Népújság, 1956. június (43-51. szám)

1956-06-09 / 45. szám

1956. június 9. szombat NÉPÚJSÁG 3 TŰRLESZTHEII-E UDÓSSAGÚTII GYÖNGYÖSOROSZI ÉRCELÖKÉSZfTŰ? NEM KÖNNYŰ dolog öröm és meghatottság nélkül járni- kelni a Gyongyösoroszi Erc- elokeszitömu hataunas-. épület- lom ujei, az eleven élettől, a munka zajától Hangos golyós- maimai, itotáUó ceuái között Megyénk iparának igazi büsz­kesége, dolgozóink alkotó ere­jének hataimas sziboiuma ez az új üzem. S mindez még csak a kezaet. Második ötéves ter­vünk munkája még nagyobb, még szebb létesítménnyé va­rázsolja majd Gyöngyösoroszit. Örömmel tekintünk a ver­senytavára is, mely azt mu­tatja, hogy a műit hónapban lui.ti százalékra teljesítette szinpor termelési tervet az elő­készítő, s nem kisebb az öröm akkor sem, amikor megtudjuk, hogy áprilisban is helytálltak az üzem dolgozói. Igaz, csak az utóbbi két hó­nap munkája hozott ilyen szép eredményeket, s ha mérlegre tesszük a dolgot, sajnos, meg mindig az adósság serpenyője marad alul. Még mindig nem sikerült pótolni a télokozta le­maradást, s méa mindig 18.3 tonna ötöm és 107.4 tonna cink szinpor lemaradás írható az üzem tavasára, öreg hiba ez, hisz kohászaink .vegyi ipari üzemeink egyre-másra várják az ólmot és a cinket, terveik folyamatos teljesítéséhez szá­mítanak a gyöngyösorosziak küldeményeire Nem is be­szélve arról, hogy a jövő hó­naptól kezdve jelentős export- kotelézettség is hárul az üzem­re Kedvezőtlen képet nyerünk akkor is, ha a fémtartalom és a fémkihózatal mutatószámait vizsgáljuk. Az utóbbi két hó­nap javuló munkája közepette is mindkét mutatószám az ólomnál és a cinknél egyaránt néhány százalékkal alatta ma­rad a tervezettnek. Joggal te­hető fel a kérdés, vajon meny­nyivel növekedhetett volna a termelés április hónapban, ha a cink fémkihözatal nem 65, hanem a követelmények sze­rint 80 százalék lett volna? A hibák okai most is főként néhány gép tökéletlenségében, helytelen beszerelésében, a hozzá nem értésben, a techno­lógia hiányában, s a jelenlegi munkaerővándorlásban kere­sendő. Mennyi termeléskiesés adódott már az idén gépállá­sokból, hány tonna értékes színpor került a meddőbe, ki- sebb-nagyobb figyelmetlensé­gek, pontatlanságok miatt — talán nem is lenne nehéz ki­számítani. Sokat lehetne vitáz­ni azon is, kit terhel leginkább a felelősség, a műszakiakat-e, a pártszervezet vezetőit, vagy talán a gépeknél dolgozó mun kasokat? Azt hisszük, minden­ki érzi, akinek csak köze van a termeléshez, mennyire ludas a meglévő adósságban. ügy érezzük, talán a hibák boncolgatása helyett érdeme­sebb lesz megnézni azt, ho­gyan lehetne segíteni ,a lehe­tőségek megvizsgálásával, mi­lyen tényezők jöhetnek számí­tásba az adósság törlesztésé­hez. Flórián elvtárs, az üzem igazgatója nemrég a járási pártértekezlet kommunistái előtt ígéretet tett arra, hogyha ebben a féiévben nem is sike­rül, de a harmadik negyedév végére minden adósságot tör- lesztenek Az elmúlt hónapok eredményei valóban be is bi­zonyították, hogy Flórián elv- tán szava nem marad üres ígé­ret. Ezt az igyekezetei kell te­hát tovább fokozni, s a fel­ajánlás valóra is válik. A HARMADIK negyedév végéig közel 100 munkanap van ,s az adósságot arányosan elosztva, naponta csak 0.2 tonna ólom és 1.1 tonna cink színporral kellene megtetézni a tervet. Ez a mennyiség az üzem kapacitásához mérten igazán nem nagy túlterhelés. Teljesíthető ez, különösen ak­kor, ha felhívják a dolgozók figyelmét arra, hogy naponként és gépegységenkint hány kilo­gram színporral termeljenek többet. Ebben a nagy mozgósító munkában talán a szakszerve­zet tehetne legtöbbet, annál is inkább, mivel eddigi munká­jával alig segítette elő a ver­senymozgalmat. Az adósság törlesztésének legfőbb biztosítéka azonban mégis az a műszaki, technikai felújítás lesz, melyet a közel­jövőben hajtanak végre. Az előkészítő párttitkára,, Cseh alvtárs alapos tájékoztatást ad erről, s látni, hogy az itteni pártmunka figyelme egyre in­kább a műszaki és gazdasági kérdések felé irányul. Rövide­sen 12 flotáló cella beépítésé­vel bővítik az üzemet, tökéle­tesebb lesz a színpor mennyi­ségi és minőségi kiválasztása. Az automata mintaszedők al­kalmazásával! pedig a techno­lógiai előírások ellenőrzése vá­lik tökéletesebbé. A malmok adagolását újabb tartályok be­építésével teszik egyenletessé, átalakítások lesznek a törő üzemben, ezenkívül megszün­tetnek számos elektromos hi­baforrást. Tovább sorolhatnánk még a különböző műszaki át­alakításokat, melyek együtte­sen azt jelentik, hogy az üzem olyan állapotba kerül, amely biztosítja majd az egyenletes és zavartalan termelést. Tö­kéletes lesz az adagolás, s az eddigi tapasztalatok alapján a cella lapátjainak pontos beál­lítása is. NAGYBAN elősegítheti az üzem munkáját a pártszerve­zet vezetőségének megerősö­dése. Most ugyanis Landi elv­társ, a járási pártbizottság volt ipari felelőse került a pártszervezet élére, mint csúcs­titkár. Landi elvtárs régi párt­munkás, sok éves gyakorlati tapasztalata, a vezetésben való jártassága bizonyára új erőt, 1 friss vérkeringést visz majd a pártszervezet életébe. Az új párttitkár tervei között a dol­gozókról való fokozott gondos- ] kodás, a műszakiak és a párt kapcsolatának elmélyítése, a jól képzett állandó munkás törzsgárda kialakítása szerepel. Bizonyos, hogy fáradozásai nem lesznek hiábavalók. A gépóriások, az arzénszagú üzem cellái között dolgozó em­berekkel beszélgetve egyre in­kább megerősödik bennünk az az érzés, hogy ezek az embe­rek igenis akarnak, és tudnak is tervet teljesíteni. Lehet szá­mítani az ércelőmű jó szak­munkásaira, s ilyenek már igen sokan vannak itt. Juhász Ernő szűrő készséggel meséli el, hogy nemrég a szűrő beren­dezéseket áttelepítették. Köze­lebb hozták a sűrítő kádakhoz, 1 ezzel megakadályozták a veze- j tő cső dugulást, s így fele idő alatt képesek megszűrni a I színport. Nagy József golyós- malomkezelő is örömmel újsá­golja, hogy náluk már keve­sebb a gépállás, ezenkívül nö­velni tudják a zagy sűrűségét, s ez kedvező hatással lesz a fémkihozatalra. A SZAVAKBÓL, az elgon­dolásokból, az emberek tettei­ből látható, hogy a dolgozók többségéből nem hiányzik az akarat, s ha a pártszervezet és a műszaki vezetőség megfele­lően segíti őket, rövidesen le­törölhetik az üzem szégyen­foltját. Császár István (Viizó-ntLátáiTCL kit hét wiúJjxcl Szerdán a kora délutáni órák­ban búcsúztatta iskolája az Egri Pedagógiai Főiskola, a két bélre a Szovjetunióba induló 11 nö­vendékét és 9 tanárát A zenele- •emben egybegyült tanáritestiilet és a hallgatóság nevében dr. Né- medi Lajos igazgató vett búcsút tőlük, majd a küldöttség vezetője dr Bihari József, az orosz tan­szék vezetője köszönte meg a jókí­vánságokat, és ígéretet tett a sok­sok üzenet tolmácsolására. A ké­sőbbi órákban pedig a Magyar Szovjet Társaság vendégelte meg az elutazókat baráti beszélgetés keretében. Ott ülnek a zeneteremben, négy fiú és hét lány, a szerencsés ti­zenegy. Szemükben határtalan üröm, boldogság tüzel, az enyém­ben is valami hasonló, egy kis irigységgel keveredve. Hiába nem tudom elfojtani. Nem kérdik ki vagyok, hon­nan, s miért jöttem, örülnek, hagy van még valaki a teremben, akinek eddig nem mondták el ezt az eseményt. Mesélnek egymás szavába vágva, lassan mindany- nyian bekapcsolódva. Közvetlen mellettem Kovács Marika ül, az ő szavaiból tudok a legtöbbet megjegyezni. — Az egész levelezéssel kez­dődött. Minden hónapban írunk, s viszont kapunk is terjedelmes beszámolókat, a Jeleci Főiskola hallgatóitól. Eleinte kicsit hiva­talos hangon, később egyre me­legebben íródtak ezek a levelek. Most még szerelmünkről is tá­jékoztatjuk egymást, ki-ki a ba­rátnőjét. A meghívást közel két hónap­ja kaptuk. A határtól mindent a Szovjetunió fizet. Hej, de be­lemelegedtünk. Ki lesz a 11 ta­nuló? Mi lettünk, szerencsére. Azóta folyvást készülünk, leg­utóbb ösztöndíjunkból, ebédjegy helyett ajándékokat vásároltunk. Az én kis barátnőm Luszja tel­jes nevén Ivanova Judmilla, Ili. éves matematikus, Matyó ba­bát, egri, lillafüredi sátoraljaúj­helyi képeslapokat, kis emlék- tárgyakat, s jelvényeket viszek neki, de az utóbbi kirándulásról már küldtem képeslapot. Biztos fog örülni majd neki. Azt írja, nagyon vár, mert így legalább az életben is megismerhet. Fényképről, szép barna kislány és nagyon szerelmes. Milyen a program, s mit sze­retnél látni? Hét napot töltünk Moszkvá­ban, a többit a Jeleci Főiskolán. Moszkvában elsőként is a Kreml, a Mauzóleum, a Metró, az U—127-es piros mozdony, (ezen vitték Lenint, amikor meg­halt) és a Nagy Színház érde­kel. Talán még magyar művé­szekkel is találkozunk. Nagyon érdekel a Rembrandt kiállítás, a Lomonoszov Egyetem és termé­szetesen elsőként a régi ismerő­sök, a kis Luszja. Es Palina. Mert gondold el mit műveltünk. Az első levélváltásnál Palina nevét rosszul olvastuk és a vá­laszt Páska névre küldtük, ez meg fiú. Nagyon kedves volt amikor új levelében írta: ti az­tán jól elkereszteltetek engem. Most lesz időnk kiengesztelni. Csak már gyorsabban menne az idő. Gyorsan megy az, csak nek­tek tűnik ólomlábúnak. Ha most az ebédszünetben nem kérem fel dr. Bihari Józsefet az orosz tanszék vezetőjét egy rövid in­terjúra, már is elkéstem, csak a távozó vonat után nézhetek. Csak néhány kérdés. — Hogyan döntötték el, kik legyenek a tizenegy között. — Választásunk mindenekelőtt azokra esett, akik oroszból kivá- lóak, magatartásuk jó, a politi kai és társadalmi munkából is kiveszik részüket. Aztán egy esetben, mivel igen tehetséges, kezdő költőről van szó, elnéz­tünk a gyengébb nyelvtudás mellett. Minden esetre nehéz dolgunk volt, mert minden hall­gató szeretett volna velünk jönni. — Először jár a Szovjetunió­ban? — Nem, nem először, de így, ilyen boldogan, vendég és ba­rátként először. A harcok alatt voltam Kievben. Ezt a várost most is felkeressük. Részemről a moszkvai szláv intézetbe sze­retnék elmenni, s ajándékul el­viszem nekik könyvem, a „Fe­jezetek az egri szláv és görögök történetéből“ tíz példányát. Kí­váncsi vagyok a Lomonoszov Egyetemre, azt hiszem erre va- lamenyien, s Jelecre is, ahol elő­adást tartok a modem nyelvta­nítás legújabb módszereiről. Az ajándékok mellé bizonyára sok kérés, jókívánság és üzenet is került a tarsolyba az itthon- maradóktól. Igen, bőségben. Minden szak­kör kérdéseket adott át, hogy a rokonszakmáktól okvetlen érdek­lődjük meg. Várnak tőlünk le­veleket, képeslapokat, s ajándék- tárgyakat, csak győzzük. í> olyan tanártársam is van, aki rámbízta, hogy sajátkezüleg mér­jem le a Volga hosszát. Erre nem igen lesz időm, de a többi kérésnek szívesen eleget teszek. Azóta már megérkeztek. Ta­lán éppen a Kreml csodás to­ronyórája előtt állnak, vagy is­merőseikkel indulnak a Lomo­noszov Egyetemre. Két hét alatt nagyon sokat fogunk gon­dolni rájuk, akiknek vidám, kel­lemes napokat kívánunk. így búcsúzunk, viszontlátásra, az él­ménybeszámolón, két hét múlva. Dobál Margit — ÚJABB ORSZÁGOS si­kert értek el a szűcsi X- es aknában az F 4-es fejtő­géppel. A IV-es front előké­szítésénél Nagy István csapa­ta egy hónap alatt 305.1 mé­tert haladt előre, volt olyan nap, amikor az előrehaladá­suk elérte a 22 métert. Tolijegyzetek CSAK EGY KIS MOZIJEGY. . . Káprázatos vasárnap. Mintha a természet is örömünnepet ülne — üdén zöldéi a fű, a lomb, s a hajnali napsugár dalos köszöntőre serkenti az apró énekes madarakat. Hol van az a közömbös lélek, aki hallgatna az ósdi sláger csábításának? „Oly jó ez a vasárnap: Az ember örül az ágynak...” A szomszédok már négykor keltek, s pár perc múlva a motor hangos zúgása jelezte in­dulásukat a Bükkbe. A reggeli órák népes forgalommal találták az utcákat. Kirándulók özöne hagyta el a várost, vonult a környékre, talán azért, hogy helyet adjon a vonaton autó­buszon érkező vidékiek számára. Jöttek is bőséges áradatban, elárasztották az utcákat, tereket, s ki-ki vérmérséklete sze­rint adott kifejezést első benyomásainak. Han­gos felkiáltások és elröppenő sóhajok üdvö­zölték az Egeddel koronázott várost. A Fő­iskola és a Székesegyház impozáns épülete pe­dig minden előkészített hivatalos fogadtatás­nál méltóbban reprezentálta e történelmi ne- vezeteségű helyet. Mire magam is a belváros­ba értem, zsúfolt utcák fogadtak. Le, s fel hömpölygőit a „bennlakók“ szokásos vasárna­pi korzója, alig engedve utat a kirándulók igyekvő csoportjainak. „Hiába, az egriek bol­dog emberek, minden nap gyönyörködhetnek ezekben a csodálatos épületekben, festői kör­nyezetben” — gondolták tán többen is a ven­dégek közül. S kárpótlásul — mivel nekik csak néhány óra adatott ez örömökre — igye­kezte^ minél többet látni. A szűk kis belvárosi utcákon, a tereken, a várban, a Népkertben — ki tudná csak fel is sorolni az összes megte­kintésre méltó helyet — mindenütt ott lehe­tett látni csoportjaikat. Szóval — csodálatos vasárnap volt. Fel­emelő érzéssel jártam—keltem, s büszkén dobbant meg a szívem, amikor egy kiránduló útbaigazításul hozzám fordult. „íme, már ma­gam is tökéletes egri lettem, s ez lerí az ar­comról is ‘ — gondoltam megelégedetten. De azért csak nem álltam meg, s magam is kér­déssel fordultam az illetőhöz: — Mondja, honnan gondolta, hogy én is egri vagyok? Mosolygott a megkérdezett, s a földre mu­tatott: _J — Az a kis papír árulta el. Csodálkozva, értelmetlenül néztem rá, s aztán elpirultan rájöttem a titok nyitjára: Az a kis papír az én zsebemből került oda. A tegnap esti mozijegyem volt, s mivel nem szeretem a rendetlenséget a zsebemben..., a megszokott egries mozdulattal kidobtam... az utcára... (U. L.) Egercsehi új ötéves terve Egercsehi bányatelep kom­munistái a múlt vasárnap nagyaktíva értekezleten vitat­ták meg az üzem második öt­éves tervének főbb szempont­jait A megjelent 70 főnyi résztvevő előtt Varga Lajos elvtárs, az üzem főmérnöke tartott igen értékes beszámolót, melyben sok szó esett újabb széntelepek, ezek között is a Fedémes—Egercsehi között hú­zódó telep feltárásáról. Ez hosszú időre biztosítja majd az üzem termelését, Egercsehi jö­vőjét. A fontosabb beruházások között szerepel a régi 100-as akna újbóli megnyitása, és egy nagykapacitású új függő­akna építése a jelenlegi lejtős akna közelében. Ez nagyban segíti majd a biztonságos, za­varmentes szállítást, s a mun­kaidő jobb kihasználását. Még ez év őszén véglegesen elkészül a déli fővonal teljes villamosítása, s itt majd villa­mosmozdony segítségével tör­ténik a szállítás. A korszerűsí­tések, valamint a feltárások eredményeképpen két-három év múlva a jelenleginek két­szeresére növekedik az üzem kapacitása s napi 70—72 vagon szénnel szolgálja majd a nép­gazdaságot. Fokozatosan tovább fejlesz­tik a bányaüzem gépesítését s alkalmazzák a millszekundu- mos robbantási eljárást. Még ebben a hónapban egy új vas­tag telepi front lát munkához, s itt már az új robbantási technika segítségével fejtik a szenet. Egyhangú lelkesedésre talált az egercsehi kommunisták leg­jobbjai között bányaüzemük és a lakótelep fejlesztésének további nagyszerű lehetősége. Szép számmal akadtak hát hozzászólók, valóban megmu­tatkozott a dolgozók aktivitá­sa, bátran elmondották véle­ményüket, s a hasznos javas­latokkal sem fukarkodtak. Harcos István géplakatos azt mondotta eL mennyivel jobb és gazdaságosabb lenne a lég­kompresszoros fejtőkalapács használata. Többen a csiite- park bővítésére tettek javasla­tokat. Ezen úgy kívánnak se­gíteni, hogy a jelenlegi kúp­görgős csillecsapágyakat go­lyóscsapágyakkal kellene fel­cserélni. — Zubó János a műszakiak fokozott felelősség- érzetéről, tervszerű munkájá­ról beszélt, azonkívül, javasol­ta, hogy a munkahelyek köze­lében fatároló helyiséget hoz­zanak létre, Itt tároljanak mindig 24 órára elegendő fa­anyagot s akkor nem lesz fennakadás a munkában, ha a szállításnál valamilyen zavai adódik. Kreicz János kiváló dolgozó a személyi kultusz káros hely: megnyilvánulásait bírálta majd arról beszélt, miként keL lene foglalkozni a fiatal új bá­nyászokkal s ebben a nagy ne­velőmunkában milyen szerepe j van többek között a munka- 1 ügyi osztálynak is. A dolgo­zókról való fokozott gondosko­dás hiánya következtében for­dult elő az, hogy a legutóbb nevelt 85 fiatal dolgozóból csak három maradt meg az , üzemben. Az elhangzott hozzászólások­ból igen sok hasznos tanulsá­got szűrhettek le munkájuk to- ! vábbi javítására az üzem és a pártszervezet vezetői. Nem két- ! séges, hogy a dolgozók szavai­nak meghallgatása kedvezően segíti majd a bányaüzem má­sodik ötéves tervét. Megyénk klinkerégetni a* országos verseny élén Az Építő Fa- és Építőanyag­ipari Dolgozók Szakszerveze­tének központja értékelte ce­mentgyáraink klinkerégető dol­gozóinak országos versenyét. Eszerint a klinkerégető brigá­dok legjobbjainak április hó­napban országos viszonylatban a Heves megyeiek bizonyul­tak. Az első helyezést a Bél­apátfalvi Cementgyár III-as kemencéjének klinkerégető brigádja nyerte el, a második helyet pedig a Selypi Cement­gyár Il-es kemencéjének klin- kerégetői érdemelték meg. A selypi klinkerégetők munkájá­nak külön erénye, hogy falazás nélkül, egyfolytában 91 napon át üzemeltették kemencéjüket, s ez a kemence még ma if működik. A bélapátfalvaiali 2000, a selypiek pedig 1300 fo­rintos pénzjutalomban is ré szesültek. A versenyértékelés margó­jára írandó azonban az a tény hogy a szakszervezeti közpon igen későn értékeli a versenyt A nagy versenymozgalom kéz detén azt ígérték, hogy min­den hónap 12-ig elküldik a; üzemeknek az elmúlt hó ered­ményeit, Ezzel ellentétben a április havi verseny értékelés« csak május 31-én jutott el « Selypi Cementgyár dolgozói hoz. Juhász János és Luklider József, a lő­rinci gépállo­más traktoro­sai. Nem kis részük van ab­ban, hogy gép­állomásuk 157.8 százalék­ra teljesítette tavaszi ter­vét. Luklider József három­szorosára tel­jesítette tava­szi normáját.

Next

/
Oldalképek
Tartalom