Népújság, 1956. augusztus (60-67. szám)

1956-08-25 / 66. szám

2 193Ű. augusztus 25., szombat NÉPÚJSÁG Tiszta lappal... — Az adácsiak a Központi Vezetőség júliusi határozata szellemében régük munkájukat — EGYETLEN határozat sem keltett még olyan visszhangot, váltott ki olyan lelkesedést Adácson, mint a Központi Ve­zetőség júliusi határozata. Akármerre jár az ember a községben, akárkivel áll meg egy-két szóra, az üdvözlés után mindjárt erre gombolyodik a beszélgetés fonala. S ami egy­két perces beszélgetés után is kiderül, az emberek tudnak a határozatról, örülnek a párt és a kormány politikájának, jó­nak tartják azt és bíznak a határozat megvalósulásában. S ahogy múlnak a napok, úgy női, úgy erősödik ez a bi­zakodás. Az emberek látják a párt és a kormány intézkedé­seit, látják, hogy a szavakat tettek követik és nagy öröm­mel fogadják, hogy a község vezetői is megtették már az első lépéseket, hogy orvosolják a múlt sérelmeit és a törvé­nyesség, az igazságosság szel­lemében végzik munkájukat AZ ELMÚLT években Adá­cson is sok sérelem érte a kö­zépparasztságot. A párt pa­rasztpolitikájának eltorzítása, egyes járási, de főleg községi vezetők önkényes kedése, sze­mélyi indulata több középpa­rasztot sorolt jogtalanul a ku- lákok közé. A júliusi határozat megjelenése után a falu dolgo­zói véleményének meghallga­tásával 14 középparasztnak szolgáltatott igazságot a párt és a tanács. Nemcsak erköl­csileg és anyagilag — 1294.49 jogtalanul kivetett búzakilo­gramm hátralékot engedtek ei nekik és rendezés alatt van adótartozásuk is, — emelték őket a középparasztokkal egyenrangúnak, hanem máris igyekeznek őket bevonni a fa­lu politikai, társadalmi életébe Hajdú Józsefnét eddig kulik­ként kezelték. Most, a réhabi­lités után unokája. Hajdú Fe­renc 23 holddal, két lovával és gazdasági felszerelésével a helybeli Előre Tsz-be lépett. Kasza János, — neki is most szolgáltattak igazságot — ugyancsak a közös gazdálko­dást választotta Ács János és ifj. Széplaki József — az utób­bit mint kulákcsemetét zárták ki a politikai életből —, részt vettek már a tanács ülésén is. Széplaki József a szabad párt­napon is megjelent. Szabó Jó­zsef kilenc holdja — ebből négy hold juttatott föld volt! — és hentesüzlete miatt került a kuláklistára. És miután a párt, a tanács és a község la­kossága jóvátette a vele szem­ben elkövetett hibát, Szabó József állást kapott a helybeli földművesszövetkezetnél, lá­nya pedig a Gyöngyös városi tanácsnál helyezkedhetett el. A REHABILITÁLT középpa­rasztok örömmel fogadták eze­ket az intézkedéseket. Csak­nem valamennyi bizakodva te­kint a jövő elé, tele van terv­vel. Egyrészük azonban még ma is bizonytalan. Van olyan, aki azért nem mert elmenni a tanácsülésre, hátha ismét ki­zavarják onnét, mint már egy­szer megtették, — hátha új­ból megismétlődik az elköve­tett sérelem. Nem egynek fáj még, ahogyan bántak velük. „Akit egyszer megharapott a kutya, az már vigyáz! — így fejezte, ki ezt egyikük. Hozzá­járul ehhez a hangulathoz az, hogy a falu kulákjai igyekez­nek bizalmatlanságban tartani — különböző híresztelésekkel •— őket, de hozzájárulnak fő­leg azzal ,hogy az elkövetett hibákban vájkálnak, csak a rosszat, a múltat emlegetik és a jövővel —, hogy „úgy lesz megint, ahogy volt” — fenye­getőznek. Éppen azzal tudják a párt­ós a tanács vezetői ezeknek a középparasztoknak a bizalmát megszilárdítani, ha megfelelő helyet biztosítanak számukra a Több levél érkezett szer­kesztőségünkhöz, s levelezőink többségében ezúttal a nyári mezőgazdasági munkákról, a begyűjtési tervek teljesítésé­ről, a tsz fejlesztés és a terme­lés egyéb kérdéseiről számol­nak be írásaikban. Sári Albin erőgépvezető ar­ról értesít bennünket, hogy augusztus 20-a tiszteletére tett vállalásukat a határidő előtt négy nappal teljesítették. El­csépeltek 45 vagon gabonát, felszántottak 50 holdat, s minden munkájukat a minő­község gazdasági, politikai éle­tében, ha az arra képeseket bevonják a falu vezetésébe is. Látogassák meg őket, beszél­gessenek velük a jövőről, a község életéről, fejlődéséről. Tomcsányi Imre elvtárssal, a tanácselnökkel meglátogattuk Széplaki Józseféket. A fiatal Széplaki, aki míg engedték dolgozni, a tanács egyik leg­lelkesebb aktívája, a falu egyik legjobb gazdája volt, máris terveket szövöget arról, hogy a termelési bizottságot, ho­gyan szervezzék újjá, hogy mit lehetne tenni a község állatte­nyésztése, fásítása, az árvízve­szélytől való megóvása érdeké­ben, s Ígéretet tett, segít a ta­nácsnak, igyekszik úgy dolgoz­ni, mint régen. Van még egy jónéhány Széplaki Józsefhez hasonló gazda Adácson, akire szükség van, és aki szívesen segít, — ha kérik a segítségét. A MÁSIK — amit a község vezetői tesznek a határozat megvalósításáért — üdvözlen­dő az a törekvés, ahogyan a község demokratizmusának szé­lesítéséért fáradoznak. A ta­nácstagok gyakrabban keresik fel választóikat, meghallgatják véleményüket, adnak a sza­vukra. Ügyes-bajos problémái­kat a tanács vb. segítségével gyorsan orvosolják A tanács­apparátus dolgozói délutánon­ként a falut járják, beszélget­nek a falu lakosaival. E kez­deti lépések eredménye gyü­mölcsözik abban, hogy az el­múlt két tanácsülés népesebb ségi követelmények betartásá­val végezték el. Többek között megírja, hogy annakidején be­neveztek az országos verseny­be, de még mindezidáig nem kaptak értékelést a verseny állásáról. Szeretnék, ha az ér­tékelésnél tekintetbe vennék azt, hogy 19 napon át csépel­tek, napi cséplési átlaguk 200 mázsán felül van és több esetben elérték a 270 mázsát is. Molnár József mezőőr a Kis­körei Állami Gazdaság idei szép terméseredményeiről szó­volt, mint az előző, hogy ott hasznos javaslatok, tanácsok hangzottak el; hogy naponta túlteljesíti a község adóbevé­teli tervét, hogy nem volt kü­lönösebb baj a cséplés idején a gabonabegyűjtésben; hogy gyorsan és egyre eredménye­sebben zúzzák szét azokat a hamis híreszteléseket, amelyek a párt egyes vezetőivel kap­csolatban a tsz-ek és a begyűj­tés ellen hangzanak el. De a község vezetői is lát­hatják, mennyire eredménye­sebb lenne a munka, és meny­nyivel szélesebb a demokratiz­mus, ha valamennyi szervezet — párt- és tömegszervezet — élne, dolgozna a faluban. Itt még sok a tennivaló. Tíz-ti- zenkét párttag taggyűlésre sem jár; a párttagság fele nem vé­gez pártmunkát; a 49 tanács­tagnak csak a fele dolgozik; a hazafias népfront alig-alig csinál valamit; a termelési bi­zottság csak papíron létezik; a DISZ csak most kezd tevé­kenykedni. ADÁCSON fátylat akarnak borítani a régire, új, tiszta lappal akarnak munkálkodni a jövőn. Ehhez azonban az kell, hogy elsősorban minden párt­tag, de minden becsületes pár- tonkívüli segítsen, vegye ki részét a falu gazdasági, politi­kai életéből, vezetéséből. És hogy ez így legyen, ah­hoz először is eleven párt- és tömegszervezeti életet kell megteremteni. P. J. mól be. Levelében összehason­lítást tesz a múlt évi és az idei termésátlagok között. Amíg búzából tavaly holdanként 8 mázsa volt a termésátlag, most ez a mennyiség 12 mázsára emelkedett- Rozsból a 2.5 má­zsás múlt évi átlaggal szemben most 13.4 mázsa az eredmény. Az őszi árpa tavaly hét mázsát fizetett holdanként, most 12.3 mázsa az átlagtermés. Nem­csak a gabonafélékből .hanem a takarmányokból is minden­ben felülmúlták a tavalyi át­lagterméseket. E szép ered­mények — írja levelezőnk — a jó agrotechnikai módszerek betartásának köszönhetők. A szihalmi községi tanács VB. elnöke, Bak Jenő arról ír, hogy nyilvános tanácsülést tartottak, ahol a község lakos­sága igazságot szolgáltatott a kulákoknak minősített közép­parasztok ügyében. Először Bodrogi Jánosné, majd Kós János, Kovács Joáchim és Urbán Ferenc középparasztok ügyét tárgyalták, majd ezután több középparaszt sorsa is igazságos elintézést nyert. A rehabilitált középparasztok ez­után tanácskozásra ültek ösz- sze a község vezetőivel és ér­deklődtek a tsz mogalom felől s a termelőszövetkezetek belső életéről. Sallér Imre körzeti ellenőr arról ír, hogy milyen eredmé­nyes munkát végeztek Noszva- jon a begyűjtési szervek. Az Alkotmány ünnepe tiszteletére minden gazda teljesítette be­adási kötelezettségét és a köz­ségben senki sincs, aki adósa maradt volna a hazának. A legjobb beadók közül Elek Benjamin, Pataki Gyula és Sánta Bertalan neveit említi, de ezenkívül úgyszólván min­denkit dicséret illet. A példa- mutatásban első helyen áll a község termelőcsoportja. A szép eredmény a párt, a ta­nács és a begyűjtési szervek jó munkájának is köszönhető. A begyűjtési tervek teljesí­tése után énekszóval köszön­tötték az élenjáró dolgozókat. Matus János a hatvani vas­útállomás DISZ fiataljainak nyári munkájáról számol be levelében. Megírja, hogy a fiatalok cséplőbrigádot alakí­tottak, s a cséplés idején de­rekasan vették ki részüket a munkából. Ezzel a káderlapra ugyan nem való, de mint beigazolódott, igaz megállapítással tömörí­tetté egy mondatban véleményét id. Pál Imre. A véleménytmondó kevés híján hetven­éves, akiről ilyen elismerőleg nyilatkozott az meg éppen a huszonötöt tapossa, névszerinti Medveczki Imre agronómus. A detki Szabadság Termelőszövetkezet nem éppen bálterem nagyságú irodájában vélemé­nyezi Pál Imre bácsi a fiatal agronómust, aki neki is annyit segít, hogy rengeteget. Az öreg — alapító, hét éves tagja a szövetkezetnek, meg a pártszervezetnek — brigádvezető a szö­vetkezetben... — Melyik brigádnak? — kérdem. — Az összesnek — legyint olyan magától értetődően, hogy le kell egy kicsit sunyítanom, nehogy észrevegye a szememben bujkáló mo­solyt. De az a tény, hogy az összbrigád veze­tője van ilyen jó véleménnyel egy fiatal ag- ronómusról, mindenképpen biztató és örven­detes valami —, nyílván egy a véleménye a szövetkezet tagságának is. — Mindenféle dologban segít az a gyerek. Ha kell a kaszát is megmarkolja, mikor sie­tős a munka, ha kell hát azt a jó borotva­eszét használja az érdekünkben... Két hónap­ja vettük fel tagjelöltnek — teszi hozzá Pál Imre bácsi, ezzel mintegy feltéve a koronát, hogy csakugyan komoly, rendes, talpig becsü­letes ez a Medveczki, a gépállomásról ide­helyezett agronómus. A községi tanács épületében kapott egy szo­bát, meg egy konyhát a fiatal pár. A kony­hából ügyes kézzel még egy kis kamrát is ki­kerekítettek maguknak. Űj konyhabútor, szép új tűzhely, tiszta és nyurga, élesen metszett arcélű fiatalember fogadott. Ez volna hát az a fáin ember, Medveczki Imre. A felesége vékonyka kis barna aszony, rögtön dolgot keres az udvaron, hogy ne zavarja a férfiem­berek beszédét. Néhány szokványos és tapogatódzó szó után belevágunk a velejébe —, a szövetkezet dolgába. Igaza van az öreg Pál Imrének — már a beszélgetés alapján is megállapítható — szakmát értő, komoly és lelkes fiatalember ez az agronómus. Tisztán látja a szövetkezet életét, problémáit, jövőjét, s van esze, szíve, eszerint cselekedni is. Sok érdekes dolgot mondott el, érdemes leírni emlékeztetőnek, meg példának is. A detki Szabadság Termelőszövetkezet tag­jai szívesen és becsülettel dolgoznak —, de... valahogy nincs jó szemük. Nem veszik észre azokat a lehetőségeket, amelyeket a szövetke­zés nyújt a paraszti gazdálkodás számára. Amikor Medveczki jó két éve odakerült, már évek óta búza után vetették a búzáf, kapás után a kapást —, volt is vagy hét mázsa ke­nyérnek való egy holdról. Az volt az első tennivaló, hogy bevezessék a helyes vetésfor­gót. Külön cikk lenne abból, míg elkészültek erre a tervek, míg mindenkit meggyőztek a fiatal elnökkel együtt, hogy úgy a jó, úgy a helyes. De sikerült, s az idén 14 mázsa felett termett, az őszi árpa, jóval 10 mázsa felett az őszi búza... Nagyszerű dolgokat biztosít a szerződéskötés is a szövetkezeteknek —, ha élnek vele. De a Szabadság Termelőszövetkezetben termelték a búzát, kukoricát, jól, rosszul — olyanféle pénzforrásra azonban nem gondoltak, mint te­szem azt a szerződéskötés. Gondolt rá Med­veczki —, s ha gondolt, keresztül is vitte gondolatát. Leszerződtek szarvaskerepre. Rendkívül jól fizető növény ez. Az első év­ben 10 hold búzát vetettek felül, tehát még külön helyet sem foglalt, mégis ugyanannyi hold beadási mentességet kaptak. Az idén, a maghozó évben már 20 hold mentesített terü­let a 10 hold után, amelyet kétszer lekaszál­tak, s lett majd kétszáz mázsa takarmány, a magért meg kapnak vagy 36 ezer forintot. S az idén se vetni, se szántani nem kell ezen a földön. Jóformán ingyen jött be a pénz, a takarmány. Ebből, meg a szerződött vöröshe­réből telt az előlegre... Hát ilyen és ehhez hasonló ötletek tették népszerűvé a mindennapi munka mellett ezt a fiatal agronómust, akinek segítése forintban, helyesebben 52 forintban (ennyi jut az idén egy munkaegységre) mérhető le a szövetkezet­beliek javára. Ezekben a forintokban benne van a szarvaskerep, s a vetésforgó, a tavaly szeptemberi vetés, október helyett, amikor itt már alig lehetett volna vetni az eső miatt, a takarmányalap biztosítása, a jószágállomány fejlesztése —, mindaz, ami ettől a fiatalember­től, tudásától, a szövetkezetbeliek szorgalmá­tól, lelkes munkájától kitelik. Ez így együtt: az erősödő Szabadság Termelőszövetkezet. így már érthető, hogy miért fáin ember, ez a Medveczki Imre. GYÜRKO GÉZA Felavatták a Budapest—Hatvan között megépült űj villa- mosvezetéket. Az első villamosvontatású személyvonat be­érkezése alkalmából Bebrits Lajos Közlekedés- és Posta­ügyi miniszter mondott ünnepi beszédet. WVWVVVVVSA/VV\A^A/'VVVVVVVAAA/VVV'**/\^AA/VVWWVVVVN Külpolitikai jegyzetek Eurőpaszerte fart a tiltakozás az NlíP betiltása ellen Adenauer pártjának és a ka­tolikus munkásmozgalom nevű szervezetnek képviselői a Né­met Szakszervezeti Szövetsé­gen belül testületet hoztak lét­re, amelynek célja, hogy a szakszervezetek vezetőségét be­folyásolja fontosabb döntések meghozatalánál. A napokban Thediek, a Né­met Szövetségi Köztársaság össznémetügyi minisztériu­mának államtitkára több nyi­latkozatában félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy a nyugatnémet propagandagépe­zet valóságos hajtóvadászatot indított a haladó szervezetek ellen. A Die Welt című lap szerint Thediek „az álcázott kommu­nista szervezetek tevékenysé­gének megélénkülése miatt” aggódik. Az ilyen szervezetek közé sorolja a többi között az „Egységért, békéért és szabad­ságért küzdő németek szövet­ségét”. Thediek „kommunista tevékenységnek” minősíti —• írja a Die Welt — a kelet- és nyugat-németországi dolgozók „össznémet találkozóit”. Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának nyilatkozata Az NKP betiltása ellen eurőpaszerte tovább folyik a tiltakozás. Csehszlovákia Kom­munista Pártjának Központi Bizottsága nyilatkozatban til­takozott a betiltás ellen. A nyi­latkozat többek között han­goztatja, hogy a csehszlovák nép továbbra is támogatni fog­ja az NDK-ban folyó szocialis­ta építést, továbbá Nyugat- Németország békeszerető de­mokratikus erőinek harcát a remilitarizálás ellen, a demok­ratikus jogokért és a német egységért, s erősíteni akarja nemzeti kapcsolatait Német­ország dolgozóival. Francia tiltakozó táviratok a párizsi nyugatnémet nagykövetségen Tovább gyűrűzik a tiltakozás hulláma a francia közvéle­ményben: az üzemekben, vál­lalatoknál, a pártszervezetek­ben mind többen emelik fel szavukat Németország Kom­munista Pártja üldözése ellen. Levallois egyik kommunista sejtjének tagjai vasárnap 167 aláírást gyűjtöttek a tiltakozó petícióra. A petíció kijelenti: „Soha nem felejtjük el a náci kivégző osztag előtt álló Pierre Semard francia partizán bú­csúszavait: Éljen Németország Kommunista Pártjai” A párizsi nyugatnémet nagy- követség címére Franciaország minden részéről tiltakozó táv­iratok érkeznek. Pierre Villon francia kom­munista képviselőt, aki Berlin­ben Bertolt Brecht temetésén a pártot képviselte, a nyugat­német hatóságok hazatérése­kor a tempelhofi repülőtéren feltartóztatták. A hivatalos francia tiltakozás következté­ben a bonni hatóságok később kénytelenek voltak ezt a botrá­nyos utasítást visszavonni. Vil­lon elvtárs a hitleristák elleni küzdelem idején a francia el­lenállási mozgalom katonai ta­nácsának elnöke volt. Ez a tény maga is megmagyarázza a bonni hatóságok ellenséges magatartását Az Humanité felháborodás­sal számol be az esetről és hozzáfűzi: „A francia képvi­selő ellen hozott rendszabályok megmutatják, hogy a Német­ország Kommunista Pártját be­tiltó bonni hatóságok a mi szabadságjogainkat is fenye­getik.” Égő horogkereszt a rámái Midi téren Egyre szélesedő tiltakozó mozgalom Olaszországban az NKP üldözése ellen Kedden este nyolc óra táj­ban egy hatalmas horogkereszt kezdett lángolni Róma egyik negyedének, Centocellenek kö­zéppontjában, a Mirti téren. Fiatalok gyújtották meg a hit- lerizmust jelképező horogke­resztet, hogy tiltakozzanak a Németország Kommunista Pártját betiltó karlsruhei ítélet ellen, majd felvonultak az ut­cákon, röpiratokat osztogatva. „Mindazok a pártok,; szerve­zetek és emberek, akik a kom­munistákkal együtt harcoltak a fasizmus leveréséért — mondja a röpirat — messze- hangzó szóval tiltakozzanak Adenauer e náci gesztusa el­len.” E tiltakozó mozgalom egyre szélesebb méreteket ölt Olasz­országban. A kommunista és szocialista pártszervezetek, a szakszervezetek, a partizán szervezetek százával küldik a tiltakozó táviratokat a római I nyugatnémet nagykövetségre. Allástfoglalt a karlsruhei ítélet ellen a milánói szociáldemok­rata szervezet is. (A szociálde­mokraták Olaszországban Mi­lánóban a legerősebbek) Ami a sajtót illeti, a balolda­li sajtó természetesen élesen támadja a bonni kormány lé­pését, a kormánysajtó viszont alig tudja leplezni zavarát. A nyíltan újjongó fasiszta lapok­tól eltekintve azonban csak egyetlen olyan lap akadt, mely leplezetlenül állást mert fog­lalni a karlsruhei ítélet mel­lett, mégpedig a Quotidiano, az Actio Catholica római szer­vezetének lapja mely azt. a re­ményét juttatta kifejezésre, hogy Adenauer példáját kö­vetni fogják az egész világon, és szemérmetlenül sajnálkozott amiatt, hogy Olaszországban, tekintettel a fennálló erőviszo- Inyokra, jelenleg még gondolni sem lehet egy „olasz Karlsru- hera”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom