Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-13 / 46. szám

1936. június 13. szerda NÉPÚJSÁG A DOLGOZÓK ÉRDEKÉBEN Teljes felelősséggel Hogy a közepén kezdjem, az j SZTK 260 forint bírságot sza­bott ki a végrehajtó bizottság­ra azért, mert az április havi összesítőt nem határidőre küld­te meg Ez úgy történt, hogy Szarvaskőn április és már­cius hónapban titkárválság volt. A jelenlegi titkár elődje elmulasztotta a beterjesztést. De mielőtt az SZTK erre „rá- l jött volna”, észrevettük és szí­ves elnézésüket kértük: ez az első eset, ne legyenek szigo­rúak. Az SZTK tudomásunkra hozta, hogy ha nem tetszik, hát fellebbezhetünk. Mi fellebbeztünk, de kár volt. Egy üzemellenőr, akit időközben „kiküldtek”, kijelen­tette, hogy fölösleges a posta- költség, hiszen az SZTK ellen mehetünk a jóistenhez. Nem volt olyan per, amelyet az SZTK ne nyert volna meg. Kérdezzük, kedves Népúj­ság. hát nincs ez ellen orvos­ság? Nincs az ellen apelláta, hogy az SZTK üzemellenőrök kijönnek egy községbe, mint például hozzánk május 28-án, egy félóra alatt összecsapnak egy jegyzőkönyvet és mivel a két volt vb. titkár kijelenté­sét elmulasztotta „valaki”, nyakába sóztak a vb-nek 90 forint rendbírságot. Csak egy kijelentés elmulasztása. Egy kis felszólítólevél nem lett vol­na elegendő? De ezeket a bírságokat ügye­sen megindokolta ám az üzem­ellenőr és maga az SZTK al­központ is. Annyi rendelet­szám, paragrafus, ilyen, meg olyan bekezdés szerepel a jegy­zőkönyvben, hogy kitörnék a nye'ved, ha elolvasnád 1954-ben a VIII. és IX. hó­ra felszámított jutalék 2567 fo­rintot, illetve ennek késedelmi pótlékát, 259 forintot, összesen tehát 2826 forintot most 1956. május végén jóváírták, illetve visszafizették a számlánkra. Ugyanis két hosszú évvel utá­na rájöttek, illetve mi jöttünk rá, hogy 1955 március 12-én megtartott üzemellenőrzés al­kalmával az üzemelienőr is­mételten felszámolt valamit Az SZTK most azt írta ne­künk: törölnék a 260 forint bírságot de egyszer már mél­tányosak voltak hozzánk... A méltányosság ebben az eset­ben azt jelzi, hogy visszaad­ták a tévesen behajtott össze­get Arra kérünk most Népúj­ság, hogy hívd fel az SZTK figyelmét: bírság jutalék hajhá- szás helyett és félórás üzem­ellenőrzések helyett segítsen inkább a tanácsoknak. A fent említett 2826 forintot sem fi­zettették volna kétszer, ha az üzemellenőr nem siet a kilátó­ba kiruccanni. Azt javasoljuk, hogy ne ösztökéljék az üzem­ellenőröket jutalékokkal a bír­ságszedésre, mert abból csak túlkapások származnak. Ne fe­lejtse el az SZTK, hogy az egy­két tagból álló tanács appará­tusnak sok más dolga van, nemcsak a ki- és bejelentés, meg az összesítők megküldése. Miért vágják agyon a tanács háztartását bírságokkal, külö­nösen ha egy felelőtlen sze­mély mulasztásáról van szó. s az a személy már nincs is a tanácsapparátusban? Az igazán nem vigasztal, amit az üzemellenőrök mond­tak, hogy ne sírjunk azért a párszáz forintért, volt már olyan tanács is. ahonnan bír­ság címén 30 ezer forintot va­saltak be.. Teljes felelősséggel özv. Tóth Ferencné vb. elnök és Mészáros György vb. titkár Szarvaskő Három név, három árrés MEZOKER ZOLDSZOV F.J.K. Tévedés ne essék, e három név nem három vállalatot jelent, csupán névváltozásokat. Sajnos azonban csak a nevek változtak, a bürokrácia az változatlan. Jelenleg a jöldművesszövetkezet van megbízva a zöldség­es gyümölcsáruk felvásárlásával. A földművesszövetkezet részben a saját árudájában értékesíti a felvásárolt árukat, nagy részét azonban az FJK-nak adja át. Az FJK az átvett áruk egy részét a saját árudáiban értékesíti és egy részét átadja az állami kiskeres- kedelenmek. íme egy példa: — A földművesszövetkezet az általa 4 Ft-os árban felvásárolt árut saját árudájában — 10 százalékos árrés figyelembevételével — 4,40 Ft-ért árusítja. Ugyanezt az árut az FJK. árudáiban — miután a földmüvesszövetkezel a 10 százalékos árrést részére is felszámította és ahhoz a saját árrését is (10 százalékot) hozzáteszi — 4,80 Ft-ért árusítja. Ugyanezt az árut a kiskereskedelmi vállalatok — miután az árut már 20 százalékos növeléssel kapják meg, — hozzászámítva a saját árrését — 5,20 Ft-ért hozza forgalomba. Az árrés százalékát lehet, hogy rossszul közöltük, azonban ez a jól szervezett árdrágítás a fogyasztók megkárosítását eredmé­nyezi, valamint a piaci kofák forgalmát növeli. Hallgassák meg javaslatainkat önadóztatás Hallottunk már ön-rablásról, ön-gyilkosságról, ön-agyonülése- zésekről, az ön-gól fogalma sem ismeretlen, és még egy sor ön­valamikről, de olyanról, hogy egy gyár valamely tömegszerveze- le saját gyári kultúrotthonában csak akkor tarthat valamilyen ren­dezvényt, ha teremhasználati díj fejében 400 Ft-ot fizet saját kul- túrothon vezetőségének, aligha. Pedig van ilyen, nem is messze a Dunán innen, a Pipis hegyen túl, a Hatvani Cukorgyárban. Itt ugyanis az utóbbi időben szépen fellendült a kultúrmun- ka, ennek következtében megélénkült az élet — több évi pangás után — a gyári kultúr otthonban is. Minden szombaton, vasárnap, de nem ritkán még hétköznap is előadásokat, műsorokat és per­sze táncestet is rendeznek. Mivel pedig a kultúrotthon vezetősége csak néhány főből áll, a rendezvények nagy részét a gyár külön­böző tömegszervezetei rendezik. Biztos ez adta a kultúrotthon ve­zetőségének azt a korszakalkotó gondolatot, hogy: ám szórakoz­zanak, tartsanak előadásokat, táncesteket, de fizessenek teremhasz­nálati díj fejében — a csekély bevételtől fiüggetlenül — 400 Ft-ot. Bár van olyan rendelet, amely előírja, hogy az önálló kultúrotl- honok teremhasználati díj fejében a bevétel bizonyos százalékát (nem mindentől függetlenül 400 Ft-ot. és nem is minden eset­ben) kérhetik, furcsának találjuk, hogyha például a Vörös Ke­reszt, vagy a többi cukorgyári tömegszervezet tagjaiknak egy szép szórakoztató estét akarnak biztosítani, saját kultúrotthonukban ezért 400 Ft-ot kelljen fizetni. Ezután már csak az a másik szaluilkotó gondolat következhet, hogy a gyár dolgozói, ha saját gyári fürdőjükben munka után meg akarnak fürödni, zuhany­használati díjat fizessenek. (s-m) A társadalmi tulajdon védelméért Második ötéves tervünk be­ruházásaiból Eger város is ré­szesül, és többek között új te­lepet létesítenek az Autóközle­kedési Vállalat számára. En­nek előkészítő munkáit már meg is kezdték. Igen üdvös do­log ez, mert jelemeg a közle­kedési vállalat több helyen van megosztva, ami sok adminiszt­rációs költséget jelent és drá­gítja a vállalat fenntartását. Mindenképpen helyes tehát, hogy új telep létesül, csak ép­pen a kijelölt he.lyel nem ér­tünk egyet. A telepet olyan helyen létesítik (kb. 60 ezer fo­rintért), ahol el van zárva a fejlődés lehetőségeitől. Először is azért, mert a meglévő ház­sorok közé akarják beprésel­ni és ezzel a kiosztott házhe­lyeket veszik igénybe, részben pedig a házsorhoz tartozó ker­teket rövidítik meg. Sok kára származik ebből az egrieknek, akik kertjeiket tavasztól egé­szen őszig zöldség- és gyü­mölcstermelés céljára használ­ják feL Tudvalevő, hogy második öt­éves tervünk 17 ezer új teher­autót ad a forgalomnak, ami­ből Eger is kap. Az új telep­helyhez olyan szűk utca vezet, hogy az autóforgalmat nem le­het azon lebonyolítani. Ez egyébként is forgalmas utca, mert ott van a Tüzép-telep is, amely igen sok közlekedési eszközt vonz oda. Egész kocsi­sorok állnak ott most is fáért, szénért és ez nagyban akadá­lyozza az autóközlekedést. A telephely építése esetén kb. 300 gyümölcsfát kellene kivágni, ehhez pedig minisztériumi en­gedély kellene. Azért sem meg­felelő a hely, mert enéggé la­pos és azt előbb fel kellene tölteni. A minisztérium ennek ellenére mégis csak e heuy mellett fogual állást, s úgy lát­szik, nincs tekintettel semmi' re. Az új telephely egyik részén van az Áramszolgáltató Válla lat rakterülete. Az Áramszol­gáltató ehhez már kisvasutat és makadám utat épített és el is kerítette ezt a területet. Ez­zel a vállalat évenként kb. 500 ezer forint értékű szállítási költséget takarít meg. S ha itt létesül az új telephely, akkor ezt a rakterületet is meg kelle­ne semmisíteni. Javasoljuk, hogy új telepü­ket a gépállomással szemben levő helyre építsék Itt a terü­let olyan legelő, ahol csak esős időben van fű, egyébként ko­pár kihasználatlan. Itt további terjeszkedési és pinceépítési le­hetőségek is vannak, s ezzel az olajraktározást is meg le­hetne oldani. A gépállomásnak javítóműhelye is van és ebben az esetben egymás szomszédsá­gában mindig tudnák egymást segíteni és kedvező hatással lenne mindkettőjük munkájá­ra. Szeretnénk, ha végre az il­letékes szervek még egyszer el­bírálnák nézeteinket és az itt leírt javaslatok alapján építe­nék meg az új telephelyet. Simon Antal, Eger áramlásmérés húszezer forintért A Közlekedés- és Postaügyi ' Minisztérium lehetővé tette, hogy a jövő évben új autóbusz megálló épüljön Gyöngyösön. Az új megálló helyének kije­lölése ezelőtt két hónappal az illetékes szervek bevonásával meg is történt Megállapítást nyert, hogy csak két megoldás van. Az egyik a Sztálin tér vé­gén levő területen, a másik pe­dig az Április 4. téren. Más lehetőség nincs a városban A miskolci AKIG megbízta az UVATERV-et a tervek elké­szítésével. Az UVATERV az „önköltségcsökkentést” leg­messzebbmenőkig figyelembe véve, leküldött Gyöngyösre egy 11 tagú brigádot négy napra hogy a forgalom áramlást meg­mérjék a városban. Nézzék meg, melyik utcából jön a leg­több utas. Igaz, Gyöngyösről naponta 104 autóbusz indul és érkezik. Az utazók 98 száza­léka vidéki dolgozó, vagy át­utazó. Az UVATERV dolgozói a hűvös fa alá álltak hát mind a tizenegyen és hozzákezdtek a nagy számláláshoz. Minden utastól megkérdezték, melyik utcából jön. Legtöbb utas a sa­ját lakhelyének, községének, vagy városának utcanevét mondta be. Félő tehát, hogy az UVATERV az autóbuszmeg­állót a sok más község- és vá­rosbeli utcanév figyelembevé­telével tervezi meg. Akkor ta­lán Hatvan és Gyöngyös között építik meg az új megállót, vagy talán egy egész házsort kell lebontani Gyöngyösön, amelynek utcáiból a legtöbb utazó kisétált. Az is előfordul­hat, hogy a gyöngyösieknek helyijáratot kell majd kérni, ha az autóbusz megállóhoz akarnak utazni, vagy 12 km­re kell gyalogolni, mert a be­adott utcák jelentős része Hat­vanba», Horton vagy Atkároa van. Az UVATERV a tervezési költség „csökkentésére” Bu­dapestről 11 segédmunkást fo­gadott fel, akik napi 50 forin­tos keresettel, 29 forintos ki­küldetési és 23 forintos szállási költség megtérítésével végzik ezt a nagy munkát. Ezt a cso­dálatraméltó felmérést úgy ütemezték be, hogy közbe es­sen egy vasárnap is, mert a Balaton nagyon messze van és most a Mátra tövét kell ilye* ellenőrzésekkel és kiküldeté­sekkel megterhelni. Szerény számításom szerint is legalább 10 ezer forintba kerül ez a fe­lesleges felmérés, a másik 10 ezer forintot pedig majd az összesítés emészti meg Napon­ként ugyanis 11 ezer nevet ír­nak fel és sok száz különböző utcát és ezek összesítése, sok matematikai számítása leg­alább 20 ezer forintba kerül: A vége az lesz, hogy az UVA­TERV ezt az összeget áramlás címén felszámolja és végül nagy bölcsen megállapítja, hogy az építkezés színhelye az Április 4 tér lehet Úgy látszik, ezek a tervezők még nem tették magukévá a tervezés költségeinek csökken­tését. Ez a 20 ezer forintos fö­lösleges kiadás könnyen elke­rülhető lett volna, ha a terve­zők közül legalább egy akkor jött^ volna el a városba, mikor az épület helyét közösen meg­állapította és kijelölte a bizott­ság és akkor ebből a 20 ezer forintból ez a 11 dolgozó már az alapot is lerakhatta volha. Marosán Lajos Gyöngyös városi pártbizottság első titkára Az egészség védelmében Vannak még ilyen emberek A Minisztertanács egyik ren­deleté lehetőséget adott arra, hogy a 300 főt meghaladó üze­mekben a kisebb fegyelmi ügyeket nyilvánosan a dolgo­zók bevonásával tárgyalják meg A Mátravidéki Erőmű dolgozói éltek ezzel a lehető­séggel és nemrég tárgyalták meg Rigó Lajos esztergályos- I nak, a szállítóüzem dolgozójá­nak ügyét. A szállítóüzem dol­gozóiból alakult fegyelmi bi­zottság előtt elmondották, hogy Rigó Lajos vétettt a társadal­mi tulajdon ellen, mert cso­portvezetői beosztásával visz- szaélve, saját részére engedély nélkül végeztetett munkát a hozzá beosztott esztergályosok­kal. így két motorkerékpár kipufogó dobot készíttetett az esztergályosokkal saját részé­re, úgy, mintha azok üzemi munkák lennének. Ezek elvég­zéséhez Lekli Dezső és Nagy István esztergályosok 20 mun­kaórát használtak fel. Rigó Lajos vétett a társa­dalmi tulajdon ellen, visszaélt vezetői megbízatásával és ezért a tettéért a fegyelmi bizottság írásbeli megrovásban részesí­tette, valamint az okozott kár megtérítésére kötelezte. Ezen­kívül mellékbüntetésként az üzemen belül egy hónapi idő­tartamra áthelyezést kapott más munkahelyre. A nyilvános fegyelmi tárgyalás elfogadta a fegyelmi bizottság javasla­tát és a büntetést intő példa­ként állította az üzem többi dolgozója elé, hogy ezzel is megakadályozhassák a társa­dalmi tulajdon ellen előfon dúló újabb vétségeket. Balázs Pál ÜB .elnök Még a tavasszal történt a feldebrői tanácsnál, hogy ve­tésterv nem teljesítése miatt behívatták Kiss János 6 holdas dolgozó parasztot. A tanácsnál Rózsa István mezőgazdasági előadó fogadta. De hogyan fo­gadta? Kiss János még be sem érkezett maga után húzni az ajtót, már Rózsa rákiabált: menjen ki, majd szólok, ha bejöhet Jó másfél óra múlva szólt is: Kiss János idős, beteg ember — talán ezért — leült. De Rózsa durván rákiabált: álljon fel, miért nem vetett el? Kiss János felállt és ahogy az egész falu ismeri, csendesen elmondta, hogy igaz, jó fél­holddal kevesebbet vetett az őszön, de földje egyrészén víz állt és áll (csak május végén húzódott le), amit tud Rózsa is és a tanácselnök is, hisz többször jelentette és meg is nézték. így is az őszi vetés egy részét olyan földbe kellett vetnie, ahol tavaly is gabona v% lt. De tó/sa to\ább kiabált ve­le, majd — mivel ez az elnöki irodában történt — az elnök je­lenlétében! — áthívatta egy másik irodába. Itt már szóhoz sem engedte jutni Kiss Jánost, és még gorombábban veszeke­dett: ne támaszkodjon az asz­talomra álljon előttem vi- gyázzba, maga rosszabb a ku- láknál. No. elmehet, majd én elintézem magát, ilyen és ha­sonló hangnemben. Igen, hihetetlenül hangzik, de szóról-szóra így történt. Bi­zonyította ezt — többek kö­zött — Szuromi István tanács­elnök, egy dolgozó paraszt, akit azzal küldött ki Rózsa az irodából, hogy maga mit hall­gatózik itt, menjen csak ki­felé. Rózsa Istvánnál ez 1953 óta nem az első eset volt és azóta is történtek hasonlók. Türelmesek a községi veze­tők, a járási tanács, hogy hagy­ják, hogy a községi tanács dol­gozója ilyen módon beszéljen a falu dolgozóival. Meddig tűrik még, hogy egy ember az egész községi tanács tekintélyét, be­csületét feketítse?! SÁRKÖZI MIKLÓS Heves megyében a szövetke­zetek munkavédelmi és szociá­lis szempontból eléggé el van­nak hanyagolva. A KISZÖV minden szövet­kezetnek megfelelő hitelt biz- j tosít, hogy a szükséges mun­kavédelmi és szociális beren­dezéseket elkészíthesse. A szö­vetkezetek ezt a segítséget nem szívesen veszik igénybe. Talán nem is tudják pl., hogy a szö­vetkezetek saját rezsiben vég­zett ilyen irányú beruházásai a tervteljesítésbe is beszámíta­nak. A munkavédelmi ellen­őrzések alkalmával sokszor valóságos szócsatába kerül, hogy megértessem a vezetők­kel, de még a dolgozókkal is, hogy a kifogásolt védőberen­dezés, vagy a munkahely egészségesebbé tétele közvetle­nül a dolgozó javát szolgálja. A szövetkezeteinkbe belépő dolgozók magukkal hozták ki­csiny, szűk műhelyeiket és el­avult, védőfelszereléssel el nem látott gépeiket is. Ezek korsze­rűsítése, az új, magasabb kö­vetelményeknek megfelelő át­állítása nehéz feladat. Nehéz feladat, de meg kell csinálni, ha lépést akarunk tartani ko­runk fejlődő technikájával. Az elhanyagolt védőfelszerelések sok helyen annyira korszerűt­lenek, hogy aki ezt nem lát­ja, nem akarja látni. A rossz védőfelszerelések az okai annak, hogy sok helyen Válasz a panaszra — és az intézkedésre Néhány nappal ezelőtt az egyik hevesvezekényi levele­zőnk arról panaszkodott, hogy községükben nagyon rossz a kenyér minősége és nem is lehet mindig kapni. Panaszát továbbítottuk az illetékes szervhez és a következő vá­laszt leap tűk: — A levélben írottak, saj­nos, valóban fennállnak He- vesvezekényen, A kenyeret szállító sütőipari rész leg­többször figyelmen kívül hagyja a megrendelést. Gyak­ran két-háromnapos késéssel szállít nemcsak oda, hanem több községbe is. Gyakran hallunk panaszt Kömlő, Tar- naőrs, Zaránk községekből is, hogy kevesebb, vagy több ke­nyeret kapnak, mint ameny- nyit kértek. Hiányosságokat észleltünk a hevesi nagyüzemnél is, ahol pl. a szükséges lisztet úgy szállíttatja át a raktáros a szomszéd üzemből hogy az utcán alkalmi munkásokat keres. Hol van itt a kötelező 17 napos lisztkészlet? A ke­nyér minőségével kapcsolat­ban el kell mondanom azf, hogy bizony több esetten ész­leltünk kifogásolni valót és annál kevesebb javulást. A műszakvezető, Pallagi elvtárs szerint a kemencében van a hiba, nem jól süti meg a ke­nyeret, nyers marad, ezért lapos, ehetetlen. Legjobb lesz, ha a sütőipar dolgozói job­ban körülnéznek s megkere­sik a hibák előidézőit, mert így a minőség továbbra is sok kifogásblni valót hagy maga után. Perlaki Kálmán, kér. vez. e. a. a dolgozók nem szívesen, vagy egyáltalán nem használják* Ilyen védőfelszerelés nélkül gyorsabban lehet dolgozni és többet lehet keresni. Ez ter­mészetesen legtöbbször bal­esethez vezet. Ilyen elavúlt ú. n. négyzetes keresztmetszetű gyalugép késvédő nélküli használata okozta az egyik dolgozó újjá- nak elvesztését Tiszanánán. A statisztikai adatok szerint az üzemi balesetek 90 százalék^ a védőfelszerelések használatá­nak elmulasztása miatt for­dulnak elő. Törvény írja elő, hogy min­den dolgozót munkábaállítás előtt de azután is, legkevesebb évente balesetelhárítási okta­tásban kell részesíteni A gya­korlat szerint ez csak ritká* történik meg. Az oktatásról az igazolást a szövetkezetek kb. 10 százaléka készítette el. Igen fontos szövetkezeteinkben az üzemegészségügy megjavítása is. A szövetkezeti dolgozó nagy része az idősebb korosztályhoz tartozik, akiknek a megbete­gedésekkel szemben kisebb az ellenállóképessége. Az egész­ségtelen munkahelyek ezeknél a dolgozóknál nagyon hamar reumatikus megbetegedéseket okoznak. A piszkos, elhanyagolt mun­kahelyek sok betegségnek, de főleg a tbc-nek okozója le­het. Nem szabad megengedni, hogy olyan műhelyekben dol­gozzanak, mint pl. a káli és pétervásárai asztalosműhely. Ezek a műhelyek a szövetke­zeti mozgalom szégyenfoltjai. Szomorú, hogy sok szövet­kezeti vezető a kiadott mun­kavédelmi utasításokat sem­mibe sem veszi. Szeretnénk, ha minden szö­vetkezeti vezető megtanulná, hogy a mi életünkben a mun­kavédelem nem egy kérdés a sok közül, hanem a legelső. A szövetkezeti vezetők ak­kor állnak hivatásuk magas­latán, akkor végeznek jó mun­kát, ha gondoskodnak a dol­gozók egészség- és munkavé­delméről is. Ez minden dolgozónak ele­mi joga és minden vezetőnek elemi kötelessége. Jávorfi Imre

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom