Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-23 / 40. szám

1936. május 83., SMrda

NÉPÚJSÁG

3

A Magyar Dolgozók Pártja Budapesti Pártbizottságának aktívaülése

(Folytatás a második oldalról)

ként nem szívesen mennek a tömegek közé. Ha ez igaz, úgy az ilyen funkcionáriusok elszakadtak a tömegektől és bürokratákká váltak. Mi a felszabadulás utáni nehéz esztendőktől kezdve, amikor a dolgozók többsége még nem állott pártunk mögött, állandóan, örömmel és szívesen dolgoztunk a tömegek sűrűjében. A tömeg a mi elemünk. Ügy érezzük magunkat benne, mint a hal a vízben.

Mindannyian tudjuk, hogy a XX. kongresszus óta, a XX. kongresszus hatására nálunk is megelevenedett a pártélet. A párt kezd aktívabban dolgozni, ennek a munkának minden téren jelentkeznek is kezdeti eredményei. Most teljes súllyal fel kell vetni a kommunisták felelősségét a rájuk bízott területért, a pártért, a pártfegyelemért, a szocializmus építéséért, a bürokratizmus elleni harcért.

Ezt azért kell így aláhúzni, mert a pártmozgalom megele- venedésével egyidejűleg helyenként tapasztalható, hogy a kommunista felelősségvállalás kezd elsikkadni, s a felelősséget nemegyszer igyekeznek a felső szervek munkájára hárítani. A pártdemokrácia kiszélesítése, a szabad bírálat és önbírálat szorosan összefüggenek a pártfegyelemmel, a párt egységének és a kommunisták felelősségének kérdéséivel. Ezek a kérdések összetartoznak: a pártfegyelem növekedése megerősíti a kommunisták felelősségét, bátor kiállásukat a párt mellett, s azt az áldozatos példamutatást, mely a dolgozó tömegeket a párt köré tömöríti. A felelősségvállalás kérdését nálunk minden alkalommal fel kell vetni, annál is inkább, mert pártkádereink ' zöme helytáll, jól dolgozik a maga helyén.

Egyre többen értik meg az idők szavát

Hogyan állunk a XX. kongresszus után az osztályharccal? Az ipari munkásság a legnagyobb helyesléssel fogadta a kongresszus határozatait, lelkesen veszi ki részét a termelésből, a második ötéves terv irányelveinek megvitatásából és mint mindig, most is egységesen felzárkózva követi pártunkat. A mi hősi munkásosztályunk, pártunk vezetésével változatlanul egész szocialista fejlődésünk motorja. A május elsejei felvonulás újra megmutatta, hogy szelleme bátor, harcos, optimista, s hogy pártunk mindenkor bizton számíthat hősi munkásosztályunkra, elsősorban a harcokban edzett, példamutató budapesti munkásságra! (Hosszantartó nagy taps.)

Ami a dolgozó parasztságot illeti, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődése egyik mutatója annak, hogv a falu dolgozó népe is egyre fokozottabb mértékben érti meg az idők szavát és követi partunk vezetését. A tavaszi munkák jó elvégzése, a begyűjtés, az adófizetés menete mutatja, hogy úgy az egyénileg dolgozó, mint a termelőszövetkezeti parasztság állampolgári fegyelme erősödik. Az olyan rendkívüli esemény, mint az idei árvíz, ahol a falu és város dolgozóinak tízezrei vívtak vállvetve hősi harcot az elemi csapás ellen, azt bizonyította, hogy a munkás-paraszt szövetség eleven és aktív. Ugyanezt mutatta az az áldozatkészség, mely- lyel országszerte a dolgozó nép az árvízkárosultak segítségére sietett. A munkás-paraszt szövetség erős és a második ötéves terv, mely annyit tesz a falu fejlesztéséért, azt még csak szilárdabbá teszi.

Az értelmiség zöme, a régi csakúgy, mint az új, döntő többségében szilárdan áll a népi demokrácia oldalán, s hazafias lelkesedéssel végzi munkáját, melyhez új lendületet adnak a második ötéves terv irányelveinek hatalmas távlatai;

Ugyanakkor nem hányhatunk szemet a fölött, hogy az

értelmiségen belül vannak

egyes csoportok, ahol olyan kedvezőtlen jelenségekkel találkozunk, melyeken még nem tudtunk úrrá lenni. Az irodalom egyes területein kétségkívül vannak eredmények. De a párt az íróknál nem végezte el a feltétlenül szükséges ideológiai és politikai nevelőmunkát. Az íróknak jó része a felszabadulás után rendszerint rózsaszínűén „lakkozva” ábrázolta a fiatal népi demokrácia életét. 1953 júniusa után, amikor önkritikusan feltártuk hibáinkat, egyrészük az ellenkező végletbe csapott át, csak a hibákat látta, s fitymálta a szocialista építés eredményeit.

Azoknak az író elvtársaknak, akik munkánkban elsősorban a hibákat és a negatívumokat látják, javasoljuk, hogy szívleljék meg Leninnek azt a büszke megállapítását, hogy minden száz hibánkra, amiről szerte a világon a burzsoázia és lakájai annyit kiabálnak, a nagy és hősi cselekedetek tízezrei jutnak, melyek annál nagyobbak és hősiesebbek, mert egyszerűek, nem láthatók és a gyári negyedek, vagy a falvak mindennapi életében vannak elrejtve. (Hosszantartó, nagy taps.)

A XX. kongresszus munkája ytán az eddiginél hasonlíthatatlanul nagyobb figyelmet kell szentelni az ideológiai frontra is. Amit az íróknál tapasztalunk, az ideológiai munkánk gyengeségének egyik mutatója. A párt Központi Vezetőségének határozata alapján, ez év végére felül kell vizsgálni a párt történetéről szóló előadásokat, a népi demokratikus állam felszabadulás utáni történetét tárgyaló tankönyveket. Át kell vizsgálni őket abból a szempontból, hogy jobban kifejezésre jusson bennük a tö megek történelemformáló sze repe és az, hogy a történelmet a párt vezetésével maga a nép csinálja (Nagy taps.) s ki kell hagyni mindazt, ami bennük a személyi kultusz maradványa és ezzel kapcsolatban nem egyszer a tények elferdítése is.

Az osztályharc kérdéséről

Szólni kívánok az osztályharc egyes kérdéseiről is. A XX. kongresszus megállapította, hogy Sztálinnak 1937-ben kifejtett azon tétele, mely szerint a szocialista építés sikerével párhuzamosan az osztályharc egyre erősödik, hibás. A szocializmus győzelmével a Szovjetunióban megerősödött és szilárdabb lett a népi hatalom, gyengültek a kizsákmányoló osztályok maradványai. Sztálin fenti megállapítása figyelmen kívül hagyta ezt a tényt, valamint azt is. hogy a kizsákmányoló osztályok felszámolásával a Szovjetunió számára az éles osztályharc nemzetközi porondra terelődött át, ami egyebek közt abban is megnyilvánult, hogy a német fasiszták lázasan készülődtek a Szovjetunió megtámadására.

Hogy áll a mi viszonyaink közt ez a kérdés? Nálunk, a falun még előttünk áll a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés teljes megvalósítása. Azt azonban már előre meg lehet mondani, hogy a termelőszövetkezeti gazdálkodásra való teljes áttérés nálunk nem jár olyan megrázkódtatásokkal. mint 1930—31-ben a Szovjetunióban a kulákok ellenállása miatt történt. Ennek az az oka, hogy nálunk a ku- lákság gazdasági és politikai ereje a korlátozó rendszabályok és sok kulákgazdaság felszámolása következtében jelentékenyen meggye’.gült. Nálunk a kulákok, éppen, mert ismerték azt, ami e téren a Szovjetunióban végbement, valamint látták, hogy hazánkban csakúgy, mint a többi népi demokratikus országokban a párt és a kormány el van szánva a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés megvalósítására, részben maguk számolták fel gazdaságukat és elhelyezkedtek az ipar, az állami gazdaság stb. területein, részben a kulákot korlátozó rendszabályok hatása alatt elvesztették régi gazdasági és politikai befolyásukat. Jelenleg körülbelül egy tizede van meg azoknak a kulákgazdaságoknak, amelyeket 1948—49-ben számbavettek. olyan földterülettel, amely kizsákmányolásra lehetőséget nyújt Ezek a gazdaságok is aránylag kicsik, ritkán haladják meg a 25—30 kát. holdat. Ezért a kulákok, bár mindent megtesznek arra, hogy a mezőgazdaságban a szocialista nagyüzemi gazdálkodásra való áttérést gátolják, de olyan károkat, mint 1930— 1931-ben a Szovjetunióban, nálunk aligha tudnak okozni;

Felmerült nálunk a kérdés, hogy ilyen viszonyok között nem jött-e el az ideje, hogy a termelőszövetkezetekbe is bevegyék a kulákot. E kérdés egy sor termelőszövetkezetben felmerült. A kulákok felvételével szemben azonban a legtöbb termelőszövetkezet elutasítóan viselkedik: helyenként, ahol ez a kérdés felmerült, a termelő- szövetkezetek szegényparaszt tagjai azt mondották, hogy inkább otthagyják a szövetkezetei, semmint együtt legyenek a kulákokkal. Ott is, ahol egy- egy volt kulák bekerült a termelőszövetkezetekbe, legtöbbször nehézségek vannak vele. Ezen a téren tehát most nem kívánatos változtatni.

A mi véleményünk szerint kívánatos felülvizsgálni az olyan kuláknak minősített dolgozó parasztokat is. akiknek esztendőkkel ezelőtt cséplőgépjük. vagy műhelyük volt. s ezen a címen kerültek a kulákok közé. Végül ajánlatos felvenni a termelőszövetkezet tagjai közé azokat a dolgozó parasztokat, akiket eddig a ku- lák-rokonság miatt utasítottak el. A felvétel kérdésében természetesen döntő a termelőszövetkezeti tagság többségének véleménye. Bárki legyen is. csak azt lehet felvenni a termelőszövetkezetbe, akit a termelőszövetkezeti demokrácia betartásával, azaz a többség határozata alapján befogadnak.

Az osztályharc viszonyaira nálunk erősen rányomja bélyegét a szocialista világrend- szer létrejötte. Nyolc-tíz évvel ezelőtt, amikor a dolgozó nép hazánkban uralomra jutott, ez a szocialista világrendszer még csak kialakulóban volt. Elég rámutatni arra, hogy a Kínai Népköztársaság akkor még nem létezett. A szocialista világrendszer, melynek mi is tagja vagyunk, olyan tényező az osztályharcban, amely a mérleg nyelvét igen erőteljesen a mi javunkra billenti.Emellett azt is tekintetbe kell vennünk, hogy a régi uralkodó osztályokat még nemrég vertük le és még elég elevenen él bennük a restauráció, a nyeregbe visszakerülés reménye. Azt is látnunk

kell, hogy ezek a rétegek

aránylag szélesek nálunk és a Nyugat közelsége, az ellenséges sajtó- és rádiópropaganda, sőt gyakran közvetlen anyagi támogatás is tartja bennük a lelket. Ilyen viszonyok között az osztályharc nálunk kevésbé látható, bonyolultabb, jobban fedett formában, de természetesen tovább folyik,

A párt és a kormány nem kívánja az osztályharc éleződését; Ellenkezőleg: mindent megtesz arra. hogy azoknak az osztályidegen elemeknek, aikik beláitták eddigi hibáikat s bele alkarnak illeszkedni szocialista renditekbe, jól dolgoznák, segítik a népi demokráciát, mindenben a kezükre járjon. Ezt szolgálják az amnesztiák, a külföldre szököttek hazaengedése és hazahívása s egy sor egyéb rendszabály is.A néni demokratikus állam egyházpolitikája is azt célozza. hogv lehetőleg jó viszony alakuljon ki az állam és az egyház között. Ennek a helyes politikának megvalósításaképpen kapott kegyelmet a püspöki kar kérésére Grősz kalocsai érsek. Ezt a lépést helyesléssel fogadták a vallásos katolikus tömegek, s benne nem államunk gyengeségét, hanem erejét és jóindulatának jelét látták.

Hatékonyabbá kell tennünk a Hazafias Népfront és az országgyűlés munkáját

Beszélni kívánok a Hazá- fias Népfrontról is, melynek megerősítése és aktivizálása ugyancsak napirendre került Az a körülmény, hogy 1954-ben volt olyan tendencia, mely a Hazafias Népfront-mozgalmat szembe akarta állítani a párttal. oda vezetett, hogv elvtársaink egy része bizalmatlanul nézte e mozgalmat és nem segítette eléggé a népfront- bizottságok munkáját. sőt gyakran részt sem vett benne. Ezen a helyzeten most határozottan változtatni kell s oda kell hatni, hogy a Hazafias Népfront a benne dolgozó kommunisták jó munkájának eredményeképpen teljesen magáévá tegye a párt 'helyes politikáját s a munkás-paraszt szövetségre épülve egész népünk legszélesebb, az összes tömegszervezeteket, a nemzet összes hazafias, demokratikus erőit magába foglaló eleven, alkotó mozgalma legyen.

Hogy a Népfront az eddiginél nagyobb aktivitást fejtsen ki, jobban védje a népek közötti békét, a nyugodt alkotó munka lehetőségeit és a népek közti barátságot, pártunk Központi Vezetősége azt javasolta, hogy egyesüljön vele a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége, valamint a békemozgaiom és az eddiginél sokkal szorosabban kapcsolódjék hozzá a Magyar—Szovjet Társaság működése. E szervezeteknek a Nép- front-mozgalomma] való egyesülése és szorosabb együttműködésének biztosítása éppen ezekben a napokban folyik. A Hazafias Népfront azonban csak akkor tudja feladatát jól megoldani, csak akkor tudja jól támogatni a szocializmus építését, a magyar nép haladó, demokratikus, forradalmi és szocialista hagyományainak éberen tartását és erősítését, ha pártunk szervezetei és tagjai teljes erővel támogatják, és szakadatlanul' részt vesznek munkájában.

Biztosítanunk kell, hogy a megerősödött Hazafias Népfront követelje meg és szervezze meg az országgyűlési képviselők és a tanácstagok beszámolóit, azt, hogy a beszámolókon elhangzott helyes kr tika, javaslat, jogos panasz meghallgatásra és orvoslásra találjon

Pártunk Központi Vezetősége szükségesnek tartja az országgyűlés munkájának megjavítását is és rajta lesz, hog? az országgyűlés teljesítse azt a feladatát, melyet az alkotmány számára megszabott, s eleven, sokoldalú viták közepette tárgyalja meg és emelje törvényerőre a hazánk legfontosabb kérdéseire vonatkozó javaslato kát. (Taps.) A felszabadulás utáni esztendőkben a magyar kommunisták az országgyűlé sen állandóan ebben a szellemben dolgoztaik, s értették a

módját annak, hogy az ország- gyűlésen keresztül célkitűzéseink megvalósítására hogyan mozgósítsák a dolgozó népet, s hogy olyan törvények jöjjenek létre, melyek a dolgozó nép javát szolgálják. Semmi okunk nincs arra, hogy ezt a jó és helyes tradíciót veszendőbe engedjük menni. Ellenkezőleg, fel kell újítani és biztosítani kell azt, hogy az országgyűlés a haza javára minden téren aktívan, jól végezze funkcióját, (Taps.)

Ugyanez vonatkozik az országgyűlés bizottságainak a munkájára. Ezeket a bizottságokat lehetőleg be kell vonni mindazoknak a fontos kérdéseknek az előkészítésébe is, amelyek a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé kerülnek s akkor is igénybe kell venni törvényelőkészítő munkájukat, amikor az országgyűlés nem ülésezik. Az országgyűlésnek és bizottságainak ez a fokozott munkája egyben az állami demokrácia kiterjesztését, erősítését is jelenti.

Mi nem féltünk a parlamenti vitáktól akkor, amikor kisebbségben voltunk, ellenkezőleg, ezek a viták hozzájárultak pártunk sikereihez, dolgozó népünk felvilágosításához. Most, amikor a népi demokrácia gyökerei mélyek, épülete erős és szilárd, bátran támaszkodjunk a parlament munkájára.

Fel kell vetni azt a kérdést is, hogy a megyék, a járások beosztása megfelel-e az új, változott időknek. Magyar- országon jelenleg a fővároson kívül 19 megye van. Lengyel- országban, melynek területe több, mint háromszorta nagyobb hazánkénál, csak 17 megye van. Nálunk már az első világháború előtt voltak olyan megyék, mint Pest megye, vagy Bács megye, melynek területe 11—12 ezer négyzet- kilométer volt és bennük a közigazgatás nem működött rosszabbul, mint másutt. Ma, amikor hasonlíthatatlanul jobb a közlekedés, szinte mindenütt van telefon, könnyű a központ és a vidék közt az, érintkezés, napirendre lehet tűzni a megyék — és mindjárt hozzá tehetem — a járások számának csökkentését is. (Nagy taps.) A járások is lényegében abban az időben alakultak ki, amikor rossz utakon kocogó lovaskocsi volt a fő közlekedési eszköz. Minden megye, vagy járás megszűnésével csökkenne a rengeteg hivatal, amely nem egyszer felesleges, párhuzamos munkát végez és a bürokratizmus táptalaját képezi. Hasonlóképpen érdemes megvizsgálni. hogy nem lehetne-e összevonni Budapesten is egy sor kerületet. (Nagy taps.)

— Mindezeket a rendszabályokat ki kell egészíteni azzal,

hogy a csökkentett számú megyékre és tanácsokra maximálisan rábízzuk a helyi feladatok elvégzését. (Lelkes, nagy taps.) Ez megköveteli azt, hogy a minisztériumok és az országos hivatalok mindazt átadják a megyéknek és járásoknak, ami helyi jellegű, ami nem feltétlenül követeli meg a központi irányítást. Ez növeli a tanácsok önállóságát és csökkentené a bürokratizmust is. Az utolsó esztendőkben ez a tendencia kezd érvényét tini. De még mindig aok helyen szükségtelenül túlzott a centralizáció, egyik-másak minisztérium és országos szerv még mindig nehezen adja le a helyileg jobban megoldható helyi feladatokat. Az előtt nem egyszer tréfásan miniszteriális imperializmusnak neveztem azt a törekvést, amellyel egy- egy minisztérium a legtöbb helyi jellegű, nem országos feladatot is igyekezett magához kaparintani. Ilyen módon kerültek például a kompok, köztük a Szabad Nép által szóvátett mohácsi komp is a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hatalmába, amely ezeket az egyszerű közlekedési eszközöket navigációs tisztek közbeiktatásával Budapestről irányítja. (Derültség.)

— Bátorítani kell minden téren a megyei, járási, városi és falusi tanácsok és szervek munkáját. Arra kell serkenteni őket, hogy ne mindent felülről várjanak, hogy kutassák fel és hasznosítsák a helyi tartalékokat. legyenek aktívak,

hogy a lakosság miucUau tettetek. en magáénak vallja őket; Kerüljenek közelebb az eleven élethez, legyenek figyelmesek a dolgozó tömegekkel szemben, ők is őrködjenek a szocialista törvényesség fölött és ezzel erősítsék a népi demokrácia befolyását, dolgozó népünk erkölcsi-politikai egységét;

A szocializmusba való átmenet békés útjainak kilátása mindenütt megerősítette a béke és a szocializmus táborának híveit s nincs messze az idő. amikor a munkásosztály megosztottságát egy sor országban a munkásegység váltia fel; (Nagy taps.) Ma már nyugodtam elmondhatjuk, hogv a béke hívei, az imperialisták háborús terveinek határozott ellenzői a több mint 900 millió lakost számláló szocialista világrendszer lakosaival, a gyarmati sorsból felszabadult százmilliókkal, a tőkés országok szocialista és kommunista dolgozóival együtt a világ lakosságának túlnyomó többségét képezik. A fejekben a béke, a szocializmus, az emberi haladás ügye már győzött és semmi kétség, hogy történelmileg rövid időn belül győzni fog minden egyéb téren is. (Lelkes nagy taps.)

A szó szoros értelmében a szemünk láttára omlanak ösz- sze azok a gyarmatbirodalmak, melyeket a gyarmattartók az évszázadok folyamán létrehoztak s amelyekből anyagi erejük jelentékeny része származott. Az utolsó tíz esztendőben több. mint 1200 millió lakosú gyarmat, az emberiség fele szabadult fel az imperialista rabság alól. Ez év áprilisában nyerték el függetlenségüket olyan fontos afrikai országok, mint Tunisz, vagv Mardkkó.

Ezeket a tényeket ismerik a gyarmati sorsból felszabadult országok százmilliói* tömegei s rokonszenvük a szocialista tábor iránt egyre növekszik. Ez az egyik összetevője annak a rendkívül lelkes, meleg fogadtatásnak. melyben Bulganyin és Hruscsov elvtársakat ázsiai útjuk folyamán mindenütt fogadták Ezzel szemben az amerikai imperialisták olyan levi- tézlett bábokra támaszkodnak, mint Li-Szin-Man Koreában, Csang Kaj-sek Taivan szigetén, akiket saját népük gyűlöl s akiket csak amerikai szuronyok és dollárok védenek meg.

De szerte a világon erőteljesen terjed a békés együttélés gondolata, melyet a Szovjetunió és a szocialista világrend országai minden módon támogatnak.

Ebben a nemzetközi légkörben, a szocialista világrendszer erősödésének, az imperialista tábor gyengülésének folyamata közben gyürkőzünk neki, hogy megvalósítsuk második ötéves tervünk hatalmas célkitűzéseit, tovább erősítsük szocialista építésünk alapjait, emeljük dolgozó népünk anyagi és kulturális színvonalát. Minden eszközünk megvan ahhoz, hogy a magunk elé tűzött hatalmas, lelkesítő feladatokat sikerrel megoldjuk.

Az út nehezén már túl vagyunk és biztos ügyünk győzelme

Ezek a feladatok röviden összefoglalva: az iparban a

termelés fokozása mellett a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, anyagtakarékosság, a minőség javítása, az exportra szánt áruk idejében való legyártása, a munka- és tervfegyelem tovább- szilárdítása, a műszaki színvonal emelése.

A mezőgazdaságban: a tavaszi munkák, a növényápolás jó elvégzése, az aratás, a begyűjtés gondos előkészítése, a la kosság hússal, zsírral való jobb ellátása céljából az állattenyésztés fokozása. A termelő- szövetkezetek továbbfejlesztése, megszilárdítása.

Az államigazgatásban: a törvényesség további megszilárdítása, harc a bürokratizmus ellen, a demokratikus, gyors, operatív ügyintézésért.

A pártban: a partéiét lenini normáinak, a kollektív vezetésnek, a kritika és önkritika, a pártdemokrácia kibontakozásának érvényre juttatása, a párttagok és pártszervezetek aktivitásának, és felelősségének

növelése, a párt egységének, összeforrottságának erősítése és harcos kiállás a párt célkitűzései mellett.

E feladatok megoldásában a párt bizton támaszkodik min den tagjára és szervezetére, az egész dolgozó népre, köztük Budapest kommunistáira és dolgozóira, akik felszabadulásunk óta mindig elöljártak és ezután is az élen fognak balad ni! (Nagy taps.)

Velünk vannak és támogatják munkánkat a felszabadító Szovjetunió, a nagy Kínai Nép- köztársaság, az azonos célokért küzdő népi demokratikus országok, velünk a tőkés, a gyarmati somból felszabadult országok békéért, szabadságért küzdő dolgozóinak százmilliói Még rengeteg előttünk az akadály, de az út nehezén már tűi vagyunk és biztos nagy ügyünk győzelme! (Viharos, nagy taps.)

Rákosi elvtárs beszéde után Kovács elvtárs határozati javaslatot olvasott fel, amelyet az aktívaülés egyhangúlag elfogadott