Népújság, 1956. január (1-8. szám)
1956-01-18 / 5. szám
1956. január 18. szerda NÉPÍJJSAG 5 A CSALAD UGYE Messze van még a virradat. A falu felett álmatlan éjszaka csöndje nyújtózkodik. Elvétve villan csak egyik-másik ablakban fény. Itt kisgyerek van, amott a reggeli disznóöléshez készülődnek az asszonyok. Fehér György pislogva néz bele a lámpa gyenge fényébe. Nyújtózva egyengeti a derekát, fáradtan dörzsöli meg virrasztástól kivörösödött szemeit. Körüljárja mégegyszer az istállót, megnézi az apró gyámoltalan malacokat, gondosan szemügyre veszi a nyugtalankodó kocákat, aztán mikor látja, hogy minden rendben van, indul befelé a házba. — Etetésig ledűl egy félórára, de meghagyja az asszonynak, ha valami lenne, azonnal költse fel. így megy ez már lassan egy hete. Kinnt az istállóban vir- rasztja át az éjszakát, mert ellenek a kocák és ilyenkor nem lehet egyedül hagyni őket. Hi-' szén mit szólnának a tagok, ha reggelre elhullana négy-öt malac. Tán meg sem tudna állni a szemük előtt, ha azt mondanák: lám, hiába bíztak benne, nem vigyázott a csoport vagyonára. Ez sem hagyja aludni ilyenkor, meg az sem, hogy szereti a jószágokat. Gyerek kora óta bánik velük. Fehér György hetedik éve gondozza már a verpeléti Dózsa Tsz sertéseit. Hét esztendeje lépett be, két dolgos kezét, meg szaktudását hozta magával. Azóta minden évben jelentős jövedelmet ad a szövetkezetnek a sertésállomány. Az elmúlt évben például több mint 200.000 forintot. Ez jórészt Fehér György munkájának az eredménye, hiszen ő gondozza a 27 kocát, a hárem apaállatot, meg a süldőket, — egész addig, míg hízóba állítják. Munkájában hűséges segítőtársa a felesége. Hét esztendeje, amikor belépett a tsz-be. reá bízták a sertéseket, adtak mellé segítséget is. Nem soká maradt mellette a „bojtár“. Másik jött helyébe. Mint ahogy mondani szokás, ezzel sem evett meg tíz deka sót. Fehér azt is tovább tanácsolta. Nem tudott kedvére dolgozni senki,. mindig cserélgették egymást az emberek. Nem mintha összeférhetetlen ember volna. Egyszerűen nem tudta elnézni, hogy valaki elhanyagolja a jószágot, vagy üsse ő- ket. Végül aztán már nem igen kapott segítséget, nem szívesen dolgoztak mellette, ő maga is azt mondta, inkább egyedül kínlódik. Egyszer aztán elhatározta, hogy nem kér segítséget senkitől, hanem behozza a feleségét. Azóta nincs is semmi hiba. Ma már az asszony is épp olyan szakértője a munkának, mint akár ő maga. Szépen beosztják egymás között, ki mit csináljon és biztos, hogy egyik sem vár arra, hogy a másik végezze el helyette. Nyáron, míg az ember kinn van a legelőn, az asszony odahaza a malacokat gondozza, az istállót tartja rendben. Olyan rend és tisztaság van ott, hogy némelyik asszonynak még a szobája sem különb. Ha valami nézeteltérés mégis akad a munka közben, — hiszen azt mondják, nincsen tányér csör- renés nélkül —, hát nem kell a közgyűlés elé vinni, elintézik azt egymás között, a családban. És egyforma öröme az egész családnak az is, amikor megdicsérik őket az eredményekért. Sok munkát ad két embernek az állomány, de jövőre már hárman lesznek. A kis G., úri befejezi az iskolát és megy az apja mellé segíteni.' Lassan meg, nő már a negyedik segítség is. Az egész család ügye lett Fehéréknél a sertéstenyésztés. Nem frázis ez, hanem való igaz. A nyáron beteg volt Fehér György. Benn volt Egerben a kórházban. Az asszony bejött az egyik nap látogatóba. Igen ám, de mikor visszafelé indult volna, nem vette fel a busz, hiába mondta, hogy otthon nincs aki ellássa a csoport jószágát. Nem volt mit tenni, elindult vonaton, kerülő úton, még sírt is egy sort, hogy mi lesz a malacokkal. Mikor haza ér, látja, hogy nincs semmi hiba. A csöpp Ilonka cipelte a vedret, aprította a tököt. Úgy gondolta, se apja. se anyja nincs otthon, valakinek csak helyt kell állni. Jó is ez így, hogy az egész család gondja a csoport sertéstenyésztése. Azt mondják, el kelne a tehenészetben is egy olyan család, mint Fehérék. És elkelne más csoportokban is, ez egyik titka annak, hogy jövedelmezőbbé váljon az állattenyésztés. D. K. — AZ EGRI DOHÁNYGYÁR az elmúlt napokban zenekari felszerelést kapott a városi tanács népművelési osztályától. A Doh( <gyár dolgozói már megkezdték a tanulást a hangszereken. Eger tisztaságáról Egy pár nappal ezelőtt jöttem haza Egerbe. Nagyon örültem, hogy újból itthon lehetek. Örömöm azonban nem sokáig tartott. Ahogy kiléptem az állomásról a volt Borszövetkezet előtt, cipőm beleragadt a sárba és majd hogy el nem merültem benne. Mellettem siettek el az állomásról jövők, s hallottam, amint szidták (persze velem együtt) az illetékeseket, akik felelősek Eger lucskos, s piszkos utcáiért. Későbbi értesülésem során megtudtam, hogy az állomás melletti épületeket a Borforgalmi, a Fü- szért, a Cipő Nagykereskedelmi, a Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi bérli. Nem tudom megérteni, hogy ezek a vállalatok miért nem tudják az udvarukat és a járdát rend- bentartani. Nem vet jó fényt Eger városára, hogy mindjárt az állomásnál az érkezőket hatalmas sártenger fogadja. Pedig városunknak az idegenforgalma nagy. Sokan megfordulnak itt, az a híre, hogy Eger egy kedves, tiszta város. Mégis, ez az ellenkezőjét bizonyítja. Jó lenne, ha az illetékesek erre figyelnének és felhívnák a négy vállalat figyelmét a nagymennyiségű szemét eltakarítására, a járda tisztántartására. Juhász Erzsébet, Egér. Vidám mozgalmas DISZ-élet Teliken Tenk község neve nem nagyon ismerős a megyénkben. Azelőtt Pusztatenknek hívták, s nem Is volt község, csak tanya. Lakói földművelő emberek, kik a múltban urasági cselédek voltak. Ma már a fiatalok megkóstolták a közösségi élet, a közös tanulás és szórakozás jó ízét és azóta alig várják, hogy többször találkozzanak. Szabó József tanító, a DISZ szervezet propagandistája megszervezte a Petőfi iskolát. Az első foglalkozáson csak heten jelentek meg. De színes, szép előadása megnyerte az érdeklődésüket és legközelebb már 26-an voltak. Azután pedig 40-en is felül. Vajon miért járnak ilyen sokan a Petőfi iskolára? Talán egyszeriben megszerették a tenki lányok és legények a DÍSZT? Igen. mert róluk, s nekik szólnak az előadások. Novellák és regény- részletek felolvasásai teszik elevenebbé a foglalkozásokat. Tenk fiatalsága tanul. Erőt merítenek a múlt harcaiból, az ősök szabadságmozgalmaiból és arról beszélgetnek, hogy mi lesz a jövő helyes útjaA Petőfi iskolák után rádióznak, játszanak, szórakoznak. Állandó vendég közöttük a párttitkár elvtárs is, s legalább három-négy tanító. Tenken jó kezekben van a fiatalok nevelése. A DISZ titkár Perge Béla tanító. A fiatalok szeretik, bár nemrégen került a szervezet élére, de mint kommunista, a községi párt- szervezet vezetőségi tagja, azelőtt is sokat volt közöttük. A kul- túrcsoportot meg Végh László parasztfiatal irányítja, aki most szerelt le a katonaságtól. A katonaságnál is kultúrmun- kát végzett, no, meg maga az a tény, hogy katonaviselt ember — őrmester volt — van tekintélye a fiatalok előtt. A kultúrcsoport jelenleg Csizmarek: „Bújócska“ c. színdarabját tanulja. Nem ■tétlenkedik a tánccsoport sem.. A lányok, fiúk szorgalmasan próbálnak, mert a DISZ szervezet benevezett a Hámán Kató kulturális seregszemlére is. Többé nem unal- .masak már a hosszú téli esték. Még az addig közömbös, s tartózkodó fiatalok is feloldódtak s ma már százon felül járnak a DISZ-be. Most ismét húsz fiatal kérte felvételét a szervezetbe. így élnek, tanulnak és szórakoznak a tenki fiatalok estén- kint és így munkában és szórakozásban nő, erősödik a tenki DISZ szervezet. Újlaki Miklós járási DISZ vb. Heves Munkánk egyik nagy akadálya a közutak elhanyagoltsága Gyöngyös és környéke iparának' fejlődése magával hozta a közlekedés nagyarányú fejlődését is. A gyöngyösi 34. számú Autóközlekedési Vállalat az elmúlt évben nagyvál- laxattá fejlődött, gépkocsiállománya 160-ra növekedett. Megnövekedett feladataink ellenére éves tervét a MÁVAUT részleg már december 24-re, a TEFU részleg 19-re, a taxi részleg 28-ra teljesítette. Dolgozóink jó munkája az önköltségcsökkentésben és a munkaverseny kiszélesítésében azt eredményezte, hogy év végéig csaknem 800 ezer forinttal túlteljesítettük nyereségtervünket. Vállalatunk dolgozói mindent elkövettek az éves terv mielőbbi tedjesítéséért. A műszaki és forgalmi szakszolgálat megjavításával biztosítottuk a személy- és árufuvarozás zavartalanságát. Munkánk nagy akadálya azonban a közutak elhanyagoltsága. Petőfi bánya telepi főnökségünk 35 gépkocsija a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt, a Jobbágyi Tömegcikk Művek, a Selypi Ce- mentművek. a Lőrinci Erőmű és a Selypi Cukorgyár dolgozóit szállítja a lakóhelyükről a munkahelyükre. Az utak elhanyagolt állapota nagymér! tékben akadályozza, nehezíti a járatok menetrendszerinti üzemeltetését, a gödrös, ká- tyús utakon gyakoriak a műszaki hibák, gumidefektek, rúgótörések, s ezek miatt a késések. Ráadásul mindeáÉk elő- j idézik a gépkocsik idcelőtti I elhasználódását. A petőfibá- j nyai útvonalak közül különösen a Petőfibánya-telep — Selyp, a Selyp—Jobbágyi, Selyp—Hatvani Petőfibánya— Szűcsi-Rózsaszentmártoni utak igen elhanyagoltak. A mátrai, karácsondi és gyöngyöspatai útvonal is erősen gödrös, ez akadályozza a jó közlekedést. De nemcsak rosszak az utak, hanem az útjavításhoz szükséges zúzalék kőanyagok is hiányoznak, s emiatt az útőrök nem tehetnek semmit az út karbantartásáért. Az 1956. évi tervek fokozott feladatot állítanak vállalatunk minden dolgozója elé, a célunk nemcsak az, hogy teljesítsük a- tervet, hanem túl is akarjuk teljesíteni, az önköltséget pedig csökkenteni akár- ! juk. Ehhez azonban szüksé- 1 günk van az Útfenntartó Vál- ! lalat dolgozóinak segítségére is, hogy a kátyús, gödrös utak ne hátráltassanak bennünket. Cserháti Árpád AKÖV igazgató. Gyöngyös Egy óra a MÖHSZ-nél VITA Dolgozzon-e az anya, a feleség? Több segítséget a sokgyermekes anyáknak Dolgozzon-e a nő? — vetette fel a kérdést a Népújság, — talán nem egészen helyes megfogalmazásban, hiszen éppen a női életnek olyan különböző körülményei lehetnek, amiket nem lehet egybefoglalni. Én talán úgy tenném fel a kérdést: dolgozzon-e a lány, a gyermektelen asszony, vagy a többgyermekes édesanya? Az első két csoport feltétlenül. Ma már a háztartás vezetése egy vagy két személy részére nem töltheti ki a nő egész életét. A harmadik csoportnál azonban álljunk meg egy kicsit. Magam is dolgozó nő vagyok és három kisgyermekem van, tehát gyakorlatból ismerem az érem mindkét •oldalát. Reggel még alszik a ház. de a konyhában már világos van; készül a reggeli a gyerekeknek, hogy mire szemükből kidörgölik az álmot, már ott párologjon az asztalon. Ébrednek a gyerekek, — megjegyezni kívánom, hogy az enyémek már nem a legkisebbekhez tartoznak, 9, 7 és 6 évesek, tehát már a mosdás, öltözés önállóan megy, de ahol kisebbek a gyerekek, ott még öltözésnél is segíteni kell. A szobát rendbe kell rakni, megágyazni, gyerekeknek tízórait készíteni az iskolába, óvodába. Aztán gyors öltözés, a .reggeli már. csak gyorsan leöntve és rohanás, — mert már el is múlt háromnegyed nyolc. Reggelenként, ha jól körülnézünk, egymásután tűnnek fel a már nem is siető, de rohanó asszonyok, akiknek közben az jár az eszében: jaj, el ne késsek, — nem fog-e megfázni a kicsinek a torka, mert már a sálat nem igazítottam el rajta, — a fiam még az utolsó percben kérte, hogy faragjam meg a ceruzáját, — ugvan nem felejtette-e ki a tolltartóból, mit is kell vennem délután a főzéshez, a nagyobb lánynak cipőfűzőt kell venni, a fiúnak színes ceruzát, a kicsinek csalt kell a hajába, azután el ne felejtsek telefonálni a fé ;em munkahelyére, aki egész héten a megyét járja, hogy el ne felejtsék ma postára tenni a jelentését mert határidős. Közben utolsó lépések a lép csőfokon, berobbanás a hivatali szobába és kezdődik a munka. Segítségre szoruló emberek jönnek, akiken egy-egy kedves szóval, vagy csaii egy megértő mosollyal annyit lehet könnyíteni, vagy hangosko- ló, izgága, értetlen feleink vannak, — ezeket okos szóval meggyőzni, hogy • még sincs teljesen igazuk, hogy vidáman köszönjenek el. A munkahelyen is megmaradni édesanyának, egy kicsit nagyobb család Között, hogy megérezze mindenki, aki hozzánk fordul, hogy nemcsak tudásunkkal, hanem szívünkkel is igyekszünk egyszerűbbé, könnyebbé tenni az életet, — legalább a mi munkaterületünkön. Félötkör újabb futólépés az üzletek és az otthon felé, hogy mire az iskolából, a tanulószobából hazatérnek, már égjen a tűz, készüljön a vacsora, aztán előkerülnek a füzetek, könyvek, a fáradhatatlan három kis száj sorolja a nap óriási eseményeit, sőt előkerülnek a balesetek is: édesanya, leszakadt a kabátomról egy gomb, stb. Aztán, mikor elcsendesedik a ház, előszedni a sérült ruhadarabokat, kicsit olvasni is jó lehne, de először még néhány oldal tanulnivaló is lenne, de egyszercsak kihull a fáradt kézből a könyv, lecsukódnak a szemek és álomtalan álomba zuhan az, aki csak másokért élte le a mai napot is. Hogyan segíthetnénk, hogy könnyebb lenne a do.lgozó anyák élete? Nagyon sok probléma vár még megoldásra. — Csak egy: a legnyugtalanítóbb: hová tegyem a gyereket, ha beteg? És nem utolsósorban mit skól a gyermek ahhoz, hogy a mama dolgozik: A 9 éves lányom szabadságom alatt megkérdezte: édesanyám, miért nçm lehetsz te mindig szabadságon? Akkor nem kellene mindig sietni, nem lennél ideges, miért ’■'em lehetsz te itthon velünk? És ilyen kicsinek nem mondhatom azt, hogy igényeink emelkedésével több jövedelemre van szükségünk és nem nélkülözhető a női munkaerő a termelésben. ö csak a maga szempontját nézi, hogy az édesanya minél többet legyen otthon, mert a mai rohanó életben még több szeretetre van szüksége mindenkinek. És nincs igaza a gyermeknek? A sokgyermekes édesanya, ha nem is közvetlenül, de talán még jobban résztvesz hazánk félémé, kedésében, mint a gyermektelen dolgozó nő. Hogyan lehetne segíteni a sok- gyermekes anyák idő elégtelenségén? Sok megoldás kínálkozik, ami talán ha nem is rögtön, de idővel megvalósítható lenne. Egyik talán, ha a sokgyermekes anyák munkaidejét megrövidítenék, hogy az örökös rohanás csak sieté'ssé csituljon. Vagy a családi pótlékok rendezésével olyan körülményeket teremteni, hogy ne kényszerüljön dolgozni az az anya, aki csak családja jobb ellátása miatt keres munkalehetőséget. (Tudósítónktól.) A napokban meglátogattam a gyöngyösi MÖHSZ egyik előadását. A motor alkatrészeinek ismertetéséről folyt a szó. Barócsi elvtárs az autóvezetőképző iskola előadója ismertette,és szemléltetően az egyes alkatrészeken is bemutatta a motor egyes részeit. Pé damu- tató a fegyelem és a rend. Ér- dek'ődésünkre elmondják, hogy a jelenlegi helyiséget a tagság társadalmi munkával hozta rendbe. Két gépkocsivezető kör működik. Az iskola komoly színvonalára jellemző, hogy a legutóbbi kör hallgatói Egerben kivétel nélkül sikeresen letették a gépkocsivezetői vizsgát. De nemcsak az autóvezetői tanfolyam működik jól. A szövetségnek jól működő lövészköre, motorkerékpáros tanfolyama, rádióköre, ejtőernyős, vitorlázó és modellező köre van. Mi a titka, hogy a gyöngyösi MÖHSZ különböző köreiben száznál jóval több fiatalember jár, hogy sikerült ennyi fiatalt beszervezni? A legfontosabb talán az, hogy a jelentkezők Addig is, amíg a most fennálló körülmények között dolgoznak az anyák, több megértést kérünk, az iskoláktól pedig azt, hogy tanítsák meg lányainkat stoppolni, kötni, lé- zimunkázni, mert nekünk nincs időnk arra, hogy a gyereket ilyenekre megtanítsuk. A férjek megértéséről incst nem szólok kü ön, azt már sonkán hangsúlyozták, a magam részéről is csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a férfi segítsége nélkül szinté megoldhatatlan a dolgozó an/a problémája és ha a férj nem akarja, hogy felesége és gyermekeinek anyja idő előtt megrokkanjon, szakítson végképp azzal az elavult elvvel, hogy a háztartást kizárólag csak a feleség köteles ellátni. Saári Miklósné, Eger. Nem felejtjük el a múltat Ezen a címen indult meg a vita a Heves megyei Népújság hasábjain, ami tart már egy pár hete, különböző vélemények alapján. Nem szeretek írogatni, de ehhez a témához kénytelen vagyok hozzászóini, mert nem mindegyik vitázóval értek egyet .Van aki azt mondja, dolgozzon, van aki azt mondja, ne dolgozzon. Harminchét éves vagyok, de nyugodtan mondom, hogy az életem legnehezebb részét már lééltem 1945-ig, annak ellenére, hogy akkor még csak 26 éves voltam. Dolgozok most is. Hiszen három gyermekem van, de dolgoztam a múltban is és szerintem azon lehetne vitázni, hogy milyen különb[ ség van a két munka között. I 1938-ban született az első j gyermekem, akkor még csak álmodni sem mertem, hogy létezik oly társadalmi rend, ahol a szülőanya 3 hónapig odahaza gondozhatja újszülött gyermekét és erre az időre is fizetést j kap. Nekem abban az időben I szülés után az volt a sorsom, i hogy a hátamra - kötöttem, a gyermekem, ugyanúgy végigkapáltam a 15—16 órát naponta, mint szülés előtt és amikor késő este hazavánszorogtam, még a házimunkát is el kellett végezni, mert abban az időben nem volt még üzemi konyha, de nem volt még bölcsőde sem. Igaz, hogy nem minden tudják, hogy a vezetőség és az oktatók komolyan foglalkoznak velük és az itt tanultakat hasznosítani tudják a polgári életben is és majd később a honvédségnél. Ebben a munkában igen sokat segít Szórád Tibor kiképzési felelős. Ezen a helyiségen kívül nemrég avatták fel a Dimitrov- kastélyban a II. Rákóczi Ferencről elnevezett repülő klubot. További terveik egy síszakosztály szervezése. Már 40 pár bakancs és síléc áll rendelkezésre. A szakosztályt Forgó József vezeti majd. A kiképzést a Pipishegyen tartják. A szakosztály tagjait ingyen szállítják fel, szállást biztosítanak részükre és térítés ellenében olcsó, ízletes étkezést is kapnak. Január közepén csapatzászló avatásra készülnek. Öröm látni és hallani hogy a MÖHSZ ilyen jól műkő fik Gyöngyösön és reméljük, hogy terveik megvalósításával ere i- ményesebb munkát végez \ek. És egyre többen kapcsolódnak bele az egyes szakosztályi-', m keresztül a szövetség éleiébe. Bognár Pál. anyának jutott ez ki, de a legtöbbnek ez volt a sorsa. Csak egy kisebb rétegnek volt öröm élete, azoknak, akiknek mi dolgoztunk. Most már a fel- szabadulás óta magunknak dolgozunk, magunknak építjük, szépítjük országunkat, szocializmusunkat. S ebben a rendszerben a pártunk és kormányunk a legtöbbet a dolgozó anyák érdekében tett akkor, amikor a tehernek egy részét levette a vállunkról a sok kedvezménnyel, a szülési szabadság, napközi otthon, bölcsőde és -még számos juttatással, ami mind azt biztosítja, hogy 8 órán keresztül nyugodtan dolgozhatunk és meg legyen az idő az otthoni munka elvégzésére, jut idő szórakozásra is és gyermekeink nevelése is biztosítva van. Nekem az a véleményem, hogy most, amikor országunk egy második ötéves tervet akar megvalósítani, nekünk, anyáknak és feleségeknek még jobban ki kell venni részünket a munkából, hogy még jobb. könnyebb és szebb legyen a mi és a gyermekeink élete. Azt hiszem, hogy sok asszonytárs osztozik a véleményemben, kivéve azokat, akik elfelejtették a múlt emlékeit és így nem tudnak kü’önbséget tenni a múlt és a jelén között, vagv pedig azok. akiknek a múltban a munkájúk a dőzsölés. a mulatozás volt és ebhe- ni fáradalmaikat ott pihenték ki azokban az üdülőkben, ahol most a dolgozóink logjobbjai pihenik ki a becsületes munka fáradalmait. Balázs Károlyné, Bélapátfalvi Cementgyár dolgozója