Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-31 / 102. szám

55. december 31. szombat 5 NÉPÚJSÁG LÁTOGATÁS MATRASZENTLASZLON t hatalmas Ikarusz nehéz- I en kapaszkodott fel a ka- irgós szerpentin úton. Egy- sután tűntek el Mátrafü- , Mátraháza üdülői, az t ismerő lelkes túristák honosán magyarázták: arra 1 Párádra menni, az ott a kés, s már messziről szem- unt Galyatető. Az ember sem tudja, hirtelen hová zen, s máris megérkeztünk Ivára. Itt időztünk egy ppet, csak épp annyit, hogy mügyre vehesse az ember üdülőt, aztán indultunk ább, a két apró mátrai tele- és: Mátraszentlászló, Mát- zentistván a végcél. ez autóbusz tovább most r kevésbé simái hirtelen íyargó úton megy, s ahogy ember megkockáztat egy- ■ pillantást, az út mellett ;lkedő szakadékba, lég­iesebben két kézzel ka- zkodna meg az ülésben, — nem restelné. Az egyik te- í érve lassít a gépkocsive- 5, s mindnyájan megbabo- va nézzük az elénk táruló let. Messze a Karancs. a nör-Szepesi Érchegység ETött a látóhatár szélén ott gaslik a Tátra hófedte csa. Tovább kanyarog az ; s már feltűnnek a völgy- I meghúzódó piroscserepes ak, jobbról Mátraszentist- i. balról Mátraszentlászló. iyolcszáz méter magasan mnk. Hatalmas búza, ku- catáblákhoz szokott te- „etem itt hiába keresett onlót. Erdős, sziklás he- k oldalában, csak itt-ott etéllik pár négyzetméter­szántás. Csak krumplit, és zöldséget termelnek, g sohasem láttam ilyen fa- ahol nyáron nem vág szó­rendet a kasza a sárguló ában, nem hajladoznak les szoknyás marokszedők éve után. Nem törnek ku- icát, s nem ismerik az fosztókák családias, ked- hangulatát. Terméketlen 1 ez és mégis itt dől el. y esztendők múlva eey- hidegebb télben sok-sok 3nyi búzánk megküzd-e a gyal. z egyik partoldalban, apró zves mellett húzódik meg holdnyi körülkerített fe­jt: az ország első fagykí- eti állomása Ezen n ré- í, ahol csak néha próbál- ik egy-két gazda kalászos- öt esvtendő óta minden :el vetnek, s minden nyá- aratnak. z alig két holdnyi terüle- parányi parcellácskákra iák. 0.33 négyzetméter egy ■'arcella területe. Gondo- elmunkálják a talajt, ia csak többszáz holdról : s, 5, ; aztán szemenkint pontosan 90 magot, ebet, sem kevesebbet. Az őszi napsugár előcsalogut- ja az apró zöld levélkéket, épp úgy ,mint lent a búzater­mő helyeken. — és itt kezdő­dik túlajdonképpen a kísér­let. Fent a hegyek közt a szél­járta hegyoldalon hamarább köszönt be az első fagy. A tél hosszabb itt, mint lent a sík­ságon. Itt Mátraszentlászlón 96—98 napig hó borítja a föl­det. Jóval hosszabb ideig tart a hideg, később köszönt be a tavasz, s mivel a hegycsúcso­kon későn olvad el a hó, is­mételten visszatérő tavaszi fagyok sanyargatják a nővé- j nyékét. A kísérlet kétirányú. Az ! egyik télállóságból „vizsgáz­tatja“, ezért teljesen szabadon telelnek át a vetések. De van nekünk olyan telünk sokszor, amikor nincs, vagy igen ke­vés a hó, s a fagyoktól nem védi semmi a növényt. Mi ilyen telek után is aratni aka­runk, tehát olyan búza kell, ami ezt is bírja. A másik kí­sérlet éppen erre irányul. Kis. négyzetméternyi drót­hálóból készült hófogó-rácso­kat borítanak a kísérleti par­cellácskákra, s ha kell. nap­jában többször is hótalanít- iák ezt a területet Nemcsak a hófogó rácsokat tisztogat­ják, hanem a parcellácskák közötti utat is. így a zsenge növényeket nem védi semmi a szigorú fagytól. A gyengéb- I bek elpusztulnak, az erősek I megmaradnak* növekednek, ! kalászt érlelnek. A természet i nagy műhelyében így váloga- ! tódik ki a legellenállóbb bú-1 za. Hogy milyen fagyokat vé­szeltek át, azt állandóan el­lenőrzik talajhőmérőkkel, makszimum-minimum hőmé­rőkkel. i Amikor beköszönt a tavasz, a nyár. beérlelik súlyos kalá­szaikat az apró parcellák ár­pái, búzái, következik a má­sik nagv munka, számbavenni mit hozott a kísérlet Ilyen­kor megszámolják hány nö­vény maradt, hogyan bokro- sodott, aztán külön aratják sarlóval, külön csépelik. Ér­tékes, nagyon értékes minden magja a parcellának, hiszen mind fagyállóbb, erősebb al-1 földi „rokonaidnál. Ezeknek a felhasználásával folytatja to-1 vább munkáját a kutató. Sza­porítja, esetleg tovább ke­resztezi a magot,, azután egy esztendő múlva ismét felkerül a fagykísérleti állomásra, el­lenőrzik mennyire tartotta meg ellenállóképességét. Mint a nemesítés minden részlete, ez is több éven ke­resztül tart, hiszen a téli idő­járás sohasem egyforma, hol enyhébb a tél, hol szigorúbb. A kutatók pedig tudni akar­ják, milyen hideget bír el ne­mesített növényük. Természetesen nemcsak bú- ' zával, árpával, hanem rozs- zsal, bükkönnyel, sőt lucerná­val is kísérleteznek. Hatalmas segítséget jelent ez a kétholdas kis telep a kutatóknak abban, hogy való­ban a legellenállóbb, a leg- fagytűrőbb növényeket neme­sítsék ki, s ilyen irányban erősítsék, fejlesszék a meg­levő fajtákat is. De még más­ra is ígéret ez, a nálunk még nem nagy múltra visszatekin­tő állomás. Az itt átteleltetett növények magjaiból mosto­hább időjárást is eltűrő nö­vényeket nemesítenek, — s ez idővel azt jelenti, hogy egyes növények termelési határait feljebb szoríthatjuk. Egysze­rűen azt, hogy hosszú eszten­dők múlva nemcsak kísérleti vendég lesz a búza a Mátra oldalain. Esteledik. Iparkodni kell a busz megállóig,' mert itt az indulás ideje. Megvallom, elég komoly erőpróba ez a séta he­gyen-völgyön keresztül „gyú­ródeszka tájakhoz“ szokott embernek. Indul a busz. a hegytetőről még egy búcsúpil­lantás Mátraszentlaszlóra. Már csak apró fények látsza­nak a faluból, s a völgyet kö­rülvevő hegyek sziluettje. Ott állnak körbe, mintha néma őrei lennének a tudomány e parányi, de jelentős bástyájá­nak. Deák Rózsi Á gyöngyösi termelőszövetkezeti iskolán (Tudósítónktól.) November végén nyílt meg Gyöngyösön, a Mezőgazdasá­gi Technikum Kollégiumában a Nógrád és Heves megyei termelőszövetkezetek vezetői­nek négyhónapos továbbkép­ző tanfolyama. A két megyé­ből 22 elnök, négy brigádve­zető és kilenc tag jelentke­zett erre a tanfolyamra, ahol a résztvevők megismerked­nek a szövetkezetek alapsza­bályaival, üzemszervezéssel, ügyvitellel, pénzgazdálkodás­sal, növénytermelés és állat- tenyésztés időszaki kérdései­vel stb. Nézzünk szót a tanfolyam helyiségeiben. A tanulók ép­pen órán vannak, ahogy be­nyitunk, Popovics Géza, a Mezőgazdasági Technikum ta­nára magyaráz a hallgatók­nak. Nem akarunk zavarni, s amíg nincs vége az órának, az épületben nézünk szét. Mindenütt rend és tisztaság, a hálószobákban a takarók katonás rendben, a szobában virágok, amelyeket a hatvani tsz tagok hoztak otthonról, hogy barátságosabbá tegyék tantermüket, hálószobájukat. A közös társalgóban rádió, folyóiratok, kellemes meleg fogad. Itt szoktak azok a ' hallgatók beszélgetni vacsora után, akik nem hívei a korai lefekvésnek. A házirend szerint egyéb­ként a délelőtti iskola után, j miután a hallgatók megebé- ! deltek, két órától négy óráig pihenő van, majd pedig este 7 óráig egyéni tanulás. Kelle­mes meleg fogad az ebédlő­ben is, s látjuk, hogy már te­ríteni kezdenek a közelgő etedhez. Közben vége az órának is, sietünk a tanterem felé. hogy egy kicsit beszélgethessünk a hallgatókkal is. Van itt a 18- 20 éves fiataltól kezdve 60 j éves korig minden korosztály-' j bóL Legidősebb a 60 éves Karsai Rudolf, aki a kompol- ti , Új barázda Tsz-ből jött ide. Menyhárt Ferenc a Pély— akolhátpusztai Vörös Szikra termelőszövetkezetből jött a tanfolyamra Könyvelő sze- ! retne lenni, reméljük, semmi akadálya nem lesz. Tizen- i nyolc éves, éppen úgy, mint Perce Mária, aki az ivádi Dó­zsa Tsz-ből jelentkezett erre a tanfolyamra. — Jól érzem magam itt nagyon — mondja. — Jó a koszt (ebben minden hallgató egyetértett) és elegendő is. Az előadók is mind jók, csak né­kem is az ügyvitel megy ne­hezen. — Mi szeretne lenni, ha visszakerül a tsz-be? — kér­dezzük. — Brigádvezető — hangzik a büszke válasz. Elmondia az­tán. hogy van szórakozási le­hetőség is bőven, járnak mo­ziba, megnézték például a Ta- bányi-estet, s legutóbb az egyik szombaton, akik nem mentek haza. azok számára a gazdaság DISZ szervezete rendezett műsoros estet. Az iskola tehát nemcsak tanulásból, hanem szórakozás­ból is áll. Helyes is, ha a hallgatók azt is megtanulják, hogyan lehet kellemesen el­tölteni egy-egy téli estét egy­más között, s még helyesebb, ha ezt majd odahaza a tsz-ek- ben is meghonosítják. Búcsú­zunk, úgy érezzük, hogy vala­mennyien hasznos munkát végeznek itt, s a tanultakkal segítségükre lesznek odahaza a tagságnak, az egész szövet­kezeti mozgalomnak. Bognár Pál VITA yiffosxon-e as anya. a feleség ? A nőknek i» szükségük ran a munkára :.dják, hogy az anya, odahaza, a háztar- is dolgozik, s ezt a it sem szabad lebecsül- Ez persze igaz. De most erről *a munkáról van hanem a közösségi, a adatomban végzett, illetve :endő munkáról. Az ilyen lemh< vött munkát nem­űi emzi, hogy elvég- h nőkre is szükség i az is, hogy erre a il a nőknek is szük- i! nemcsak anyagi, n zempontból is. Az lg szempont egyáltalán utolsó, sokat lehetne be­li arról, milyen kedvező tása van annak, ha egy n az asszony is ke­li egyenjogúságnak, a 'ibadulásának lény.e- egyik gyakorlati . í most más szem- okról szeretnék beszélni, il, hogy a munka átalakít, ' a dolgozó női, anya és lég mint ember is mássá, djuk meg nyütan, jobb istárssá válik, mint az, tthon tölti el idejét. ársadalmi termelésben v. vő férfi gondolkodás- ja. magatartása lassacs- átalakul, míg az odahaza idt hitvestársáé általában fejlődik ennyire. Az így ikező ellenmondások az- különböző konfliktusok­ra vezetnek, amelyekből nem egyszer családi botrányok, né­ha pedig az egész házasélet felbomlása következik be. Már ennek az ellentmondás­nak az elkerülése, a házaséle­ten belül előforduló súrlódá­sok könnyebb levezetése ér­dekében is érdemes dolgoznia minden nőnek. Az a kifogás, hogy az édes­anya, illetve feleség munka- vállalása még csak újabb el­lentmondásokat szül, például féltékenységet. Esetenkint talán nem indo­kolatlan, de általánosságban nem igaz, sőt fordítva, a mindkét fél számára meg­adott egyenlő fejlődési lehe­tőség csak csökkenti a kiáb- rándulási lehetőségekek an­nak lehetőségét, hogy a férfi, akit munkaköre, kollektívája, az élet mindennapos problé­mái edzenek és fejlesztenek, odahaza felesége társaságá­ban unatkozzék. De ugyanakkor arra is gon­dolnunk kell, hogy van még javítani való intézményeink munkájában, hogy minden fe­leség, s főleg minden anya nyugodtan dolgozhasson. — Nemcsak csecsemőotthonaink­ra s óvodáinkra gondolok itt, amelyek a felszabadulás óta szépen meggyarapodtak, ha­nem például a napközi ottho­nokra, olyan napközikre, ahol általános iskolások eltölthetik I a délutánukat. amíg szüleik , dolgoznak. Tudomásom sze- j rint illetékes szervek, pél-1 dául Egerben az oktatási osz­tály foglalkozik ezzel a kér­déssel és jó lenne, ha elgon­dolásaik meg is valósulhatná­nak. De beszélni kell az ellá­tó szolgálatról is. Azt hiszem, az anyák és feleségek mosás, vasalás, stoppolás alóli teher­mentesítésében még lehetne tenni egyet s mást. Végezetül még csak annyit: kerüljük azért ennél a kér­désnél is a maximalizmust. Hi­ba volna, ha a körülmények vizsgálata nélkül pálcát tör­nénk egy anya. vagy egy fe­leség felett azért, mert ner dolgozik, illetve mert „csak odahaza dolgozik. Ilyesmine sok oka lehet: betegség, nag család, stb. És még valamit ha már valaki „csak“ házias: szonv. el kell érni — ez fc leg MNDSZ szervezeteink fej adata— hogy az ilyen házias: szonyból újtípusú háziasszon legyen, aki képes másról i beszélni, mint a sparhertró akit érdekelnek hozzátartozc munkaproblémái, aki igyek szik átvenni azt a légkör amelybe férje, családja él é nem a fék, hanem a megért segítő élettárs szerepét töli be. Berecz Miklós, megyei ügyészségi ügyész AZ ASSZONYNAK ODAHAZA IS VAN MIT CSINÁLNIA Kilenc éve dolgozom az eg- I ri Dohánygyárban. Öt gyér-1 mekem van a legnagyobb 17 ! éves, a legkisebb 9 hónapos. Bizony egy ilyen nagy család­nál az anya már elkelne a háznál. A lakást és a gyere­keket csak úgy tudom rend­ben tartani, hogy a férjem és a nagyobbak minden munká­ban segítenek, de persze ez nem olyan hasznos és ered­ményes. mintha magam vé- ; gezném el ugyanazt. Azáltal, hogy én is dóig zom, több pénz jön a házhc sokat jelent az én fizetése is és jobban tudok ven egyet-mást a gyerekekne Nekem mégis az a vélem nyem, — ha már a Népújsi erről a témáról indított vit —, hogy az asszonyokra odahaza is van mit csináli ha nem járnak dolgozni, ai kor is. Bodnár Istvánná, Eg * Heves megye fiatal mezőgazdasági szakemberei egesznapos tanácskozásra gyűltek össze Egerben, hogy megvitassák a mezőgazdaság fejlesztésében előttük álló feladatokat. Négy kérdés az egri gépállomáskoz Jó dolog a géppel végzett őszi mélyszántás. Nagyobbra nő .benne a cukorrépa, zöldebb lesz a kukorica és így to­vább.... Ezekre gondolt Balogi Gyuláné egri lakos, mikor el­határozta, géppel szántatja mega Vizeshegyen levő két hold­ját. Meg is kötötte annak rendje és módja szerint a szerző­dést, még szeptember 28-án, hogy el ne késsen vele. Októ­ber 25-re vállalta az egri gépállomás nevében a munka el­végzését Juhász Antal kihelyezett agronómus. Baloginé be­fizette a 268 forint szántási díjat, aztán a Vörös Csillag bri­gád nevére kiállított kis sárga munkarendelvénnyel a ke­zében nyugodtan várta a traktort. Illetve csak október vé­géig várt nyugodtan, — de hiába, a traktor nem jött. Fel- kerekedett, kiballagott a gépállomásra, megsürgetni. ígértek egy új határidőt és ezzel gazdagabban indult hazafelé, nem is gondolt arra milyen sokszor fogja még ezen az úton kop­tatni a cipőjét. Mert az történt, hogy eltelt az új határidő, aztán még újabb is, de a szántás még mindig nem készült el. Elment a gépállomásra, elment a megyei igazgatóságra, végül a Szarka elvtárs, az üzemgazdász karácsonyi ajándé­kul újabb határidőt ígért, december 25-ét. Elmúlt a kará­csony, itt az újév, de még mindig nincs felszántva a föld. Érdemes hát feltenni néhány kérdést az egri gépállo­másnak: 1. Vajon tényleg nem akadt a szerződéskötés óta eltelt három hónap alatt jó idő a szántásra? 2. Szarka elvtárs, az üzemgazdász miért ígérget felelőt­lenül határidőket..., csak azért, hogy lerázza a reklamálókat? 3. Juhász elvtárs, a kihelyezett agronómus miért nem ■igyekszik biztosítani az általa kötött szerződések betartását, s az igazgató elvtárs miért nem ellenőrzi ezt? 4. Végső soron elvégzi-e végre a három hónapja kifize­tett munkát a gépállomás? , í(2jö uz kákáid o ó íbcun Sokan úgy tart­ják, hogy új év nemcsak egyszerű­en az év első napja,, hanem a szerencse napja is. Ha a szil­veszteri mulatság másnapján is köny- nyen ébred az em­ber, nem fáj a feje, örömmel könyveli el: egész évben jó napom lesz. Hátha még ha a szilvesz­teri tombolán egy malacot nyer? Vagy kora reggel ké­ményseprő köszönt elsőnek újévet? Ez már felér Fortuná­tól egy írásban adott kötelezvény­nyel, „amely szerint vaualom, hogy egész évben, a nap minden órájában egyetlen percig sem hagyom magára. s. k, Fortuna“ Az előrelátó em­ber azonban nem bízik a véletlenben. Igyekszik megszer­vezni a szerencsé­jét. Mert úgy e hát­ha másnak húzzák ki azt az újévi ma­lacot.... Most egy ilyen szerencse szervező­ről akarok beszélni. Gyerekkoromban, házunk mellett egy korosabb — bocsá­nat — egy ifjinpos- táskisasszony la­kott. A fizetéseme­lésen túl egyetlen vágya volt csak — férjhezmenni. S ez sehogy sem akart sikerülni. Itt lépek én a cselek­ménybe, még pedig közvetlenül a hős­nő mellett. No, nem úgy, mint aki számításba jöhet, hanem arról van szó, hogy a kisasz- szony hallotta va­lahol: ha újévkor az első köszöntő férfi, akkor abban az évben ráköszönt a szerencse. Hát csak ezen múlik? tűnődött el a haja­don. S máris a markában érezte a szerencsét. Szil­veszter estéjén apám figyelmezte­tett, hogy feküdjek le korám, mert haj­nalban kelni kell, a kisasszonynak kell újévet köszönteni, örültem is. meg nem is. Örültem, mert borravaló volt kilátásba, de nem lelkesedtem, a ko­ránkelésért. Újév reggelén öt lírakor csörgött az óra. Nadrágot kap­tam magamra, apám csizmájába dugtam a lábam és már in­dultam is. Nem so­kat kellett zörget­nem — úgy látszik már vártak. Ott állt a kisasszony borza­sán, összefogva ma­gas, sovány testén a pongyolát és úgy nézett rám, mint a megváltójára. Én kivágtam egy nagy kezitcsókolomot és boldog újévet ki- vánokot, ő belevár gott egy pengőt a tenyerembe, aztán ismét egy kezitcsó- kolom és mentem, folytattam az al­vást, ahol abba­hagytam. Hogy a kisasszony tudott-e még aludni a nagy ígérettől, nem tu­dom. És ez így ment éveken keresztül. Hol egy pengővel, hol 50 fillérrel kezdtem az újévet. Becsületére legyen mondva a kisasz- szonynak, bízott bennem. Nem mon­dott le a remény­ről két év alatt, öt év alatt... Tavaly Miskolcon találkoztam vele„ Mdr teljesen meg­őszült, de még min­dig pártában volt. Szemrehányóan né­zett rám. Én — megvallom őszintén — resteltem ma­gam, de aztán meg­nyugodtam: én megdolgoztam az egy pengőért... De rossz kabala vol­tam. Papp János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom