Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-30 / 51. szám

2 NÉPÚJSÁG 1956. június 39. szombat 0 SZEMÉLYI INDULATOS 9 BÍRÁLAT ELFOJTÁSÁHOZ VEZETNEK HOGY ő milyen ember? Az­zal tisztában van az egész fa­lu. S ha az újság ír róla, csak a tekintélyének árt, — már mint az újság tekintélyének”. Körülbelül így fejezte ki gon­dolatait Ivádi 1 István, az ivá- di Dózsa Tsz elnöke, mikor Ivádi Sulyok Balázsról beszél­gettünk. A „jóindulatú” fi­gyelmeztetés ellenére is be­széljünk Ivádi s. Balázsról. Idős, 73 éves, megtört, öreg ember Ivádi s. Balázs. Jobb karja csonkán mered előre, 16 éves volt, mikor Ivádi Béla földbirtokán a szecskavágó le­vágta kezefejét. Hosszú peres­kedés után a járási és a me­gyei bíróság 10 aranyforint rokkantsági díjat ítélt meg számára, de a kúria elutasí­totta azt. Ügy gondolták, sok az egy munkáskézért, — és nem adtak semmit. Volt ő az­után sok minden, őrizte az uraság erdejét, mint községi pásztor a falu jószágát. Volt mezőőr, harangozó, — szolgált a földbirtokosnak, a falunak, a plébániának, mikor melyik adott kenyeret családjának, öt gyermekének. A kora, egész élete tisztele­tet, megbecsülést követel mindenkitől Mégis ha az „öreg Sulyok Balázsról” esik szó, egyesek nagyon rosszul vélekednek róla íme egy-két epizód: ÁPRILIS 26-án párttaggyű­lés volt a Dózsa tsz-ben. Részt vett és felszólalt ezen Ivádi s. Balázs is. Elmondotta többek között, nem helyesli, hogy a tavasszal 9000 forintot fizettek ki takarmányért, ugyanakkor elégették a kukoricaszárat, el­földelték a répaszeletet; hogy elhanyagolták az állatokat, s ezért nyolc malac pusztult el; hogy egy órai munkával meg lehetett volna akadályozni, hogy a víz ne fusson a vetés­re, ne tegyen kárt. Míg Ivádi elvtárs sorolta ezeket, a két járási kiküldött közül az egyik, Szegedi Károly elvtárs. a párt- bizottság előadója Ivádi Ist­vántól a tsz elnökétől érdek­lődött hogy ki ez az ember? íme a tsz elnök válasza: Ez egy árulkodó, egy spicli. A másik eset. Többen be­szélgettünk a tsz irodájában. Ott volt az elnök, az agronó- mus a párttitkár, néhány tsz tag később Tóth és Szegedi elvtárs, a járási párt vb. két dolgozója is megérkezett. Egy­két kivétellel, rossz vélemény­nyel voltak Ivádi s. Balázsról, itt is gyakran hangzott el az áruló, a spicli jelző „Olyanok­ba is beleszól, amihez semmi köze” — így az egyik. ,.Ha va­lamit hall, szalad a pártbizott­ságra”, — ezt mondja a másik. öt óra Elcsendesültek az író- és számológépek, a tol­lak, írószerek szép rendben sorakoznak az íróasztalokon, a fiókok zárva. A tisztviselők kezet szorítanak, elbúcsúznak egymástól A munkaidő letelt. Megy mindenki a maga útján, hogy jól végzett munkája tu­datában töltse szabad idejét, szórakozzon, pihenjen. A felületes szemlélő úgy gondolja, hogy mindenütt így van ez. Csak jó lenne, ha így lenne... A valóság egészen más! öt óra már jóval elmúlt. A hivatalos munkaidő régen le­telt a megvei tanácson is. A csendet azonban írógép kattogása töri meg. A második emeleten a népművelési osz­tály dolgozik teljes apparátus­sal. Mindenki végzi a maga dolgát, mintha reggel kilenc óra volna, ki belépőjegyeket bélyegez felül, ki jegyzőköny­vet ír, ki meg éppen értekezik így megy ez már néhány nap­ja. A kifogás: azért kell rá­dolgoznunk mert sok munkát adnak a Heves megyei napok előkészületei. A pénzügyi osztály egyik csücskében, egy eldugott szo­bában két könyvelő töpreng a kimutatások felett. Ahogy az asztalon lévő irathalmazból Ítélem, munkájuk eltart még néhány óráig. Miért túlóráz­nak? — teszem fel nekik a kérdést. „Nem túlórázunk — kezdik a védekezést —. sok a munka, s rádolgozunk egy ki­csit.” Mi ez, ha nem túlórá­zás? De ők tovább védekez­nek. — Egész napunkat elve­szi a felekkel való foglalko­zás és a sok felesleges mun­A harmadik: „Nagy spicli az öreg” — és még sorolhatnám, amit az „öreg Balázsra" és családjára szóltak. Miért tartják spiclinek, áru­lónak Ivádi s. Balázst? Azért, mert mindenbe beleszól, vagy ha úgy tetszik és hogy egye­sek szavaival éljek, „mindenbe beleüti az orrát.” Törődik az­zal is, hogy mire költik a köz­ségfejlesztési tervhez befize­tett hozzájárulást, szól azért, mert a temető mellé, vagy kö­ré telepített gyümölcsfákat megeszi a pajzstetű, fáj neki . és szól érte. ha rosszat lát a I tsz-ben, törődik, — mert úgy érzi kötelessége törődni — mindennel S ha nem talál meghallgatásra, megy fűhöz, fához, elmondja baját, keresi az igazságot. Volt úgy, hogy valamiért nem szólt, mert nem mert szólni, s közvetlenül a felsőbb szervekhez fordult, azoktól kért tanácsot. Ezért tartják árulónak, spiclinek. De hát .elvtársak, ez csak forma, hogy hová fordul elsőnek! Itt a tartalmat lássuk, azt. hogy Ivádi s. Balázsnak fáj, ha va­lami nem jól van és segíteni akar. Ilyen, vagy olyan mó­don, de segíteni akar. S ezért nem megbélyegezni kell egy embert, hanem bátorítani, se­gíteni, dicsérni Igaz, nem min­dig kellemes a fülnek, ha fel­sorolják a hibákat, hát még ha azt el is túlozzák. Ez előfor­dult Ivádi s. Balázs elvtárs bí­rálatánál is. De semmiesetre sem az a megoldás, hogy áru­lónak bélyegezzünk egy em­bert, aki 73 évével, tapaszta­latával is lelkes katonája a pártnak. Az még kevésbé, amit az ivádi Dózsa Tsz elnöke tett, hogy megfenyegette és kita­nácsolta Ivádi s. Balázst a ter­melőszövetkezetből. Az sem megoldás, hogy kígyót-békát ilyen vagy olyan rágalmakat szóljunk egy emberre és csa­ládjára, mert kinyitotta a szá­ját. Itt csak egyetlen megol­dás van: elfogadni a bírálatot, és kijavítani a hibát. S ha el­túlozva sorolják fel a hibákat, magyarázzuk meg ennek ká­rosságát Nem minden ember tud még úgy bírálni, hogy an­nak minden szava igazság le­gyen. De meg kell és meg le­het érezni a bírálatban a jó­akaratot, vagy a rosszakaratot Tanítani kell bírálni is az em­bereket. De ha azt teszik, amit Ivádi s. Balázzsal tettek és tesznek, nehezen jutunk előre a szocialista demokratizmus, a bátor, őszinte bírálat levegő­jének megvalósulásáig. ÉS MÉG EGYET, amit „az öreg Balázs” tesz ,vagy mond azt mindig személyeskedésnek titulálják. Tény az, hogy sze­ka, a jelentések elkészítésére csak ilyenkor van idő. Felesleges munka? Igen. S Németh elvtárs, az osztály ve­zetője — hisz ő is itt van még — már magyarázza is. „Ré­gen a kihágási, szabálysértési tényleírások és pénzügyi sza­bálytalanságok kivetési mun­káját a pénzügyőrség végezte. Gyorsan, bürokrácia nélkül ment akkor ez a munka. Most ezt ügyes manőverrel átpnsz- szolták nekünk, s ez bizony megduzzasztotta munkánkat. Elég ha csak annyit mondok, hogy az adócsoport a múlt év­ben csak ebből a fajtából 40 ezer darab aktát forgalmazott. Hát ezért a túlórázás.” Az élelmiszeripari osztályon is bent vannak még. A papí­rokat ugyan már elrakták, de minden jel arra mutat, itt sem ritka az esti munka. Fridrich elvtárs, az osztály vezetője nem is titkolja: mi is szok­tunk túlórázni. Csillag Tibor elvtárs a döntő bizottság ve­zetője is dossziéit bújja még este nyolckor. mélyi ellentét van ott egy-két ember között. De mindent er­re kenni, a bírálatot mindig úgy fogadni, hogy „már me­gint személyeskednek” — nem szabad. (Ez, sajnos másutt is tapasztalható, nemcsak az ivá­di Dózsában). Mi abban a sze­mélyeskedés például, ha el­mondja valaki, — ebben az esetben Ivádi s. Balázs —, hogy a Dózsában nem jó a munkaszervezés, hogy a mun­kacsapatok nem férnek meg együtt —, mikor ez az igazság és ez akadályozza a munkát! Vagy abban, hogy nem jól gazdálkodtak a takarmánnyal Akárki a tsz elnöke, akárho­gyan tiszteli vagy szereti is ő a bírálót, — de ez az igazság. S nem személyeskedés, mert emberek gyarapodása, a tsz jó hírneve függ ettől. Tehát köz­ügy. — a nagyüzemi mezőgaz­daság ügye, a párt politikája megvalósulásának ügye. S a bírálatnak, ha nem az elvi alapját nézik, hanem azt min­denkor személyeskedésnek te­kintik, akkor ahelyett, hogy javulna a helyzet a tsz-ben. még inkább nő az ellentét egyes emberek között, tovább­ra is civódnak, marják és rá­galmazzák egymást, és a mun­kában való versengés helyett személyi háborúsdi dúl a jövő­ben is. A személyi ellentétek nem mehetnek a közösség rovására A járási pártbizottság keresi, kutatja a kiutat abból az álla­potból, ami a tsz-ben van. He­lyesnek tartanánk, ha Ivádi s. Balázs ügyét is megvizsgál­nák. Egyesek nem jó véle­ménnyel vannak Ivádi s. Ba­lázsról, mások Ivádi s. István­ról, a tsz elnökéről. Ne mond­janak könnyen ítéletet — em­berekről van szó. Alapos utá- nanézéssel valószínűleg arról győződnek meg ők is, hogy „az öreg Sulyok Balázs” nem áruló, nem spicli és hogy az elnök hibáját is eltúlozzák, őszinte beszélgetéssel tisztáz­ni lehet ezt az ellentétet és javítani tudnak az igaz, segí­teni akaró, bíráló szellemen .. S GONDOLOM, a Népújság tekintélye is megmarad Ivá- don, mert szóvá tette ezt a dolgot. PAPP JÁNOS Nemzetközi Szövetkezeti Nap Amerikai tábornok látogatása Sztálingrádba Moszkvából jelenti az MTI: Az Associated Press jelen­tése szerint Twining tábornok, az amerikai légi haderők , főparancsnoka kéréssel fordult a szovjet hatóságokhoz, en- j gedjék meg, hogy amerikai katonai szakírók és fényképé- ; szék társaságában csütörtökön Sztálingrádba látogathasson, «1 a sztálingrádi csata színhelyének megtekintésére. A j szovjet hatóságok hozzájárultak, hogy öt katonai szakíróval | és fényképésszel együtt Twining Sztálingrádba repüljön, j Az amerikai légi haderők főparancsnokát szovjet repülőgép viszi Sztálingrádba. Du Iles sajtóértekezlete Dulles kijelentette, hogy az Egyesült Államok gondos figyelemben részesíti Tito elnökkel való kapcsolatait. An­nak a reményének adott kifejezést, hogy a kongresszus, amely most foglalkozik a külföldi segélyprogrammal nem tesz olyan lépést, amely a Jugoszláviával való viszonyt megnehezítené. Az amerikai külügyminiszter azt mondotta, hogy az Egyesült Államok kormánya még nem értékelte véglegesen Tito háromhetes látogatását a Szovjetunióban. Azt a saját véleményét hangoztatta, hogy „komoly hiba lenne, ha az Egyesült Államok bármiféle lépést tenne, azt feltételezve, hogy Tito csatlakozott a Szovjetunió érdekkö­réhez”. Sepilov szovjet külügyminiszter közép-keleti útjáról szólva, Dulles azt mondotta, hogy az „Egyesült Államok még nincs abban a helyzetben, hogy ismerné Sepilov ka.rói , látogatásának teljes eredményét”, mindenesetre azonban kisebbíteni igyekezett Sepilov útjának az eredményeit de ugyanakkor elismerte, hogy „gazdasági befolyás tekinteté­ben a Szovjetunió hatása a Közel-Keletre esetleg bizonyos mértékig növekedett”. Végül Dulles bejelentette: Arra számít, hogy Eisen- ; hower elnök néhány napon belül dönt azokról az intézke­désekről, amelyek az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti érintkezést irányítják. Újból hangsúlyozta egyéni véleményét: az Egyesült Államok kapcsolatait a Szovjet­unióval esetről-esetre kell elbírálni. Július 1-én ünnepeljük az immár hagyományossá vált Nemzetközi Szövetkezeti Na­pot. Elmondhatjuk, hogy a földművesszövetkezetek a dol­gozó parasztság legszélesebb legnagyobb tagságot felölelő . tömegszervezeteivé váltak. Me. ' gyénkben is számtalan szövet- I kezeti tag győződött meg a ' szövetkezés előnyéről, mely- I nek eredményeképpen föld- : művesszövetkezeteink taglét­száma hetvenezer fölé emeike- j dett és a tagság több mint 13 százaléka tért át a nagyüzemi : mezőgazdálkodás útjára. Me­gyénk földművesszövetkeze­tein belül több mint 50 külön­böző mezőgazdasági szakcso­port működik. ; A jó áruellátás, a termelte- : tés és felvásárlás biztosítása : mellett szövetkezeteink éven- ; te az évi részjegy utáni része­sedések, valamint a vásárlási ! és értékesítési visszatérítések ! címén szép összegeket fizetnek a tagoknak. Az 1955. évi vá­sárlási értékesítési visszatérí­tés meghaladta a másfélmillió forintot. A dolgozó parasztság széles tömegei helyeselték és támo­gatták a földművessszövetke- zetek fejlesztését. Pártunk és kormányunk az első ötéves tervben hatalmas összegeket biztosított földművesszövetke­zeti beruházásokra. Megyénk területén 1951-től 1954-ig ösz- szesen 8 836 000 forintot for­dítottunk különböző beruházá­sokra. Az első ötéves terv időszakában a beruházásokból fakadóan 17 százalékkal több bolthelyiség biztosítja a dol­gozó parasztok bővebb és jobb áruellátását. Földművesszövetkezeteink az ötéves terv során 34 százalék­kal növelték a közétkeztetési hálózatot. Kömlő, Bükkszék Kisfüzes, Kerecsend új ven­déglőt, Gyöngyös város új ét­termet kapott. A dolgozók kí­vánságára cukrászdát hoztak létre Hatvanban, Füzesabony­ban, Pétervásárán és Verpeíé- ten. A mezőgazdasági termelvé- nyek felvásárlási munkájának megkönnyítése érdekében tá­roló raktárhelyiségeket építet­tek a tüzelő és építőanyagok biztosítására lerakatokat va­lósítottak meg szövetkezeteink. Meg kell említeni hogy a területi elhatárolás során föld­művesszövetkezeteink nem egy esetben a tagok társadalmi munkájával létesitett egysége­ket átadták az állami kereske­delemnek. Ezt az intézkedést legtöbb esetben a földműves­szövetkezeti tagok megkérde­zése nélkül hajtották végre, s így elégedetlenséget váltott ki a dolgozó parasztok körében Ez csorbította a tömegpoliti­kai munkát. Szövetkezeteink most azt kérik, hogy minde­nütt adják meg nekik az ön­álló jogot és csatolják vissza a tőlük elvett boltegységeket. Megyénk területén a Nem­zetközi Szövetkezeti Nap al­kalmával a legnagyobb ün­nepséget ma, június 30-án Egerben tartjuk meg, a Szak- szervezeti Székház Rákosi-ter- mében, ahol a MÉSZÖV, az az FJK, a fmsz-ek és a kis­ipari szövetkezetek dolgozói közösen tartják meg ünnepi ülésüket. Az ünnepi gyűlésen a résztvevő dolgozókat a leg­jobb földművesszövetkezeti kultúrcsoportok szórakoztat­ják Július 1-én a földműves­szövetkezetek és a kisipari szö­vetkezetek sportkörei eeészna- pos sportműsort rendeznek. Süveges Benedek MÉSZÖV sa» — VERPELÉTEN, a téli és kora tavaszi időben a szőlők­ből sok szőlőkaró eltűnt. Ba- rószi Miklós szőlőjét több mint 100 darab karóval rövi­dítették meg a tolvajok. A rendőrségi nyomozás sikerrel járt s a napokban a szőlőkaró tolvajok fölött ítéletet hirde­tett az egri járásbíróság. Vá­rad! Rudolfot hathónapi bör­tönbüntetésre, Balogh Gyulát és Vá^adi Lajost négy-négy hó­napi javító-nevelő munkára, Danyi Sándort és Váradi Er­nőt három-három hónapi bör- tönbüntetésre (felfüggesztés­sel) ítélte a járásbíróság. Emellett kötelezte a vádlotta­kat, hogy egyetemlegesen fi­zessék meg az okozott kárt. — KASZA MENYHÉRT. Ti- szanána községi tanácsa végre­hajtó bizottságának volt el­nökhelyettese meghamisította a kötelező kenyérgabona-ve­tésterv végrehajtásával kap­csolatos statisztikai jelentést. Mintegy 450 termelő bevallott és aláírással igazolt vetésterü­letét „növelte” 800 négyszögöl­től egy holdig terjedő vetéste­rülettel, Kasza Menyhértet a hevesi járásbíróság szándékosan va­lótlan statisztikai adatszolgál­tatás és közokirathamisításra történő felbújtás bűntette miatt héthónapi börtönbünte­tésre Ítélte. (A túlórák nyomában) A gépállomások igazgatóságán A mezőgazdasági igazgatóság is szokatlanul élénk az esti órákban. Az igazgatón, a sze­mélyzeti vezetőn kívül itt van még néhány osztályvezető és beosztott is. Lenhárt elvtárs annyira beletemetkezett az aktákba s a különböző iratok­ba, hogy mikor megkérdezem háromnegyed hétkor, miért nem ment még haza, úgy néz rám, mintha valami értelmet­lenséget kérdeznék tőle, vagy tréfálnék vele. Majd órájára néz: — Ejnye, észre sem vet­tem, hogy így elment az idő. olyan parázs vita van, hogy észre sem vették, mikor be­léptem az ajtón. Miért e késő esti értekezés? Húszadikára (az értekezlet 18-án volt) Pes­ten kell lenni a legjobb gép­állomásaink adatainak (száza­lék, 6tb.). mert különben nem lesz élüzemavatás. A főköny­velő érvel, hogy megbízhatók a gépállomás adatai, az el­lenvélemény szerint ellenőriz­ni kell az adatok helyességét Azt hiszem, a főkönyvelő áll legközelebb a helyes állás­ponthoz. hiszen felelős veze­tők vannak a gépállomásokon is. Különben pedig, ha azok adataiban nem bíznak a mi­nisztériumban, hol a biztosí­ték, hogy egy nap alatt „el­lenőrzött” adatok igazabbak, pontosabbak lesznek. De ne zavarjuk a vitát, gye­rünk tovább. Az emelet egvik szobájában két férfi lepedő­nagyságú kimutatást állít ösz- sze. Nem, ők nem statisztiku­sok, — állatorvosok. Jogos hát a méltatlankodásuk: ahelvett, hogy a megye állategészség­ügyére fordíthatnák idejüket, még este is ilyen felesleges papírmunkával kell bíbelőd- niök. Nem különb a helyzet két utcával odébb, a Kiskeres­kedelmi Vállalatnál sem, ahol két beteg ember helyett tizen­négyen túlóráznak (?). Vagy a városi tanácsnál, ahol az oktatási osztály dolgozói az iskolai vizsgák idején a vb. beszámolóját készítik este 8 órakor. A járási tanácson zárt kapu fogadott. — No — gondoltam — végre egy hely, ahol betartják a munkaidőt. A zárt ajtó azonban csak szem­fényvesztés. A nyitott abla­kokból hangok szűrődnek ki, — még itt is folyik a munka. Megtalálom a módját, hogy az udvari kapun át meglátogas­sam az „esti műszak” dolgo­zóit. Itt találtam még Csirmaz Árpád elvtársat, a vb. elnökét is. Mit csinál?.... vb. beszámo­lót készít. Hogy miért most? Erre hadd válaszoljon ö. — Elég, ha annyit mondok, hogy áprilisban a 30 napból pontosan 23-at különböző ér­tekezleteken, s bizottságokban ültem. Azóta sem javult a helyzet. A felgyülemlett mun­kát valamikor csak el kell vé­gezni. Majd tréfásan még hoz­záteszi: Jó volna már rendsze­resíteni egy reprezentatív el­nökhelyettest. aki csak gyűlé­sekre és ünnepségekre járna.” De a járási pénzügyi osztály dolgozói biztosan nem az érte­kezletek miatt túlóráznak Ne­kik is megvan a maguk gond­ja. Kötegekben áll előttük az elkönyvelendő adóbefizetési csekk, hiszen egy hónappal el­maradtak a könyvelésben. Miért e nagyfokú lemaradás? Nem az ő hibájuk. Az adóki­vetés határidejét — melyet a minisztérium szabott meg — a megyei tanács egy hónappal előbbre hozta Valószínű azért, hogy elsők legyenek az or­szágban. Ez aztán sok ember szabadidejét rabolta el, s ra­bolja el ma is. De van más oka is a túlórázásnak. Régen — öt-hat évvel ezelőtt — na­gyon helyesen, az adófőköny­vet a községekben kezelték. Ott volt a kivetés, ott volt a behajtás is. Ott készültek az adóívek és a többi nyomtat­ványok. Most? A járásnál ké­szítik ezeket tízezer számra, s nem egyszer gépkocsikon, zsá­kokban szállítják a községek­be a sok papírt, amit túlórá­val készített el az osztály. Ré­gen, ha valami reklamáció volt, ott helyben el is intézték. Most úgynevezett kettős köny­velés van A községek nyilván­tartják a befizetést, de telje­sen fölöslegesen, sok munka­erő lekötésével a járásnál is könyvelik minden község min­den adófizetőjének befizetését. Emiatt persze gyakran zavar támad, elírások, tévedések tör­ténnek. Panaszkodnak az adó­fizetők, s ez szükségszerűen magával hozta, hogy az osz­tály dolgozói a községekben panasznapokat tartsanak ezek korrigálására. Ez még inkább elveszi idejüket, s ilyen „esti műszakokkal” kell pótolni az elmaradt munkát. Gyakran 16—18 órát is dolgoznak de nem ritka a huszonnégyezés sem. S mit kapnak ezért — semmit! Mit is kaphatnának? A já­rási tanács túlóra kerete pél­dául évi 30—35 óra. Egy este többet túlóráznak ennél. Gyakran halljuk azt a szót, hogy „csúsztatás”. Ez megint csak üres szó, mert ha valaki szabadnapot vesz ki a túlórá­zás miatt, újra elmarad mun­kájával. s jöhet megint a túl­óra. Perpetum mobile! Joggal vetődik fel tehát a kérdés: vajon ezek az embe­rek mikor járnak a moziba, a színházba, mikor olvasnak egy- egy jó könyvet, mikor tanul­nak, mikor jut idő, hogy csa­ládjuk körében éljenek, gyer­mekeiket neveljék? Ha nem változtatnak ezen, előbb-utóbb géppé válnak, — a bürokrácia gépévé —. ha nem azok már most is egyesek. Ez a cikk csak kis töredé­két említi a túlórázók táborá­nak. Gyökeres változást kell tehát teremteni a hiva­tali túlórázások vonalán. A Munka Törvénykönyv előírá­sa mindenkire egyaránt vo­natkozik. Minden dolgozónak jár a jogos pihenés és a nyolc­órai munka után szükség is van a kikapcsolódásra. De — mint láthatjuk — nem is a szükséges munka követeli meg ezt. A túlórázás döntő részét a sok felesleges bürokratikus intézkedés okozza. Fokozott mértékben kell harcolni azért, hogy az államapparátus mun­kájának egyszerűsítéséről ho­zott minisztertanácsi határo­zat minél előbb megvalósul­jon. A hivatalok, államigazga­tási szervek vezetői az ügyin­tézés egyszerűsítésével a fö­lösleges adminisztráció felszá­molásával, az alsóbb szervek önállóságának, s nem utolsó­sorban felelősségének fokozá­sával biztosítsák a nyugodt munkamenetet. BÔDI J\NOS

Next

/
Oldalképek
Tartalom