Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-07 / 2. szám

I960. jaanár 9. >b*t NÊPUJSÂG 3 Az új esztendő új tervei a rózsái IX-es aknánál AZ ELMÜLT év befejeztével sok sikert, győzelmes sléncsa- tákat és szép eredményeket könyvelhettek el maguknak a rózsaszentmártoni IX-es akna műszaki és fizikai dolgozói. Egész évben keményen fog­ták a csákány nyelét és helyt­állásuk beszédes bizonyíté­ka, hogy még december hónap közepén teljesítették éves ter­vüket, s az új ét kezdetéig még 13 ezer tonna szenet ad­tak terven jelül a Mátravidéki Erőműnek. December utolsó napjaiban zajlott le az 1956-os tervis­mertető értekezlet, ahol min­den bányász tudomást szer­zett arról, hogy az új eszten­dőben milyen tervfeladatokat kell majd megoldania. Az I. negyedévben napi 115, majd később 105 vagon szenet kell kibányászniuk a frontok fej­tési sebességének növelésével. Az elővájási tervek teljesíté­séhez közel 8000 méter vága­tot kell kihajtaniuk. Az I. negyedévben például 15,8 má­zsára kell emelni a fejtési dolgozók fejteljesítményét, az elővájásoknak pedig naponta 1,92 m-t kell haladniuk. Ter­mészetes, mindezeken kívül a robbanóanyag és fatakaré­kosság, valamint a minőség állandó javítása is további feladatuk. A tervteljesítés mennyisé­gileg nem haladja meg ugyan a tavalyit, de ez nem jelent könnyebbséget. Ellenkezőleg. A rózsái bányászó* munkáját megnehezíti az a körülmény, hogy az idén jóval nehezebb viszonyok és mostohább kö­rülmények között levő alsó­telepről kell a szenet napvi­lágra küldeni. Nagy feladatok megoldásá­hoz, nehéz csatához kellett te­hát hozzákezdeniük az üzem vezetőinek és legjobb dolgo­zóinak az új tervév kezdetén. Igaz, hogy nincs olyan aka­dály, vagy nehézség, melyet a rózsái bányászok vasakarata, kötelességérzete és munkasze­retete ne tudna áthidalni. A tervfeladatok sikeres teljesíté­séért szállt síkra a műszaki vezetőség, nagyszerű igazga­tójával, Juhász Andrással és Máté főmérnökkel az élén. Fá­radozásaikban támogatta őket az üzem fizikai dolgozóinak lelkes tábora, s politikai har­ci vezérkara, a pártszervezet. Vegyük talán sorjába, és először is Máté főmérnök ter­vei szerint nézzük meg, hogy biztosítják-e a termelés sikerét a , műszakiak? Elsősorban a termelés legalapvetőbb felté­teléről, a munkahelyekről gon­doskodnak. Ebben nem is lesz hiány. Az üzem a múlt évben is 110 százalékra teljesítette elővájási tervét, és ezután is állandóan üzemben lesz négy frontfejtés, de az állandó tar­talékfrontról sem feledkeznek meg. Tovább folyik ' az alsó­telep feltárása a szakmai terv előírásainak megfelelően. Még ebben a hónapban a termelés szolgálatába áll az alsótelepi 2-es számú frontfejtés, ahol a jó előkészítés, s á műszaki feltételek biztosítása pótolja majd a kisebb szénvastagsá­got, s a meddősebb széntele­pet. A Hordós-féle elővájási brigád szép egyenes, gumisza­lagos szállítási vágathajtásá­val készíti most elő a 4-es számú tartalékfrontot. Igyeke­zetük bizonyítéka, hogy ha­vonként 90 méter az előreha­ladási sebességük. A 3-as és a -es frontok feltárásának is több mint a fele elkészült már. EBBEN az évben négy fel­rakó gép üzemeltetésével se­gíti majd az üzem vezetősége a bányászok nehéz munkáját A kiselejtezett két kaparóbe­rendezés helyett, újakat kap­nak a közeljövőben. így az üzem gép-parkja elég lesz az egész évi termeléshez, mert fokozott gondot fordítanak azok jó kihasználására. Nagy­részt már még is szűnt a gé­pek üres járata, aminek töb­bek között 30 százalékos ener­giatakarékosság is lett az ered­ménye. A műszaki vezetőség to­vábbra is szorgalmazza a cik­lus grafikon szerinti termelés betartását. Jelenleg a 14-es és 15-ös frontok dolgozói: Sipos Gusztáv. Kajó Antal, Szabó Bálint, Gubis István vezetésé­vel sikeresen alkalmazzák ezt a módszert. A jövőben szintén kettő, de ha a lehetőség úgy engedi, akkor három front fog majd dolgozni ciklusgrafikon szerint. Számtalan egyéb, hasznos javaslat, terv és elgondolás él még a műszaki vezetők agyában. Az alsótelepi eresz- ke-szállítás megkönnyítésére például meghosszabbítják majd a lejtaknát. Figyelemre­méltó. de még kezdeti elkép­zeléseik vannak újfajta bizto­sítási mód bevezetésére is. Réselőgép elkészítését terve­zik, s itt is helyet kap majd a farabló vitla, a helyi viszo­nyokhoz módosítva a lemezes rakodás, -s a minőség javítá­sára is vannak hasznos elkép­zelések. Hogyan segítik munkájukat és a tervteljesítést a dolgozók javaslatai? Az itteni példa is azt igazolja, hogy a többter­melésnek a teljesítmények nö­velésének kiapadhatatlan for­rásai élnek a dolgozók agyá­ban' Lássunk hát egy-két ilyen példát. Vashegyi István vitlaemes- ter javaslatára jelenleg kettő, de nemsokára már 5, házilag átalakított nagyobb hatótávol­ságú vitla dolgozik majd. Vas­hegyi István az elővájásoknál használatos 600 kilós vonóere­jű, 200 méter hatótávolsáaú vitlákat kéthatásúakká alakí­tott át, s ezek most már négy. sőt ötszáz méterről is képe­sek vontatni terhüket. VENCZEL KAROLY .ak­nász a csilleszállítások biz­tonságát teremtette meg az általa elgondolt jelzőlámpák felszerelésével. László Tamás vájár a fa- ácsolatot szállító kocsikat lát­ta el vasból készült ütköző keresztpánttal, s így sok szál­lítási zavarnak vette elejét az anyag- és munkaidő meg­takarítás közepette. Mindezek nem puszta el­képzelések. hanem megvaló­sult és megvalósuló tények. Jelentős segítség mindegyik, mely a rózsái bányászok ötle­tességének élő bizonyítéka. Fekete Ferenc elvtárs, az üzem fáradhatatlanul dolgozó lelkes párttitkára is elmondja az új évi terveit. A nevelő munkát, az embe­rekkel való foglalkozást, főleg az új dolgozók nevelését állí­tom munkám középpontjába. Üzemünket érzékenyen érin­tette, hogy nemrég legjobb dolgozóinkból ötvenet adtunk át a szűcsi bányaüzemnek. Az újakból kell tehát utánpótlást nevelnünk, úgy, hogy azok szakmailag tökéletes, s ezzel egyidőben politikailag is új emberek legyenek. Fel kell hát elevenítenünk a Nevelj új bányászt-mozgalmat, s a 15-ös front legjobbjai Bakó Pál, Sári Ferenc és a többiek pél­dáján szeretettel, türelemmel és megértéssel kell egy új bá­nyászhadsereget kifaragnunk a fiatalokból. Másik fontos feladat, amit a pártszervezet különösképpen kíván támogatni, az újítások segítése, örvendetes, hogy egy­re több dolgozó él hasznos ja­vaslattal. Bátran el is mondja ötletét és segítséget kér azok kivitelezéséhez. Feltétlen tá­mogatni kell ezt az egészsé­ges fejlődést, mert csak így lesz a pártszervezet a születő új legfőbb támogatója. AHÁNY EMBER tehát, any- nyi terv, ötlet, javaslat, ha ki­csi is, annyi munka, mely a sok kicsi sokra megy elve alapján a rózsái IX-es akna termelési sikereit előbbre vi­szi. Így indult az új évnek az aknaüzem több mint 900 em­bere. S ha mindenki elgondo­lását most nem is sikerült pa­pírra vetni, attól azok csak él­nek tovább s naponként, órán­ként öltenek testet a több szénben és minden olyan do­logban, melyet második öt­éves tervünk sikeréért a párt munkásosztályunk legjobbjai- tól kér. Az is természetes, hogy a tervek megvalósítása nem lesz mentes minden aka­dálytól és zökkenőtől. Napon­ként és óránként állandó ne­hézségekkel. újabb feladatok­kal kell nehéz csatát vívniok a IX-es akna bányászainak, dt ismerve őket, hisszük, hogy helyt is tudnak állni. Milyen lesz ez a helytállás, hogyan tudják' leküzdeni ne­hézségeiket, hogyan vívják meg sikerrel harcukat és ho­gyan valósulnak meg ezek a szép tervek? Erről majd az év folyamán még többször visszatérve számolunk majd be megyénk dolgozóinak. Császár István Uj vagonbuktatót kapott az ötéves terv során a Selypi Ce­mentgyár. Az új vagonbuktató nemcsak meggyorsítja, hanem meg is könnyíti a munkát. I olvasóink Írják | Eger szégyenfoltja Egernek jó híre van tiszta utcáiról, de azért éri néha kellemetlen meglepetés az em­bereket. A MÁVAUT épület­től a MÁV állomásig olyan nagy a sár, hogy az arra járó lábbelijén ottmarad a MÁV-1 AÜT és a Borforgalmi V. „hi­vatalos pecsétje“. Jó lenne, ha az illetékesek tennének valamit annak érde­kében, hogy az Eger városára maradt szégyenfoltot eltüntes­sék. (Palics József, Egér.) Érdemes jól dolgozni Hetvenkét éves vagyok és évek óta az Eger és Vidéke Földmuvesszövetkezet dolgo­zója. A rámbízott munkákat igyekeztem mindig a lehető legjobban elvégezni és • köte­lességemnek tartottam, hogy a társadalmi munkából is kive­gyem részem. Beteg eddig még — mondhatom — soha nem voltam. De hát most már ge­nerálj avításra szorúltam én is. Nyolc hetet töltöttem kórház­ban, jelenleg is betegszabad­ságon vagyok és szeretném megköszönni a kórházi gon­dos kezelést, a szövetkezettől juttatott szociális segélyt, a kitüntető dicsérő oklevelet és mindazt a sok gondoskodást, amelyben betegségem óta ré­szem van. Érdemes volt jól dolgoznom. Máray István, Eger „Terveim az új ötéves tervben“ pályázat Szilveszter Reesken MEGSZERETTETNI A FALÉT — NEVELŐI HIVATÁS Kicsiny falucska, ahol hi­vatásom megkezdtem a Horthy korszak idején. Amolyan Mó­ricz Zsigmond regényéből ki­lépett magyar parasztok lak­ják, akik évszázadokon át küzdve a természet mostoha viszonyaival, élik le életüket. Gyermekeink, felnőtteink egy­aránt kiveszik részüket ebből az emberfeletti küzdelemből. Ott látod őket a mezőkön a kenyérért vívott harcban, s a gáton, ha a Szamos—Kraszna— Tisza—Túr vizei megáradva, elöntéssel fenyegetik faluju­kat. Reménytelen életük egén 1944-ben ragyogott fel a bol­dogabb élet hajnalcsillaga, lüiunoz jutottak a íóidreénes nincstelenek s már a tsz moz­galom kezdeti időszakában felfedezték, helyeselték a párt szavanak igazságát: a nagy­üzemi gazdálkodásé a jövő. Két csoport alakúit, amelynek tagjai ma már nemcsak az egyeni jóiét emelkedése terén bizonyítják az új út magasabb rendűségét, hanem a közös vagyon gyarapítása is egyre inkább elgondolkodtatja a még kívül levő egyénieket, s vonz­za őket társaik követésére. Miért írok én minderről itt, 200 kilométer távolságban er- - ről a faluról? A párt szava engem új munkaterületre szó­lított, a falutól, nemcsak mint volt állomáshelyemtől, de ál­talában a „falutól“ elszakad­tam. Városon dolgozom, s lát­szólag semmi kapcsolatom sincs faluval. Ha azonban kö­zelebbről megnézzük a dol­got, más lesz a helyzet Igaz. hogy városban élek, azonban azok a főiskolai hallgatók, akik útmutatásaim alapján készülnek fel hivatásukra, majdan falura kerülnek. Fa­lusi gyermekek életét teszik tartalmasabbá, falusi felnőt­tek számára mutatnak utat az emberibb elet felé. őszintén bevallom, erre a tényre az el­múlt évek során nem sokat gondoltam. Teljesítettem azo­kat a feladatokat, amik köz­vetlen munkámból eredtek, azon túl azonban nem sokat tettem. Pedig a volt falum iránti szeretetemet is csak ak­kor mutathatom meg igazán, ha itt megteszek mindent, hogy utódaim, a falura készü­lő fiatal nevelők felkészülve menjenek munkahelyükre. Különösen, mint biológusnak nagyok a feladataim, hiszen e tantárgy tanítása során adó­dik legtöbb alkalom a nagy­üzemi termelés titkaiba beve­zetni a jövő munkatársait, s megmutatni ennek előnyeit Tehát a jövő időszakban a fő­iskolások előkészítésének ilyen irányú kibővítésével szeret­nék hozzájárulni ahhoz, hogy a falu élete megváltozzék, hogy volt falusi feleim életét emberibbé tegyem. Előkészí­teni a jövő falusi pedagógu­sait arra, hogy szakmai mun­kájuk mellett milyen úton tudnak részt venni a szocia­lista mezőgazdaság megvaló­sításában. Halassy László Nagyszerűen sikerült Recs- ken a szilveszteri bál. A recs­ki dolgozó parasztok tíz év óta most rendezték első szil­veszteri báljukat, meghívták a tsz tagjait és a helyi vállala­tok dolgozóit. Bátran mond­hatjuk, hogy igazi munkás­Hazádnak rendületlenül. Az antológia széles válogatás köl­tészetünkből, Bornemissza Pé­tertől Simon Istvánig Időren­di sorrendben mutatja meg költészetünk több évszázadát, s benne nemcsak legnagyobb költőink verseit, hanem az ezekben tükröződő magyar történelmet. Bornemissza, Ba­lassi, Zrínyi, Batsányi, Csoko­nai, Kölcsey, Vörösmarty, Pe­tőfi, Arany, Ady, Juhász Gyu­la, József Attila forradalmi versei után jelenünk költői­nek szavai világítják meg a Hazádnak rendületlenül-ben paraszt találkozó zajlott le. Ennek a szolidaritásnak a je­gyében váltak szét reggel hat­kor a bál résztvevői és kíván­tak boldog újévet egymásnak. Rátkai Sándor, vb. elnök, Recsk! az ifjúság előtt történelmünk­nek egy-egy szakaszát. Ráth-Végh István: Magyar kuriózumok. A könyv lapjain a régi magyar katonaéletből, az irodalomból, a .történelem­ből vett érdekességek válta­koznak a babonás középkori hiedelmekben gyökerező fur­csaságokkal és egyéb érdekes­ségekkel (az emlékezőtehetség csodái stb.). A tárgy valóban ritka érdekessége ebben a könyvében is párosul az ír<5 szellemesen tréfás, leleplezően ironikus elbeszélő modorával Tolijegyzetek Egy újsághír margójára A MINDENNAPOS TERV J^övid újsághír — összesen vagy tíz sor — közli, hogy hitlerista pilótákat ké­peznek ki Angliában, s átképzésük 150 ezer fontnyi költségét az angol adófizetők viselik. Talán mire ez a néhány sor napvilágot lát, a négy hitlerista repülő már felült Doverban a vonatra, vagy éppen most száll ki London központi állomásán, — és ismerős arccal néz körül a hatalmas világvárosban. Ismerősen és mégis kicsit ismeretlenül, mert innen alulról azért csak más ez a metro­polis, mint felülről, mikor a bombák­tól súlyos repülőkből nézegették a meg­felelő célpontot. S aztán elindulnak vé­gig azokon az utcákon, amelyeket tíz egyné­hány éve oly szakértelemmel döntöttek rom­ba, azok között az* emberek között, akik fize­tik a gyilkolás új tudományának elsajátítá­sát, s akik már egyszer fizettek saját és hoz- átartozóik vérével; s aztán hallgatják bölcs iktatóikat, akik a léglökéses gépek titkait smertetik ezekkel a veteránokkal. Négy hó­napig tart ez a gyümölcsöző tanfolyam, s utá­na a hallgatók visszatérnek Nyugat-Németor- szágba, hogy tovább adják „értékes“ tapasz­talataikat. Egyetlen kérdés jutott az eszembe az új­sághír margójára: vajon a négy hónap alatt hányszor gondoltak ezek a hitleri veteránok arra, hogy ismét felülről, a levegőből ismer­kedjenek meg például Londonnal, éppen a tanultak gyakorlati megvalósítása közben? TUfegszoktuk már a vádakat, amelyekei nap mint nap oly szegényes ötletekre támaszkodva zúdítanak ránk is. az úgyneve­zett „művelt“ Nyugat — az előbbi je'zővei aligha tisztelhető — képviselői. Megszoktuk nem is várunk mást és tudjuk: ők is tudják hazugak a vádak, s mi több, teljesen céltala­nok. A vörös pokcil és a vasfüggöny a klasszikus kincsek megsemmisítése, s egyéb badarságok, még mint gyermekmesék is túl naivak és átlátszóak. Ezzel kapcsolatban egy pillanatra azon­ban mégis el kell időzni egy száraz felsorolást tartalmazó tervnél. Nem azért, mert valami világraszóló tételeket tartalmaz, hançm ellen­kezőleg, mert mindennapos és természetes terv ez s módfelett csodálkoznánk azon, ha ez nem így lenne. Az Uj Magyar Könyvkiadó terveiről van szó. Felsorolok csak odavetőCeg néhány nevet a mai és klasszikus világiroda­lomból, amelyek ott szerepelnek ebben a tervben. íme: Capek, Thomas Mann, Nazim Hikmet, Sinclair Lewis, Maupassant, Willon, Corneiille, Dreiser, Feuchtwenger ... S ezeket a könyveket Európa egyik kis államában, az alig tízmilliós népi demokrati­kus Magyarországon adják ki, amikor Ame­rikában Shakespeare modernizálásán, u;. ko- micssorozatok kidolgozásán, nagy zenei kiasz- szikus művek percekre való „meghúzásán“, s az indexlista kibővítésén fáradoznak. Csikós nemzet voltunk — legaüább is uraink jóvoltából így ismertek — olvaso nem­zet lettünk. S ezt büszkén írjuk be az első ötéves terv adatai közé. Ott a helye, (gy—6) Nyílt levél Dombrády Alajos elvtársnak az- ifjúsági nevelőotthon vezetőjének Nap, nap után tanúi vagyunk annak a nagyszerű munkállak, amellyel az elvtársak a gondjaikra bízott gyerekeket nevelik. Láttuk a fiúkat a határban, ismer­jük az utcáról, a kultúrteremből, de láttuk ünnepségein­ken is, amikor fegyelmezett, katonás magatartásukkal » jó példát szolgáltattak arra, hogy mennyit jelent a kö- \ zösségi élet, a jó összefogó erő. Örömmel tapasztaljuk, hogy növendékeik tisztelik az idősebbeket, ismerőseiket. Együtt érzünk a nevelő elvtársakkal. Ha növendé­keikkel találkozunk, megdobban szívünk, s úgy érezzük, az anyai szerétéiből kötelességünk juttatni azoknak is, akiktől a sors elzárta az anyai szív éltető melegét. Ügy érezzük, hogy ezekért a derék fiúkért nemcsak álla­munknak, hanem nekünk is áldoznunk kell valamit. Mi is felelősek vagyunk értük. Felajánljuk, hogy a téli hó­napokban kéthetenkint anya-estet tartunk az otthonban, ahol foglalkozunk a gyermekekkel. Kérjük, szíveskedjék velünk a kapcsolatot fenntartani és tervünket munka- programmjába beilleszteni. Andréka Jánosné, a lőrinci MNDSZ elnöke

Next

/
Oldalképek
Tartalom