Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-14 / 55. szám

viiÂO miíTÁMi [GYtsùimm Al MDP i4£VES MEGYÉI B X. ÉVFOLYAM, 55. SZÁM aka (g mua 1956. JULIUS 14. SZOMBAT Közelebb a fiatalokhoz — Gyöngyösön is! Mondtuk már, — mondjuk ismét: felelősek vagyunk az ifjúságért, az utánunk jövő nemzedékért, amely olyan lesz holnapra, amilyenre ma formáljuk gondolataikat, világnézetüket, lelkivilágukat. Felelősek vagyunk, de nemcsak általában, az úgynevezett fő kérdésekben, ha­nem olyan problémák megoldásában is, amelyek sajáto­san a fiatalság problémái, és amelyet oly könnyen fi­gyelmen kivül hagynak a korán öregedett öregek. Munka? — ez kétségkívül a legfontosabb, évtizezre- dekkel ezelőtt, s ma is a munka teszi az embert ember­ré. De a munkához más is kell, különösen, ha fiatal az ember: vidámság, szórakozás, romantika, amely célt és értelmet ad a munkának, jellemet alakít, vidám és meg­elégedett embereket nevel. És ez nem valami másodran­gú valami... és mégis az: Gyöngyösön. Ebben a 35 ezer lakosú városban kereken négy és félezer DISZ-korú fiatal van, nem beszélve azokról, akik okkal és joggal vallják magukat fiatalnak. A Szer­szám- és Készülékgyárban az ott dolgozók túlnyomó része 18—24 éves. Sok hasonló korú dolgozik a bányában, a Váltógyárban és a többi üzemekben, de szép számmal akad parasztfiatal is a városban. S ezek nemcsak „ter­melni“ akarnak, hanem munkájukért és munkájuk után vidáman szórakozni, fejlődni, művelődni, — emberibb emberré válni. Történtek, — kétségkívül történtek — intézkedések a város vezetői részéről, a helyi DISZ-bizottság kezde­ményezésére, amelyek ezeket a jogos igényeket kíván­ják szolgálni. Az üzemi sport- és kultúrszervek, a városi ifjúsági székház létrehozása, legutóbb a Kisker. DISZ- szervezetének kezdeményezése, a balatoni táborozás, mindmegannyi biztató jel, hogy nemcsak érzik felelőssé­güket, de ennek tudatában cselekednek is a város erre hivatott vezetői. De ez mégis kevés, nagyon kevés. Olyan problémák megoldása akad el egyesek érthetetlen magatartásán, fia­talságot felejtő öregségén, amelyek bár látszatra nem nagy horderejűek, mégis ezreket ér'ntenek a városban. Itt van például a tánc ügye Amióta a világ világ, a fia­talság táncolt és táncolni fog, igen gyakran az öregek­kel együtt. Táncol és nemcsak csárdást, de tangót, ke- ringőt, foxot, sőt uram bocsá’, szépen és emberi módon rumbát is. De hol? Gyöngyösön m'ndhárom táncos szó­rakozóhelyen népi muzsika van, nincs egyetlen olyan szórakozóhely, ahol táncolni lehet. (Félreértés ne essék, akkor is szólnánk, ha egyetlen helyen se lenne népi mu­zsika.) Miért? Mert a városi pártb'zottság elitéli, kispol­gárinak bélyegzi az effajta igényeket, s attól fél, hogy ezzel tág teret nyit a kozmopolitizmusnak. S különben sem tartják ezt jelentősebb problémának, mert nem is­merik, de honnan is ismernék, amikor a „hivatalos” he­lyeken kívül bizony nem nagyon vetődnek el egy-egy pohár sörre, fröccsre. hogy maguk is meggyőződnének: népi zene mellett csak inni lehet, de táncolni nem. Egerben, a Népkertben sátortábort szerveztek az út­törőknek. Gyöngyös felett ott magasodik hazánk legna­gyobb, és egyik legszebb hegysége, a Mátra. Hány tá­bort, hány túrát lehetett volna már szervezni a fiatalok számára, akik nrnden bizonnyal örömmel vettek volna ebben részt. Mégis csak a mátrafüredi DISZ-szervezetnek jutott eszébe két kirándulást szervezni szűkebb hazája megismerésére, ötlet, leleményesség, a fiatalok vágyai­nak, álmainak nem kellő ismerete okozza, hogy olyan sok az utcán tétlenül ténfergő fiatal fiú és lány. Ott az ifjúsági székház! De annak meg bizony nincs gazdája (itt szokott egyébként egy héten egyszer-kétszer tánc lenni), és gyakran még a villanyszámla kifizetése is gondot jelent. Egy rozoga ping-pong asztal, két sakk, egy billiárdasztal és egy rádió — semmi több a város sok-sok ezer fiatalja számára. A kevésnél is kevesebb. És mi van a parasztfiatalokkal, akikről még azt sem tudja a városi DISZ-bizottság, hogy mennyien vannak? Jó, most van a munka nagyja a mezőgazdaságban, de utána és ünnepkor hol szórakoznak, mik a vágyaik, ter­veik, mi a véleményük az életről, a jövőről, ez bizony fehér folt a térképen. S mi van az általános isko'át el­végzett fiatalokkal, akiket nem megfelelő eredményeik miatt nem vettek fel a gimnáz'umba, s nincs megfelelő hely számukra a város, vagy a megye MTH intézeteiben sem? És a most érettségizettek egyrészével, akik hasonló helyzetben vannak? Hogy töltik az idejüket, mivel, ki foglalkozik velük mikor n’ncsenek a szülői házban? Olyan kérdések ezek amelyekre még nincs megnyugtató válasz. Pedig az utóbbira majd félezer fiú és lány várja a választ. Ezekkel foglalkozni, egyrészt megoldást találni Jövő­jüket illetően, másrészt törődni jelenükkel, szórakozá­sukkal, nevelésükkel, emberi, erkölcsi fejlődésükkel, rendkívül fontos feladat, — a párt, a DISZ, a tanács, az „öregek“ feladata itt Gyöngyösön, de másutt is. Minde­nütt! Sokat, nagyon sokat tett ez az ország a fiatalságért. Annyit, mint amennyit eddigi történetünk folyamán együttvéve sem. De mindez nem kötheti be szemünket, a város vezetőinek szemét sem: nincsen még minden rendben ezen a téren, sok, nagyon sok a tennivaló. Meg­értő szív, szeretet, hozzáértés kell ehhez és még egy: kö­zelebb a fiatalokhoz, az élethez, amely épp olyan őszin­tén tárja fel a bajokat mint az örömöket. S az egyikből tanulni, a másikból erőt meríteni egyforma kötelessége Gyöngyös város vezetőinek. Széntermelés bányafa nélkül Petőfinányán már régóta kí­sérleteznek a bányafa nélküli széntermeléssel, az acélpajzsos biztosítással Az üzem műszaki vezetői — a helyi geológiai vi­szonyokat figyelembe véve — a legjobb bányászok segítsé­gével folytatnak kísérleteket az acélpajzsok vontatására. Az eddigi tapasztalatok alap­ján nemsokára újra munkához látnak. A tröszt gépműhelyé­ben most javítják és új mun­kára készítik elő a biztosítás­hoz szükséges acélpajzsokat. Augusztusban és szeptember­ben már két bányaüzemben, Petőfi altárón és a Gyöngyösi XII-es aknában 30—30 méte­res fronton megkezdik az acél­pajzsokkal való biztosítás újabb kísérleteit. A jövő évben már két teljes nagyságú fron­tot akarnak művelni ezzel az új eljárással és így igen sok bányafát takarítanak meg nép­gazdaságunk számára. 254 holdon 18,6 • mázsás átlagtermés A hevesi állami gazdaságban befejezték az őszi és tavaszi árpa aratását. Az idén is gaz­dagon fizetett az árpa, 254 holdon 18.6 mázsás termésátla­got értek el. Volt azonban egy 62 holdas olyan táblájuk is, ahol meghaladta a termésátlag a 22 mázsát. A napokban hoz­záfogtak a búza aratásához is. Száll a hinta.. Sorol a másodvetés a hevesi járásban A hevesi járásban befejezés­hez közeledik az árpa aratása, s aratják már mindenütt a bú­zát is. Az aratással egyidőben végzik! a tarlóhántást s az eke nyomában vetőgép jár. A Bo- conádi Petőfi termelőszövetke­zetben már másodszor kapál­ják a takarmánykeverék he­lyébe vetett kukoricát. Az ár­pa tarlóba 15 holdon silóku­koricát vetettek. A tamamérai Alkotmány termelőszövetkezet­ben már sorol az árpatarlóba vetett másodnövény. Csehszlovák vendégek érkeznek a Hatvani Cukorgyárba Kedves vendégek fogadására készülnek a Hatvani Cukor- és Konzervgyár dolgozói. A napokban csehszlovákiai test­vérvállalatuk, a Diószegi Cu­kor- és Konzervgyár tíz tagú küldöttsége érkezik üzemük­be. A két vállalat ugyanis szo­cialista szerződést kötött, s en­nek keretében történik a ta­pasztalatcserelátogatás. A cseh­szlovák vendégek egy hétig tartózkodnak Hatvanban és ta­nulmányozzák az itteni mun­kát, majd rövidesen a Hatvani Cukor- és Konzervgyár, vala­mint a célgazdaság munkásai­ból, legjobb szakembereiből álló csoport tesz látogatást Dió­szegen. A tervek szerint a cu­korfeldolgozási idény alatt szakmunkásokat is cserélnek majd mindkét üzem legjobb szakembereiből. A Heves megyei napok alatt jól forgalmaztak az egri kereskedelmi vállalatok A Heves megyei napok so­rán Eger kereskedelmi vállala­tai gondoskodtak arról, hogy az idesereglő látogatók jól érez­zék magukat. Ételről, italról bőségesen gondoskodtak. Ezt mutatja a fogyasztás is. A Vendéglátóipari Vállalat sát­raiban és étttermeiben tíz nap alatt 3000 pár virsli, 150 kilo­gram kolbász, 100 kilogram debreceni, 30.000 darab cuk­rászsütemény, 25 mázsa fagy­lalt, 8000 darab szendvics, 100 kilogram húsból készült laci- pecsenye, 3000. hektoliter sör és 50 hektoliter bor fogyott el. A Vtendéglátóipari Vállalat össz­forgalma meghaladta a 150 ezer forintot ezekben a napok­ban. Nagy forgalma volt az Üzem­élelmezési Vállalatnak is Itt 820 adag lacipecsenyét, 180 adag sertéskolbászt, 460 darab lángost. 100 darab vagdalt húst, 930 pár virslit, nyolc hek­toliter sört, 2200 pohár málnát szolgáltak ki a fogyasztóknál^ A Vendéglátóipari és Üzem- , élelmezési Vállalat mellett nagy forgalmat bonyolítottak le az abasári, visontai, gyön­gyöshalászi és verpeléti boro­kat mérő borkóstolók is. Hat rcuttgómííhely járja a határt Afegveszerte tart a kenyérga­bona aratása, cséplése. Jelenleg 19 kombájn, 70 aratógép és mint­egy száz cséplőgép dolgozik a tsz-ek és a gazdák szérűjén. Gép­állomásaink tervszerű munkával segítik a gabonatermés gyors be­takarítását. A napokban hat moz- góműhelyt helyeztek üzembe. Az esztergapaddal, pótalkatré­szekkel s egyéb szükséges szer­számokkal felszerelt műhelyko­csik a nagy nyári munkák ide­jén éjjel-nappal járják a földeket és ahol géptörést, vagy egyéb hibát találnak, helyszínen javít' ják ki. A kombájnokat külön kár- mi! hell y el szerelték fel, kisebb csavartörések miatt nem kell órákat állnia a gépnek, könnyű­szerrel kijavítják. Gépállomásainkon a gépek gondos karbantartásával és jó ki használásával legalább öt nappal mesTövidítik az aratás-cséplós idejét. Piaci*a került az első paradlcsomszálIHmáii; Hatvan környékéről szövetkezetek és az egyéni gaz­dák leszedve az első paradioso mot, kedden délután a megyei mezőgazdasági termékeket ért& kesítő központ telepéhez vitték, amely húsz mázsát vásárolt fel és küldte a budapesti és környéki piacokra. Hatvan, Hort Csány és Ecséd környékén az idén is közel öt­ezer holdon termelik a kiváló fajta országszerte híres paradicso­mot. A korán kiültetett, gondo­san öntözött és ápolt növénye­ken az elmúlt napokban megé­rett az első termés. A termelő­17-én érkezik csak a Praha Cirkusz A Magyarországon vendég­szereplő csehszlovák cirkusz olyan sikert aratott Miskolcon, i hogy előadásait prolongálták és csak a tervezettnél később érkezik Egerbe. Első előadása így hát nem 13-án, hanem 17-én este lesz a Foglár-kert­ben. A határj áró ember csak de­rűs szívvel tud elmenni a gyön­gyösi Kossuth Termelőszövet­kezet földjei mellett, olyan gondozottak, olyan sokat ígé­rők. De aki a helybeli Dózsa Tsz földjeit keresztezi határjá- ró útjában, ugyancsak elönti a méreg, a szégyenkezés — az utóbbi a szóvetkezetbeliek he­lyett. Majd kétholdas cukorré­patábla, amely ki sincs egyel­ve, 15 hold kukorica, ahol nin- den fészekben még csokorban van a sárguló, küszködő nö­vény. S most július van, nem egy termelőszövetkezetünk már a harmadik kapálást vég­zi. Ez bizony szomorú dolog. Az egyetlen cukorrépa, a ku­koricaföldek minden civakodó szónál hangosabban hirdetik, hogy ebben a termelőszövetke­zetben nincs egyetértés, nincs fegyelem, hogy a vezetés — ha Itt kell segíteni lehet egyáltalán erről beszélni, olyan, mint a lekvár. Tavasz- szal még 84 tagja volt a szö­vetkezetnek, ma már csak 65, elmentek a veszekedés vita miatt, elmentek amiatt, hogy két hónapban egyszer, csak úgy szemre írják be a mun­kaegységet. A meglévő tagság fele is jó, ha három napot dol­gozik a szövetkezeti földön, napszámba jár, hogy pénze le­gyen, mert a szövetkezet nem ad előleget hogy kitartása le­gyen a túlnyomórészt agrár­proletárokból álló tagoknak. De hogy is adhatna, ha nincs miből, hisz a tagság nem dol­gozik úgy, hogy adhasson . . . önmagába visszatérő kör ez Nincs egyetlen középparaszt sem a szövetkezetben, aki szakértelmével, évtizedes föld­szabta fegyelmével segítene a nehézségek leküzdésében. Komoly bajok ezek, ame­lyekkel a városi pártbizottság, a városi tanács egymaga nem tud megbirkózni. De hát tud, róla a Megyei Tanács Mező- gazdasági Osztálya és segít?! Tud, de nem segít. Ebben a termelőszövetkezetben tavasz óta nem volt ugyan egyetlen instruktor sem, vagy ha volt, elmenekült s még a pártbizotb ságot is kikerülte Mert itt sok a baj, itt alapos hozzáértés és segítés kell, — nem vádolunk — ta­lán ezért. Annak örülnénk, ha nem volna igazunk, s közben a vá­ros vezetőivel karöltve, a me­gyei igazgatóság szakemberei- megoldást találnának a Dózsa- szövetkezet ügyében, amely- nem egy szövetkezet, hanem az egész mozgalom, a fejlesz­tés ügye . . . (gy. .ó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom