Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-14 / 55. szám

1950. július 14. Szombat

NÉPÚJSÁG

3

Kutatómunka, mely több elismerést érdemel

HAZUDNÉK. HA azt mondanám, hogy nem érezzük jól magunkat itt a Szűcsi dombok között. Van rendes lakóhelyünk, az ellátásra sincs panasz, úgy élünk mint a többi bányászok. Higgye el, örömmel dolgozunk itt, hisz munkánk igazán szép és érdekes. Különben is megszoktuk már mi ezt a vándoréletet. Szóval, nem panaszkodhatunk, nincs is miért . . ., de, de azért mégis van egy dolog, amit szeretnénk szóvá tenni Valahogy rosszul esik nekünk, hogy a pártszervezet felénk sem néz, talán azt sem tudja, hogy dolgozunk, létezünk-e egyáltalán. Az üzemi pártszervezet titkára még egyszer sem látogatott meg bennünket, de ugyanez a helyzet a járási és a megyei pártbizottságok illetékes osztályaival is. Igaz, mi sem kerestük a kapcsolatot, de azért mégis rossz érzés, hogy nem törődnek velünk.

Ezeket a szavakat Kótai István bányamérnök mondotta nekünk néhány nappal ezelőtt s érdemes ezen egy kissé elgondolkozni.

A szűcsi X-es aknában már négy hónapja dolgozik egy kis lelkes kollektíva, a Szénbányászati Kutatóintézet munkatársai. Joggal nevezhetjük őket az új technika harcos úttörőinek. Kísérleti munkájukkal a szénbányászat egyik égető szükségletét, a gyorsvágathaj- tás problémáit igyekeznek megoldani. S rögtön hozzá is tehetjük, sikeresen. Kótai főmérnök vezetésével március 26-a óta dolgozik itt ez a csapat. Ezen a napon mart bele először F 4-es gépük a szénfalba, és azóta már 800 métert haladtak előre a IV-es front duplaszelvényű főszállító vágatának előkészítésénél. A kutatóintézet munkatársai által módosított F 4-es igen jól állja a próbát. Az új gépszerkezet a szakszerű kezeléssel május hónapban például 304 métert halad előre, s ez országos rekordteljesítmény a gépi előváj ásban.

Rekordteljesítmények, országos sikerek születnek itt nap, mint nap, s már csak ezért sem helyes, hogy pártszervezeteink jóformán tudomást sem vesznek a kutatóintézeti csapat munkájáról. Nem arról van szó, hogy nincsenek tisztában a kutatómunka jelentőségével, vagy nem ismerik eredményeiket A taggyűléseken, pártnapokon bizonyára sokat beszélnek az új technikáról, s úgy érzik, ennyi elég is. Megtették kötelességüket, foglalkoztak az új technikával De addig már, sajnos, nem jutottak el. hogy munka közben keressék fel a kutatókat, megismerjék őket közelebbről a munkájukat, s ahol szükség van rá, ott pedig segítsenek. A kutatók igénylik, sőt várják a párt segítségét s igazán érdemes felfigyelni erre a munkára.

Az F 4-es géptípus közel öt

éve dolgozik a lignitbányákban, de sajnos, nem mindig a várt sikerrel. A számtalan üzemzavar és géphiba miatt sok esetben többet állt, mint dolgozott. A kutatóintézet módosításokkal, átalakításokkal igyekezett megszüntetni ezt az állapotot és Kobolka Alajos főmérnök, valamint több, tapasztalt gépkezelő és vájár elgondolása alapján készítették el ezt a tökéletesített géptípust, amely most jelenleg itt Szűcsiben dolgozik. Kezelői az ország legjobb szakemberei. Tódor Lajos gépmester készséggel tájékoztat arról, milyen is az új átalakított gép.

Az új F 4-esen felére csökkentették a fejtőfej fordulatszámát. Lassabban forog tehát, de jóval üzembiztosabb. nem töri porrá a szenet és a régebbinél sokkal nagyobb a fogásmélysége. Átlagosan 35—40 centiméter mély fogásokkal, 8—10 perc alatt halad végig egyszer a szénfalon. így nem ritka a napi 20—22 méteres rekordteljesítmény sem. A gép nyomában pedig szép, egyenes vágat marad mindenütt Egyszerűsítették a gépen a régi hidraulikus rendszerű vezérlést, helyette a Kobolka-féle kupvezérlést alkalmazzák. Ma már alig akad üzemzavar az új gépen, már ismeretlen a fejtőfej és a csőtengely törés.

Érdemes megnézni, mit jelent a X-es aknának a kutatók munkája. A második ötéves tervben modem, korszerű bányaüzemmé épül az akna. Üjabb frontokat készítenek elő, s a szakmai terv szerint az idén csaknem 4200 méter előváj ást kell végezni. Ehhez ad nagy segítséget a kísérleti F 4-es. Kézierővel ilyen körülmények között a legjobb csapat sem tudna havonként 60—70 méternél többet előrehaladni. Az F 4-es gép kezelőinek véleménye szerint viszont nem lehetetlen még a 400 méteres havi eredmény sem. Sokat jelent az üzemnek az is, hogy ez a gép kevesebb műszakkal és körülbelül 150 ezer forintos munkabérmegtakarítással készítette el a IV-es front szállító vágatát

A KUTATÓINTÉZET emberei még néhány hónapot töltenek Szűcsiben és előreláthatólag ezt sem eredménytelenül. Jelenleg a gépüket javítják, ugyanakkor az övékéhez hasonlóképpen átalakítják a bányaüzem másik F 4-esét. mely jelenleg még a régi felépítés szerint működik. Tapasztalataik alapján saját gépükön is újabb módosításokat végeznek majd Szeretnének szélesebb lánctalpakat rakni a kerekek alá, hogy vizes talajon sem sü- lyedjen a gép. A kaparószalag helyett tartósabb gumiszalag beépítésével igyekeznek még tökéletesebbé tenni az F 4-est. Rövidesen újra munkához látnak, s még elkészítik a IV-es front légvágatát is Igyekezetük nyomán október 1-re termelőképes állapotban adják át az új frontfejtést rendeltetésének.

Sokoldalú és hasznos munkát végeznek még itt a kutatók), s fontos, hogy az üzem vezetősége és pártszervezete megbecsülje őket Gondoskodjanak arról, hogy a jó szakemberektől több idevaló vájár tanulja meg az új gép tökéletes kezelését. Nagy István, S|oós János és még többen idáig is jó tanítványoknak mutatkoztak s nagy hasznára válna az üzemnek, ha méltó utódai lennének a kutatóintézet gépkezelőinek.

Végül nem árt szóvá tenni a kis kutatócsapat tagjainak jogos panaszát, mely szerint nem tekintik őket bányászoknak. Nem, kapnak hűségjutalmat, nincs szénjárandóságuk és még néhány kedvezménytől elvonOTTHON,

Sok tanulságos cikket olvastam „Szép megyénk szép tájain” címmel. Az ember úgy érzi, megfogják a kezét és vezetik erre-arra, hogy lásson és tanuljon.

Én most szeretnék egy kicsit messzebb menni, megmutatni és megszerettetni egy várost. Az Alföldön van, az első termelőszövetkezeti város: Turkeve. Sokan ismerik, hallották a nevét, de közelebbit nem tudnak róla.

Bár nem egészen itt születtem, szülővárosomként szeretem. Itt születtek nagyanyáim, itt élt és dolgozott a nagyapám, innen indult neki az életnek, hogy verssel a szívében, kaszával, kapával a vállán, meghódítsa a világot és — nagyanyámat.

A város a Berettyó partján fekszik, tipikus régi, öreg alföldi város Nekem a szívemhez nőtt. Ide mindig hazajövök. Régi halottaim sírja, alázatos, melegszívű nővérem vár és a föld. mely nem tagad meg nem válik hűtlenné soha. Jó itt lenni! Az egyszerű, becsületes, dolgos emberek között. Végtelen megértéssel és szeretettel hallgatom dicsekvésüket, örömüket, panaszukat

A városban hallottam, hogy közvetlen a város mellett nagyszerű forrásvizet találtak. EreHelyesbítés

Lapunk július 11-i számának első oldalán közöltük, hogy a Heves megyei napok keretében 7-én nagyszauasú bált rendeztek a Strandfürdő területén. ahol tánczenéről, muzsikáról, ételről és italról a Park Szálló gondoskodott. Ez az utóbbi tény, amint már kiderült, téves információn alapult és nem felel meg a valóságnak. A cikk erről szóló része éppen ezért helyesbítve úgy hangzik, hogy tánczenéről, muzsikáról, ételről és italról az Egri Vendéglátóipari Vállalat gondoskodott

ták őket. Ez a különválasztás, — úgy érezzük —i jogos lenne, ha csak a Kutatóintézet tervezőire, irodai munkásaira vonatkozna. Valószínű, a rendelkezés túlzottan merev alkalmazásának tudható be, hogy a gyakorlatban a föld alatt dolgozó kísérletező emberek ilyen kedvezményelvonásokban részesülnek. Vajon ki érdemelné meg az anyagi és erkölcsi megbecsülést, ha nem ők, akik hónapokon át otthonuktól, családjuktól távol dolgoznak, fáradoznak az új technika meghonosításáért, s napról-napra aratják az újabb sikereket. Gondoljanak erre a pártszervezetek vezetői is, s akkor belátják. hogy valóban érdemes lesz őket felkeresni a IV-es front szállítóvágatában.

CSÁSZÁR ISTVÁN

TÜRKEVEN

detileg olajat kerestek, de jobb híján megelégedtek ezzel a forró, gázos, gyógyító hatású forrásvízzel is. Egyelőre még kiépítetlen kis fürdőhely, kezdetleges, de bízom abban, hogy rövidesen híressé válik és sok betegnek hoz majd üdülést, gyógyulást. A víznek gyógyító hatása van a reumatikus fájdalmakra.

A város különben csendes, alig látszik benne élet. Felülök egy kis vonatra, (olyan kis mozdonnyal, ami alig nagyobb egy gyuíásdoboznál), hogy elvigyen a várostól messze, egy tanyára, nővére- mékhez. Közben minden érdekel, mindent megfigyelek. Micsoda hatalmas, végeláthatatlan termőföld! Ez mind a Vörös Csillag Tsz-é.

Kimegyek a nővéremék okos, szőkehajú kislányával, hogy én is kukoricát kapáljak Látni szeretném itt az életet, hallani az embereket. Nem bánom meg. Úgy fogadnak, mintha én is ott éhlék közöttük. Egyszerűen, őszintén és emberséggel. Azt mondják, aki itt él és akar dolgozni, annak mindene megvan. Kérdem, hány tagja lehet a tsz-nek? A válasz: bizony itt annyian vagyunk, mint égen a csillag Ebben a mondatban dicsekvés és az összetartozás ereje érzik. Nekem szokatlan a munka, az égető napsütés, de hősiesen birkózom a kapával és jóleső érzés, hogy nem maradtam le.

20 éve lassan, hogy elkerültem innen, egy pillanatra szinte szégyellem, hgoy elhagytam ezt a földet, messze mentem, mert idegen tájak1, ismeretlen vágyak és szépségek, nagyobb darab kenyér után futottam, de aztán arra gondoltam, aki nem felejt, aki mindig visszatér, talán nem lehet rossz és hűtlen a szülőföldjéhez. Még visszajövök. S azt remélem, egy még nagyobb, még híresebb várost találok, ezután is jókedvű, megelégedett és szorgalmas embereket.

Sütő Gábomé, Hatvan

S? gazember cRófusz

gTjófusz osztályvezetőt el- helyezik szeretett osztálya éléről, — pontosabban felhelyezik, magasabb beosztást kap. Ezt onnan lehet tudni, hogy mindenki kedves hozzá, mindenki megpaskolja a hátát, hogy ne te ne, kis szerény amikor tiltakozik, hogy csak szó, terv még ez az áthelyezés. Egyszóval mindenki kedves, aranyos és behízelgő, mindenki azt bizonygatja, hogy voltaképpen ezt már ő régen megjósolta, várta és tudta, hogy egy ilyen Rófusznak valóban tem is itt a helye, hogy szégyen volna Michel Angélának széklábat faragni ■ . ., jó hasonlat mi, Rófuszkám? Hehe- he . . .

Rófusz ül az íróasztalánál és tűnődik. Tegnap még nem is volt olyan biztos az elhelyezésében, de ma . . ., hogy a többiek annyira bíznak benne, sőt már várták, hogy esküdtek rá... Hát szóval igen. Ez a hasonlat azzal a széklábbal nagyon is kifejező. Fejlődni kell, előre jutni, magasabb szinten alkotni a népért... És lágy mosoly terül szét az arcán, a magabiztos, a jövőjét tenyerén látó ember mosolya.

z ajtón udvariasan kopogtatnak. Boldogi lép be, szerényen bocsánatot kér, hogy zavarja Rófusz gondolatait (egy hete dehogy is kopogtatott volna), de csak azt akarja mondani, hogy... S ebből a „hogyból” egy merész vitorlafordítással átsiklik olyan vizekre, amelyeken ő maga már nagyszerűen tud lavírozni.

— Nézd, kérlek..., te most, hogy elmész Rófuszkám, szólhatnál érdekemben a főnöknek Tudod, hogy a lakásod épp jó lenne nekem, te úgyis kapsz, nem igaz? Szóval régi barátodnak megteszed, úgy-e?

S válaszra sem várva, öreg hajós módjára bízva a jó szelekben, szerényen, csendesen, de határozottan betette az ajtót maga után.

Rófusz újból a tervezés má- konyát szippantgatja a jövőből, amikor ismét nyílik az ajtó és Pápai lép be közvetlenül, barátian. és mereven nézni kezd, — Rófusz elé. Az íróasztalt nézi merően, szuggesz- tíven, hogy aki mögötte ül, úgy érzi, voltaképpen lopott holmi ez az asztal, ő csak méltatlan és jogtalan tulajdonosa s zavartan rágyújt egy cigarettára.

— Azt nézem ..., tudod .,., hogy az asztalod éppen jó lesz nekem. Éppen jó. Mondd, öregem, biztonsági zár van rajta, mert azt én nagyon fontosnak tartom?

— Van, — rebegi Rófusz. s

ebben a pillanatban legszívesebben Pápai ölébe tenné az asztalt. De nem teheti, mert az már elhagyta a szobát, magára hagyva a töprengő, tervező osztályvezetőt.

S ez így megy egész nap. írnokáéval nem lehet bírni. Rófusz tervez, de most már inkább csak reménykedik, mint bízik az áthelyezésben, lrnokné azonban egyenesen biztos, hogy már ő itt az osztályvezető Az új osztályvezető! Titkon gyakorolja a bemutatkozást is: „lmok Andrásné, osztályvezető” — s igen megelégedett, mert ez így együtt rendkívül jól hangzik. Törteli este beszélt négyszemközt Rófusszal, hogy miután most úgyis elkerül innen, szóljon az érdekében. hogy ő lehessen a propagandista, hisz eddig is menynyit segített ebben a munkában, ezt különben magának az osztályvezetőnek is tudnia kell.

’ mindenre Rófusz meg- adóan bólint, ígéri, hogy szól, intézkedik, közben fáj már a válla, annyit veregetik és sokszor úgy érzi, hogy ő a világ legtehetségesebb osztályvezetője, mert annyit dicsérik. És így telnek a napok, lassan már mindenki tudja, hogy Rófuszt felhelyezik, mert

úgye Törteli lesz az új propagandista, lrnokné az új osztályvezető, a lakás Boldogié lesz, sőt már az íróasztal is Pápaié. Rófusz már csak azért van itt, mert másutt még nem lehet.

És ismét telnek a napok, a kollégák sokkal idegesebbek, mint maga Rófusz, mert semmi újabb hír az áthelyezésről. Az idegesség érthető is. Ha Rófusz megy mindenki részesül elmenése áldásaiból, ha marad, ő mit sem veszít, lesz továbbra is osztályvezető íróasztallal, lakással, propagandista beosztással, amit meg kell mondani, most már bizony úgy lest, hogy csúnya módon ellopott, visszaharácsolt kollégáitól.

J'gy esős reggelen aztán jön az értesítés: az áthelyezés egyelőre tárgytalan. S este néhányan összedugják fejüket és soha nem tapasztalt egyetértéssel állapítják meg:

— Kell is ez a Rófusz a fenének. Nyálas, lehetetlen alak akit itt hagytak szépen, pont a mi nyakunkon. Szemtelen fráter.

S másnap úgy néznek rá, mint valami tolvajra, aki meglopta becsületes embertársait, megfosztotta őket azzal, hogy maradt, hogy él .

... a gazember Rófusz!

Gyurkô Géza

Est követeli meg

as igazság

Hibát elkövetni, — emberi dolog. Nagy munka, az ország, a jövő építése közben viszonylag könnyű is. De a hibák elkövetésének őszinte elismerése és kijavítása, gyorsan és határozottan, ehhez férfias erő, kemény elhatározás szükséges. Követtünk mi el súlyos hibákat az elmúlt években, különösen falun, ahol a helytelen politika következtében becsületes, földszerető, tekintéllyel rendelkező középparasztok százai kerültek a kulákok közé s viselték a még kulákokkal szemben sem mindenkor törvényes magatartásunk hátrányát és kárát. Súlyos volt a hiba, de ugyanilyen mély volt pártunk önkritikája, ^ s ugyanilyen határozott az intézkedés, amelynek nyomán most nálunk is felülvizsgáljuk és rehab.Utáljuk a méltatlanul kulákok közé sorolt középparasztokat

Az elmúlt hetek folyamán — s még napjainkban is — egyre több azoknak a középparasztoknak a száma, akik visszakapták becsületüket, megjelent a Miniszter- tanácsi határozat begyűjtési kötelezettségeik rendezéséről, s minden bizonnyal intézkedni fog a még meglévő anyagi roblémáikat illetően is. Nagyfügeden kilenc, Visz- neken hét, Adácson kilenc, Karácsondon — hogy csak néhány példát említsünk — hat középparasztot rehabilitáltak, a falu jogos megelégedésére. Nem egy középparaszt, mint a karácsondi Kiss József ezután lépett be a helybeli termelőszövetkezetbe.

A példák, a falu hangulata, az igazságérzet mind azt igazolják, hogy helyesen cselekedtünk, hogy nem is cselekedhettünk másképp, hogy az intézkedések nyomán megnőtt a párt súlya, tekintélye és befolyása. Mégis e kétségtelen és meggyőző erejű tények ellenére számos községünkben a merevség, szektánság tapasztalható a Központi Vezetőség határozatának végrehajtásában. A falu vezetői, számos kommunista tekintélyének lejáratását látja az igazságos intézkedés végrehajtásában. Sipos István elvtárs, a nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezet párttitkára egyenesen a leváltását kéri, mert mint mondja, „eddig ellenük harcoltam, most értük harcoljak? Hogy jön ez ki?" S ez nemcsak Nagyfügedre jellemző, eléggé általános, s kétségkívül emiatt folyik a megyében nagyon is adminisztratív vonalon a középparasztok rehabilitása. Pedig politikailag is harcoltunk ellenük.

Első pillantásra érthető, legalább is megérthető ez a merevség. Á községi párttitkár, a községi tanácselnök áll legközelebb a faluhoz. Ö hajtotta végre a felsőbb szervek határozatait, utasításait, ő állt szemtői-szembe a ku- lákká lett középparaszttal, s neki kellett végrehajtani olyan intézkedéseket, amelyekkel az adott esetben kezdetben talán maga sem értett egyet. Most meg?.,.. Az igazság azonban az, hogy a párt politikájának helytelenségéhez, a parasztpolitika elferdítéséhez minden kommunista, minden vezető felülről lefelé egyaránt hozzátette a ntaga cbulusát. És most, hogy a párt legfelsőbb szerve, a Központi Vezetőség hozzáfogott a h bák kijavításához, ugyanúgy minden kommunista kötelessége felülről lefelé a maga területén ugyanezt tenni.

Ez az érem egyik oldala. A másik, hogy az emberek megtanulták azt becsülni, aki — különösen, ha nem önös érdekei miatt — elkövetett hibáit ősz ntén, becsülettel elismeri és teljes szívvel, akarattal dolgozik azok kijavításán. Ez nem lejáratja, ellenkezőleg, növeli a falu vezetőinek tekintélyét, becsületét. Miért szégyenkeznénk azon, hogy igazságot teszünk? Mióta szégyen az igazság?

Az effajta megindokolható, de elfogadhatatlan szégyenkezés az oka, hogy a középparasztok rehabilitációja sem úgy történik sok helyen, ahogy pártunk politikája, a XX. kongresszus tanításai megkövetelik. Nem egy helyen — mint például a füzesabonyi járásban — a járási tanács leadta a községeknek azoknak a névsorát, akik szerinte nem kulákok. Honnan tudja azt a járási tanács, hol a b ztosíték arra, hogy csak azok nem kulákok, akiket ő nem tart annak, vagy nincs-e azok között is ku- lák, akiket középparasztnak nyílvánít?

Falugyűlés, az egész falu együttesen képes ezt Igazán eldönteni, a falu. amely ismeri, évtizedek óta ismeri azt, akinek sorsa felett dönteni kell. S a falugyűlés olyan ritka, mint az a bizonyos fehér holló. Pedig az Ilyen gyűlések, az igazság teljes felderítésén, a járási szervek vizsgálatának törvényesítésén és ellenőrzésén túl arra is jók, bogy politikailag, erkölcs.leg az egész falu előtt nyilvánosan adjanak igazságot azoknak, akiket majd ilyen nyilvánosan soroltak a kulákok közé az elmúlt évek folyamán. Ezt követeli meg az igazság.

A kulákok felülvizsgálata, a középparasztok rehabilitálása folyamatban van. Adva van tehát a lehetőség, hogy a merevség felszámolásával, az egész falu segítségével adjanak teljes igazságot azoknak, akiknek jár, s fellépjenek azok ellen, akik saját terveik megvalósítására szeretnék felhasználni a párt intézkedéseinek végrehajtását.

Két halálos baleset

Ahogy az újságok és a Rádió is hírt adott már róla, Egerben a Bajcsi-Zsilnszky utcában halálos baleset történt kedden délben. Az Eszakmagyarországi Áramszolgáltatási Vállalat három villanyszerelője az utcai közvilágítás javításán dolgozott. Délben, míg a másik kettő ebédelt, Lenkei János 23 éves villanyszerelő felment a 6 méter magas létrára és a biztonsági öv felkötése nélkül látott munkához. Falvésés közben megsértette a már beépített hálózatot, áramütést kapott, lezuhant és meghalt.

A szerencsétlenséggel kapcsolatban a vállalat igazgatója, Somogyi Ferenc a következőket mondotta: hoszabb idő óta nem fordult nálunk elő ilyen halálos baleset. Múlt évben volt egy, Szentistvánon (Borsod m.), de az nem saját hibából adódóan. Az orvos megállapítása szerint a rendkívül gyenge szív nem tudta elviselni a közepes áramütést. Többször hallunk kisebb balesetekről, mint horzsolás, kéz- és lábütés. Hogy ezeket is végleg megszüntessük, régebben pénzbírsággal sújtottuk a biztonsági-szabály ellen vétőket. Ugyanakkor bevezettük a havonként kötelező oktatást. Bizonyítani tudjuk, hogy a szerencsétlenül járt Lenkei elvtárs is részt vett ezeken a kiképzéseken, tehát ha- halálát csak hirtelen nemtörődömségének tudhatjuk be.

Sajnos, hogy saját kárunkból tanulunk, de ezúttal is felhívjuk dolgozóink figyelmét a biztonsági szabály pontos betartására, mert az elhanyagolása súlyos következményekkel járhat. Soha, egyetlen percnyi munkát se végezzenek a megfelelő biztosítás nélkül.

Július 5-én az egri állami gazdaság gépműhelyében Ádám Pál géplakatost szerelés közben áramütés érte. Ádám Pál azonnal meghalt