Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-02 / 43. szám

1956. Június 2. szombat NÉPÚJSÁG 5 Hozzászólás az új ötéves terv irányelveihez Megvitatták a hevesi járásban is az áj ötéves terv irányelveit Irta : BUKUCS JÓZSEF, a hevesi járási pártbizottság titkára A hevesi járás minden köz­ségében aktíva értekezleten vitatták meg a második ötéves terv irányelveit. Az információ alapján a hozzászólók többsége főleg a mezőgazdaságot érintő kérdésekkel foglalkozott. A dolgozók helyeslik a terv cél­kitűzéseit, főleg a mezőgazda- sági gépgyártás tervével érte­nek egyet. Többeknek az volt a véleményük, hogy a gépállo­másokat jobban el kell látni ne­héz és könnyű boronákkal, gyűrűshengerekkel, kultiváto- rokkal, kombájnokkal, trakto­rokkal és Zetorokkal. — A szarvasmarhatenyésztéssel kap­csolatban sok helyen az a véle­mény. hogy ha minőségi és mennyiségi fejlődést akarunk elérni, akkor minél előbb ki kell selejtezni a rosszul tejelő, kiöregedett szarvasmarhákat, mert ezek tartása ••áfizetést je­lent a termelőnek es a népgaz­daságnak egyaránt. Voltak hozzászólók, akik az építkezésekről beszéltek El­mondották, hogy a tarnaszent- mik'ósi gépállomás építkezése­it is abbahagyták, mert nem találták célszerűnek. Jó lenne ha nagyobb gondot fordítaná­nak a tervezésre, és még a munkák megkezdése előtt vizs­gálnák meg, hogy gazdaságos lesz-e, nem pedig már akkor, amikor r.ogyobb összeg fek­szik benne. Tiszanána és Kisköre dolgo­zó parasztjai arról beszéltek hogy a Tisza melletti Diny- nyésháton érdemes lenne cu­korrépa feldolgozó üzemet épí­teni, mivel a vidéknek cukor­répa a főterménve. Előnyös lenne népgazdasági szempont­ból. is Es ugvancsak felvetet­ték, hogy ha Tiszanána és Dinnyéshát között köves utat építenének, mennyivel köny- nyebben tudnának szállítani terményt. A tiszamenti községekben, Tiszanánán. Kiskörén. Tarna- szentmikióson és Pélyen a csa­tornahálózat bővítését javasol­ták, tekintettel a rizstermelés­re és a szikesek hasznosításá­ra. Ugyanakkor elősegítené a legelők öntöztetését is,, ami az állattenyésztés fejlesztésében bír nagy jelentőséggel. Ugyan­csak a szikestalaj javításával kapcsolatban merül fel, hogy kevés talajjavító anyagot kap­nak, főként mésziszapból. Azt is elmondották, hogy a múlt­ban milyen nagy területen vé­geztek öntözéses kertészetet, amelynek csatornahálózata most is megvan, csupán a zsi­lipek hiányoznak. Kis költség­Községenk int A második ötéves terv irányelv tervezete nálunk is élénk vitára talált. A tervezet nagyrészével erdőgazdasá­gunk dolgozói egyetértettek, és elmondották javaslataikat, amelyek elősegíthetnék a fá­ban szegény ország import fa­anyagszükségletének csök­kentését. Az erdőn kívüli fásítások­nál fennálló rendszertelenség, ötletszerűség, a nagy távolsá­gokból adódó ellenőrzés elma­radása többször szakszerűt­lenséget okozott. Ezért java­soljuk, hogy a távlati ország­fásítási terveket községenkint készítsék el. Erdőgazdasá­gunk vállalja, hogy még ez év nyarán elkészíti a mátrafüre- di erdészethez tartozó hat köz­ség országfásítási ütemtervét. Ugyancsak ennek elősegítése érdekében kérjük, hogy ahol szükséges, országfásító erdé­szeket, vagy fásító kerületve­zető erdészeket állítsanak munkába. Az elmúlt évek tapasztala­tai azt bizonyítják, hogy az erdőgazdasági magánépítke­zések telepítésénél, tervezésé­nél és kivitelezésénél komoly hibák voltak. Hogy ezek a jövőben ne fordulhassanak elő, ezért kérjük, hogy a ki­sebb erdőgazdasági magas­gel többfelé megoldható lenne. Pélyen és Akolháton a köz­lekedés és a hírközlés problé­májával foglalkoztak legtöb­ben. A községtől 8 km-re fekszik e hely, nincs telefon­összeköttetés, nincs jó útja. Az akolhátiak javaslata, hogy te­lefonnal és kisvasúttal kapcsol­ják őket Pélyhez. Az oktatással Erdélyi István tarnamérai általános iskolai igazgató foglalkozott részlete­sen és arra vonatkozóan tett javaslatot, hogy a nyolc ált után helyes lenne három évig kötelező heti egy félnapi okta­tást bevezetni. Ennek a mező- gazdasági szakoktatás lenne a célja Véleménye szerint ezzel elősegíthetnék a parasztfiata­lok tudásának növelését Élénk vitát eredményezett a lóállomány csökkentésének kérdése. Az ötéves terv vitája járásukban értékes javaslatok­kal bővülhet még az építkezés­sekkel, az állattenyésztés többi I kérdésével kapcsolatban. készüljön el az országfásítási-terv építmények tervezését és ki­vitelezését bízzák az erdőgaz­daságokra A helyi adottságo­kat, szükségletet, nyersanyag- forrásokat s táj építészeti stí­lust jobban ismerő, megfelelő szakemberrel rendelkező erdő- gazdaságok bizonyára szebben, jobban és olcsóbban elkészí­tik ezeket. A vadgazdálkodás belterjes­sé és jövedelmezőbbé tétele arra az elgondolásra juttatott bennünket, hogy a vaddús, vagy erre alkalmas nagy és apró vadas területeket álla­mi kezelésbe kellene venni. Nem találjuk elítélendőnek, hogy egyes területeket bel­földi, vagy idegen vendégek­nek bérlelövésekre kiadják. Erdőgazdaságunknál a szak- irányítás megfelelő, de hogy még jobb legyen, helyesnek tartanánk, hogy a technikumi és erdőmémöki főiskolai fel­vételeknél figyelembe vennék a jelentkezők fizikai képessé­gét is Gyenge fizikumú, vagv testi fogyatékossággal rendel­kező erdész nem tudia úgy el­látni feladatát, mint aki hi­vatás érzete, s szakismerete mellett testi rátermettséggel is rendelkezik. A vitában foglalkoztunk a természetvédelemmel is. Az ország leglátogatottabb vidé­kein például, a megyénkhez tartozó Mátra, Lillafüred kör­nyékén az összes főhatóságok helyi szervek, intézmények bevonásával tájvédelmi bizott­ságot kellene életre hívni, melynek feladata lenne ha­zánk természeti szépségeit megvédeni. Rakonczay Zoltán, a Délmátrai Áll. Erdőgazda­ság igazgató helyettese Használjunk ki minden órát a növény- ápolásra és takarmány-betakarításra A bőséges májusi esők miatt összetorlódtak a növény­ápolási munkák. Télen le­gyengült gabonák ï kedvező csapadékos májusi esők hatá­sára megerősödtek. Legfonto­sabb teendő, hogy a hátrale­vő acatolásokat a gazdák mi­előbb elvégezzék. A kapásnövények jól fejlőd­nek, azonban már meleget és több napfényt kívánnak. Az időjárás kedvező volt nemcsak a kultúr-, hanem a gyomnövé­nyek fejlődésére is. Most kü­lönösen a gazdák jó munkájá­ra van szükség hogy a kul­túrnövényeket mielőbb gyom- talanítsák. Minden órát ki kell használni kézikapával, fogatos kapával és amint a traktoros kultivátorral a földre lehet menni, azonnal végezni kell a növényápolási munkákat. A tsz-ek bontsak fel a ka­pásnövények területet tagok­ra és így minden tag felelős a kijelölt kapásnövény terüle­tének jó megmunkálásáért. A családtagokat feltétlenül be kell vonni a tsz-eknek ezen munkálatok elvégzésébe. A hiányosan kelt kukoricákat azonnal ki kell pótolni azonos fajtájú, beáztatott kukorica vetőmaggal. Megyénk területén 68 tsz és 5700 egyéni dolgozó csatlako­zott a 30 mázsás tengeri és 200 mázsás cukorrépa terme­lési mozgalomhoz. E szép. lel­kes vállalás tsz-eink és dol­gozó parasztjaink termelési kedvéből adódik. Megértet­ték, hogy nem közömbös, mi­lyen mennyiséggel tudnak hozzájárulni népgazdaságunk fejlődéséhez, valamint élet- színvonalunk emeléséhez. E szép és nemes vállalkozás tényleges eredményének első alapfeltétele a növényápolás A növényápolási munkáknál azon van a fő hangsúly, hogy a gyomokat fiatalon irtsuk és a talaj felszínét porhanyóén tartsuk, ne engedjük a ned­vességet elpárologni. Az aratásig a kapásnövé- nyeket legalább háromszor kell megkapálni. Egy kapálás elmulasztása a kukoricánál katasztrális holdanként kettő- ' három mázsa terméskiesést 'okoz, ami megyei viszmylat- ban mintegy 120 ezer mázsát tesz ki. A cukorrépánál egy kapálás elmulasztása kataszt­rális holdanként 10—15 mázsa terméskiesést okoz, ami me­gyei viszonylatban mintegy 7# ezer mázsát jelent. A cukorrépa jól bírta a hű­vös, csapadékos időt, az egye- lés azonban helyenként elma­radt. A megyfe cukorrépa táb­láinak mintegy 35 százaléka egyeletlen. Most ez a legsür­gősebb munka, mert a meg­késett egyelés visszaveti a cukorrépa termésátlagát. Fontos, hogy a lekaszált lu­cernákat mihelyt lehet, fel­gyújtsák és veszteségmente­sen behordjuk. A még lábora lévő lucernákat ideiekorám. tehát a virágzás kezdetén vág­juk le, mert így a sarjhajtásolc képződését elősegítjük, több­ször is kaszálható és magfo­gás szempontjából is előnyö­sebb. A községi agronómusoknalc is hetenként legalább egyszer be kell jámiok a határokat a tsz agronómusoknak pedig feltétlenül mindennap be kell jámiok a tsz területét, hogy a látottak alapján a szükséges intézkedéseket a tsz vezetősé­gével megbeszélve, megtegyék. A községi agronómusok a hangos híradón keresztül, to­vábbá kisgyűléseken is fog­lalkozzanak a növényápolásié* takarmánybetataarítási mun­kák helyes, időbeni elvégzésé­vel. Használjunk ki minden órát a növényápolás és takarmány betakarítás érdekében. Oszlányi Mihály, termésbecslési felügyelő —. va y» » — JÖL SIKERÜLT gyer­meknapot tartottak Novajon. Mintegy 300 főnyi közönség előtt az isko’a úttörő zeneka­ra és szavaiéi léptek fel kedves műsorukkal. A/|/vV^AAAAA/VvAA«VVVvWvWiAAWWA *1 Gyermekkorom óta mindig vágyódtam utaz­ni, régebben igaz Afrikába, azután Olaszor­szág műremekei érdekeltek, majd a norvég fjordokat szerettem volna látni. És még nem ismertem hazámat se, csak Erdélyt és az Al­föld síkját. Nem láttam a Balaton csodálatos vizét, nem éreztem a bükki rengeteg erdőilla­tát, nem barangoltam a fenséges Mátrában s nem álltam a holdsütötte Tisza partján. Né­hány éve szinte egyszerre tört rám a sok él­mény. Zirc Bakony, Badacsony a Bükk, a Mátra az épülő új, lüktető városok. De még most is egyre hajt valami, még jobban meg­ismerni az ország ezerszínű arcát, embereit, tájait. így jutottam el Baranyába — Pécsre. ÉRKEZÉS Mindig különös érzés, ha vaítaki éjszaka ér­kezik meg egy idegen városba. Az éjszaka valahogy eltakarja a város igazi arcát s még romantikusabbá teszi. Mikor megérkeztem, a kivilágított pályaudvaron, a szokott füst és koromszagon kívül megcsapta az orromat az akác illata. S hogy ez miért volt különös? Mert induláskor Pesten még hideg va’.t, Eger­ben az orgona éppenhogy bontogatta virágait. Dehát Pécs délen fekszik és a Földközi tenger áramlata közelebb éri mint más városainkat. Egy türelmetlenül áthánykolódott éjszaka — hogy minél előbb láthassam, az annyiszor megdicsért várost S hajnalban, bármilyen pa- tétikusan hangzik, bármennyire édeskés így leírva fülemüle ébresztett fel. Ugye, ezek után csak szeretni lehet az ismeretlen vá­most? „TÖRÖK VILÄG MAGYARORSZÁGON“ A szűk utcán, majdnem a járda szélén lom­hán zörög az öreg villamos. Nagyon is ráérnek. Hosszú percekig áll egy-egy kitérőnél, mert a szűk utcán két vágány nem fér el. A Széche­nyi térnél érdemes leszállni. A nagyméretű, lefelé lejtő teret zöld kupolás, óriási mecset zárja le: a Dzsámi. — Közép-Európa legnagyobb török emléke. S előtte, mint Ve­lencében, szelíd galambok tipegnek elibéd és ha leülsz mint kíváncsi gyerekek, körülfog­nak. Ha kezedben morzsa van még a váltad­ra is rászállnak. Érdemes is néhány percig le­ülni. s úgy nézni a mecsetet, aztán lehúnyni a szemet, s már előtted zsibong a 400 év előtti török piac, tevék hordják a keleti árukat, s négyszáz török kereskedő kínálja a szőnyege­ket, selymeket, ékszereket hogy aztán tovább haladjanak a Dalmát tengerpart felé. Rohan­va fut előtted a busz, s visszazökkensz a má­ba. A város tere most is zsibong, forgalmas, élénk színes, mint egykor A buszok a Me­csekbe indulnak/ vagy a közeli falvakba. De most nem szállók a buszra inkább körül­nézek. Régi barokk házak, mint Egerben (sok hasonlatosság a pécsi belső várossal), odébb renaissance épületek majd a polgáriasodás ko­rát mutató cifratornyú paloták és ha felfelé haladunk a Dzsámi mögött, különös, hatal­mas négy torr.yú székesegyház húzódik meg, amely tíz évszázad tanúja. Árpád-kori al­temploma nagyon szép. Lenyűgöző műemlék. Primitív faragásai az egyiptomi rajzokra emlé­keztetnek Az altemplomra különös hajójú román templomot építettek. Méretei hatalma­sak, félhomályos belsejére misztikus fényt vetnek a színes ablakok. Mellette régi, őske­resztény katakombák. Az ember megbor­zong, ha betér. Felmérhetetlennek érzi az időt, amit még akkor homokóra jelzett. Fa­lait freskók díszítik, s mikor kezemmel vé­gigtapintom. úgy érzem, mindez nem igaz, csak elaludtam, mint egykor diákkoromban a művészettörténeti könyvem mellett. Fény vakít, mikor kilépek, s végigme­gyek a dóm teraszos sétányain. Újból és új­ból erőt vesz rajtam az érzés, hogy talán nem is Magyarországon, hanem Olaszország­ban járok. Olasz tájra hasonló a dóm körül álló renaissance stílű ház, a májushoz túl kék ég, a forró déli nap. Ez űzi ezt a csaló­ka játékot velem. Átsétálok a kaputorony alatt s betérek Pécs egyik legérdekesebb múzeumába. (Igen sok múzeuma van, mind tele érdekességekkel, no, de, csak sorjába!) A zsolnaiak százszínű porcelánjait szeret­ném látni. A múzeum már kívülről is le­köti a nézők figyelmét. A fala leütve, alat­ta régi freskók. Ha belépsz a kapun, tábla figyelmeztet: ez Pécs legrégibb háza, 1324- ben építették, több mint hatszáz éve áll ez a gótikus ház. amely helyt adott régi ma­gyar váruraknak, de itt lakott egykor a Dzsámi főpapja is. Most tarka porcelánokat őriz hűs termeiben. S milyeneket: rubint- vörös kelyheken kék és lila fény törik meg. Zöldben játszó aranyárnyalatú a másik vá­za, mint a júniusi rózsabogáré. Kecses őzek, öblös vázák, kínai kancsók, törökös tálak, a régi Zsolnai-gyár tervezőinek fantáziája szerint. — És ma? — kérdem az öreg múzeum­őrt — lehet-e látni még ilyesmit. — Szomo­rúan csóválja a fejét. — Nem, ilyet nem, talán most próbál­ják ismét, újból. Nézze, — húz egy vitrin­hez —. Itt állnak a legújabb porcelánfigu­rák. Bizony, ezek is szépek, nincs mit szé­gyenkezni a mai tervezőnek sem. És őrzője elmeséli, hogy csak az utóbbi évben kezd­ték újból gyártani, addig elektromos szige­telőt készített csak a gyár. Felgyújtja a villanyt, s egyszerre szikrázni, csillogni, vibrálni kezdenek a porcelántárgyak. A múzeum zárt négyszög-kertjében vén Tiszafa hirdeti az idő múlását. Arrébb két házzal már modern szabadtéri színpad, 3000 ember nézheti végig műsorát S ha már a színháznál tartunk, lépjünk egy nagyot, máris ott állunk Pécs büszkeségénél. ŐSBEMUTATÓ PÉCSETT A színházi kultúra igen nagy. amit bi­zonyít, hogy a drámák, ellentétben más vi­déki városokkal, több mint 25-ször mennek. Karinthy Ezer éve, vagy az ősbemutatón Colombus is elérte ezt a számot. A pécsiek szeretik a színházat, büszkék az előadások­ra. színészekre. Aznap, mikor ott jártam, két bemutatót is tartottak. Egyet a nagy színházban, itt Babay: Szélből szőtt király­ságát — adták, ez az ősbemutató Romlata- gonia és Roskatagonia királyainak harcáról szólt. A Kamara Színházban Shaw: Szerel­mi házasságát játszották, s mondanom sem kell, hogy jegyet már egyikre sem lehetett kapni. De zsúfolt volt a Doktor Sándor ut­cai kultúrotthon is (óh! egri járási -kultúr­otthon, ha ezt egyszer rólad is így írnák) és nem lehetett beférni a TTIT Bartók- klubjába sem. Ezért inkább az országos képzőművészeti kiállítást jártam végig, hogy gyönyörködjem Csók István. Ferenczy Béni, Szőnyi István és a pécsiek, Soltra Elemér, Kele Sándor, Bizse János képeiben. A pécsi tudományos, zenei, irodalmi élet mozgalmas. A pécsi hetek alatt ilyen plakátokat lehetett látni a városban: Éneklő Ifjúság, Zenélő pé­csi május. Harmadik pécsi zenei hét stb... Ilyen plakátok mellett irigység fogott el, miért nincs megfelelő zenei élet Egerben, miért nem érdeklődnek jobban a kultúra iránt, egy-egy hangversenyre miért csak százötvenen gyűlnek össze miért konganak üresen a kiállítások, a kultúrotthonok, miért nem látogatják eléggé a komoly színházi előadásokat. A komoly miértre talán egy a felelet : türelmetlenek vagyunk a kulturális nevelésre^ Nagyon elkalandoztunk a kultúra vilá­gába, aludjunk rá egyet s másnap INDULJUNK A MECSEKRE A busz olyan zsúfolt, hogy a féllábam valahol a levegőben van. De egy jó. —végig­látni az útvonalat Fel a szerpentinen, a te­raszos villák, szőlőlugasok között visz az út, s a mélyben csillog a város sok tornya, ku­polája. Ide látszik a 12 szögletű minaret, talán valamivel kisebb az egrinél. A karcsú tomyú orvosi egyetem. Megérkezünk. Egy csapáson gyalog kapaszkodunk a Misina-te­tőre. A kilátóról látszik a bányatelep, ahol a híres „zsíros” pécsi szenet bányásszák. Le­látni innen az új, épülő városrészekre is. Bérház-bérház mellett húzódik. Az új ötéves tervben Pécs északi részén 20 ezer dolgozó részére építenek lakást kultúrotthonokat, mozikat, kórházakat, üzleteket. De a nyugat felé eső városrész is kiépül. Itt 12 emelete« irodaházat, 24 tantermes iskolát terveznek. A régi Sopianet körülveszi majd a modem város, de ezzel semmit sem veszít szépségé­ből. A kilátó büféjében vizet kérek, de a kiszolgáló fejét rázza Víz nincs, a Mecsek nem olyan, mint a Bükk, a kövek között nem bukkan ki jéghideg forrásvíz. Pécsett reggelente vékonyan csordogál a vízvezeték­ből a víz. Nincs elég vize, bora annál több, ha nem is olyan híres, mint az egri bika­vér. Bezzeg ha esik — mesélik a pécsiek —, zúdúl a víz a hegyről a városba, s olyankor úgy néz ki Pécs, mint Velence. A tetőről leballagok a Tettyére Különös neve megüti a fülemet. Elmondják, hogy török név ez is — kolostor —, mint annyi más Pécsett Ro­mok hirdetik Szakmári György, a mohácsi vész előtti utolsó püspök egykori nyara’óját. Gyalog indulok a városba, éppen idejében, hogy Babits Mihály emléktáblájának lelep­lezésére érjek. Tizenöt évig járt itt iskolába „Misiké”, s a ma diákjai kegyelettel emlé­keznek meg a kicsit elfeledett költőről. VALAMIT AZ EMBEREKRŐL Nyugalom árad a városból, a régi kö­vekből, az emberekből, de ez a nyugalom nem jelent lustaságot, sőt Dolgos munkás­nép lakja a várost, amelynek igen sok ará­ra, üzeme, óriási bányatelepe vara. Nyugal­muk kiegyensúlyozottságot, udvariasságot je­lent. Sokáig és hosszan beszélgetnek bármi­ről a kérdezősködőnek. Az új önkiszolgáló bolt vezetője éppen úgy, mint a Janus Pan­nonius néprajzi múzeum igazgatója, ifj. Ko- dolányi János. Szeretettel beszélnek váro­sukról, de nem elfogultan. Nyugodtan jár- nak-kelnek az úttesten, a forgalom nem ér­dekli őket nem sietnek. A villamosban a férfiak átadják a helyüket a nőknek, sőt uram bocsá’ megvárják, míg a nők le, vagy felszállnak. Az udvarok derűsek, virágosak, tiszták (hogy ezt nem látod egri olvasó?!) Ilyen Pécs is, van benne valami a régi kis­városok csendjéből, s a modem nagyváro­sok nagyvonalúságából. Régi és új egyszer­re, hagyományai mélyek, de épül, szélese­dik. s holnap talán az ország legnagyobb városává női. BÜCSŰZUNK Még egy futó találkozás a kecses mina­rettel, a híres főiskolával, ahol a botanikus kertben banán és citrom érik. még egy pil­lantás az egyetemre Még látni szeretném Idrics-baba török jós sírját, a bányatelepet, a híres Hullám-fürdőt, még beszélni szeret­nénk a Hullám-szálló élenjáró munkésüdü- lőivel. egy pár pillanatig még elidőzni minő­ségi kirakatok előtt, meginni egy pohár .éretlen” pécsi sört a Pannóniában, vagy ze­nét hallgatni a Rózsakertben De már nincs idő. Tovább állok, hogy legközelebb ta’án Szegedről, Győrből, vagy Sztálinvárosból küldjék képeslapot az olvasóknak. TŐRÖS KÂROLYNÉ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom