Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-25 / 58. szám

4 1956. július 25., szerda NÉPÚJSÁG ógjj^ izinkcLzL uztmdíi FILM A MEXIKÓI Az egri 3ródy Filmszínház és a Szabadtéri Filmszínház augusztus 1-től 4-ig mutatja be Jack London hires novellá­jából készült filmet «A mexikói» címmel. A színes szovjet fii mérdekes témát dolgoz fel. Hőse Rivera, a nagy forradal­már, aki bujdosik és Los Angelesben él. Jelentkezik a mexi­kói forradalmárok szervezeténél, hogy minden áldozatra kész népe szabadságáért- A festett ruhájú fiú titokzatos módon mindig tud pénzt szerezni, és vállalja, hogy a felkeléshez szükséges fegyverekre ötezer dollárt szerezi Ekkor derül fény Rivera titkos pénzforrására, izgalmas ökölvívőmérkőzésben győzi le Danit, a híres ökölvívót A győzelem árából kerül fegyver a mexikói forradalmárok kezébe. Mintha csak napok múl­tak volna el azóta, amikor tü­relmetlenül vártuk, hogy be­mutatkozzék a színház, a mi színházunk, s hogy hivatott művészek, a mi művészeink szájából halljuk a dráma mes­tereinek szavát. Minden új kulturális létesítmény, min­den új kultúrház, falusi mozi, műkedvelő csoport közelebb viszi hazánkat a szellem nap­világához, — de egy új szín­ház egy állandó, hivatásos színház jelentősége egyedül­álló: valóságos mérföldkő azon az országúton, amelyen a tíz- és százmétereket is ne­héz megtenni. Most pedig már véget ért az első évad és az a feladat vár ránk, hogy összegezzük egy színházi esztendő tapasz­talatait. Nem könnyű feladat. Azért nem könnyű, mert nem érhetjük be közhelyekkel és általánosságokkal, még a leg­őszintébb közhelyekkel és a leghitelesebb általánosságok­kal sem; itt már nem csak a színház puszta létét kell mél­tatnunk, hanem egy társulat, egy művészemberekből álló közösség egy esztendei ihle­tett, sokszor áldozatos munká­ját. Az igazi megbecsülés csak az lehet, ha megkíséreljük alaposan és lelkiismeretesen számbevenni ennek a mun­kának lényeges elemeit. * Ha egymás alá írjuk azok­nak a színdaraboknak a sí­mét, amelyeket a Gárdonyi Géza Színház bemutatott, tüs­tént szembeötlik műsoruk változatossága. Shakespeare és klasszikus operett, Gárdonyi színmű és mai magyar, szovjet, ameri­kai, olasz darab, dráma és vígjáték szerepel egy évad műsorán. Ez a nagymérvű vál­tozatosság igen egészséges ott, hol— mint nálunk is — egyet­len színháznak kell kielégíte­nie különféle érdeklődésű, műveltségű rétegek igényeit. A darabválasztás is jó volt többnyire, talán csak egy-két operett maradt mércén alul. s az egyetlen mai magyar drá­ma kiválasztása nem volt egészen szerencsés — éppen azért, mivel ebben az évadban ez az egy mű képviselte a mai magyar drámairodalmat. A másik ősbemutató, Leonov Aranyhintójáé nem csak me­rész volt, hanem eredményes is, hiszen újszerű, értékes művel ismerkedhettünk meg. Szólnunk kell bizonyos ket­tőségről, amely a közönség ér­deklődésében és ennek tü­körképeként a színház mű­sorpolitikájában mutatkozik. A közönség nagyobbik része inkább csak operettek és víg­játékok iránt érdeklődik, ke­vesebben vannak, akiket a dráma — akár klasszikus, akár mai tárgyú dráma — ér­dekel. A színház igyekezett hűségesen teljesíteni mindkét fajta néző kívánságait, egy­szer drámát, egyszer operet­tet játszott, a közönségsikert, a nagyobb bevételt inkább az utóbbitól várva. Jó lenne, ha a következő évadban tovább mennének egy lépéssel, s meg­próbálnának hidat verni a ■xkönnyű« és a »nehéz* műfaj kedvelőinek tábora között. Erre a célra bizonyosan meg­felelnének olyan klasszikus vígjátékírók művei, mint Mo­lière, Gogol, Osztrovszkij, Shaw stb. Hiszen fontos cél az, hogy az egész színházláto­gató közönség érdeklődését felkeltsék, magvas emberi és társadalmi mondanivaló jú, művészi szépségű alkotások­hoz vonzzák. Igen érvendetes, hogy a tár­sulat nem feledkezett meg a megye hagyományairól és évadját éppen Gárdonyi szín­darabjával kezdte. Jó lenne, ha a következő évad műsorá­ban a megye másik kiváló írójával, Bródy Sándorral ta­lálkozhatnánk. Félig-meddig a műsorpoliti­kához tartozik a bemutatott darabok előadásszáma, válta­kozása — erről azonban in­kább majd az alábbiakban, a színház gazdasági helyzetével kapcsolatban szólunk. Az egri és a megyei közön­ség nevében elmondhatjuk: nem maradt adósunk az együt­tes az igazi színpadművészettel. Kitűnő rendezői teljesítmé­nyeket, magukkal ragadó szí­nészi alakításokat láthattunk az új színházban. Olyan szín­vonalas előadásokat említhe­tünk, mint a «Vízkereszt«-, az egri bemutatóra tökéletesen kidolgozott «Álarc nélkül«-, az operettek közül a «Leányvá­sár«, vagy az évad végén hir­telenjében betanult «Vannak még kísértetek»-, s nem utolsó sorban az «Aranyhintó»-, amely talán minden más be­mutatónál jobban igénybe vette a társulat erejét Már a bemutatkozás, az «Annuska«- is remekül sikerült s az egész évadban alig akadt egy-két gyengének mondható előadás. Ez két dolgot bizonyít: azt, hogy a társulat tiszteletre­méltó művészi erővel rendel­kezik és azt, hogy igazán szív- vel-lé lekkel munkálkodott. Hozzáértésről. tehetségről, fantáziáról tett tanúságot mindhárom rendező. A fő­rendezőt, Kalmár Andrást el­sősorban az «Álarc nélkül»- és az «Aranyhintó»- előadása di­cséri, a fiatal Latzkó Tóth Pé­ter tehetsége vígjátékokban érvényesült Kiváló, érett művészek al­kották a társulat gerincét. Olyan színészek, mint Mihá­lyi Vilcsi, Bőd Teréz, Lóránd Hanna, Károlyi István, Gonda György, Juhász János, Illyés Ilona, Vámőr Sári, Kendere- si Tibor, Cseresznyés Rózsa és még sokan mások. Nagyon örülünk, hogy Ruttkai Ottót igazgatói teendői nem szakítot­ták el a színpadtól. — nehéz lett volna pótolni a «Vízke- reszt»-ben és az «Aranyhin- tó»-ban nyújtott kitűnő alakí­tását. Nem kevésbé fontos körül­mény volt a fiatalok fejlődé­se. Gondolok itt elsősorban Forgács Kálmánra, aki évad elején segédszínészként került a társulathoz és rövid idő alatt a legjobbak közé került. Vérbeli jellemszínész, a leg­különfélébb szerepekben si­került megtalálnia és ábrázol­nia az emberi egyéniséget — ha fejlődésében nem reked meg, még sokra viheti. Szé­pen szerepelt Almási Albert és Balázs Andor. — az utóbbi hosszú kiesés után kezdte új­ra színészi pályáját —, vagy a jó orgánuméi Tarján Tamás, Fejes István, Forgács Tibor, Déri Mária, Varga Gyula és még néhány tehetséges fiatal színész, akik közül többen talán csak megfelelő szerep híján nem bontakoztak ki ed­dig Nagy érdeme van Sebes­tyén András karmesternek — kislétszámú zenekarával ne­héz feladatokat kellett meg­oldania és a lehetőségekhez képest sikerült megbirkóznia ezekkel a nehéz, — néha a zenekar erejét meghaladó — feladatokkal. Kár, hogy a színház lehetőségei nem enge­dik meg nagyobb, korszerűbb zenekar létrehozását. (Folytatjuk.) GÄCS ANDRÁS Naptár Július 26. Száz évvel ezelőtt ezen a napon született George Bemard Shaw, a híres angol szatíra- és dráma­író. Július 29. 1856-ban, száz évvel ezelőtt halt meg Róbert Schumann német zeneszerző. — MEGÉRKEZTEK Magyar- országra az első lengyel fény­képezőgépszállítmányok. A Start fényképezőgép kétaknás tükör- reflexes valódi bőrtáskával kerül forgalomba. — AZ ISKOLÁK TAKA­RÉKOSSÁGI versenyében Egerbocson a tanulók egyen­ként harmincegy forintot gyűjtöttek. A középiskolások között pedig a gyöngyösi ál­talános gimnázium diákjai értek el legjobb eredményt, 67,64 forintos átlaggal. — RÁTONYI RÓBERT és PETRESS ZSUZSA látogat­nak el Egerbe augusztus hó 18-án, hogy a Pedagógiai Fő­iskola szabadtéri színpadán vidám műsorukkal szórakoz­tassák az egri közönséget. — RÖVIDESEN ISMÉT kapható lesz az üzletekben az agy. fél és negyedkilós üve­gekbe töltött idei méz, amely­ből ebben az esztendőben igen jó termést értek el. — A FŐVÁROSI NÉPI ZE­NEKAR augusztus 9-én Egerben szerepei a Pedagógiai Főiskola Szabadién Színpadán. A zene­karral együtt fellépnek Palló Imre és Vörös Sári énekművé­szek. A Praha cirkusz tovább utazott Egerből A csehszlovákok híres cir­kuszának, a Prahának mű­sorát 3 nap alatt Egerben közel 10 ezer ember tekin­tette meg. A közönség szívé­be fogadta az akrobatákat, a bohócokat és a két aranyos idomított mackót. A Praha- cirkusz Egerből Szolnokra utazott és innen indul to­vább kőrútjára, hogy Ma­gyarország nagyobb városai­ban bemutatkozhasson a közönségnek. Egri Vörös Csillag. Július 25-én: Csínytevő (szovjet). Július 26-tól augusztus 1-ig: Az ördög szépsége (francia). Egri Bródy. Július 25-én: Scuderi kisasszony (német—svéd produkció). Július 26-tól augusztus 1-ig: A mexikói (szovjet). Egri Szabadtéri. Július 25-én: Scuderi kisasszony (német—svéd produkció). Július 26-tól augusztus l-ig: A mexikói (szovjet). Gyöngyösi Szabadság. Július 25-én: Vörös és fekete I. (francia). Július 26-tól augusztus 1-ig: Vörös és fekete II. .'francia). Gyöngyösi Puskin. Július 25-én: Akit szeret a fe­lesége (német). Július 27-től augusztus 1-ig: Scu­deri kisasszony (német—svéd). Hatvan. Július 25: Egy pikoló világos (magyar). Július 26-tól augusztus 1-ig: Ali baba (francia). i üzesabony. Július 25—26: Senki sem tud semmit, (cseh). Pétervására. Július 25-én: Hamlet (angol). Július 28—29: Dollárpapa (magyar). Salamon Béla Egerben Salamon Béla, a közkedvelt budapesti komikus július hó 31-én este a Pedagógiai Fő­iskola szabadtéri színpadán «Nyárleszállítás»- című műspr keretében lép fel. Műsorában szerepel egyik híres régi szá­ma, «A vonósnégyes» is. Sala­mon Bélával egy műsorban több fővárosi komikus, éne kés és artista szerepel. Hegyi Imre A Magyar Állami Népi Együttes tagja cbúcsú £o MINT RENDESEN, esős napra ébredtünk. Szél süvít végig az utcákon s lehelete nyo­mán esőpermet hullik a járókelők nyakába a megázott fák lombjáról. Szállónk társalgó­jában ülünk rád ót és frissen vásárolt leme­zeket hallgatunk, sokan néznek ki az ablakok keretébe foglalt szürke hampstadt-i utcára. Az előre tervezett szép terveket alaposan el­mosta az eső. Most hát tehetelenül nézzük a szinte lelógó esőfelhőket. Megjött a posta. Le­veleket és frissnek számító ötnapos újságokat hozott messzi Magyarországról. ölemben az összegyűjtött londoni lapok. Az Együttes műsorának kritikái, vélemények, nyi­latkozatok, pontos és felületes fordításban, vagy még angol nyelven. Lapozgatom a lepe- dőnyi lapokat, s a kritikákat olvasgatva saj­nálom,, hogy nem írhatom le valamennyit, mert e kis írás terjedelmét sokszorosan meg­haladná. Western Morning News: Bármilyenek lehet­nek a kommunizmus hatásai a magyarokra, népművészetük csak nyert vele. Ragyogó elő­adás, káprázatos színek, hangulat, vidámság, magas fokon képzett művészi társulat, melyre Magyarország csak büszke lehet. Oldham Evening Chronicle: Nincs kiemelt sztárjuk, de nem is lehetne kit kiemelni. Egy­formán művészek, sokan közülük állami ki­tüntetéssel a mellükön énekelnek és muzsi­kálnak. The Sunday Empire News: Színes és erőtől duzzadó előadás, művészi fokozásé frissen per­gő műsor, amelyet nagy kár lenne bárkinek is elmulasztani. Daily Worker: A Duna táncai és dalai a Charing Cresson c. cikkében: Az énekesek, táncosok és zenészek 130 tagú csoportja a Duna partjait varázsolja London szívébe Úgy tűnik, Londonban olyan visszhangja lesz a magyar együttesnek, mint Párizsban, ahol a Magyar Állami Népi Együttest, a világ legjobbjának minősítették. Daily Herald: Először a bulgárok, a jugo- szlávok, majd az oroszok hozták ide állami együttesüket. Most a magyarok vannak Lon­donban, s az elkápráztató műsorukból, úgy tűn k, a legjobban ők szabadultak meg a nép­művészet színpadi monotonságától. Áradó vidámság, derű és erő jellemzi az előadást, és a magas hőfokra jellemző hogy a közönség legalább annyira kimerül a kitűnő együttes ünneplésében, mint maguk a művészek. Times: Az a művészet, amit a magyar együttes hozott magával, nagyon eredeti, szó­rakoztató és színes. A szakemberek sokat ta­nulhatnak, hogyan kell a népművészetet szín­padra alkalmazni. News Chronicle: Kár lenne, ha valakit el­riasztana a komor és szétfolyó elnevezés (Ma­gyar Állami Népi Együttes), ennek a felejt- hetettlen estnek a megtekintésétől. Olyan ze­nekar melynek hallatán a sárga irigység emészti az angol hangversenyrendezőket, s egy olyan klarinétosuk, akit Venny Goodman (világhírű jazzklarinétos) is őszintén megcso­dálna. Méltóságteljesen énekl'ő énekkar és ak- robatikusan képzett tánckar. .. és sorolhanám oldalakon keresztül az el­ismerő kritikák rengetegét. Az esténként fel­dübörgő tapsviharból az elismerő vélemé­nyek sorából most már elénk világlik: külde­tésünk teljes sikerrel járt. A magyar népmű­vészet dalai, táncai és muzsikája itt is sok ba­rátot szerzett népünknek, országunknak. LONDONI szereplésünk utolsó napjaihoz ér­tünk. Lassan búcsúzunk a várostól, káröröm­mel reménykedünk hogy a hetekig tartó eső Itáliába nem kísér el bennünket. Esténként előadásainkra menet, az autóbusz ablakából intünk búcsút az ismerős utcáknak tereknek és sétányoknak, s a Kingsway saroknak is ahol minden este mi igazítjuk útba eltévedt autóbuszsofőrjeinket. A Big Ben csodás dal- ilamú óraütései is szinte már emléket jelente­nek, pedig meg hallhatjuk párszor mély zen­gésű gongjait. A Trafalgar-téri galambok is kevesebb eleséget esznek pár nap múlva... a megért'ő magyar fiúk és lányok nem költenek pennyt rengeteget turbékoló seregüknek. Sen­ki sem hangoztatta, de látni, nehéz a búcsú mindnyájunknak. Könnyű volt hangoztatni, hogy komor a város hogy Párizsnak „leve­gője" van, itt az utcákon járva csak benzin­gőzt érez az ember, most, a búcsú napjaiban megszépül, eddig fel nem fedezett szépsége­ket tár fel a város. Névtelen kis utcasarok... itt pillantottam meg először a Westminster Abbey csúcsívet... utcai könyvpiac... itt buk­kantam egy Shakespeare-dedikálta versesfü­zetre,.. s a vörösszakálas hírlapárus, akitől lapot vettem, s oíly londoniasan dadogtam el a betanult szöveget, hogy nem átallotta meg­kérdezni, mennyit éltem külföldön, hogy ily keveset felejtetem a hamstadt-i dialektusból... a London Pavillon mozi... amelyiknek naiv re­pülőcsészealjas filmje technikai megoldásai­val sokáig emlékezetes lesz, s a Blathing Co. üzletház. ahol fülbevallót akaram vásárolni, s szószerinti fordításom eredményeképpen mindenáron vatát akartak rám erőszakolni, s csak miután félhangosan magyarul szitko­zódtam, szólt rám az egyik elárusító, hogy az isten áldja meg, miért nem magyarul mond­ja? ... SOK-SOK kedves emlék, forró színházi hangúdat emléke kísér mindnyájunkat, s most hogy már csak pár nap van hátra ang­liai utunkból, zokszó nélkül nyeljük le a bir- kapörköitöt, nyakában az elmaradhatatlan szósszal ami azt hiszem, míg csak élünk, ge­nerál-szaft névvel jeleníti meg emlékezetünk­ben a londoni ebédeket, Eilgondolkozva ülök itt a szálló, időt agyon­ütő társalkodójában, s arra gondolok, hogy még az utolsó napok is milyen érdekes meg­figyeléseket jelentenek. Lám szemben, az ut­ca túlsó oldalán kerek négy hete festegetik a ház utcai homlokzatát. Négy hete olvasom el akaratlanul is a festést vállaló cég „Jarwis Co." feliratát, négy hete bámulom és csodá­lom azt a neki-neki rugaszkodást, azt az iszo­nyú nekifohászkodást amivel a vállalat szak­emberei időnként felmásznak a létrán, bele­feszített tempóban" hajszolják magukat tíz per­cig, hogy utána haladéktalanul órákig pihen­jék a festés fáradalmait. Sohsem festettem házat különösen olajfestékkel, de ha egy tár­sammal egy délelőtt nem mázolnám be az egészet, akkor nagyon szégyelném magam. Ötödik hete készül a homlokzat, s azt a meg­elégedést tekintve, amivel a festőmunkások a szitáló esőtt sátraikból üdvözlik könnyen el­képzelhető, hogy egy-két hétig még eldolgoz­gatnak rajta. Hetente kapják fizetésüket, s ad­dig dolgoznak a házon, míg elkészül. ÉRDEKES véletlen, hogy a munkatempó másik véglete is itt a szálló előtt található, Csőrepedés. Az árulkodó víz, még a vastag út­burkolaton keresztül is tör, s kis patakokban folydogál a (legközelebbi folyó felé. A víz­szolgálat szakemberei sátrat húznak a kiásott gödör fölé, s soha nem iátott munkatempóban dolgoznak. Fizetésük a szerelés gyorsaságától függ. Nálunk a célprémium hasonlítható talán ehhez. Különleges fogót illesztenek a csőre, s a drága szerkezet benzinmotor segítségével megfagyasztja a cs'őben a vizet. Jégdugó ke­letkezik s a szerelés időtartamára sem kell elzárni az utcában és a házakban a vizet. Tíz perc alatt elkészül a javítás, eltűnik a sá­tor, s az esőcseppek hűtik a friss aszfalt gő­zölgő kövekkel meghintett felületét. Vége a hat heti vendégszereplésnek. Sza­badidőnkben mindent megnézünk, amit Lon­donban illik megnézni. Mindnyájan voltunk a Westminster Abbey-ban, a Tower évszáza­dos épületében, megnéztük a hagyományos őrségváltást a királynő palotája előtt, jártunk Greenwichben, Kenwoodban, leutaztunk a tengerpartra, megnéztük a National Galery világhírű festményeit a British Múzeum mér­hetetlen kincseit, s talán egy kicsit megismer­tük a várost, az embereket is. Látható és rej­tett mozzanatait lestük el a hétköznapi londo­ni életnek, és sok fejlőd‘6 kapcsolatot terem­tetünk az angol kulturális élet mozgatóerői­vei. Sokan már csomagolnak. Új és újabb elren­dezésben kerülnek: bőröndbe az apró emlék­tárgyak ajándékok. Bőröndcímkéket is vet­tünk, ha drága is volt, meg kellett tennünk, hogy teljes legyen a sorozat, Peking, Sanghai, Moszkva, Prága, Berlin, Páris, Amsterdam, Hága hotelcédulái mellé hadd kerüljön a leg­frissebb, a londoni is. A dohányboltban, ahol a címkéket vásároltuk órákat is kínáltak. Ame­rikai matrózok hozták a jólismert svájci szé­ria-órákat, s húsz-harminc fontos árukon ta­lán mi mosolygur.k leginkább, hisz tudjuk ta­valyról, hogy Belgiumban bazár-áron vehet­tünk. GENOVA FELÉ utunkat Párizsban megsza­kíthatjuk Felejthetetlen élménynek Ígérkezik az érkezés, július 15-én ugyanis Párizs a kar­nevál napját ünnepli.. A tervek szerint Genovában és Monte Cár­iéban lépünk majd az olasz közönség elé. Remélem sok forró sikerről, és jónéhány nagyon várt forró napról számolhatok majd be a Heves megyei Népújság olvasóinak. t

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom