Népújság, 1956. július (52-59. szám)

1956-07-11 / 54. szám

A TAKARÉKOS TÜZELÉSÉRT — Kazánfűtői ankét a Mátravidéki Erőműben — 1956. július 11, szerda NÉPÚJSÁG AZ ORSZÁG legjobb kazán­fűtői találkoztak a közelmúlt­ban a Mátravidéki Erőmű­ben, hogy közös tapasztalat- csere és ankét formájában ad­ják át egymásnak tapasztala­taikat, s megvitassák a gazda­ságos tüzelés követelményeit Az ankét 50 főnyi résztvevői között ott voltak a Borsodi, a Dorogi, a Tatabányai, a Salgó­tarjáni, a Mátravidéki Erőmű és a Selypi szénmedence né­hány üzemének élenjáró ka­zánfűtői. A megbeszélés célja — mint ahogyan azt Zárai Gé­za, a Mátravidéki Erőmű igazgatója bevezetőjében em­lítette — a korszerű tüzelési technika vívmányainak és a takarékos tüzelés módszerei­nek megismerése volt. A résztvevők mindenekelőtt rövid látogatást tettek az Erő­mű kazánüzemében, ahol meg­ismerkedtek az itteni rostélyos és porszén tüzelésű kazánok szerkezetével, működésével. A tanulságos üzemlátogatás után került sor az ankétra, ahol Nyirő Imre, a Mátravidéki Erőmű kazánüzemének mér­nöke tartott bevezető előadást. A helyi viszonyok és tüzelési feltételek ismertetése közben több szó esett arról, hogy a gyenge kalóriájú szén, a rosté­lyos kazánoknál a tüzelőanyag nagy portartalma milyen rossz hatással van a tökéletes égés­re, a kazánok üzembiztonsá­gára. Az előadásban több szó esett arról a sok helyes kezde­ményezésről és törekvésről, mely ebben az erőműben tör­tént a kazánhatásfok állandó javítására. A BEVEZETŐ előadásból, majd később több hozzászólás­ból is kitűnt, hogy a gazdasá­gos tüzelés nem csupán a szén minőségétől és a tüzelőbe­rendezések állapotától függ, hanem a fűtők lelkiismeretes, figyelmes munkájától is Sza­bó Ferenc hozzászólása adott leginkább kifejezést ennek a gondolatnak. A fűtőnek — mondotta — ma már valóságos technikusnak kell lenni, tudá­sának jó szakmai érzékkel kell párosulnia. Az igazi fűtő való­sággal együtt él, együtt érez. a kazánnal, figyeli a műszereit, minden legkisebb változásra azonnal reagál, s mindig az adott helyzetnek megfelelően szabályozza a levegőt s a szén­adagolást. A figyelmes, odaadó munka nyomán tökéletes lesz az égés, csökken a salakég­hető százaléka, s így kazánon­ként naponta 8—10 vagon szén megtakarítása sem lehetetlen. S ha arra gondolunk, hogy bá­nyászainknak milyen erőfe­szítésekbe kerül ez a 8—10 vagon szén termelése, mind­járt láthatjuk, milyen sok mú­lik kazánfűtőinken, s milyen értékes ember a takarékosan tüzelő fűtő. Az ankéton a Mátravidéki Erőmű részvevői igen helyesen mutattak rá arra, hogy a mű­szerek és az automatizálás al­kalmazása hogyan segíti a ha­tásfok növelését, a gazdaságos tüzelését. Nyirő elvtárs ismer­tette még azokat a módszere­ket, melyeket a biztonságos üzemmenetért az átívelések, a kazánkifúvások s egyéb üzem­zavarok megelőzésére tettek, majd a salakeltávolítás prob­lémájával foglalkozott. AZ ANKÉT nagy pozitívuma, hogy csaknem minden hozzá­szóló foglalkozott a munka­versennyel. Jogosan kérdezték mindannyian: mi az oka an­nak, hogy elhanyagolták a fű­tők országos versenyének érté­kelését? A hozzászólók elmon­dották ,hogy ők igenis akarnak versenyezni. Erről beszélt Csorba István Kossuth-díjas fűtő, s rámutatott arra, hogy a második ötéves tervben mi­lyen feladatok várnak rájuk a fajlagos kalória felhasználásá­ban. Éppen ezért szükséges, hogy a technológia betartásá­val a fűtők, gépészek és ener­getikusok összmunkájával in­dítsanak egy újabb, az eddigi­nél sokkal eredményesebb ver­senyszakaszt. A fűtők verse­nyéről beszéltek még hozzászó­lásaikban a dorogi, a tatabá­nyai erőművek fűtői és Maros­vári elvtárs, a Vasas Szakszer­vezet Országos Központjának képviselője is. Megállapítást nyert, hogy az üzemek és a felsőbb szervek egyaránt fele­lősek a verseny pangásáért és azért is, hogy ez a verseny nem minden esetben volt reá­lis és anyagilag ösztönző. A jövőben külön értékelik bz erőművek és a más jellegű üzemek fűtőinek versenyét, az értékelésben pedig nagyobb lesz az üzemek önállósága. Az ankéton máris több ver­senyfelhívás hangzott el, s ez remélhetőleg kiinduló pontja lesz az újabb versenymozga- lom fellendülésének. A Mát­ravidéki Erőmű fűtői páros­versenyre hívták a jelenlévő­ket, többek között vállalták gőzfejlesztésj tervük 103 száza­lékos teljesítését, azonkívül azt, hogy a rostélyos kazánok­nál 0.3, a porosoknál pedig 0.2 százalékkal csökkentik a sa­lakéghetőt. SZAKMAI vonatkozásokban is sokat adott az ankét a rész­vevőknek. A felszólalások ja­vára írandó, hogy említést tet­tek a TMK tervek betartásá­ról a szakmai továbbképzés és a gazdaságos tüzelés kölcsön­hatásáról. A szakmai kérdések, viták és tájékoztatások bőví­tették a jelenlévők szakmai tapasztalatát Mindenki szá­mára tanulságos volt a taka­rékos tüzelés — című oktató­— ... «Hl...——HM film, melyet az ankét végéi pergettek le a jelenlévők előtt VÉGÜL BESZÉLNI kell mé. az ankét fő fogyatékossága ról, mely abban állt, hogy ke vés szó esett a jól bevált egyé ni módszerekről. A felszólalt fűtők egyike sem mondotta e hogyan dolgozik ő a kazánjai nál Nem ismertették részle tesen, milyen technológiával milyen munkaíölyamatokka egyénileg kialakult mesterség beli fogásokkal csökkentik i salakéghetőt. E fogyatékosság tói eltekintve, eredményes voi a találkozó és ez az eredmény végső soron egyre több és töbl vagon szén megtakarításában jut majd kifejezésre. CSÁSZÁR ISTVÁN HÍ R E K — SZILVÁSVÁRAD község dolgozói becsületesen teljesí­tik kötelességüket. Az élen- járásnak meg is van a jutal­ma. Alig két hete, hogy aján­dékképen 6 hangszórós han­gos híradót kapott községük. A berendezést a lakosság tá­jékoztatására, a rendeletek is­mertetésére és a kiváló dolgo­zók népszerűsítésére használ­ják. — 22 VAGON FÖZÖTÖKÖT szállított már az idén piacra a csányi Kossuth termelőszövetke­zet tagsága. A holdankénti 200 mázsás átlagtermésből körülbelül 150 ezer forint jövedelemre szá­mítanak. Egy év óta elintézet ten panasz . Kedves Népújság! — Egy panasszal for­dulok az elvtársakhoz, melyet szeretném, ha el­intéznének. Az elmúlt évben ugyanis, annak el­lenére, hogy már évek óta rendesen kifizetem az adómat, a füzesabo­nyi járási tanács pénz­ügyi osztálya 439 forint adóhátralékot tüntet fel. Ezt én már több ízben említettem és mutattam a községi tanácshoz kiküldött elvtársnak, aki minden alkalommal igazat adott nekem és megígérte, hogy a hát­ralékot törlik. így egy darabig megnyugod­tam, de nem sokáig, mert a következő érte­sítésnél újból szerepelt a hátralék Erre új­ra szóltam a tanács adókezelőjének, aki sze­mélyesen is bent járt Füzesabonyban, majd pedig újra egy kiküldött elvtársnak mondtam el panaszomat, aki megnézte befizetési csek­ket és törölte a hátralékot. Később azonban újra értesített a járás, hogy a fennálló adó­tartozásomat rendezzem. Üjra elkezdtem hát a dolgot elölről. Végre elértem azt, hogy a járási tanács értesített, törölték az adóhátra­lékot. Később azonban újra felvették. Még később pedig megint értesítettek a törlésről. Most már meg voltam nyugodva, hogy végre elintéződött az ügy. Sajnos azonban, ez sem sokáig tartott. Ugyanis az 1956. évi adóív ki­adásakor újra azt tapasztaltam, hogy a 439 forint adóhátralék ismételten fel lett véve. Most kezdhetném élőiről az egész dolgot, és talán újra eredménytelenül. Mivel a He­ves megyei Népújságban többször olvastam, hogy sok dolgot elintéznek, ezért fordulok most én is az elvtársakhoz, hogy illetékes helyen járjanak el, s végre elintézést nyerjen az éppen egy éve fennálló panaszom. özv. Vizer Elemémé, Kompolt * Reméljük, nem kell újabb egy évig vár­ni, Vizemé ügyében végleges döntést hoznak. 2ÉT KÉP - KÉT ÜZEM Kovács Zoltán, a Gyöngyösi Váltó- és Kitérőgyár kiváló fúrósa jó munkával járul hozzá üzeme tervteljesííéséhez. it Igen sok mezőgazdasági kisgépet és gépalkatrészt készíte­nek a gyöngyösi vasöntödében. Képünkön a gyár két fiatal öntője a formákat készíti elő az öntéshez. Fontos itt a jó munka, hisz a tartós, munkabíró gépek, a jó alkatrészek felbecsülhetetlenek a mezőgazdasági munkák dan­dárjában. NEMRÉGIBEN levelet ka­pott szerkesztőségünk Maklár- tályáról Szvercsek ImrénétőL Arról írt. hogy nagyon olajos árokvizet látott s ha tényleg olyan fontos most a kőolaj, mint ahogy ő az újságokban olvasta, tudassuk ezt az ille­tékesekkel. Ha szükséges, bő­vebb felvilágosítással szolgál­hat. Hogyne lenne szükséges! Válaszunkra megjött a máso­dik levél is: ahol én kőolajat, vagy földgázt vélek találni, ahogy előzőleg is említettem, megyénkben van. A Tiszához négy és fél kilométerre, egy nagy legelőn. Ide jártunk ré­gebben gombázni és egy vízi­növényekkel benőtt rész min­dig úgy hatott, mint hatalmas tál leves, a tetején úszkáló terpedt zsírfoitokkal. Nem tu­dom, ilyen helyen találhatnak e kőolajat? Helyes lenne az újságban ismertetni a dolgo­zókkal, miről lehet felismerni a lelőhelyeket. Erről a levélről beszélgetünk Pilipár Gyulával, a kőolajku­tatók egyikével, aki válaszként elmondja, hogy amióta irodát kaptak, hasonló mondanivaló­val őket is gyakran csengetik fel telefonon. Legtöbben a víz felszín olajosságából következ­tetik az olajtartalékot, pedig ez nagyon csalóka. — Emlékszem, annak idején lent Körmenden is nagyon ola­jos volt a víz. A szakemberek hosszabb tanácskozás után a város szélén két helyen is le- fúrtak, de bizony se olajat, se földgázt nem leltek. Kiderült, hogy a víz tetejének olajpillé­je a föld felsőbb rétegeinek összepréselődéséből keletke­zett. Azóta természetesen sokkal fejlettebb formában végezzük a kutatási munkákat és rész­letes térképeket készítünk egy- egy vidék kőzetanyagáról. En­nek is köszönhetjük, hogy pél­Néhány szó megyénk olajkutatóiról dául a demjéni résznél szinte juk most. Ismerkedjünk meg dig háromszöget egybefogóan ván a munkák vezetése, s minden fúrásunk eredményes, közelebbről is az olajkutatók végzik, most Madaras, Kács persze még a legkisebb mun­AZ EMLÍTETT eset koránt­sem jelenti azt, hogy hiába telefonálunk vagy írunk az olajkutatóknak. Hiszen az ed­digi vizsgálat arra enged kö­vetkeztetni, hogy Eger környé­kén még sok kőolaj bújik a mélyben, egyelőre észrevétle­nül. Lehet, hogy két év múl­va éppen azon a környéken fúrják a legújabb kutakat, amelyet Szvercsekné, vagy más említett levelében, S még ha a vizsgálat — mert a bejelenté­seket megnézzük —, a kör­mendihez hasonlóan végződne is, örvendetes és elgondolkoz­tató, milyen messzire jutot­tunk. Azok az emberek, akik­nek életét még nem is olyan régen a látástól-vakulásig tar­tó munka jelentette, most, is­merve új ötéves tervünk tö­rekvéseit, a kőolaj fontossá­gát, közvetlen, egyszerű ész­járással, a maguk módján segí­tik kutatásunkat S egyben mást is jelentenek: népünk állandóan figyelemmel kíséri az olajkutatók tevékeny kedé­sét, nagyra értékeli fáradozá­sukat, becsüli őket. Pedig jóformán még megis­merni sem volt időnk ittlétünk rövid ideje alatt. Igaz, hogy munkájuk egy-egy állomása, mondjuk a demjéni új lelőhe­lyek első termőkútjainak üze­meltetése sokat foglalkoztatott bennünket. Egész megszoktuk, hogy az új hónap mindig uj termelőkutat is jelent, s hogy egyre nagyobb olajtartalékok­ról tudunk. De inkább ered­ményeiket ismerjük, mint ma­gukat az embereket. Nos, amit eddig elmulasztottunk, pótol­kakor betöltése is. Csak pár napja érkezett Egerbe az új vezető, Runpj Pál személyében, akiről ed­dig is tudták, hogy kiváló szakember. Nyolc évvel ez­előtt, akkor még a MADISZ felhívással fordult a fiatalok­hoz: jelentkezzenek minél többen az olajkutatókat kép­ző iskolára Ö is ekkor je­lentkezett és a szép szakma szeretetére az iskola, majd a gyakorlatban töltött idő taní­totta meg. A másik elismert tudású vezető, Czimborai La­jos geológus, a Bükk nagy is­merője, kiről elég annyit elmondani, hogy meghívást kapott a világ geológusainak találkozójára, melyet hama­rosan összehívnak Ameriká­ban. Szuromi elvtársat hosz- szabb időre Kínába hívták, ő most ott segít a kutatások­ban Szinte valamennyi műszaki a legkiválóbb . olajkutatók kö­zül való. sőt a most már ál­landósult fizikai gárda is egyre nagyobb hozzáértéssel dolgozik. Láthatjuk eredmé­nyeikből: noha másfél éve se tart a kutatás, itt, Demjénen már nyolc termőkút van, Fedémesen és Párád környé­kén számos kísérleti forrás. Az olajkutatók élete sok­ban hasonlít a vándor cir­kuszosokéhoz. Sehol nincs ál­landó helyük, mire az ország egyik vidékét megszokták, úgymond, mire valahol sát­rat vernek, már készülhetnek is az újabb barangolásra. Vá­roson, vagy városhoz közel vi­óiét ével, örömeivel és bosszú­ságaikkal. A KUTATÁSOKAT mtn­szonylag kényelmet nyújtc üzemeinkben is sajnos, gya­kori a munkásvándorlás, s ők az olajkutatók már évek ót; ugyanazok. Pedig munkájúi nem könnyű, nem is kényei mes Gondoljuk csak el, aká esik, ákár fúj, mindig a sza badban, sáros, csúszós talajor egyik dombról a másikra. bár az olajkutatás nagyo: fontos, mégsem segítünk ne kik mindenben úgy, ahogy ke! lene. A kutatásokhoz szüksége gépekkel jól ellátták őket. K tűnőén bevált a' Himba-sz vattyú, négy Sztalinyecük nap segítség a tornyok felvonás; nál. Van irodájuk, igaz, hop csak ideiglenes, de mégis vai VISZONT egy ilyen helye ahol nagy távolságokra s öra ké csak menniök kell, ez két gépkocsi kevés. Nem tu nak még motorhoz sem juti pedig már a saját pénzükön vennének és ezt is használni Hiányos a laboratórium fc szerelése, hogy csak egyet ei lítsünk: kevés a lombik, S legfájóbb panaszuk az, ho nincs lakásuk. Emiatt el; sorban a fizikai munkás keseredtek el. Persze, he kerestek már lakást valah de amikor idejöttek, sei nem kérdezte tőlük, jött-e család is és hogy van-e, am a fejüket hajtsák. Magukr kellett egy-egy szobát feli tatni, ami soknál még min nem megfelelő. AZ OLAJKUTATÓK tudj érzik mennyi szeretettel, gíteni akarással vesszük ő körül. De hogy erről még j ban meggyőződjenek, neme a munkában támogassuk ő hanem nézzünk kicsit lyebbre is, segítsük az em problémákat is: DOBAI MARÓ) és a demjéni mező jelenti a szög pontjait. Nagy távolsá­gok. Komoly felelősséget ki­

Next

/
Oldalképek
Tartalom