Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-25 / 58. szám

NÉPÚJSÁG 1956. július 25., szerda PÁRTEGYSÉGGEL A SZOCIALISTA DEMOKRÁCIÁÉRT Sokat várok a jövőtől Gerő Ernő elvtársnak, a KV első titkárának, program- nyilatkozata kiterjed népi de­mokráciánk minden íontos politikai és gazdasági kérdésé­re. Az a nézeteltérés, amire az értelmiség egyes rétegeivel kapcsolatban hivatkozik, bizo­nyos mértékben vonatkozik a pedagógusokra is, akiknek ugyan országépítő munkáját nem egyszer elismerték pár­tunk és kormányunk vezetői. Mi, pedagógusok a felszaba­dulás óta főleg szabad véle­ménynyilvánítás terén szorul­tunk háttérbe. Annak ellené­re, hogy párttag vagyok, még­is mindig az volt a tapasztala­tom. hogy bizalmatlansággal kezelték a párt- és tanácsszer­vek véleményeimet, javasla­taimat. Ugyanerről panaszko­dott nekem egy becsületes pe­dagógustársam. Különösen megmutatkozott ez akkor, amikor a felszabadulás előtti tantervek, rendszabályok egyes jó oldalaira hivatkoz­tunk. így nem egyszer támadt az az érzésünk, hogy csak a szaktudásunkra van szükség, a szívünkre nem. Hiszem, hogy a dogmatiz- mus, a szólamszerűség kora lejárt, s hogy Gerő Ernő elv­társ személyében olyan első titkár került a KV. élére, aki­nek irányító munkája és a Politikai Bizottságba bekerült új elvtársak segítőmunkája névén a marxizmus—leniniz- mus tételei nem dogmák hanem valóban cselekede­teink irányítói lesznek. Olyan korszakot várok, ahol az ér­telmiség egybeforrhat a mun­kás- és parasztdolgozókkal, s az fogja mindenkinek értékét eldönteni, hogy ésszel, erővel és szívvel mennyire tudja előbbre vinni dolgozó népünk felemelkedésének nagy ügyét. Kérem a Központi Vezető­séget, tegyék szívüggyé a ta­nult fiatalság sorsát. Adjunk helyet az érettségizett fiata­loknak a termelőmunka min­den vonalán, ne kelljen nekik kilincselni elhelyezkedésük érdekében. A fejlettebb tech­nika művelt szakmunkásokat követel — jövőnk függ attól, hogy az érettségizett fiatalok a nekik megfelelő munkakö­rökbe kerülhessenek. Sokat várok a jövőtől. Bí­zom abban, hogy az MDP Köz­ponti Vezetősége valóra fogja váltani jószándékú és helyes célkitűzéseit. Körmendi Károly I leánygimnáziumi igazgató Eger Tettekkel ís támogatják a párt politikáját a mezötárkányi termelőszövetkezetek Mezőtárkány termelőszövet­kezeti község lakói is megbe­szélték a Központi Vezetőség szerdai határozatát, valamint Gerő Ernő elvtárs beszámoló­ját. A Győzelem, a Szabadság, az Ezüstkalász. az Április 4 termelőszövetkezet tagsága úgy határozott, hogy gazdasá­guk további fellendítésével, erősítésével, a közös vagyon, a jövedelem állandó emelésé­vel mutatnak példát a még kívül álló gazdáknak. A tsz- ek dolgozó parasztjai nem áll­nak meg egy pillanatra sem a fejlődés útján. Az egyéniek között felvilágosító munkát végeznek, meghívják őket gaz- ■< .. daságukba, elmondják ered­ményeiket mellyel azt akar­ják elérni, hogy Mezőtárkány termelőszövetkezeti község az év végére szocialista község­gé alakuljon át. A Győzelem Termelőszövet­kezet tagsága pénteken dél­előtt máris tettekkel bizonyí­totta be. hogy egyemberként áll pártmik mögött, és elősegíti az ország jobb köz­ellátását. Ezen a napon hat­száz mázsa búzát szállítottak a begyűjtőhelyre, 300 mázsá­val kenyérgabona beadási kö­telezettségüknek tettek eleget, 300 mázsát pedig szabadon adtak át az államnak. Egri iisemek dolgoxot a K. V. július 18­A Központi Vezetőség 18-i ülésén elhangzottakat me­gyénk üzemei, dolgozói rend­kívüli taggyűléseken, üzemi értekezleteken beszélték meg. A Heves megyei Tatarozó Vállalat taggyűlésén ismertet­ték a tagsággal a Központi Vezetőség határozatát, azután többen hozzászóltak. Vass Áron elvtárs helyeselte Gerő elvtárs első titkárrá választá­sát. bízva abban, hogy jól el­látja feladatát és munkája nagy segítség lesz a második ötéves terv megvalósításában. László Lajos hozzászólásában helyesnek látta azokat az in­tézkedéseket. amelyek a dol­gozó nép felemelkedésének érdekében történtek és öröm­flz egerüselti bányászok ualasza: 700 tonna szenet terven feiiii Ilyen rendkívüli taggyűlést tartottak Egercsehi kommu­nistái is, melven kivétel nél­kül megjelentek. Megnyug­vással vették tudomásul Gerő elvtárs beszámolóját és elha­tározták, továbbra is töretlen hűséggel hajtják végre a Köz­ponti Vezetőség határozatait, és minden erejükkel küzde­nek a második ötéves terv megvalósításáért, a szocializ­mus mielőbbi felépítéséért, örömmel vették tudomásul a Politikai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy 1956-ban és a következő években a kor­mány ne bocsásson ki béke­kölcsönt és más állami köl­csönt. Sokan mondották, hogy ezzel az intézkedéssel már ebben az évben 8—10 száza­lékkal emelkedik életszínvo­naluk. Megbeszélték azt is, hogy a zalai olajmezők elvi- zesedése ellenértékeként az év végéig mennyi szenet tud­nak adni terven felül. Elhatá­rozták, hogy a második félév­ben 700 tonna kiváló minősé­gű szenet adnak terven felül népgazdaságunknak. Jól dol­goznak már ebben a hónap­ban is. Esedékes havi tervüket csütörtök reggelig 278 tonna 3500 kalóriájú szénnel szár­nyalták túl. 21-i határozatáról mel beszélt a jugoszláv—ma­gyar kapcsolatok kiszélesítésé­ről. Pápista János az eddig elkövetett hibákkal és ezek kijavításával foglalkozott. Mint örvendetes tényt emlí­tette meg, hogy a párt ha kö­vet is el hibákat, ezeket nem titkolja el, hanem a tagsággal megbeszéli és kijavítására fel­hívja a figyelmet. Az egri Vasöntödében ha­sonlóan rendkívüli taggyűlés keretében foglalkoztak a ha­tározattal. Leiszner Sándor elvtárs a személyi kultusszal kezdte hozzászólását. Elmon­dotta, milyen károkat okozott ez a mezőgazdaságban, ipar­ban egyaránt. Varga István úgy látja, hogy a XX. kong­resszus után a Központi Veze­tőség nem látta teljesen az előbbi káros intézkedéseit és a kongresszus hatása nem mutatkoaott meg olyan gyor­san, mint ahogyan kellett vol­na. Ennek okát részben ab­ban látja, hogy Rákosi elvtárs sok-sok érdeme és harcos múltja dacára sem tudott gyorsan megszabadulni né­hány hibától. Ennek követ­kezménye lett, hogy a párttag­ság aktivitása, amely a kong­resszustól új, nagy lendületet kapott, helyenként újból csök­kent A titkári beszámolóhoz, _a fe lolvasott határozathoz sokan elmondották véleményüket az Egri Dohánygyárban is. Nagy Béláné, Dér Lászlóné és még több hozzászóló helyeselte a Központi Vezetőségben bekö­vetkezett változást, a megerő­sített pártvezetőséget. Voltak, akik a pártegységről és a ha­tározattal kapcsolatos a jövő­ben az üzem előtt álló felada­tokról beszéltek. Az ÉMÁSZ Egri üzemigaz­gatósága hozzászólói között volt Molnár József elvtárs, aki főként azt látta jónak, hogy a túlzott államappará­tust tovább egyszerűsítik. Kér­te, hogy ez ne csak a közigaz­gatásra, hanem az iparra is terjedjen ki HÍREK EGY EMMI ORSZÁGBÓL Július 22-én ünnepelték a Lengyel Népköztársaság dolgoséi hazájuk felszabadulásának 1& évfordulóját. Televíziós állomást építenek a lengyelországi Szczecinben A perspektivikus tervek sze­rint a lengyelországi Szcze. cinben csupán 1960 után ke­rülne sor televíziós állomás építésére. A lakosság az mban nagy érdeklődést tanúsít a te­levízió iránt, szeretné, hogy még ebben az ötéves tervben felépüljön a televíziós állo­más. A helybeli újító klub kezdeményezésére rádióama­tőrök közös erőfeszítésével megszületett a terv, egy ama- tőrjellegű adóállomás létesíté­sére. Tapasztalatcserét foly­tattak a harkovi televíziós amatőrklubbal, s ez szép ered­ményekhez vezetett. Végeze­tül úgy döntöttek, hogy a helybeli amatőrök együttmű­ködésével normális televíziós adóállomást építenek a nagy tengerparti városban. A vaj­dasági népi tanács segíteni fogja ezt a kezdeményezést, máris 300 ezer zloty összeget utalt ki erre a célra. Féléven belül odáig jutnak el, hogy a helybeli televíziós állomás filmeket fog közvetíteni. Fo­kozatosan bővítik majd a műsorokat. A lakásépítkezések ujabh sikerei Lengyelországban A Lengyel Népköztársaságban J a múlt év folyamán az illetékes szakminisztérium 113,360 lakó­szobát építtetett. Természetesen ezenkívül a lakásépítő szövet­kezetek és egyének is építettek családi házakat. Az idén a la­kásépítkezés üteme túlszárnyal­ja majd az 1955. évi színvona­lat. Az új lakások építésével egy­idejűleg halad a régiek helyre­hozása, tatarozása, karbantar­tása. Az idén ilyen irányú ki­adásokra csaknem 1 mii liánt 400 millió zlotyt fordítanak. Nagyszabású lakáshelyreáilítási Varsóban és Lodzban, az ország munkálatokat bonyolítanak le második legnagyobb városában Több mint egymillió zloty jövedelem egy lengyel termelőszövetkezetben Rybitwy községben (byd- goszczi vajdaság) működik egy termelőszövetkezet, amely a múlt évben több mint egy­millió zloty jövedelmet ért el. Egy-egy szövetkezeti családra átlagosan 20,500 zloty kész­1 pész és 35 mázsa gabona ju­tott. Szép eredményeiket min­denekelőtt az ipari növények termesztésének és az állatte­nyésztés fejlesztésnek köszön­hetik. Lengyelország 1250 vagont szállít Jugoszláviának Lengyel és jugoszláv külke- ! 1957-ben és 1958-ban 1250 reskedelmi szervek képviselői j tehervagont szállít .Jugoszlá- a napokban kereskedelmi ! viának. A megrendelés érté- szerződést írtak alá, melynek ; ke meghaladja a 6 millió 69# értelmében Lengyelíország i ezer dollárt. Á múlt héten kiemelkedően magas idegenforgalma volt Kgernek A múlt héten 12 külföldi turistacsoport kereste fel Egert s tekintette meg a vá­ros történelmi nevezetessé­geit. A 327 vendég között nagy számmal voltak franciák, an­golok, hollandok, belgák, bul- gárok és csehek. Itt volt váro­sunkban a brassói magyar I gimnázium több hallgatója is. ! cserelátogatás keretében. A külföldiek mellett az or­szág sok városából és közsé­géből is érkeztek csoportok városlátogatásra. Jelentős volt a Balmazújvárosból ide láto­gatók száma, akik különvo- nattal érkeztek városunkba. •yv'. EGRI FŐISKOLÁSOK A DERÉK JELECIEK KÖZÖTT Ahogy a városi park piros plüssel bevont emelvényéről végignézek a közönség sorain, első megállapításom az. hogy itt nem csak a város ifjúsá­ga, hanem apraja-nagyja is jelen van, hiszen Darvas elv­társ csak tudja, mert ő mate­matikus és ő is legalább 5—6 ezerre becsüli a megjelentek számát. De idézhetem a me­gyei lap, a Lenyinszkoje známja tudósítójának a meg­jegyzését is aki írja, hogy «ekkora tömeg még soha nem volt a városi parkban»-. Az est hivatalos része a már eddig leírt módon folyik le. A zenekar ünnepi számai után üdvözlő beszédek és ajándékozások következnek. Én a legnagyobb drukkban vagyok, mert ma még egy perc időm sem volt arra. hogy ren­desen felkészülhessek egy ün­nepi beszéd megtartására. Pe­dig Peliszov elvtárs állandóan azt súgja mellettem, hogy fel­tétlenül beszélnem kell, a kö­zönség részére nagy csalódás volna, ha nem hallana beszél­ni. Mit csináljak, mit tegyek? Egymásután mondják el be­szédeiket a szónokok: Csere- pov, a gyári munkás. Butová- ja, a vasutas technikum hall­gatója, Tárnára, a kis úttörő, majd a Vorosilov-üzem egyik harcias, fehér ruhás elvtárs­nője. Peliszov elvtárs meg- bökdös, most én következem. De alig fejezi be mondatát, időt sem hagyva nekem a til­takozásra, már fel is áll és be­jelenti, hogy az üdvözlő be­szédekre a küldöttség vezető­je fog válaszolni. Nincs mit tenni, magam elé rakom min­den eddigi beszédem, és felál­lók, lesz, ami lesz. Az óriási taps még nagyobb zavarba hoz. Ekkor mentőötletem tá­madt. Elmondtam oroszul Csukás elvtársnak a nyírfa­erdőben magyarul elmondott beszédét, kicsit még meg is toldottam, részletesebben ki­fejtve azt a szép gondolatát, hogy miért emeli magához a hatalmas szovjet nép még a legkisebb nemzeteket is. A helyzet meg volt mentve. Pe­liszov melegen gratulált. Levonultunk a földszinten részünkre fentartott helyekre és kezdetét veszi a nagy hang­verseny, amelyet a Vorosilov- üzem műkedvelő társulata szolgáltat. Maguk készítette, hímezte gyönyörű színes ru­hákban egy 45 tagú női ének­kar jelenik meg a színen. A színpad két szélén 1—1 har- mónikás, valahol a sarokban zongora. A belépő karmestert nagy taps fogadja, akinek az intésére felcsendülnek a szép orosz dalok, mintha csak a nyírfaerdő szólalt volna meg valamennyi húrján. Négyes következik harmó- nikakísérettel. aztán magán- számokat hallunk. A műsor nagyon gazdag, változatos. Az együttes szlovák tánca általá­nos meglepetést kelt. Nagy si­kere van a Leánykérés című tréfás táncjelenetnek is. amely mozgalmas, színes, frappáns. A Mojszejev-féle népi jelene­tekre emlékeztet. Moldvai táncot is látunk eredeti nép­viseletben, azután néhányan balettet lejtenek az oroszoktól már megszokott finom bájjal és könnyedséggel. Külön emlékezetes marad számunkra egy 13—15 éves kislány. Jefanova, a jeleci 1-es számú iskola tanulója, aki az est csalogánya volt. Széles skálájú hangsora, gyö­nyörű trillái mindenkit ma­gával ragadtak. Nagyon stílusos volt a mű­sort befejező férfi tánc: mire véget ért, a szereplők egy öt­ágú csillag alakját vették fel. A műsor nagyon hosszú volt, belenyúlt az éjszakába Nyiriné néhány ráadása még ezt is meghosszabbította 2—3 perccel. Fáradtan, de nagyon értékes élményekkel gazda­godva mentünk haza és az ún. második vacsora legjobb tudomásom szerint ezúttal sem kellett senkinek. * Ami ezután történt, nehéz leírni. Elérkezett jeleci tar­tózkodásunk utolsó papja. Az ünnepélyes búcsú a díszte­remben a fogadáshoz hasonló körülmények között zajlott le. Peliszov elvtárs Szűcs elvtár­sat idézte, aki a minap azt mondotta hogy Jelecben hagytuk a szívünket. Cserébe ők a saját szívüket adják ide nekünk — fejezte be Peliszov elvtárs búcsúbeszédét. Megha­tó jelenet következett most. A marxista tanszék egyik taná­ra, egy kis vézna, szemüveges csupa-szív ember pohárkö­szöntőt akart ránk mondani. Olyan szenvedélyesen, olyan hévvel beszélt és annyi átélés­sel, meghatottsággal. hogy reszketett kezében a pohár és az asztalra ömlött a bor. Én azzal fejeztem be felszólalá­somat, hogy a búcsúzás nehéz pillanatát legyőzi a közeli vi­szontlátás nagy öröme és arra kértem őket ne felejtsenek el ők sem minket, mint ahogy mi is örökre szívünkbe zártuk őket. A vonathoz vezető utunk valóságos diadalmenet volt. Az utcák tele voltak integető emberekkel és mire az állo­másra értünk, már nagy tö­meg várt újra bennünket. Kö­zeledett 11 óra 50 indulásunk ideje Nagynehezen kiszaba­dítjuk magunkat a tömeg öle­lő, csókoló karjai közül és felszállunk. Egymásután ér­keznek az újabb ajándékok, levelek. A vonat elindul, az ablakon keresztül még min­dig kezek nyúlnak felénk egy utolsó meleg, baráti kézszorí­tásra. Mellettem már többen sírnak, én sem tudom tovább türtőztetni magam. Behúzom egy pillanatra a fejem, hogy meglörüljem a szemem. Az­tán újra kinézek, hallom, mintha ezer torok egyszerre kiáltaná : a viszontlátásra! Jó utat! és látom, hogy húszán, harmincán is szaladnak a csak fokozatosan gyorsító vo­nat után. Rákiáltok Allára, vigyázzon, el ne essék a vonat mellett húzódó gumicsövek­ben. Ö csak tovább szalad, lo­hol. integet a többivel együtt, míg csak véglegesen el nem hagyja őket a vonatunk. Még egy-két pillanat, még látjuk őket, de már egyre halvá­nyabban, aztán csak a képük marad meg bennünk, amely összekeverik a horizonton még fel-felbukkanó ezüstku- polájú templom szürkén csil­logó fényével . . . így történt, akármennyire is hihetetlen ez. Előző este, mi­kor újságírók jelentek meg nálam, hogy nyilatkozatot ad­jak nekik ottani tapasztala­taimról. játszi könnyedséggel szaladtak ki belőlem a szavak, amelyeket azóta a Lenyinszko­je známja is leközölt. Ezeket mondottam: Lehetetlen szavakkal ecse­telnem azt a sok örömet, amelyben itt volt részünk Legszebb álmunk valósult meg — voltunk a Szovjetunióban, amelynek hős fiai szabadítot­tak fel bennüknket amelynek a nyelvét, kultúráját tanítjuk hallgatóinknak. Bárhol is jár­tunk — főiskolán, vagy al­sóbb fokú iskolákban, gyárak­ban és üzemekben, parkok­ban, vagy csak egyszerűen szerte az utcán, szovjet embe­rekkel beszélgetve, mindenütt arról győződtünk meg. hogy a szovjet nép őszintén szeret bennünket, hogy lázasan építi hazáját, építi és szépíti váro­sait és falvait, házakat, gyára­kat, kórházakat és iskolákat emel a szovjet nép, amely erős ,hatalmas és a béke lel­kes híve. Annak ellenére, hogy mi csak az egri pedagógiai főis­kolát és nem az egész magyar népet képviseltük, állandóan éreztük, hogy a jeleciek rop­pant meleg üdvözlése elsősor­ban neu, nekünk, hanem az egész magyar népnek szólt, amely éppen a Szovjetunió segítségével építi ma a szo­cializmust. Egy másik újságban „Fe­lejthetetlen napok” címen je­lent meg nagyobb cikkem. Mert valóban felejthetetlen az a szerető gondoskodás, amellyel Jelecben mindenütt körülvettek bennünket. Mikor autóbuszunk búcsúzáskor a vonat felé tartott — locsoló­autó haladt előttünk, nehogy beporozódjunk. Arra a két és fél napra, amíg ott voltunk, borbélyt rendeltek oda, aki a nap bármely időszakában in­gyen rendelkezésünkre állt. Volt is nagy keletje, — mert a borbély egy szép, fiatal lány vplt! Még odaérkezésünk előtt a sajó nagy helyet biztosított a küldöttségünkkel kapcsola­tos tudósításoknak. Ismertet­ték Eger város múltját a fő­iskola szervezetét, könyvis­mertetést közöltek Gárdonyi regényéről, az Egri csillagok­ról, helyet adtak hallgatóink egyes jellegzetesebb levélrész­leteinek és felhívásokkal for­dultak Jelec dolgozó népéhez, hogy méltóan fogadják a ma­gyar küldöttséget. Késő este volt már, mikor hazafelé indultunk, de a gye­rekek alig akartak elengedni bennünket. Jelvényekért ost­romoltak bennünket, de ami­kor ez is elfogyott, kopejká­kat nyújtottak felénk, hogy cserébe adjunk nekik magyar pénzt emlékük Szerencsére volt még néhány forint apró pénzem, mind elosztogattam es nagyon-nagyon sajnáltam azokat, akiknek már nem ju­tott. Több szovjet elvtárs bekí­sért bennünket, hogy ők is részt vegyenek azon a rendez­vényen, amelyen a városi parkban küldöttségünknek kellett a műsor szerint talál­koznia a város egész ifjúságá­val. A minap pedig kezembe ke­rült Alla Klokovának Zbiskó- néhoz írott legújabb levele. Azt írja, hogy az egész főis­kola lázban van, mindenki ötösre akar vizsgázni, mert csak így van remény arra, hogy bekerülhessenek az Eger­be induló küldöttség tagjai közé. Neki pedig eddig még csak négyesre sikerültek a vizsgái. Borzasztóan izgul, mi lesz ő vele? . . . Ö volt a le­velezés elindítója és a végé« még ő marad otthon. De nem hagyja magát — írja —. min­den erejét latba veti, hogy a további vizsgáit már nagyobb eredménnyel tegye le. Azt ír­ja továbbá, hogy egy negyed­órára lakik az iskolától, de mostanában mindig legalább egy félórájába telik, míg ha­zaér, mert útközben állandóan megállítják és felőlünk érdek­lődnek nála. Azok az autók, amelyek annak idején a főis­kolára vittek bennünket az állomásról, még most is ugyanazokkal a kis piros és piros-fehér-zöld zászlókkal szaladgálnak. És szorgalmasan hordják azok a fiúk és lányok is jelvényeiket, akiket mi ajándékoztunk meg annak ideién DISZ, MSZT és külön­böző magyar sportjelvények­kel. A derék jeleciek nem fe­lejtenek el bennünket. Mi is a szívünkben őrizzük őket és szorgosan készülünk a szep­temberi boldog viszontlátásra. Dr. Bihari József tanszékvezető főisk. tanár.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom