újra éled. S kifog a sorvasztó koron. SARI GÁL IMRE: Nagyanyám halála Bármerre mégysz is, követlek én: Az árnyék s te a fény Itt állsz — mindig Kád lelek, Hogy tegyem, hogy elfelejtselek? A bányásznapra készülnek Gyöngyösorosziban A Gyöngyösoroszi Ércelőké­szítőmű dolgozói az ólom és a cinkportermelésben egyaránt teljesítették a második negyed­éves tervet s ezzel 11 tonna ólom és 22 tonna cinkport tör­lesztettek első negyedéves adósságukból. Július hónapban az üzem bővítését és tökélete­sítését oldották meg a dolgo­zók s a karbantartó műhely szerelői segítségével határidő előtt végezték el az átalakítási munkálatokat. így a határidő előtt tudtak hozzáfogni a ter­melés tökéletesebb technoló­giájának megvalósításához. A harmadik negyedéves terv teljesítéséhez a bányásznapi munkaverseny lendületével fogtak hozzá. A harmadok kö­zötti verseny értékelése sze­rint augusztus első felében a Cseh harmad volt az első. Ólomszínporból 111.9, cinkből pedig 115.2 százalékos volt az eredmény. A Martinecz har­mad 109.9 százalékra teljesí­tette ólomszínpor termelését, a Pista harmad pedig a cinkszín- por termelésénél ért el 108.5 százalékos eredményt- A nyers­ére feldolgozási tervet mind­három harmad teljesítette. A tervek túlteljesítéséhez hozzá­járult Czimmer János és Nagy József malomkezelő, Tar- ; jáni Sándor, Újvári Pál, Du­dás Béla flotálókezelő, Gábor József és Végh István szűrő, valamint Juhász Ernő szivaty- tyúkezelő. Lelkesen készül a bányász- ! napra az üzem DISZ kollektí-1 vája, amely majd kultúrmű­sorral, dallal, tánccal szóra­koztatja a dolgozókat. Ha a bányásznapi verseny a hátra­lévő napokban is így folytató­dik, akkor az Ércelőmű dolgo­zói a jól végzett munka tuda­tában ünnepelhetnek. Cseh Pál, levelező Talpa olyan volt, akár szikes földje: repedésekkel szövött,föltáskásodó. S a körmök szinte megkövesedtek bütykös lábbujjain. Arca rovásírással volt teli. GAcs andras : Eger éjszakái Egy csapat varjú jajékolt, akár ravatalnál két hosszú lócát tele ült vénasszonyok. S a dűlőn hiába dübörgött a kocsi s a lovak trappjai, mély álmából nem verték föl. Egy ház mögött (kis ódon egri ház) J letűnt a Nap és könnyű esti láz bolyong a fák közt, rejtve, hangtalan,| mint folyó, melynek lombos partja van.) így halt meg az én jó nagyanyám. Munka közben érte baj: sérve kinyílt és estére holtan találtam. Éjszaka csápja: szél zizzen néha, a főutcán még tart az esti séta, zsákmányt kutatva szellő, éj oson, < szoknyát emelget szőke lányokon. Szörnyű volt ez az alkony, — verejtékben fürdött hidegen A Laskó patak felől valami szél jött, mint az üzenet. S azóta is belemerednek emékeimbe bütykös lábujjai s rovásírással teleírt könnyes arca. Ahogy szivárog, gyűlik a sötét, egy karcsú lámpa tartja föl fejéig s mint seprőnyélen pindurka banyák, J pillék táncolják sápadt aranyát. A Bükk felől már zúgnak a szelek,] föltámadt csontok, vert ozmán sereg) száguld a máló várfalak felé, ( s hörgi hulltában vén Allah nevét! GYURKÔ GÉZA: NÚBEL-DillS VERS Darab papír, ím előttem— rajta verset írok épp‘, kezemben a toll ficánkol: hű, de zötyög a szekér. De ... verset írok, óriásit! Nó bel-díj at kapok én! Te jó isten — elolvastam: kár a fecnyi papírért... Varázsos múltú, szendergő világ! A Tündérparton macska szökken át.^ Most hirtelen — nyers fény, goromba zaj — < motor pöfög és sűrű port kavar. ? Még hallani, a parttal t hogy verekszik, j aztán csönd, por lassan leülepszik, > a Tegnapot, Mát, mint földet az avar,( a puha éjfél mindent betakar. l Bugát Pálról nevezték el a 118 éves gyöngyösi városi és járási kórházat Ünnepélyes keretek között tartotta meg a gyöngyösi vá­rosi és járási kórház névadó ünnepségét az elmúlt hét va­sárnapján. Az ünnepségen meg­jelent Dr. Kovács László elv­társ, a megyei tanács egészség- ügyi osztályának vezetője, Met­rósán Lajos elvtárs, a városi párt végrehajtóbizottság első titkára, valamint a megye párt-, állami és egészségügyi intézményeinek számos veze­tője, képviselője. Ünnepi beszédet mondott Dr. Fejes István, a kórház igazgató-főorvosa. A névadó ünnepséggel kapcsolatosan be­vezetőben elmondotta, hogy a kórház dolgozói az ünnepség­gel a magyar orvostudomány egyik megalapítójának, a 48-as szabadságharc kimagasló orvo­sának, Bugát Pálnak kívánnak emléket állítani. A továbbiak­ban méltatta Bugát Pál orvo­si, nyelvészeti, természettudo­mányi munkásságát, a szabad­ságharcban betöltött kimagasló szerepét. Bugát Pál valódi érték volt, aki többet adott nemzetének, mint amennyit kapott tőle. Tudományszeretet, cselekvő energia, férfias bátorság, ön­feláldozó küzdelem jellemzi kiváló nagyságát. Nagy szolgá­latainak emléke, amit a ma­gyar szabadság gondolatának, a magyar nyelvnek és orvos- tudománynak tett, mindig tisz­teletet fog ébreszteni, s neve évszázadok múlva is fennma­rad. Ünnepi beszéde második ré­szében arról beszélt, hogy a 118 esztendős kórház milyen hősi küzdelmekben, milyen ne­hézségek árán jutott el a mai napig, amikor mind jobban tudja szolgálni dolgozó népünk közegészségügyét. Elmondotta, hogy alig húsz egynéhány év­vel ezelőtt az egy betegre költ­hető gyógyszerköltség nem haladta meg a napi 13 fillért, és még 37-ben is 16 fillért le­hetett költeni erre a célra. 1955-ben ez az összeg megha­ladta a 110 forintot. De nemcsak a kórházi be­tegellátás, hanem a körzeti, •Jfc valamint a járó betegek szak­orvosi ellátása is magán visel­te a múlt kormányzat nemtö­rődömségének összes jeleit. 1938-ban Gyöngyösön naponta csak két szakrendelése volt az OTI-nak — fogászati és sebé­szeti —. ez is csak néhány órát tett ki. Az elmúlt esztendőben 15 szakrendelésen 24 orvos, napi 78 órában, összesen 165 ezer beteget látott el. Beszélt az első ötéves terv­ben elért nagyszerű eredmé­nyekről, majd azokról a fel­adatokról, amelyek az orvosok, az egészségügyi dolgozók előtt állnak. E feladatok megoldását szolgálják a gyöngyösi Bugát Pál-kórház második ötéves ter­vének célkitűzései is. A csecse­mőosztály korszerűsítésével az öt százalék körül ingadozó cse­csemőhalandóságot csökkentik tovább, Űj orr-, fül-, gégészeti osztály, fertőző máj gyulladásos osztály, baleseti-sebészeti osz­tály megnyitásával, a kórházi ágyak számának tetemes eme­lésével tovább fejlődik az in­tézmény. — Hogy helyi egészségügyi terveinket megvalósíthassuk, ahhoz dolgozó népünk megér­tésére és támogatására van szükségünk, — mondotta befe­jezőben Dr. Fejes István igaz­gató-főorvos. Mi, egészségügyi dolgozók bízunk benne, hogy terveink, a párt irányításával, kormányzatunk, a tanács hat­hatós támogatásával mielőbb valóra válnak. Á

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom