Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-19 / 39. szám

1956. május 19. Szombat

NÉPÚJSÁG

3

Hozzászólás „Az értelmiségiek között végzett politikai

munka . . című cikkhez

Kedves Komócsin elvtárs!

Engedje meg, hogy magam. — de azt hiszem joggal mondhatnám: többszáz, talán ezer régi értelmiség nevében is — köszönetemet fejezzem ki a Népújság május 9-i számában megjelent cikkéért. Ügy érzem, több évi mulasztást, több évi elhanyagolást pótol ez a cikk.

Itt születtem Egerben, de huszonkét éves koromtól Pesten éltem. Éltem? Nyomorogtam! S midőn összekuporga- tott filléreimen leutaztam Egerbe a kanonoki ajánlásért, rideg, durva elutasításban volt részem. Sohasem fogom elfelejteni ezt a megaláztatást.

Mint üdülőgondnok, a Mátrában töltöttem egy időt annak idején. A Galya-szálló és még három balatoni üdülő a pénzügyminisztérium kezelésében állott. Ezeket az üdülőket a nyugdíjjárulék alapból vették, illetve építették. Erre a célra minden állami alkalmazottól, legyen az hivatalsegéd, vagy államtitkár —, egy bizonyos összeget minden elsején levontak. Három évig vezettem a balatonalmádi üdülőt, de sem ott, sem Galyatetőn, sem a többi állami üdülőben soha egy hivatalszolgával, de még egy középfajta titsztvise- lővel sem találkoztam. Öjö csak fizették a járulékot, de áldásaiban nem részesedtek. S amikor én ezt egy ízben Galyatetőn meggondolatlanul, néhány „méltóságos úr” füle hallatára megjegyeztem, sorsom meg volt pecsételve. Elhelyeztek Budapestre nagyon szerény fizetésű kórházi élelmező tisztnek.

Azt írja, Komócsin elvtárs, hogy a régi értelmiség egy része ingadozik. Mi ennek az oka? Nem a magasállású értelmiségre gondolok, hanem a magamfajta kistisztviselőkre. Ez a réteg a régi világban lenézett, kisfizetésű réteg volt. Előmenetelének előfeltétele volt a mindenkori kormányhűség. s ez sajnos, elég gerinctelenné tette. A felszabadulás után ez a réteg fellélegzett, mert két füllel hallott valamit az egyenlőségről. Sajnos, a párt sokáig elhanyagolta ezt a réteget. Mennyivel jobb lett volna, ha kezdettől foglalkoznak velük, ha láthatják, hogy ez a rendszer megbecsüli az ő azelőtt semmibe vett munkájukat, hogy politikailag képzik őket és ezzel is növelik az önbizalmukat!

Négy évet töltöttem a Szovjetunióban mint hadifogoly, 1948 decemberében jöttem haza. Azóta egyetlen egyszer sem kérdezte meg tőlem senki, nem akarok-e valamilyen szemináriumot hallgatni. Ha én a Szovjetunióban nem ismertem volna meg a marxizmust—le- ninizmust és itthon nem képeztem volna magamat olvasással, ma is ott tartanék, mint

1944-ben. De többet mondok: nem is engedték volna, hogy szemináriumra járjak, mert feleségem apja kulák volt.

Nem értek egyet Komócsin elvtárssal az idegen rádió hallgatását illetően. Amikor a Szovjetunióból hazajöttem, magam is hallgattam egy ideig az úgynevezett „Szabad Európa” hangját. Hallgattam, de mondhatom, igen rövid ideig Mert annyi zagyvaságot, hazugságot együtt még nem hallottam. Állítom, hogy komoly ember nem hallgat sokáig ilyesmit. Általában szerencsétlen embernek tartom azt, aki abban reménykedik, hogy visz- szajön a régi világ. Aki valamit is foglalkozott gazdaság- történettel, az világosan láthatja, hogy a kapitalizmusból a szocializmusba való fejlődés elkerülhetetlen. Történelmi törvényszerűségeket nem lehet megváltoztatni. Ha egy értelmiségi ezt nem érti meg, akkor vagy fogyatékos elméjű, vagy egyszerűen nem akarja megérteni.

Egy dologról szeretnék még megemlékezni, a káderozásról. Nem tudom, helyes-e az, hogy a káderlapok „szigorúan bizalmas” jelige alatt futnak. Miért ne lehetne tudnia a dolgozónak, hogy milyen véleményt táplálnak róla? A pártnak nem az a célja, hogy megbélyegezze az embereket, hanem hogy javítsa őket. A XX. kongresszus után rehabilitálták azokat, akik bírálták a személyi kultuszt. A nagyobb személyiségeket. De úgy vélem, hogy a kisembereket is rehabilitálni kellene, akiknek — talán mert annak idején bírálták a személyi kultusz következményeit — a káderlapjába ilyen megjegyzés került: „reakciós gondolkozású”. Ki tudja azt már egy év múlva megmondani, hogy mi volt a bejegyzés alapja? A dolgozó pedig hurcolja magával ezt a megszégyenítő bélyeget. Ha valaki bíróság elé kerül, felolvassák, mivel vádolják, védekezhet Ha elítélik, tudja, miért történt. Itt nem tudja, csak azt érzi, hogy valamiért mindenünnen elutasítják. És ez ellen nincs fellebbezés. Tudom, kedves Komócsin elvtárs, hogy ezek nehéz, súlyos problémák, de biztosan nem megoldhatat- lanok.

A XX. kongresszus friss levegőt hozott. Ezért szántam rá magam, hogy elmondjam gondolataimat, válaszoljak az ön cikkére. Nagyon jól esett, hogy végre foglalkoznak az értelmiség problémáival és ami a legfontosabb, jóindulatúan és tárgyilagosan.

Elvtársi üdvözlettel Benőcs Miklós Eger, Sztálin út 33.

* (Részletek a levélből)

* 1 póriéiet hírei *

GYÖNGYÖSÖN a politikai iskolák létszáma jelentősen —1 mintegy 200 fővel — emelkedett, mikor megkezdődött a XX. kongresszus anyagának tanulmányozása és nem egy politikai iskolán megduplázódott a részvétel. A XII-es akna marxizmus—leninizmus

tanfolyamán például 10—12-ről 20—25-re emelkedett a hallgatók száma. Hasonlóan emelkedett a vas- és fémipari vállalat politikai iskoláján, de több más iskolán is. A kongresszusi anyag tanulmányozása e héten fejeződik be a város politikai iskoláin.

BEFEJEZŐDÖTT a kongresszusi anyag tanulmányozása Poroszlón, összesen mintegy 80 párttag és pártonkívüli ismerkedett meg a XX. kongresszus gazdag anyagával.

Vegyszeres gyomirtás —

nagyobb termés

LOGIKA ?

A nagygombosi tangazdaságnak a földművelésügyi minisztérium dolgozza ki az anyagfelhasználási tervet. E terv szerint a gazdaságban termelt s az állatok etetésére felhasznált marharépát 26 forintjával kell elszámolni mázsánként. Ha viszont ugyanezt a répát besilózzák (tehát további munkát fektetnek bele) 18 forintért számolják el feletetés esetén a gazdaságnak. Vajon hol van ebben a logika?....

— TERMELŐSZÖVETKEZETET alakított az Egerszaló- ki általános iskola Gárdonyi Géza úttörő csapata. Az úttörő tsz 22 tagja 2 kh. területen termel babot és hibrid-kukoricát. Munkájuk érdekessége, hogy a nagy termelőszövetkezetek mintájára külön könyvelőjük is van s az végzi el a munkaegységek nyilvántartását és kiszámítását.

Tőzsér Béla nyerte el a „Legjobb tíolgoző“ versenyzászlóját a Gyöngyösi Autóközlekedési Vállalatnál

Az április 16-án indított ünnepi versenyben jó eredményeket értek el a Gyöngyösi Autó- közlekedési Vállalat dolgozói. Külön dicséret illeti a verseny megszervezéséért Fritz József versenyfelelőst. Az értékelésnél a nem is olyan régen megalakított DISZ-brigádok versenyében a Béke-brigád lett az első, elnyerte a legjobb brigád versenyzászlaját. Füredi Lajos brigádvezető 200 forint, a brigád minden tagja pedig 150—150 forint jutalomban részesült.

Orosz György és Csopány Imre vállalták, hogy egy Cse- pel-sebességváltót megjavítanak, az I-es számú műhelyt állandóan tisztán tartják. Vállalásukat teljesítették.

1 A MÁVAUT-részlegnél lefolyt párosversenyből Csapó László gépkocsivezető 21 százalékos üzemanyagmegtakarí- I tással, Kovács Ferenc kalauz pedig 112.2 százalékos bevételi j eredménnyel került ki győzte- : sen.

Kilenc MÁVAUT gépkocsi- vezető vállalati dicséretben részesült az üzemanyagmegtakarításban elért jó eredményükért. Közülük Baranyai Mihály, aki balesetmentesen is közlekedett, 250 forint jutalmat kapott. A legjobb dolgozó vándorzászlaját Tőzsér Béla festő nyerte el. A MÁVAUT szerelők közül külön dicséretet érdemel: Foris Sándor villany- szerelő, Szabó Zoltán és Viktor Tibor kocsimosó.

Ankét volt IVagyteleken a cukorrépa kártevők elleni védekezésről

Az ipari és maghozó cukorrépa kártevői elleni védekezésről elméleti és gyakorlati bemutatót tartottak a Hatvani Cukorgyár célgazdasága nagyteleki üzemegységében. Az értekezleten Komáromy György, az Élelmezésipari Minisztérium cukoripari osztályának vezetője megnyitója után dr. Bordás

főorvos tartott beszédet. Főként a parathisz tartalmú védekező szerek egészségügyi kérdéseivel foglalkozott. A bemutató sikerét elősegíteti e még Zsemberi Béla, az Agrár- tudomány Egyetem növényvédelmi tanszékének tanára és Góg János elvtárs hozzászóláGyöngyössolymos az első, Kömlő a második a felszabadulási versenyben

„A mezőgazdaságnak az első ötéves terv időszakához képest mintegy 27 százalékkal több terméket kell biztosítani a népgazdaság növekvő szükségleteinek fedezésére”. így van ez a második ötéves terv irányelveiben. Hogy milyen eszközökkel, hogyan lehet ezt biztosítani, arról is részletesen olvashatunk az irányelvekben. A sok lehetőség közül most csak egyről lesz szó. A magasabb terméseredmények elérésének egyik módja: a vegyszeres gyomirtás.

Az 1955. évi 160 ezer holddal szemben már több mint 800 ezer holdon kell vegyszeres gyomirtást végezni. Heves megyében a Növényvédő Állomás terve szerint ebben az évben összesen 7200 holdon történik meg a gyomok elleni védekezés. A Növényvédő Állomás még a vetés idején megtette a szükséges előkészületeket az újfajta gyomirtáshoz. Jelenleg már folynak a növényvédő munkák,

A megyében még elég sokan vannak, akik alig ismerik a növényi kártevők vegyszeres pusztítását, elsősorban azért, mert ez teljesen újfajta módszer. Először 1940-ben kezdték meg a hormonhatású vegyszer permetezését az elgyomosodott földterületeken.

Hogyan pusztítja ez a vegyszer a gyomokat? A permetlé felszívódása elsősorban az osztódó, tehát a növekedést elősegítő szöveteket ingerli fokozott tevékenységre. A gyomoknál eltorzúlások, különféle növekedési rendellenességek lépnek fel. A vegyszer fokozza az alapanyagcserét és a légzési munkát annyira, hogy a gyomnövény gyorsan elhasználja a tartalékanyagát., halálra iégzi magát, vagyis bekövetkezik a gyom pusztulása. Ennek a hormonhatású vegyszernek a permetezése nem történhet bármikor. Csak akkor, ha a kalászosok 15—22 cm. nagyságúak. Ez az időszak normális időjárás esetén április 15- május 15-ig terjed, Ebben az évben a tél elhúzódása miatt a permetezés is kissé eltolódott A gyomok permetezését csak napfényes, száraz időben és plusz 16 C fok feletti hőmérsékleten érdemes végezni, mert csak úgy lesz megfelelő a hatás. A megyei Növényvédő Állomás brigádjai jelenleg is kint dolgoznak a földeken. Május 15-ig 4166 holdon permeteztek szét vegyszert. A gyomirtást, előzetes megállapodás alapján, főleg a termelő- szövetkezetek földjein végzik. A gyomirtás hasznosságát elég sok termelőszövetkezet látta és előre bejelentette az igényét a Növényvédő Állomásnak. A termelőszövetkezetek közül a tiszanánai Vörös Csillag Tsz 100 holdján, a kiskörei Dózsa Tsz 150 holdján, a viszneki Béke Tsz 120 holdján már befejezték a permetezést.

Az idegenkedés főleg azokban a tsz-ekben van még, ahol még nem permeteztek vegyszerrel, pedig a belefektetett pénznek majd a háromszorosát nyernék vissza termés be- érése idején.

Ha a megyében elvégzik a tervbe vett földterület egészén a gyomirtást, kedvezőbb időjárási viszonyok esetén közel 3 millió forinttal több értékű gabonaféle terem, azaz holdanként 2—3 mázsával több.

A Növényvédő Állomás dolgozói ezt a növényvédő munkát brigádokban végzik Egy brigádhoz 4 gépet és 12 embert adnak. A brigádok közül különösen jó munkát végez a Benei Ferencé és a Kenéz Kataliné. Az egymás közt folyó versenyben hol az egyik kerül előre, hol a másik. Erre a versenyre nagy szükség van, mert közeledik a vegyszeres gyomirtás határideje és eddig még csak 4166 holdon történt permetezés.

Bár az egyénileg dolgozó parasztok közül sokan átvették a vegyszert, hogy elvégezzék saját földjükön házi permetezővel a gyomirtást, mégis a szükségletekhez képest aránylag kis földterületen szórták szét a permet-lét.

Az utolsó napokban a kedvező időjárás minden percét ki kell használni, hogy minél nagyobb területen permetezzenek, hogy az eredmény, a ha- szón minél nagyob legyen nép- ! gazdaságunknak.

Varró Barnabás

Az egri városi tanács tagjai május 19-én este 6 órakor az alábbi helyeken tartanak tanácstagi beszámolót

Szép eredményeket hozott a felszabadulás tiszteletére indított begyűjtési verseny. A záróértékelésnél megmutatkozott, hogy a nemes vetélkedésben milyen községek állták legjobban szavukat. A megye községeit tekintve, a legjobb első öt: Gyöngyössolymos 371, Abasár 278.9, Karácsond 217, Nagyréde 211.7, és Szarvaskő 209.3 száza' lékra teljesítette a begyűjtési I tervet. De az értékelés azt is megmutatta, milyen községek tartoznak a kullogok sorába. Utolsó helyre került Kömlő 79 8, Sarud 82.1, Pély 88.4, Kisköre 94.2, és Átány 97.3 százalékkal. Ezeken kívül még hat község nem érte el a 100 százalékot.

Huszti László, 21-es választó- kerület, Zeneiskola. Szabó József, 22-es vál. kér., Vízművek irodája. Hajdú Imre, 23-as vál. kér., III- as számú általános iskola. Vadász Józsefné 24-es vál. kér., Sztálin úti iskola. Hartmann István, 25- ös vál. kér., Szvorényi úti iskola. Hevesi Sándor, 26-os vál. kér., Sztálin úti iskola. Szunyi János- né, 27-es vál. kér., Szvorényi úti iskola. Friedrich Sándorné, 28-as vál. kér., Sztálin úti iskola. Podrachki István, 29-es vál. kcr. Farkasvölgy úti óvoda. Bittner Jánosné, 30-as vál. kér., Szvorényi úti gazdakör. Kiss Lászlóné 31-es vál. kér. Szvorényi úti iskola, Galló Ferenc 32-es vál. kér., Farkas völgyi úti óvoda. Kelemen Jánosné 33-as vál. kér., Ill-as számú pártlielyiség. Szere- di László, 34-es vál. kér., Szvorényi úti gazdakör. Szilágyi László, 36-os vál. kér., Il-es számú gyakorló iskola. Csécs István, 37- es vál. kér., Il-es számú gyakorló iskola, és Molnár András 38- as vál. kér., Il-es számú gyakorló iskolában.

Kérjük a választókerületek lakosságát, minél nagyobb számban vegyenek részt a beszámolókon, s problémáikkal forduljanak bizalommal a tanácstagokhoz.

r()éqzdt (óískóíáiók

2. Bácskái Jolán, Felnémet

— Hogy tetszik a pedagógus pálya?

— Nagyon tetszik ... — mondja és mosolyog. Vannak ilyen szerencsétlen kérdések, amelyekre nem lehet mésképp válaszolni, csak állítással, vagy tagadással.

— No de miért tetszik? . . .

— Hát tudja, erre nem lehet általánosságban felelni. Aki csinálja az megérti.

Ezzel aztán elhallgat és angyali türelemmel várja a következő kérdéseket. Hiába nem egyköny- nyen oldódik meg az ember nyelve, ha egy újságíró ráront, hogy kifaggassa életéről, munkájától, a hétköznapokról, amelyekbe annyi kis esemény fér, de amelyeket oly nehéz egybemarkolni és szavakra váltani. . .

Közben hadd mutassam be a riportalanyt: Bácskái Jolán, a

felnémeti általános iskola tornatanára, magas, izmos lány, fején rövidre nyírt, gyapjas szőke haj (azért vágatta le, mert mindig a szemébe hullt, zavarta a gyakorlatok közben), pirospozsgás az arca, mosolygós, sárgásbarna szeme nagy bizakodással tekint a világba.

Huszonkét éves (engedelmet az indiszkrécióért — no de ebben a korban még igazán ki lehet írni az éveket!) és második éve tanít. Megyeszerte, sőt lassacskán országszerte ismert pedagógus.

— Azt írja meg elvtárs, hogy él-hal a szakmájáért. Még éjjel az ágyban is bukfencet hány. .. — szól közbe egy jókedélvű, barátságos tanárkolléga, aki ott tesz-vesz a túlsó asztalnál.

A szőke lány zavartan nevetgél és gyorsan más vizekre tér:

— A gyerekekről írjon, hogy milyen tehetsége- gesek, milyen szorgalmasak. Ilyeneket öröm tanítani. Ha neveket ír, okvetlenül említse meg Ozsvár Ágnest, Soós Editet, Sütő Juditot, Szálkái Rozáliát. ..

Annyi nevet mond egyszuszra, hogy jegyezni sem bírom.

Közelebb hajol és halkan mondja:

— Legyen szíves, írja meg azt is, hogy nagyon sokat segítettek az idősebb kartársak. . . Rengete- teget köszönhetek nekik.

Teljes a képlet, ügyes, szorgalmas gyerekek, jó pedagógus, segítő kollégák . . . Mintha már éleve meg lett volna írva, hogy Bácskái Jolán tanár lesz és fiatal lány létére a példamutató pedagógusok közzé emelkedik.

Pedig ez korántsem volt mindig ilyen magától értetődő.

— Érettségi után nem volt mindjárt kialakult tervem a jövőre. Egyetlen dologban voltam biztos: bármi leszek, csak tanár nem... Irtóztam a pedagógus pályától.

Azonkívül eszeágában sem volt, hogy eljöjjön szülővárosából, Debrecenből, özvegy édesanyjától. Gimnáziuma a Testnevelési Főiskolára javasolja, de Bácskái Jolán meg sem jelenik a felvételi vizsgán. Minek, hiszen úgyse megy Pestre .. .

Édesanyja, rokonai unszolják, hogy tanuljon tovább. Egy látogatás egri barátnőjénél, egy bc- kukkantás a Pedagógiai Főiskolára és nehéz szívvel ugyan, de nekivág. Itt marad Egerben.

Ez még csak a kezdet. A főiskolán nem tartozott a kiemelkedő hallgatók közzé, a tanítástól meg úgy félt, mint a tűztől.

— Volt egy órám a gyakorló iskolában. Elfo- gódott voltam. Szélmalmot játszattam a gyerekekkel és zavaromban, keresgélve a megfelelő hangot, megkérdeztem: „No, ki a legügyesebb

szélmalom?“.. . Kinevettek. Borzasztóan elkeseredtem: úgy éreztem, hogy soha, soha nem lesz belőlem tanár . . .

A megpróbáltatások azután sem értek véget, hogy kikerült a gyakorlatra. A felnémeti iskolában, tanárkodása első heteiben egy fiúnak magasugrás közben kificamodott a lába.

A szülők amúgy is bizalmatlanok voltak : ezután az eset után pedig különösen. Azt hittem mindennek vége. . .

Ilyen előzményekkel kezdte Bácskái Jolán pedagógusi pályafutását. Nem adta fel a küzdelmet. Az órán játszott a gyerekekkel, tanította őket, igyekezett felkelteni bennük a vágyat a testügyesség megszerzésére. A kislányok odahaza is fe- jenállással és kézenállással szórakoztatták a szüleiket. Melyik szülő ne lenne büszke, ha ügyes a gyereke?

Es néhány keserves hét után hirtelen megtört a jég. A gyerekek tömegesen jöttek edzésre. Már válogatnia kellett közöttük, hisz nem bírt egyszerre annyi gyerekei foglalkozni. Kijelentette, hogy csak az jöhet edzésre, aki jól tanul. A tornászlányok azóta is a legjobbak között vannak — az első nyolcnak 4,6 a tanulmányi átlaga.

Ilyen akadályokkal volt megtűzdelve az út, amelyen a fiatal tanárnő mai eredményeihez érkezett. Már régóta nincsenek olyan gondjai, hogy a gyerekek közömbösek, vagy hogy a szülők bizalmatlanok. Tavaly ősszel nemcsak a mamák, de még a nagymamák is ott ültek a Pedagógiai Főiskola tornatermében tartott bemutatón és elégedetten bólogattak egv-egy jólsikerült gyakorlat láttán. A gyerekek meg... nos, azok a világért el nem maradnának egyetlen edzésről

sem, minden vasárnap reggel pontosan nyolc órakor megjelennek, még a szabadnapot is kihasználják legkedvesebb foglalatosságukra.

S hogy a tanárnő is olt van, hogy feláldozza a vasárnapját? Hogy télen majdnem minden este nyolc óra tájba került haza Egerbe, mert nincs tornaterem és ki kellett várnia a délutáni órák végét, amikor fűtött helyiségbe mehetett gyakorolni a kislányaival? Ej, hisz ez a legtermészetesebb dolog a világon. . . Legalább is Bácskái Jolán így tartja.

— Nekem az a legjobb szórakozás, ha a

gyerekeket tanítom. Csak pedagógus tudhatja, milyen érzés az, ha eleven emberkék formálódnak a keze alatt. Jöjjön el egyszer egy órára a kicsikhez, nem is gondolja, milyen édesek. Persze azok még nem komoly tornaórák. Azt mondom: „árvíz“ — akkor egyszerre felkapják lábukat. „Villám“ — erre gyorsan hasra vágódnak a pad- ban. Még mondják is: bum... Az a fontos,

hogy fölszabaduljon a gyerek, hogy kedve legyen a tornához. Még kiskutyát is játszunk néha, ugatnak, mint valami ezüsttorkú kiskutyák... Gondolhatja, tetszik nekik.

— Egyszer egy kisfiútól elvettem a bicskáját, mert folyton azzal játszott az órán. Délután hazafelé menet találkoztam vele: nem köszönt, kiköpött. . . Egy szót sem szóltam, de nagyon fájt. Fiát ilyenekért kínlódom? Néhány nap múlva már nagyon bűntudatos arcot vágott. Úgy csináltam, mintha rá se néznék. Aztán odajöltt hozzám, lesütött szemmel és bocsánatot kért. Soha többet nem volt bajom vele.

Mosolyog megint, nem is hinné az ember, milyen szigorú tanárnéni tud lenni. . . Mosolyog és így szól :

—- Annakidején azt mondtam, hogy bármi leszek csak tanár nem. Most meg úgy érzem, hogy semmi más nem tudnék lenni. ..

G ács András