Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-07 / 53. szám

4 nIpüjsag 1956. július 7, szombat Dr. Nyiri Lászlóné: _ EGRIEK a névd pürtjAn gyerekek, keljetek fel, t> már Leningrad, külvá­rosában vagyunk!” — szólt az egyik diáklány. Pillanatok alatt kiugráltunk kényelmes fekvőhelyünkről és gyorsan felöltözködtünk. Borongás, nyári hajnalban pillantottuk meg először a szép történelmi várost: Lenin- grádot. Szótlanul, megilletöd- ve álltunk meg a pályaudvar előtt elterülő hatalmas téren. Minden arcon azt lehetett ol­vasni, hogy vajon igaz-e ez, vagy csak álom, hogy Lenin- grádban vagyunk? A pályaud­varon a Gercen nevű Pedagó­giai Főiskola hallgatói vártak, ennek a diákszállójában vol­tunk elszállásolva. Csak 10 órakor volt a reggeli, addig mindenki lepihenhetett, de ki bírt volna Leningrádban pi­henni és nyugodtan maradni négy fal között, mikor csak két nap állt rendelkezésünkre, hogy a város nevezetességeit meg­tekintsük. Mire felkészültem, a lányok egyik csoportja már elment a városba. Bízva orosz tudásomban és tájékozódóké­pességemben, elindultam ma­gam a város megtekintésére. Egy széles utcán haladtam, s nézem a felírást: Nyevszkij Prospekt. Még a szívverésem is elállt, olyan hatással volt ream a látvány, amely elém tárult. Többször olvastam már regényben erről az utcáról, s a forradalmi események egész sorával kapcsolatban van ez az utca, és íme, a hallottak megjelennek! jl/jindezeken elgondolkozva. ■l’J- az utca végére értem s jobbra egy hatalmas barokk­stílű épületet pillantottam meg. Valahogy úgy éreztem, minden tájékoztatás nélkül, hogy ez csak a Téli Palota lehet! Meg is kérdeztem az egyik járóke­lőt, s azt a választ kaptam, hogy az Ermittage Múzeum. Itt találhatók a leghíresebb külföldi festők és szobrászok remekművei. Az utca végén egy hatalmas épület húzódik, aranyozott karcsú tornya ma- gasba nyúlik, ez az admirali- tás, a tengerésztisztek iskolája. Kb 300 méter hosszú az épü­let és 100—150 méter széles. Az igazi csodálkozás akkor kö­vetkezett be, amikor hirtelen elém tárult a Néva. O riási folyó, majdnem há­romszor olyan széles, mint a Duna. Az admiralitás épülete és a Téli Palota is a Néva partján húzódik. A Teli Palotából jobbra láthatók a Péter-Pál erőd komor falai és a keskeny börtön ablakai. Ez volt az a sziget, melyen Péter- vár alapjait lerakták, tudniil­lik maga a város 101 szigeten épült fel, mert Leningrádot a Néván még sok más folyó és csatorna szeli át, szigetekre osztva a hatalmas várost. Mindezt egy leningrádi új I. ismerősöm mondta el, akivel a Néva partján beszélgettem. Sajnos, ilyenkor az idő olyan gyorsan halad, órámra pillan­tok, sietnem kell vissza! Még aznap az egész delegá­ció megtekintette az Ermitta- get. Ez a szó annyit jelent: meg­hitt, magányos sarok. így ne­vezte el II. Katalin cárnő azt a kis palotát, amit a Téli Pa­lota mellett építtetett, és aho­vá Európa leghíresebb festői­nek és szobrászainak műveit gyűjtötte össze. Ezek a remekművek az idők pusztulásától megkímélve, hiánytalanul megmaradták, túl­élve a háború dúlását is, és ma mindazok a szépségei, ami­ben azelőtt csak a kiváltságo­sak gyönyörködhettek, az egész nép számára hozzáférhetőek.. Palota előtti téren, ahol a véres vasárnap 1905- ös eseményei zajlottak, emel­kedik Sándor cár győzelmi osz­lopa, amely arról híres, hogy egy márványból van faragva, 30 méter magas, és csak le van állítva a térre, de a talapzata nincs beágyazva a földbe. Délután megtekintettük a történelmi nevezetességű Szmolnij-palotát és azt az épü­letet, ahol Lenin kihirdette Áprilisi Téziseit, most ez a le­ningrádi ifjúságnak a palotá­ja, ahol a leningrádi Komszo- mol-szervezet most az értekez­leteit és estélyeit rendezi. A termek méretei olyan ha­talmasak, hogy minden képze­letet felülmúlnak. A Iovid időn belül feled­hetetlen élményekben volt részünk. Elérkeztünk a Néva túlsó partjára, az Auróra cirkáló elé. Ez jelenleg a ten­gerészek középiskolája épület- homlokzata előtt horgonyoz. Hála Zbiskó tanárnő ügyessé­gének, aki ismeretlenül oda­szaladt egy idős tengerésztiszt­hez és engedélyt kért a cirkáló fedélzetének megtekintésére, — rövidesen a cirkálón sétál­gattak az egriek. Nem sokak­nak adatik meg ez a szeren­cse! Egy fiatal tengerésztől megtudtuk, hogy az 1919-es for­radalomban a hajó párttitkára az a tiszt volt, akivel Zbiskó- né tanárnő beszélt. Jól meg­érezte, kitől kell engedélyt kérnie! Sokszor évek múlnak el min­den nagyobb esemény nélkül, itt pedig egy nap alatt évek eseményei zajlottak le. (Folytatása következik) FILM ÉS MEGFORDUL A SZÉL Az Egri Vö­rös Csillag Filmszínház jú­lius 12-én mu­tatja be „És megfordul a szél” — című ausztráliai fil­met. A film 1942- ben játszódik le, amikor ja­pán csapatok szállnak partra Ausztrália terü­letén. Egy ezer. szarvasmarhá­ból álló hatal­mas csordát kell megmente­ni előlük. A , film bemutatja a gulyások viszontagságait, kalandjait, léleg­zetállító harcukat a természet ezernyi akadálya ellen. A MOZIK MŰSORA­Egri Vörös Csillag: Július 7—11-ig: Vörös és fekete (II.) francia Július 8-án. vasárnap délelőtt: Matiné. Bátrak csapata (szovjet) Egri Bródy: Július 7: Vörös és fekete II. rész. Július 10—11-ig: Halálugrás (nyu­gatnémet) Egri Szabadtéri: Július 7-én: Vörös és fekete II. rész (francia) Július 8—11-ig: Halálugrás (nyu­gatnémet) Egri Béke: Július 8—9.: Dollárpapa (magyar) Egri Szabadság: Július 8-án: Körhinta (magyar) Gyöngyösi Szabadság: Július 7—9-én: Bel Ami (francia) Július 10—11-én: Tengerparti ta­lálkozás (német) Július 8-án, vasárnap délelőtt: Matiné. Dalolva szép az élet (ma­gyar) Gyöngyösi Puskin: Július 7—9-én: Bel Ami (francia) Július 10—11-én: Valahol már ta­lálkoztunk (szovjet) Július 8-án, vasárnap délelőtt: Matiné. Ezerarcú hős (szovjet) Hatvani Vörös Csillag: Július 7—11-én: Csavargó (indiai) Július 8-án, vasárnap délelőtt: Matiné: Janika (magyar) Naptár Július 10. Száz éve született Nicola Tesla horvat fizikus. Július 11. 1921-oen, 35 évvel ezelőtt győzött a mongol nemzeti ielszanaditó for­radalom. £z a nap azóta is a mon- goiOK nemzeti ünnepe. — A GYÖNGYÖSI 34. sz. Autókózlekedesi vállalat pél­damutatóan segíti a nagyredei Győzelem T-szí. lviar Készítik a jetajántott bútorokat, s javít­ják az arra rászoruló vetögepet a masodvetesre. Vállalták, hogy szükség eseten gépkocsival es önkéntes origóddal segítik a betakarítást. Augusztus 20-án a szövetkezetből küldöttség megy Gyöngyösre, ugyanaz­nap délután pedig a vállalat kuitúrgardaja es zenekara megy ki Nagyrédére. — AZ LUKI Kertész utcai uycrnicnounonpan jozsa János- nc vezető irányításává! kivaio stiyeinueinyu tenyésztői tolyik. A tenycsztcsuoi szármázó jove- uelrntt a gyerinekotinon leisze- reiesenek Kibővítésére fordítják. — MEGYÉNK földműves­szövetkezetei komolyan felké­szültek a nyári mezogazdasagi munkák zavartalan áruellátá­sára. 40 mozgóbolt keresi fel az aratókat, a szükséges felsze­relésekkel (kasza, fenőkő, stb.) hűsítő italokkal, dohányáruk­kal, cukorkával. 5000 mázsa aratási szalonna, csaknem két­száz liter arató pálinka, ezen­kívül sör, zsír, húskészlet biz­tosítja a zavartalan ellátást. — JULIUS 22-én autóbusz különjáratot indít az IBUSZ Aggtelek—Jósvafore. Részvételi díj: 48 forint. Ugyancsak július 22-én kulönvonat indul Nagy­maros— Visegrádrai Útiköltség 27.80 Ft. Jelentkezés az Idegen- forgalmi Hivatalnál Egerben. — A TORLÓDÁSOK elke­rülése végett a földmúvesszö- vetkezetek új hentesüzleteket létesítettek Egerben és Hat­vanban. Ezenkívül Kálban, Apcon, Horton, és Bükkszé­kén uj cukrászdák nyíltak. Zöldség, gyümölcs és főzelék­félék árusítására az egri pia­con három árusító sátort állí­tottak fel. Galyatetőn és Ké­kesen pedig a gyöngyösi járás szövetkezetei gondoskodnak az üdülők ellátásáról. — A BOCONAD1 Petőfi ter­melőszövetkezet megkezdte 56 katasztrális hold őszi árpa ara­tását. Holdanként 14 mázsás átlagtermésre számít a tsz tag­sága. Különösen jó munkát vé­gez Besenyei József traktoros, aki tavaszi tervét 160 száza­lékra teljesítette és a DISZ-bri- gád, amelynek tagjai a növény- ápolásban a legjobbak voltak. — JUGOSZLÁVIA városai­ban sikerrel játsszák a Buda­pesti Tavasz című magyar fil­met. Több lap elismerően ír a filmrőL o/nagyaraza GYAKOROL Egy latin közmondás szerint az ismétlés a tudás szülőanyja. A gyakorlás pedig — ezt már mi tesszük hozzá — tejtestvé­re az ismétlésnek. Sommázva: a gyakorlás a tudás nagyné­nikéje. Ha valakit a logikai okfejtés nem győzne meg a gyakorlás fontosságáról, gyakorlati pél­dával is szolgálhatok. Elvit­tek egyszer sízni. Előtte meg­kérdezték, tudok-e? Mond­tam, hogy tudok. Miután nagy üggyel-bajjal felcsatoltam a lécet, elindultam a lejtőn. Saj­nos, a lejtőn nincs megállás. Erre a legközelebbi kórház sebészeti osztályán döbbentem rá, miközben takaros gipszkö­tést helyeztek a lábamra. És ez mind azért történt, mert tudtam ugyan sízni de még sohasem gyakoroltam. Lám, mit tesz a gyakorlat! Mindent gyakorolni kell, hogy valamire menjen az em­ber. Aki lakatos akar lenni, annak gyakorolnia kell a re­szelést, aki húst akar enni, az gyakorolja a sorbanállást. Még a tinónak sem elég, ha tanul MŰSOR«: Júius 7, szombat: Pétervására, este 7-kor: Vannak még kísértetek. Július 8, vasárnap: Sirok, este 8-kor: Zsuzsi kisasz- szony. Verpelét, este 8-kor: A kalóz Július 10, kedd: Sarud, este 9-koí: A kalóz Július 11-én, szerdán: Márkáz, este 8-kor: A kalóz — gyakorolnia kell a bőgést, másként nem lesz ökör belőle. Ezek után mindenki előtt világos, hogy a ,gyakorol” szó fontos fogalmat fejez ki, s en­nélfogva előkelő helyet foglal el a szavak társadalmában. Csak fájlalni lehet, hogy az újabb szóhasználat hatásköri túlkapásokra ragadtatta, tol­dalékszóvá alacsonyította sze­gényt. Mert vannak emberek, akik­nek az „ellenőriz” nem jelent semmit. Ezek imigyen mond­ják: „ellenőrzést gyakorol”. S ha még csak az ellenőrzést gyakorolnák. De ott van a bí­rálat és az önbírálat, amelyet szintén gyakorolni szoktak. Egyik-másik igazgató lépten- nyomon gyakorolja az önbírá- 'latot, s mégis hiányzik a leg­elemibb gyakorlata is benne. Megfoghatatlan. Az is előfor­dul, hogy valakire nyomást gyakorolnak. Nem mondom, mindenképpen visszataszító, ha ^alakit nyomnak, kényszerí­tenek, de hogy ezt még gyako­rolják is, az már több, mint disznóság. Ha már lúd, legyen kövér: javasolom, hogy törüljünk a magyar nyelvből minden egy­szavas igét. Szüntessük meg az olyan hanyag, komoly tálán ki­fejezéseket, mint „sétál”, „eszik”, „nevet”. Mondjuk így ezentúl: sétát gyakorol, táplál­kozást gyakorol, nevetést gya­korol. Mennyivel komolyabb, méltóságteljesebb lesz a ma­gyar nyelv, ha ezt\ tesszük. Azazhogy: ha ennek tevését gyakoroljuk. (gács) M-OI REN00R Többnapos tárgyalás után az egri járásbíróság Ítéletet hirde­tett a bekölcei fatolvaj bűnszö­vetkezet ügyében. Hodai Pál pagonyi vezető er­dész, Raff László kereskedő és Barta Elemér állásnélküli 11 tár­sukkal együtt lopták egy éven át az állami erdőt s a lopott fát hat-nyolcforintos mázsánkénti haszonnal adták el. A bűnszövet­kezet tagjai így mintegy 10—15 ezer forintos kárt okoztak az Er­dőgazdaságnak. A Járásbíróság Hodai Pál és Raff László vádlottat két évi és nyolc hónapi börtönre, 1000 fo­rint értékű vagyonelkobzásra ítélte s egyes jogaitól három évre eltiltotta. A többi vádlottat 3-tól 14 hónapig terjedő börtön- büntetéssel sújtotta a bíróság, bűnösségük arányában. Három vádlottal szemben — akik három hónapi börtönbüntetést kaptak — a bíróság a büntetés végrehajtá­sát három évi próbaidőre felfüg­gesztette. — SUBA IMRÉT, a tama- szentmiklósi gépállomás volt pénztárosát hat hónapi bör­tönbüntetésre ítélte a hevesi járásbíróság, mert a gépállo­más pénztárából 2800 forintot elsikkasztott. — A PÉTERVÁSÁRAI já­rásbíróság Szabó Ignác fedé- mesi tsz tagot nyolc hónapi felfüggesztett börtönbüntetésre és 800 forint pénzmellékbünte­tésre Ítélte, mert jogtalanul igénybevette a tsz lovait és egyes tsz tulajdonát képező ingóságokat eltulajdonított A pétervásárai járásbíróság elítélte Bojtos Antal vplt pé­tervásárai szövetkezeti ven­déglős üzemvezetőt, mert az 54 forintos rumot 92 forintért árusította, s még azt is felvi­zezett állapotban szolgálta ki. A rá kiszabott büntetés: hét hónapi börtön és 500 forint pénzbüntetés. HEGYI IMRE az Állami Népi Egyiittas tagja. Qh^ájíi léid J ISKOLÁSGYEREKEK han­gos viháncolásának képe vil­lan elém. Visongásuk, hancú­rozásuk után ítélve, őket nem érintheti semmiféle jellem tusa. Nem is érinti. Szőke s még sző­kébb angol kobakjaikat egy­forma sapka fedi. Ahány ma­gániskola, ahány nevelőinté­zeti vállalat, annyiféle szín és forma Csali éppen rövid nad­rágjuk lóg le egyformán mind­egyikük térde alá. Hagyo­mány. A forma túlélte a tar­talmat, minden értelemben. Generációk térdét verte, s túlélte a gyapjú, nylon, őrlőn és terylon forradalmát. Délelőtt csodálkoztam, ért­hetetlennek tartottam a To­wer látogatás tapasztalatait. A shakespeare-i levegőt árasztó ősi falak közepén, haragoszöld gyepen, levágott szárnyú idom- talan nagy varjak vánszorog­tak. Állandó bútordarabjai az évszázados várudvarnak. Múl­hatatlan szükségességük „ha­gyománya” századokra nyúlik vissza. Állítólag II. Károly mondta: „Addig lesz nagy az angol birodalom, míg a varjak itt ugrálnak a Tower udva­rán.” S a világnak Shakes- peare-t, Daltont-t, Dickens-t, gőzgépet és radarkészüléket adó angol nép válogatott fim, a kétméteres prémkucsmás várőrök ma is hatalmas cere­móniával avatnak új varjút, ha netán az örökkévalóság és a hatalom gyepen ugráló szim­bólumai közül egy varjú túl- tápláltság következtében el­pusztul. Hagyomány; Milyen érdekes elgondolkoz­va sétálni, megállás nélkül to­vább menni a Woolvorth-üz- letek sok hasznos, és filléres haszontalanságait rejtő kiraka­tai előtt. Múlt és jelen talál­kozik, hadakozik, s rohan együtt tovább a londoni utcán. Moziműsorok Chaplinnel és Lolobrigidával, néma filmbe­mutató és Cinerama mozi, szá­zadelejei automobil és 1956-os Studebeaker, az évtizedes ba­lettegyüttes és a Sadler’s Wells műsora és az ide is eljutó Pá­risi balett, a Folies Berger, s az utcai könyvantikvár polcain egymás mellé került Byron, Shelley-kötetek és a pornográf NUS-lapok villanásnyi képei a mindennapi London utcai forgatagának... ÖSSZETORLÓDIK az autó­folyam, vörösen sugárzó fény­nyel izzanak fel az autók stop­lámpái. Régóta alkalmazott öt­letes szerkezet ez, mely a hát­rább jövő autót figyelmezteti: Vigyázz, belém ne rohanj, fé­kezek! Londonban ez nem elég. A fékező autóvezető jobbkezét kinyújtva integet, s az ide­gen autót nemcsak baloldalt elhelyezkedő kormánya külön­bözteti meg az ittenitől, hanem megállása is, ha karintegetés nélkül fékez. Hagyomány ez is. Évtizedek múlva talán atomenergiával száguldó autókból nyúlnak ki a figyel­meztető kezek, de hogy ki­nyúlnak majd akkor is, az biz­tos. Friss levegő suhan végig az utcán, sóslehelletű ízes illat­tal telíti a szitáló esőpermet. Jól nekiindultam a sétának, ime már a Hyde Park lombjai integetnek felém. London apró és nagyobb zöld foltjai, ligeti parkjai nagyrészt magánosok, clubok, társaságok tulajdona. A Hyde Parkhoz tízmillió em­bernek van kapukulcsa. Nap­fénytől szívott, az eső permet- től zöld gyepszőnyegen nin­csenek „Fűre lépni tilos” táb­lák. Nagykiterjedésű tavának partján vasárnaponként autók rengetege sorakozik. Utasai ki­rándulni érkeztek, órákig ül­dögélnek autóik bőrülésein, megisszák a termoszban ho­zott teát, gyönyörűséggel szemlélik a bodrozó víztük­röt, s estefelé azzal a gondo­lattal indulnak vissza a vá­rosba: „Lám, remekül szóra­koztunk.” A Hyde Park árnyas sétá­nyai — ó, igen, ezt is tudni kell — ezekben az órákban különösen látogatottak. Az er­re tévedő ifjút több oldalról érheti kínálat. Saját autóval, sofőrrel, szobalánnyal rendel­kező hölgyikék sétálgatnak erre és a londoni lapok cikksorozatban keseregnek, hogy természetadta foglalko­zásuk sokszor 200—300 fontot, miniszteri fizetést jelent. A fák alatt összefonódó párok csókolóznak — ó, mily csene- vész, erőtlen e kifejezés, — s az ember azon csodálkozik, nem fáznak fel a vizes füvön, vagy hogy a mellettük álló rendőr — aki egyébként meg­felelő nyakkendő nélkül nem enged be a színház nézőterére — nem szól rájuk. Az ember csodálkozik, hogy abban az országban, ahol szállodában férfiember hölgyvendéget nem fogadhat, nincs erre törvény, vagy rendelet, hogy valame­lyik Jakab vagy Károly száza­dokkal ezelőtt nem alkotott ez esetre valamilyen paragra­fust ... Az angol ember sze­rényen elmosolyodik, széttárja karjait, s azt mondja: Hagyo­mány ... S MÍG LASSAN a földalatti megállója felé bandukolok, ar­ra gondolok, töprengésemmel nem jutottam előbbre. Hatal­mas, erős, művelt nép... Mit tudtak eddig rólunk? Csak annyit, hogy Keletről jöt­tünk, hogy nálunk van a Hor­tobágy,, a gulyás és paprika, van Bartók Bélánk, barackpá­linkánk és futballcsapatunk Mit tudtunk róluk? Hogy polgárai burmai rizst, afrikai narancsot, ausztráliai kávét, kataviai kakaót, sőt szegedi Pick szalámit, soproni szalon­nát fogyasztanak.. ; Hang­versenydobogóikra a világ művészeti életének legnagyobb­jai özönlenek, van Londonjuk, Oxfordjuk, sok kikötőjük s hal­hatatlan alkotásaik művészet, technika terén.i. Ennyit tud­tunk? Talán még sok mást is, egészében mégis nagyon-na- gyon keveset. Rajtunk, egyedül rajtunk áll, hogy végre megismerjük népét, alkotásait és nagyjait, megismerjük és tiszteletben tartsuk gondolkozását, elta­nuljuk eltanulni valóit, s köz­ben büszkén, de szerényen tu­datában legyünk magyar mi­voltunk örömteli, szép valósá­gának. Talán csak ezt, ennyit ered­ményezett késő esti sétám, töprengésem, de ez sem ke­vés ... Amikor a földalatti vasút mozgólépcsője emeletnyi mély­ségbe visz, eltűnik felettem a dübörgő, zajongó, benzin és sültvajszagú utca. Csend hű­vösség fogad, s süvítő légtö­meg jelzi, hogy rohan, száguld felém máris a Metró... FENT TOVÁBB villózik az ezernyi fényreklám, tovább hömpölyög és megáll a végte­len autófolyam, s csak az üres tejesüvegeket összeszedő autó csörömpölése jelzi, hogy a tíz­milliós város új napra készül... (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom