Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-21 / 99. szám

2 NÉPÚJSÁG 1935. December 21. szerda. PARTELET Legfontosabb feladatunk a pártoktatás tartalmi szíuTonalának emelése Aktívaülést tartott a megyei pártbizottság Megyei nagyaktíva értekei letet hívott össze a megyei pártbizottság, hogy a legjobb propagandisták, járási és váró' si agit. prop, titkárok, a DISZ bizottságok oktatási felelősei­nek részvételével megbeszél­jék megyénk párt- és DISZ oktatásának jelenlegi helyze­tét, s a legfontosabb felada­tait. Az értekezlet, melyen kö­zel kétszázötvenen vettek részt, elérte a kitűzött célt. A jelenlevő propagandisták és az oktatással foglalkozó elv- társak figyelmét a jelenlegi legfontosabb feladatokra irá­nyította: a politikai oktatás tartalmi színvonalának emelé­sére, s arra, hogy a pártokta­tásnak fokozottabb mértékben kell elősegítenie a mindenna­pi gazdasági és politikai mun­ka megvalósítását. így nap­jainkban elsősorban a vezető­ségi újraválasztásokat. Az alábbiakban részleteket közlünk az aktívaülésen el­hangzott beszámolókból, me­lyet Dorkó József elvtárs, a megyei pártbizottság agit, prop, titkára tartott — és a hozzászólásokból. A beszámoló elején a párt- oktatás jelentőségéről beszélt, majd így folytatta: Tudjuk, hogy a jobboldali, opportunista nézetek elterje­dése sok kárt okozott a párt­tagok tisztánlátásában. Több helyen ingadozások, torzítások ütötték fel fejüket, melyek óriási károkat okoztak a párt­nak, s dolgozó népünknek. Propagandamunkánknak' ép­pen ezért az az egyik legfon­tosabb feladata az 1955-56-os oktatási évben, hogy elméleti­leg is harcoljon elsősorban a jobboldali, de minden­féle, a párt politikáját eltorzító nézetek ellen Hogy tovább nevelje a párt­tagokat a párt iránti hűségre, szeretetre, tovább erősítse bennük a tudatot, hogy ná­lunk az egyetlen helyes poli­tika az, amelyet a párt tudo­mányosan kidolgozott, hogy aktív tettekre serkentse a párttagokat s pártonkívülieket e politika végrehajtása érde­kében. Ezután részletesen értékel­te az idei oktatási év előkészí­tését, eredményeit, hibáit. Megállapította, hogy _ pártszer­vezeteink nem eléggé körülter kintően tervezték meg az is­kolákat. Komoly fogyatékos­ság — mondotta Dorkó elv­társ —, hogy több helyennem olyan tanfolyamot szervez­tünk, amely legjobban segíte­né a termelő, illetve a gya­korlati munkát. Például Pe- tőfibányán a műszaki és gaz­dasági vezetőknek filozófiai tanfolyamot szerveztünk, hol­ott az elvtársak munkáját a marxizmus—leninizmus alap­jai. Vagy a politikai gazdaság­tan tanfolyam segítette volna legjobban. Ugyanakkor a párt­funkcionáriusok körében el­hanyagoltuk a filozófiai tan­folyamok szervezését. Ez azért történhetett meg, mert nem magyaráztuk megfelelően az elvtársaknak, hogy melyik ok­tatási formán való tanulás se­gíti elő a legeredményesebben az ő gyakorlati munkájukat. A beszámoló megálapította, hogy a hibák ellenére is az idei oktatási év eredménye­sebb, mint a múlt évi. Bár még mindig vannak olyan is­kolák, amelyekben még nem folyik oktatás, de ezek száma meg sem közelíti a múlt évit. Ez azonban bennünket nem nyugtathat meg. El kell ér­nünk, hogy megszervezzék az oktatást a pártbizottságok, ahol erre lehetőség és mód van. Ezt a jónak mondható ered­ményt elsősorban azért érhet­tük el, mert a párt-végrehajtó bizottságok, az instruktorok alaposabban foglalkoztak a pártszervezetekkel és a pro­pagandistákkal. Ennek az eredménye az is, hogy állan­dóan nő a hallgatók létszá­ma a foglalkozásokon. A ta­pasztalat azonban azt is mu­tatja, hogy a számbeli ered­mények mellett —, hogy azok teljes értékűek legyenek — komoly tennivalóink vannak a tartalmi színvonal emelésében Itt elsősorban maguk a pro­pagandisták tehetnek nagyon sokat. Ismeretes, hogy a párt ez évben az eddigiektől eltérő új rendszert dolgozott ki a propagandisták képzésére, amely a tapasztalatok szerint sokkal jobban megfelel a cél­nak. mint a régebbi. A há­rom-négyhetes nyári propa­gandistaképző tanfolyamok, illetve a havonkénti egynapos propagandista konferenciák rendszerében a párt abból in­dult ki, hogy a propaganda- munkának a központi alakja a propagandista. Meg kell azonban monda­ni. hogy a propagandisták képzésének új módszere ön­magában még nem biztosítja a propagandisták képzését. Ahhoz, hogy be tudja tölteni feladatát, biztosítani kell a megfelelő feltételeket. Melyek ezek. a feltételek? A legfonto­sabb, hogy mind a megyei előkészítő konferenciákra, — ahol a járási és városi tanfo­lyamok ve^tői, szeminárium vezetői jelennek meg, — mind a járási és városi három-, négynapos propagandista tan­folyamokra, — amelyen a já­rás propagandistái vesznek részt — biztosítsuk, hogy a propagandisták alaposan fel­készüljenek. Feldolgozzák a kiadott irodalmat, hogy a tanfolvamokon alapos és mély vita folyjon az anyag legfon­tosabb kérdéseiről. Természe­tesen a jó felkészülés első­sorban magukon a propagan­distákon múlik. De ezt segít­hetik a pártbizottságok és pártszervezetek is, ha konzul­tációkat, előadásokat, propa gandista tanácskozásokat szer­veznek számukra, és aktívák segítségével is rendszeresen ellenőrzik a tanulásukat. A Szovjetunióban például rend­szeresen megcsinálja egy-egy pártbizottság, de a pártszer­vezet is. hogy felkeresi a pro­pagandistákat, hallgatókat vagy be is hívja a pártbizott­ságra, a pártszervezet vezető­sége elé, ahol beszélgetnek velük munkájukról, tanulásuk­ról. Úgy gondolom, hogy ezt mi is megcsinálhatjuk, — mondta Dorkó elvtárs, — A másik fontos feltétel az, hogy szervezetileg és technikailag is biztosítsuk a tanfolyamok sikerét. Ez azt jelenti, hogy a tanfolyamokon minden propa­gandista megjelenik, sőt több­nek a helyettesét is hívjuk meg. A lehetőségekhez -mér­ten megfelelelő szállást, s kosztot is kell biztosítani. Ha ezeket a feltételeket biz­tosítjuk, joggal léphetünk fel olyan igénnyel, hogy a tanfo­lyamokra felkészülten men­jenek el. Világosan kell lát­nunk, a propagandista tanfo­lyamokon nincs arra idő, hogy az irodalmat, az anyagot csak ott dolgozzák fel, s tanulják meg. A tanfolyamnak nem is ez a célja, hanem az, hogy az előzetes felkészülés alapján alaposan megvitassák az anyag legfontosabb kérdéseit, tisztázzák az egyéni tanulás során felmerült problémákat, s módszerbenileg is segítsék a propagandistákat. A felkészü­letlenségből adódik a másik hiányosság, hogy a konferen­ciákon fontos elméleti kérdé­seket nem tudnak kellően tisztázni, s így aztán a pro­pagandisták sem tudják azo­kat megmagyarázni a hallga­tóiknak. :— Szilvásváradon a propagandista nem tudta megmagyarázni a hall­gatóknak, hogy a kulákság osztály-e, vagy hogy miért van szükség a begyűjtésre. A nem kellő felkészülés az oka annak is, hogy egyes foglal­kozások nem eléggé színvona­lasak, nincs kellő vita és a hallgatók nem eléggé aktívak. Ha tehát meg akarjuk javí­tani politikai oktatásunk tar­talmi színvonalát, elsősorban propagandistáinknak kell na­gyobb segítséget nyújtani tá­mlásukhoz. Csak ezek után követelhetjük meg tőlük, hogy a propagandista konfe­renciákra és a foglalkozások­ra alaposan felkészülve men­jenek el. Csak ezek után kö­vetelhetjük meg, hogy Hall­gatóinknak: a foglalkozások között is segítsenek — állapí­totta meg a beszámoló. A továbbiakban hangsú­lyozta Dorkó József elvtárs, a pártoktatásnak elő kell segítenie a párt előtti feladatok megoldását Milyen lehet ott a pártok­tatás, ahol a hallgatók nem teljesítik a tervüket. Milyen ott a pártoktatás, ahol a pár- tonkívüli hallgató több év után sem kéri tagjelölt felvé­telét. Nem azt kívánjuk, hogy most néhány napon belül min­den tanfolyamon gyökeres for­dulat álljon be ezen a téren, — bár ez lenne a jó. — de türelmes, nevelő, céltudatos munkával el kell érni, hogy a propaganda munkának meg legyen a hatása a termelő és pártépítő munka területén. Csakis úgy töltheti be a párt és DISZ oktatásunk a célját, ha ezt eléri, ha mozgósít a párt politikájának végrehaj­tására, s harcol a téves néze­tek ellen — fejezte be beszá­molóját Dorkó elvtárs. A nagy figyelemmel kísért beszámolót számos, jó mód­szert isrfiertető hozzászólás kö­vette. Elsőnek Garai János elvtárs, a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár politikai isko­lájának propagandistája szólt hozzá. Elmondta, hogy az üzemi pártszervezet rendsze­resen ellenőrzi a foglalkozá­sokat, s nemcsak a propa­gandistákkal, hanem a gyen­gébben felkészült hallgatókkal is beszélgetnek. Mint hasz­nos módszert említette, hogy esetenként egy-egy anyaghoz aktuális keskeny filmet is szoktak vetíteni. Elmondta Garai elvtárs, hogy a propa­gandisták felkészületlenségé­nek egyik okát abban látja, hogy egyesek túl vannak hal­mozva pártmunkával, és így a tanulásra szánt szabad idői sem fordíthatják felkészülé­sükre. Javasolta, hogy az ille­tékes pártbizottságok szemé- lyenkint vizsgálják meg ezt. Válóczi János elvtárs, pető- íibányai propagandista el­mondta, hogy már több éve vezet politikai iskolát, de leg­szívesebben az idén a marxiz­mus—leninizmus alapjait veze­ti. S az a tapasztalatom, hogy ezt az oktatási formát a hall­gatók is szeretik — mondta. Bizonyítja ezt, hogy igazolat­lanul nem szoktak hiányozni. Az egyik hallgatót, aki egy esetben igazolatlanul hiány­zott, a kollektíva élesen meg­bírálta. Hozzászólt az értekezleten Horváth Nándorné elvtársnő, a megyei párt végrehajtó bi­zottság párt- és tömegszerve­zetek osztályának vezetője is. Arról beszélt, hogy a propa­gandisták, de a hallgatók 13 foglalkozzanak és törődjenek többet a pártonkívüli hallga­tókkal. Fontos, hogy ez a fog­lalkozás tervszerű, céltuda­tos, s rendszeres legyen. Ez­zel pártoktatásunk elősegíti azt is ,hogy az arra legérdeme­sebb új tagjelöltekkel növelje pártunk sorait. Nagy László elvtárs, a fü­zesabonyi járási pártbizottság oktatási felelőse arról beszélt, hogy bár vannak még hibák nálunk, de a tavalyinál mégis jobbak az eredmények, mert az oktatás az egész járási pártbizottság «gye Nemcsak az agit. prop, osz­tály, hanem az első titkártól kezdve az apparátus minden dolgozója rendszeresen segíti és ellenőrzi az oktatást. Naphegyi Ilona elvtársnő, a DISZ MB. oktatásfelelőse a DISZ oktatás helyzetét ismer­tette. Mint súlyos problémát említette, hogy a pedagógus propagandisták nem járnak rendszeresen a bentlakásos konferenciákra, emiatt foglal­kozásaik gyengék, általáno­sak. A jövőben különösen a falusi pártszervezeteknek kell majd nagyobb segítséget nyúj­tani, hogy a DISZ oktatást, a mezőgazdaságban is meg tud­juk javítani. Mikus László elvtárs, az eg­ri városi pártbizottság agit, prop, titkára hozzászólásában arra a veszélyre hívta fel a fi­gyelmet, hogy egyes propa­gandisták jóhiszeműségből túl aktualizálják, vagy egyszerű­sítik az anyagot, s ezért ta­pasztalható, hogy helyenkint nem jut idő a fontos elméleti kérdések tisztázására. Majd beszámolt arról, hogyan készí­tik elő a nyílt foglalkozáso­kat, melyeken pártonkívíiliek is részt vesznek, s ahol a Köz­ponti Vezetőségnek a vezető­ségek újraválasztásáról szóló határozatát dolgozzák fel. Felszólalt Molnár Gáspár elvtárs is, a megyei Pártokta­tók Háza vezetője. Elmondta, hogy a pártbizottságok nem használják fel azt a nagy se­gítséget. amit a járási párt­munkáskönyvtárak és pártok­tatók házai nyújthatnának az oktatáshoz. Nem törődnek ezekkel, munkájukat sem el­lenőrzi. Pedig kellő segítség­gel, s törődéssel ezek nagy segítséget tudnának nyújtani a pártoktatás színvonalának növeléséhez. Még több hozzászólás hang­zott el, majd Such János elv­társ, a megyei párt vb. titkára összefoglalójában ismételten a két legfontosabb feladatra hívta fel a figyelmet: pártok­tatásunk fokozottabb mérték­ben támogassa a vezetőség- választások politikai előkészí­tését. s hogy minden erőnkkel emeljük a pártoktatás eszmei, politikai színvonalát. Rnlganyin beszéde az afganisztáni miniszterelnök vacsoráján N. A. Bulganyin beszédet mondott azon a vacsorán, amelyet Mohammed Davud afganisztáni miniszterelnök adott a szovjet vendégek tisz­teletére. Bulganyin beszéde elején hangoztatta, hogy a Szovjetunió és Afganisztán hosszú évekre visszanyúló ba­rátsága állandóan erősödött. A két ország baráti kapcsolatai­nak erősítésében nagy jelentő­séggel bír az 1921. február 28-án megkötött szovjet-afgán szerződés és az 1941. június 24-én megkötött semlegességi és kölcsönös megnemtámadási szerződés. Előmozdítja a két ország kapcsolatait az 1950-ben megkötött szovjet-afgán áru­csere és fizetési egyezmény, valamint az idén aláírt saov- jet-afgán tranzit-egyezmény. — A Szovjetunió Afganisz­tánhoz fűződő viszonyában ál­landóan a területi épség és a szuverenitás tiszteletben tar­tása, a megnemtámadás, a belügyekbe való be nem avat­kozás, az egyenlőség és a köl­csönös előnyök, a békés egy­más mellett élés és a gazda­sági együttműködés alapelvei­hez tartotta magát és tartja magát a jövőben is. Bulganyin ezután rámutatott arra, hogy az ázsiai és az af­rikai országok népei, amelyek felkeltek a gyarmati rendszer ellen, az utóbbi években je­lentős sikereket értek el nem­zeti függetlenségük kivívásá­ban és megszilárdításában. A gyarmatosítók azonban min­dent elkövetnek, hogy az ú| helyzetben is rákényszeríthes- sék a szabadságszerető népek­re a nekik kedvező rendsze­reket Bulganyin rávilágított a gyarmatosítóknak arra a tö­rekvésére, hogy az agresszív katonai tömbökbe vonjanak be egyes ázsiai és afrikai or­szágokat, majd így folytatta: . — A Szovjetunió mindig síkraszállt a gyarmatosít* rendszer ellen, bármilyen for­mában jelentkezett is az. Mi együttérzünk Ázsia és Afrik* népeinek nemzeti független­ségükért vívott harcával. EaC sohasem titkoltuk és nem tit­koljuk ma sem. — Minden ország népei a béke fenntartására töreked­nek. Nekünk az à vélemé­nyünk, hogy a semlegesség és a tömböktől való távolmara­dás politikája a legjobba» összhangban áll a népek biz­tonsága biztosításának érde­keivel, nemzeti függetlenségük fenntartásának és a béke megszilárdításának ügyét szol­gálja Bulganyin ezekkel a szavak­kal fejezte be beszédét: „J* egészséget kívánunk Afganisz­tán királya őfenségének. Erő­södjék és fejlődjék a Szovjet­unió és Afganisztán barátsága Ëljen a béke és a népek biz­tonsága az egész világon.“ Bz új ENSZ-tagok felvételének sajtóvisszhangja Az osztrák sajtó nagy teret szentel a 16 állam ENSZ-fel- vételének. Az österreichische Volksstimme kommentárjá­ban megállapítja, hogy „Auszt­ria az államszerződés ulán ENSZ tagságát is az „erőpo­litika“ vereségének, a Szov­jetunió kezdeményezésének köszönheti. Mint az államszer­ződés esetében, itt is megmu­tatkozott, hogy a bonyolúlt kérdéseket gyakran gyorsab­ban meg lehet oldani, mint azt a legmerészebb optimisták is remélik. Megmutatkozott, hogy az idő nem azoknak ked­vez, akik az enyhülés évének végén vissza akarnak térni a hidegháborúhoz.“ A finn lapok figyelmének középpontjában is az ENSZ közgyűlésnek a 16 ország fel­vételéről szóló határozata áll. A lapok hangsúlyozzák a ha­tározat nagy jelentőségét és megelégedésüket fejezik ki afelett, hogy Finnországot fel­vették az ENSZ-be. Egyes la­pok a közgyűlés határozatát kommentálva, megemlékeznek arról, hogy a Szovjetunió tette lehetővé a tagfelvételt. A Työ- kansan Sanomat kijelenti, hogy Finnország számára az ENSZ tagság nemzetközi kap­csolatainak kibővítését jelenti és egyúttal harcra kötelezi Finnországot a békéért. Befolyásos angol lapok és folyóiratok határozottan kő- vetelték, hogy távolítsák el az' ENSZ-ből a csangkajsekista klikk megbízottját. A The Economist azt írja, hogy a csangka j sekista megbízott obstrukciója „közelebb hozta a napot, amikor az ENSZ fel­háborodott tagjainak túlnyo­mó többsége kikergeti majd az Egyesült Nemzetek Szerve­zetéből.“ A Tribune „Csang-Kaj-sek nemet mond“ — cím alatt így ír: „Az ENSZ munkáját meg-, hiúsította valaki, akinek egy­általán nincs joga ahhoz, hogy ott felszólaljon. E teljesítmény után vajon meddig tűrik még Csang-Kaj-seket az ENSZ- ben“ — teszi fel a kérdést a lap. Megyénk dolgozói nagykörűmmel vették hírül Magyarország felvételét az ENSZ-be ►M füzes- a leg­AZ OLVASÓ ÍRJA s Több megbecsülést az utazóknak! Nagyon rosszúl tette Takács Anna elvtársnő, a abonyi vasútállomás forgalmistája, hogy két embert durvábban kiutasított az irodából, pedig csak felvilágosítást kértek és a panaszkönyvet Vajon mire való a panasz­könyv? Talán arra, hogy az asztalfiókban heverjen? Nem hiszem. A panaszkönyv az utazóközönség rendelkezésére szolgál, hogy tudtára adhassa a MÁV-nak az esetleges hi­bákat és Takács Anna elvtársnő köteles kiadni a panasz­könyvet ha kérik, nem úgy, ahogy mostan tette. Sz. Kovács János, Füzesabony KÖSZÖNJÜK NEKIK . . . Halkan kopognak az ajtón. Levelet hoz a postás néni. Mosolyogva nyújtja át, lehelletével melegíti gémberedett új- jait. „Van-e sok munka, Póli néni?“ — Van, van — feleli az őszülő, de fiatalosan mosolygó Nagy Jánosné, a besenyő­telki kézbesítő. — Különösen így karácsony táján. De sze­retem ezt a munkát, mert nagyon érdekes. Minden házban más és más fogadtatás vár. Van, ahol nagj'on várják a le­velet, és amikor elmegyek, észre sem veszik, úgy elmerül­tek az olvasásban. Máshova váratlanul toppanok be, olyan kíváncsian néznek rám, mintha tőlem akarnák megtudni a levél tartalmát. Ha nagylánynak viszek levelet, pirúlva ve­szi át, ha sürgönyt kézbesítek, megijednek, vajon jó, vagy rossz hír van-e a papíroson... Ilyenkor, karácsony és újév táján, amikor egyre-másra kapjuk a kis képeslapokat, ismerőseink és rokonaink ked- ve.s üdvözletét .gondoljunk arra is, aki hozza a levelet. Kö­szönjük meg sok fáradozását és kívánjunk most mi is neki es minden postásnak kellemes karácsonyt és vidám, boldog uj esztendőt. Voss Mihályné, Besenyőtelek Az egri városi tanács dolgo­zói abból az alkalomból, hogy a Magyar Népköztársaságot felvették az ENSZ-be, röp- gyűlést tartottak 1955. decem­ber 16-án, a reggeli órákban. A röpgyűlésen a dolgozók ‘lel­kesen fogadták ezt az eseményt és hozzászólásaikban elmond­ták, hogy ezután még foko­zottabban harcolnak a béké­ért, még nagyobb lendülettel dolgoznak azoknak a felaján­lásoknak teljesítéséért, ame­lyeket a vezetőségválasztás tiszteletére tettek. Pénteken az egri Tejüzem­ben, a Lakatosárugyárban és a kereskedelmi vállalatoknál is- röpgyűléseket tartottak, ame-1 lyeken a dolgozók örömüket fejezték ki, hogy ezentúl a magyar nép is elküldheti kép­viselőit az ENSZ közgyűléseire és hallathatja szavát a béke megvédésében. Ugyancsak röpgy üléseket tartottak a selypi, bélapátfal­vi cementgyárakban, a Hatva­ni és a Selypi Cukorgyárban Röpgyűléseken ünnepelték hazánk felvételét az ENSZ-be a Mátravidéki Erőmű dolgozói A Mátravidéki Erőmű dol­gozói december 16-án röp­gyűléseken ünnepelték Ma­gyarország felvételét az ENSZ-be. A gyűléseken méltatták ENSZ tagságunk je­lentőségét és a Szovjetunió döntő segítségét ebben a ha­talmas horderejű eseményben. Az Erőmű dolgozói a követke­ző táviratot küldték az ENSZ magyarországi képviseletének és az Országos Béketanács­nak: „A Mátravidéki Erőmű összes fizikai, műszaki és adminisztratív dolgozói ne­vében őszinte köszönetünket fejezzük ki mindazon álla­moknak, de elsősorban nagy barátunknak és segítőnknek, a hatalmas Szovjetuniónak, amely lehetővé tette Magyar- ország felvételét az ENSZ-be. Magyarországnak az ENSZ- be való felvétele arra köte­lez bennünket, hogy még fo­kozottabban vegyük ki ré­szünket a békéért vívott harcból, s egyben kötelez ar­ra is, hogy tiltakozásunkat fejezzük ki a csangkajsekista küldött ellen, aki törvényte­lenül foglalja el helyét az ENSZ szervezeteiben és vétó­jával most is megakadályoz­ta a Mongol Népköztársaság felvételét. Külön örömünkre szolgál az a tény, hogy ez alkalom­mal közölhetjük a Mátravi­déki Erőmű 1955-ös energia­fejlesztési tervének a mai nappal való teljesítését.“

Next

/
Oldalképek
Tartalom