Népújság, 1956. április (27-34. szám)

1956-04-30 / 34. szám

NÉPÚJSÁG 1056. április 30. hétfő kozásának fő módja: a szőlő- területek felújítása és a tőke­hiány pótlása. Ehhez jelentő­sen fokozni kell a szőlőoltvány termelést. Az új szőlőtelepíté­sekben növelni kell a cseme­gefajták arányát. Meg kell gyorsítani történelmi borvidé­keinken — elsősorban Tokaj- hegyalján és Badacsonyban — a szőlők korszerű felújítását. Meg kell javítani a bor minő­ségét. A rétek és legelők termés­hozamát 10—15 százalékkal kell növelni. Nagy gondot kell fordítani az elhanyagolt lege­lők fűtermésének fokozására, a rétek és legelők javítására. 2. A népgazdasági szükség­letek kielégítése, különösen a lakosság húsellátásának minél gyorsabb megjavítása szüksé­gessé teszi az állattenyésztés jelentős fejlesztését, minde­nekelőtt a hozamok emelése révén. Jelentősen növelni kell az állati termékek termelését: a hízott sertést 25—30 százalék­kal ,a tejtermelést 35—40 szá­zalékkal, a tojástermelést pe­dig 20—25 százalékkal. Biztosítani kell, hogy a szarvasmarhaállomány 1960-ra mintegy 5 százalékkal és a te­hénállomány az 1955. évi 885 ezerről 1 millióra emelkedjék. A hús- és zsírtermelés gaz­daságosságának fokozása érde­kében a sertésállományt a má­sodik ötéves terv során általá­ban nem kell növelni, de fo­kozni kell a hússertések ará­nyát és rövidíteni kell a hizla­lás időtartamát. A juhállo­mányt öt év alatt 25—30 szá­zalékkal kell növelni. A me­zőgazdasági és szállítási mun­kák gépesítésével összhangban 200.000 darabbal kell csök­kenteni a lóállományt. A baromfitörzsállományt mintegy 1 millió darabbal kell növelni. Az állami keltetőál­lomásokon és gazdaságokban 1960-ban 30 millió naposba­romfit kell kikeltetni. Fokozatosan ki kell küszö­bölni a takarmányhiányt. Eh­hez elsősorban a takarmány­termelést kell növelni: a ta­karmánygabona vetésterületét az 1955. évi 3.155,000 kát. hold­ról 1960-ban 3.520,000 kát. holdra, a szálastakarmányokét 1.066.000 kát holdról 1.125,000 kát. holdra. Ezenkívül a má­sodvetés területét öt év alatt mintegy 40 százalékkal kell emelni. A takarmánygabona össztermése 1960-ban 50 millió mázsa legyen, szemben az 1955. évi 40 millió mázsával. A lucerna termelését — vetés- területének kereken 40 száza­lékos növelése mellett — az 1955. évi 7.800,000 mázsáról 1960-ban hozzávetőlegesen 13 millió mázsára kell emelni. Tovább kell fokozni a silózást: az 1955. évi 4.300,000 köbméter silótakarmánnyal szemben 1960-ban legalább 9 millió köb­méter silótakarmányt kell ké­szíteni. Eiő kell mozdítani a takarmány jobb értékesítését az ipar által termelt antibioti­kumok és különféle fehérje­pótló anyagok felhasználásá­val. Mindezzel, valamint egyéb sokoldalú intézkedésekkel, töb­bek között a betakarítási, tá­rolási veszteségek csökkentésé­vel szilárd takarmányalapot kell létrehozni az állati termé­kek termelésének növeléséhez. Továbbfejlesztve az állat- egészségügy területén elért kiemelkedő eredményeket, meg kell akadályozni a fertőző ál­latbetegségek járványszerű el­terjedését. Megelőző intézke- désekkel és szervezett véde­kező munkával gyorsabb ütem­ben kell felszámolni a brucel­lózist és a gümőkórt. 3. A növénytermelés és az állattenyésztés előirányzott fejlesztéséhez a második öt­éves terv folyamán lényegesen több és korszerűbb gépet kell biztosítani a mezőgazdaság ré­szére, mint az első ötéves terv időszakában. Mintegy 4,4 mil­liárd forintot kell mezőgazda- sági gépek beszerzésére fordí­tani, szemben az első ötéves terv idején e célra felhasznált 2,3 milliárd forinttal. A ter­melőszövetkezetekben és az á- lami gazdaságokban széles mé­retekben meg kell valósítani egyes kultúrák — elsősorban a gabonafélék — összes mun­kafolyamatainak teljes gépesí­tését. Nagymértékben kell elő­revinni a kapásnövények — elsősorban a kukorica —, va­lamint a szálastakarmányok gépi erővel való művelését és betakarítását. A traktorállomány (15 ló­erős traktorra átszámítva) öt év alatt mintegy 19,000 darab­bal növekedjék. Ezáltal az egy traktoregységre jutó szántóte­rületet 404 kát. holdról mint­egy 230 kát. holdra kell csök­kenteni. A növényápolási munkák­nak az állami gazdaságokban 95 százalékos, a termelőszövet­kezetekben 65 százalékos gépe­sítéséhez a traktorállományon belül 18 százalékról 43 száza­lékra kell emelni az univerzál traktorok részarányát. A kalászosok betakarítását az állami gazdaságokban 95 százalékra, a termelőszövetke­zetekben 70 százalékra kell gépesíteni. Az 1956—60-as években együttvéve több mint 3800 arató-cséplőgépet, több mint 1400 kévekötő-aratógépet, több mint 6000 kukoricakom­bájnt és silókombájnt, mint­egy 1500 darab cukorrépa­kombájnt, jelentős számú bur­gonyaültető és burgonyabeta­karítógépet kell a mezőgazda­ság rendelkezésére bocsátani. Fokozni kell a villamosener­gia felhasználását a mezőgaz­daságban. A második ötéves terv folyamán meg kell való­sítani minden állami gazda­ságnak és gépállomásnak az országos villamoshálózatba való bekapcsolását. Növekvő mértékben kell gé­pesíteni és villamosítani az ál­lattenyésztés munkafolyama­tait, mindenekelőtt a takar­mányelőkészítést, a szállítást és az itatást. Meg kell kezdeni a kertészet és szőlőtermelés gépesítését, elsősorban a nagyüzemi per­metezés fejlesztésével. 4. A második ötéves terv időszakában tovább kell fej­leszteni a gépállomásokat. Bő­víteni kell felszerelésüket, mintegy 100 új gépállomási javítóműhelyt kell létesíteni. A gépállomások céljaira öt év alatt hozzávetőlegesen 3,5 mil­liárd forint beruházást kell fordítani. A gépállomások fejtsenek ki az eddiginél nagyobb arányú és sokoldalúbb munkát a ter­melőszövetkezetek gazdasági megerősítése, üzemszervezésük megjavítása végett. Tevékeny­ségüket fokozatosan ki kell terjeszteniük a termelőszövet­kezetek állattenyésztésének fejlesztésére is. Egyes munkák gépesítésével és a magasabb szakképzettséget kívánó szere­lési munkák elvégzésével nyújtsanak segítséget a terme­lőszövetkezetek építkezéseihez. A gépállomásoknak I960- ban 1955-höz viszonyítva mint­egy 70 százalékkal kell növel­niük az egyéni parasztok szá­mára végzett egy kát. holdra eső gépi munka mennyiségét. A talajmunkán kívül nyújt­sanak segítséget az egyéni pa­rasztoknak a szállítási, silózási és darálási munkák elvégzésé­ben is. Javítani kell a gépek kihasz­nálását. Az egy műszakra eső traktorteljesítményt 10—12 százalékkal kell emelni. Meg­felelő • munkakörülményeket kell biztosítani a dolgozók ré­szére, hogy mielőbb kiková- csolódjék az állandó szilárd munkásgárda és megszűnjék a traktorosok vándorlása. 5. A meglevő mezőgazdasági termelőszövetkezeteket úgy kell fejleszteni, hogy állandóan erősödjék a közös gazdaság, megjavuljon üzemszervezésük, gyors ütemben emelkedjék ter­melésük. Az új termelőszö­vetkezetekben gyors fejlődésre képes, egészséges közös gazda­ság létrehozására kell töreked­ni. Az eddiginél nagyobb mér­tékben kell segíteni az ala­csonyabb típusú termelőszövet­kezeti csoportok megalakítását és fokozatos fejlődését is a közös gazdálkodás útján. Haté­konyan kell támogatni a föld­művesszövetkezeti mozgal­mat, s ennek keretében az egy­szerű termelési társulások, szakcsoportok működését. A második ötéves terv idő­szakában el kell érni, hogy a már létrejött, több éves ter­melőszövetkezeti gazdaságok példamutató szocialista nagy­üzemekké váljanak, és terme­lésük színvonala évről évre nagyobb arányban szárnyalja túl az egyéni gazdaságokét. Ugyanakkor hatékony támoga­tást kell nyújtani az újonnan alakult termelőszövetkezetek­nek kezdeti nehézségeik leküz­déséhez és gazdálkodásuk meg­alapozásához, hogy termelésük mielőbb elérje és meghaladja az egyéni gazdaságok átlagos termelési szintjét A termelőszövetkezetek szá­mára öt év alatt mintegy négy milliárd forint — ebből több mint 3 milliárd forint építke­zésre szolgáló — beruházást kell előirányozni. Öt év alatt meg kell építeni a termelőszö­vetkezetekben mintegy 190,000 szarvasmarhaférőhelyet és 1 millió—1 millió 200,000 köbmé­ter befogadóképességű silót. A termelőszövetkezeteket el kell látni főként az állattenyész­téshez, valamint a szállításhoz szükséges gépekkel tehergép­kocsikkal és pótkocsikkal. A második ötéves terv során összesen 2,6 milliárd forintnyi hosszúlejáratú hitelt kell nyúj­tani a termelőszövetkezetek­nek. Emellett szükség van arra is, hogy a termelőszövetkeze­tek fokozzák saját erőből tör­ténő építkezéseiket. A termelőszövetkezetek egy katasztrális holdnyi mezőgaz­dasági területére jutó műtrá­gyamennyiséget — hatóanyag­ban kifejezve — az 1955. évi 10 kilogrammról 1960-ban kö­zel 25 kilogrammra kell nö­velni. A termelőszövetkezetek ter­melésének fejlesztését elsősor­ban a termelőszövetkezeti ta­gok és vezetők jobb, hozzá­értő munkájával kell elősegí­teni az állam anyagi támogatá­sával és szervezeti segítsége mellett. Biztosítani kell, hogy a termelőszövetkezetekben a szövetkezeti demokrácia min­den téren érvényesüljön és a szövetkezet ügyeiben a szövet­kezet gazdái: maguk a tagok döntsenek. Tovább kell széle­síteni a termelőszövetkezeti vezetők és tagok szakmai kép­zését és törekedni kell arra. hogy a termelőszövetkezetek­ben minél több tapasztalt szak­ember dolgozzék. A tagság ké­résére a termelőszövetkezete­ket szakképzett, hozzáértő ve­zetőkkel kell megerősíteni. Fokozni kell a termelőszö­vetkezeti tagok érdekeltségét a termelés növelésében. Ezért mindenekelőtt a termelőszö­vetkezetek készpénzbevételé­nek fokozása révén és részben állami hitelek nyújtásával elő kell segíteni, hogy havi előleg- fizetés formájában évközben is rendszeresen jussanak pénz­jövedelemhez. 6. A második ötéves terv megvalósítása folyamán az ál­lami gazdaságok elé azt a fő feladatot kell állítani, hogy termelésüket jelentősen fej­lesszék és gazdaságosabbá te­gyék. Az állami gazdaságok fej­lesztésére öt év alatt mintegy 2,7 milliárd forintot kell beru­házni. Mezőgazdasági területük 1 katasztrális holdjára jutó mű­trágya mennyiségét — ható­anyagban kifejezve — az 1955. évi 23 kilogrammról 1960-ban 45 kilogrammra kell növelni. Biztosítani kell, hogy az ál­lami gazdaságok növényterme­lésének és állattenyésztésének hozama, valamint árutermelé­sének aránya jelentősen meg­haladja az országos átlagot. Az állami gazdaságok 1955-höz képest a második ötéves terv végére hozzávetőlegesen ke­nyérgabonából 30 százalékkal, cukorrépából 45 százalékkal, vágóállatból 70 százalékkal, tejből 80 százalékkal, gyapjú­ból 100 százalékkal, borból 70 százalékkal növeljék áruter­melésüket. A termelékenység növelésé­vel, az önköltség csökkentésé­vel kell elsősorban elérni, hogy az állami gazdaságok veszte­séges gazdálkodása a második ötéves terv folyamán megszűn­jék. 7. A mezőgazdaság termelé­sének tervbe vett emelkedésé­hez elengedhetetlenül szüksé­ges, hogy az egyénileg gazdál­kodó parasztok is növeljék; ter­melésüket. Ezért biztosítani kell számukra azokat az anya­gi feltételeket, amelyeknek se­gítségével ki tudják használni meglevő termelési lehetőségei­ket. Növelni kell az egyéni ter­melők műtrágyával és növény­védőszerrel való ellátását: 1960-ban 1955-höz viszonyítva az 1 katasztrális hold megmű­velt területre jutó műtrágyát több mint négyszeresére kell emelni az egyéni gazdaságok­ban. Lehetővé kell tenni szá­mukra különféle termelési eszközök és anyagok beszerzé­sét. Nagyobb mennyiségben kell nemesített vetőmagvakat és tenyészállatot, valamint fa­csemete- és szőlőszaporító anyagot számukra juttatni. Mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés területén fejleszteni kell a dolgozó pa­rasztság részére jövedelmező szerződéses rendszert, mintegy 40 százalékkal kell növelni a szerződéses sertéshízlalást. 1960-ban az 1955. évinél mint­egy 70 százalékkal több napos­baromfit kell az egyéni ter­melők részére eladni. 8. A növénytermelés és az állattenyésztés hozamainak emelésével jelentősen növelni kell a mezőgazdaság minden szektorában a 100 kát. holdra eső árutermelést. El kell érni, hogy az 1955. évben begyűj­tött mezőgazdasági termék- mennyiséghez képest 1960-ra a beadási kötelezettségek tel­jesítése, a szerződéses növény- termelés és állattenyésztés, va­lamint az állami felvásárlás útján a központi készletbe ke­rülő árumennyiség 30—35 szá­zalékkal növekedjék. Az ál­lam által begyűjtött termékek mennyiségének növekedését túlnyomórészt szabad felvásár­lás és szerződéses termeltetés útján kell biztosítani; emellett lehetőséget kell adni, hogy a parasztság növelje termékei­nek szabadpiaci értékesítését is. Ki kell terjeszteni a földmű- vessszövetkezetek tevékenysé­gét a parasztság termékeinek felvásárlásában és bizományi értékesítésében. 9. Gondoskodni kell arról, hogy javuljon az exportképes mezőgazdasági termékek ter­melése és minősége. Töreked­ni kell a világszerte ismert, hagyományos magyar export­cikkek kivitelének növelésére, szem előtt tartva az export gazdaságosságának követelmé­nyeit. Növelni kell az állami gazdaságok, termelőszövetke­zetek és egyénileg gazdálkodó parasztok anyagi érdekeltségét az exportcélra történő terme­lésben. 10. Az erdőgazdaságnak min­denekelőtt az ország jobb fa­ellátását kell előmozdítania. A kitermelhető famennyiség ál­landó növelésének alapját el­sősorban a vágásterületek új­ratelepítésével és a faállomány összetételének, minőségének tervszerű javításával kell biz­tosítani. A fakitermelést az 1955. évi 3.124.000 köbméterről 1960-ban 3.300.000 köbméterre kell nö­velni. 1960-ban az állami er­dőkből kitermelt összes fa­mennyiségnek 38—40 százaléka ipari fa legyen. Biztosítani A gyorsan fejlődő áruforga­lom zavartalan lebonyolítása, valamint a kulturáltabb, ké­nyelmesebb és gyorsabb sze­mélyforgalom megvalósítása érdekében nagymértékben kell a közlekedést fejleszteni és korszerűsíteni. A közleke­dés fejlesztésére a második öt­éves terv időszakában több mint 10 milliárd forint beru­házást kell fordítani. Jelentős anyagi eszközöket kell össz­pontosítani a vasúti pálya és a járműpark korszerűsítésére és újjáalakítására, az egyes közlekedési ágak korszerű jár­műtípusokkal való ellátására. A gazdaságosság fokozása és a vasúti közlekedés teher­mentesítése céljából a teher­gépkocsival és hajóval végzett áruszállítás részarányát az 1955. évi 16,4 százalékról 1960- ban 20 százalék fölé kell emel­ni. Gondoskodni kell a teher­szállítás átlagos távolságának és a szállítás költségeinek csökkentéséről. Fejleszteni kell a légi közlekedést is. 1. A vasúti közlekedés telje­sítménye árutonna-kilométer­ben 1960-ban az 1955. évihez képest mintegy 25 százalékkal emelkedjék. Növelni kell a vasútvonalak átbocsátóképességét a legfon­tosabb iparvidékek egymás közötti forgalmában, a nagy­ipari központok környékén, a legforgalmasabb fővonalakon. A második ötéves terv idősza­kában mintegy 170 kilométer második vágány lefektetésével teljes hosszában kétvágányú pályává kell átalakítani a Bu­dapest—Űjszász—Szolnok, a Szolnok—Debrecen, a Buda­pest—Székesfehérvár vonala­kat). Öt év alatt teljesen, vagy jelentős részben újjá kell épí­teni Győr, Hatvan, Debrecen, Szolnok, Miskolc, Záhony vas­útállomásokat, valamint szá­mos közepes jelentőségű állo­mást is. Az állomások építésé­nél korszerű berendezéseket és felszereléseket kell alkalmazni és gondoskodni kell az utazó- közönség igényeinek messze­kell az erdőállomány erőtelje­sebb fejlődését. A második öt­éves terv végéig be kell fejez­ni összes erdőink üzemrende­zését. Az élőfakészlet gyors növe­lése céljából — főleg az Alföl­dön — a hullámterekre és a csatornák mentén gyorsan nö­vő fafajokat kell telepíteni. Mintegy 40,000 kát. hold ter­méketlen homokterületet és 10,000—15,000 kát. hold kopár és vízmosásos területet kell erdősíteni. A legelők 10 száza­lékán legelőfásítást kell végez­ni. Az ipartelepek és a váro­sok környékének nagyarányú fásításával a dolgozók számára egészségesebb üdülési, pihené­si lehetőségeket kell biztosí­tani. Az 1956—1960. években mint­egy 480,000 holdat kell erdősí­teni és fásítani. 11. A vízgazdálkodás terén a második ötéves terv során az öntözőművek arányos fejlesz­tésén és a berendezett öntö­zőtelepek hasznosításán kívül lényegesen meg kell gyorsítani a folyamszabályozási és bel­vízrendezési munkálatokat Különösen meg kell javítani az árvízvédelmet; nagyará­nyú felújítást és karbantartást kell végrehajtani főként a Duna vonalán. Gondoskodni kel a meglevő belvízvédelmi csatornahálózat rendbehozata­láról, az öntöző- és lecsapoló csatornák felújításáról és kor­szerűsítéséről. A vízgazdálkö- dás megjavítására és fejlesz­tésére a második ötéves terv során mintegy 800 millió forin­tot kell fordítani. 12. A mezőgazdasági ter­melésben egyes vidékek és gazdaságok adottságainak leg­jobban megfelelő termelési módszereket kell alkalmazni és a gazdaságok számára is nagyobb lehetőséget kell biz­tosítani arra, hogy sajátos vi­szonyaik között a legjobban bevált növény- és állatfajtá­kat fejlesszék. A mezőgazdaság irányító szerveinek fokozott figyelmet kell fordítaniok a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek vezetési, szervezési és gazdál­kodási kérdéseinek megoldá­sára. A mezőgazdaság irányí­tásában fel kell számolni a bürokratikus utasításokat és egyre jobban ki kell bonta­koztatni a helyi kezdeménye­zést. menő figyelembevételéről. Az állomási mellékvágányok hosszát elsősorban a vasúti fővonalakon kell növelni úgy, hogy a vonalak összes hosszá­hoz viszonyított arányuk a jelenlegi 38 százalékról 1960- ban 42 százalékra emelkedjék. A nagyipari üzemeknek a Vasúti hálózatba való bekap­csolására mintegy 530 kilomé­ter iparvágányt kell építeni. A vasúti vonalak átbocsátó- képességének és a forgalom biztonságának növelésére a második ötéves terv éveiben mintegy 200 kilométer hossz­ban önműködő térközbiztosító berendezéseket kell felszerel­ni. Növelni kell a 22 tonna tengelynyomásra alkalmas vas­úti vágányok hosszát, ami le­hetővé teszi nagyobb raksúlyé kocsik és nagyobb vonóerejű mozdonyok alkalmazását, va­lamint a vonatok sebességének növelését, öt év alatt össze­sen 2400 kilométer vágányt kell felújítani, ebből 1600 ki­lométert 22 tonna tengelynyo­másra alkalmassá kell tenni. A vasúti forgalom korszerű­sítése és a gazdaságosságának fokozása érdekében öt év alatt mintegy 300 darab Diesel-moz­donyt és 30 darab villamos­mozdonyt kell üzembe állíta­ni. A vasúton a Diesel és az elektromos vonali vontatás arányát az 1955, évi 12 száza­lékról 1960-ban 25 százalékra kell emelni. 1960-ban a vasúti tolatás több mint 50 százaléka Diesel-mozdonyokkal történjék. A második ötéves terv során be kell fejezni a budapest— hatvani vonal villamosítását. A villamos- és Diesel-mozdo­nyokon kívül a kiselejtezésre kerülő gőzmozdonyok pótlásá­ra 120 darab korszerű, nagytel­jesítményű gőzmozdonyt kell üzembehelyezni. öt év alatt mintegy 11,000 darab nagy raksúlyú, kis ön­súlyú teherkocsit kell a vas­úti közlekedés számára bizto­sítani. Jelentősen növelni kell a négytengelyű tartálykocsik, az önürítő szén- és ércszállító­kocsik, valamint a hűtőkocsik számát. Mintegy 1000 darab korsze­rű, négytengelyes személyszál­lító kocsit kell a vasút rendel­kezésére bocsátani. Biztosítani kell az utazási sebesség foko­zását. A nagyobb távolságú belföldi és a nemzetközi utas- forgalom számára 50 darab új háló- és étkezőkocsit kell forgalomba állítani. Az ötéves terv végéig biztosítani kell, hogy az utasok szállítása a vasúton kizárólag személyko­csikban történjék. Budapest és a fontosabb vi­déki városok között, valamint a nagyvárosok és a fontosabb üdülőhelyek között a közvetlen kapcsolat fejlesztésére gyors személyszállítást biztosító mo­torvonatokat kell forgalomba állítani, öt év alatt 30 darab ötíengelyes Diesel-motorkocsit kell a vasút rendelkezésére bo­csátani. A budapesti elővárosi forgalom megjavítására 30 da­rab 4 tengelyű villamos-motor­kocsit kell üzembe helyezni. Az új típusú jármüvek és a megnövekedett járműpark ja­vítása és tárolása szükségessé teszi a javítóműhelyek, motor­színek korszerűsítését, hogy azok Diesel- és villamosmoz­donyok, valamint motorkocsik javítását is el tudják látni. A vasúti teherkocsipark gaz­daságosabb kihasználása végett a teherkocsik fordulóideje évi átlagban 3,8 napra csökkenjen, a tehervonatok átlagos terhe­lése 740 tonnára, a vasúti te­herkocsik átlagos hasznos ter­helése 16 tonnára emelkedjék. A teherszállítás gyorsabbá és olcsóbbá tételére ki kell ter­jeszteni a szállítótartályokban való árufuvarozást, valamint az áruk ömlesztett állapotban való szállítását. A rakodási munkák gépesítését gyorsított ütemben kell folytatni. 2. A folyami hajózás áru- szállítása öt év alatt 46 száza­lékkal növekedjék. E célból 15 darab motoros vontatóhajót és 50 darab 1000 tonnás uszály­hajót kell forgalomba helyezni. A teherszállítás sebességének fokozásával és az állásidő csökkentésével az üzemidő egy napjára eső árutonnakilomé- ter-teljesítmény mintegy 24 százalékkal növekedjen. Nagymértékben fejleszteni kell a Duna-tengeri hajózást; szállítási teljesítményét mint­egy 220 százalékkal kell emel­ni. Fokozott mértékben kell bekapcsolódni a nemzetközi, fő­leg a közel- és közép-keleti forgalomba, öt év alatt nyolc Duna-tengerjáró hajót kell a közlekedés rendelkezésére bo­csátani. A dunai és balatoni kirán­duló forgalmat nyolc új sze­mélyszállító hajó forgalomba helyezésével kell megjavítani. 3. A gépkocsiközlekedésben a teherforgalom mintegy 62 százalékkal emelkedjék. A te­hergépkocsi-közlekedés részére öt év alatt mintegy 17,000 új tehergépkocsit kell biztosítani. Különösen fokozni kell a köz­ponti teherautófuvarozó válla­latok által lebonyolított for­galmat. Ennek megfelelően szállítási feladataikat mintegy 130 százalékkal kell növelni. Fokozott figyelmet kell for­dítani a gépkocsi-park jobb ki­használására. A központi te­herautófuvarozási vállalatok­nál a raksúly-kihasználás mint­egy 12—15 százalékkal emel­kedjék. Fokozni kell a pótko­csik alkalmazását és javítani kell a gépjármű-állomány al­katrészellátását. A távolsági autóbuszközleke­dés járműállományának növe­lése és műszaki állapotának megjavítása céljából öt év alatt 1100 db távolsági autó­buszt kell üzembe helyezni. Ez lehetővé teszi a meglévő járatok sűrítését és további községeknek a közlekedési há­lózatba történő bekapcsolását. A gépkocsik üzembiztonsága és karbantartása érdekében a forgalmi telepek és javító-állo­mások hálózatát bővíteni kell. Biztosítani kell, hogy minden nagyobb vidéki városban és ipari gócponton megfelelő for­galmi telep és javítóállomás álljon rendelkezésre. A gépjárműforgalom fejlő­dése fokozott követelményeket támaszt a közúti hálózattal szemben. Ennek megfelelően iparvidékeink legjobban igény­be vett fő közlekedési útjai­nak egyes szakaszait át kell építeni szilárd burkolatú utak- ká. További községeket kell bekötni az állami közúti háló­zatba. Mintegy 1700 km hosz- szúságban a közutakat por­mentes burkolattal kell kor­szerűsíteni. IV. Közlekedés és hírközlés

Next

/
Oldalképek
Tartalom