Népújság, 1956. január (1-8. szám)
1956-01-28 / 8. szám
i9fifr. január !S& «sonstmi NÊPUJSÂO 3 Egeresein bányaüzem válasza a Bélapátfalvi Cementgyár felhívására Mi, Egercsehi bánya dolgozói, tudjuk azt, hogy az üzemek tervteljesítésének elengedhetetlen feltétele a biztos üzemeltetés, melynek alapja a szén. Ebből kiindulva mi vállaljuk, hogy az 1956-os évben december hó 25-ig termelési tervünket 100 százalékra teljesítjük. Április 4-re. hazánk fel- szabadulásának 11. évfordulójára, 265 tonna szenet adunk terven felül, amellyel hozzá kívánunk járulni az üzemek szénnel való ellátásához. A szén "termelési költségét mintegy 0.5 százalékkal kívánjuk csökkenteni. Az első negyedévben 79 köbméter bányafát takarítunk meg. Vállaljuk, hogy az első negyedévben 58,5 folyóméter fővágatot hajtunk ki terven felül Dobos Béla igazgató A terv túlteljesítését, a termelékenység emelésén, a mun-, ka helyes megszervezésén keresztül kívánjuk biztosítani. El akarjuk érni. hogy az első negyedévben a termelékenység 0.2 százalékkal emelkedjen. A terv valamennyi mutatójának teljesítése, illetve túlteljesítése mellett fokozottabb gondot fordítunk a dolgozók munkakörülményeinek megjavítására, a munkavédelmi és a balesetelhárítási szabályok betartására. Az üzemvezetőség gondoskodik arról, hogy a megfelelő műszaki feltételek az üzemben biztosítva legyenek. Ezért elsősorban fokozottabb gondot A bánya dolgozói nevében? Szecskó Kálmán párttitkár Biró N. István II. Garamszögi József sztahanovista brigádvezetők fordítunk a műszaki intézkedési terv végrehajtására. A szakszervezet biztosítja azt. hogy a brigádok között a megfelelő verseny kialakuljon, amely alapja a vállalások teljesítésének. A szakszervezet biztosítja, hogy üzemünk dolgozói április 4-re valameny- nyien vállalást tegyenek, s a vállalásukat teljesítsék is. A munkaversenyen belül el akarjuk érni, hogy a jelenleg 100 százalékon alul teljesítő dolgo; zók április 4-re túlteljesítsék tervüket; Mi, egercsehi bányászok, nemcsak csatlakozunk a Bélapátfalvi Cementgyár felhívásához, hanem felhívjuk az egri járás valamennyi üzemének dolgozóját, csatlakozzon e nemes versengéshez, a tervek teljesítése érdekében. Utassy Mátyás, ÜB elnök Tolijegyzetek ,Terveim az új ötéves tervben“ pályázat A TBC elleni küzdelem Heves megyei terve A tuberkulózis a legrégebben ismert népbetegségek közé tartozik. Nyomait már az egyiptomi múmiákon bizonyossággal meg lehetett állapítani. Elterjedésére vonatkozó adatokat a 18. század írásaiból ismerjük. A tuberkulózis elleni küzdelem évszázados múltjában találunk törvényeket, melyek óvták az egészségeseket a gömőkóros fertőzéstől, a betegek holmiját fertőtlenítették, halála után füstölték, a halottat elégették. Ebben az időben a kórokozót még nem ismerték. Közel 75 éve, hogy Koch Róbert felfedezte a tuberkulózis kórokozóját, a róla elnevezett Koch-bacilust, de ez a felismerés sem hozta meg a várt eredményt, azt, hogy a tuberkulózis gyógyítható legyen. Csak hazánkban az utolsó fél évszázadban közel egy millió ember halt meg tüdőbajban. Világszerte magyar betegségnek nevezték. Valóságban az elnyomott sorban élő, rossz lakás és táplálkozási viszonyok között élő dolgozó nép között szedte legtöbb áldozatát. A szanatóriumok csak a gazdagok számára épültek, csak eb étve kerültek oda „munkásbiztosítottak“. A TBC elleni küzdelem terén is döntő fordulatot hozott a fel- szabadulás. A TBC gyógyintézetek a dolgozó nép, a munkás osztály gyógyhelyei .lettek, 12 ezer ágy áll rendelkezésre, melyek a főúri kastélyok átépítéséből létesültek. Az elmúlt 10 év eredménye, hogy a TBC elleni gyógyszerek megfelelő mennyiségű, hatásos új fajtája áll a betegek rendelkezésére. Ezeknek köszönhető, hogy az eddigi 140 ember helyett csak 38 ember hal meg 100.000 lakos közül. Heves megyéi-e vonatkoztatva: 10 év előtt évente 300, most pedig, az 1955. évben csak 97 egyén halt meg tbc- ben. Sajnos, a halálozás csökkenésével nem áll arányban a betegek számának kevesbedése. Azok a betegek, kiket már súlyos elváltozással talált az új gyógyeljárásbk felfedezése, — nem gyógyultak meg teljesen, csak életben maradtak, részben munkaképesek lettek, de itt élnek közöttünk, s jórészük fertőző beteg. Ezen fertőző betegségek problémája, — mint fertőző forrás — képezi az új ötéves tervünk TBC elleni küzdelmének legfőbb munkáját. Cél a betegek környezetét, családját, munkatársait, s főleg a velük együtt élő gyermekeket megvédeni a fertőzéstől. Hogyan érhetjük ezt el? Elsősorban felvilágosító munkával. A betegek és környezetük kioktatásával: hogyan éljenek, hogy ne fertőzzenek és ne fertőződjenek. A fertőző beteg környezetének állandó szűrő vizsgálatával, s a csecsemők TBC elleni védőoltásával, a B.C.G.-zéssel. A felvilágosító munka nemcsak orvosi feladat, hanem tömegszervezetek, elsősorban a Vöröskeresztnek és az MNDSZ- nek a Tüdőgondozóval való szoros kapcsolattal valósítható meg. Tervem első pontja tehát felvenni a kapcsolatot a Vörös- kereszttel, az MNDSZ-szel és a DISZ-szel. Mint már fentebb említettem, a késői, elhanyagolt, súlyos betegségeket az új gyógyeljárásök nem gyógyítják meg. Ezért fontos a betegség korai felismerése. Ezt a minél nagyobb számban végzett szűrő vizsgálatok végzésével érjük el. Tervem második pontja: a szűrővizsgálatok kiterjesztése a mezőgazdasági dolgozókra, mely réteg e téren a legelhanyagoltabb. Már az első évben a megye összes tsz-eit mellkas Rtg. szűrésben fogjuk részesíteni. Harmadik, s talán a legfontosabb feladat a BCG oltások maradéktalan elvégzése az ösz- szes újszülöttön már az első évben. A következő években pedig az iskolás gyermekek, s a TBC-vel még nem fertőzött 20 éven aluli lakosságnál. Ezen tervek megvalósítása csakis úgy sikerülhet, ha úgy a párt, mint a tanács segédkezet nyújt a terv kivitelében. A Vöröskereszttel már megteremtettem a szoros kapcsolatot: aktívái már járják a falukat, az MNDSZ-szel is felveszem az együttműködés fonalát. Az ernyőkép szolgálat RTG. autója megkezdte munkáját a megye területén. A felvilágosító munka is megindult. Az országosan megrendezendő TBC- elleni küzdelem hetének Heves megyei szervezése is hatalmas iramban, nagy lelkesedéssel megkezdődött. Ez a hét lesz hívatva arra, hogy tudatosítsa: a tuberkulózis fertőző betegség megelőzhető, gyógyítható! Ez a hét lesz tulajdonképpen tervteljesítésünk első bizonyítéka. Itt tudjuk megmutatni, hogy milyen a kapcsolat a tömegszervezetek és a megyei TBC gondozó között. Itt mutatkoznak az első eredmények. Minden terv csak annyit ér, amennyi belőle megvalósul. Én remélem, hogy a tervem minden pontja megvalósítható és minden évben ezen a helyen be fogok számolni az eredményekről és ha lesz olyan, a lemaradásokról. Egészségügyi kormányzatunk mindent megtesz erejéhez mérten, hogy növelje a TBC gyógyintézetek számát, felkészültségét, szakorvosaink továbbképzését, a gyógyító munka minél tökéletesebbé tételére Nekünk gondozó orvosoknak kötelességünk, hogy a felvilágosító, megelőző munka területén a társadalom összességét mozgósítsuk. Ha tervem megvalósul, az új ötéves terv végére nem lesz BCG-zetlen újszülött, minden beteg akkor kerül szakorvosi kezelés alá, mikor még tuberkulózisa biztosan, véglegesen gyógyítható. Dr. Patakfalvy István. Közérdek és egyéni érdek Ji var* szeíüzesabonyi állomáson ődötagtem, va a csatlakozást, a miskolci mélyt és unalmamban a falra szögezett nagy menetrentábiákat tanulmányoztam. Megvallom, türelmetlen voltam és percenként az órámra pisiantottam. Talán még az is átfutott agyamon: „igazán indulhatna már ez a vonat“ —, jóllehet még nem jött el a vonat indulásának ideje. Ekkor akadt meg a szemem egy tábla alján a következő szövegen: A vonatok: az utazóközönség többségének megíelelő Időben közlekednek. Ne kívánja tehát egyéni érdekből a „Menetrendkönyv“ érvényességének tartama alatt a menetrendek megváltoztatását. Hát ez egyenest nekem szól. Magamba szálltam és lelki szemeim előtt megjelentek azok az utasok, akik lemaradnának, sóhajtozva és könnyezve merednének a távolodó vonat után, ha az mondjuk már 16.15 órakor elindulna az én gyarló egyéni óhajom szerint. Egyéni érdekem és a közérdek ellentétbe került tehát. Ilyenkor csak egy okos dolgot tehet az ember: alárendeli egyéni érdekét a közérdeknek. így tettem én is. Az a közérdek, hogy ne kívánjam a menetrend megváltoztatását? Hát én nem kívánom. És nem kívántam. Tűnődés .közben szaladt az idő és azon vettem észre magam, hogy a nagymutató a feleshez közeledik. Lám, kár is volt türelmetlenkedni, öt perc múlva indulás. A személy bizonyára már bent is van az állomáson és pöfögve várja azt a pillanatot, amikor az érvényes „Menetrendkönyv“ szerint, az utasok többségének megfelelő időben továbbroboghat. A jó útra tért emberek határozott lépteivel kifelé indultam a pályára. De ekkor megszólalt a hangszóró és harsányan közölte: „A Miskolc felől érkező személyvonat 25 percet késik“. Egy világ omlott össze bennem. Kivált amikor a 25 percből 35 lett • és az is megduplázódott Hatvanig. Élőiről kezdhettem a mérlegelést. Töprengéseim eredményeit ezennel átnyújtpm a MÁV-nak: Nem kívánom a „Mehetrentl- könyv“ érvényességének tartama alatt a menrenüek megváltoztatását, de akár kívánhatnám Is, mert, úgy sem lenne foganatja. Viszont az utazóközönség többségének kívánsága szerint, valamint (a világért sem akarom letagadni) egyéni érdekből kérem a MAV-ot, hogy maga is tekintsen el az érvényben levő ,.Menetrendkönyv ‘ megváltoztatásától. Ebben viszont közérdek és egyéni érdek megegyezik. g: a. .1 gulyás felesége >J egyzetkönyvemben lapozgatva nézem a különböző :feljegyzéseket, gondolatban el-el látogatok egyik-másik helyre, vajon mi történt azóta, hogy ott járam? Az egyik lapon egyetlen név van felírva, Eszenyi Gyuláné. Kérecsend. Alacsony asszonyka, homlokára ráncokat vésett a nehéz élet, hajában lassan több lesz a fehér, mint a barna. Nem fiatal — hangja mégis olyan fiatalosan csengett, sok erőt árult el. Egy értekezleten találkoztam vele, ahol a szarvasmarhatenyésztés gondjait tárgyaltuk. Mikor szót kapott; megigazította kendőjét, aztán nagyon bátran kezdett beszélni. Szeretetel tapsoltunk neki, én azt hiszem, mindenkit megfogott beszédével. Éreztük, csakugyan részese annak a sok eredménynek, amit elértek. Ebédszünetben úgy intéztem, hogy mellé kerüljek. Faggatni kezdtem az életéről, s ő szívesen mesélt arról, hogy egész életében szegény volt,-a falu egyik leglenézettebb embere, a gulyás volt. És most... — mindenki tudja, az ő érdeme is, hogy teljesítették a tervet, tanácsait szívesen megfogadják. Én nem tudom, más hogy van vele, de engem még ma, tíz év után is megrendít, amikor látom, hallom, hogyan lesz a régi lenézett, kisemmizett, hajlotthátú cselédekből egyenes, bátor, az egész község megbecsülését élvező ember. Megrendít és számvetésre ösztökél: .Mit tettél ezért az országért, ahol Ember lett. minden ember?“ Deák VI JTA Dolgozzon-e as anya, a feleség? Nagyobb megbecsülés a dolgozó nőknek — Van még, tagtársak? . No, Tóth Jóska., szót akar9 — Hát ha lehet... — Tessék!' — Kedves tagtársak, tisztelt közgyűlés. Én, Tóth József, aki egy hónapja vagyok már a szövetkezet tagja, néhány nehezményemet szeretném elmondani a tagság és a vezetőség felé... Szóval tudják a tagtársak, hogy sosem voltam én olyan ember, aki akkor nevetett, amikor a munkát temették. Igaz. hogy csak három köblös földet hoztam magammal, az is igaz, hogy nem egykönnyen hajlottam a .szövetkezésre... de hát, idő I kell, amíg kiforr a jó bor ; — Bejöttem ide maguk kö|zé, pedig nem is nagyon hív- |tak, dehát jó munkát láttam \én itt, emberséget, földszerete- I tét. meg miegymást. Tudják ! azt is a tagtársak, hogy milyen .bajom volt az asszonnyal. Ismerik örzsét... nagyon jó asszony, csak a szája ne vol- ma... hát igen, na, mit tagad- j jam, én mindég tartottam a I nyelves asszonyoktól... De 'megbékélt ő is, nem szekál jmár, hogy tán elment az eszem, sőt a nagy munkában még segítségnek is eljönne. Nem is Őrzsével van itt baj... jmár megbocsássatok, hogy egy kicsit hosszabbra kerítem a < szót... de kell a megértéshez, !meg, hogy jól vázoljam lelki ' állapotom Véleményem szerint, ha megteheti, dolgozzon, mert abból a társadalomnak is és a családnak is haszna van. Látni kell azt, hogy a szocializmus építéséhez a nők munkájára is szükség van. Sok munkánál nélkülözhetetlen a női munkaerő, a nők körültekintő, gondoskodó egyénisége. Mi, nők, a sokezer éves elnyomás után büszkék lehetünk arra, hogy társadalmunknak* egyenjogú és egyenlő értékű tagjai lettünk. Én a múlt rendszerben is dolgoztam, és nagyon sok asszony dolgozott, akkor sokkal nehezebb körülmények között és hosz- szabb munkaidővel. Én magam 12 órát dolgoztam naponta, — jóval kevesebbért, mint a férfiak. A dolgozó anyával akkor senki nem törődött, semilyen törvény nem védte, nem egyszer el kellett tűrnie a munkaadó megalázását is. Most egész vetem — Szóval, mondom, nem örzsével van a baj, hanem velem. Egy hónap után nem tudom hogy szövetkezeti tag va- gyok-e, vagy sem ... Már ezt ne mondja Gerzsó sógor, tudom én, hogy aláírtam, amit aláírtam ... De nem a nyilatkozaton múlik az én tagságom, hanem ezen ni.. . ezen a, két kezemen. amely többet tétlenkedik most, mint máskor évek alatt... Tisztelt közgyűlés, kedves tagtársak. tudom én azt, hogy lakva ismerni az embert, dehát még lakni sem engednek maguk engem. Bár mit mondok, rosszul veszik, munkához meg nem jutok... A brigadéros elvtárs reggel mindenkinek megmondja hogy mit tegyen, engem meg elküld a, majd megmodom hová /.. Azt is mondják itt egyesek... nevet már nem mondok, nehogy harag legyen ..., hogy én a készhez jöttem, meg hogy idemenekültem a beadás elől. Már ezt kikérem magamnak, nincs nekem semmi okom semmiféle menekülésre, megrágtam. megéjszakáztam, amit tettem, azért jöttem. —.. .Meg szólnom sem lehet. Itt a daráló. Behozzák az egyéniek a jó kukoricát, mi más körülmények között, megbecsült emberként dolgozunk. Én öt éve vagyok vezető állásban és azt tapasztalom, hogy a nők sokszor jobb munkaerőnek bizonyulnak, mint a férfiak. Vállalatunknál például sokkal szebben mos egy női mosómester a géppel, mint egy férfi mosómester. Ügy mondjuk ezt, hogy jobb szíve és jobb érzéke van a ruhához. Ugyanezt mondhatjuk vállalatunk üzemvezetőire. Fentiek alapján tehát az a véleményem, hogy dolgozzanak a nők. Most azt írom le, hogy milyen segítséget kérünk, a meglévő segítségen és támogatáson kívül népi demokráciánktól és a társadalom férfi tagjaitól. Elsősorban több napközi otthonra és bölcsödére van szükség, ahol gyermekeinket nyugodtan otthagyhatjuk. Legyen a napközi' otthonokban hely a 10 hosszú napok óta. Mi lesz velem itt, s miért haragudnak rám? Hisz dolgozni akarok, éppen a szövetkezetért, meg magamért is. S nem engednek. — S nem engednek... Szóltam a vezetőségnek is. Az elnök hümmögött, aztán azt mondta, hogy rémeket látok.. Hát én nem rémeket, csak munkaegység könyveket látok ... a magamét. Egy hónap alatt három munkaegységet szereztem... Mi lesz velem, tagtársak, erre válaszoljanak. Csak ennyit akartam mondani. bocsánat a sok szóért. Az elnök zavartan mocor- gott a széken, az orrát dör- zsölgette. a tagság meg némán hallgatott. Aztán valaki halkan, inkább magának, mint a közgyűlésnek szánva, megjegyezte. — No,... no ... hát mi is emberek volnánk... és szóból ért az ember. Nem igaz? Az elnök felkapta a fejét, csak ennyit mondott: — Mi pedig értettünk a szóból ... Van még, tagtársak? Akkor a közgyűlést bezárom.. Az öreg Birinyi felállt a pádról, s csak úgy véletlenül odakeveredett Tőth-hoz. — Affene ezt a szerszámot. Hiába csiholom ... adjál már egy kis tüzet, Tóth komám, — s pipájából, mint valami engesztelő áldozatú oltárról, magasba kavarodott a dohány kékes füstje Gyurkó Géza meg rossz darát adunk cserébe. Otthon aztán szidnak érte minket, mint a bokrot. Tagtársak, ez kulák dolog. Szóltam érte... mit kaptam? Az egyéniekhez húz a szívem. Ez nem igaz, mert akkor nem jöttem volna ide... de ha engem így becsaptak volna, hát nem is jöttem volna ebbe a szövetkezetbe. * — Meg a másik ... Birinyi bácsi ott pipázik a szalmán Ülve, a tehenek között. Szólok érte. Két nagy gyerekem van már nekem is, de úgy rámför- medt, mint valami suhancra.. Hogy egyáltalán mit keresek én az istállóban. S jó nézünk ki. ha ilyen kívülről beszabadult dirigálna itt. Tán elnök akarok lenni? Hát maguk is kívülről szabadultak be, mint én ... csak elébb, minthogy utánam is jönnek még talán ebbe a szövetkezetbe. Sok ilyen dolog volna még tagtársak. de a legfőbb... nem adnak én nekem itt munkát. Élni jöttem és szövetkezetbe, nem elsorvadni. Mert új tag vagyok, azért már megbocsásson a tisztelt közgyűlés, nem szép eliárás ez. — Mi lesz velem? ezt kérdezgetem magamtól már évnél idősebb gyermekek számára is. Hiszen egy 12—13 éves gyermeknek is ugyanolyan fontos, hogy friss ebédet egyen és felügyelet alatt legyen délután, mint a 9—10 évesek. A felügyelet talán még fontosabb a nagyobb gyermekeknél, mert itt kezdődik a kamaszkor és sem az anyának, sem a társadalomnak nem lehet közömbös az, hogy gyermekeink hol és mivel töltik el délutánjaikat. Az üzemétkeztetési Vállalat is fordítson nagyobb gondot az ételek minőségére, ízletességére és mennyiségére, hogy az megfelelő és kielégítő legyen. Hogy ezáltal a dolgozó asszonynak csak vacsoráról kelljen gondoskodni. Felvetném még azt is, ha mód van rá, — hogy a három gyereknél nagyobb családdal rendelkező szülők több családi pótlékot kapjanak, hogy ott ne okozzon anyagi hátrányt a családnak, lia az anya nem tud kereső foglalkozást folytatni. Ugyanis a sokgyerekes anyának már komoly nehézségekbe ütközik mind a két helyen helytállni. Egyet értek azokkal a felvetésekkel, hogy a munkahelyeken a vezetők és a munkatársak tanúsítsanak nagyobb megértést és megbecsülést a dolgezó nők iránt. Ne nézzék ferde szemmel, ha valamelyik édesanya gyermeke betegsége miatt nem tud a jnunkahelyén pontosan megjelenni, vagy fiizetésnélküli szabadságot kér gyermeke ápolása miatt. Tartózkodjanak a férfi munkatársak a nőknek kellemetlen beszédektől és viselkedéstől is. A férjek segítségéről annyit: el sem tudom képzelni, hogy az hiányozzon. Az én férjem mindenben segít, minden munkát közösen végzünk. Sokat segít 13 évés fiam is, míg dolog van odahaza, addig mindannyian dolgozunk és utána együtt pihenünk, olvasunk, vagy szórakozunk. így még a tanulásra is marad időm. Igaz, hogy én soha sem mosok, vasalok odahaza és szerintem nem teszi helyesen az a dolgozó asszony, — aki munka után hozzá fog mosni, hiszen azért van a Patyolat, hogy ott mosassunk, olcsó, nem kerül többe, mint odahaza és a legnehezebb munkától kímélhetjük meg magunkat., Luzsi Antalné Egri Patyolat Vállalat igazgatója