Népújság, 1956. május (35-42. szám)

1956-05-09 / 36. szám

1956. május 9. szerda NÉPÚJSÁG j Asszonyok segítenek a nőtényápolásban a nagyfügedi új termelőszövetkezetben Nemcsak a községben, de az egész megyében egy-kettő híre szállt, hogy Nagyíügeden 14 középparaszt termelőszövetke­zetet alakított. Régi, sok ta­pasztalattal bíró gazdák, akik egyideig az egyéni parcellán is állták a versenyt a szövetke­zettel. Kihozták a földből mindazt, amit két lóval, a sok­felé elszórt kis parcellákból ki lehetett hozni Most sokat remélnek a szövetkezettől, mert aki egyedül is jól boldo­gul, annak a közösben még inkább jól kell, hogy menjen a sora. Számoltak azzal, hogy a föld és felszerelés mellett még egy segíti munkájukat és ez a közösség ereje. Talán az asszonyok tudnának legtöbbet beszélni arról, mennyivel jobb így dolgozni. Mikor elvetették a kora ta­vasziakat, az egyik közgyűlé­sen a növényápolás került na­pirendre. Mindent legalább há­romszor meg akarnak kapálni, meg kellett hát beszélni, hogy jut rá erő. Szükség lesz az asz- szonyok segítségére, s hogy ez meg legyen, úgy határoztak, a napraforgó kivételével min­den kapás területét felosztják. Cukorrépából például 8Ö0 négy­szögöl jut egyre. Aztán min­denki „agitálja” meg asszo­nyát úgy, ahogy tudja. Nem kellett sokat beszélni, vállal­ták az asszonyok szívesen. Né­hány napja azzal a hírrel men­tek haza az emberek, szépen ssorol a cukorrépa, reggel mun­kába lehet állni. Befejezték a kukoricavetést is, most a ka­páké a szó. Ezen múlik, hogy , meghozza-e már az első év azt, amit várnak. Reggel indultak az aszonyok az első közös munkára és olyan természetes­nek vették, hogy beszóljanak egymásért, úgy mentek ki együtt, mintha már évek óta ezt tennék. Szinte észre sem vették az idő múlását az első napon. Vidáman kiabáltak át egymáshoz, később nótára is kedvük kerekedett az asszo­nyoknak. Olyan volt az egész, mint egy nagy vidám család. Azt mondják, ha jókedvű az ember, jobban megy a munka is. Kell, hogy legyen ebben igazság, mert egy fél délután sem telt el jóformán, s a 12 asszony kiültetett 800 négy­szögölnyi dohánypalántát. Más­nap a répába mentek, harmad­nap a napraforgóba. Egy 6 hol­das napraforgó táblájuk van, ezt fel sem osztották, egy nap alatt rendbe tette a brigád. Megy a munka, ha itt-ott döccen is egyet az új tsz sze­kere, azért nincs komoly baj. Az asszonyok is, az emberek is szívesen, jókedvvel járnak ki dolgozni. Mindenki tudja mindig, mi a probléma, mert ha új munkához kell kezdeni, az elnök egy-kettő összehívja a tagságot. Megesik, hogy min­den hétre jut egy közgyűlés s jó is ez, mert Faragó József, az elnök maga is biztosabbnak érzi magát, ha az egész tagság véleményét ismeri. Persze er­re akkor is szükség lesz majd, ha a Kossuth többszáz tagot számláló termelőszövetkezet lesz. mert ez lesz. De hát ez a jövő, most még ott tartanak, hogy 28 család él ebben a kö­zösségben, de olyanok, akik innen a szövetkezetből várják most már a boldogulást És éppen ezért tudnak olyan szív­vel dolgozni. Akármilyen mun­kára hívják őket, senki sem marad el, akinek ott a helye. Úgy építgetik szinte téglán­ként erősebbé szövetkezetüket. Középparaszt volt a belépők túlnyomó része, érthető, hogy sok a ló. Most tavasszal jól jött ez, mert az elaprózott föld­darabban — 208 holdjuk vagy 130 darabban van, — nem igen boldogultak a gépállomás gépeivel. De most, hogy a nagyja munkán túl vannak, el­adnak hét lovat, vesznek az árán hét tehenet a meglévő három mellé. Oj után már ba­romfiállomány is lesz, ennek a gondját az asszonyok vállal­ták magukra. Most minden háznál egy-egy kótlóalj csir­két ültetnek a közös részére, őszre egész szép állomány lesz belőle. Most tervek ezek, őszre már valóság, de addig sokat kell dolgozni érte. A sarabolással megkezdődött a kapálás s bő­ven lesz vele munka, míg csak nem jön az aratás Csak győz­ze az ember. De győzik is, hi­szen most már ezen múlik, hogyan telik meg a kamra, a padlás, a góné. S ha úgy telik meg, ahogy tervezik, akkor jö­vő ilyenkor már nemcsak 28 család gondja lesz a Kossuth Tsz gondja. Előreláthatólag mája,«) 13-ra befejezik a négyzetes kukorica vetést megyénkben Terv szerint Heves megye gépálomásai 2400 holdon vet­nek négyzetesen kukoricát. A gépállomások közül a füzes­abonyi 339 holdat, a detki ter­ven felül 105 holdat, a horti 165 holdat vetett el. Előrelát­hatólag május 13-ra befejezzük megyénkben a négyzetes ku­korica vetését. Teljesen gépesllik a felnémeti fehér-mészkőbányát „Az ás vány bányászat terme­lésének növekedése öt év alatt mintegy 75 százalék legyen". Ezt írják elő a népgazdaság fejlesztésének irányelvei. Az ' ásványok termelésének emelé­se érdekében a mátrai ásvány­bánya üzemei öt év alatt va­lósággal újjászületnek. A fel­németi fehér mészkőbányát, mely az ország legnagyobb ko­hóit látja el a fontos ásvány- nyál, még ebben az évben tel­jesen gépesítik. Ezen a helyen egy új bányaüzemet létesíte­nek. A bánya dolgozói nagy­teljesítményű exkavátort és törőművet kapnak, amely na­ponként 2000 tonna mészkő őr­lését végzi el, ezenkívül kor­szerű rakodót, utántörővel, Behozták a tél okozta lemaradást a hatvani konzervgyár építői A hatvani új konzervgyár építői szorgalmas munkát vé­geznek. A februári kemény tél okozta kiesést május else­jei vállalásuk teljesítésével pó­tolták. Elkészültek a második emeleti szint berakásával, va­lamint a monolit lépcsőház beépítésével. A konzervgyár építői válla­lásuk teljesítésével lehetővé tették, hogy a földszinti rész­ben a napokban megkezdhe­tik már a megérkezett gépek és berendezések felszerelését, így, míg a gyár felső emeleteit építik, addig az alsó részekben már tavasszal megkezdik a borsó és főzelékfélék tartósítá­sát. EGER VÁROS TANÁCSÁNAK TAGJAI MÁJUS 12-ÉN DÉLUTÁN 6 ÓRAI KEZDETTEL TANÁCSTAGI BESZÁMOLÓKAT TARTANAK VÁLASZTÓ KERÜLETEIKBEN Tamás László a Városi Tanács­nál, az 1-es választókerület részé­re. Dr. Hortobágyi Tibor, a Peda­gógiai Főiskolán, a 2-es választó- kerület, Bóta Miklós a Pedagógi­ai Főiskolán a 3-as választókerület, Strbák István, a Pedagógiai Főis­kolán a 4-es választókerület, iíj. Tóth Józsefné a Vörös Csillag kollégiumban az 5-ös választóke­rület, dr. Löblovics Imre a Dobó Gimnáziumban a 6-os választóke­rület, ifj. Inancsik Györgyné a Dobó Gimnáziumban a 7-es vá­lasztókerület, Braun Sándor a Fő­iskolás kollégiumban a 8-as vá­lasztókerület, Lovász Sándor a III. sz. általános iskolában a 9-es vá­lasztókerület, Pap András a III. sz. általános iskolában a 10-es vá­lasztókerület. Pap József, a Kővá­gó tér L szám alatti lakásán a 11-es választókerület, Tóth József a járási kultúrházban a 12-es vá­lasztókerület, Mácsai János, a Cif­ratéri iskolában a 13-as választó- kerület, Mészáros József a Süket­némák intézetében a 14-es válasz­tókerület, Balázs Sándor a Cifra­téri óvodában a 15-ös választóke­rület, Svarcz Dezső a Cifratéri Is­kolában a 16-os választókerület, Tóth Dezső az 5-ös pártkörzet he­lyiségében a 17-es választókeület. Herendi Józsefné a Zeneiskolá­ban a 18-as választókerület, Vince- pap Ferenc a járási kultúhrázban a 19-es választókerület, Bull Gyu­la a Zeneiskolában, a 20-as vá­lasztókerület részére tart beszá­molót. — VERDI: Traviata cimű operáját a TTIT értelmiségi klubjában május 9-én, szerda este 8 órakor mutatják be, olasz lemezekről. Bevezetőt Monoki Lászlóné tanítóképző intézeti tanár mond. — DALLAL, tánccal, szín­vonalas kultúrműsorral és sportbemutatókkal készül a megye ifjúsága a már hagyo­mányossá vált pünkösdi majá­lisok megrendezésére Ilyen ta­lálkozó lesz a megyében május 20-án Párádon, Hatvanban és Mátrafüreden a pétervásárai, a hatvani és a gyöngyösi járás ifjúsága számára. A füzesabo­nyi és az egri járás fiataljai Szilvásváradon találkoznak. Ide különvonat viszi majd a fiatalokat. A színes rendezvé­nyeken többezer úttörő DISZ- tag és felnőtt vesz majd részt. — SHAKESPEARE-ről tart előadást Dr. Pataki László fő­iskolai tanár holnap, csütörtö­kön este 6 órakor a Megyei Könyvtár olvasótermében. Az előadás az egri megyei könyv­tár és a TTIT irodalmi szak­osztálya világirodalmi előadás- sorozatának első része lesz. — MEGNÖVEKEDETT a hatvani Búzavirág Vendéglő forgalma. Amióta az árleszállí­tás után csökkentek a költsé­gek, május 2-án például már 500 helyett 1220, május 3-án pedig »00 dolgozó fogyasztott. — A HÁMÁN KATÓ kultu­rális seregszemle egri körzeti versenyén jól szerepeltek az Alpári Gyula Közgazdasági j Technikum tanulói is. A ta- j nulók magyar és román népi- j táncokat mutattak be. I (Rudán Klára.) valamint új osztályozót, auto­matikus adagolóval. A felne- meti bányaüzem fejlesztésére ebben az évben 18 millió fo­rintot fordítanak. Hasonlóan fejlesztik a többi ásványbányákat is. A kishegyi terméskő, valamint az isten- mezejei bentonit bányában új mezőket tárnak fel, melyek eredményeként jelentősen nö­vekszik a termelés ezekben az üzemekben. Az ásványok után való kutatás nyomán az asz- taghegyi kvarcitbánya alatt néhány hónappal ezelőtt gaz­dag érctelléreket találtak. Ezek felkutatása tovább folyik, hogy népgazdaságunkat minél több hasznos ásványkinccsel, érccel tudják ellátni. ; Ismét elnyerte az élüzem címet az Egri Állami Erdőgazdaság Alig két hónapja nyerte el kiváló munkájáért az élüzem címet az Egri Állami Erdőgaz­daság. Ezt a kitüntetést első negyedéves munkájuk alapján sikerült megtartaniok Az or­szág 35 erdőgazdaságából nyolc ! lett élüzem, de csak nekik si- ! került az élüzem összes felté­teleit ismét hiba nélkül telje­síteni. Az ez alkalommal tar­tott ünnepélyen Wagner Lajos igazgató beszédében elmondta, hogy 3700 köbméter szerfát ter­meltek terven felül, az ipari fatermék előirányzatát 111. a bányafa értékesítési tervet 134 százalékra teljesítették. Ered­ményes munkájuk a dolgozók igyekezetének, a jó munkaszer­vezésnek, nagyrészt a fiatalok munkájának köszönhető. A vállalaton belül első a Bélapát­falvi, 2. az egri, 3. a felsőtárká- nyi erdészet. Az élüzem ünnepélyen mint­egy 160-an kapták meg a szak­ma kiváló dolgozója, az erdő- gazdaság kiváló dolgozója és kiváló dolgozó címet, illetőleg jelvényt. Az élet zajló eseményeiről, a termelő munkáról, a tavaszi mezőgazdasági munkák állásá­ról. a tervek teljesítéséről szá­molnak be néhánysoros írá­saikban lapunk levelezői. Sok­oldalú és változatos az a kép, mely a sorok olvasóiban ki­alakul, változatos, mint ma­ga az élet. A Mátravidéki Erőmű szál­lító üzemének munkájáról Lu­dast Sándor széndiszpécser szá­mol be. Megírja, hogy a tél folyamán munkájukból kifo­lyólag komolyabb üzemzavar, kazánkiesés vagy leterhelés nem történt. Ebben nagy sze­repük van az üzemvezetőknek, a művezetők, a párttagok pél­damutató magatartásának. Jó munkát végeztek a kötélpálya javító műhelyének dolgozói is. A jó szervezéssel és irányítás­sal kevesebb idő alatt végez­ték el a kötélcserét és az osz­lopcseréket is. A további fel­adatok között a nyári nagyja­vításokra való jó felkészülés szerepel. Nemcsak a többter­melésért, hanem a javítási munkák minőségéért is ver­senyt indítanak, hogy a követ­kező telet és a következő évet üzemzavar nélkül dolgozza át az erőmű. Király Sándor egri levele­zőnk a második ötéves terv Húszmillió forint beruházás a Mátravidéki Trösztnél A Mátravidéki szénmedence bányái az ország egyik legjob­ban, legkorszerűbben gépesí­tett aknaüzemei közé tartoz­nak. A második ötéves terv fo­lyamán tovább bővítik a szén­medencét. Ez idő alatt két ak­nát létesítenek, a 13-asat és a 14-eset. Még ez évben új szék­hazat kap a tröszt, s Petőfi- bányáról Gyöngyösre költözik, ahol az eddigi feltárások fo­lyamán hatalmas szénmezőket találtak. Csupán ebben az év­ben közel húsz millió forintot fordítanak a mátravidéki szén­medence bányáinak korszerű­sítésére. irányelveivel kapcsolatban ír néhánysoros hozzáfűznivalót. Megírja, mily nagy jövő vár a történelmileg híres egri bor­vidék termelésének fejleszté­sére. a híres egri szőlőkultúra felújítására. Ehhez az szüksé­ges, hogy elegendő oltványt tudjunk biztosítani és sok anyatelepet kell létesíteni, — írja többek között levelében. A füzesabonyi gépállomás párttitkára. Bemát Flórián elv­társ táviratban jelentette szer­kesztőségünknek, hogy a gép­állomás dolgozói túlteljesítet­ték a május 1-re tett négyze­tes kukoricavetési vállalásukat, ígéretet tettek arra, hogy a közeljövőben még 100 hold kukorica négyzetes vetését végzik el. Kiss László, a gyöngyösi já­rás szőlészeti agronómusa a karácsondi Dózsa Tsz tagságá­nak igyekezetéről számol be. A tavaszi vetések befejezése után 15 hold szőlő telepítésé­hez láttak hozzá. Csatlakoztak az atkári Micsurin tsz. telepí­tési versenyfelhívásához és ezenkívül őszre még 20 hold téli alma és 20 hold kaj szín- barack telepítését is tervezik. A munkából kiveszi részét a tsz. apraja-nagyja. Sokat segí­tenek a családtagok és az álta­lános iskola tanulói is. Az egri dohánygyárban munkás-paraszt találkozót ren­deztek május 2-án —, erről szá­mol be Licska Pétemé levele­zőnk. A találkozón jelen voltak az egerszalóki Vörös Csillag, az egerszóláti Haladás és az eg­ri termelőszövetkezetek képvi­selői. A tsz-ek tagjai beszámol­tak szép eredményeikről, prob­lémáikról. Számos pohárkö­szöntő hangzott el, ezek között a dohánygyár igazgatója meg­emlékezett Lenin tanításáról, a munkás-paraszt összefogás hatalmas jelentőségéről. A do­hánygyáriak nevében Ráduly Lajos üzemi párttitkár ígért még több segítséget a tsz ré­szére. A találkozó jó hangu­latban ért véget és mint igen jó barátok a viszontlátás re­ményében váltunk el kedves dolgozó társainktól — fejezi be levelét Licska Péterné. A MINAP ismeretlen, ide­genbe szakadt magyarok ke­resték fel szerkesztőségünket. Kovács Ferenc és felesége volt a két vendég. Kanadából jöt­tek. Huszonhét évvel ezelőtt kényszerültek elhagyni hazá­jukat, otthonukat, hogy meg­szabaduljanak az éhségtől. Azok közül valók, kikről a költő József Attila írja: „...s kitántorgott Amerikába más­félmillió emberünk....” Ezek az emberek azóta is vágynak vissza — haza. Ková­csék is azért jöttek most Ka­nadából, hogy 27 évi távoliét után megnézzék, mint fejlő­dött a szabadság évei alatt ha­zánk, Heves megye és szülőfa­lujuk: Mátraderecske.. A ma­gyar szó már angollal vegyítve hagyja el Kovácsék ajkát, de mégis érezni, nem felejtették anyanyelvűket. — Olvassuk az újságjukat, s örülünk, mikor Heves megye fejlődéséről ír­nak, — mondják, s bizony sér­tődötten javítják ki szavunkat, mikor mint .idegenektől” kérd­jük, mondják el, mit hlogyan látnak nálunk. Nem érzik ma­gukat idegeneknek, idetartozó- nak vallják magukat. S em­lékezve a huszonhét évvel ez­előtti időre, keserűen mondják, „ha akkor így lett volna, soha nem láttuk volna meg Kana­dát”. így beszélnek azok, akiket a kényszer vitt rá, hogy elhagy­ják hazájukat. Azok, akiknek nem is megy rosszul Kanadá­ban. Hisz 27 év fáradsága ho­zott annyit, hogy most már nem kell évekig az „idegen ’ nevet viselni, nem kell évekig várni munkára. Ha ők így be­szélnek, hogyan gondolkozhat­nak azok, akik meggondolatlan­ságukban egy-két éve elhagy­ták az országot s Kanada he­lyett a nyugateurópai országok drótkerítéses menekült tábo­rai, éhezés, az idegenlégió várta őket, vagy éppen egy di- verzáns, vagy kémcsoport kar­mai közé kerültek a szeretett haza ellen. Hogy ezek mint gondolkoz­nak, arra is sok példa van. Naponta érkeznek haza meg­tévedt magyartok, s mikor ha­zai földre érnek, sírva mond­ÍTÉLT I TÁRSADALMI BlRÚSÁ ják „csakhogy újra itthon va­gyok”. És mégis akadtak megyénk­ben olyanok, akik mind erről nenj tudtak, akik felültek a „Szabad Európa, Amerika Hangja” rádióállomások mé­zesmadzagának, s Nyugatra akartak szökni. Most itt állnak a petőfibá- nyai kultúrház nagytermében a társadalmi bíróság előtt, s a teremben zsúfolódott közel 1000 embernek, szülőknek, ro­konoknak, barátoknak, mun­katársaknak mondják el val­lomásukban, hogyan és miért akarták elhagyni hazájukat Nem akármilyen bíróság előtt állnak. A tanácsban nincs egy jogi végzettségű bíró sem, nincs ügyész, s nem szükséges ügyvéd sem. A tanácsvezető Antal Jenő, körletvezető ak­nász, a bírók pedig Gyöngyösi Ferencné munkásasszony, Im­re László vájár, Rácz Gábor lakatos, s Mészáros István bá­nyamérnök. Az ítélet hozatal­ba meg beleszól az ezerfőnyi sokaság is, melyre szűkebb ér­telemben úgy is mondhatjuk: a nép. Ez a társadalmi bíró­ság. DE LÁSSUK csak a cselek­ményt. Benyus János, 19 éves és Pásztor László 18 éves elek- trolakatosok nemrég szabadul­tak az MTH intézetből Mind­ketten jó munkát kaptak, ha­vonta 900—1000 forint került borítékukba. A jó fizetés mel­lé — sajnos — aztán betársult a rossz társaság. A jampecek magukhoz láncolták a két bá­nyászfiatalt fizetőnek, s bizony a piros-sárgacsíkos zokni, a há­rom-négy centiméteres vastag gumitalpú cipőn, s a csőnadrá­gon kívül nem tudnak többet felmutatni a jó keresetből, ha­csak hajuk dauerozását nem számoljuk még ide. Szóval a rossz társaság megtette hatá­sát. Ezt csak erősítette a csa­ládi körülmény is. Benyusnak nincsenek szülei. Mostohái igyekeztek elvenni tőle kere­setét, ugyanakkor naponta sze­mére vetették, hogy ők tartják, hlogy sokat eszik. Munkába nem költötték fel, s sehogysem volt jó, akárhogy is tette. A cél az volt, hogy a fiatalem­bert elűzzék a háztól. Pász­tornak csak édesanyja van, őt sem fogták erősen, többet meg­engedtek neki, mint kellett volna. Most a szökni akaró fiatalok szájából hallhatják a keserű szemrehányást: „ők a hibásak, nem kellően nevel­tek”. S Benyus még hozzá te­szi: „mint a gyilkosra, úgy néztek rám mindig”. így ért meg a gondolat a szökésre. Rossz helyzetükből a kiutat a két fiatal az idegen rádiók által annyit reklámo­zott külföldben látta. így szán­dékoztak elhagyni azt a hazát, mely szakmát, munkát, ke­nyeret: jövőt adott nekik, mely emberré kívánta őket tenni. A szökni szándékozók nem jutottak messzire. „Szerencsé­re a B. M. Győr megyei fő­osztálya észrevette tervünket, s visszahozott. Bánjuk már na­gyon, amit cselekedtünk, igyek­szünk kijavítani súlyos bű­nünket” — vallják a társadal­mi bíróság előtt. A tárgyalásvezető szót ad a hallgatóságnak is. Egymásután emelkednek magasba a kezek. A vádlottak munkatársai, ba­rátai, rokonai kémek szót. Andrékné elvtársnő elmondot­ta, milyen volt a múlt bá­nyászfiataljainak élete. Itt ezen a tárgyaláson egyáltalán nem hatott frázisnak ez az emlékezés. Majd idézte, milyen Petőfibányán ma a fiatalok élete, „ök is élhettek volna közöttünk boldogan, nyugod­tan, de megbotlottak. Meggon­dolatlanul nagyon súlyosat cse­lekedtek hazánk ellen. Mégis arra kérem a társadalmi bíró­ságot, adják vissza őket Pető­finek”. Lipták Sándor a vád­lottak társai nevében kért szót. „Két társunk súlyosan vétett a hazaszeretet ellen. Nagyon súlyos ez a bűn, de ők még fiatalok. Lehet formálni őket, ha jó kezekbe kerülnek. Adják át őket a DISZ-nek és mi jó hazafiakat nevelünk be­lőlük.” „ígérjük, hogy embe­reket, szocialista embereket ne­velünk belőlük. Megtanítjuk velük szeretni, építeni azt az országot, melyet könnyelműen el akartak hagyni” — formál­ta szavakba gondolatait He­gedűs András. A BÍRÓSÁG előtt álló két fiatal remeg a zokogástól a felszólalások ideje alatt, s az érdeklődők többsége is zseb­kendőt szorongat kezében. Megható az, mikor lángoló ha­zaszeretettől fűtött bányá­szaink keményen, de szeretet­tel bíráskodnak megtévedt gyermekeik felett, mikor ér­ződik, hogy embereket for- máinak a szavak. Olyan embe­reket, akik nem idegenben, hanem idehaza, hazájukban ke­resik és találják meg számí­tásukat, boldogságukat, hisz nincs az a kapitalista társada­lom, amely annyit adna az if­júságnak, mint a mi szocialista hazánk. A társadalmi bíróság ítéle­tét és az indokolást lélegzet­visszafojtva hallgatták az em­berek, s könny szökött a sze­mekbe, mikor Antal elvtárs olvasta: A társadalmi bíróság figyelembe vette Benyus Já­nos és Pásztor László eddigi munkáját, magatartását, csalá­di körülményeit, fiatalos riîèg- gondolatlanságát, s a követke­ző ítéletet hozta: Benyus Já­nost megrovásban részesíti, s átadja a helyi párt és DISZ bizottságnak további nevelés végett. Pásztor Lászlót pedig a megrovás mellett visszarendeli édesanyjának azzal, hogy a jö­vőben fokozottabb gondot, for­dítson. a gyermeke nevelésére. Az ítélet elhangzott. P.ísz- tomé zokogva öleli keblére megtévedt gyermekét, s meg­hatottsággal kezdi: „Köszö­nöm a társadalmi..., de nem jut tovább, elcsuklik a hangja Két ember visszakapta jövő­jét. Két dolgos fiatalt vissza­fordított a iejtöröl a társadal­mi bíróság ítélete Hozzásegí­tette őket ahhoz, hogy megta­lálják az utat az Igazi boldog­sághoz. BODI JÁNOS

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom