Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-28 / 59. szám

1956. július 28. szombat. NÉPÚJSÁG PÁRTÉL ET * A pártoktatási év előkészítésének néhány tapasztalata Eger pártszervezeteiben A KÖZPONTI Vezetőség az elmúlt években és ez évben is egyik legfontosabb kérdés­nek tartja a párttagság mar­xista—leninista képzését. A Központi Vezetőség határoza­ta az 1956—57. évi oktatásra vonatkozóan kimondja, hogy a pártoktatás fő feladatának kell tekinteni, hogy önálló marxista gondolkodásra nevel­je a kommunistákat, elsősöm ban kádereinket, aktivistáin­kat. A pártoktatás minden tanfolyamán meg kell honosí­tani a szabad véleménynyil­vánítást, a bátor viták szelle­mét A marxizmus—leniniz- mus elsajátítása mindenek­előtt azt jelentse, hogy a kom­munista funkcionáriusok meg­tanulnak lenini szellemben po­litizálni, vagyis: szocialista építésük minden feladatának végrehajtásához megnyerni népünk legszélesebb 'rétegei­nek aktív támogatását Mi is Eger városban a Köz­ponti Vezetőség határozatából kiindulva, szem előtt tartva a megyei párt végrehajtóbizott­ság ide Vonatkozó határoza­tát, végeztük és végezzük ez­zel kapcsolatban munkánkat. A párt nem kevés anyagi ál­dozatot hoz minden évben, hogy biztosítsa a párttagság részére a megfelelő anyagel­látást, amelyen keresztül emelkedik párttagságunk mar­xista—leninista műveltsége. Sajnos azonban, nem egy elv­társnál tapasztaljuk, hogy tá­vol tartja magát az iskolán- kívüli pártoktatástól. Nem képzi magát és így fejlődés­ben lemarad és nem egy eset­ben pártunk és kormányunk határozata érthetetlen ezeknek az elvtársaknak. Hadd emlékeztessük most ezeket az elvtársakat Pártunk szervezeti szabályzatára, amely kimondja, hogy minden párt­tagnak kötelessége, hogy fej­lessze szakadatlanul politikai és szakmai tudását, emelje műveltségét, sajátítsa el a marxizmus—leninizmus alap­jait. Sajnos, pártunk szervezeti szabályzatát kevésbé forgat­ják az elvtársak és mindjárt tegyük hozzá, nem nevelik er­re eléggé őket az alapszerve­zetek sem és mi sem. Amikor azonban valósággal körmünk­re ég egy-egy feladat, akkor mindannyian hivatkozunk a szervezeti szabályzatban rög­zített kötelességre és jogra. Ezt azért tartom szükséges­nek megemlíteni, mert napja­inkban is vannak elvtársak, akik szeretnének •‘•‘szabadulni” ettől a kötelességtől, tehernek tartják a pártoktatást. Milyen feladatokat kell megoldani alaoszervezeteink- nek a pártoktatással kapcso­latban? E néhány feladat megjelö­lése nem tárja fel az egész pártoktatással kapcsolatos problémákat és feladatokat, csupán néhánv legszüksége­sebb feladatra kívánja felhiv- ani alapszervezeteink figyel­mét. OTT, AHOL elmulasztották, a lehető leggyorsabban hozza kell kezdeni a hallgatók kivá­logatásához. Igaz, hogy váro­sunkban több alapszervezet végzett már ezzel a munká­val, — pl. a Dohánygyár, a Cipész KTSZ., BM Főosztály, II. körzet stb. Akad olyan alapszervezetünk is, ahol már az oktatási tervet taggyűlésen jóváhagyták. Ezeknél az alap­szervezeteknél nincs is külö­nösebb baj, vagy probléma A hiba ott, azokban az alap­szervezetekben van, ahol még hozzá sem kezdtek a hallga­tók kiválogatásához, s így hátráltatják ezek az alapszer­vek az egész pártoktatás ered­ményes megszervezését. Saj­nos, ilyen alapszervezetünk is van. Ilyen a Finommechani­kai Vállalat, a VII-es körzet, stb. Ezeken a helyeken az a feladat, hogy megalakítsák az oktatási bizottságot, és ez a bizottság felkeressen min­den párttagot és tagjelöltet és velük megbeszélje, esetleg tá­jékoztassa az illető elvtársat a különböző oktatási formák­ról. így a beszélgetés után minden kétséget kizáróan el tudja dönteni a párttag, hogy melyik oktatási formára je­lentkezzen ebben az évben. Tapasztaltuk, hogy a beszél­getésnél alapszerveink, illetve oktatási bizottságaink is kö­vetnek el hibákat, Nem be­szélgetnek minden elvtárssal, csak azokkal, akiket úgy gon­dolják, hogy jelentkeznek az oktatásra, vagy akik az el­múlt évben is tanultak. A másik fontos feladat, hogy a pártvezetőség és az oktatási bizottság megfelelő módon tá­jékoztassa a párttagságot a különböző oktatási formákról. Azt tapasztaljuk, hogy t öbb helyen alapszervezeteinkben elvtársaink nem ismerik a különböző oktatási formákat. Maguk a pártvezetőség tagjai többé-kevésbé hallgatnak ar­ról, hogy ebben az évben in­dul az «előadásos propaganda tanfolyam”-. Erre a tanfolyam­ra be lehet vonni azokat az idősebb elvtársakat, akik rendszeresen tanulni már nem tudnak, vagy azokat, akik nem tudnak jegyzetelni, bete­gek, stb. Ezek az elvtársak j ha tudják, bizonyára szívesen vállalják azt, hogy egy hónap­ban egyszer ezt az előadást meghallgatnak. Ha alapszer­veink ezt az oktatási formát tudatosítják párttagságunk körében, úgy lehetőségünk lesz arra, hogy párttagságun­kat sokkal szélesebb körben tudjuk oktatni az 1956—57-es oktatási évben. TAPASZTALJUK, hogy sokszor panaszkodnak egyes elvtársak, hogy lehet az hogy ők mindig alapfokú tan­folyamra járnak? Hogy lehet az, hogy a pártvezetőség őket mindig ide osztja be? Ezeknek az elvtársaknak azt tudjuk mondani, hogy az iskolánkí- vüli pártoktatási rendszerünk évről-évre gazdagodik, bővül, így ez évben már nyolc okta­tási forma között választanak párttagjaink. Megtaláljuk ok­tatási rendszerünkben azt a fokozatosságot, amelyet két- három évvel ezelőtt még nem igen találtunk pártoktatásunk­ban. Meg van tehát a pártok- tatásban résztvevő elvtársak részére a perspektíva. Ha va­laki rendesen tanul, úgy az időszerű politikai tanfolyam elvégzése után már a marxiz­mus—leninizmus alapjai első évfolyamára majd a II. év­SASI PÉTER-t még nem is láttam, amikor már úgy nagy­jából megismertem. Volt is­kolái ának, a Dobó Gimná­ziumnak igazgatója, tanárai úgy emlegetik, mint eszményi diákot. Mindig lelkiismerete­sen készült óráira, soha nem merült fel panasz magatar­tása ellen —, talán még túl­zottan szerény volt. Ezt a néze­tet osztják volt osztálytársai, barátai is, sőt — ez utóbbiak véleménye szerint — nem ár­tana, ha túlzott szerénységé­ből engedne Amikor lakásu­kon felkerestem, beigazolva láttam a hallottakat. Valóban csendes, szerény fiút talál­tam. aki pillanatnyilag éppen olvasott. Kérdéseimre halk szavakkal ugyan, de igen ér­telmes válaszokat adott Ter­veiről, a jövőjéről alkotott el­képzelései felől érdeklődtem. Életének egy fontos szakaszá­hoz ért. Elvégezte az általános műveltséget adó gimnáziumot, és most válaszút előtt áll: át­lépi-e az életbe vezető küszö­böt, vagy tovább tanul? — Tovább szeretnék tanul­ni — válaszol a feltett kér­désre. — Nemrégen voltam Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen felvételi vizsgán. — Na és mi a benyomása? Felvételt nyer-e? — Erre még nem tudok vá­laszolni. Hiszen a döntés még nem jött meg. Érzésem az, hogy elég jól válaszoltam a kérdésekre. A továbbiak során kiderül, hogy a bölcsészkarra pályá­zik, magyar-történelemszakos tanár szeretne lenni. Azzal az érzéssel távoztam, hogy Sasi Péter jövője biztosítva van. Kitűnő rendű bizonyítványa megnyitotta előtte a tovább­tanulás útját. Renn Katalin is biztosnak látott úton halad. Ő a Szilá­gyi Erzsébet Leánygimnázium­ban érettségizett. Előző évek­ben a nyári vakációkban a folyamra kerülhet. E tanfo­lyam elvégzése után a nem­zetközi munkásmozgalom egy­éves tanfolyamát végezheti el, amely már lehetővé teszi szá­mára, hogy utána a szakosí­tott tanfolyam bármelyikére jelentkezhet. Aki tehát azt mondja, hogy négy évvel ez­előtt is alapfokú tanfolyamra járt, és most is erre jár, gon­doljon az előbb elmondottak­ra és ebből világosan latja, hogy az évekkel ezelőtt elvég­zett alapfokú tanfolyam nem nyújtott, de nem is nyújtha­tott annyit, hogy a mostani közép-, vagy szakosított tan­folyamára menjen. A Központi Vezetőség ép­pen e hibát látva bővítette ki az iskolán kívüli pártoktatást, most már az illető elvtárson múlik, hogy valóban megre­ked-e az alapfokon, vagy rendszeres tanulással egyre magasabb és magasabb fokra emelkedik tudása, alaposabb lesz a marxista—leninista képzettsége. így könnyebben eligazodik majd a nemzetközi kérdések problémáin, világo­san látja és érti pártunk, kor­mányunk határozatait és ben­ne megtalálja a párttagok és pártonkíviiliek feladatait, kö­telességeit is. Nem kis munkát és felada­tot jelent alapszervezeteink­nek ez évben a rendszeres és jó anyagellátás. Ezúton is szeretnénk felhívni alapszer­vezeteink figyelmét, hogy a propagandistáknak és hallga­tóknak egyaránt az anyagot az anyagot az alapszervezetnek kell megrendelni, bármelyik tanfolyamról is legyen szó. így az időszerű kérdések politikai tanfolyama anyagá­nak az ára egész évre 7.— Ft, propagandistáknak és hallga­tóknak egyaránt. Az anyagot augusztus 1-ig meg kell rendelni a Propa­gandaanyag Terjesztőtől le­küldött megrendelőlapon és azt az illetékes járási és váro­si VB-nek kell átadni. Ezzel egyidőben már meg lehet kez­deni a hallgatóktól és a pro­pagandistáktól az összegek be­szedését, hogy azt egyösszeg- ben augusztus 25-ig be tud­ják fizetni a prop. terjesztő által e célra mellékelt csekk­befizetési lapra. A marxizmus—leninizmus alapjai tanfolyam I. és II. évf. anyaga egész évre 8.— forint. Az anyagot szeptember 5-ig kell megrendelni és ugyancsak a járási és városi végrehaj tóbizottságnak átadni. A befizetés határideje: szep­tember 30. Amennyiben az alapszerve­zeteink az anyagokért időben nem fizetnek, úgy a prop ter­jesztő Vállalat nem küldi le az anyagokat. VÉGEREDMÉNYBEN a mostani munkánktól függ, ; hogy mennyiben lesz eredmé­nyes ez évi pártoktatásunk. Ezért minden alapszervezet vezetőségének lelkiismeretesen kell végeznie ezt a munkát, ! hogy meg tudjunk felelni an- ! nak a megnövekedett feladat- : nak, amelyet párttagságunk megkövetel tőlünk. így tud­juk csak teljesíteni pártunk Központi Vezetőségének azon határozatát, amely kimondja, ! hogy a partszervezetek fontos feladata, hogy a tapasztalato­kat felhasználva, az új párt­oktatási évben körültekintő politikai és szervezői munká­val biztosítsák a partoktatás : sikeres megindulást, a propa­gandamunka fellendülését. M1KVS LÁSZLÓ a városi párt vb. agit. prop, titkára. Domboróczki István, Radies András és Ze'.ka Jánosné keze gyorsan jár. egyre magasabb az asztag az egri Hatvani úti szérűskertben, Ebben az évben még hatszor sorsolnak államkölcsön t Az 1956-os évi államköl- csönsorsolások: augusztus hó 20-án Pápán, az Ötödik Bé­kekölcsön III. sorsolását szep­tember 16-án Sátoraljaújhe­lyen, a Negyedik Békekölcsön V. sorsolását október 18-21-én Nagykanizsán, Második Béke­I kölcsön IX. sorsiolását novem- . ber 15—18-án Szekszárdion, az I Első Békekölcsön XI. sorsolá­sát december 9-én Miskolcon. I Hatodik Békekölcsön I. sorso- ; lását december 30-án Vácott, a Harmadik Békekölcsön VII. ! sorsolását tartják meg. Az adácsi Előre tsz mozgó büféje többször felkereste az aratókat. Varga Baiázsné bőven megméri a frissen csapolt sört. Az aratás után folyik a be- | hordási munka és a cséplés, A megyénkben do.gozó csepló- gép-áLomány kétharmadré­sze már javában dolgozik. A *ü»íi---——r* • -;s Fi nommechanikai Vállalatnál dolgozott és így most mint ré­gi ismerőst, szívesen fogad­ták. Egyelőre ugyan admi­nisztratív munkakörben. Majd az orvosi műszerszakmát ta­nulja meg. Ipari pályára von­zódott már régóta és most ez a vágya teljesedett. IGEN NAGY érdeklődéssel kerestem fel Jákli Valériát. Róla csupán annyi értesülést szereztem hogy férjhez megy. Persze, nem ez keltette fel különleges érdeklődésem, hi­szen ez remélhetőleg minden lány tervébe beletartozik. Például Márk Judit vegyész­mérnöknek készül, egyetemi tanulmányok előtt áll, és már menyasszony. Tehát a férj- hezmenés egymagában nem zárja ki sem a továbbtanulást, sem az állásba jutást. Éppen az fokozta kíváncsiságomat, vajon Jákli Valéria e fontos döntése mellett nem szere­pel-e egyéb is, nem szeretne-e valamilyen pályán elhelyez­kedni, csupán valami akadály leküzdéséhez kell segítséget nyújtani. Hiszen gimnáziumba kerülő fiataljaink előtt álta­lában valami további cél is lebeg. Előérzetem nem csalt. Ö is nagy tervvel indult el a középiskolába. Orvos szeretett volna lenni. Több szerencsét­len körülmény azonban közre­játszott és így erről le kellett mondania. Alig került az első osztályba, operáción esett át. Falusi iskolából jött, a ki­esést nem tudta pótolni. Most j hogy már orvos nem lehet be­lőle, az SZTK-ba szeretne ke­rülni, ahol orvosok mellett dolgozva, segíthetne ember­társain. j Érettségizett fiatalságunk életútja tehát sok irányban halad tovább. A legldválób- |bak egyetemre készülnek, má- ' sok adminisztrációs munka­körbe kerültek, és vannak, I akik szakmát választottak. Az Autóipari Forgácsoló üzem­ben máris igen jó vélemény- ; nyel vannak a hozzájuk ke­rült érettségizettekről. Bodó Gyula, Pilisi Lóránt és tár- ! saik egyelőre még csak segéd­munkások, de rövidesen meg­indul az átképző tanfolyam, lahol alkalmuk nyílik jó s-sk- ! munkásokká válni. Béres Osz­kár, a Közgazdasági Techni­kumban érettségizett, mégis szívesebben dolgozik az ipar­ban. mint íróasztal mellett. Persze a felsoroltakon kí­vül még nagyon sok fiatalról beszélhetnénk, akik már to­vább jutottak a válaszúton. A megye 312 érettségizettje közül sokan megtalálták már helyüket az életben. Elmond- hatink-e ezt azonban min­denkiről? JUHÁSZ VILMOS nem tar­tozik azok közé, akik nem szeretnek dolgozni, vagy vá­logatnak a munkahelyekben Már diákkorában igyekezett 500 forintos nyugdíjból élő szülein segíteni. Nyáron a Magasépítő Vállalatnál dolgo­zott, tanév alatt pedig gyak­ran járt ki Tihamérre vagon­kirakásra. Szükség lenne a keresetére, súlyos beteg édes­apja most is kórházban van. Jelenleg azonban csupán mint vagonrakó munkás jut mun­kához. Még a válaszúiig sem jutott el, hiszen nem az a problémája, hogy a lehetősé­gek közül melyiket válassza, bármerre fordul, zárt ajtókra talál. Ha csak egyedül Juhász Vilmos előtt állna ilyen prob­léma, talán nem is kellene ír­ni róla. Néhány nyugtalanító szám azonban arra mutat, hogy hiba lenne a teljes nyu­galom álláspontjára helyez­kedni az érettségizettek jö­vőjét illetően. Például az MTH 70-es keretére már 400-an jelentkeztek, s ezek közül 120 az érettségizett Fél­reértések elkerülése végett megemlítem, minket nem­csak a középiskolát végzettek sorsa érdekel, hiszen sokan már az általános iskolából ki­lépnek az életbe, és számukra éppen olyan fontos az elhe­lyezkedési lehetőség, mint amazoknak. Azonban ezek a lények már most felhívják a figyelmet kötelességünkre. Necsak iskolai végzettséget adjunk a gyerekek számára hanem lehetőséget is tudásuk, fiatalos lendületük értékesíté­sére. A rendelkezésre álló adatok szerint van egy né­hány lehetőség elhelyezkedés­re. így az Autóipari Forgá­csoló Üzem átképző tanfolya­jövő héten pedig minden cséplőgép üzemben lesz, hogy minél előbb befejezzék a cséplési munkát. mot indít az érettségizettek részére. Lányok számára a Védőnőképző Intézet, vala­mint a csecsemő- és gyer­mekgondozó tanfolyam jelent lehetőséget. A Megyei Posta- hivatal segédtisztképző tanfo­lyamára is biztos lesznek je­lentkezők. Aránylag kis ér­deklődés mutatkozik a mező- gazdasági pálya felé. Pedig itt sok lehetőség nyílna arra, hogy fiataljaink elhelyezked­jenek. MI LESZ hát az iskolákból kilépett fiatalok sorsa? Ez a fontos kérdés kell, hogy fog­lalkoztassa most az illetéke­seket, még pedig igen nagy felelősségérzettel. És ez a fe­lelősségérzet szülje a meg­nyugtató választ a hozzánk forduló fiatalok kérdéseire: szükség van rájuk, szem előtt tartjuk sorsukat és segítjük őket életük első lépéseiben. Elsősorban a DISZ tartsa Ke­zét rajtuk. Kutassa fel az el­helyezkedési lehetőségeket se­gítsen pályaválasztási tanács­adással. A tanácsok, üzemek és vállalatok is gondolkozza­nak azon, hogy milyen módon tudnának segítsége nyújtani e probléma megoldásához. Az Autóipari Forgácsoló Üzem­hez hasonlóan, más helyeken is szervezzenek átképző tanfo­lyamokat a részükre. Hasz­nálja ki fiatalságunk a mező- gazdasági pálya által nyújtott lehetőségeket is. Okos szóval, jó tanácsokkal és legfőképpen emberséges tettekkel siessünk fiatalságunk segítségére A cikk megírása óta elhang­zott Hegedűs András elvtárs beszámolója, s nyilvánosság­ra kerültek második ötéves témánk irányelvei «Hogyan biztosítjuk a teljes foglalkoz­tatottságot” alcím a’att He­gedűs el ■‘-•társ e cikkben fel­vetett problémákra megnyug­tató választ adott, ifjúságunk feladata, hogy az itt közölt lehetőségekkel élien. HALASY LÄSZLÖ A cséplőgép állomány kétharmadrésze már megkezdte a munkát

Next

/
Oldalképek
Tartalom