Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-11 / 54. szám

1956. július II, szerda NÉPÚJSÁG 5 Lesz-e közös állattenyésztésük a besenyőtelki termelőszövetkezeteknek? Sok mindenre jó a tsz láto­gatás. Jó arra, hogy a meghí­vottak körülnézzenek, jobban bepillantsanak a csoport éle­tébe. Mindezek mellett kölcsö­nösen tapasztalatátadást jelent, mert a megbeszélésekből egy­aránt hasznos tanulságokat vonhatnak le a vendéglátók és a vendégek. De ezek mellett van másik nagy jelentősége is: sokszor döntő változást hoz az összegyűltek jövőbeni munká­jában, életében. Sokan éppen a tsz látogatás után határozzák el, hogy közösbe lépnek, vagy ha eddig is ott voltak, most na­gyobb területen használják a gépeket, vagy jövőre növelik a kertészet területét. S arra is van példánk, hogy a tszcs ta­goknak a tsz látogatás adott ilyen gondolatot: miért ne lehetne nekünk is közös állat­állományunk? Ez a kis beszélgetés, ami most következik, a besenyőtel­ki Szabad Föld termelőszövet­kezet látogatási napján hang­zott el. Sokan voltunk, az ebé­det csak két csoportban lehe­tett megenni. A többieket vártuk kint az udvaron és a tornácon álldogálva — Mennyit kacérkodik ez a nap — jegyezte meg valaki, hogy már elindítsa a beszél­getést. Csakugyan, megint fel­hőfátyolba burkolódzott s sűrű fátylát egyre teregette szét az égbolton. Már nemcsak suga­rát, de még az ég kékjét is irigyelte tőlünk. Közvetlen mellettem a két helyi tszcs elnöke könyökölt, persze nem véletlen, hogy ép­pen ők. Keveset hallottunk ró­luk eddig, s igyekeztem köze­lükbe férkőzni egy kis beszél­getésre. Vass János a Béke, Tuza János meg az Előre Tszcs-t vezeti, irányítgatja né­hány év óta Úgy élnek ők, úgy rendezték be gazdaságukat, ahogyan az alapszabály előír­ja. Az Előre 27 tagja 180 hold földjét, a másik 22 emberrel a 82 holdas táblát közösen meg­szántja, ősszel, vagy tavasszal, aszerint, mit számít bele vetni. Aztán, ha lehet géppel művel­ni, ezt is közösen végzik, bár határvonal választja el a ta­gok földjét egymástól. Közös a beadásuk — ezzel mind a ketten példamutatóan rendben is vannak — ősszel van osz­tozkodás. Mégis más ez. mint az igazi közös gazdálkodás. Egy miatt, és éppen ez a jö­vedelem, ami itt nagyon vál­tozó. Lehetne azzal tromfolni, hogy egy termelőszövetkezet­ben sem kap mindenki egyfor­mán 25 mázsa búzát, meg más­félmázsa cukrot, csakhogy erre azt felelnék, hogy ott igazán rajtuk múlik, miből, mennyit kapnak. Itt viszont nem. — Nálunk — mondja Tuza János — négy kategória van. Annak idején, amikor „egybe­keltünk”, 1952-ben, ki mennyi földet bírt megdolgozni, annyit kért a közösből. Tíz. nyolc, öt és három holdakat Ezen a ré­szen gazdálkodnak. Amikor ép­pen kedvük tartja, akkor van­nak benne Csak rendbe le­gyen, mert azt én gyakran megnézem. És amikor például aratás van, az összes termelt gabonát egybegyűjtjük, s min­denki megkapja a földjének megfelelő részt. Még az a sze­rencse, hogy ilyenkor holdan- kint egyforma átlagot tekin­tünk, így akinek silányabb lett a gabonája, az is jól jár. Vitatható, hogy mennyiben szerencse ez így, ösztönöz-e a magasabb termésátlagokra. Miért kap 12 mázsát holdan- kint az a tag, aki 18 mázsát termelt? — Szóval én eddig elége­dett vagyok, úgy látom a töb­biek is. Tavaly is 13 ezer fo­rintot hozott csak a dohány, lett 19 mázsa búza, nyolc és fél mázsa árpa, nem kívánok én többet. Akik az udvaron csoportosul­tak, már majd mind mellénk csalogotta a kíváncsiság, ugyan miről beszélgetnek. Lett aztán béleszólás éppen elég. Ki-ki saját belátása szerint érvelt az eddig hallottak mellett, vagy ellen. — Milyen az állattenyész­tés, hány tagnak van számos állata? — Igazán soknak. Mindjárt kezdhetjük velem — így szólt a szívesen társalgó Tuza. míg a másik elnök és a többiek is belekapcsolódtak. Valóban jól élhet s előrelátó gazda lehet, ha a 15 literes tehén mellett üszőt is tart s bikát is hizlal. — Mindenkinél így van? — Nem! Ez váratlan kérdés volt, egész meglepődtek. De­hogy is van így. Akinek há­rom holdja van, annak egy te­hene sincs, meg nem is igen lesz. özvegy Molnár Albertné- nál, Vereséknél, de még az öt holdas Rab Antaléknál sem, mert nincs aki gondozza a jó­szágnak meg az kell. Éppen elég felnevelni, s kihízlalni a disznót, Rabék is inkább elad­ták a jó takarmányt, a vörös­herét. Mire tartogassák. — Engem bánt a dolog — mondja Tuza. A tsz-é alaku­lásról elég sokat beszélgettünk már ,a tagok is helyeslik, de éppen olyan akadályaink van­nak, mint a közös állattartás. Nincs istálló, nincs takarmány, nincs legelő, nincs megértés, segítés. Tanácstag vagyok — mondtam én már gyűléseken, hogy a Tápé-puszta legelőjét nekünk adhatnák, ez sokat pótolna a takarmányban, mert így nagyon kevés terem. Meg jó lenne valahol, ahol intéz­kednek is, az istállóról szólni. Hát hová kössük a teheneket, ha behozzuk? Nem lehet is­tálló nékül ilyesmiről beszél­ni. „Majd tán az ősszel!” Ha ősszel nem, tavasszal, ha akkor sem, nyáron, de lehet, hogy télen kerül rá a sor, — nem az óvodában vagyunk. Ezek a tszcs-k a látogatáskor elmondták, mennyire eredmé­nyesnek látnák a közös állat­tartást, mit jelentene ez a na­gyobb és igazságosabb jövede­lemelosztásban, szóval Idején való lenne az előbbre lépés. Takarmányban biztos segíteni tudnak a többi termelőszövet­kezetek is, a legelő és az is­tálló elintézésében pedig le­gyen nagyobb megértéssel, többb támogatással a tanács. ' D. M. Akikre büszkék vagyunk Bartha Rozália, a Heves me­gyei Vasipari és Gyermekko­csikészítő Vállalat kiváló kár­pitosa. Fazekas Gyula, az egri La- katosárugyár művezetője. Ki­váló dolgozó, többszörös újító. Cseresznye Sándorné, a szak­ma kiváló dolgozója, a Heves megyei Vasipari és Gyermek­kocsikészítő Vállalat kiváló dolgozója. A szövetkezei- agronómusa . . . Olyan elkeseredéssel lépett be az iskola kapuján, ahogy csak a 14 éves fiúk tudnak elszontyolodni, mikor az életbe tett első lé­pés nem úgy sikerül, ahogy tervezik. Gé­pészmérnök akart lenni s átirányították a Mezőgazdasági Technikumba. De a bánat nem tartott sokáig. Mire véget ért az első esztendő, úgy érezte, nem is választhatott volna jobban, s mire befejezte a techniku­mot, sok társával együtt azt tartotta, nem is lehet szebb a munka annál, hogy ugyanazt a darab földet évről-évre gazdagabban ter- more kényszerítsék) Az első esztendőt az iskola után a pétervásári gépállomáson töl­tötte. aztán hazakerült Egerbe körzeti agro- nómusnak Az egerszóláti Vörös Csillagot, és a demjéni December 21 termelőszövetke­zetet bízták rá. Mi tagadás, elég bizalmatlanul nézegették a demjéniek az új agronómust, alig múlt 18 éves, túl fiatalnak találták. De a bizalmatlanság nem tartott sokáig. Az első hónapok után látták, ha fiatal is, érti a mes­terségét s ami fontos, szereti a földet. Mire letelt az esztendő, úgy megszerették, mint a saját fiúkat, s mikor úgy döntöttek a gép­állomáson, hogy mind a két tsz önálló ag­ronómust kap, a demjéniek azt kérték: Pászti András maradjon náluk. Nincs is okuk megbánni, jól választot­tak, mikor a fiatal agronómust maguknál tartották. Lelkiismeretesen dolgozik. Az ó érdeme is, hogy az idén — ahogy számol­ják — jóval 14 mázsa felett lesz a holdan- kénti búzatermés, az őszi árpa meg leg­alább 17 mázsát hoz. Persze, ne gondolja senki, hogy könnyű ezeket az eredményeket elérni. A fiatal ag- ronómusnak sokszor kell megmérkőzni a ré­gi szokásokkal, az öregek csalhatatlannak vélt tapasztalataival Minden újat, ami a szövetkezetben van, hosszú számolgatás, vita előzött meg A fiatal agronómus papíron próbálta bizonyítani igazát Volt, aki mellé állt, de a többséget csak a gyakorlat győzte meg. így volt ez a négyzetes vetéssel, a szé­naszárítás idején a rendsodróval, s míg két éve nem nagyon szívesen látott vendég volt az aratógép, az idén már követelik. Nemcsak kinn a földeken, az állatte­nyésztésben is akad munkája bőven a lelki- ismeretes tsz agronómusnak. Pászti András gyakori vendég az állattenyésztőknél is. S hogy kezdik a tehénállományt kicserélni jó tejelő egyedekkel, hogy a meglévőknél nőtt a fejési átlag, az az ő munkáját is dicséri. Ha kellett szép szóval, ha kellett az egész közgyűlés előtt bizonyította be, hogy egyik­másik állatgondozónál hiba van a gondjaira bízott jószágok körül. Az ő szavaira váltot­ták le a hanyag kanászt, s azóta, hogy a ser­téseket is úgy etetik, ahogy kell, ott is szebb az eredmény. Fiatal, alig 21 éves ember Pászti András. Jól végzi a dolgát. Minden eredménye bizo­nyíték arra is, hogy a mi fiataljaink komo­lyan veszik a rájuk bízott dolgokat Tervei: ősszel katona lesz, aztán szeretne nagyobb gazdaságba idősebb, tapasztaltabb agronó­mus mellett dolgozni, mert úgy érzi, sokat kell még tanulnia. Aztán egyetemre akar menni. Komoly, nagy tervek, de előtte áll az egész élet, van ideje a megvalósításukra A sárga kincs Monosbél község mellett, a Bükk erdőrengetegének szé­lén dolgozik a Talajjavító Vál­lalat több mint száz munkása. A faluból meredek út vezet fel a bányáig. Amíg fölér az em­ber, öt-hat megrakott dömper­rel találkozik. A dömperekben a homokhoz hasonló sárgás, agyagos, apró szemcséjű föld van. Még egy szusszanás, s máris megérkezünk. Előttünk hatalmas kúp magasodik, tete­jére fáradhatatlanul hordja a transzportőr a mészkőtartalmú anyagot. A két futószalag közül az egyik áll A szalag mellett tűz­rakás, körülötte szalonnát sü­tő, barnára égett arcú embe­rek Reggeliznek. A nem mesz- Bze lévő másik szállítószalagra öt fiú lapátolja a sárga kin­cset. Egyiküket valahonnan ismerem, legalább is úgy tű­nik Mind az öten az Egri Do­bó gimnázium tanulói. A mű­vezető mosolyogva mondja — Azzal a kéréssel jöttek hozzánk, hogy dolgozni akar­nak a nyáron. Semmi akadá­lya — mondtuk — s beállítot­tunk egy új szállítószalagot, ezen dolgoznak most. Van még egy másik brigád is, ők dél­után kettőre jönnek. Naponta 30—35 forintot keresnek, mi­kor, hogy dolgoznak. — Na, fiúk — fordult a Do­bós-brigádhoz — lehet regge­lizni. A gép megállt, a fiúk pedig letelepedtek, s kibontották a táskájukat Hozzáfogtak az evéshez. — Közben Filinpini László, a monos béli bányaüzem vezetője elárulta a sárga kincs titkát — Ezt a homokos, főleg mészkőből álló anyagot sava­nyú, szikes talajok javítására használják. Évenkint 7000 va­gonra valót termelnek ki eb- ban a bányában. Ennyi az üzem éves terve. Egy holdra 100 mázsát kell szétteríteni, majd beszántani. A beszántott talajavító anyag egy éven belül aszorbeállódik s a mész- szegény szikes talajt közömbö­síti, s könnyen megmunkálha­tó jó termeiőtalaj alakul ki — Mennyivel jelent ez több termést? — A kalászosoknál holdan- kint három mázsával, a kapá­soknál öt mázsával többet. Valóban ez a szemcsés mész­kőpor megérdemli a sárga kincs elnevezést. Robbantással kezdődik a munka. Ezután Sz. 80-as toló­lapos Sztalinyecek összegyűjtik egy csomóba szállítószalagra rakják, a szalag viszi a kőtörő­be, ahonnan a kipergő két mi- liméter nagyságú, viszonylag finom szemcséket ismét szállí­tószalag viszi tovább, pergeti a már kimagasló kúp tetejére A villanyszerelők egy új, most készített rostát kötnek be a villamoshálózatba mert a kő­törőgép nem mindig morzsolja össze olyan apró, finom porrá a kitermelt anyagot. A kúp mellett lapátosok pa­kolják szorgalmasan a döm­pereket. A dömperek pedig viszik az orvosságot a mészben szegény, savanyú földdel ren­delkező helyekre, az ország minden részébe. c(í>qiL (A a u tó lut izka /a úzvóí . . . Négy éve figyelem Balázs Sándor autóbuszkalauz mun­káját, az emberekhez való vi­szonyát. Sok ilyen kalauzra volna szükségünk Balázs Sán­dor hevesi lakos a Gyöngyös— Heves, Gyöngyös—Eger közötti úton teljesít szolgálatot. Látni kellene mindenkinek, hogy Balázs Sándort hogy fogadiák az utazók, az öregek, a diákok, a gyerekkel utazók Mindenki szereti, mindenki Sanyi bácsi­nak hívja. Érdekes megfigyel­ni, hogy az ő kocsijára senki sem tolakodik, tudják, ha egii lehetőség van, mindenkit fel­vesz. Mindig kedélyes, tréfál, udvarias. A gyerekkel utazókat először ülteti fel, s a nehezen mozgó öregeket majdnem fel­teszi a kocsiba. Tizennégy éve teljesít szolgálatot, szereti a munkáját és ez megmutatkozik abban, hogy két-három napos szolgálat után is, — noha lát­szik az arcán a fáradság — kedélyes. Dudás Istvánná Gyöngyös Pedagógusok kirándulása Petőflbányára és a Mátravídéki Erőműbe A közelmúltban 22 főből álló pedagógus csoport látogatta meg Petőfibányát és a Mátra- vidéki Erőművet. A jövő szak­munkásait, technikusait és mérnökeit képező pedagógusok ez alkalommal közvetlenül is megismerkedhettek az üzemek munkájával. Különösen mély benyomást szereztek hős bá­nyászaink munkájáról Petőfi- bányán, ahol megismerkedtek a bánya életének különböző ágaival. A bányában és az Erőműben is a legnagyobb készséggel álltak rendelkezé­sükre az elvtársak és hasznos útmutatásaikkal segítették őket, hogy minél, értékesebb tapasztalatokkal térhessenek haza. Az Erőműtelepen az üzem megtekintése előtt az ügyeletes főmérnök ismertette ' a centrálé egész működési fo­lyamatát. Megtekintették a széntároló medencéket, kazá­nokat, a turbina és a generá­torházat, valamint a vezérlő termet. Az itt szerzett tapasztalato­kat az új tanévben a résztvevő pedagógusok már értékesíthe­tik a tanítási óráikon Ezzel is közelebb jutottak egy lépéssel a politechnikai képzés megva­lósításához. A kirándulók nevében Ba­logh Viktória szakfelügyelő le­vélben mondott köszönetét a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt és a Mátravidéki Erő­mű igazgatóságának és azok­nak a dolgozóknak, akik út­mutatásaikkal értékessé tették ezt a kirándulást c4z. tí j élet úbjüJi KORÁN keljen fel, aki Ko­vács jegyző Andrással beszél­ni akar Hacsak kicsit is ké­sik, keresheti a hosszú leleszi határban. Még a mostani sze­szélyes időjárás sem akadá­lyozza meg, hogy feleségével együtt ki ne járjon a földjére, s mindig talál valami tenni­valót. Azok közé az emberek közé tartozik, akiket bárhová vet is a sors, bármilyen fordu­lat következik is életükben, nem szakítják meg a földdel való kapcsolatot, mindig visz- szavágynak a nehéz illatoktól terhes határba. Csak akkor érzik igazán jól magukat, ha a természettel megvívhatják az esztendőről-esztendőre vissza­térő harcot a mindennapi ke­nyérért. Életének voltak ugyan olyan szakaszai, amikor már-már úgy látszott, hogy mégis csak el kell hagynia kedves mun­kahelyét. Tarnaleleszen. — de országszerte is — hány paraszt kénytelen tanítatta fiát ipar­ra a múltban, csak azért, mert a legszorgalmasabb munkával sem tudott annyi földet össze­gyűjteni a nagybirtok vasmar­kának szorításában, amiből gyermekei jövőjét biztosítva látta vplna így került el Ko­vács j. András is 12 éves ko­rában hentes és mészáros inas­nak A kegyetlen inasévek em­léke még ma is élénken él em­lékezetében. Sokszor beszél ró­la fiának, aki jelenleg Ózdon dolgozik és levelező hallgatója a miskolci Villamosipari Tech­nikumnak. De a későbbi esztendők is sok hiábavalónak tűnő küzde­lemről beszélnek. Hiába igye­kezett többre, jobbra, az ak­kori rendszer nem engedte ki­bontakozni tehetségét Pedig még a Földművelésügyi Mi­nisztériumba is elment gazda­társai kívánságát tolmácsolni, de ott is visszautasításra ta­lált. Nem engedélyezték a ju­hászat beállítását kisgazdasá­gokban, hogy az csak a nagy­birtokon jövedelmező. Persze ennek ellenére megpróbálkoz­tak vele, és meggyőződtek ar­ról, hogy mennyire kifizető lenne, — csak hát olyan súlyos büntetéseket kaptak, ami miatt kénytelenek voltak abbahagy­ni. A FELSZABADULÁST, a földosztást együtt ünnepelte falujával. Most már elérke­zettnek látta az időt, hogy a paraszti élet szebbé-jobbá té­telét célzó tervei megvalósul­janak. Nagy lelkesedéssel fo­gott hozzá az olvasáshoz és a kezébe került könyvekből ha­marosan rájött arra, hogy csak egy út van a parasztság előtt: az összefogás, a szövetkezeti összefogás. Sok mindenen kel­lett azonban addig kereszt.ül- mennie, amíg maga is aláír­hatta a belépési nyilatkozatot. Tekintete elborult, amikor életének ehhez a szakaszához ért Hogy kissé rendszerezze gondolatait, feláll és behív a kertbe: — Jöjjön, nézze meg a cukorrépámat! Kertjében a különböző vete- mények olyan dúsan, kövéren nőnek, mintha üvegházban len­nének. A káposztát nemrégen palántálta, de már borulnak a levelei. A mák gubói egészsé­gesen gömbölyűdnek, ragyáso- dást még véletlenül sem látni rajtuk Zöldség, uborka, paradicsom — mind, mintha kiállításra készülődne. De a kétszáz négy­szögöles cukorrépa mégis fe­lülmúlja valamennyit. Gyöke­rei már most nagyobbak, mint tavaly három héttel későbbi Időszakban. Lesz vagy 30—35 mázsa ezen a kis darabon. S mindez a könyvek, a jó mun­ka, a korszerű eljárások ered­ménye. Ezt a nagy föld iránti szere- tetet nemcsak szűk kis parcel­láin szeretné gyümölcsöztetni. Már esztendőkkel ezelőtt érle­lődni kezdett benne a gondo­lat, hogy Tarnaleleszen is meg kellene valósítani a nagyüze­mi gazdálkodást. Elsők között volt, aki a tavasszal alakult tsz ajtaján kopogott, hogy ve­gyék be őt is a szövetkezetbe. Bár a tagság szívesen fogadta volna a jó gazda hírében álló Kovács J Andrást és többi társát, akkor azonban — ha méltatlanul is — nevük még ott volt a kulákok között. De hát ezen már túl van. Kellemetlen szakasza volt ez életének, azonban a párt jó­vá tette a múlt hibáit és ma már bátran szembenézhet min­denkivel. Hiszen saját falubeli dolgozótársai mondták ki róla, és még sok társáról az ítéle­tet: — Nem kulák, köztünk a helye! S alig hangzott el ez az íté­let. rövid idő múlva már ott voltak a belépési nyilatkoza­tok, — megtették az első lé­pést az új élet útján. őszig még saját gazdaságá­ban dolgozik Kovács j. András. Azonban figyelmesen kíséri a tsz életét is. Büszkén mutatja a szekérről — amivel lucerna- gyűjtésre megyünk — őszi ár­páját, de büszke akkor is, ha a közös egy-egy parcellájára mutathat. — Látja, ez a krumpli a tsz-é! Ilyet se sokat láttam életem­ben. Hiába, a sok kéz jó mun­kát jelent, ha mindenki egyet akar. A jó példa meg is hozza a gyümölcsét Már nála is vol­tak érdeklődni ismerősei a kö­zös gazdálkodás iránt, és példá­ja láttán komolyan gondolkoz­nak a belépésről Köztük van­nak Kovács petyi Ferenc és Kovács matvus Károly közép- parasztok is. Életének legfontosabb fordu­latán már túl van Ismét visz- szanyerte becsületét és a rég­óta kívánt útra léphetett. Van azonban néhány kívánsága, amit többi társa nevében is el­mond. Elsősorban azt kérik, hogy minél előbb rendezzék az adó és begyűjtési kivetése­ket. (Illetékesektől nyert érte­sülések szerint erre már meg­történtek az intézkedések.) A többi kívánság már a tsz-tag- jaitól hangzik el. Ö már an­nak tartja magát, s szeretné, ha viszonoznák is ezt. Például őket is vigyék el tsz látogatás, ra, ne hagyják ki, mint a múlt­kor. Szeretnék azt is, ha ma­guk a tanácstagok jó példával járnának elől s minél nagyobb számban lépnének be a tsz-be Az új élet körvonalai egyre tisztábban bontakoznak ki Ko­vács j. András és a többi reha­bilitált középparaszt szemei előtt. Látják, hogy sorsuk most már helyes irányba terelődött. Nyugodtan tekinthetnek a biz­tos jövő felé. A dimbes-dombos tamalele- szi határ távoli sarkában bú­csúzunk el egymástól. Néhány perc múlva a gerincről vissza­pillantva, már látom a széle­sen lendülő kaszát, a rendre dűlő lucernát. Egy szusszant s- nyi időt sem hagy magának. Igyekszik a jó időt kihaszn.l- ni, a jó úton haladó ember magabiztosságával végzi mun­káját Kovács j András 1 ö- zépparaszt, a Gárdonyi Tsz új tagja. Halasi László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom