Népújság, 1955. december (94-102. szám)

1955-12-24 / 100. szám

055. december 34. szombat

NÉPÚJSÁG

5

„Terveim az iij ötéves tervben“ pályázat

Segítse elő a premizálás a tisxia-szén termelését

Ahhoz, hogy a munkát az üzemben megszervezzük, mindenekelőtt tudni kell, hogy egy meghatározott szakmából milyen mennyiségű munka szükséges az egész munka elvégzésére. Más szóval: minden munkára munkanormát kell megállapítani. A szocialista társadalomban a munka normalizálása útján állapítják meg. hogy az egyes munkások milyen mértékben vesznek részt a társadalom termelőmunkájában.

Bányaüzemeinknél még statisztikai, tapasztalati norma- alapokból készült norma van. Ez azonban nem ösztönzi a munkásokat olyan termelékenység elérésére, amilyet az adott munkahelyen el lehet, s el kell érni, hanem csak olyanra, amilyet már elértek, igen gyakori az elmaradt munkamódszerek alkalmazása, gépállás, s más munkaidőveszteség mellett.

A szocialista iparban a munka termelékenységét más módszerekkel növelik, mint a kapitalizmusban. A termelékenység emelésének legfontosabb forrásai: a korszerű gépek alkalmazása, a meglevő berendezés modernizálása, a nehezebb munkafolyamatok gépesítése, az élenjáró módszerek bevezetése. Bármilyen tökéletes is azonban a gyártás technikája, a döntő termelőerő mindig az emberi munka. A termelékenység fokozásáért folyó harcban éppen gzért nagyjelentőségű az ösztönző .munkabér-rendszer.

Pártunk és kormányunk, az egész dolgozó nép jogosan várja tőlünk, hogy ellássuk népgazdaságunkat megfelelő mennyiségű és minőségű szénnel. A mennyiségi terv mellett különös gondot kell fordítani a minőség fokozására, s éppen ezért olyan ösztönző bérezési formát kell kidolgozni, amely a minőség megjavításában is érdekeltté teszi a dolgozót.

Elsőrendű feladat a kitermelt szén meddőtartalmának

csökkentése, amelyet a bányában a termelésnél, külszínen az osztályozásnál lehet elérni.

Ha a végzett munka meny- nyisége mellett annak minősége szerint is kívánunk, valamint a másod- vagy harmadrendű termékért az elsőrendű minőségére megállapított árnál kevesebbet akarunk fizetni, ezt csak- akkwr tehetjük meg, ha kimutatjuk, hogy melyik csapat, vagy dolgozó termelte az alacsonyabb kaló- riájú szenet Nem elégséges a minőségi szabványokat csak a kész termelésre elkészíteni, hanem — mindez nálunk is van — le kell bontani az egyes munkahelyekig is.

A fejtéseken a meddő tömedékelése külön norma ösz- szevonási tétel Számszerűen mérhető a MEO által a kalóriateljesítés is, amely százalékos arányban, mint mennyiségi termelés kerül elszámolásra. Jelenleg a gépkezelők, frontlakatosok — akiknek a munkája jelentősen hozzájárul a tervteljesítéshez — éppen a tervteljesítés után részesülnek prémiumban, de ez függ a szakmányos dolgozók teljesítésétől is.

Az a javaslatunk, hogy a premizálás, a termelés és az üzemzavarok függvénye legyen, Annál is inkább, mert az üzemzavarok felszámolásában. — a gépkezelőknek, frontlakatosoknak stb, — tevékeny részt kell venniök. A prémiumképlet:

P-|j XO.S + 2-X0.6

Ht a T—tényleges tennelést, Te=a front előirányzott termelését 0=a tényleges üzemórák számát, Oe=előirányzott üzemórák számát jelenti..

Ezek megvalósításához — mind a minőségi bérezésnél, mind a gépkezelők premizálásánál — jó politikai felvilágosító munka szükséges, hogy minden dolgozó megértse a termelékenység emelésének e fontos tényezőit.

Adorján László. főnörmás, Petőfibánya

Ismered-e megyédéi?

Rejtvényversenyünk első fordulójának helyes megfejtése: Lőrinci, Eged, Honfoglalás Tsz, Utassy. Latezkó Tóth Péter, Lillafüred, Odor Imre, Tarján Tamás, Túristák, Apci Fémtermia Vállalat, Zavarosan folynak a vizek, Egerben, Láthatatlan ember, Sisa Mihály, öz, Hámán Kató ifjúsági seregszemle és Ölti Magda, összeolvasva :s Lehullott az első hó.

Az első forduló után a verseny állása a következő: 1. K.oncz Béla Gyönyös 19 pont, 2. Szik or a Éva, Hatvan 18 pont, 3. Kecskés Mihály, Eger 17.5 pont, 4—5. Darabos Mária, Hatvan és Ragó Áron, Besenyőtelek 17 pont, 8. Karácsony József, Hatvan 16.5 pont, 7. Cseh Zoltán (Lakcímet küldd be!) 16 pont, 8. Micsonai Dezső, Ludas 10 pont. 9. Borosi Mária, Gyöngyös 6.5 pont.

A negyedik forduló után az első helyezett 4, a második 3, a harmadik 2, a következő három helyezett pedig 1—1 értékes könyvet kap.

Még azoknak is van esélyük, — akik az első fordulóra nem küldtek be megfejtést. Helyesírásra mindnyájan ügyeljetek, mert azt is pontozzuk. A kezdőbetűk összeolvasásáról ne feledkezzetek meg.

A második forduló rejtvénye:

1. Megyénkben színjátszó csoport, nemrégiben bemutatta egy nagy klasszikus író vígjátékát.

2. Itt van a milliomos Micsurin Tsz.

3. Patak a füzesabonyi járásban.

4. Ezzel a visszatérő címmel mutatta be a Népújság a Gárdonyi színház művészeit.

5. Megyénk ipari medencéje.

6. Heves megyei születésű, mai vígjátékíró.

7. Gyümölcstermesztéséről híres állami gazdaság.

8. Kékesi kutató orvos* nemrégiben emlékeztünk meg róla.

9. Borpincéiről híres utca Egerben.

10. Visszatérő, rajzos cím a Népújságban.

11. Heves megyében született, híres magyar atlétikai edző.

12. A János vitéz egyik szereplője.

13. Erről a tsz-ről írt vezércikket a Népújság.

Ha a megfejtés kezdőbetűit üsz- szeolváss átok, megkap játok egy nagy magyar költő nevét, aki hosszabb időt töltöttt megyénkben.

Megfejtés határideje december 29, csütörtök.

— H ARMIN CT AGÜ szimfonikus zenekar alakult Egerben. A zenekar karnagya Sebestyén András, aki az első próbát az elmúlt vasárnap már meg is tartotta. A szimfonikus zenekar Mozart D-moll szimfóniájával készül, melyet a jövő évben sorrakerülő Mozart ünnepségen mutat be.

VITA

Dolgoszon-e az anya, a feleség ?

Nem tudom elképzelni életem munka nélkül

(Részlet)

A Heves megyei Népújság hasábjain arról folyik a vita, dolgozzék-e a nő, vagy sem. Helyes-e a nők egyenjogúsága és az, hogy a nők is ugyanolyan munkát végezhetnek, mint a férfiak.

Erről szeretném most véleményem megírni.

Kétségkívül helyes az. hogy elmúlt az a világ, amikor egy lány csak arra várt, mikor akad végre valaki, aki feleségül veszi, azaz aki eltartja. Egyéb más lehetőség nem volt számává ahhoz, hogy éljen — miután szülei meghaltak — a polgári előítéletekkel teli társadalomban. Sokan tehát azért mentek férjhez, hogy eltartassák magukat.

Ma már megszűnt az a világ, és felemelő érzés, hogy én is vagyok annyi, mint egy férfi. Dolgozhatok úgy, hogy élvezhetem munkám gyümölcsét. Nem szorúlok másra. Szerintem a legszebb hozomány egy férj számára az, ha egy talpig becsületes lányt kap, két munkabíró kézzel.

Az elmúlt tanévben érettségiztem. őszintén szólva, nem tudom elképzelni életem anélkül, hogy ne dolgoznék. Kettős haszon származik ebből. A munka sok rossztól megóv, elsősorban az unalomtól, ami minden rossz forrása Másodsorban gyakorlati haszna a munkájáért járó bér. Különösen mi, nők szeretjük a szépet, szeretünk szépen öltözni. Persze, ez pénzbe kerül. — S milyen más érzés az, ha tudom, én dolgoztam ezért a darabért. Az én munkám gyümölcse! — Nem felejtem el pl. azt a boldog érzést, amivel az „első“ fizetésem vittem haza. Jobb érzés volt azt a holmit használni, amiért saját magam dolgoztam. Ezt jobban meg is becsüli az ember

Míg munkám végzem, közben felkészülök a jövőre. Akár megyek idővel, akár nem, jó lesz az, amit most apródonkint Összegyűjtők magamnak.

Az én munkaköröm — amit nagyon szeretek is —, hogy ezzel a kifejezéssel éljek — nőies. Könyvtáros vagyok. A könyvek, a tudomány forrásának közvetlen környezete ez. Ha már idáig jutöttam, megmagyarázom, hogy miért írom, hogy nőies?! Mert vannak oly helyek az életben, melvek szerintem nem nőnek valók. Nyilvánvaló dolog, a nő gyöngébb fizikai felépítésű a férfinél. Tehát szerintem, az ilyen helyekre még ha pillanatnyilag meg is állja helyét, nem kellene nőt engedni. Sokszor itt el is durvul a nő. Ezzel szemben az élet számos munkaterületén egy nő, a maga természetes finomabb lelkűségé- vel — a férfiak munkáját tökéletesebben ellátná. Ezek a dolgok nehezebb része. Az, hogy a nőket nekik megfelelő munkakörbe osszák be. Mik ezek? Kérdezzék meg a nőket.

Szeretnék még arról írni, hogy viszont a férfiaktól szeretnénk több megbecsülést kapni. Szeretnénk, ha néha észrevennék kollégáink, hogy durva vicceik ránk igen kellemetlenül hatnak, olykor fájó érzést is váltanak ki. Éppen azért, mert talán mégis érzékenyebb egy nó. Azt is tudom, hogy sok nő rászolgál a férfiak durvaságára, de szeretnénk, ha különbséget tudnának tenni.

Ez az én véleményem. Röviden tehát ennyi: egy lánynak hasznos, ha dolgozhat, sőt kell is. A férfiak viszont ne éljenek ezzel vissza.

Nagy Márta, Gyöngyös

Alii dolgozik, nem tudja otthonát is rendben tartani

Azt hiszem, mindenkinek születik valamilyen véleménye, amikor elolvassa a Népújság „Dolgozzon-e az anya, a feleség“ című vitájának egy- egy hozzászólását. Annál is inkább, mert hisz családos anyákkal foglalkozunk, akiknek évek alatt módúkban állt tapasztalni, miben jelent előnyt a termelésben való effektiv részvétel, és hol mutatkoznak meg ennek hátrányai.

Hosszabb ideje a gyöngyös! kórházban dolgozom, mint szülésznő. Egy gyermekem van. A nagymama felügyeletére bízva, tehát az édesanya! munkámat ez már megköny- nyíti. Véleményem szerint az a nő, aki dolgozik, nem tudja a munkahelyén ráváró feladatok kifogástalan ellátása mellett otthonát is rendben tartani. Ezt különösen a nagy elfoglaltságot jelentő munkakörökre vonatkoztatom, mint például az enyém, a szülésznői megbízatás. Nálunk ritka a nyolcórás munkanap. S bár ez több keresetet jelent, de az intézetben töltött túlórával már az otthoni, családi Időt rövidítem meg. Így aztán vagy az egyik, vagy a másik hiányt szenved. Amennyiben mégis sikerül mindkét helyen eleget tenni, úgy az előbb-utóbb az egészség rovására megy. özv. Fűzi Jánosné, szülésznő, Gyöngyös

Szerkesztői iizenelak : s

HANGÁCSI LAJOS, DEMJËN.

Hozzánk küldött panaszát kivizsgáltuk és a földművesszövetkezetek Heves megyei központjától azt a választ kaptuk, hogy a kerecsendi földművesszövetkezet, — miután panasza Jogos volt — az önnek járó pénzt azonnali hatállyal kifizeti.

ARANY JANOS UTCAI

LAKOSOK, EGER.

Hozzánk küldött levelükre az Áramszolgáltató Vállalat válaszolt és közölték, hogy az Arany János utca és a Cifrapart hiányos közvilágításának oka a villanykörték kiégése volt. A hiányt azóta pótolták és a panaszolt helyeken ma már a közvilágítás kielégítő.

AZ IDŐ HIDEGRE váltott, még a csillagok is dideregtek fenn az égen. A délelőtt még csak hártyába burkolódzott tócsákon, estére már topogni is lehetett, s a kéményekből olyan egyenesen tolakodott a füst a magasba, mintha vonalzóval húzták volna meg az útját. Békessége® csend telepedett a korai téli estébe burkolódzott falura, s a hidegtől-e, avagy valami másért még a kutyák is némán pislogták a világító, ablakokat lent. meg fent. a magas menyboltozaton.

— Emmá a tél, foga van az időnek, nem úgy, mint nekem >— huhogott a markába az öreg Poldi Józsi bácsi, miközben szorosabbra húzta magán az öreg kabátot. Aztán újból megmarkolta egyik kezével az imént falhoz támasztott botot, a másikkal a •zseb- redugott és még meleghasú pipát és kilépett az udvarra^ A templom órája reszketős hangon, mintha attól remegne, hogy nem lesz ereje a következőre, sorjában elütötte a hetet. Poldi magában számolva az ütéseket, csoszogó léptekkel ballagott a falu vége felé.

Még nem szokta meg az új munkát és egyáltalában nem is biztosi hogy meg fogja szokni. Mert... szóval, mert ez nem is munka. Morgolódott eleget, amikor az elnök azt mondta, hogy no, Poldi bácsi, elég volt a sok munkából, itt az ideje, hogy a köny- nyebb végét markolja a dologinak. Nincs éjjeli őrünk, hát mi magára gondoltunk volna.

— Há ... mi... bakteri csináltok belőlem? — horkant fel az öreg —, én már nem vagyok jó a munkára? Mert. hogy szaggat a derekam.. . Hadd szaggasson, ezt csinálja harminc éve..., vagy már nincs itt ilyenforma öregemben-e szükség ..., én már nem kellek senkinek? — hátx)rgott, s az elnök minden ékesszólására szükség volt. hogy meggyőzze: éjjeli őrnek nem való fiatal, mert az elalszik, elviszik a háta mögül íz istállót is, hogy észre sem veszi. S ez nem bakterság, hanem őrség, akárcsak a katonáéknál, itt a szövetkezeti vagyonról van szó, s ő lesz egyedül felelős minden éjjel a közösért. Addig-addig, hogy inkább kényszerből, mintsem . egyetértésből, beadta az öreg a derekát. Elmentében azért még

visszamotyogta:

— Könnyű így bánni azzal, aki mán olyan egyedül áll a világban, mint kútágas a falu szélén...

S most csoszog kifelé a szövetkezeti tanyára, amely itt van ugyan közel a faluhoz, de a derékszaggatás az még közelebb van, úgy, hogy csak megtart egy ideig, míg kiér az őrségre.

GÁBRIS PISTA, meg öccse, a Jani már a kerékpárt markolászták, úgy várták az öreget.

— Poldi bácsi, rendben a jószág, csak a Bimbót figyelje már meg néha, nehogy meg/WWWWWVWVWV'/

POLDI BÁCSI KABÁTJA

tapossa a borját... No, jó ünnepet — s azzal már el is tűntek a sötétbe.

— Jó ünnepet — kiáltotta utánuk Poldi s megtámasztotta a hátát az istállóajtónak. Előkotorta a pipát, megszotyorgatta egy kicsit, aztán tömködni kezdte nagy gondossággal. Az ajtó mögül kihallatszott a tehenek szuszogása, a láncok csörgése, valahol mesz- sziről vonat füttye iramlott tova a csillagok . alatt, de más fény, mint a fellobbanó gyufa lángja, más hang, mint az öreg cuppogása a csutora végén, nem hallatszott a kerek egy határban. A karácsony estéjét ünneplő falu, jobban, mint máskor, behúzódott a meleg kályhák, a terített asztalok mellé.

Poldi bácsi csendben szívta a pipáját, gondolatai is épp oly csendben ballagtak ide-oda. De hát még a ballagó gondolatok is fürgébbek a vágtató vonatnál, így hát váltakozva hol a „húsz esztendővel ezelőtt“, hol a tegnap, vagy éppen a „ki tudja mit hoz a holnap” forgolódott a szemig húzott kucsma alatt. Volt tér "és idő a gondolatok számára, mert aki 76 évet élt, az sokat megélt, sokat megkeresztelt és sokat eltemetett. Régi nevek, arcok, régi karácsonyok, távoli vidékek, régen volt események jöttek-men- tek az öreg fejében, addig-addig, hogy megint csak oda lyukadt ki: bakterré tették, nincs már rá szükség úgy látszik.

NYŰG VAGYOK én mán csak — sóhajhajtott, s elindult végig az udvaron, lassan lépegetve. Mert a bánat, az bánat, de a kötelesség, az kötelesség. S ha már Poldi Józsefet azzal bízta meg a vezetőség, hogy bakteroljon, hát bakterkodik ő, az istenfáját neki.

— ... mert, ha mondjuk, mindig karácsony lenne.. , az más — morfondírozott magában, miközben megnézegette a magtár ajtaját, hogy zárva van-e. Akkor egyedül áll az ember, akkor érzi, hogy hát most tényleg csak ő áll az őrségen, egyedül, mint 1914-ben Isonzónál,... Mert hadd ünnepeljenek a fiatalabbak, mán tehetik, nem úgy, mint ő régen, mikor a karácsony esti galuskalevestől csak éhesebb lett... De hát ritkák a karácsonyok, gyakorik a hétköznapok, csak bakter vagyok én .., nyűg már mások nyakán.

Lassan körüljárta a tanyát, az újonnan épült sertésólakat, a magtárat, az istállókat, be-bekukkantott az új gépszínbe, igaz, hogy vajmi keveset látott a sűrűsödő sötétben, de a szabály, az szabály. A tehénistálló előtt újra megállt, felnézett az égre.

— Hó kéne a vetésre..., hajnalra már csikorogni is fog — jósolgatta magában az időjárást,, aztán fülelgetni kezdett a falu felé, hátha hall valamit, ha már látni nem lát a házak és lakóik karácsonyi estjéből.

De csak a toronyóra zörögte el immár a tízet, egyéb nem hallatszott már ide.

Hirtelen megmeredt egy pillanatra, belefülelt az éjszakába, valahonnan a‘közelből, mintha zörgést hallott volna.

— Vagy kutya, vagy róka — engedett a nagy figyelésből. Ha kutya, meleget keres, ha róka, tyúkot..., mindkettő rossz helyen jár... Látod-é ravaszdi, ha szövetkezeti lennél, akkor a másik tanyán keresnéd a csibét — nevette el magát halkan a jó tréfán, s elképzelte a szaglászó róka csalódott pofáját, amint lógó orral ódaleg tovább.

— De büdös lettél, te — szipogott bele a pipa füstjébe, aztán bütykös újjával belekotort a parázsba. Mi keveredhetett ebbe a dohányba, pedig magam vágtam.

De a pipa hallgatott. Az öreg tovább szipákolt a füstbe.

— Há

....... nem is ez a büdös... , no,

c

sak nem ég valami — kapott az ajtóhoz támasztott bot után, s körülnézett a néma sötétbe burkolódzott tanyaudvaron. De nem látott semmit sem.

— Mán pedig itt ég valami..érzem, — mondta ki hangosan.

S megfeledkezve a derékszaggatásról, nekilódult a sötét udvarnak. Alig lépett vagy tízet, futásra vette a dolgot, s még egy pillanatra az is felködlött gondolatában, hogy ni csak.., nem is vagyok én olyan öreg, ha így megy még a szaporázás, de csak egy pillanatra, mert aztán nagyot káromkodott.

— Híjnye, hogy az a karácsonyi ég rogyjon a bitangra, aki ezt csinálta...

A NEMRÉG, JOBBÄRA fából épült, csak elől nyitott gépszín alja jó darabon teljes lángban égett Egy pillanatra megtorpant a tűz előtt. Valaki száraz szalmával rakta körül a szín alját, aztán vagy négy helyen meggyújtotta. A szalmától itt-ott már lángba kapott a fa is, pedig nem akármilyen szín ez. Itt állnak a vetőgépek, a szelektor, itt van a két új szekér, a homokfutó. aztán épületfa a juhhodályhoz, nagy érték ez mind. De közel van a széna is, meg a szalma is, s ha ez itt lángrakap, meggyül az is Víz kéne, de amíg hoz, még jobban belerúgja magát a tűz a fába. Segítség kéne, de addig meg az egész szín leéghet. Egy pillanatig tartót tán, amíg mindez végigfutott az öreg Poldi agyában, de máris rugdosta szét nemrég talpalt csizmájával a szalmát, dolgozott a láb, a bot, repült szét az égő szalma. Észre sem vette a nagy tűzoltásban, hogy lángot fogott a bot vége, hogy megpörkölődött a csizmája, de jó darabon kiégett az öreg télikabát is. Ki törődik most az ilyennel. A szalma egy része már távolabb a gépszíntől lángolt, de a többi még ott hevítette a fát.

Poldi eldobta a botot, berohant a színbe, emlékezett, hogy hol látott minap egy elhagyott, rossz nyelű villát, — jaj csak ott legyen —, ott volt, gyorsan a kézbe, aztán villával neki a tűznek. Néhány perc, s a szalma feketehátú, tüzeshasú rakás csak az udvaron. De égni kezd a szín alja. Újból futás a trágyadombhoz, le a tűzégette kabátot, s csak úgy kézzel belekotorni a trágyát, aztán rátapasztani a tűz hátára.

— Álljék odébb, Poldi bácsi..., itt vagyunk, — az öreg felkapta a fejét. Ne te, ne, a két Gábris-gyerek gyürkőzik mellette.

NEGYEDÓRA MÚLVA az istállóban, a kormos petróleumlámpa fénye mellett fújta ki az izgalmat, a fáradtságot az öreg ,a két tehenész meg az ajtót támassza.

— ... csak azt tudnám, ki volt ez a beste lélek... De ide rossz helyre jött. Itt..', itt... Poldi bácsi a bakter... De ti hogy gyöt- tetek ide?

Egy kis karácsonyi kóstolót hoztunk, gondoltuk, jól esik majd Poldi bácsinak..., hát látjuk ám, hogy úgy ugrál a tűz körül, akárcsak az ördög....

— ... mint egy fiatal ördög — tódta meg nevetve a kisebbik, a Jani. Ezen aztán jót nevettek mind a hárman.. S valóban az öregnek ugyancsak jól esett a karácsony! kóstoló, de meg a jófajta forralt bor is.

Két nap múlva, úgy délutántájt hívatja az elnök az öreget.

— Jó napot, Poldi bácsi... szeretnék mondani valamit.

— Na, tán tudod, ki volt az a gazember? — kérdezett rá az öreg.

— Még nem, de a rendőrség majd megtudja.:, Hanem hallom, kiégette a pipa tüze a nagykabátját?

Az öreg csippentett egyet a szemével.

— Jó tüzű pipa volt az..., nézd csak — mutatta a nagy öltésekkel odavart vagy négy nagy foltot, — de nem nagy kár, régi kabát úgyis, a telet csak kitartja, jövőre meg veszek egy újat... a bakteri munkaegységből — tette hozzá nyomatékkal.

Az elnök felállt, odament a szekrényhez, s a szögről egy vastag gallérú bundát akasztott le.

— Ez tán csak jobban befódja a likat, Józsi bácsi... A szövetkezet karácsonyi ajándéka, ha meg is késett egy kicsit.

AZ ÖREG ÁLLT egy pillanatig, aztán gyanúsan köszörülni kezdte a torkát.

— Jó nekem még ez is — markolászta a megégett félkabátot.

De aztán csak felpróbálta a bundakabátot, hogy le sem vette a másikat. S az új, orémes télikabát melegen, puhán és védőén borúit a megégett, foltozott, kiszolgált öreg

kabátra. „ . , _,

Gyurkó Géza