Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-04 / 1. szám

1856. január 4. szerda n!pOj$Xg 5 I Gyöngyösoroszi Ércelőkészítömii DISZ fiataljai a terv teljesítéséért A Gyöngyösoroszi Ércelőmü megyénk egyik legfiatalabb üzeme, ezért a dolgozók nagy­része, — egypár alapítótól el­tekintve,, — csak most kezd megismerkedni az ércbányá­szattal, az érckiválasztás bo­nyolult, de annál érdekesebb eljárásával, a kiválasztó gépek kezelésével és azok javításá­val. A DISZ szervezet is szinte újkeletű és a vezetőségnek eléggé nehéz a munkája, hi­szen a bányának állandó lakó­telepe nincsen. A dolgozók, — köztük a fiatalok is. — külön­böző községekből, Nagyfüged- ről, Gyöngyösről, Mátrakeresz- tesről járnak dolgozni Munka után autóbuszok viszik haza őket, így kellő szervezeti éle­tet a DISZ-ben még nehéz ki­alakítani. A fiatalság azonban, a párt- szervezet segítségével, a DISZ vezetőség támogatásával, a párttagok és a műszaki veze­tés nevelése eredményeként mégis kiveszik részüket a terv túlteljesítéséért, a technikai színvonal emeléséért vívott harcból. Résztvesznek a szak­mai oktatásban és minden olyan ténykedésben, mely a munka sikerét előbbre viszi. Gábor József — gépkezelő, aki a törőműben dolgozik, egészen fiatal, Nemrég hagyta el az általános iskola padjait. Talán soha sem gondolta, hogy az ércelőműbe kerül, hiszen falujában, Nagyfügeden nincs ipari üzem. Most, nap mint nap, az érctörőbe jár. — Elein­te félt is a nasv gépektől, — azóta már megismerkedett ve­lük. ápolja a reábízott gépeket. Már érzi, hogy az ő munkája is fontos láncszeme a folyama­tos termelésnek. A szakmai oktatásnál a legfigyelmesebb. Félénksége egy-egy nehezebb feladatnál még kiütközik, de már látszik, hogy egyik képvi­selője azoknak a fiataloknak, akik az üzemet szeretik, a munkát megbecsülik. Tuza Ferenc lakatos nemrég került az ércelőműhöz és már­is nagy figyelmet szentel a gépek szerkezetének megisme­résére. A rábízott hibás gépe­ket igyekszik társaival együtt minél jobban és minél hama­rabb megjavítani. Szorgalmá­ra jellemző, hogy november hónapban Ti2 túlórája volt, résztvett csaknem valamennyi nagyjavítási munkában. A munkát és a szórakozást — mely nála elsősorban a ver­senykerékpár, — igen jól ösz- sze tudja hangolni, jut idő er­re is, arra is. Juhász Ernő szivattyúkéze­lő az ércelőműben. A munka szürke hétköznapján a reábí­zott szivattyúkat példaadóan javítja, kezeli. De ha eljön a vasárnap... — és az üzem akkor is dolgozik, — már vége az öntudatos munkafegyelem­nek. Ekkor már egyre jobban szaporodik nála az igazolatlan hiányzások száma. Vasárnap nagyon sokszor nem jön mun­kába. Felül a versenykerék- párra és ... Este pedig a tan- góharmónika kerül elő, azon is jól játszik és feledve van § munkahely» a munkatársak. Azért nem reménytelen eset ő. Eljön az idő. amikor még hasznosabb tagja lesz az üzemi kollektívának. Türellem és ne­velés kérdése az egész. Barócsi Kati és Barócsi Zsu­zsi a laboratórium dolgozói. Ikertestvérek. Iskolájuk elvég­zése után, nemrég kerültek Gyöngyösről az ércminőséget ellenőrző laboratóriumba. Két hónapja ismerik a tudomány­nak ezt az ágát és már csak­nem önállóan elemzik a mű­szakok ólom és cink mintáit. Tudatában vannak munkájuk fontosságának. A jövő ércla­boránsai ők. de ha a DTSZ szervezet többet is törődne, vagy tudna törődni az üzem kultáréletével, bizony a többi itt dolgozó leánytársukkad együtt a jó munka mellett a jó tánccsoportnak is aktív tag­jai lennének. Kiss Tibor és Tarr Sándor flotálókezelők az Ércelőműben. Igen fontos gépeket kezelnek. Rájuk van bízva az ólom és a cink színpor minőségi ' és mennyiségi kiválasztása. Mun­kájukat nagy szorgalommal végzik. Nemrég azonban az egyik hétfői műszak helyett a nagyfügedi „búcsún“ felej­tették magukat. Bár nem mu­tatták, de1 az igazolatlan hi­ányzásért hibáztatták magu­kat. Jóvá is tették azzal, hogy a következő vasárnap egy fon­tos javítási munkánál bentma­radtak dolgozni. Rajtuk kívül még sok-sok fiatal dolgozik az Ércelőkészí­tőműben, olyanok, mint Hor­váth László szűrőkezelő. Bog­nár Péter szivattyúkezelő, akik a legszorgalmasabbak a mun­kában. Közülük nem egy gon­dolkodik a technikai színvonal emelésén, a termelés meneté­nek a meggyorsításán is. Mindezekből láthatjuk, hogy a DISZ-fiata’ok a Gyöngyös­oroszi Ércelőkészítőműnél, — hibájukkal, vagy anélkül is,— részt kérnek és részt vállalnak a munkából, a terv maradék­talan teljesítéséből. Cseh Pál. levelező. dz idén 5200 liter tejet fejek tehenenként Elmondta: Telekes Bertalan a mezőtárkányi Szabadság TSz kitüntetett tehenésze Termelőszövetkezetünkben nem sok barátja Volt az állat- tenyésztésnek. A tagok úgy látták, hogy nem érdemes jó­szágot tartani, mert csak ráfi­zetnek, a kicsi tejhozam miatt úgy gondolták, kár beléjük tömni a takarmányt. Fordula­tot csak az elmúlt esztendő hozott, amikor 20 tehénből álló állományunkat törzsállomány- nyá nyilvánították. Abban az időben mi, tehenészek elhatá­roztuk, hogy jövedelmezővé tesszük a tehenészetet és azt ígértük, hogy a tejhaszonból munkaegységenként 5 forint előleget biztosítunk. ígéretün­ket meg is tartottuk, — ez az oka a törzskönyvezésnek is. láttán növeltük a tehenészet­ben az állatlétszámot, részben saját nevelésből, részben vá­sárlásból. Ma már 30 darab fejőstehenünk van. A magas tejhozamot a he­lyes takarmányozáson kívül a : jó gondozásnak is köszönhet- : jük. Minden reggel pontosan 4 órakor kezdjük a munkát, lepucoljuk az állatokat, ete­tünk, fejünk. Ügyelünk arra. hogy minden munkát mindig a megszokott időben végez­zünk. Most naponta 25 kg si­lót (savanyú, nem jóminőségű silónk van), 15 kg répacsíkot és a termelés szerint literen­ként 50 dkg abrakkeveréket adunk a teheneknek. Termelőszövetkezetünkben ebben az évben tehenenként átlagosan 3850 kg tejet fej­tünk Nemcsak a termelőszö­vetkezetben becsülik meg a munkánkat, — évi jövedel­mem közel 38 ezer forint volt —, hanem kormányunk is. Én kitüntetést, egyik tehe­nész társam pedig jutalmat kapott. Az új esztendőben nagyobb eredményeket aka­runk elérni. Magam is bene­veztem a „legjobb tehenész“ címért folyó versenybe s el­határoztam. hogy a 'rámbízott tehenektől átlagosan 5200 kg tejet fejek ebben az esztendő­ben. Megállapítottuk, a kis ho­zamnak az egyik oka. hogy a tehenek takarmányozása na­gyon egyhangú. Vagy kukori­cát, vagy árpát, vagy korpát adtunk a teheneknek. Elhatá­roztuk, hogy másképp állítjuk össze az abrakot. Most az ab­rakkeverék 40 százaléka lu­cernadara, 20 százaléka kor­pa, 20 százaléka kvkoricada- ra, 10 százaléka köles és 10 százaléka napraforgópogáesa dara.. Természetesen abrakot csak olyan tehén kap, ame­lyik 7 liternél több tejet ad, — literenként 50 dekát A helves abraktakarmány elosztás ered­ménye nem sok idő múlva je­lentkezett. Míg március else­jén csak 7.8 liter volt a feiési átlag, egy hónap múlva már 9,7 literre emelkedett Mátos 1-re már 13 9 liter lett. Ami­kor megkezdtük a legeltetést tovább növekedett a teiho- zam. A legeltetés mellett a teihozamnak megfelelően to­pábbra is adtunk abrakot és íev elértük, hogy a június 9-i ellenőrzésen már 14,9 literes feiési átlagunk volt. Erre az időre a tejhozam hasznából teljesíteni tudtuk az ígéretet. Minden munka­egységre 5 forint előleget ad­tunk. A tagok az eredmények láttán megbarátkoztak az ál­lattenyésztéssel, s most már nem sajnálták az abraktakar­mányt a tehenészettől. A te­henészet ebben az évben 112 ezer forint jövedelmet hozott a termelőszövetkezetnek, ugyanakkor a növénytermesz­tés, mely jóval több munka­egységet emésztett fel, 123 •ezer forintot. Az eredmények Negyvennégy forintot ér egy munkaegység — jövőre többet akarnak Megtartotta zárszámadási közgyűlését a horti Petőfi Tsz is összehasonlították a szö­vetkezet eredményeit, az egyé­nileg dolgozó parasztokéval, s kiderült, hogy búzából 3.2, rozsból 7.8, őszi árpából 4.4, kukoricából 3.8* burgonyából 90, cukorrépából 142 mázsával termeltek többet holdanként, mint az egyénileg dolgozó pa­rasztok. A kalászosoknál fej­trágyázást és vegyszeres gyom­irtást végeztek, a kapásoknál négyszer ekekapáztak, s három­szor végeztek kézikapálást. A cukorrépa és kukorica gazoló kapálását is elvégezték. A munkák . elvégzésében minden tag résztvett egész éven át, az átlag munkaegység 353. Ki­elégítő volt a munkaszervezés is ebben az évben. Gondoskodtak az állatte­nyésztésről is, a veszteségmen­tes átteleltetéshez 598 mázsa abraktakarmányt, 480 mázsa szálastakarmányt, s 2800 má*- zsa silótakarmányt tartalékol­tak. Teljesítették szeptember 15-ig adófizetési kötelezettsé­güket, s a zárszámadás napjáig teljesítették egész évi beadási kötelezettségüket is. Rendezték az esedékes hitelek, s kama­tok visszafizetését és a gépállo­mási tartozást. A zárszámadási közgyűlésen beszéltek a gépállomás jó mun­kájáról, mellyel sokat segítet­tek ahhoz, hogy ebben az év- . ben 3.5 kiló kenyérgabonát, 2.1 I takarmányrépát, 3 kiló ku­koricát, 2 kiló burgonyát, más­fél kiló takarmányrépát, 34 de­ka cukrot. 24 deka babot osz­tottak egy munkaegységre. Ezen kívül kaptak a tagok szappant, olajat, tejet, húst, malacot és készpénzt. Egy munkaegység értéke 44 forint 41 fillér volt ebben az évben. Gligor János juhtenyésztő évi jövedelme például készpénzre átszámítva 25 244 forint volt. Az átlagos jövedelem a tsz-ben 15 676 forint, tehát nemcsak el­érte. hanem túl is szárnyalta a középparasztok jövedelmét. A szövetkezet tagjai elhatá­rozták a közgyűlésen, hogy a következő esztendőben még magasabb termésátlagokat ér­nek el. Növelik az állatállo­mány létszámát, s javítják a minőségét. Az új gazdasági év­ben a tehén és a juh tejterme­lés hasznából, munkaegységen­ként hat forint előleget akar­nak osztani. A következő évben a kertészetben' megszüntetik a részes művelést, hiszen ebben az évben a részesművelők 100 ezer forintot vittek el a terme­lőszövetkezettől. Ha ezt fel­oszthatták volna a tagok kö­zött, 'legalább 3000 forinttal több jövedelem jutna. Az eredményes zárszámadási közgyűlésen hét kívülálló dol­gozó paraszt kérte felvételét. Az ünnepi beszámoló után vi­dám vacsorával, hajnaliig tartó táncmulatsággal ünnepelték az elmúlt esztendő eredményeit. Magyar István, Hatvan, VB elnök h. 120 ezer forint dohányból A pusztaszikSzói Szabad Nép Tsz öt holdon kapado­hányt termelt az elmúlt gaz­dasági évben. A gondos nö­vényápolási munka, az agro­technikai módszerek alkalma­zása meghozta az eredményét, 80 mázsa dohányt szállítottak be. A termés után 120 ezer fo­rintot és 135 ezer darab Kos­suth cigarettát kaptak. A tsz tagok elhatározták, hogy nyá­ron újra biztosítják a 15 má­zsás holdankénti termést, s ennek érdekében már most gondosan előkészítik a do­hányföldeket. I téli szőlőmunka hírei Gyöngyösön A gyöngyösi városi tanács mezőgazdasági osztálya terve­ket készített az új esztendőre a szőlőművelés javítására. A tervek azt a célt is szolgál­ják, hogy visszaszerezzék a gyöngyösvidéki borok hírne­vét. 48 ezer forintos költséggel vadalanytelepet létesítenek 2 holdon. Amikor a telep ter­mőre fordul, a legjobban dol­gozó termelőszövetkezetnek adják át használatra. A gyöngyössolymjosi út mel­lett számos kis területű szőlő parcella van. A kistermelők nem minden esetben tudtak eredményesen védekezni a peronoszpora ellen, mert nem volt kellő felszerelés a birto­kukban. Az idén 4000 forin­tos költséggel egy nagy tároló cementkádat készítenek, hogy a permetezéshez mindig biz­tosítva legyen a víz. A szőlőtermelés megjavítá­sára tanfolyamot szerveznek a fiatal szőlőtermelők részére. A tanfolyamon résztvevő hat­van ember 2000 oltványt ké­szít el, s biztosítanak számuk­ra egy 1000 négyszögöles kí­sérleti telepet, ahová az olt­ványokat kiültethessék, hogy egész nyáron át figyelemmel tudják kísérni a fejlődésüket. Ezen a kis kísérleti parcellán a gyakorlatban próbálják ki a -különböző trágyázási módsze­reket, a költségekre 3Q00 fo­rintot fordít a város. nz EGÉSZ KÖZSÉG ÜGYE ... Jó tíz esztendővel ezelőtt hol volt olyan falu Magyarorszá­gon, ahol megkérdezték colna az ott lakó dolgozó embereket: milyennek akarjátok látni azt a községet, ahol születtetek, él­tek és ahol talán örök pihenőre is tértek? Sehol. Mikor arról beszélgetünk, hogyan változott I meg milliók élete az elmúlt tíz I esztendőben, mikor számot ve­tünk egy-egy év eredményeivel, mikor új terveket készítünk, ez a kérdés is felmerül. Mert ma már elképzelhetetlen, hogy meg ne kérdezze a tanács, mit akar­nak a dolgozók. Annyira ter­mészetes ez a mi életünkben, hogy lassan meg is feledkezünk róla a mindennapi életben. Pe­dig nem árt néha emlékezni, különösen akkor, mikor új esz­tendőt kezdünk, új harcot, új gondot... Újat? Nem egészen, folytatjuk ott, ahol tavaly ab­bahagytuk, csak annyi a kü­lönbség, hogy az idén még job­bat akarunk, A gyöngyössolymosi tanács­nál nem olyan régen az egyik tanácsülésen vették számba, hogy egy esztendő alatt mit is tettek a község fejlesztéséért, szépítéséért, hivatalosan ho­gyan teljesítették a községpoli­tikai tervet. Egy esztendeje lesz most a tavaszon, hogy elkészült ez a terv. Nem máról-holnapra. Mint a szorgalmas méhecskék a mé­zet, úgy gyűjtögették a tanács dolgozói a javaslatokat, egy-egy dolgozó észrevételeit. Sokan mondogatták példáuil, hogy itt volna már az ideje a Toka-híd elkészítésének. Feljegyezték Mások az iskola, vagy a tanács­ház rendbehozásáról beszéltek Ezt sem engedték el a fülük mellett az illetékesek és így formálódott, alakult lassan a terv. Mikor már együtt volt min­den, amit úgy gondoltak, hogy egy esztendő alatt megtudnak csinálni, számot vetettek azzal, honnan, mennyi pénzt tudnak' szerezni rá. Egymás után kerüiit a papír­ra: állami vállalatoktól járan­dóság, adófizetési, begyűjtési prémium (ezt minden évben kaptak jócskán, az idén például 10810 forintot hozott a szorgal­mas begyűjtés a község „kony­hájára“), békekölcsönből itt maradó rész (ez közel 29 ezer forint), községfejlesztési alapra befizetnek... összesen 122 260 forinttal gazdálkodhattak. Először a sokat emlegetett Toka hídhoz fogtak hozzá, az­tán a tanácsháza, az iskolák és a nevelő intézetek rendbehozá­sát végezték el. Egyformán sür­getett már mindegyik. Uj ku­tat is készítettek a rakodón, ez a tűzvédelem szempontjából volt fontos. A réti híd elkészí­tésére is sor került És talán a legjobban várt beruházás volt busz váróterem megépítése. Ezt különösen ott értik meg, ahol esőben, hóban, fagyban, az ut­cán ácsorofr "árnak rr "utó­buszra, mint Gyöngyösaolyíhrf* son. De már nem sokáig mert egy-két hét múlva tető alá kö­rül az új kis épület Ernába- hozták a kízscv kutakat, még arra is jut Jük A —, hogy megrendszabályozzák a Toka folyót egy darabon, hogy ne öntse el az utat a mandulási részen. A szépítésre is gondoltak, kö­zel háromezer husángot ültet­tek el. hogy évek múlva a sportpályán hús árnyékban nézhessék a nagy küzdelmeket. El is készült egy év alatt minden, amit csak terveztek. És nem csak az előirányzott pénzt használták fel. Ennél .jó­val többe kerültek a létesítmé­nyek! s ami hiányzott, azt a község dolgozói két kezük munkájával pótolták. Uj esztendő köszöntött ránk, a tavalyi tervek teljesítése után újakon törik a fejüket a gyöngyössolymosiak. Hogy csak egyet áruljunk el: mozi készül a faluban. Most ismét gyűjtö­getik á tanácstagok a javasla­tokat, s már most beszélnek arról is, hogy ném csak a ter­vek készítésében, hanem azok megvalósításában is egységesen részt vegyen mindenki. Még azok is, akik tavaly adósok ma­radtak a községfejlesztési hoz­zájárulással. Erről gondoskod­nak a többi gazdák is, hiszen mindenki egyformán részesül mindenből, úgy illő, hogy hozzá is járuljon. (D. R.) VITA Dolgozzon-e az anya, a feleség? Mindkét életformát kipróbáltam Harmincöt éves koromig ke­nyérkereső asszony voltam, — most három pici gyerekem van, akiket magam akarok ne­velni, — tehát „nem dolgo­zom“. A családi pótlékra legalsóbb fokon jogosult, csupán két gyermekes családot veszek ala­pul, amikor kijelentem: egy­szerűen nem hiszem, ha bár­mely asszonytársam azt állít­ja, hogy a kenyérkereset mel­lett négy emberre mos, vasal, varr, rámol, bevásárol, főz, mo­sogat, takarít, tanul a gyere­kekkel, ápol, nevel etet, fürdet, fésül, öltöztet. Tán még szop­tat is ... És a többi előre nem is látható ezer apró házi ten­nivalót kifogástalanul elvégzi. Emellett társadalmi kötelezett­ségének is eleget tesz, család­jával kielégítően foglalkozik, képezi magát szellemileg és saját személyét is csinosan tartja. Ez nem férhet bele senki 24 órájába, de nincs is az az erős fizikumú, vas-egészségű fiatal nő, aki tartósan kibírná. Vagy itt, vagy ott, vagy amott, eset­leg mindenütt rosszul végzi dolgát. Azt látjuk, hogy még kevés­gyermekű édesanyák is bizony hajnaltól éjfélig találnak tenni­valót otthonukban, még akkor is, ha nem túlságosan ügyetle­nek, vagy pedánsak Hát még ha kisbaba is van a háznál. Tehát kel) valami reális köz­beeső megoldásnak lennie. Leg­gyakrabban egy munkabíró nagymama. Vagy fizetett sze­mély: mosónő, 'varrónő, bejáró­nő. Jelentős mértékben társa­dalmi segítség: képzett gyer­mekgondozók, olcsó mosodák, jó közétkeztetés, különféle ja­vító KTSZ-ek, takarító vállala­tok, ötletes, kulturált kereske­delem, háztartási eszközök, gé­pek stb, stb. Végül pedig (bizony, ritka ez I még!) a férj, mint házi münka- I társ. Nézzük közelebbről a lehető­ségeket. Ott még nem tartunk, hogy az otthon, a család az asszonyi munkát nélkülözni tudná. Eze­ket is el kelil végeznie valaki­nek. Sohasem tartottam he­lyesnek, amikor a szimbolikus főzőkanál butító szerepén! és az ottjion szűk falairól hallot­tam. Mi lenne vajon, ha egy szép rtapon a nagymamák, a mamák és egyéb ingyenes és fizetett házi dolgozók sztrájk­ba lépnének azzal, hogy ők is fejlődni akarnak, végezzék he­lyettük a nagyapákba férjek a munkájukat. A főzőkanál nem szükségsze­rűen butít. Aki akarja, az ott­honi munka mellett is képezhe­ti magát, Aki pedig nem akar­ja, az főzhet egy üzemi kony­hán, varrhat egy KTSZ-ben, dolgozhat egy takarító vállalat­nál — mégis elmarad. Csupán a társadalmi segítség mellett ezidő szerint még sok munka marad az anyára. Kü­lönösen a sokgyermekesekre, mert a mosoda, a KTSZ, var­roda, takarító vállalatok, kész­étel, vagy közétkeztetés na­gyobb család számára nem kifizetődő. Ha a gyermekek be­tegeskedők, hülésre hajlamo­sak, gyakran nem vihetők böl­csödébe, óvodába. Rossz idő, rossz közlekedés, hajnali felci- bálás: efféle hátrányok van­nak. Ebben az esetben feltétle­nül szükséges a férj segítsége. De erre sajnos még kevés asz- szony támaszkodhat. Megbíz­ható „alkalmi“ munkás kevés van — és drága. Mindebből az következik, hogy ezt a kérdést sem lehet kaptafára húzni. Ahány ember, annyiféle körülmény: ygn-e nagymama, vagy más megbíz­ható segítség? Milyen neműek, korúak, magaviseletűek a gye­rekek? Hányán vannak? Bete­gesek-e? Milyen a papa, a ma­ma? Milyen a végzettségük, képességeik, állásuk, koruk, egészségük? Városiak-e. vagy vidékiek? Sorolni lehetne a végtelenségig. Van asszony, aki béklyónak érzi a házimunkát és szívesen áldozza teljes keresetét ennek megváltására, hogy kedvére va­ló, tehetségéhez mért munkát végezhessen. De olyan is akad, aki szívesen adja fel egyéni ambícióit azért, hogy gyerme­keit, családját, a mindenkinél gondosabb anyai kéz tartsa rendben. Itt szabályként csak egyet lehet felállítani: minden anyának a legmesszebbmenő támogatást adja meg a társada­lom és a család, hogy agyonter- helés nélkül fejthesse ki ké­pességeit az általa választott munkaterületen. Mert áldatlan és fárasztó az a munka bárhol, amelyet nem örömest végez­nek. És azért ne kedvetlenítsük el az otthonok dolgozóit sem az­zal, hogy fáradságos munkáju­kat lebecsüljük. Legtöbbjének örökös a „munkaideje“, 24 órás a „műszakja“, nincs sza­badság, ebédidő, vagy szünnap! „Dolgozók“ bizony ők is, ha nem is üzemi dolgozók. Házi­dolgozók, akik otthon gondos­kodnak a legdrágább értékről, akiért minden történik: az em­berről. Dr. Rajka Tibomé, Parádfürdő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom