Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-28 / 8. szám

i9fifr. január !S& «sonstmi NÊPUJSÂO 3 Egeresein bányaüzem válasza a Bélapátfalvi Cementgyár felhívására Mi, Egercsehi bánya dolgozói, tudjuk azt, hogy az üzemek tervteljesítésének elengedhe­tetlen feltétele a biztos üze­meltetés, melynek alapja a szén. Ebből kiindulva mi vál­laljuk, hogy az 1956-os évben december hó 25-ig termelési tervünket 100 százalékra telje­sítjük. Április 4-re. hazánk fel- szabadulásának 11. évforduló­jára, 265 tonna szenet adunk terven felül, amellyel hozzá kívánunk járulni az üzemek szénnel való ellátásához. A szén "termelési költségét mint­egy 0.5 százalékkal kívánjuk csökkenteni. Az első negyed­évben 79 köbméter bányafát takarítunk meg. Vállaljuk, hogy az első ne­gyedévben 58,5 folyóméter fővágatot hajtunk ki terven fe­lül Dobos Béla igazgató A terv túlteljesítését, a ter­melékenység emelésén, a mun-, ka helyes megszervezésén ke­resztül kívánjuk biztosítani. El akarjuk érni. hogy az első negyedévben a termelékenység 0.2 százalékkal emelkedjen. A terv valamennyi mutató­jának teljesítése, illetve túltel­jesítése mellett fokozottabb gondot fordítunk a dolgozók munkakörülményeinek megja­vítására, a munkavédelmi és a balesetelhárítási szabályok be­tartására. Az üzemvezetőség gondosko­dik arról, hogy a megfelelő műszaki feltételek az üzemben biztosítva legyenek. Ezért el­sősorban fokozottabb gondot A bánya dolgozói nevében? Szecskó Kálmán párttitkár Biró N. István II. Garamszögi József sztahanovista brigádvezetők fordítunk a műszaki intézke­dési terv végrehajtására. A szakszervezet biztosítja azt. hogy a brigádok között a megfelelő verseny kialakuljon, amely alapja a vállalások tel­jesítésének. A szakszervezet biztosítja, hogy üzemünk dol­gozói április 4-re valameny- nyien vállalást tegyenek, s a vállalásukat teljesítsék is. A munkaversenyen belül el akar­juk érni, hogy a jelenleg 100 százalékon alul teljesítő dolgo; zók április 4-re túlteljesítsék tervüket; Mi, egercsehi bányászok, nemcsak csatlakozunk a Bél­apátfalvi Cementgyár felhívá­sához, hanem felhívjuk az egri járás valamennyi üzemének dolgozóját, csatlakozzon e ne­mes versengéshez, a tervek teljesítése érdekében. Utassy Mátyás, ÜB elnök Tolijegyzetek ,Terveim az új ötéves tervben“ pályázat A TBC elleni küzdelem Heves megyei terve A tuberkulózis a legrégebben ismert népbetegségek közé tartozik. Nyomait már az egyip­tomi múmiákon bizonyossággal meg lehetett állapítani. Elter­jedésére vonatkozó adatokat a 18. század írásaiból ismerjük. A tuberkulózis elleni küzdelem évszázados múltjában találunk törvényeket, melyek óvták az egészségeseket a gömőkóros fertőzéstől, a betegek holmiját fertőtlenítették, halála után füstölték, a halottat elégették. Ebben az időben a kórokozót még nem ismerték. Közel 75 éve, hogy Koch Ró­bert felfedezte a tuberkulózis kórokozóját, a róla elnevezett Koch-bacilust, de ez a felisme­rés sem hozta meg a várt ered­ményt, azt, hogy a tuberkulózis gyógyítható legyen. Csak ha­zánkban az utolsó fél évszázad­ban közel egy millió ember halt meg tüdőbajban. Világ­szerte magyar betegségnek ne­vezték. Valóságban az elnyo­mott sorban élő, rossz lakás és táplálkozási viszonyok között élő dolgozó nép között szedte legtöbb áldozatát. A szanatóri­umok csak a gazdagok számára épültek, csak eb étve kerültek oda „munkásbiztosítottak“. A TBC elleni küzdelem terén is döntő fordulatot hozott a fel- szabadulás. A TBC gyógyinté­zetek a dolgozó nép, a munkás osztály gyógyhelyei .lettek, 12 ezer ágy áll rendelkezésre, melyek a főúri kastélyok átépí­téséből létesültek. Az elmúlt 10 év eredménye, hogy a TBC el­leni gyógyszerek megfelelő mennyiségű, hatásos új fajtája áll a betegek rendelkezésére. Ezeknek köszönhető, hogy az eddigi 140 ember helyett csak 38 ember hal meg 100.000 la­kos közül. Heves megyéi-e vo­natkoztatva: 10 év előtt évente 300, most pedig, az 1955. évben csak 97 egyén halt meg tbc- ben. Sajnos, a halálozás csökkené­sével nem áll arányban a bete­gek számának kevesbedése. Azok a betegek, kiket már sú­lyos elváltozással talált az új gyógyeljárásbk felfedezése, — nem gyógyultak meg teljesen, csak életben maradtak, részben munkaképesek lettek, de itt él­nek közöttünk, s jórészük fer­tőző beteg. Ezen fertőző beteg­ségek problémája, — mint fer­tőző forrás — képezi az új öt­éves tervünk TBC elleni küz­delmének legfőbb munkáját. Cél a betegek környezetét, csa­ládját, munkatársait, s főleg a velük együtt élő gyermekeket megvédeni a fertőzéstől. Hogyan érhetjük ezt el? El­sősorban felvilágosító munká­val. A betegek és környezetük kioktatásával: hogyan éljenek, hogy ne fertőzzenek és ne fer­tőződjenek. A fertőző beteg környezetének állandó szűrő vizsgálatával, s a csecsemők TBC elleni védőoltásával, a B.C.G.-zéssel. A felvilágosító munka nem­csak orvosi feladat, hanem tö­megszervezetek, elsősorban a Vöröskeresztnek és az MNDSZ- nek a Tüdőgondozóval való szoros kapcsolattal valósítható meg. Tervem első pontja tehát felvenni a kapcsolatot a Vörös- kereszttel, az MNDSZ-szel és a DISZ-szel. Mint már fentebb említettem, a késői, elhanyagolt, súlyos be­tegségeket az új gyógyeljárásök nem gyógyítják meg. Ezért fon­tos a betegség korai felismeré­se. Ezt a minél nagyobb szám­ban végzett szűrő vizsgálatok végzésével érjük el. Tervem második pontja: a szűrővizsgá­latok kiterjesztése a mezőgaz­dasági dolgozókra, mely réteg e téren a legelhanyagoltabb. Már az első évben a megye összes tsz-eit mellkas Rtg. szű­résben fogjuk részesíteni. Harmadik, s talán a legfon­tosabb feladat a BCG oltások maradéktalan elvégzése az ösz- szes újszülöttön már az első évben. A következő években pedig az iskolás gyermekek, s a TBC-vel még nem fertőzött 20 éven aluli lakosságnál. Ezen tervek megvalósítása csakis úgy sikerülhet, ha úgy a párt, mint a tanács segédke­zet nyújt a terv kivitelében. A Vöröskereszttel már meg­teremtettem a szoros kapcsola­tot: aktívái már járják a falu­kat, az MNDSZ-szel is felve­szem az együttműködés fonalát. Az ernyőkép szolgálat RTG. autója megkezdte munkáját a megye területén. A felvilágosí­tó munka is megindult. Az or­szágosan megrendezendő TBC- elleni küzdelem hetének Heves megyei szervezése is hatalmas iramban, nagy lelkesedéssel megkezdődött. Ez a hét lesz hí­vatva arra, hogy tudatosítsa: a tuberkulózis fertőző betegség megelőzhető, gyógyítható! Ez a hét lesz tulajdonképpen terv­teljesítésünk első bizonyítéka. Itt tudjuk megmutatni, hogy milyen a kapcsolat a tömeg­szervezetek és a megyei TBC gondozó között. Itt mutatkoz­nak az első eredmények. Minden terv csak annyit ér, amennyi belőle megvalósul. Én remélem, hogy a tervem min­den pontja megvalósítható és minden évben ezen a helyen be fogok számolni az eredmények­ről és ha lesz olyan, a lemara­dásokról. Egészségügyi kormányzatunk mindent megtesz erejéhez mér­ten, hogy növelje a TBC gyógy­intézetek számát, felkészültsé­gét, szakorvosaink továbbkép­zését, a gyógyító munka minél tökéletesebbé tételére Nekünk gondozó orvosoknak kötelessé­günk, hogy a felvilágosító, megelőző munka területén a társadalom összességét mozgó­sítsuk. Ha tervem megvalósul, az új ötéves terv végére nem lesz BCG-zetlen újszülött, minden beteg akkor kerül szakorvosi kezelés alá, mikor még tuber­kulózisa biztosan, véglegesen gyógyítható. Dr. Patakfalvy István. Közérdek és egyéni érdek Ji var* sze­íüzesabonyi állomáson ődötagtem, va a csatlakozást, a miskolci mélyt és unalmamban a falra szögezett nagy menetrentábiákat tanulmányoztam. Megval­lom, türelmetlen voltam és percenként az órámra pisiantottam. Talán még az is átfu­tott agyamon: „igazán indulhatna már ez a vonat“ —, jóllehet még nem jött el a vonat indulásának ideje. Ekkor akadt meg a sze­mem egy tábla alján a következő szövegen: A vonatok: az utazóközönség többségének megíelelő Időben köz­lekednek. Ne kívánja tehát egyéni érdekből a „Menetrendkönyv“ ér­vényességének tartama alatt a menetrendek megváltoztatását. Hát ez egyenest nekem szól. Magamba szálltam és lelki szemeim előtt megjelentek azok az utasok, akik lemaradnának, sóhaj­tozva és könnyezve merednének a távolodó vonat után, ha az mondjuk már 16.15 óra­kor elindulna az én gyarló egyéni óhajom szerint. Egyéni érdekem és a közérdek ellentét­be került tehát. Ilyenkor csak egy okos dolgot tehet az ember: alárendeli egyéni érdekét a közér­deknek. így tettem én is. Az a közérdek, hogy ne kívánjam a menetrend megváltoz­tatását? Hát én nem kívánom. És nem kívántam. Tűnődés .közben szaladt az idő és azon vettem észre magam, hogy a nagymutató a feleshez közeledik. Lám, kár is volt türelmetlenkedni, öt perc múlva indulás. A személy bizonyára már bent is van az állomáson és pöfögve várja azt a pillanatot, amikor az érvényes „Menetrendkönyv“ szerint, az utasok több­ségének megfelelő időben továbbroboghat. A jó útra tért emberek határozott lép­teivel kifelé indultam a pályára. De ekkor megszólalt a hangszóró és harsányan közölte: „A Miskolc felől érkező személyvonat 25 percet késik“. Egy világ omlott össze bennem. Kivált amikor a 25 percből 35 lett • és az is meg­duplázódott Hatvanig. Élőiről kezdhettem a mérlegelést. Töp­rengéseim eredményeit ezennel átnyújtpm a MÁV-nak: Nem kívánom a „Mehetrentl- könyv“ érvényességének tartama alatt a menrenüek megváltozta­tását, de akár kívánhatnám Is, mert, úgy sem lenne foganatja. Viszont az utazóközönség többsé­gének kívánsága szerint, valamint (a világért sem akarom letagadni) egyéni érdekből kérem a MAV-ot, hogy maga is tekintsen el az ér­vényben levő ,.Menetrendkönyv ‘ megváltoztatásától. Ebben viszont közérdek és egyéni érdek megegyezik. g: a. .1 gulyás felesége >J egyzetkönyvemben lapozgatva nézem a különböző :feljegyzéseket, gondolatban el-el látogatok egyik-másik helyre, vajon mi tör­tént azóta, hogy ott járam? Az egyik lapon egyetlen név van felírva, Eszenyi Gyuláné. Kérecsend. Alacsony asszonyka, homlokára ráncokat vésett a nehéz élet, hajában lassan több lesz a fehér, mint a barna. Nem fiatal — hangja mégis olyan fiatalosan csengett, sok erőt árult el. Egy értekezleten találkoztam vele, ahol a szarvasmarhatenyésztés gondjait tárgyaltuk. Mikor szót kapott; megigazította kendőjét, az­tán nagyon bátran kezdett beszélni. Szeretetel tapsoltunk neki, én azt hiszem, mindenkit megfogott beszédével. Éreztük, csakugyan ré­szese annak a sok eredménynek, amit elértek. Ebédszünetben úgy intéztem, hogy mellé kerüljek. Faggatni kezdtem az életéről, s ő szí­vesen mesélt arról, hogy egész életében sze­gény volt,-a falu egyik leglenézettebb embere, a gulyás volt. És most... — mindenki tudja, az ő érdeme is, hogy teljesítették a tervet, ta­nácsait szívesen megfogadják. Én nem tudom, más hogy van vele, de en­gem még ma, tíz év után is megrendít, amikor látom, hallom, hogyan lesz a régi lenézett, ki­semmizett, hajlotthátú cselédekből egyenes, bátor, az egész község megbecsülését élvező ember. Megrendít és számvetésre ösztökél: .Mit tettél ezért az országért, ahol Ember lett. minden ember?“ Deák VI JTA Dolgozzon-e as anya, a feleség? Nagyobb megbecsülés a dolgozó nőknek — Van még, tagtársak? . No, Tóth Jóska., szót akar9 — Hát ha lehet... — Tessék!' — Kedves tagtársak, tisz­telt közgyűlés. Én, Tóth Jó­zsef, aki egy hónapja vagyok már a szövetkezet tagja, né­hány nehezményemet szeret­ném elmondani a tagság és a vezetőség felé... Szóval tud­ják a tagtársak, hogy sosem voltam én olyan ember, aki akkor nevetett, amikor a mun­kát temették. Igaz. hogy csak három köblös földet hoztam magammal, az is igaz, hogy nem egykönnyen hajlottam a .szövetkezésre... de hát, idő I kell, amíg kiforr a jó bor ; — Bejöttem ide maguk kö­|zé, pedig nem is nagyon hív- |tak, dehát jó munkát láttam \én itt, emberséget, földszerete- I tét. meg miegymást. Tudják ! azt is a tagtársak, hogy milyen .bajom volt az asszonnyal. Is­merik örzsét... nagyon jó asszony, csak a szája ne vol- ma... hát igen, na, mit tagad- j jam, én mindég tartottam a I nyelves asszonyoktól... De 'megbékélt ő is, nem szekál jmár, hogy tán elment az eszem, sőt a nagy munkában még segítségnek is eljönne. Nem is Őrzsével van itt baj... jmár megbocsássatok, hogy egy kicsit hosszabbra kerítem a < szót... de kell a megértéshez, !meg, hogy jól vázoljam lelki ' állapotom Véleményem szerint, ha meg­teheti, dolgozzon, mert abból a társadalomnak is és a család­nak is haszna van. Látni kell azt, hogy a szocializmus építé­séhez a nők munkájára is szük­ség van. Sok munkánál nélkü­lözhetetlen a női munkaerő, a nők körültekintő, gondoskodó egyénisége. Mi, nők, a sokezer éves elnyomás után büszkék lehetünk arra, hogy társadal­munknak* egyenjogú és egyenlő értékű tagjai lettünk. Én a múlt rendszerben is dolgoztam, és nagyon sok asszony dolgo­zott, akkor sokkal nehezebb körülmények között és hosz- szabb munkaidővel. Én magam 12 órát dolgoztam naponta, — jóval kevesebbért, mint a fér­fiak. A dolgozó anyával akkor senki nem törődött, semilyen törvény nem védte, nem egy­szer el kellett tűrnie a munka­adó megalázását is. Most egész vetem — Szóval, mondom, nem ör­zsével van a baj, hanem ve­lem. Egy hónap után nem tu­dom hogy szövetkezeti tag va- gyok-e, vagy sem ... Már ezt ne mondja Gerzsó sógor, tudom én, hogy aláírtam, amit aláír­tam ... De nem a nyilatkoza­ton múlik az én tagságom, ha­nem ezen ni.. . ezen a, két ke­zemen. amely többet tétlenke­dik most, mint máskor évek alatt... Tisztelt közgyűlés, kedves tagtársak. tudom én azt, hogy lakva ismerni az embert, dehát még lakni sem engednek maguk engem. Bár mit mondok, rosszul veszik, munkához meg nem jutok... A brigadéros elvtárs reggel mindenkinek megmondja hogy mit tegyen, engem meg elküld a, majd megmodom hová /.. Azt is mondják itt egyesek... nevet már nem mondok, ne­hogy harag legyen ..., hogy én a készhez jöttem, meg hogy idemenekültem a beadás elől. Már ezt kikérem magamnak, nincs nekem semmi okom sem­miféle menekülésre, megrág­tam. megéjszakáztam, amit tettem, azért jöttem. —.. .Meg szólnom sem le­het. Itt a daráló. Behozzák az egyéniek a jó kukoricát, mi más körülmények között, meg­becsült emberként dolgozunk. Én öt éve vagyok vezető állás­ban és azt tapasztalom, hogy a nők sokszor jobb munkaerőnek bizonyulnak, mint a férfiak. Vállalatunknál például sokkal szebben mos egy női mosómes­ter a géppel, mint egy férfi mo­sómester. Ügy mondjuk ezt, hogy jobb szíve és jobb érzéke van a ruhához. Ugyanezt mond­hatjuk vállalatunk üzemvezető­ire. Fentiek alapján tehát az a véleményem, hogy dolgozzanak a nők. Most azt írom le, hogy mi­lyen segítséget kérünk, a meg­lévő segítségen és támogatáson kívül népi demokráciánktól és a társadalom férfi tagjaitól. Elsősorban több napközi ott­honra és bölcsödére van szük­ség, ahol gyermekeinket nyu­godtan otthagyhatjuk. Legyen a napközi' otthonokban hely a 10 hosszú napok óta. Mi lesz ve­lem itt, s miért haragudnak rám? Hisz dolgozni akarok, éppen a szövetkezetért, meg magamért is. S nem engednek. — S nem engednek... Szóltam a vezetőségnek is. Az elnök hümmögött, aztán azt mondta, hogy rémeket látok.. Hát én nem rémeket, csak munkaegység könyveket lá­tok ... a magamét. Egy hónap alatt három munkaegységet szereztem... Mi lesz velem, tagtársak, erre válaszoljanak. Csak ennyit akartam monda­ni. bocsánat a sok szóért. Az elnök zavartan mocor- gott a széken, az orrát dör- zsölgette. a tagság meg némán hallgatott. Aztán valaki hal­kan, inkább magának, mint a közgyűlésnek szánva, megje­gyezte. — No,... no ... hát mi is emberek volnánk... és szóból ért az ember. Nem igaz? Az elnök felkapta a fejét, csak ennyit mondott: — Mi pedig értettünk a szó­ból ... Van még, tagtársak? Akkor a közgyűlést bezárom.. Az öreg Birinyi felállt a pádról, s csak úgy véletlenül odakeveredett Tőth-hoz. — Affene ezt a szerszámot. Hiába csiholom ... adjál már egy kis tüzet, Tóth komám, — s pipájából, mint valami en­gesztelő áldozatú oltárról, ma­gasba kavarodott a dohány ké­kes füstje Gyurkó Géza meg rossz darát adunk cserébe. Otthon aztán szidnak érte minket, mint a bokrot. Tag­társak, ez kulák dolog. Szól­tam érte... mit kaptam? Az egyéniekhez húz a szívem. Ez nem igaz, mert akkor nem jöt­tem volna ide... de ha engem így becsaptak volna, hát nem is jöttem volna ebbe a szövet­kezetbe. * — Meg a másik ... Birinyi bácsi ott pipázik a szalmán Ülve, a tehenek között. Szólok érte. Két nagy gyerekem van már nekem is, de úgy rámför- medt, mint valami suhancra.. Hogy egyáltalán mit keresek én az istállóban. S jó nézünk ki. ha ilyen kívülről beszaba­dult dirigálna itt. Tán elnök akarok lenni? Hát maguk is kívülről szabadultak be, mint én ... csak elébb, minthogy utánam is jönnek még talán ebbe a szövetkezetbe. Sok ilyen dolog volna még tagtár­sak. de a legfőbb... nem ad­nak én nekem itt munkát. Él­ni jöttem és szövetkezetbe, nem elsorvadni. Mert új tag va­gyok, azért már megbocsásson a tisztelt közgyűlés, nem szép eliárás ez. — Mi lesz velem? ezt kérdezgetem magamtól már évnél idősebb gyermekek szá­mára is. Hiszen egy 12—13 éves gyermeknek is ugyanolyan fon­tos, hogy friss ebédet egyen és felügyelet alatt legyen dél­után, mint a 9—10 évesek. A felügyelet talán még fon­tosabb a nagyobb gyerme­keknél, mert itt kezdődik a ka­maszkor és sem az anyának, sem a társadalomnak nem le­het közömbös az, hogy gyerme­keink hol és mivel töltik el dél­utánjaikat. Az üzemétkeztetési Vállalat is fordítson nagyobb gondot az ételek minőségére, ízletességére és mennyiségére, hogy az megfelelő és kielégítő legyen. Hogy ezáltal a dolgozó asszonynak csak vacsoráról kelljen gondoskodni. Felvetném még azt is, ha mód van rá, — hogy a három gyereknél na­gyobb családdal rendelkező szülők több családi pótlékot kapjanak, hogy ott ne okozzon anyagi hátrányt a családnak, lia az anya nem tud kereső fog­lalkozást folytatni. Ugyanis a sokgyerekes anyának már ko­moly nehézségekbe ütközik mind a két helyen helytállni. Egyet értek azokkal a felveté­sekkel, hogy a munkahelyeken a vezetők és a munkatársak ta­núsítsanak nagyobb megértést és megbecsülést a dolgezó nők iránt. Ne nézzék ferde szem­mel, ha valamelyik édesanya gyermeke betegsége miatt nem tud a jnunkahelyén pontosan megjelenni, vagy fiizetésnélküli szabadságot kér gyermeke ápo­lása miatt. Tartózkodjanak a férfi munkatársak a nőknek kellemetlen beszédektől és vi­selkedéstől is. A férjek segítségéről annyit: el sem tudom képzelni, hogy az hiányozzon. Az én férjem min­denben segít, minden munkát közösen végzünk. Sokat segít 13 évés fiam is, míg dolog van odahaza, addig mindannyian dolgozunk és utána együtt pi­henünk, olvasunk, vagy szóra­kozunk. így még a tanulásra is marad időm. Igaz, hogy én so­ha sem mosok, vasalok odaha­za és szerintem nem teszi he­lyesen az a dolgozó asszony, — aki munka után hozzá fog mos­ni, hiszen azért van a Patyo­lat, hogy ott mosassunk, olcsó, nem kerül többe, mint odahaza és a legnehezebb munkától kí­mélhetjük meg magunkat., Luzsi Antalné Egri Patyolat Vállalat igazgatója

Next

/
Oldalképek
Tartalom