Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-04 / 52. szám

1956. július 4. szerda NÉPÚJSÁG 5 Mit jelent Maklártályán a terméshozamok három százalékos emelése Az idén gazdagabb lesz az Országos Mezőgazdasági kiállítás LÁTOGATOK... Szép a felnémeti Petőfi Tsz sertésállománya, elégedettek is az eredménnyel a látogatók. A minőségi tehénállomány alapja a jó apaállat. A felnémeti Petőfi Tsz tagjai méltán büszkék a szép tenyészállatokra. Tudományos tapasztalatcsere az egri megyei kórházban Az új ötéves terv első ara­tására készülnek. Maklártá­lyán. Illetve egy lépéssel túl vannak már a készülődésen, hiszen a Kossuth Tsz-nél egy szálig levágta az őszi árpát a gépállomás aratógépe, sőt • az­óta ugyanez történt a Szabad­ság Tsz-nél is. Bent a tanács­házán az elnök, az agronómus és a párttitkár azon vitatkoz­nak, lesz-e július 10-re búza­kereszt. Ha az ember végigné­zi a határt, erősen igazat ad az agronómusnak és az elnök­nőnek, akik állítják, hogy lesz. örül az ember lelke, mikor a sárguló, telt kalászokat néze­geti, hét végére már lehet is vágni egy-két helyen. Hideg volt a tél, későn jött a tavasz, a nyár is elég kedvezőtlenre fordult, esett, hűvös volt, de mégis jó lesz a termés. Meg­látszik ebben a községben is, hogy nemcsak az időjárás volt a gazda. Rengeteg munka gyü­mölcse a hajladozó dús kalász. rr Ősszel időben szántottak, ▼etettek, tavasszal még a ka­bát alá fújt a hegyekről lejövő szél, de már kocsiszámra hord­ták ki az apró trágyát. Nem volt elég műtrágya, ezzel segí­tettek magukon és nem is rosszul. Szinte dédelgették a vékonyka hajtásokat, alig hit­te volna az ember, hogy ilyen .szépre növekszik minden A kukorica még a tavaszi szán­tásban is szebb most, mint ta­valy az ősziben volt. És soká, nagyon soká kell járni a ha­tárban, míg gazos földet talál az ember. Itt-ott akad csak, -de az sem a makiáriaké, Eger­ben, vagy valamelyik szomszé­dos községben él a tulajdono­suk. Nehéz őket elérni, figyel­meztetni, hogy csináljanak va­lamit, mert hanyagságukért nem szégyenkezhet mindig a község. A határ nagy részében már harmadszor kapálnak, mások a szénát hordják, már lassan a sarjúszéna is rendre kerül. Ahogy jár-kél az ember a határban, nézi a gazdag ter­mést Ígérő növényeket, talán eszébe sem jut azonnal, hogy lám, itt a szeme előtt válik élővé, fehérebb és nagyobb ke­nyérré, húst, zsírt jelentő való­sággá az írott betű. Mezőgaz­daságunknak az 1956-os esz­tendőben három százalékkal kell többet termelnie, — ez a terv. Meghallgatták, megvitat­ták a maklártályaiak, munká­hoz fogtak, szántottak, vetet­tek, boronáltak, kapáltak, s most az eredményt az első év­ben nemcsak elérik, hanem maguk mögött is hagyták a 'három százalékot. A tavalyi búzából a tervhez számítva hat százalékkal nagyobb a ter­més. Hét mázsa volt, most minden jel arra mutat, meglesse a kilenc mázsa A tervtúlteljesítés itt azt je­lenti, hogy csak ebben a falu­ban 3704 mázsával több búza lesz az idén. Egy kisebb, mát­rai falu kenyere telik ki a többletből. Szorgalmas, ke­mény munka eredménye, de az ára sem kicsi. Állami sza­bad áron közel 900 ezer forint kerül érte a községbe. Az őszi árpa még jobban fizet, 17,6 százalékkal lesz belőle több, mint tavaly. Bőven túl a há­rom százalékon. Sok változás már nem lesz a gabonánál. Kukoricánál már nehezebb beszélni a várható terméseredményről, de azért lehet következtetni rá. Szépen fejlődik ,a kapálással sem ma­radtak el nagyon, azt mond­ják, 32 mázsára lehet számíta­ni holdankint. Ez a tavalyihoz képest több mint 33 százalé­kos növekedés. Nagy mennyi­ség ez. Csak a terméstöbblet­ből 1984 sertést hizlalhatnak meg. Ez 248 ezer kilogram sertéshús. S hogy ne legyen hiány zsír mellett az olajban sem, az idén annyival több napraforgót termelnek, ameny- nyiből 3300 liter olajat lehet ütni. A cukorrépaterméssel nem nagyon dicsekedhettek tavaly, össze-vissza 80 mázsa volt hol­dankint Az idén sokan vállal­ták a 200 mázsát. Az egyelést rég befejezte mindenki, s ha a 200-at nem is érik el az egész faluban, a 180 meglesz. Száz mázsával több holdankint, ez összesen épp annyi, hogy az idei terméstöbbletből öt, Maklártályához hasonló falu egész évi cukorellátását lehet­ne biztosítani. Azt hiszem, mindenki úgy van vele, szép, hogy túlteljesí­tik a tervet Maklártályán, de arra is kiváncsi, milyen hasz­nuk van nekik. Mi fői a mak­iári asszonyok fazekában, ha olyan sok jót termelnek. Első pillanatban panasz a kérdésre a válasz. Makiáron nem lehet zsírt, húst kapni. Aztán kide­rül, hogy zsírért nem is igen járnak sehová, mert alig van olyan ház a községben, ahol legalább két hízót ne vágtak volna. Ami a friss húst illeti, az igaz, hogy van elég barom­fi, de jó lenne néha más is. De az is igaz, naponta járnak be Egerbe, s akinek kell, on­nan hoz ki, mert ott már van. De a panaszkodást egy-kettő felváltja más hang. Dicseked­nek. Hogy csak egyet mond­jak, hamarjában is vagy 12 olyan házat sorolnak fel, ahol mosógépet vettek. Okos kis ké­szülék, nagy kímélő je az asz- szonynak, kétszeresen jó ilyen időben, mikor olyan szűkén jut mindenre a mezei munka miatt. Azt hiszem, mikor arról beszélünk, közelebb a városhoz a falut, akkor a mozin, a szín­házon, az iskolán kívül erről is szó van. Hogy a paraszt­asszonynak a napi kapálás után ne kelljen éjfélig a mosó- teknő felett görnyedni. Az öltözködésen is meglátszik, jól jövedelmez a gondos mun- kx. A lányok semmiben sem maradnak el a városiak mö­gött, divatos kardigánok, fe­hér- és feockásszövet rakott­Az idén szeptemberben is­mét megnyitja kapuit az Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­tás. Jelentőségét növeli, hogy második ötéves tervünk első esztendejében rendezzük meg. A kiállítás híven tükrözi majd az új ötéves terv által meg­szabott mezőgazdasági és ál­lattenyésztési feladatokat, ■ eddigi eredményeinket Heves megye termelőszövetkezetei­nek, állattenyésztéssel foglal­kozó egyénileg gazdálkodói­nak minden erejükkel azon kell lenni, hogy ezen a kiál­lításon minden eddiginél jobb eredményt érjenek el. A múlt évi kiállításon Heves megye tsz-ei és egyéni gazdái állata­ikkal nem nyertek díjazást, mindössze néhány oklevelet kaptak. Tehát bőven van pó­tolni való, hogy most díjakat nyerjenek. A szarvasmarhatenyésztés­nek Heves megyében jó alapja van. A gazdáknak és csopor­toknak kiváló alapanyag áll rendelkezésükre, aminek bizo­nyítéka, hogy a legutóbbi há­rom év alatt hatalmas fejlő­dést értek el tenyészbikaneve­lésben. A tenyésztési kedv jó úton halad, most már csak az kell, hogy felhasználjuk a fej­lett állattenyésztés módszereit. Szarvasmarhatenyésztésünk fejlesztése nagy feladatokat szabott parasztságunkra. Ezek megvalósítása csak akkor le­hetséges, ha nagy hozzáér­téssel, a jó gazda gondosságá­val végezzük munkánkat. Tud­juk, hogy szarvasmarhaállo­mányunkat 1960-ra öt száza­lékkal, a tehénállományt pe­szoknyák színes forgataga egy­egy vasárnapi séta. És mindez még az elmúlt évi jövedelmből. Az idén még többre jut. Már most panasz­ként emlegetik, hogy aratás után sokan vennének még mo­sógépet, de félős, sem Egerben, sem Füzesabonyban nem lesz annyi, amennyi nekik kell. Most a jó termés láttán ter­vek születnek, régi dédelgetett elgondolások válnak valóra. Üj ház, „gépesített háztartás”, szebb, divatosabb öltözködés. Ezt hozták ezek az évek a fa­lun, s ahogy telnek az évek, úgy lesz egyre több. Csak egy kicsit kell kinyitni az ember­nek a szemét, hogy észrevegye, mit adnak a tervek az ember­nek, s az mennyire tőlünk függ, hogy előbb, vagy utóbb élvezzük a jó oldalait. DEÁK RÓZSI dig az 1955. évi 885 ezerről egymillióra kell emelni. A számszerű növekedés mellett lényeges javítást kell elérni a minőségben és a termelé­kenységben. Ha Heves megye szarvas­marhatenyésztésének utóbbi három évi eredményeit vizs­gáljuk, vitathatatlanul fejlő­dést látunk. A továbbiakhoz pedig egyik legfontosabb te­endőnk a jó tej termelésű jószágoktól tenyészbikák ne­velése, jó küllemű, jó átörö­kítő képességű bikák tenyész­tése. Ebben sok tsz és egyéni gazda élenjár, például a füzes­abonyi Petőfi Tsz, a komlói Kossuth, a mezőtárkányi Sza­badság, már több kiváló, kül- és belértékkel rendelkező te­nyészbikát adott át közte­nyésztésre. A füzesabonyi Pe­tőfi Tsz a legutóbbi átadásnál 12 500 forintot kapott, a kom­lói Kossuth pedig hamarosan átadja a Szamos nevű tenyész­bikát, amelyért 12—13 ezer fo­rintra számítanak. Az itt fel­sorolt tsz-ek és a többiek is nagyban készülnek az idei Or­szágos Mezőgazdasági Kiállí­tásra Az egyéniek közül jó példá­val jár elől Pető Kristóf Tar- nabod, Géczi Lőrinc Zaránk, Püspöki László Boldog és Si­mon Károly Boconád egyéni­leg dolgozók, akik ugyancsak jó tenyészbikákkal segítették a szarvasmarhatenyésztés fej­lesztését. Garai Gyula Bp. Tenyészállatforgalmi Gazd. Iroda dolgozója Az Orvosegészségügyi Szak- s ervezet Északmagyarországi Nőgyógyász Szakcsoportjának ' és a Heves megyei Tanács Kórháza Tudományos Bizott­ságának rendezésében július 7-én és 8-án tudományos ta­pasztalatcsere lesz, Az ülés he­lye az egri megyei kórház kul­túrterme. Az ülésen értékelik Heves megye tíz évének szülészeti anyagát, a me­gyei kórház és a terület viszo­nyát öt év tükrében, majd a Borsod megyei szüléskerület négyéves eredményeiről tarta­nak előadást, ezt követően pe­dig „A kórház szerepe a terü­leti terhesvédelemben” címmel tartanak rövid beszámolót. Ezt követően pedig az onkológiai gondozás problémáiról lesz szó. Az előadásokat hozzászólás és vita követi. — AUTÓBUSZ KÜLÖNJÁ­RAT indul július 8-án Aggtelek és Jósvaíőre. Jelentkezés csü­törtök (július 5-én) délig az IBUSZ-NAL. Hiába kerestük a tanyán, nem találtuk otthon Faragó Józsefet. Most is, mint legtöbb­ször, mások érdekében fut, „járkál, intézkedik. Nem is tudna már meglenni enélkül. Ahogy a nagyfügediek mond­ják „vérében van ez.” Délben tűnt el a tsz irodájából s mire megtudtuk, hová ment, egy al­kalmi tehergépkocsin már meg is érkezett Gyöngyösről néhány láda napos csibével, melyet a tsz asszonyainak ké­résére hozott. Így van ez évek óta. Faragó József 1954-től azok közé tar­tozik, kik a község vezetésé­ben, a társadalmi munkában rendszeresen részt vettek. Fel- szabadulás után a virilisek he­lyén képviselőtestületi tag. Ala­pító tagja a helyi Fékosz-nak, majd elnöke a Défosz-nak. A tanácsból ki sem maradhatott, mikor választásra került sor. Sőt, állandó bizottsági tagnak választották. 17 hold földje volt. Jól menő kis gazdasága mellett azonban talált időt ar­ra is, hogy a falu érdekében dolgozzék. Mindig ott volt, ahol szükség volt bátor, józan gondolkodású emberre. S ezt az embert egy időben egyesek még sem becsülték. Eldobták, sőt az ellenség közé taszították. Hogyan történhetett ilyen?... Hosszú sora van ennek. Egy ideig nem volt különö­sebb baj. Saját földjén dol­gozgatott s végezte a társadal­mi munkát. 1952-ben 17 hold földjével s gazdasági felsze­relésével belépett a Dózsa ter­melőszövetkezetbe. Jól dolgo­zott. A tsz tagjai szerették. Faragó József azonban gyors elhatározású, szókimondó em­ber. Ami a szívén, az a nyel­vén. S ez okozta vesztét. Ak­kor télen igen nagymérvű volt az állatelhullás a tsz-ben. Na­ponta 8—10 disznót is elástak. Ennek a jószágszerető, gondos parasztembernek nem tetszett. Szót emelt az akkori vezető­ség ellen a felelőtlenség, gon­datlanság miatt. Segíteni aka­ró szavaiban azonban rosszin­dulatot kerestek. S mivel na­gyon keresték, találtak is ilyet. Legalább is azt hitték, talál­tak. Kezdték rebesgetni: „Fa­ragóból az ellenség hangja be­szél”, — „alig tette be a lábát, máris ő akar dirigálni”. Pedig csak a gazda szemével nézte a gazdaságot. Mások a funkció­jukat féltették tőle, pedig de­hogy is vágyott ő erre. Fara­gónak nem volt tovább mara­dása, megállása. A tsz veze­tőknek csak segítettek a falu akkori kiskirályai: Kontyos ta­nácselnök és Fékecs tanácstit­kár. Nekik sem tetszett a szi­kár parasztember szókimondó igazságossága, hisz nem egy tanácsülésen kellett kibújni a bíráló szavai alól. Megindult ellene teljes apparátussal az áskálódás. Alig egy-két hét után már jól felkészülve tálalták a tsz- tagság elé: „Faragó József ku­lák, nem való közénk.” Sok vitát nem engedtek az ügyben s hiábavalónak bizonyult Fa­ragó József magyarázata is. —• Itt vannak a telekkönyvi ki­vonatok, nézze meg Fekecs elv­társ maga ért hozzá.” De a tanácstitkár hűvösen elutasí­totta: „Azért vagyok itt, hogy a jegyzőkönyvet vezessem, nemhogy a maga ügyeit tisz­tázzam.” Hetet-havat össze- hordtak ellene. Ami vagyon a községben Faragó néven sze­repelt, mind rátestálták, ösz­szejött vagy 36 hold. Ezzel az ürüggyel aztán kizárták a tsz-ből. Neve a kuláklistára került. Hogy mi volt a véle­ménye a tsz többségének? Ba­jos volna ma már erre választ adni. Az azonban igaz, hogy Faragó József kizárása után 12 dolgos parasztember hagy­ta ott a szövetkezetét. Ettől kezdve bárhová ment, ridegen, s nem egyszer durván fogadták. — „Semmi keresni valója itt, kulákkal nem tár­gyalunk” — volt a válasz, mi­kor szokása szerint a tanács­házára bekopogott. Hiába szed te ki minden darab földjéről a telekkönyvi másolatot, hiába volt egy aktatáskára való pa­pír munkájáról, életéről va­gyonáról, sehol nem álltak ve­le szóba. Mikor megtudták, miről van szó, mindenhonnan eltanácsolták. „Kényes ügy” volt Legjobb barátai is távol tartották magukat, féltek, ne­hogy kulákbarátsággal vádol­ják őket. Nem koccintottak vele és még a köszönését is alig fogadták. Ez nagyon rosz- szul esett a falu egykor oly népszerű emberének. A kulák bélyeg hamar rajta maradt s megszabadulni tőle nem lehe­tett. Sokat szenvedett emiatt, de nem adta fel a harcot. Nem egyszer hangoztatta: „belátják még, hogy tévedtek, hogy nem vagyok kulák”. Eleget tett minden kötelességének, nem tartozott egy fillérrel sem so­ha az államnak bizonyításuk hogy ő nem tartozik a kulá- kok közé, hogy becsületes pa­rasztember. — De a szó, hogy „kulák”, mindig szívébe mar­kolt. Hányszor mondta: „tart­sanak aminek akarnak, csak azt ne mondják, hogy kulák”. Nem törődött bele helyzetébe. S bár kihágási bíróság elé is került, még sem hordott a kulákokkal egy szérűre —, én nem vagyok kulák, én nem hordok egy helyre velük — mondogatta. Faragó sorsát csak kevesen helyeselték. S a nagy község e kis csoportja is a kulákok kö­zül került ki. Sipos István és a többi igazi kulák örült nagyon, hisz e.7 nekik kedvezett. Iga­zolta addigi hírverésüket, hogy: „előbb mi jövünk, utána meg ti, középparasztok következ­tek.” S Faragó sorsa nem egy kis parasztot megingatott hi­tében. Fájón, becsületében meg­sértve hordta hosszú ideig Faragó József a kulákhélye- get. Egészen 1956-ig. Az új ta­vasz az ő számára is új életet hozott. A kiskirályok eltűntek Nagyfügedről Ls, s Faragó Jó­zsefnek igazságot tett a párt. Visszakapta becsületét. A kulák listára már csak mint rossz álomra emlékezik. Űjra megbecsült emberré vált. Most a nemrég alakult Kos­suth termelőszövetkezet elnö­ke. Együtt dolgozik sok becsü­letes parasztemberrel. Elisme­rik munkáját, hallgatnak sza­vára „Ha nem bíznánk benne, nem választottuk volna egy- emberként elnökünknek, — tudjuk mi nagyon jól, ki a ku­lák, a mi elnökünk nem azok közé való” — mondja Mada­rász Kálmán bácsi, aki hét holdjával lett tagja a Kossuth­nak. S ez a bizalom az ered­ményeken is látszik. A szövet­kezet tagjai között nagy a munkakedv. A tsz tagok mel­lett a családtagok is dolgoz­nak. Bár alig néhány hónapos a szövetkezet, a tagok munka­kedve, a kollektív szellem máris sok új embert vonzott közéjük. Olyanokat, akik ed­dig idegenkedve nézték a szö­vetkezetei, olyanokat, akik szívvel-lélekkel szeretik a föl­det, s becsülettel dolgoznak rajta. Ez mind Faragó József igazát bizonyítja. De Faragó József most sem nyugodt. — Panaszunk van, a kutyafáját — mondja az ott lévő járási kiküldöttnek. — Itt vagyunk a sok munkában, s nem kapunk elég segítséget. Ritkán látogatnak meg a já­rási tanácstól. — No, de igyek­szünk magunk is, — teszi hoz­zá, s máris a tervekről beszéL S a nagy tervezésben bizony megfeledkezik az ebédről is. Felesége jön érte, perlekedve: — „Jó ebédet főztem-, de töb­bet nem főzök, mert te soha nem jössz haza” — s mintegy magyarázatként hozzáteszi: „mindig este ebédel.” — De hát van-e az ember­nek kedve itt hagyni ezt a szép határt... s sóhajt, mintha az egész mezőt keblére akar­ná vonni. S én arra gondolok, hogy Faragó Józseffel sok dolgos, becsületes parasztember került közelebb a párthoz. BÖDI JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom