Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-20 / 48. szám

1956. június 20, szerda NÉPÚJSÁG 5 BÁNYÁSZGOYDOK RÓZSASZENTMARTOiYBAN ÉPPEN műszakváltás van a ' Rózsai IX-es aknánál. A bá­nya sötét szája egymás után nyeli el a műszakba indult dolgozókat, majd rövidesen fáradt, szénporos vájárok, csillések lépnek ki ismét a napvilágra. Ezeknek most telt le a műszakjuk, s az autóbusz indulásáig még bőven van idő egy kis csoportosulásra, beszélgetésre. Társuljunk hát a legnagyobb csoportosuláshoz, ahol a sok bányász között ott található Juhász András üzem­vezető, Fekete elvtárs, a párt- , titkár, Mátra Ferenc bánya­mester, Szundoki elvtárs, az üzemi bizottság elnöke és még jónéhányan. Tréfálkozó, vi- dám a hangulat, híven tükrözi bányászaink megváltozott, bol­dog életét, életteli optimiz­musát. Hiába, nagyot válto­zott a világ, még itt az eldu­gott kis bányatelepen is. Túl optimista és egyoldalú lenne azonban a kép, ha csak így távolról szemlélve, az első látásból ítélve mondanánk el­hamarkodott véleményt a bá­nyászok életéről. A bányász­élet igen sok szépsége, és elő­nye közepette is bőven akad­nak még kisebb-nagyobb gon­dok, bosszúságok, melyek megnehezítik életüket, s vég­ső soron káros kihatással van­nak a termelésre is. Beszél­gessünk csak el az emberek­kel .ismerjük meg őket köze­lebbről, akkor látjuk csak igazán, hogy a bensőben, a bányászruha alatt hány, meg hány probléma feszeng, hány orvoslásra váró panasz van még Rózsaszentmártonban. Egyik legégetőbb dolog itt is, mint annyi más helyen, a lakásprobléma Az üzemnek jelenleg körülbelül 60 olyan dolgozója van, akik szeretné­nek végre rendes lakáshoz jutni, s a fárasztó napi mun­ka után kényelmes otthonuk­ban gyűjteni erőt a követke­ző műszak munkájához.. Ezek jórésze részt vesz ugyan a bá­nyász sajátház építkezési ak­cióban, csak az a baj, hogy az építkezésekhez korántsem kap­ják meg a szükséges támoga­tást. Sok kislakás még mindig lakhatatlan, mert gazdájuk nem kap anyagkiutalást. Te- réki István. Ripka Nándor, Gubis Imre aknász hiába zör­geti a kaput már hosszú hó­napok óta az illetékes szer­veknél, az ablaküveg és padlódeszkakiutalás helyett csak Ígéretet kapnak — azt bőven Nemcsak a lakáskérdésben, hanem a lakótelep és a község szociális és kulturális ellátott­sága terén is akadnak kisebb- nagyobb bajok, panaszok. Kezdjük a lakóteleppel. Bő­ven akad kifogásolni való, fő­leg a köztisztaságra. A bányá­szok szeretik a rendet, tiszta­ságot, de sajnos, nincs benne sok részük. A lakóházak kö­rül mindenütt ott díszelegnek a szemétkupacok, a telep kör­nyéke elhagyatott, gondatlan, deréknyi magasra nőtt a dud- va és a gyom. Sokat segíthetne a bajon, ha Tomesz Károly lakótelepi gondnok a rendelkezésére álló négy pár lófogat egyikével na­ponkint, vagy időnkint fokoza­tosan elszáliítttatná a szemét­dombokat. A lakótelep mellett körülbelül 20—22 holdnyi szántóterület fekszik, mely az üzem tulajdona. Máskor ezt a szántóterületet konyhakertnek használták a bányászok, fel­osztva maguk között. Az idén a gondnokság saját kezelésbe vette át ezt a területet, hogy azon a lovaknak takarmányt termeljenek. Ez még nem is volna baj, csupán az bosz- szantja a lakótelepieket, hogy a földterület nagyrésze még ma is parlagon hever. Minden különösebb beruhá­zás nélkül, több megértéssel, jóakarattal, társadalmi össze­fogással lehetne az ilyen dol­gokon segíteni. Nem kerülne sok pénzbe egy kis telepren­dezés, néhány virágágy léte­sítése, parkosítás, fásítás, hisz mindenki készséggel hozzájá­rulna egy ilyen mozgalomhoz. A bányaüzem vezetősége is el­mulasztotta kötelességét. Az idei kollektív szerződés szerint ugyanis egy játszótér létesíté­sét ígérték meg De eddig még a kisújjukat sem mozdították meg ezért. A község élete, problémája szorosan összefügg eggyéolvad a bányászokéval, hisz a lakos­ság 70—80 százaléka üzemi dolgozó. Nem mehetünk hát el szó nélkül az itteni gondok, bajok mellett sem. Kicsi a mozihelyiség, panaszolja Kajó Pál és ha el is megyünk a keskenyfilmes moziba, vagy a képet nem látjuk tisztán, vagy pedig a hangot nem hallani. Gyógyszertárra is nagy szük­ség lenne ebben a 4000 lako­sú községben Nincs is semmi akadálya ennek, hiszen a Já­rási Tanács Egészségügyi Osz­tálya minden felszerelést biz­tosít. A baj azonban ott kez­dődik, hogy a községi tanács kényelmességből, vagy talán szájtátiságból nem képes egy erre alkalmas helyiséget biz­tosítani. A tanács vezetőinek lelkén szárad hát, hogy a köz­ségben még ma sincs gyógy­szertár, a bányászoknak Pe- tőfibányára, vagy Ecsédre kell járni gyógyszerért, ha valaki megbetegszik. Nagyobb öntevékenységgel, több régi problémát is meg­oldhatna a helyi tanács, ne várjon mindent a bányaüzem­től. Már két éve húzódik a járda építése, gyakran nincs a községben szikvíz, nem kielé­gítő a község sörellátása, rosz- szak az utak, s a közvilágítás állapota is siralmas, — pana­szolják sorra az emberek. Bővíteni kellene a szórako­zási lehetőségeket is. A köz­ségben, a sportpálya közeié- j ben lenne erre alkalmas helyi­ség, s ennek helyreállításában a tröszt vezetősége tudna segí­teni. Néhány mázsa cement, egy kis mész kellene csak hoz­za, s kisebb átalakítással, re­noválással rendoehozhatnák ezt a nagy épületet. A panaszok legnagyobb cso­portja azonban mégis a köz- ellátásra vonatkozik. A bá­nyatelepen például igen elkel­ne egy zöldség- és gyümöics- elárúsító helyiség. Az ellátat­lanságot úgy használják ki a haszonlesők, hogy azt a salá­tát, melyet Hatvanban fejen- kint 40 fillérért vásárolnak, itt 1 forintos áron adják el. A telep lakói még így is kényte­lenek megvenni. Nem marad­na meddő vállalkozás, ha a község termelőszövetkezete, vagy egy másik tsz elárusító helyet nyitna a bányatelepen és rendszeresen ellátná a bá­nyászokat jó és olcsó tejter­mékekkel, zöldséggel, gyü­mölccsel. Ritkán van hús a község­ben, s akkor sem elegendő. Mi ennek az egyik oka? A községből körülbelül 100 em­ber Petőfibányára jár át dol­gozni, s ezek húsadagját nem Rózsaszentmárton, hanem Pe- tőfibánya kapja meg. Igen si­ralmas állapotban találtuk a IX-es akna büféjét. Az abla­kon betekintve, nagy rendet­lenség látható a kis helyiség­ben ,ahol száraz kekszen, né- hányféle csokoládén és kon- zerven kívül semmi az égvi­lágon nincs. Pedig a rózsái bá­nyászok is szeretnék, ha Pe- tőfibányához hasonlóan, mű­szakváltáskor ők is tudnának hűsítő italokat, tejet, olcsóbb húsárut vásárolni és tisztább, higiénikusabb árukkal, bő választékkal elégíthetnék ki igényeiket. A másik hiba az, hogy az a kis büfé korán be­zár, mert az elárusító napon­ként Hatvanból jár ki ide. A kora-délutáni órákban utazik haza, s így a délutáni s az éjjeli műszak dolgozói csak zárt ajtókat találnak. Miért ne alkalmazhatna az Üzem­élelmezési Vállalat olyan em­bert, aki itt helyben lakik, s minden üzemváltáskor nyitva tartana néhány órán át. Több embert foglalkoztat már hosszú ideje egy problé­ma: a motorvásárlás. Közeleg a bányásznap, sokan kapnak hűségjutalmat, s szerelnének motort vásárolni. Zeimk And­rás, Hagymási Sándor és még legalább 18 társuk hiába kéri már régóta az illetékes keres­kedelmi szerveket, nem kap­nak kiutalást 125-ös motorke­rékpárra. Helyes lenne meg hallgatni kérésüket. Nem lenne teljes az itteni bányászgondokról alkotott fel­sorolás, ha még nem monda­nánk el azt, hogy nincs a IX-es akna közelében fürdő, s a bánya mélyéből feljövő dolgozók sárosán, piszkosan kénytelenek hazautazni. A rossz tervezés, a beruházások megkötöttségének tudható be, hogy az új legényszállás, me­lyet két éve készítettek el, mocsár helyén épült fel, emiatt állandóan nedves, szinte lak­hatatlan. Ezenkívül a legény­szálló szórakozási és sportolási lehetőségeit sem ártana javí­tani. Ahány ember, annyi panasz, annyi megoldásra váró és or­vosolható probléma a bánya­telep életében. Mondanunk sem kell hogy mennyire meg­oldásra váró dolgok ezek. El­sősorban a helyi párt- és szakszervezet vizsgálja meg, mi bántja a bányatelep lako­sait, mi az óhajuk és a lehető­ségekhez képest segítsenek is rajta. Munkájukat hassa át a dolgozókról való gondoskodás szelleme, hisz elsőrendű köte­lességünk . segíteni azokat, akik a termelés legnehezebb posztján állnak helyt, akik naponta 100 vagon szenet te­remtenek elő a föld gyomrá­ból. Tovább« fejlődési lehető­ség szép jövő áll a bánya- i üzem előtt. Nem ártana, ha a ! tröszt, s a helyi szervek egy­aránt édes gyermekükként ke- I zelnék az üzemet, s intézke­déseikkel enyhítenék a bá­nyászok gondjait. Rózsaszent­márton hős bányászai eddigi munkájuk után méltán rászol­gáltak arra, hogy szép, boldog és igazán emberi életet te­remtsünk számukra, CSÁSZÁR ISTVÁN Egy újítás, mely országos sikert aratott Az elmúlt év végén új fel­adatok megoldása foglalkoz­tatta a Mátravidéki Tröszt szűcsi X-es aknaüzemének műszaki dolgozóit Ekkor kezdte meg a termelést az új X-es akna. Ismeretlen visel­kedésű szénmező művelését kezdtük meg széleshomlokú frontfejtéssel. A szénvonula­tot nagynyomású talp és tető víz kíséri, ezeknek viselkedése teljesen ismeretlen volt szá­munkra. A mátraalji szénbá­nyászatnál ilyen művelés még nem történt és tapasztalatok egyáltalán nem állottak ren­delkezéseinkre. Mindenekelőtt meg kellett győződni arról, hogy omlasz- tás esetén hogyan viselkedik a fennmaradó szénréteg és mi­lyen erővel áramlik a fejtési üregbe a víz. Ezért a frontfej­tés mögött kísérleti célra egy 30 méternyi hosszú kamra­fejtést képeztünk ki. Ennek az üregnek a beomlasztása volt a feladat Omlasztás köz­ben figyelemmel kellett kísér­ni az ácsolatok és a tetővíz viselkedését. Ezelőtt a bányászatban az om'ászt ást feiszével végezték el. feiszével vágták ki az ácso- latokat. Nálunk ez a módszer nem lett vo'na jó. mert a ve- szélves helven a feiszés om- lasztás előre nem látott ve­szélynek teszi ki a. dolgozót. A robbanóanvaggal történő omlasztás szintén rossz lett volna, mert nem tudtuk volna megfigyelni az ácsolat, a tető és a víz viselkedését. Ilyen kényszerítő körülmények kö­zött született meg bennem a gondolat: készítsünk erre a célra egy nagy vonóerejű vit- lát és ennek segítségével az egész fejtési üreg ácsolatait kötéllel átfogva próbáljuk meg az omlást előidézni. A gépműhelyben elkészült a rabló vitla és ezzel sikerrel is járt az omlasztás. A kam­rafejtés sikeres omlasztása után áttértünk a széleshomlo­kú front gépi omlasztásának kísérletezésére. A sok sikerte­len kísérletezés után végre mégis csak eredményes volt a munka annale ellenére, hogy az első időben a műszaki és fizikai dolgozók egyaránt ide­genkedéssel fogadták ezt a ta­lálmányt. A későbbiek folya­mán azonban megszerették, mert biztonságosabb, gazdasá­gosabb és rövid idő alatt végzi el a bányászat egyik legveszé­lyesebb munkáját, az omlasz- tást. A rabló vitla működése már országosan is kezd tért hódí­tani. Trösztünk üzemeinél már hét frontfejtésen működik ilyen szerkezet és a központi gépműhely megkezdte a soro­zatgyártást a többi trösztök és bányaüzemek részére. Ez­zel könnyebbé és eredménye­sebbé tesszük a bányászok mindennapi nehéz munkáját. Koósz Pál bányavezető, Szűcsi IPRÓ DOLGOK, - DE FONTOSUK — Eger idegenforgalmáért — Szép, kedves város Eger. Franciák, németek, belgák kinaiitk és sok más ország túristái keresik fel hétről-hétre. Ezrek és tíz­ezrek hajtják meg az emlékezés zászlaját az 1552-es egriek sas- fészke, üobó vára előtt. Sok ezer tátogató', vonz a székesegyház építészeti stílusa, Danhauser, Grigolelli, Busátó és mások legki­válóbb freskói. A több száz évvel ezelőtti müezzin után sokan másszák meg a karcsú török minare.il csigalépcsőjét, s gyönyör­ködnek az olasz Fazola Henrik kovácsolt-vas kapujában a megyei tanácson. Sokan fordulnak meg szép strandunkon is, és a szép- csszonyvülgyi pincék hordóinak kongását is szívesen hallgatják, kortyolgatva a jó egri borokat. Nekünk egrieknek — bennszülötteknek, — dagad a mellünk, ha dicsérni halljuk szép kis városunkat. Csillog a szemünk a büszkeségtől, mikor látjuk az emberek ezreit hömpölyögni a szűk kis utcákon. Örömünket, büszkeségünket azonban lelohasztja egy, s más. A-ki végigjárja városunkat, nemcsak szépet felemelőt lát. SaInos vannak olyan dolgok is, melyek rontják vendégeink kedvező be- nvomásait. • A poroszlói állami gazdaságban korszerű gépek segítik az állat- tenyésztés munkáját. Képünkön a borjútej hőfokát ellenőrzik. Nem minden vendég jön a Sztálin úton a városba Sokan — főként, akik már ismerő­sebbek — a rövidebb és a Népkert felé vezető utat vá­lasztják. Utat?.... Arról beszél­hetnénk: A dűlőút akármelyik falu határában sokkal inkább nevezhető útnak, mint az a hepe-hupás, akadálynak is ne­vezhető rész, mely az állomás­tól a Népkertig vezet Aki azonban gázálarcot nem ho­zott magával, nehezen tudja megjárni ezt az akadályver­senyt. Kellemetlenül érezheti magát perceken át mert ezen az úton helyezkedett el a Ma­tador raktára. Az helyes, hogy áz egriek ruháját védik a molytól, s egyéb dolgoktól, de talán lehetne kevésbé forgal­masabb helyen is keríteni he­lyet a Matadornak. Az idegenek — s mi is — szívesen fogyasztják a hűsítő italokat A nagy melegben azt keresik az emberek, hol mér­nek legközelebb sört. Nos, sok üyen hely akad. A Líceum előtti téren, a trafik mellett is felütötte sátrát egy utcai mé­rő. Illetve dehogy ütött sát­rat A szabad ég alatt gyanús tisztaságú, rozzant asztalról mérnek hokkedlin s egymás hegyén-hátán a hordók, a csap alatt vödör, mely egyben a poháröblögetés célját is betöl­ti. De milyen ez a vödör?.... A múlt vasárnap hosszú ideig töprengtem azon, vajon húsle­ves, sör, fröccs, vagy mi lehet ez a folyadék, melyben ott — előttem — és a többi fogyasz­tótársam előtt „mossák” a po­harakat Elvégre higiéniának csak lenni kell. S ugyanez a helyzet a stadionnál és a színháznál is. Pont a legfor­galmasabb helyeken folyik ez a száz év előtti vándorkeres­kedést is megszégyenítő áru­sítás. Valószínű telne többre is az Egri Vendéglátóipari Vállalattól. Egy-egy gombára gondolok — mint amilyen a balatoni fürdőhelyeken van, vagy ízléses bódéra, mint a Sztálin úton, a stadionhoz ve­zető lejáratnál van. A Mártírok terén sok időhú­zás után elkészült a gyönyörű park. Dicséret érte a Kerté­szeti Vállalatnak. Azért azon­ban már nem jár dicséret senkinek sem, hogy a város többi részén a parkok gondo­zatlanok. A füvek gazosak, a virágok kusza összevisszaság­ban, a dísznövényeket felütöt­te a gyom. A leleményes nyúl és kecsketulajdonosok nem mulasztják el az alkalmat, im- nen szerzik be takarmány- szükségletüket. Hibás ezért a város Kertészeti Vállalata, de mi, egriek ia Hosszú idő óta figyelem, megszánja-e valaki a hőségtől bágyadozó Sztá­lin úti szép gyepszőnyeget, bokrokat, virágokat. Sajnos, senki. Lassan kiszáradnak, le­tapossák őket. Csak egy kevés Felismertük a KST előnyeit­Két évvel ezelőtt jelent meg az a minisztertanácsi határo­zat, amely a vállalatoknál és intézményeknél engedélyezte a Kölcsönös Segítő Takarék- pénztár létrehozását Az Eger és Környéke Kiskereskedelmi Vállalat dolgozói felismerték a KST. alapításának jelentősé­gét, előnyeit. Két évvel ezelőtt három nap alatt nálunk is megalakult a KST 102 alapító taggal. Akkor még sokan két­kedve fogadták ezt az új egye­sülést. Ennek ellenére mégis mindannyian rendesen fizet­ték a havi 5—10 forintjukat. Az első év zárásakor közel 50 ezer forint jött össze és eb­ből a KST. 36 ezer forint köl­csönt adott az év folyamán tagjainak. Ebben az évben már jóval több a befizetések összege és idáig már 47 ezer forint kölcsönt vett igénybe a tagság. Most már gyakorlatilag is tapasztaljuk a KST előnyeit és legtöbben felemeltük havi j befizetéseinket 30—50—100 fo- ] rintra. Hasznunkra válik ez, ) hiszen mindig érhet bennün- j két meglepetés, valamilyen j kár, vagy éppen üdülni me­gyünk, s ilyen esetekben so­hasem maradunk pénz nélkül, mert azonnal, minden protek­ció és bürokrácia nélkül kap­hatunk kölcsönt Zahey Sándor, Eger Nyereségünk egy [részét helyi felhasz­nálási alapra fizessük be Nemrég egy kisipari szövet- ] kezeti küldöttség járt a Szov- j jetunióban és miután haza­tértek, beszámoltak arról, ! hogy ott a tanácsi és a helyi ipari vállalatok nyereségük ! egy részét helyi felhasználási j alapra fizetik be. Igen jó do- j lógnak tartanám, ha a kisipa- ! rí termelőszövetkezetek a má- j sodik ötéves terv folyamán j nálunk is évvégi nyereségük J egy részét, — melyet eddig ! jövedelemadó címén fizettek be — a helyi tanácshoz fizet- ' nék felhasználási alapra. Polgár Miklós, 1 KISZÖV. elnök időt kellene rászánni, negyed­óra sem kellene ahhoz, hogy házunk előtt megtisztítsuk a parkot a gaztól, meglocsol­nánk a gyönyörű rózsákat Hej, egriek, kik annyira ké­nyesek vagytok a szépre, nem ártana néha áldozni is érte. A göröngyös» köves úton so- ■ kan ballagnak fel a várba. Megnézik Dobó síremlékét, be­írják nevüket a vendégkönyv­be, végigsétálnak a kazama­ták folyosóin. Nem akad ven­dég, ki úgy jönne le a vár­ból, hogy ne vásárolna egy­két emlékárgyat, apró ajándé­kot mely Egerre, az egri ki­rándulására emlékezteti. Em­léktárgy van is bőven, de az árusítással itt is baj van. A vár kapuja alatt asztalokon kínálják a kis tárgyakat Pe­dig volna erre megfelelőbb hely is. Ha már nem is telik, olyan szép kivitelű pavülonra, 1 mint amilyen a színház mel­lett van, el lehetne intézni, hogy a vár előtti trafikban pálinkaárusítás helyett ezeket árulnák Lehet ugyan, hogy a tervteljesítést a pálinka job­ban elősegíti a vállalatnak, azonban úgy látom (azt hi­szem, sokan mások is), hogy a pálinkát a Török-kertben is megtalálják azok, akik min­denképpen ezt keresik. Nem vagyunk persze az ellenzői annak, hogy egy hűsítő ital­árusító gombát felállítsanak a vár elé. A várban járók fi­gyelmét a műemlékek mellett más is felkelti. Sokan felve­tették már — jogosan — miért kellett a várban elhelyezni a légóbunkert, a megfigyelőt. Valószínű akadt volna más, alkalmas hely is erre. Rontja a régi stílusát A sokezer embernek, aki a városunkba jön, számtalan problémája akad. Ismerősöket szeretne felkeresni, s hogy hiába ne járjon, előbb felhív­ná őket telefonon. Sajnos, csak szeretne telefonálni, ugyanis városunkban ünnepi napon nem talál egyetlen egy jó nyilvános telefont sem. Cukrászdáink, vendéglátó he­lyeink ugyan el vannak látva telefonnal, de azt nem bocsájt- ják a közönség rendelkezésére Nem ártana változtatni ezen: I A vendégek érdekében szerez­zenek be ott is telefont, ahol I eddig nem volt. Nem ártana 1 persze az sem, ha a város egy­két forgalmasabb pontján ut- I cai órákat állítanának fel, mert a Székesegyházat kivéve, sehol nem találni a városban ' órát. Sok problémát okoz a I vendégeknek az is, hogy nincs ! egy hely, sem az IBUSZ-ban, sem nyüvános helyeinken, ahol menetrend állna rendel­kezésre. Telefon híján az ál­lomást sem tudják megkér­dezni a vonat, vagy autóbusz indulásáról, s bizony vagy egy órával előbb érkeznek ki a pályaudvarra vagy iO—15 perccel elkésik az indulást. Több szív, több megértés és főként nagyobb kereskedelmi leleményesség kellene, hiszen ezek mind idegenforgalmunk növekedését segítenék elő nem kevésbé vállalataink forgal­mát. Alig pár nap múlva kez­dődnek a Heves megyei na­pok. Ezek főbb ünnepségeire tízezrek jönnek Egerbe. Csak július elsején 10 különvonat hozza a városunkat látni aka­ró vendégeket. Ügy gondolom, nem árt, ha az itt elmondot­takra gondolva, egy-két, he­lyes intézkedéssel, esetleg két- háromezer forintos beruházás­sal hozzájárulunk ahhoz, hogy vendégeink még jobban érez­zék magukat városunkban, meg legyenek elégedve a ven­déglátással, ne kelljen nekik apró dolgok miatt bosszankod­ni, nekünk, egrieknek nedig szégyenkezni. BÓDI JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom