Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-07 / 28. szám

NÉPÚJSÁG 1956. április <7. szombat YB 222-es FILM: Az egyik élelmi­szert, a másik szenet, y a harmadik bútort, s ki §IÉ tudná már felsorolni, ki üli mit szállított kocsiján, mikor megkapták az ér- Ef.fli tesítést: befejezni a munkát, irány Baja. , Ki félcipőben, ki vékony ruhában indult tétová­zás nélkül a nagy útra. Egy óra sem telt bele, s a hívó szóra Rohánszki Pál,, Suba Gyula, Orosz János, Szklenár Lajos, Vörös Sándor, Stilla Lajos és a többiek útban voltak a ve­szélyeztetett hely felé. A Gyöngyösi 34-es számú Autóközlekedési Vállalattól 32 gépko­csin sok segíteni akaró Heves megyei sietett Baja féké. Köztük vtolt Légány László kiváló gépkocsivezető is, akinek YB-222-es számú kocsija hosszú ideig víz alatt volt Homorú­don... De ne vágjunk a dolgok elé. „Az értesítés .után 8—10 órával már a bajai Béke téren vártuk besorolásunkat a többi két-háromezer kucsi között. Előbb Ba­ján a Budai Nagy Antal utca lakóit költöz­tettük. Vízben állva hordtuk az ingóságokat. Alig két órát töltöttünk a tanítóképző szal­mával megrakott tantermében, mikor riadóz- tatott bennünket csoportparancsnokunk, s iránynak Nagybaracskát szabta meg — em­lékezik vissza Légány elvtárs. Itt a gátak erősítésére hordták a homokot, a követ, a zsákokat... — önként jelentkezőket kérek a Mohács szigeti Homorudrai embereket menteni. Min­den perc drága, betörhet a víz a községbe. S az oszlopvezető még jóformán ki sem mond­ta. mit akar, máris felsorakoztak a komphoz Légány László, Stilla Lajos és társaik. A gá­ton orkánszerű szél dühöngött. A havas eső miatt egyik kocsi a másik után csúszott a tízbe, de a gyöngyösiek öt kocsija eljutott a kompig, s még be tudott menni a kis fa­luba. Két napig pihenés nélkül mentettek. Gyerekeket, asszonyokat, öregeket vittek Hercegszántóra, s utána az állatok kimenté­séhez fogtak. — Ahogy haladunk a szeremlei erdőré­szen visszafelé Homorúdra, az úton annyi ázott-fázott vad didergett, hogy elállták az utat. Megsajnáltuk őket, és — ahogy a csir­kéket szokás hessegetni, szépen felhajtottuk a gépkocsikra Igen jól megfért együtt a vaddisznó, az őz, a nyúl, a róka, a szarvas,* a mókus és a többiek. Megindultunk velük, de Sárhát előtt a lámpa fénye visszaverő­dött. Jóformán még észbe se kaphattam, máris vízben állt a kocsi. Gyorsan vissza... A víz kilenc helyről is betört a faluba, s mi­re a szövetkezeti kocsma udvarába 'értünk, már oda is követett bennünket. Az állatok biztonságba helyezése után, kocsit hagyva, nekünk is menekülni kellett. Az egyik ta­nyáig jutottunk a mindig felfelé való gyalog­lásban. Itt fogott körül bennünket szigetként a víz. A padláson gyűltünk ősze biztonságból mind az öten, akik a szigetre bejöttünk. Ti­zenhat malaca volt a gazdának, Nagy bácsi­nak, s ezeket is felhordtuk magunkhoz a ház padlására. Nem szégyelem bevallani: szoron­gó szívvel gondoltunk rá, vajon kijutunk-e innen. Fényjeleket adtunk le, míg a felet­tünk köröző repülő zöld rakétával nem jelez- \ te, hogy észrevett bennünket.... Hogy Légány László, Stilla Lajos és tár- j saik nem tétlenül várták a mentőket, ezt már oszlopparancsnokuk mondta el: — Egyik éjjel arra lettek figyelmesek a padlás lakói, hogy a zúgó, habzó Duna felől segítségért kiabálnak. Felmásztak az egyik közéli fa tetejére, s onnan észrevették, hogy a víz kénye-kedvére dobál lefelé egy gumi­csónakot Majd a csónak hirtelen megakadt egy helyen, Mintegy 200 méterre a tanyától. A gyöngyösi gépkocsivezetők a padláson ta­lált anyagból és a ház tetőzetéből összeesz- kábált tutajon indultak el menteni. Fától-fáig evickéltek, de elérték a bajbajutottakat. A gumicsónakban kilenc embert találtak, nem volt evezőjük, s ezért sodorta őket ide-oda a jeges ár. A már kékké vált embereket ma­radék kenyerükből megvendégelték, s együtt várták a padláson mentőiket. Ez a tehetet­len várakozás sok megrázó emléket hagyott Légány elvtársbán és a többiekben. „Leginkább az hatott meg, ahogy a ve­lünk lévő ottaniak nézték, hogyan dűl össze házuk sorra, hogyan mossa ki a tetőzet alól a falat a víz. De mindvégig bíztak a segít­ségben, Volt köztük olyan, aki decemberben fizette ki házáért a 30 ezer forintot s most az árvíz martaléka lett, s már azon beszél- getfek egymás között, hogyan építik újjá a védettebb helyen új otthonaikat. Most, amikor a gyöngyösi Autóközleke­dési Vállalat " meleg szobájában beszélget­nek, visszaemlékeznek az árvíz Heves me­gyei hősei ezekre- a nehéz napokra, legtöbb­ször arról a hősiességről esik szó, amelyet a szovjet katonák vittek véghez. — Mindenki igyekezett, egész éjszakákon át virrasztot- tunk, de a szovjet katonák a legveszélyesebb órákpan sem vesztették el fejüket. Az itt végzett munkájuk után örökre szívükbe zár­ták őket az emberek —mesélik. Az árvízveszély elmúlt. A jeges ár el­vonult a Dunán, s az elöntött területek leg­nagyobb részéről visszahúzódott a víz. A vé­delem hősei visszatértek napi munkájukhoz. A segítő készség azonban nem szűnt meg. A gyöngyösi árvízvédelmi brigád tagjai nem­csak a gáton, de az adakozásban is élen jár­tak. Elmondják' megrázó élményeiket itthon maradt társaiknak, s talán ennek is köszön­hető, hogy a gyöngyösi 34-es számú Autó- közlekedési Vállalatnál majdnem 30.000 Ft gyűlt össze eddig az árvízkárosultak javára. A kocsik pedig, melyek néhány napja még a követ, a homokzsákot hordták, szenet horda­nak a parádsasvári úttörő táborba, hogy jó melegben legyenek azok a gyerekek, akiket talán éppen ők mentettek meg Mohács szige­ten a szennyes ártól. BÔDI JÁNOS DÖNTŐ PILLANAT S7 '.égképpen nem tartozom ' ^ azokhoz az emberek­hez, akik minden látott-hallott eseményt kifecsegnek, tovább adnak. Sőt, elfogultság nélkül mondhatom, igazán titoktartó vagyok. De vétek lenne elhall­gatni, nem népszerűsíteni pél­dául azt a csodálatos tombo­lát, amelynek a közelmúltban egyik résztvevője, sőt, igen­igen boldog nyertese is voltam. Hogy miért volt csodálatos? Megmondhatom most elöljáró­ban is: mért minden jegy fő­nyereményt nyert: 600—3000 forintos értékű kabátokat. Az egész tombolába úgy poty- tyantam bele, mint légy a te­jesköcsögbe. Vége lett az, elő­adásnak és kifelé jövet látom, hogy mindenki egy hely köré tömörül, ahol ezt kiáltja vala­ki: 127. És felmutatott egy gyönyörű női hermelin bun­dát. A minde- nit! Gyorsan előhúztam zsebemből a kis zöld cé­dulát, nézem a számot: 30-as. Ez bi­zony nem az enyém. Csa­lódott arcot vágtam, milyen kár, na­gyon régi vágyam egy ilyen bunda. — Itt van, — visít egy fekete hajú kis nő, s kezében boldo­gan emeli a cédulát. Ennek is jól fejeződött be a mai napja. Köziben észre sem veszem, mint sodor a tömeg egyre kö­zelebb a tombolafészekhez. Megint hozzák a kabátokat, hat-nyolc dobva a kihordó kar­jára, köztük egy gyönyörű fe­kete és egy sötétkék. Kifordí­tott féloldalán látom, hogy bundabéléses. Éppenséggel ez is. jó lenne. Már elképzeltem magam benne. Talán kicsit bő lesz, az is lehet, hogy hosszú, mondjuk az újjá.... 191-es — hangzik — és éppen ezt az „én kabátomat” emelik fel. — Oda ne tessék adni — kiáltja kétségbeesetten egy hang. — A feleségemé! Mind­járt előkeresem a cédulát. — Miután hat-nyolc szomszédját oldalba lökdöste, a zsebeit ki- fordítgatta, a cigarettásdoboz­ból előkerült a keresett papír. Pedig már örülni kezdten, hogy a kabátot még egyszer kisorsolják. így ment ez vagy másfél óráig. Kedves olvasóim, renge­teg nyeremény volt. És mindig nézegettem, melyik lenne jó a hajszínemhez, az arcomhoz, melyikről jegyezné meg min­denki, hogy akárcsak rámszab- ták volna. A helyiségben e™j- re elviselhetetlenebb volt a hő­ség. Préselődtünk. A fal mel­lett ácsorgó ember megnyúlt vagy húsz centit, a mögöttem álló úgy fújt a nyakamba, mint egy gőzkazán. De legjobban attól rettegtevl, hogy az előt­tem álló asszonyság hája ki­olvad. Biztattam magam. Türelem, a C », if p.........- í : * -' Y ww : v. . . . * .oi•••-. ••*. Az Egri Vörös Csillag Filmszínház 12-től. 16-ig mutatja be a „Döntő pillanat” című ju­goszláv filmet. A film partizánharcokról szól. Láttunk már sok színdarabot, sok filmet szov­jet, csehszlovák és lengyel fii:..művészek al­kotásait, amely bátoi• és igaz hazafiaknak, a partizánoknak állított emléket. Ebből a ki­meríthetetlen forrásból veszi témáját az új jugoszláv film, a Döntő pillanat is. A cselek­mény Szlovénia fővárosában kezdődik. Főhő­se egy sebészprofesszor, egy ápolónő, s né­hány egyszerű ember. Naptár csak még egy kicsit. Megéri a várakozást. Már csak néhányan voltunk és végkép elkeseredtünk. Igaz is, az ember egyik lábáról a másikra áll, izzad, verejtéke­zik, tolong, azt se bánja, ha eltapossák, vagy palacsintává nyomják. Csak nyerjen. — 30-as, 14-es. — Mind a kettőt én nyertem! Ugyanis két szelvé­nyem volt. Nem. varrunk én önző, legyen más­nak is szép kabátja. De nekem is. Milyen szép. Most is csillog a szemem, ha rágondolok. Drapp kabátot nyertem, két raglán- újja van, elől hat minőségi fa­gomb, hátul egy sikerült szem­be hói. Nagy zsebekkel. Alka­lomadtán meg is nézhetik raj­tam. Mondhatom, mintha csak a szabóm készítette volna. Végére értem a történetnek. Ennyi volt, igaz volt. Máskor is lesz ilyen tombola, s akinek kedve van, bekapcsolódhat. Addig is kapcsolódjanak a mi pályázatunkba, amelynek há­rom kérdése van: 1. Hol volt ez a'tombola? 2. Milyen véleményt szült a résztvevőkben? 3. Hányszor rendeznek még hasonlót? (Díjkiosztásnál külön figye­lembe vesszük az illetékes szerv válaszait.) D. M. Iprilis 7. * 1756-ban, 200 évvel ezelőtt szüle­tett Baumgarten János, híres ma­gyar orvos és botanikus, .pr.lis 8. 1846-ban halt meg Vásárhelyi Pál mérnök. Iprillg 9: 85 éve jelent meg a párizsi kom- mün kiáltványa: földet a paraszt­nak. Vándorserieg a kulturális seregszemle legjobb csoportjának A városi DISZ bizottság és a culturális seregszemle szerve­ző bizottsága az 1956 május 3-i városi döntő seregszemle után a legjobb ének-, tánc- és színjátszó csoportokat vándor- serieggei díjazza. Ez a vándor­serleg egy évig lesz a csoport tulajdonában. — 1956. ÁPRILIS 15-ÉN reg­gel 9 órai kezdettel rendezi meg az egri DISZ bizottság a Há- mán Kató kulturális és ifjú­sági seregszemle körzeti válo­gató versenyeit. A válogató versenyek helye: SZOT Szék­ház nagyterme, Tiszti klub. — Mindkét helyen 15—15 kultúr- ,-söpört lép fel, mintegy 50—50 uiüsorszámmal. — A SZAKSZERVEZETEK kultúrotthonban ápr. 7-én, szombaton este 7 órakor, a Hámán Kató kulturális sereg­szemle keretében az egri Szi­lágyi Erzsébet és a Dobó Ist­ván gimnázium tanulói be­mutatják Moliere: Kényeske- dők című vígjátékát. — A SZOVJETUNIÓBA, a Tátrába, Bulgáriába indít tár­sas utazásokat a megyei idegen- forgalmi hivatal. Egyidejűleg megindult az autócar utazás Csehszlovákia városaiba is. — A MŰVÉSZI fényképe­zésről tart előadást Adler Miklós főiskolai tanár április 9-én délután fél 6 órákor a Pedagógiai Főiskola fizikai előadójában. — ÁPRILIS 8-AN, vasárnap délután három órakor, s este fél hétkor, a szakszervezeti székház nagytermében a fü­zesabonyi első számú általános iskola 110 tagú színjátszó együttese bemutatja a Juhász legény című mesejátékot. A SZÍNHÁZ MŰSORA: Április 7. szombat: Egerben, este 7-kor: Leány vásár. Bélapátfalva, este 7-kor: Két évi mátkaság. Április 8. vasárnap: Egerben, délután 3-kor: Leány­vásár. Iprilis 9. hétfő: Egerben este 7-kor: Leányvásár. (Az árvízkárosultak javára.) A MOZIK MŰSORA • Egri Vörös Csillag Filmszínház: Április 7—11: vízkereszt (szovjet). Április 8-án d. e. matiné: Északi kikötő (szovjet). Egri Bródy Sándor: Április 7—11: Tiltott játékok (francia). Egri Béke: Zsongó melódiák (német). Egri Szabadság: Április 7—8: Kétszer kettő néha öt (magyar) Gyöngyösi Szabadság: Április 7—11: Menekülés Francia- országba (olasz). Április 8-án matiné: Tartalék­játékos (szovjet). Gyöngyösi Puskin: Április 7—9: A hegyi tó titka (szovjet). Hat- an: Április 7—9: Mary hercegnő (szovjet). Április 8-án délelőtt matiné: Ele­fánt és az ugrókötél. (szovjet). Füzesabony: Április 7—9: Aki a feleségét sze­reti (német). VITA Merre tart ifjúságunk? A fiatalok nevelése mindenkinek ügye Ifjúságunk nevelésének kér­déséhez én, mint a fiatalko­rúak bírája, a tárgyalásokon nyert tapasztalatok alapján szeretnék hozzászólni. Ha a fiatalkorúak bűnözésé­nek okait vizsgáljuk, azt lát­juk, hogy jelentős szerepe van a szülői nevelés fogyatékossá­gának. A fiatalok lelki vilá­gára nagy hatással van a szü­lők élete. Azoktól a szülőktől, akik nem élnek harmoniku­san, gyermekeik előtt vesze­kednek, vagy iszákos életmó­dot folytatnak, a gyermek sem­mi jót nem tanul. Hiba. ha a szülő gyermekének legcseké­lyebb igényét sem elégíti ki, mozira sem ad pénzt neki. De hiba az is, ha a szülők nem néznek utána, hogy gyerme­keik mire fordítják keresetü­ket, milyen baráti körben töl­tik szabadidejüket. Rossz ba­rátok már sok fiatalt vittek a bűnözés útjára. A helytelen szülői nevelés következménye lett például az, hogy a bíróságnak S. ?.-t és Sz. S.-t, két 13 éves egri la­kost javító-nevelőintézetbe kel­lett utalnia. S. Z. és Sz. S. szülei dolgos, becsületes embe­rek, de komoly hibákat követ­tek el gyermekük nevelésében. Nem ellenőrizték, hogy a gyer­mekek elmennek-e iskolába, hogy hol töltik szabadidejüket, így következett be az, hogy a két fiatalkorú az egri üzletek­ben sorozatos lopásokat köve­tett el. Később, amikor néhány alkalommal elfogták őket, s Egerben már szem előtt vol­tak. jegy nélkül Miskolcra utaztak, s ott folytatták még nagyobb méretekben a lopást. S. Z. Miskolcról hazatérve, még Debrecenbe is elutazott és ott folytatta a bűnözést, míg végül a rendőrség elfogta, s társával együtt bíróság elé ál­lította. Vajon ki a felelős a két fiatalért? Szerintem elsősor­ban a szülők. Egy másik példa: Cs. F. 14 éves felsőtárkányi fiatalkorút a bíróság ugyancsak javító-ne­velőintézetbe utalta. Nevezett szülei becsületes üzemi dol­gozók. Cs. F-t jó szóval, ve­réssel próbálták nevelni, de egyik sem használt. Mikor csa­vargásért odahaza megdorgál­ták, kést fogott az édesanyjá­ra. Cs. F. a szüleit, az egyik szomszédot, valamint' iskolai nevelőjét is több ízben meg­lopta. Nevelésével foglalkoz­tak a pedagógusok is, de ered­ménytelenül. Ebben az-esetben ki nyújthat további segítséget Cs. F. nevelésében? Csakis a zárt intézet, ahol rendszeres el­méleti, gyakorlati oktatásban részesítik. Sokan rosszat beszélnek a javító-nevelőintézetről, elret­tenti példának említik, mond­ván hogy ott a többiek hatása alatt még jobban elzüllik a be­került fiatalkorú. Hogy ez mennyh’e nincs így, erre csak egy példát mondok. B. E. 17 éves leány sorozatos bűncse­lekmények elkövetése után ke­rült javító-nevelőintézetbe, s ott hat hónapot töltött. Az in­tézeti nevelés után hasznos tagjává vált társadalmunknak. Jelenleg a felnémeti állami gazdaság egyik üzemegységé­ben dolgozik, munkáját példá­san végzi. B. E. rövid intézeti nevelés után elfoglalta helyét a becsületes emberek között. De , vajon ezzel végetért-e ne­velése? Nem! B. E.-nek még sok segítségre van szüksége, s utólagos gondozása elsősor­ban a DISZ és munkaadójá­nak, a gazdaság vezetőségének kötelessége, annál is inkább, mert szüleitől távol él. A fenti példákból is követ­kezik, hogy a fiatalkorúak ne­velése nem csupán szülőkre, vagy pedagógusokra hárul, ha­nem mindenkinek ügye, köte­lessége. Kovács Lászlóné. egri járásbíróság AiXi Illés Béla: Harminchat esz­tendő. Illés Béla e kötete az 1920-tól 1955-ig terjedő évtize­dek alatt írt elbeszéléseinek válogatását tartalmazza. Ez az időszak telve volt történelmi jelentőségű eseményekkel, s ezekben Illés Béla gyakran mint szemtanú, gyakran mint tevékeny harcos maga is részt vett. Novelláinak nagy részét távol Magyarországtól írta. A bécsi emigráció viszontagságos éveinek élményeit, Kárpát- Ukrajna népéhek szenvedéseit, a Szovjetunió békés építőmun­kájának hősies epizódját, a nagy szovjet emberekkel, írók­kal való megismerkedését, majd a Nagy Honvédő Hábo­rú dicső epizódjait, a felszaba­dult magyar néppel való talál­kozását örökítette meg, — melytől lélekben soha el nem szakadt, melynek ' boldogabb jövője érdekében írt és harcolt szüntelenül. „Mindig csak olyankor ír­tam — mondja könyve elősza­vában Illés Béla —, amikor az írásomra szükség volt a harc­ban. Közvetlen célja volt írá­saimnak,. minden írásommal egy-egy konkrét harci felada­tot igyekeztem elősegíteni.” írásai illusztrációk egy hatal­mas történelemkönyvhöz, ame­lyet azonban még nem írtak meg. Közben az író életében sok jellemző, derűs epizód akadt. Illés Béla előbb látta a Csen­des Óceánt, mint a Balatont, előbb harcolt Moszkva alatt, mint Budapest utcáin. Az írá­sok zöme az os/tályharcnak közvetlen fegyverrel megvívott csatáit énekli meg, e csaták hőseit ábrázolja. Ezért hatnak ma is izgalmasan s mindig idő­szerűen, hiszen az élmény el­hihető hitelét sugározzák. Csaknem 45 novella Illés Béla írói és emberi pályájának mindmegannyi beszédes jelző­köve. Egybegyűjtve, gyönyörű freskósorozata a baráti szovjet és magyar nép történelmének.

Next

/
Oldalképek
Tartalom