Népújság, 1956. március (18-26. szám)

1956-03-31 / 26. szám

1946. március 31. simmbat NÉPÚJSÁG á Heves megye kommunistáinak nagyaktíva értekezlete (Folytatás a 2. oldalról.) tésénél komoly hiányosságok mutaiKoznak. különösen a to­jásbegyűjtésben. A dolgozó nép életszínvonalának fokozot­tabb emelése csak abban az esetben biztosítható, ha a me­zőgazdasági termelést fokoz­zuk, olcsóbban termelünk és begyűjtjük mindazokat az élel­miszereket, amelyek dolgozó népünk ellátásához, export ter­veink teljesítéséhez elenged­hetetlenül szükségesek. A XX. kongresszus tanulságai kapcsán nagyobb figyelmet kell iordítaniok párt, tanács és tömegszervezeti funkcionáriusainknak a törvényesség betartására és betartatására, a bürokrácia elleni harcra Az operatív vezetést, a prob­lémákkal való közvetlen fog­lalkozást csak úgy tudjuk biz­tosítani, ha funkcionáriusaink szakmailag is jól értik a kér­déseket, s nem általában poli- tizálgatnak, hanem konkrét tanácsokat tudnak adni egy- egy probléma megoldásához a termelőszövetkezet tagjainak állami gazdasági, gépállomási dolgozóknak, vagy egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok­nak. Funkcionáriusaink mező- gazdasági szakképzését azsám- béki tanfolyam melíett más vo­natkozásokban is elő kell segíte­ni. Pl. nálunk most probléma a szarvasmarhatenyésztés, a rizs- termelés, a szőlő-zöldségterme­lés fejlesztése. Funkcionáriu­sainknak elsősorban a felso­rolt növénykultúrák, illetve a szarvasmarhatenyésztésben ak­tív vidékeken részletes alapos­sággal meg kell ismerkedniük a mezőgazdasági tudomány ezekben a szakágakban elért eredményeivel, a legjelentő­sebb szakmai kérdésekkel. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa le­rögzíti: „A kommunista építés hatalmas feladatai a dolgozók alkotó aktivitásának és kez­deményezésének még nagyobb arányú kibontakozását, a nép­tömegeknek az államigazgatás­ban, az országban folyó gigá­szi gazdasági szervezőmunká­ban való széleskörű részvételét követelik meg Ez azt jelenti, hogy minden lehető módon fejlesztenünk kell a szovjet de­mokratizmust, ki kell küszö­bölnünk mindent, ami akadá­lyozza ennek a sokoldalú ki­bontakozását.” A mi államunk is szocialista típusú állam. A felszabadulás után a munkásosztály pártunk vezetésével hozzáfogott a köz- igazgatás átszervezéséhez. Dön­tő változást hozott a tanácsok megalakítása. Mivel olyan köz- igazgatási rendszert kellett létrehozni, mely helyileg is ellátja a proletárdiktatúra fel­adatait. Mivel a szocializmus építése csak a legszélesebb dol­gozó tömegek tevékeny rész­vételével folyhat sikeresen. A tanácsok tömegkapcsola­tának elmélyítésére és a la­kosság mozgósítására a ta­nácsok előtt álló feladatok végrehajtásában fontos esz­köz az állandó bizottságok működése, a tanácstagi fo­gadóórák és beszámolók. A tanácstagok fokozódó fele­lősségét mutatja különösen me­gyei, járási és városi szinten, hogy az elmúlt félévben 2800 tanácstagi fogadóórát és 1500 tanácstagi beszámolót tartot­tak. Azokban a községekben, ahol a párt- és a tanácsveze­tők megfelelően foglalkoznak a tanácstagokkal (Poroszló, HeVes, Sarud) sikerült elérni, hogy az összes tanácstagok megtartották beszámolóikat és fogadóóráikat. Hiányosság ezen a téren az, hogy a tanácstagok e fontos feladatokkal csak kampány­szerűen foglalkoznak. Még mindig az a jellemző különö­sen a falusi tanácsszerveink­nél, hogy a tanácstagok több­sége nem tesz eleget a tanács- törvényben lefektetett kötele­zettségeinek, de ugyanakkor nem él jogaival sem. Ezt mu­latja az a tény is, hogy a me­gyénkben a tanácstagoknak csak mintegy 35—40 százaléka tartott tanácstagi beszámolót a tanácsválasztások óta. A ta­nácsok elhanyagolják a lakos­ság között folyó rendszeres politikai felvilágosító munkát, igen gyakran előtérbe helye­zik az adminisztratív intézke­déseket. A begyűjtési tervek teljesítése érdekében a megye több községében hangos hír­adón keresztül ijesztgették a lakossá got a transzferálással. De sok helyen azokban az ese­tekben sem váltják be a fe­nyegetésüket, ahol erre az ille­tő osztályhelyzetét és politikai magatartását illetően szükség volna. A XX. kongresszus kihang­súlyozta, hogy továbbra is foly­tatni kell a közigazgatási és adminisztratív apparátus töké­letesítését. Annál is inkábba mivel még a munkában sok a bürokratikus vonás, az aktato­logatás, és a dolgozók ide-oda küldözgetése. A tanácsfunkcionáriusok egy része nem látja elég világosan, hogy a tömegkapcsolat kiszé­lesítése, elmélyítése nemcsak a tanácsüléseken, a fogadóórá­kon, tanácstagi beszámolókon keresztül történik, hanem a dolgozók sok apró ügyes-bajos dolgainak gyors és helyes el­intézésén keresztül is. Ezt bi­zonyítja az a tény is, hogy a megyei tanácshoz beérkezett panaszok mintegy 10%-ká- nak az elintézése határidőn túl történik, de gyakran elő­fordul, hogy egyes dolgozók panasza több hónapon keresz­tül sem nyer elintézést. Ezek a hiányosságok nagyrészt ab­ból is adódnak, hogy tanács­funkcionáriusaink és szakigaz­gatási szerveink dolgozóinak nagy többsége nem ismeri meg­felelően a tanácsok munkáját meghatározó különböző jogsza­bályokat és így a hozzájuk for­duló dolgozóknak nem tudnak kellő felvilágosítást nyújtani az ügyek gyors elintézésére vonatkozóan. De abból is adód­nak, hogy a panaszosokat el­küldik azzal, hogy a probléma megoldása nem rájuk tarto­zik. bár ők is kellő intézkedést és felvilágosítást tudnának ad­ni a panasz elintézéséhez. A kongresszus határozottan felveti az igazgatási apparátus munkájának további ésszerű­sítését. Ha megvizsgáljuk ná­lunk, hogyan néz ki ez a kér­dés, láthatjuk, hogy az ezelőtt egy évvel végrehajtott raciona­lizálás lényegében nem váltot­ta be a hozzá fűzött reménye­ket. Ezt nem követte a munka ésszerűsítése és éppen ezért most egyes hivatalokban ke­vesebb ember több aktát gyárt, (pl. a megyei tanács 91 ezer ügydarabbal foglalkozik.) Nem mehetünk el e kérdés mellett és úgy a párt, mint az állami vezetőknek fel kell karolni minden kezdeményezést, amely a munka ésszerűsítését szolgál­ja. Annál is inkább, mivel a dolgozók ügyeinek gyors, bü­rokráciamentes elintézése ki­hat a termelőmunkára is. Párt-, tanácsi- és gazdasági szerveink leggyengébb pontja, hegy nem szervezik meg kielégítően a párt- és kormányhatározatok vég­rehajtásának ellenőrzésé^. A kiszállásaik nem terv sze­rint mennek. Az előadók és „az osztályvezetők kiszállásaik al­kalmával nem tanulmányoz­zák, ellenőrzik mélyrehatóan a területet. Ez számos vissza­élésre is ad alkalmat. Ez mu­tatkozik meg pl. a kereskedel­mi és élemiszeripari szervek­nél, ahol a gyenge ellenőrzés következtében több éven ke­resztül tudták bűnös tevékeny­ségüket folytatni a gyöngyösi vágóhídi bűnszövetkezet tag­jai, kereskedelmi vállalatok vezetői. À XX. kongresszus nagy fi­gyelmet fordított a szocialista törvényesség megszilárdításá­ra. Megállapíthatjuk, hogy ezen a téren nálunk is értünk el komoly eredményeket. Á Központi Vezetőség beszámo­lója is lerögzíti, hogy si­került a szocialista törvényes­séget hazánkban megszilárdí­tani Ennek oka az, hogy meg­valósult a belügyi és igazság­ügyi szervek szorosabb pártel­lenőrzése. A büncselekvők száma csök­kent. Az elért eredmények ellené­re megállapíthatjuk, hogy a szocialista törvényesség betar­tása, betartatása terén sok még tennivaló. A bírósági, ügyészségi szer­veinknél még mindig megtalál­ható a liberalizmus, különösen az osztályellenség a deklasz- szált elemekkel szemben. A munkás társbérlőjére késsel tá­madó kulákot enyhébben bí­rálják el, mint az ittasan vere­kedő munkást. A szőlővel spe­kuláló, törvényeinket kijátszó ügyvéd ellen nem indítanak eljárást, de a többcsaládos sze­gény parasztasszonyt néhány tojás magasabb áron való el­adása miatt börtönbüntetésre ítélték. Nem sikerült még el­érni, hogy ne maradjon bűn­tett megtorlatlanul. Sok eset­ben ennek oka az állami, gaz­dasági szervek vezetőiben ke­resendő, mivel nem harcolnak következetesen a társadalmi tulajdon védelméért. Komoly fogyatékosság még üzemekben, állami gazdaságokban és ter­melőszövetkezetekben, hogy nem sikerült kialakítani e olyan légkört, amelyben elítél­nék a társadalmi tulajdon el­len vétőket. Nem vált az egész társadalom ügyévé a szocialis­ta tulajdon védelme. Komoly feladatok hárulnak még ezen a téren párt, álla­mi és gazdaságvezetőinkre, hogy kiküszöböljék a meglévő hibákat, s minden téren meg­szilárdítsuk a szocialista tör­vényességet. A megyei párt­végrehajtó bizottságnak, de még inkább járási és városi pártbizottságainknak a bel­ügyi és igazságügyi' szervek pártellenőrzését fokozni kell. Rendszeresen be kell számol­tatni e szervek vezetőit a párt­végrehajtó bizottságok előtt. A kongresszus legfőbb tanulságai pártéletünk fejlesztésében A XX. kongresszus sokolda­lúan kidomborította a párt ve­zető szerepének jelentőségét. Hruscsov elvtárs beszámolójá­ban a következőket olvashat­juk: „A mi kommunista pár­tunk kormányzópárt. Minden fontos ügy sikere döntő mér­tékben a párt irányításától, helyi szerveink tevékenységé­től függ.” Éppen ezért a párt további erősítését a kongresz- szus elsőrendű kérdésként ke­zelte. Különösen nagy figyel­met fordított a párt életében oly nagy szerepet játszó lenini elvek megszilárdítására. A be­számolóban ezzel kapcsolatban Hruscsov elvtárs a következő­ket mondotta: „A párt egysé­gének további erősítése és a pártszervezetek aktivitásának fokozása megkövetelte, hogy a pártélet Lenin által kidolgozott szabályainak, melyeket a múlt­ban gyakran megszegtek, új­ból érvényt szerezzünk. Első­rendű jelentőségű volt a kol­lektív vezetés lenini elvének visszaállítása és megszilárdí­tása”. Hruscsov elvtárs beszá­molójában kitért arra is, hogy miért volt erre szükség Több felszólaló, így elsősorban Mi- kojan elvtárs élesen vetette fel ezzel kapcsolatban a kollektív vezetés hiányosságait. A kollektív vezetés hiányos­ságai megmutatkoztak a népi demokráciák és azok kommu­nista pártjainak életében is. Megmutatkozott ez hazánkban is. Az ezzel kapcsolatos hibákra mutatott rá az 1953 júniusi, a párt III. kongresszusának és az 1955 márciusi Központi Ve­zetőségi határozat. E határoza­tok nyomán jelentős előrehala­dás történt a hibák felszámo­lásában. Pártunkon belül a kollektív vezetés megerősödött, a személyi kultusz, nagyrészt kiküszöbölődött, a pártdemok­rácia, a bírálat-önbírálat és az alulról jövő bírálat megerősö­dött. Ma már a Központi Vezető­ség dönt a leglényegesebb kérdésekben, a párt poli­tikája, a kormányzás elvei, a Központi Vezetőség kol­lektiven hozott határozatai alapján kerülnek kimunká­lásra. Gondoljunk csak a márciusi. a novemberi, a mezőgazdaság fejlesztésével kapcsolatos és más egyéb fontos kérdésekben hozott Központi Vezetőségi határozatokra. A Központi Ve­zetőség példája nyomán az al­sóbb pártszervekben is a vá­lasztott kollektív vezető testü­letek döntik el a legfontosabb kérdéseket. Náilunk is a me­gyei pártbizottság hagyja jóvá negyedéves munkaprogamun- kat, a mezőgazdaság fejleszté­sével, pártéletünk legfontosabb kérdéseivel kapcsolatos terve­ket. Határozottabban megmu­tatkozik azonban a kollektív vezetés a megyei pártvégre­hajtó bizottság munkájában, amely a megyei pártbizottság által jóváhagyott munkaterv alapján rendszeresen megvizs­gálja az egyes területek hely­zetét, a párt országos és me­gyei jellegű határozataink vég­rehajtását, s ■ konkrét részletes tennivalókat szab meg, a párt- határozatok figyelembevételé­vel, a helyi politika kialakítá­sára. Ugyanezek a jellemző megállapítások vonatkoznak a járási és városi, az üzemi és területi pártszervezetek mun­kájára is. A kollektív vezetés­nek különösen fontos megnyil- vanuiasai voltak a nemrég le­folyt vezetőségválasztó taggyű­lések, ahol az egész párttag­ság vette vizsgálat alá a párt- szervezetek munkáját, fejlődé­sét s határozta meg a felsőbb pártszervek határozatai alapján a helyi politika elveit, s jelölte ki azokat a személyeket, akik mint a vezetőség tagjai végre kell hogy hajtsák a párt hatá­rozatait, a taggyűlés iránymu­tatásait­E pozitív vonások mellett azonban nem feledkezhetünk meg azokról a fogyatékossá­gokról, amelyek ezen a terüle­ten is megmutatkoznak. Sok­szor van még visszaesés, s majd minden területen vannak még fogyatékosságok a kollek­tív vezetésben; A megyebizott­ság informáltsága még nem folyamatos és nem elégséges. Az alsóbb pártszervek ülé­sein többnyire a vezetési mód­szer helytelensége miatt a kol­lektív vezetés nem ritkán van megsértve. Sajnos, még ma sem ritka, hogy az üléseket ve­zető titkár elvtársak az össze­fogja jójukban főképpen a sa­ját véleményüket mondják el. Figyelmen kívül hagynak szá­mos helyes javaslatot, a veze­tő testület tagjai által elmon­dott sok helyes szempontot. Nekünk még ilyen dolgokban is sokat kell tanulni. Kínos pontossággal kell ügyelni arra, hogy a kollektív vezetés az üléseken, a határozatok meg­hozatalában, az egyes embe­rek véleménye számbavételé­vel érvényesítve legyen. A pártszervezetekben köz­vetlenül a vezetőségválasztó taggyűlések pozitív tapasztala­tai után már több számos ne­gatív tapasztalatot is szerez­tünk. Sok pártszervezetben a fiókba került és feledésbe me­rült a • taggyűlés határozata. Alig kezdődött meg az új ve­zetőségek munkája, máris elég nagy számban találhatók egye­dül dolgozó párttitkárok, akik utói panaszkodnak, hogy a vezetőség tagjai nem akarnaK dolgozni, s nem veszik észre hogy ennek ők maguk az elő­idézői, mert nem vonják be a vezetőség tagjait a felmerülő egyes kérdések eldöntésébe, és a döntés végrehajtásába. A sorra kerülő tanfolyamokon, de még inkább a gyakori hely­színi ellenőrzésen és segítésen keresztül kell nekünk, vala­mint járási és városi pártbi­zottságainknak megtanítani a kollektív vezetés alkalmazásá­ra az alsóbb pártszerveket, pártvezetőségeket. A személyi kultusznak bár kirívó példái ritkán találhatók, rr ;gis apróbb megnyilvánulá-. saival sajnos még a megyei pártszeryek munkájában is-ta­lálkozunk. Nem ritka do- og, hogy egy-egy állásfogla­lásnak, vagy intézkedésnek a megyei pártbizottság munka­társai, vagy iárási funkcioná­riusok ügy akarnak tekintélyt szerezni, hogy a megvei nárt- bizottság titkáraira hivatkoz­nak. Ahelyett, hogy türelme­sen megmagyaráznák annak az állásfoglalásnak, vagy in­tézkedésnek a helyességét, szükségszerűségét. Az is elő­fordul. hogy a megyebizottság i első titkárára, vagy titkáraira I hivatkozva próbálnak elintéz­ni különböző kérdéseket, szin- \ te fenyegetésként használva a megyebizottság titkárainak ne­vét. Tanulnunk kell a lenini iránymutatásokból, hogy türelmesebbek cs figyelme­sebbek legyünk az embe­rekhez, a közvetlen munka­társainkhoz és az egyszerű párttagokhoz egyaránt. Kritikusabb szemmel nézzük saját munkánkat és magatar­tásunkat is. így könnyebben el tudjuk hárítani még csirájá­ban, hogy bárminemű személyi kultusz fejlődjön ki a magunk területén. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának egyik fontos tanulsága szá­munkra hogy csak úgy tudjuk megoldani a párt, az ország előtt álló feladatainkat, ha en­nek megvalósításába hatéko­nyan részt vesznek a legszéle­sebb dolgozó tömegek. Ezért megyénkben is nagy fontos­sággal bírnak a Különböző tö­megszervezetek és tömegmoz­galmak. Pártszerveinknek és pártszer­vezeteinknek gondoskodni kell arról, hogy megkapja a DISZ mindazon segítséget a párttól, amely alkalmassá teszi arra, hogy megyénk dolgozó ifjúsága egészének szervezetévé vál­jék. A párt, az állam, a társa­dalom minden erejét segítsé­gül kell adnunk az ifjúság ne­veléséhez, hot^v fiataljaink az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt élharcosai legyenek az új technika és módszerek be­vezetésének és elterjesztésé­nek. A Központi Vezetőség irány­mutatása nyomán fel kell élén­kíteni népfront-bizottságaink munkáját. A népfront bizott­ságokban . levő kommunisták tevékenységének fokozásával kell biztosítani, hogy e szerv képessé váljon a paraszti, ér­telmiségi és kispolgári töme­gek bevonására a bekeharcba, szocializmust építő munkánkba. A XX. kongresszus rendkí­vül nagy figyelmet szentelt a pártmunka módszereinek tö­kéletesítésére s az ideológiai munka kérdéseivel való alapo­sabb foglalkozásra. A kong­resszus az ideológiai munka kérdéseivel kapcsolatban azt követelte, hogy Lenin tanítá­sainak megfelelően az elmélet vezérfonal legyen a szocializ­must építő gyakorlati tevé­kenységhez. Ma a marxizmus elméletének gazdasági oldala, a konkrét gazdasági kérdések megoldása került előtérbe; er­re kell most a fő hangsúlyt fektetni. A termelési kérdések­nél idézetek, egyes fölvetések kapcsán már foglalkozott be­számolónk a gyakorlatiasabb, a termelési, gazdasági kérdések­hez szorosan kapcsolódó ope­ratív pártmunkastílus megho­nosításának fontosságával. Nézzük meg milyen tapasztalataink Tannak az agitációs és propaganda munkánkban, s milyen tennivalóink a kongresszus tanulságainak hasznosítását illetően? Mint ahogy a pártvezetés a bírálat, önbírálat terén van fejlődés megyénk pártszervei- nél, úgy mutatkozik fejlődés pártszervezeteink elméleti, agi­tációs, ideológiai munkájában is. Ez elsősorban annak ered­ményeként következett be, hogy az eltelt évek során foko­zódott párttagságunk és funk­cionáriusaink elméleti, ideoló­giai tudása, többen és 'alapo­sabban tanulmányozták a marxizmus—leninizmus klasz- szikusainak műveit, növeke­dett jártasságuk az elméleti kérdésekben. Agitációnkban is bizonyos előrehaladás van úgy az ipar, mint a mezőgazdaság vonalán, különösen a Központi Vezető­ség 1955 novemberi határozata óta abban a tekintetben, hbgy egyre jobban a termelés mu­tatóira, lényeire alapul, egyre jobban ad választ a dolgozó­kat érintő termelési, műszaki problémákra is. Pártszervezeteink propagan­da és agitációs munkája mel­lett sokat segít a párttagság és a lakosság nevelése érdekében i sajtó. Megyei lapunk ma már 18.000 példányszámban fogy el. A tanácsok és kulturális in­tézmények nevelőmunkája fej­lődik. a Gárdonyi Színház elő­adásainak és a különböző né­pi együttesek rendezvényeinek átogatottsága egyre női. Az elmúlt évben mintegy 600 kul- túrcsoport működött megyénk­ben. E pozitívumok ellenére is azonban elméleti, ideológiai kulturális) munkánkban ko­moly fogyatékosságok vannak. ,,Azok a hibák, amelyeket a oártmunkával, az ideológiai munkával kapcsolatban a XX. kongresszuson felvetettek és kijavításukra határtozatokat hoztak, szinte kivétel nélkül a mi munkánkban is fellelhe­tők” — mondotta Rákosi elv­táis a Központi Vezetőség március 12—13-i ülésén. A mj propaganda és agitációs mun­kánkra is áll az, hogy eléggé el van szakadva az élettol és emiatt nem mozgósít kellően a párt előtt álló feladatok vég­rehajtására. Ennek oka első­sorban abban van, hogy a Központi Vezetőségtől kapott tantárgyak is eléggé elvontak, továbbá az, hogy a különböző oktatási formákhoz mi sem dolgoztunk ki megfelelő se­gédanyagot. Propaganda, de különösen agitációs munkánk, annak kö- vetkeztéber** hogy eléggé el­vont, nem harcol kellően a hi­bák, a fogyatékosságok, a té­ves nézetek ellen sem és nem válaszolja meg azokat a kér­déseket sem, amelyek a dol­gozókat foglalkoztatják és ön­nek következtében nem hasz­nálja ki azokat a lehetősége­ket, amelyekkel még szorosab­bá lehetne tenni a párt és a dolgozó tömegek közötti kar csoiatot. Ez a hiba elsősorban abból fakad, hogy pártbizott ságaink és pártszerveink egy- része nem tanulmányozza elég­gé az életet, az ipar és a me­zőgazdaság területein dolgozók hangulatát és problémáit. En­nek következtében nem is is­meri, hogy milyen a dolgozók hangulata, milyen kérdések foglalkoztatják a dolgozókat, vagy hogy az ellenség milyei nézeteket terjeszt. Törekedni kell minden párt- bizottságnak arra (mint pél­dául a gyöngyösi járási párt- bizottság), hogy a helyszínen tanulmányozza a község politi­kai és gazdasági problémáit, segítsenek kidolgozni az alap­szervezeteknek az agitáció tar­talmát. Agitációs és propaganda munkánk megjavítása érdeké­ben a megyei pártaktíva te­kintse elsőrendű feladatának a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusa anya­gának alapos tanulmányozását és ismertetését. Az elvtársak előtt ismeretes, hogy pártunk Központi Vezetősége határoza­tot hozott, hogy az egyes okta­tási formákban hat héten át milyen módszerrel vegyék át funkcionáriusaink, aktivis­táink, párttagságunk és széles pártonkívüli tömegek a kong­resszus nagyjelentőségű útmu­tatásait. Emellett párttaggyűlé­seken, pártnapokon a sorra kerülő összes rendezvényeken foglalkoznunk kell a kong­resszus útmutatásaival, külö­nös tekintettel az adott terü­letre és a napirenden szereplő kérdésekre. Látni kell, hogy e téren már­is lemaradás mutatkozik. Elég erre egy példa: a megyei ta­nács a múlt hét péntek, szom­bati ülésén a beszámolók és hozzászólások jóformán nem is érintették a XX. kongresz- szuson elhangzottakat. Vonat­kozik ez egyéb tanácskozá­sainkra is. Kedves elvtársak! Mint bevezetőben is mon­dottam, ez a beszámoló nem lép fel azzal -az igennyel, hogy a kongresszus összes, mun­kánkra vonatkozó tanulságait számba vegye. E tanulságok­nak csupán kis részét érintet­te. Az elvtársak felszólalásaik­ban még bizonvosan sok he­lyes gondolattal fogják kiegé­szíteni a beszámolót. További tennivalónk, hogy a kongresszus anyagát elmé- lyülten tanulmányozzuk, fel­dolgozzuk, tanulságait mun­kánkban hasznosítsuk. A jövő­ben minden fontosabb feladat megkezdése előtt e kincses­tárból kell merítenünk mun­kánk eredményesebb elvégzé­séhez a segítséget. (Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom