Népújság, 1956. január (1-8. szám)

1956-01-25 / 7. szám

IfW. jMntr M. truité NÉPÚJSÁG 5 A TERVFELBOüTáS SIKERÉÉRT Ünnepélyesen adták át rendeltetésének a hatvani éj vasútállomást Szépen megrendezett, s em­lékezetes átadási ünnepség zajlott le Hatvanban az el­múlt hét péntekjén. Ekkor adták át véglegesen rendelte­tésének a vasútállomás új fel­vételi épületét. Már a kora reggeli órákban megkezdődtek az ünnepség előkészületei. Zászlódíszbe öl­tözött a hatalmas, új, modem állomásépület. A régi barak- épület, amely ezelőtt az állo­más helyisége volt, ekkorra már — mintha csak a föld nyelte volna el, — eltűnt a he­lyéről. A vörös salakkal borí­tott térségen díszemelvény ál­lott, s előtte díszszázad és ze­nekar fogadta Bebrics Lajos közlekedés- és pöstaügyi mi­niszter elvtársat, a miniszíé- .rium több vezetőit. Az ünnep­A Keravill hátsó helyiségé­ben rádiót próbálnak éppen. Hálózati és telepes néprádiót vásárol egy fejkendős paraszt- néniké. Gyerek is van vele, arasznyi kis legény, de igen szakavatott megjegyzéseket tesz a rádióra. A próba egyébként sikerül és a két rádió gazdára talál Közben már előkerül a har­madik is. Egy fiatalember jön be, a gépkocsivezetők jelleg­zetes bundájában, sapkájában. — Mutasson, legyen szíves, egy ezerháromszáz forintos rá­diót. Tíz percem van... — teszi hozzá serkentésül. Nagy a forgalom a hátsó szobában, alig több, mint egy óra alatt nyolc rádiót adtak el. Választék van bőven. Új­donságokat is tartogat az üz­let — az 1100 forintos, leg­újabb típusú (80-as csősoroza- :;ú) Oriont, vagy egy másik új készüléket, az ötlámpás táskarádiót. Doboza bőr és ba­kelit, 1790 forintba kerül, hálózatba és telepes rádiónak egyformán használható —len­ne, ha a Vasműszaki Vállalat szállítaná hjozzá a telepet. Így azonban hiába hevernek az ízléses, praktikus készülékek a Keravill üzletben. Remél­hetőleg belátható időn belül meg iesznek a telepek, hogy a vásárlók hasznát vehessék a magyar ipar ötletes újdon­ságának. Egy másik újdonsággal, a hökioldós vasalóval szerencsé­ségen résztvettek a városi, va­lamint a megyei párt- és ta­nácsszervek, a város vezetői s lakói közül többszázan. Bebrics elvtárs ünnepi be­szédében méltatta az új felvé­teli épület építőmunkásainak, mérnökeinek, s technikusai­nak hősies munkáját. Az egy éven át tartó nehéz és fárad­ságos munka meghozta a gyü­mölcsét. Teljes szépségében áll előttünk a hatalmas, mo­dem épület, mely ezután az utasforgalom jobb, kényelme­sebb lebonyolításának szolgá­latában áll. Utasforgalmunk a felszabadulás előttinek hat­szorosára emelkedett, s a fej­lődés természetes következ­ménye, hogy ennek megfele­lően egyre bővítsük a kultú­rált utazás lehetőségeit. Én­re nincsenek ilyen problémák. 99 és 150 forintos árban kap­ható, mindkettőt nagyon ke­resik, különösen a 150 forin­tosat. Kapcsolója beállítható vászon, pamut, gyapjú, se­lyem, műselyem és nylon va­salására, s amint a kívánt hő­fokot elérte, önműködően ki­kapcsolódik, ha lehűlt, ugyan­csak önműködően visszakap­csolódik. A háziasszonyokat megmenti attól a veszélytől, hogy vasalás közben véletle­nül megég a ruha. Sok új hanglemez érkezett az üzletbe — cseh táncleme­zek, olasz, angol, francia ze­nekari művek, néhány teljes opera — többek között a Pa- rasztbecsület, az Othelló, a Falstaff, a Lohengrin stb. A bútorüzletben sincs pa­nasz a forgalomra Két négy- szögletes dohányzóasztalt visz­nek ki éppen és raknak sze­kérre, — bent az üzletben is nézelődik néhány asszony a bútorok között. Egy menyecs­ke konyhaasztalt vizsgálgat, megtekinti mindenfelől, még a fiókját is kihúzza, nem szo- rúl-e. De nincs hiba, az asz­tal minden szempontból meg­felelő. A bútorüzletnek is akad .új­donsága, a német gyártmányú hálóberendezés. Hat darabból áll, ékessége a csillogó négy­részes szekrény. Jávorfából készítették, cseresznyével fur- nírozták, igen szép kiállítású. Leginkább a konyha- és nek az állomásnak már 11 év­vel ezelőtt fel kellett volna épülnie, mjondotta többek kö­zött Bebrics elvtárs, de a fel- szabadulás után először a ren­dezőpályaudvarokat, s a te­herforgalmat kellett helyreál­lítani. Ezután kerülhetett csak sor arra, hogy többek között ezt az új alkotást is létrehozhassuk. Nemcsak Hat­van város, hanem az egész or­szág, az egész dolgozó nép gazdagodott ezzel a létesít­ménnyel. A következőkben a vasút­építkezés, s fejlesztés és to­vábbi távlatait vázolta Beb­rics elvtárs. Elmondotta, hogy a villamosvasúthálózat bővítés nemsokára már érinti a hat­vani vasútállomást is. A má­sodik ötéves terv. folyamán hálóbútorokat keresik, de akad vevő egyéb berendezé­sekre is. Az üzlet forgalma mindenesetre jóval meghalad­ja a tavaly januárit. Sok áru­ból — a Szikra kombinált szekrényből, vágj’ a cseh Vasárnap tették közzé a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1955. évi nép- gazdasági terv teljesítéséről. A jelentés nagyszerű ered­ményekről ad számot. A szo­cialista ipar termelési tervét 103.2 százalékra teljesítette, ez a szám is igazolja mun­kásosztályunk nagyszerű len­dületét, pártunk helyes poli­tikájának győzelmét. Külö­nösen örvendetes az, hogy a termelés növekedése több mint háromnegyed részben a termelékenység emelkedésé­ből származott. A Statisztikai Hivatal jelen­tése hű képet ad a mezőgaz­daság fejlesztéséről is. Álla­munk az elmúlt év folyamán csaknem két és félmillió,rd forintot fordított a mezőgaz­daság fejlesztésére. Nagy se­gítséget nyújtottak a mező- gazdaság fejlődéséhez a fa­lusi munkára jelentkezett szakemberek is. A párt és a kormány hathatós segítsége nyomán jelentősen megerő­södtek a falu szocialista szek­torai, s országos viszonylat­ban a termelőszövetkezetek csaknem hatvanezer család­dal, mintegy 350 ezer ka- j tasztrális hold területtel gya­rapodtak. Megszilárdult az még tovább bővítik az állo­más személy és rendező pá­lyaudvarait, a megnövekedett személy- és teherforgalom za­vartalan lebonyolítására. A város dolgozói nevében Hatvány György elvtárs, a vá­rosi tanács elnöke mondott köszönetét az új létesítmény­ért. Ezután Pilisi Ferenc, a hatvani vasútállomás főnöke a csomópont dolgozói nevében vette át a szép felvételi helyi­séget, fokozott jobb munkára tott ígéretet. Az átadó ünnep­ség után a küldöttség megte­kintette az új épület szép várótermeit. AZ építőmunká­sok között 50 ezer forintos pénzjutalmat osztottak ki, majd közös díszebéddel ért véget az avatóünnepség. konyhaberendezésből még többet is eladnának,— halen­ne, de ígéretet kaptunk, hogy az 1956-os esztendőben jóval több szebb minőségű bútort vásárolhatnak majd megyénk dolgozói. állampolgári fegyelem is, iga­zolja, hogy a múlt évi be­gyűjtés eredményesebb volt az előző évinél. Emelkedett a munkások és alkalmazottak egykeresöre jutó reálbére, valamint a munkás és alkalmazott né­pesség egy főre jutó reáljö­vedelme, amely meghaladta az 1954. évi színvonalat. Ez a növekedés megalapozott, dolgozó népünk sikereire tá­maszkodik. De a Statisztikái Hivatal jelentése számos hibát is fel­tár. Fontos iparágak nem teljesítették a tervüket, hi­bák mutatkoznak a korszerű technika alkalmazásában, nem volt kielégítő az anyag­takarékosság, különösen az importanyagokban. Még min­dig nem sikerült megszün­tetni a hóvégi, negyedévi és évvégi hajrát. ötéves tervünk első esz­tendejének elején a Statisz­tikai Hivatal jelentése nem­csak erőt és bizalmat ad dol­gozó népünknek, de feltárta azokat a hibákat is, ame­lyeknek megszüntetésével az eddiginél is nagyobb ered­ményekkel dolgozhatunk má­sodik ötéves tervünk sikeres megvalósításán. Valamennyi községben meg­kezdődött az 1956. évi begyűj­tési tervek megtárgyalása. A beadási kötelezettség he­lyes megállapítása a begyűjtési dolgozók egyik fontos feladata. A tárgyalások során biztosítani kell az állam érdekeit, a nép- gazdasági tervek teljesítését, de figyelembe kell venni a terme­lők gazdasági adottságait is. A begyűjtési rendeletek pon­tosan megszabják a termelők beadási kötelezettségének mér­tékét. A készletek tervszerű el­osztása és a dolgozók zavarta­lan ellátása érdekében azonban rögzíteni kell azt is, hogy a ter­melők beadási kötelezettségü­ket milyen mezőgazdasági ter­mékkel és milyen időpontban teljesítsék. A tárgyalásokon kell az ál­lam és a termelők érdekeit ösz- szehangolni. Biztosítani kell egyrészt a különböző mezőgaz­dasági termékek arányos elő­írását, a teljesítések folyamatos beütemezését, másrészt egyes termelőknél olyan cikkek be­adását kell előírni, amely meg­felel a termelési és állatte­nyésztési adottságoknak. A tervtárgyalások során ke­rül tisztázásra az is, hogy a termelők milyen mérséklésre és kedvezményre jogosultak. Az a legfontosabb, hogy az idézésre minden termelő pon­tosan jelenjen meg és a kért igazolást hozza magával. Az elmúlt évben is több eset­ben kellett hivatalból tervet felbontani, mert nem jelent meg a termelő az idézésre. Kü­lönösen a földterülettől távol lakó termelők esetében fordult ez elő. Az ilyen tervfelbontást az idén okvetlenül el kell ke­rülni. A begyűjtési dolgozók felada­ta a tárgyalások jó megszerve­zése és helyes lebonyolítása. Ne sajnálják a tárgyalásra fordí­tott időt, mert ha mechaniku­san, kapkodva, a termelők ter­melési adottságainak figyelem- bevétele nélkül hajtják végre a tervfelbontást, ezzel nemcsak a begyűjtési tervek teljesíté­sét veszélyeztetik, hanem meg­sértik begyűjtési törvényünk demokratizmusát is. Egy-egy községben az egész évi begyűj­tést nagymértékben befolyásol­ja, hogy most a tervfelbontás idején milyen alaposan beszélik meg a termelőkkel a teljesíté­sek határidejét. Ebben az évben fokozottabb segítségnyújtást kérünk a terv­felbontáshoz a községi tanácsok VB elnökeitől. A termelőkkel való foglalkozással különösen a sertésfőbeadók kijelölésével, a teljesítések beütemezéeének megbeszélésével eredménye­sebbé tehetjük a tervfelbontási munkát. A tervfelbontással nemcsak az a cél, hogy számszerűen Jól elkészített tervfelbontásí össze­sítőket adjanak a begyűjtési hivatalok, hanem az, hogy az összesített kötelezettség a reá­lis életet tartalmazza. Meg kell szüntetnünk a pénzzel való teljesítés rendsze­rét. A begyűjtési megbízottak, de a tanácsi és a vállalati szer­vek dolgozói sem fogadhatnak el a termelőktől pénzt, az élő­állat és állati termékek teljesí­téséhez szükséges vásárlások­hoz. A pénzzel való teljesítés lazítja az állami fegyelmet és legtöbb esetben a termelők anyagi károsítását vonja maga után. Minden termelő előtt is­meretessé válik a tervfelbontás során a kötelezettség határide­je és ennek figyelembevételével maguk* a termelők idejében gondoskodhatnak arról, hogy melyik főbeadóval társuljanak. A begyűjtési tervek teljesíté­se közös érdek. Érdekük a dol­gozó parasztoknak és érdeke népgazdaságunknak is. Nem mindegy, hogy mikor teljesít­jük a begyűjtési tervet. A hí­zottsertés beadási határidejé­nek megállapításánál a legtöbb termelő az év utolsó hónapjára kéri a beütemezést. Zsírra és húsra egész éven át szükségünk van, tehát úgy kell a beüteme- zéseket, a főbeadókat kijelöl­ni, hogy biztosítva legyen a fo­lyamatos ellátás. A januárra beütemezett sertést, vágómar­hát és tejet január hó végéig kell teljesíteni, a tojás és ba­romfinál, ahol negyedévi üte­mezés van, már most meg kell kezdeni a kötelezettség teljesí­tését, a tojás hozamának ará­nyában. Az állatbeadás megkönnyíté­sére újabb kedvező lehetőséget nyújtott kormányunk azzal az intézkedésével, hogy akik be­adásra alkalmatlan szarvas- marhával rendelkeznek, 50 szá­zalékos kezdvezmény mellett szabadválasztású húsbeadásu­kat sertéssel teljesíthetik. Ez a kedvezmény azt jelenti, hogy például 50 kilo szabadválasztá­sú húst 75 kiló marha helyett 25 kilo sertéshússal lehet telje­síteni. Bízunk abban, hogy dolgozó parasztságunk és a begyűjtési dolgozók közösen úgy végzik el az 1956. évi tervfelbontást, hogy ebből mind a termelők­nek, mind az államnak közös haszna származzon. Varga Ferenc a Megyei Begyűjtési Hivatal vez. Téli séta az egri üzletekben Erőt és bizalmat adó jelentés ÚJRA ÉL MŰVÉSZETÜK NEM MESSZE Egertől, a Bükk aljában húzódik meg a kétezernél alig több lelket számláló kis község: Felsőtárkány. A jelleg­zetesen magyar, régi, mestergerendás házak­ban élő tárkányiak híre azonban már bejár­ta az országot. Budapest színpadain már há­rom ízben köszöntötte fergeteges tapsvihar a ringóderekú felsőtárkányi lányokat, akik pasztellszínű díszes magyar viseleteik’oen olyanok voltak, mint a szélben hajladozó mályvák. Az újságok, a rádió világgá repí­tette ennek a kis bükki falunak a hírét. Szokásaikról, népviseletükről, táncaikról és dalaikról Bakó Ferenc, az egri múzeum igaz­gatója könyvet írt, amelyből megismerhetjük Felsőtárkányt, a magyar népművészet hatal­mas kincsestárát. Csavarjunk egyet az idő kerekén. Sétál­junk végig a régi tárkányi főutcán, kukkant­sunk be a földbesüppedt ősrégi házuk kicsi ablakain, ismerkedjünk azokkal az emberek­kel, akik ráhagyták a mai tárkányiakra a leggazdagabb örökséget, népdalkincsünk drá­gaköveit, az édesbús magyar dalokat, pattogó, hetyke dinamikus táncokat, játékos szokáso­kat, a virágos szép viseleteket. Olyan ezen a koratavaszi vasárnapon a főutca, mint egy virágos mező, teleszórva szí­nes harangvirágokkal. Ritmikusan hullámza- nak a színes szoknyák, büszkén peng a legé­nyek sarkantyúja. Az utcán most ideges mozgás fut végig: pandúrok jönnek, de akit keresnek, biztonságban van Vidróczki, a hí­res betyár békésen pihen tárkányi szeretője ölén. Aztán lassan leszáll a koromszínű este, kigyúlnak a kis ablakok és innen is, onnan is nótát hord a hűvös hegyi szél: nótáznak a fonóházakban. Itt tanulták meg a fiatalok a csodás dalokat, tüzes táncokat, ez volt akkor a tánciskola, a kultúrotthon és a klub, itt születtek a szerelmek, itt virágoztak ki a ma­gyar néplélek színes virágai. Aztán elcsendesedik a falu. Csak fent a hegyekben a Peskőlyukban száll még a dal, juhászok, betyárok, szénégetők és favágók járják a táncot. És mikor termő virágokba szökken az életet adó tavasz, elnéptelenedik a falu. Vár­ja a summásokat a távoli alföld, a Dunántúl. Várja a szénégetőket és favágókat az erdő, a fuvarosok befogják az ekhós szekeret és elin­dulnak országot járni mésszel, szénnel. Meg­sárgulnak már a levelek a bükki fákon, mire végre visszatérnek a faluba, mert ahogy az öreg Bakondi Pista bácsi mondja, itt ízes csak igazán a magyar beszéd, itt terem a nó­ta és itt tüzes a lány csókja. Kezdődnek a lakodalmak. A tiszta szere­lem, a boldog beteljesülés színes, vidám ün­nepei a felsőtárkányi lakodalmak, melyekről köteteket lehetne írni. ÍGY ÉLT hosszú évtizedeken át Felső­tárkány népe szegényen, nehéz küzdelmet folytatva a kenyérért, az életért. Egyetlen kincsük és vigaszuk gazdag művészetük volt és ezt a kincset megőrizték sok-sok nemzedé­ken át, örökbe hagyva a fiatalokra, akikben tovább élt és virágzót* a felsőtárkányi nép­művészet. Kint a világban véres háhorúk dúl­tak, új eszmék, új divatok formálták az em­berek gondolkozását és külsejét, de itt, ezen a kis szigeten szinte érintetlenül maradt min­den. 1945 után új szelek kezdtek fújdogálni az országban. És ezek az új szelek végigjár­ták a tárkányi főutcát is. Kitavaszodott és hosszú idő után nem kellett summásnak menni. Sok-sok summás földet kapott, eltűn­tek a régi urak, nem tiltották be a fonóhá­zakat. Nem féltek már dalaiktól, megválto­zott az élet. megváltozott a világ. A fiatalok már csak szüleik és az idősek elbeszéléséből ismerték meg a summás élet keserűségét, a régi világot. Aztán kicserélték a községháza tábláját, új címeres tábla került a helyébe. Üj gondolatokat hoztak azok is, akik a köz­ségi pártszervezet házába jártak. Egy nap aztán híre ment a faluban, hogy a község határától nem messze hatalmas gyár épül. Már az építkezésekhez munkásokat ke­resnek. Nemsokára állt a gyár és Felsőtár- kányon is mindennapos vendégek lettek a munkásszállító autóbuszok. Sok minden váltoaott az elmúlt tíz év alatt Felsőtárkányon is. Először persze csak külsőségekben látszott meg ez a változás, az­tán lassan és napról-napra erősebben az em­berek gondolkozásmódjában is Az ember akármerre jár a faluban, a múlt és a jelen érdekes találkozásának a tanúja. Ügy; mint az országban mindenütt, itt is egy nép van átformálódóban. Az új gondolatok behatolnak leikébe, A szív néha tiltakozik, de parancsol az ész, az értelem és aztán másképp dbbog a szív is. A RÉGI MILÉS szénégetők (milé-nek hívják itt a boksát) lassan eltűntek. A szén­égetés ma már retortákban történik. Nem volt egyszerű a mile és a retorta harca, de aztán győzött az új. A régi summások, or­szágjáró fuvarosok ma a gyárba járnak dol­gozni, a fiatalok szakmát tanulnak, városba, járnak iskolába, a DISZ-ben az ország dolgai felett vitatkoznak. És ami ezzel jár, lassan „kivetkőznek“, levetik a sokszoknyát, divatos városias szűk ruhákban kezdenek járni. Per­sze, ez sem megy napról-napra. A bő ruha mellett a lány először divatos szandált visel, majd nylon harisnyát vesz, haját már nem „semeríti ’, hanem daueroltatja és innen már csak egy lépés, hogy a régi népiruha ünnep­lővé váljék. Egyre jobban teret hódít az új és hagyo­mánnyá válik a régi. De nehogy azt higyje valaki, hogy gazdag népművészetüket veszni hagyják. Az igaz, hogy 1950-ig úgy látszott, hogy a régi táncok feledésbe merültek. A fia­talok a modem tánciskolákban megtanulták a svinget, meg a tangót és ezek a táncsok uralták már a tárkányi bálokat is. Azonban a falu tanítója, Bartók Sándor, aki harminc éve tanítja betűvetésre a tárkányi gyereke­ket, egy napon új ötlettel állt elő: népiegyüt­test kell alakítani. És az ötletet helyesléssel fogadták a pártban és a tanácson is. 1952-ben megalakult a Felsőtárkányi Népiegyüttes. Két táncuk: a „farsang” és a „lakodalmas“ híres­sé vált az országban. 1955-ben a szakértők egyre azon vitatkoztak, hogy merre vezet ezeknek a Népiegyütteseknek az útja. Van-e fejlődés, van-e valamilyen irány, amerre eze­ket az együtteseket elindítsák. Míg ezek a viták folytak, a felsőtárkányi együttes szor­galmasan próbált és nemsokára megszületett az új... Népijáték? Nem! Megszületett egy új műfaj, melyben a régi népművészeti ele­mekkel a mai életet, a réginek és az újnak a harcát ábrázolják. Felgördül a függöny. Bertus bácsi a régi időkről mesél. A kas­télyról, amely itt állt a falu határában, ahol az egri püspökök rendeztek vadászataik után hatalmas dáridókat. És nem egyszer előfor­dult, hogy a falu legszebb lányait elhurcol­ták ezekre az orgiákra. (A kastély történeti tény. Neve: „Fuor Contrasti”, „Viszályon kí­vüli“ volt.) Közben víg nótával bejönnek a legények, akik már az új módszer szerint retartában égetik a szenet. Hívják Marcit is, de ő nem hagyja a miiét. A színpadon régi hagyomány elevenedik meg: a tűzugratáa. Marcsó és Marci átugorják a tüzet, és ezzel egymásnak ígérik szívüket. Marcsó hívja Marcit a retortákhoz, és a fiú keserűen kifar kad az új ellen. Majd elalszik és álmában saját lakodalmán van. „Vőlegényé a meny­asszony” — rikkantja a vőfély, de közbeszól a betoppanó pandúr: Uraságé a menyasszony. A szép menyasszonyt Vidróczki szabadítja ki. Áll a fergeteges lakodalmi tánc és közben lövés csattan és Vidróczki holtan esik össze. Az álom után újabb vita következik a két fiatal között. Marcsó felvette a régi díszes ruhát és ékes szóval bizonygatja az új elő­nyeit. És a végén Marci felett is győz az új. — Tartsuk meg a szépet, mindazt, ami a jóra, a szeretetne, ami otthonunk, apáink megbecsülésére nevel. így leszünk erősebbek az újban is. Ezt akartam én mindig... Csak nem tudtam kimondani — mondja Marci. RÖVID ÉS SZÍNTELEN így leírva ez a tartalom, de a csodálatos dalokkal és táncok­kal színesen, igazán mutatja be a kis hegyi falu embereinek átalakulását. Nem hibátlan még az előadás, hisz teljesen új, kitaposatlan mesgyén indultak el a tárkányiak, de ráta­láltak egy nagyon szép útra: a nép virágos nyelvén megmutatni az újat, az igazat, az életet. Az együttes ma hatvan tagú, és e hatvan lelkes ember munkája már meglátszik a fa­lun. A bálokat újra uralja a csárdás, ünnepe­ken előkerül a bőruha, és az öregek, akik el­járnak nézni a fiatalok szórakozását, vagy ahogy itt miondják „lesnek“ a bálon, öröm­mel látják, hogy újra él művészetük... Herbst Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom