Népújság, 1956. február (9-17. szám)

1956-02-22 / 15. szám

ê .NÉPÚJSÁG ŰN, Uknlr ». cA\egyér^ryéfd /ww Ú] NÉPI MŰFA] MEZŐSZEMERÉN Aa idő, mely elfödi a múlt «ok szenvedését, nyomorúsá­gát, a régi népművészetet is belepi. Vissza kell nyúlni a múltba, hogy megmentsük a sok népi értéket, megőrizzük nagyapáink dalait, táncait, szokásait és gazdagabbá te­gyük ezekkel mai életünket. Megyénk különösen gazdag népművészeti alkotásokban. Népi együtteseink a meglevő, összegyűjtött dal- és tánc- kincsből állították össze lako­dalmasukat A felsőtárká- nyiak és a boldogiak példáját most a mezőszemereik is kö­vetik. Csakhogy ők már nem érik be lakodalmassal — egy új népi műfajjal, a mesejá­tékkal kísérleteznek, amely­nek kialakulását éppen a la­kodalmas játék tette lehető­vé. Ez a műfaj megengedi a kötetlen beszédet, a dalt, a táncot, de nem tűri a túl- dramatizálást és a szigorú ko­reográfiát Gazdag lehetőséget nyújt egyszerű emberek mű­vészi megnyilatkozásaira An­nál sikerültebb egy mesejá­ték. minél többet adnak a szereplők önmagukból. • A mezőszemereiek ösztönö­sen ezt az alakulóban levő műfajt választották arra, hogy bemutassák a régi summások életét, akik közül ma már ■okán az Új világ Tsz tagjai. Azt az utat akarják éppen megmutatni, amelyet a falu zöme megtett a nincstelen summásélettől mostanáig, mi­kor 50—60 forintos munka­egységet adtak közös munká­juk gyümölcséből. Galambos László iskola- igazgató lakásán gyűltek ösz- sze az együttes öreg tagjai, hogy megbeszéljék, mikép­pen fogjanak ehhez a nagy munkához. A faluban jól ismert Béni bácsi tudott a legtöbbet mon­dani a múltról, ö is ott állt hajdan' a kisbíró dobja körül tolongó tömegben, hogy át­essen a summás-toborzón. Ott dalolt vagonba zsúfolt tár­saival, amikor a mezőköves­di állomásról elindult a vo­nat. „Verd. meg isten, ki a gő­zöst csinálta.. A régi summásélet bajai, keserűsége elevenedik majd meg a mesejátékban. De vol­tak vidám pilanatai is a sum- máséietnek. A summások jó tréfákkal, gazdájuk bosszan­tásával tették elviselhetőbbé örömtelen életükit. Béni bácsinak még a köny- nye is kicsordult nevettében, ahogy mesélt. — Tudják, szombaton volt a cuháré, mert vasárnap már pihenni kellett, hogy hétfőn bírjuk a munkát Pénzünk nem volt. Kimentünk a falu­ba. Kifundáltam én ott a pénz­szerzés módját. Leültem a templom lépcsőjére koldulni. Szent képpel kántáltam: „ke­resztények sírjatok“. A cimbo­ráim meg a ház sarkában a hasukat fogták a nevetéstől, látván, hogy fejem meg a zsí­ros parasztokat, meg a gróf urat. Mise végeztével aztán elmentünk gyorsan bort ven­ni, megvolt a vidám cuháré. — Ha már így benne va­gyok, elmondok egy legény­kori történetet — folytatja Béni bácsi. — Vasámaponkint el-eljárogattunk legény korom­ban a kocsmába, aztán kiül­tünk a templom előtt, a híd­ra Daloltunk,, incselkedtünk a lányokkal. Egyszer aztán arra ballagott a pap. Daloljunk, fiúk, mondom, hogy ne kell­jen köszönni. Fújtuk a nótát, egyiket a másik után. De a tisztelendő úr nem tágított. Megállt mellettünk, bevárta, amíg belefáradtunk a nótába és csend támadt Akkor aztán alaposan lepiszkolt bennün­ket, hogy nem köszöntünk. Mondom neki: .„Hallja, tisz­telendő úr! Jézus is kitért a részegek elől, csak maga köt beléjük!” Erre elballagott. Másnap, hétfőn össszeszedtek bennünket a csendőrök, s be­vittek az őrsre. No, ezt csak azért mondtam el, mert soha nem vertek el annyira mint akkor. Még ma is sajog a testem, ha rágondolok---­A z elbeszélés után nótára fogta a dolgot Béni bácsi. Az ott levők gyönyörködve hall­gatták a szép summás-nótá- kat, az ismeretlen, kedves dal­lamokat. Nagy reménységgel várjuk, hogy a szemereiek sikerre vi­szik ezt a szép tervet. Segít­ség is lesz, a füzesabonyi já­rásban nemcsak Mezőszeme- rén foglalkoznak népművé­szettel Már a Népművészeti Intézet is felfigyelt a füzes­abonyi járásban folyó gyűjté­si munkára, örvendetes, hogy egyre többen kóstolnak bele ebbe a szép és dicséretes mun­kába. S egyre többen vállal­koznak a gyűjtött anyag fel­dolgozására is. Hadd említsem meg befe­jezésül, hogy ennek a mun­kának az ifjúság nevelésében, jóízlésének kialakításában is nagy jelent --.áge van. Elég ha elmondom, hogy Felsőtár- kányban a lakodalmas bemu­tatása óta a fiatalok ajkán újra életre kelnek a népzene ősi dallamai, Füzesabonyban pedig majd minden próbán megjelenik egy-egy új lány, aki táncolni akar a csoport­ban. Tehát a színpad nevelő és ízlésformáló hatása vilá­gosan megmutatkozik. Ha if­júságunkat még műveltebbé akarjuk tenni, akkor csak él­jünk bátran minél többet ez­zel az emberformáló erővél. Fülöp Lajos, a füzesabonyi járási kultúrház igazgatója Alpári Gyuláról nevezték el az egri Közgazdasági Technikumot Az egri Közgazdasági Tech- ( alakja volt. Életét és munkás­nikum az Oktatásügyi Minisz­térium engedélyével Alpári Gyula nevét vette fel. Alpári Gyula a magyar munkásmoz­galom egyik legnagyobb egyé­nisége, a nemzetközi kom­munista újságíró gárda vezér­ságát ifjúságunk és dolgozó népünk kevéssé ismeri. Az iskola tanári kara és tanuló ifjúsága feladatának tekinti Alpári Gyula életének megis­mertetését és közkinccsé téte­lét. FÖLDES MIHÁLY: A „Két évi mátkaság"-ról Felkértek, hogy írjak va­lamit aaraoomrui, a ivet évi maiKusuyroí. Legjobb, ha mindjárt eioijáróDan megmon­dom: ritka az olyan szinda- rao, amelynek el lenet mesél­ni a tartalmát Minél bonyo­lultabb egy mű, annál kevés­be lenet Kiemelni egyik, vagy másik részletét. Már pedig a szinaaraook — éppen mert igen tömörek — rendszerint eieggé bonyolultak. Ez műfaji sajátosság. Sok az új jelen­ség, sok az új ember, a fe­szültségek beláthatatlan sora keletkezik, fejlődik és oldó­dik meg. A Két évi mátkaság, már ami a címét illeti, szerelmi történetre vall. Az is. De ugyanekkor a boldogulásukat és a boldogságukat kereső emberek egész sorát vonul­tatja fel. Minden ember sze­retne boldog lenni. Örök em­beri tulajdonság ez. De azt, hogy egy ember milyen kö­rülmények között lehet bol­dog, a kor mindig megszabja. A mi korunkban — nézetem szerint — az a legszebb, hogy képessé teszi az embert vi­szonyainak minden eddiginél tudatosabb alakítására, tehát minden eddiginél megalapo­zottabb, tartósabb, színesebb • boldogság kiharcolására is. Ez a darab valami ilyesmit pró­bál bemutatni a színpadon, don. A katonaságtól éppen haza­térő fiú, a két évig reá vá­rakozó modem falusi lány, a megszokott életmódjától elsza­kadni nem tudó parcellás gazda, 'az ötven évi tanítós kodás után az új életért ön­magát mozgósító tanító, egy szektás termelőszövetkezeti elnök fejlődése, a falun ve­zető szerepet vállaló városi dolgozó és sok más ilyen vagy olyan emberi s ezek ádáz ellenségei) elevenednek meg e darab révén a Gárdonyi Géza Színház színpadán. A pártos író nem fél a ne- /én nevezni a gyereket, vagy- s a jelen esetben a termelő­szövetkezeti problémát. Sors­döntő kérdés ez, megszámlál­hatatlan ember életét érinti közvetlenül. A művészet azon­ban nem tűri a politikai szó­lamszerűséget: embereket kell ábrázolnia. Az a mai író, aki közvetlenül mai problémákkal viaskodik, két veszedelmes csapdába eshet: vagy rózsa­színűre festi a komor színek­ben is bővelkedő valóságot vagy csupa horú a láthatára, holott az építő élet fenséges napsütésében nemcsak a kö­zel, hanem a távol horizont, a oenspektíva is tiszta.1 Molnár Józsi és Sugár Er­zsi szerelmi története sem két ember Ügye, hanem sok másé is. Emberek vonulnak fel mellettük és ellenük s ez a mozgás már több, mint két fiatal, szép, kedves ember egyéni törekvése a boldogság­ra. Már most, arra a kérdés re, hogy sikerült-e elkerülni a csapdákat, csak a színpad adhat végső feleletet. Minden színdarab csak előadva szín­darab: a siker csalhatatlan re­ceptjeit nem ismeri senki Azt persze-senki se veheti rossznéven tőlem, ha abban "eménykedem, hogy a Két évi mátkaság mint új magyar da­rab. megtalálja az utat az eg­riek szívéhez. Miért Egerben mutatják be ezt a darabot? Azért, mert már keletkezése első pillana­tban a Gárdonyi Géza Szín háznak ígértem oda. A mi •idékl színházaink színvonala ma már oly jelentős, hogy mggal követelhetik íróinktól >z ilyenfajta támogatást Is. ^n teljes mértékben bízom a Gárdonyi Géza Színház mű­vészi erejében TARNAZSADÁNYBAN kultúrműsor keretében ad­ták át 128 DISZ fiatalnak az új tagkönyvet. A műsoron fellépett a DISZ tánccso-■ portja. A műsort Reggelig tartó tánc követte. — A HEVESI vasútállomás élüzem avatását február hó 25-én, szombaton 5 órakor tartják. Megszámlálhatatlan meny- nyiségű plakát hirdette — a gazdák örömére — a házak fa­lán, kilincset beragasztva és a két szárnyat összekapcsolva a kapukon, az úttesten, az ég­bolton, s néhány, a hideg el­len vastagon bugyolált hirde­tőoszlopon is, hogy „óriásmé­retű farsangi, jelmezverseny­nyel egybekapcsolt bált ren­deznek febr. 11-én este 8 órai kezdettel a Pity-palatyban. Jelmezek olcsó áron (szinte díjtalanul) jegyekkel együtt p pénztárnál igényelhetők. Mindenkit szeretettel vár Karnevál herceg.” írtak róla az újságok, az illetékes szer­vek, külön brosúrát adtak ki ebből az alkalomból, s eljut­tatták minden- emberfiához. Még a rádió is közölte, mert, úgy-e, ez nem akármilyen bál lesz. A nagy készülődésnek meg is lett az eredménye. A jel­mezkölcsönző egyfolytában túlórázott, a játéküzletekből a következő tíz évre készített konfettit is megvásárolták, selyempapírt és álarcot pedig napokkal előtte aranyért, a szó legszorosabb értelmében aranyért sem lehetett szerez­ni az egész környéken. A meg­hirdetett bál napján késő es­tig havazott, s jól lehetett látni, hogy minden lábnyom a pompásan kivilágított, felcico- mázott Pity-palatyba vezet. Rengetegen összegyűltek. Hogy ki mindenki, azt nem írom le, mert ebben a cikkben, külö­nösen ezen a helyen teljesen hírek ­— Onnepi műszakot tartot­tak 20-án, hétfőn a Mátravidé- kl Erőmű dolgozói az SZKP XX. kongresszusának tisztele­tére. Fogadalmukhoz híven ezen a napon kilowatt órán­ként 30 kalóriával csökkentet­ték a fajlagos gőzfelhasználást. — EGERBEN megalakul a Magyar Gyorsírók és Gép­írók Országos Szövetségének helyi csoportja. Az alakuló ülést március 1-én este fél 6 órakor tartják a Közgazda- sági Technikumban, addig is felhívják a figyelmét azoknak a gyors- és gépíróknak, akik a szövetség tagjai szeretnének lenni, jelentkezzenek a Köz- gazdasági Technikumban. — A munkásellátás és a köz- étkeztetés megjavítása céljából két és fél holdas konyhakertet létesítenek az idén a Mátravi- déki Erőmű dolgozói, 15 ezer forintos költséggel. — öt da­rab 12 méter hosszúságú, ösz- szesen 70 négyzetméter terüle­ten üveggel védett melegágyat készítettek, s nemsokára hoz­zákezdenek a zöldségfélék pa­lántáinak keltetéséhez. — FÜZESABONY és Vidéke földművesszövetkezetnél meg­alakult a DISZ csoport. A megalakulás után azonnal hozzáláttak a kultúrcsoport megszervezéséhez. Első be­mutatkozásuk február 6-án a füzesabonyi járási kultúrház- ban volt, ahol előadták Barla Mihály szerencséje című je­lenetet. A bevételt a földren­gés sújtotta dolgozóknak küld­ték el. — A Hámán Kató ifjúsági kulturális és sport seregszem­lére készül Boldog község fia­talsága öt színjátszó csoport egy női énekkar, egy tánccso­port, egy báb előadócsoport és két zenekar, egyéni számokkal pedig 55 fő készül a bemuta- t ikra és teszik majd közkincs- csé a község gazdag kulturális hagyományait. — AZ EGRI Közgazdasági Technikum DISZ szervezete a félévi bizonyítványkiosztás után az iskola dísztermében zenei klubdélutánt rendezett, ahol a kitűnő és jórendű DISZ- tagok részére ajándékműsort adtak. A zenés klubdélutánt Geibinger Sándor vezette be, majd a legszebb népdalok, táncdalok, operett és opera­részletek hangzottak el. (Ba­logh FVq ) — Elkészült a Selypi Cukor­gyár idei kollektív szerződése. A szerződésnek megfelelően ebben az évben közel 300.000 forintot fordítanak szociális, egészségügyi és munkavédel­mi célokra. — A NOVAJI úttörők feb­ruár 26-án mutatják be a Harmadik fiú című mesejáté­kot. Az úttörők második cso­portja március 4-én a Csuda­karikás című magyar népi mesejátékkal mutatkozik be. FILM: NAGY NÉPEK BARÁTSÁGA A Moszkvai Dokumentum Filmstúdió Indiába küldött forgatócsoportja Carmen főrendező és operatőr irányításá­val színes riportfilmet készítettek Bulganyin és Hruscsov elvtárs indiai látogatásáról. A riportfilm bemutatja a szov­jet vendégek útját, s ezzel egyetemben az ország tájait, kul­túráját, népét, s népének munkáját. A filmből megismer­kedünk az ■ indiai nép ősi kultúrájának csodálatosan szép emlékeivel, s most bontakozó alkotó erejének épülő bi­zonyítékaival: vízierőművekkel, gyárakkal, kutató félevek­kel. A film megmutatja, hogyan fut a szeretet és lelkese­dés áradatának megszámlálhatatlan milliói között végig az egész országon a szovjet vezetők gépkocsija, virággal bo­rítva, virágszőnyegen, (sőt Kasmír tartományban valódi szőnyegen is, mely világszerte híres.) A filmet február 25-től a Gyöngyösi. Szabadság Film­színház mutatja be. A MOZIK MŰSORA : Egri Vörös Csillag: február 22-én: Verdi (olasz) február 23—29-ig: Mary herceg­nő (szovjet) Délután 4 órakor: Egy millió fontos bankjegy. Egri Bródy Sándor: február 22-én: Vörös pipacs (csehszlovák) február 24-én: Egymillió fontos bankjegy (angol) Gyöngyösi Puskin: február 22-én: Kaland Marien- Stadtban (lengyel). február 24—29-ig: Fiam, a tanár úr (olasz) Gyöngyösi Szabadság: Ftbruár 23—24: Hintónjáró szere­lem (magyar). Ft ruár 25—27: Nagy népek ba­rátsága (szovjet). Február 28—29: Pique Dame (francia). Hatvan: február 22-én: En és a nagy­apám (magyar) február 23—27-ig: Milhlenbergi ördög (német) t-üzesabony: február 22—23: Ed Martin, a piricérfiú (német) február 25—27-ig: Taxi úr (fran­cia) SZÍNHÁZ: A Színház február 22-től 24-ig nem tart előadást Egerben. 24-én Pélyen táj előadásban játsza a Pacsirta című operettet. 25-én, szombaton mutatja be Földes Mi­hály: Két évi mátkaság — című színművét. Szakmai továbbképző tanfolyam indult Petőfibányán Második ötéves tervünkben új, nagy feladatok végrehaj­tása vár műszaki középkáde­reinkre. A tervek teljesítése sokban rajtuk is múlik, szak­mai képzettségük, hozzáérté­sük fejlesztése tehát elsőren­dű feladatuk. Ezért indítot­tunk üzemünknél az év elején szakmai középkáderképző tan­folyamot, melyen középkáde­reink teljes létszámmal vesz­nek részt és nagy igyekezet­tel tanulnak. A tanfolyam előadóinak a legjobb szaktudású mérhökö- ket kérjük fel, hogy az elő­adások színvonalát ez által is emeljük és eredményességét biztosítjuk. Viszont nem vesz- szük nagyon igénybe a tan­folyam hallgatóinak idejét, hogy legyen idő más munkák­ra, szórakozásra is. > Juhász Pál, személyzeti vezető I—p "• * F Vidám farsangi mulatságokon szórakoznak az egriek. leírhatatlan. A lényeg az, hogy a Pity-palaty vezetősége bőségesen gondoskodott étel­ről, italról, kifogástalan volt a zene, úgy, hogy a hangulat hamar tetőfokára hágott. Az történt, hogy Peti~ és Pál, akik rendkívül jó bará­tok voltak, miután a bálte­remben módúkban állt hely­színen meggyőződni a föld forgásáról, egymásnak levegő­változást javasolva, kicsit ki­mentek az utcára. Mentek? Csak szerettek volna menni, de alattuk minduntalan meg­billent a talaj, a kimászással is meg kellett elégedniük. Már említettem, hogy igen jó ba­rátok voltak, s ezért, talán akaratuk ellenére, most na­gyon kényelmetlen helyzetbe hozták e sorok íróját. Tudni­illik, meg kellene magyaráz­nom, — de ezt, megbocsássa­nak, máig sem tudom —, hogy is vesztek össze olyan csúfosan. De igazán rettenetes volt. Péter belemarkolt a má­sik hajába, s mind egy szálig kitépte, — még ezer szeren­cse, hogy parókája volt —, amaz meg lekent két nagy po­font, olyan magyar ember magyar kezéhez méltói, mire az első lerántotta duplatalpú cipőjét és teljes erővel meg­célozta barátja elterülő ábrá- zatját. Nagy csörömpöléssel szállt be a ház földszinti szél­ső ablaka. így, ez a rész éppen jó lesz arra, hogy az események leg- érdekfeszitőbb részénél tíz perc szünetet tartsunk, vala­mit a mozitól is kell tanülni. (Kár, hogy a történet nem hosszú, másként — ezt is természetesen a mozitól ta­nulva — két részletben ad­nánk.) A szünet alatt elmon­dom, hogy a házban lakók, ahogy mondani szokás, régen igazi álmukat aludták. A szomszédos Pity-palaty zenéje behallatszott ugyan, de nem zavarta őket. Mert ők dolgos emberek, ' akiknek a be­csülettel, lelkiismeretesen vég­zett munka után szükségük van a pihenésre. Hanem az ablakcsörgésre.... No, ezt már igazán nem le­het túlaludni. Különben is Karikás Anti nem az az em­ber, akit ne háborítana fel egy ilyen arcátlan merénylet. Alunni se hagyják? Felugrott. Majdnem kere­testől kirántotta a huzatos ab­lakot, s még éppen látta, hogy két részeg alak egymás segít­ségével keresve saját egyen­súlyát, most támolyog be a Pity-palaty ajtaján, ölelkez­ve. A mindenségieket — szi­szegte fogai közt — nem szök­tök meg. Félálomban, úgy, ahogy volt, a csíkos pizsamá­ban, szalmapapucsban, kóco­sán, kiugrott az utcára, és o „betörők” után rohant. Akkor nézett jó nagyot, mi­kor a táncteremben találta magát. — Hol vagytok, kutyák? — nézett körül. Minden szem rátapadt. — Micsoda remek ötlet — kiáltotta valaki Déryné mö­gül. — Istenemre, ez a jelmez rém eredeti. — Jobb a Ludas Matyinél, meg a Piroskánál is — hangzott innen i$, onnan is. Vgyannyira, hogy Karne­vál herceg is felfigyelt. — Csakugyan nagyszerű gondolat — nevette el magát és elébe sietett a jelmezver­senyre későn érkező, eredeti jelmezes Antinak. Karonkap- ta és minden ellenkezésére, magával vitte’ átvenni az első díjat, a dobostortát. Érdemes törekedni még a jelmezválasztásokban is az eredetire. D, M.

Next

/
Oldalképek
Tartalom