Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-07 / 95. szám

4 NÉPÚJSÁG 19m december 7. seeria Schiller válogatott művei 1—2 kötet Friedrich Schiller, a német költőóriás halálának 150. év­fordulója esztendejében adta közre az Űj Magyar Könyv- kiadó ezt a kétkótetnyi válo­gatást Schiller legszebb ver­seiből és drámáiból. A versek között szerepelnek a Schiller és Goethe által közösen írt „Xéniák" is. A drámai művek közül a „Haramiák”, az „Ármány és szerelem", a „Don Carlos”, a „Teli Vilmos" címűt és a „Wallentstein-Trilogiát” köz­li a válogatás.. A drámákat Aprily Lajos, Déry Tibor és Vas István fordította. A be­vezető tanulmányt Turóczi- Trostler József akadémikus írta. A szerkesztés és a jegy­zetek összeállítása Vajda György Mihály munkája. Mint érdekességet ragadjuk ki a bőséges jegyzetanyagból, hogy amikor Schiller első drámáját, a „Haramiák“-at névtelenül kiadta, egy jóhi­szemű kritikus ezt írta róla: .,IIa remélhetjük, hogy szüle­tik egyszer egy német Sha­kespeare, hát itt van“. Most, amikor a karácsony előtt a magyar közönség kezébe ke­rül a „teljes Shakespeare", a brit költőóriás műveinek ki­adásán kívül régi adósságát törlesztette a magyar könyv­kiadás, amikor — a felszaba­dulás óta első alkalommal — adott ilyen gazdag válogatást a „német Shakespeare“ alko­tásaiból. Igaz Mária, Morvay Péter, Simon Józ9efné : Népünk hagyományaiból A kötet célja a néprajz­nak, mint olvasmánynak nép­szerűsítése, továbbá a társa­dalmi néprajzi gyűjtés, ered­ményeinek a helyes néprajzi gyűjtés módszereinek ismerte­tése. A könyvben közölt huszon­két: néprajzi leírás felöleli a gazdasági néprajz és folklór minden területét: újabb gyűj­tésű népszokásokat, népdalo­kat, meséket a paraszt- és munkáséletről szóló monogra­fikus írásokat találhat benne az olvasó A szerkesztők a társadalmi néprajzi gyűjtők legjobb munkáiból válogat­ták össze az anyagot. Tájé­koztató jellegű magyar nép­rajzi bibliográfia, 60 illusztrá­ció és 14 kottamelléklet egé­szíti ki a könyvet. Dcgh Linda: Kakasdi mesék E kötetben a szerző egyetlen mesemondó, özvegy Palkó Jó- zsefné Zaich Zsuzsannának 49 meséjét adja közre. Az egy­kori andrásfalvi (, Bukovina“) székelyek egyik mai telephe­lyének, a tolnamegyei Ka­kasának mesekincsét gyűj­tögetve talált rá erre a kivé­teles tehetségű mesemondóra, aki nemcsak a magyar, ha­nem az .ismert európai mese­mondók közül is kiemelkedik színes egyéniségével. Balko­nénak a kötetben foglalt me­séi legnagyobbrészt tündérme­sék, de vannak ízes, mulatsá­gos tréfái is szép számmal. Leginkább az üldözött, mél­tatlanul szenvedő hősökről szóló meséket kedveli. Fel­tűnő jellegzetessége a realiz­mus és meséinek mély lélek­tani megalapozottsága. Nem­csak egyféle hangot üt meg: stílusa aszerint változik, ahogy a mese kívánja. Amennyi lí- raiság, gyengédség van a tün­dérmeséiben, annyi a hősi helytállás a kalandmesékben, humor, komédiázó kedv rea­lisztikus falusi történeteiben. Tehetségének elismeréséért Palkó Józsefné 1954-ben el­nyerte a „Népművészek mes­tere“ kitüntetést. Bemutatták a „János vitéz"-t Egerben Nagy sikerrel tartotta meg i harmadik bemutatóját az egri ! Gárdonyi Géza Színház. Ka- csóh Pongrácz: János vitéz daljátékát szombaton és va­sárnap is zsúfolt nézőtér te­kintette meg, s jutalmazta lelkes tapssal a színészek, s a zenekar kitűnő játékát, vala­mint az igen jól sikerült dísz­leteket. A bemutató részletes méltatására következő szá­munkban visszatérünk. ití/aói „FEKETE GYÉMÁNTOK“ IV. Még sem akadt négyünk közül senki, aki önként vál­lalkozott volna. S ennek nem is az az oka, hogy a nehéz­ségektől megijedtünk, hanem szerettünk volna többet látni a bányából, tehát innen to­vább menni. De hát valaki­nek csak itt kellett maradni, s végül én lettem az „áldo­zat“. Elbúcsúztunk egymás­tól, barátaim mentek tovább, én pedig új barátaimmal hoz­záláttam a munkához. Nem volt könnyű. Aki még nem járt itt, el sem tudja képzelni azokat a nehézsége­ket, amikkel itt a föld mé­lyében meg kell küzdeni. S mióta magam is tapasztal­tam, sokkal több tisztelettel tekintek a bányászokra, mint eddig. Itt már alig van szükség ruhadarabokra. Csak a gumi­csizma, s a nadrág maradt rajtam, na és a fejemen a ko­bak. Két társam svájci sapká­ban volt. de sose ütötték be a fejüket, én bezzeg annál sű­rűbben. Acsolással kezdtünk. A fővájár faragott, a segédvá­járral ketten pedig hoztuk az anyagot. Jó mázsás súlyú fá­kat kellett idecipelni, amit még csak vállra sem emelhet­tünk, mert olyan alacsony volt a tárna, hogy meggör­nyedve kellett járni. Szeren­csére aránylag hamar vége lett ennek, jött a lövés. Vil­lanyfúróval jó mély lyuka­kat fúrtunk a szénfalba, amibe a lőmester behelyezte a töltetet. A fúrás sem volt éppen egyszerű mesterség, mivel a stangli el volt gör­bülve,' s a markolat jól feP törte a tenyeremet. Pedig hárman kapaszkodtunk bele. A töltetek elhelyezése után elvonultunk egy védett hely­re, ahol megvártuk a robba­nást és a füst elvonulását. Ezt a pihenő időt uzsonnázásra használták fel társaim. Ne­kem nem volt kedvem az evéshez. Már az eddig végzett munka is túl sok volt erőm- höz képest, nagyon kifárasz­tott. Ezt csak fokozta a nagy hőség és a levegőben lévő gáz, amitől a számban ugyanaz a keserű íz keletkezett, mint amikor súlyos betegen, 40 fo­kos lázzal feküdtem. Az igazi bányászok ezt is hamar meg­szokják, s jó étvággyal pótol­ták kalóriájukat. Közben azért nem feledkeztek meg arról, hogy a fényre előmerészkedő patkányoknak is odavessenek egy-egy darabka kenyeret. Érdekes, hogy itt az örök sötétségben is élet van. A patkányokon kívül igen sok apró légy repdesett a fény­körben, a korhadó bányafá­kon pedig igen gazdag gom­batenyészet virúl. Részemről sajnos nem gyarapíthattam gyűjteményemet, mert dobozt nem hoztam magammal. De ha lett volna is nálam, biztos úgy jár, mint a gyufám, ami teljesen szétázott. Pedig ha itt valaki eltéved, s elalszik a lámpája is, akár napokon ssR HÍREK. «« NAPTÁR 1955 december 7: 1890-ben ezen a napon kezdődött a Magyarországi Szociáldemok­rata Párt alakuló kongresszusa. December 8: Az országgyűlés 1950 december 8-án ünnepélyesen törvénybe ik­tatta a béke védelmét. Ezelőtt 151 évvel született Dam­janich János, 1848-as honvédtá­bornok, aradi vértanú. LAPZÁRTA UTÁN ÉRKEZETT: A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár december 5-én délelőtt 10 órakor befejezte éves tervét. — A TARNAÖRSI Dózsa termelőszövetkezetben mé- hésztanfolyamot indítottak a tagság számára. A tsz a nyár elején 22 méhcsaládot kapott és a méhészet jó jövedelme megkedveltette ezt a gazdasá­gi ágat a szövetkezet tagjaival is. Tavasszal minden tsz tag méhészetet szeretne beállítani háztáji gazdaságába. — GYÖNGYÖSÖN, a Petőfi gazdakörben szőlészeti anké- tot rendeznek december 11-én, vasárnap délelőtt 10 órai kez­dettel. Az ankétot a Micsurin Agrártudományi Egyesület gyöngyösi csoportja, a Mező- gazdasági technikum igazgató­sága, a Petőfi gazdakör, a Mezőgazdasági Könyv és Fo­lyóirat Kiadóvállalat rendezi. — KÖMLÖN Táncsics né­ven új termelőszövetkezeti csoport alakult 12 taggal, kö­zel 100 hold földön. A több­ezer lakosú községben már csak 40 egyénileg gazdálkodó család dolgozik, a többiek már mind termelőszövetkeze­tekbe tömörültek. — CSÖRGŐ ISTVÁN a 32. Autóközlekedési Vállalat dol­gozója egész kötvényét 25 ezer Ft-al húzták ki. Tízezer fo­rintot nyert Elek Miklós, az egri Kéményseprő Vállalat dolgozója, ötezer forintot Bóta Mihály né, az egri Dohánygyár dolgozója. A MOZIK MŰSORA : Egri vörös Csillag Filmszínház: December 7-én: Tavasz (jugo­szláv). 8—12: Kútbaesett kérő (szovjet). Gyöngyösi Puskin Filmszínház: December 7-én: Rigoletto (ólasz). December 9—14 : Eltűnt kapi­tány (szovjet). Gyöngyösi Szabadság Filmszínház: December 7: Légből kapott zenekar (csehszlovák). December 9: Budapesti tavasz (magyar). Hatvani Vörös Csillag Filmszínház: December 7: Bodzaliget (szovjet). December 9—14: 9-es kórterem (magyar). Füzesabonyi Filmszínház: December 7—8: Kis szökevény (amerikai). December 10—12: Veszélyes ösvényen (szovjet). — A Hatvani Cukorgyár vöröskercsztes szervezete 17- én este műsoros táncestét ren­dez, melynek bevételét a járá­si szülőotthon javára fordít­ják. Az üzem kultúrgárdájá- nak részvétele és a Budapest­ről meghívott művészek fellé­pése biztosítja majd a műsor színvonalát. — „IFJÚSÁGUNK szebb és vidámabb életéért" címmel tart előadást Mikus Gyula főisko­lai adjunktus december 14-én szerdán este 7 órakor az egri járási kultúrház klubtermében. A SZÍNHÁZ MŰSORA: December 7, szerda: Párád este 8-kor: „Kis ope­rák". Egercsehi délután 4 és este 7 órakor: „Annuska". December 8, csütörtök: Eger este 7-kor: „János vi­téz". Heves délután 4 és este 7-kor: „Annuska”. December 9-én, pénteken: Eger délután 3-kor: „János vitéz" (ifjúsági előadás). December 10-én, szombat: Eger este 7-kor: „János vi­téz“. — Az Egri Gárdonyi Géza Színház december 8-tól a hét­fői nap kivételével mindennap tart előadást és ezzel a Dózsa mozi végleg megszűnt. A Dó­zsa mozi új helye az egri já­rási kultúrházban lesz. Az át­építési munkálatokat rövide­sen megkezdik. RENDŰM llíli EK Büntető eljárás indult őri­zetbevétel mellett Corpusz Attila volt gyöngyöspatai köz­ségi tanács vb. elnök ellen, továbbá szabadlábon hagyás mellett Bognár László volt vb. elnökhelyettes. Nagy Miklós volt községgazda és Sárközi Julianna volt vb. titkár ellen az alábbi tényállás alapján. Corpusz Attila és társai 115.000 forinttal megkárosítot­ták a tanácsot. Corpusz Attila ezenkivül ez év májusában 1 db szarvasmarhát is levágott feltétén, húsát a község dolgo­zói között 18 forintos árban értékesítette. Hivatali beosz­tásukat arra használták, hogy több gyöngyöspatai személy­től, elsősorban kulákoktól na­gyobb kölcsönöket vettek fel, melynek nagy részével még jelenleg sem számoltak el. Corpusz Attila és társai szo­ros kapcsolatot tartottak a községi kulákokkal, azok la­kásán gyakran italoztak. Bűnös tevékenységükért most a bíróság előtt felelnek. keresztül kóborolhat, míg ki­talál. Közben elhangzott a robba­nás tompa döreje, kis idő múlva, mint valami közép­kori kísértet — kilebegett a füst is. Társaim összecsattin- tották a bicskát, s indultunk vissza. Munkahelyünkre érve, aszó szoros értelmében megrendítő kép fogadott. Mikor itthagy­tuk, az ácsolat egész a függő­leges szénfalig húzódott, s már kezdtem megbarátkozni vele. Most a szénfal jó darabon le­omolva, s a szén nagy kupa­cokban hevert lábaink előtt. Hoztunk magunkkal üres csil­lét, s míg a fő vájár elkezdte csákányával a fejtést, a segéd­vájár baligákat faragott a szállítmányok megjelölésére, jó magam pedig a csille köze­lébe trajboltam a szenet. Jó kiadós adag ment a lapátra, amíg csak odébb kellett hají- gálnom, még ment is valahogy a munka. A neheze akkor következett, amikor meggör­nyedve bele kellett hajígálni a csillébe. Eleinte megpró­báltam számolni, hány lapát­telik meg, de aztán ezt is ab­bahagytam. Mire a második csillére került a sor, úgy érez­tem, karom tőből kiszakad. De lassan csak beletörődött a testem. Nem számoltam, nem gondolkoztam, fogaimat ösz- szeszorítva, gépiesen lapátol­tam. Most már még szégyen- letemben sem hagytam volna itt helyemet. Ki kell tartani a műszak végéig, ha belepusz- túlok is. Hát nem pusztúltam bele. S az az jó érzés, amit csak a munka adhat az embernek, adott erőt arra, hogy a mun­kaidő végén már magam Is olyan fürgén rohanjak, ci­kázzak a kivezető úton, mint társaim. Igazi bányásznak éreztem már én is magamat, s amikor szembetalálkoztam a váltásra jövő éjjeli műszak embereivel, ugyanúgy üdvö­zöltem őket, mint aki már legalább is hónapok óta dol­gozik- itt: „...csét!“ S ekkor megértettem azt is, hogy miért ragaszkodnak eh­hez a munkához társaim. A fő vájárom azt mondta beszél­getés közben: — Még ha 100 forintot is fizetnek napszámba kapálás­ért, akkor sem megyek el in­nen! Akkor csodálkoztam ezen a kijelentésen, de most. már értem. Sőt érzem is. Gyönyörű holdvilágos este volt, amikor kiléptem újra a szabadba. Itt fenn, a magas­laton enyhe szellő lengede­zett, gyantaillatot hozott ma­gával a közeli fenyvesből. Lenn az ösvényen apró szent­jánosbogárkákhoz hasonlóan fények imbolyogtak: a mű­szakról hazatérők lámpafé­nyei. Rövidesen felértek társaim is. A fáradtság rajtuk is ki­ütközött, így nem sokat be­szélgettünk, amíg lefelé men­tünk. A hegy aljában autó­buszra ültünk, ami szempil­lantás alatt visszavitt a te­lepre. Éjféltájt lehetett, miremeg- fürödtünk, kimostuk átázott ruháinkat s megvacsorázva, lefeküdtünk. Nem kellett al­tatódal, fejünket letéve, máris az igazak álmát aludtuk. Másnap megköszöntük azok­nak, akik segítettek bennün­ket, hogy ezzel az élménnyel gazdagabbak lettünk, s haza­utaztunk. (Vége) HAL ASS Y L. FILM: „flz eltűnt kapitány“ és a „Béka hercegnő“ A Gyöngyö­si Puskin Filmr. színház no­vember 9-14-ig mutatja be a szovjet film­gyártás leg­újabb színes filmjét, „Az eltűnt ka­pitány"-!. A Nagy Honvédő háború utolsó kezdő­dik a film. Két leányka keresi egy tenger­öbölben régi játszóhe­lyét. A két kalandos ter­mészetű kis­lány a néme­tek ellen har­coló bátor szov­jet partizánok közé kerül, m ajd a nagy harcnak is része­sei lesznek. Egy műsorban mutatják be „Az eltűnt kapitánnyal" a „Béka hercegnő” című színes szovjet rajzfilmet, mely egy orosz népmese motívumai alapján készült. B tarnaszentmiklósi és a lőrinci gépállomás befejezte mélyszániási tervét December 1-re két gépállo­más, a tarnaszentmiklósi és a lőrinci teljesítette túl mély- saántási tervét. Eredményük 121, illetve 118 százalék. Nem­sokára befejezi a hevesi gép­állomás is, itt a mélyszántás 97 százaléknál tart. A füzes­abonyi és a sarudi gépállomás eredménye 79, 75 százalék. Hatodik az atkári gépállomás 71, 7. Detk 59, 8. Eger 59, 9. Hort 45 és 10. a pétervásári gépállomás 29 százalékkal. Megyénk gépállomásai össze­sen mélyszántási tervüket 80 százalékra teljesítették. Silózási tervét majd minden gépállomás befejezte. A heve­si gépállomás a vezető helyet szerezte meg 161 százalékkal. A többi gépállomás eredmé­nye: Lőrinci 156, Detk 138, Atkár 126, Sarud 124, Fü­zesabony 118 és Tárná s/en t- miklós 107 százalék. Károm gépállomásunk: az egil (80), a pétervásári (50) és a horti (19) még nem fejezte be a silózást. Fatelepítések a sósiréti rablógazdálkodás helyén Ízzadtan kapaszkodtunk fel­felé a sósiréti domboldalon. Társam ki tudja hányszor járta már meg az utat, én először. A természet váltako­zó formában tárta elénk szép­ségeit. Áz út két oldalán csör­gedező hegyi patak, meredek sziklák, évszázados fák vál­togatták egymást. A keleti domboldalon rozsdabarna sző­lőlevelekkel játszadozik a szél. Hátunk mögött a távol­ból a Gyöngyösi Váltógyár kéménye látszik, amint buz­gón eregeti ólomszürke füst­jét a magasba. — Micsoda pompás lehetett itt az élet — jegyezte meg Keresztúri elvtárs, az agro- nómus, amikor a földesúri kastély kertiébe értünk. An­nak idején Borhyak-é volt az erdő, sziklakért, ezüstfenyők­kel keretezve mogyorófa li­getbe épített családi strand- füdő, japán kert, s a szóra­kozásnak mindenféle változa­ta A tarjániak azt beszélik, hogy Horthy Miklós is ellá­togatott néha erre egy-egy jó éjszakai tivornyára. Furcsa emlékművet nézege­tünk, amelynek tövében „Pal­los“ szó volt olvasható. Ma­gas, vékony, mosolygós arcú fiatalember tartott felénk, ö magyarázta meg, hogy Borhy György legkedvesebb hátaslo­vát Pallosnak nevezte. Gyors számvetést készítettünk, s megállapítottuk, hogy a Pal­los-emlékmű árából kisebb családi házat építhettek vol­na valamelyik tarjáni zsellér­család számára. Borhyék tékozló módon gazdálkodtak az erdővel. Nem sokkal a felszabadulás előtt több mftit 400 hold erdőt ta­roltak le. A kitermelt fát . hatalmas összeggel tovább adták, a telepítés persze nem jutott eszükbe. Előfordult, — ahogy egykori cselédei mesé­lik —, hogy sokezer köbméter kitermelt fa az erdőn rohadt el, de nekik egy darabot sem adtak. Nagy haszonnal járt az erdő. Ömlött a pénz belő­le és nem kellett semmi be­fektetés. Murányi elvtárs, az erdé­szet jelenlegi vezetője gyűlö­lettel beszélt erről a múltról. Pedig akkor ő még gyerek volt, a nép uralma nevelt belőle szakképzett vezetőt. Vezetése alatt évről-évre sza­porodik az erdősített terület. Egyik komoly feladata az volt, hogy a Borhyak által tönkretett, több mint 400 hold helyébe új erdőt telepítsen. Ez körülbelül 800 ezer fo­rintba került államunknak, de megéri, mert a befektetett összeg annak idején bőven visszatérül. A többi kopár te­rületen most folyik az előké­szítése egy újabb erdőtelepí­tésnek, 190 ezer forintos költ­séggel. Államunk újjávará­zsolja a sósirétet. Nagy be­fektetéssel épültek már mun­káslakások, egyikbe-másikba a telepes rádió is megszólalt. Sósirét Tarjánhcz három kilométerre fekszik, a Mátra ölében. Csodálatos szép lej­tőin nyári időben a környék­beli úttörők hancúroznak vi­dáman, egészségesen. A tar­jáni emberek is be-bekuk- kantanak az erdőgazdaságba, megnézik, hogyan halad az erdőtelepítés azon a terüle­ten, amely véglegesen a dol­gozó nép tulajdonába került. Erki János

Next

/
Oldalképek
Tartalom