Népújság, 1955. november (86-93. szám)

1955-11-30 / 93. szám

4955. november 30. szerda NÉPÚJSÁG 3 Látogatás as 1800 holdas nagy teleki célgasda súg ban HATVAN utolsó házait el­hagyva, öreg fák alkotta liget | közepén húzódik meg a Hat­vani Cukorgyár Célgazdaságá­nak nagyteleki üzemegysége Alacsony, fehérre meszelt épü­letek, még az őszi esőben is gondozottnak ható park, új, modern épületek a gazdaságba vezető út mentén: ezek az első benyomások, amelyek megra­gadják az ide igyekvők figyel­mét. A ézerényen meghúzódó gaz­daságban komoly és eredmé­nyes munka folyik, az 1800 holdas összterület nem kis ré­sze a tudományos gyakorlat szolgálatában áll. A nagyteleki célgazdaság cukorrépa, s első­sorban répamag termesztő gaz­daság, munkájának fővonalait s irányát ' a cukorrépa és magja korszerű agrotechniká­val, a legfejlettebb módszerek­kel történő nagyüzemi terme­léshez szabja meg. Hogy mi­lyen közel van itt a tudomány és a gyakorlat, arra csak egy egyszerű, s egyáltalán nem for­mális példát. A kétszeres Kos­suth díjas Sedelmayer Kurt sop- ronhorpácsi kutató intézetének alföldi telepe itt van pontosan szemben, alig tíz lépésre a gazdaság központi irodájától. Az egyik épületben a kisérlete- 1943 holdanként mázsában 7 Az idei termésátlag vissza- ] esésnek a rendkívül csapadékos I Izés, a másikban a kísérletek megvalósítása történik. EBBEN AZ esztendőben 200 holdon termeltek itt kiváló mi­nőségű — Béta K 91-es és hib­rid répamagot, s ugyanannyi területen cukorrépát. A répa­mag fontos nemzetgazdasági cikk. amelyet külföldön is na­gyon keresnek. A háború előtt az országhatáron túlról kellett behozni répamagot, ma már a célgazdaságok jó munkája nyo­mán mi exportáltuk a külföld számára. Nem vé­letlenül. A magas cukortar­talmú répa termesztése nyil­vánvalóan sokkal kifizetőbb, nem beszélve arról, hogy a ter­mésátlagokra nézve is megállja a helyét a magyar répa a nem­zetközi versenyben. A gazdaság az idén 180 mázsás átlagtermést ért el cukorrépából. A répa cu­kortartalma a megszokott 14— 15 százalék helyett elérte a 17 százalékot. A három százalék azt jelentette, hogy 72 ezer ki­lóval több cukrot állíthatott elő a cukorgyár. A gazdaságban évről évre nö­vekszik az átlagtermés a cu­korrépa mag termelésben is, különösen jelentős azonban az emelkedés a háború előttihez viszonyítva amikor a Hatvani Cukorgyár Rt kezelésében már dolgozott ez a célgazdaság. 1952 1954 1955 7.80 19.40 8.8i> ] időjárás az oka, amely nagy I ellensége a magtermesztésnek. Azelőtt egy-egy ilyen esztendő képes volt tönkretenni az ak­kori egész termést is. Az át­lagtermések növekedésének — mag és répa egyaránt — meg­van a maga „titka”: a jó agro­technika, a megfelelő talajelő­készítés, s a gondos, holdan- kint 200 mázsa istálló trágyát adó, szakszerű trágyázás. A ré­pa rendkívül trágyaigényes nö­vény, — éppen ezért különös gondot fordítottak erre ebben a gazdaságban. Umátum József, a gazdaság vezetője beszámolt arról is hogy néhány év alatt a semmi­ből 180 darabos szarvasmarha tenyészetet létesítettek, mely­ből 102 tehén a törzstenyészet. Elmondta azt is, hogy a cukor- gyártás melléktermékein igen kifizetődő a szarvasmarha tartás, nem beszélve arról. — S a tervek szerint 1956-ban el akarják érni a négy és fél­ezer literes tejhozamot. Általá­ban itt Nagyteleken, de a Hat­vani Cukorgyár Célgazdasága többi üzemegységében is ko­moly tervek vannak a jövőt illetően. 1952-ben 600, az idén 850 holdon termeltek, jövőre már 1000 holdon termelnek például répamagot. Csak itt, Nagyteleken öt, egyenkint 100 férőhelyes istálló építését kezd­ték meg, s ezekben az istállók­ban január elején megkezdik a hogy kétszeres jövedelmet is hoz ez a gazdaságnak. Egyrészt biztosítja a répa termesztéséhez szükséges jelentős mennyiségű trágyát, másrészt a tejterme­léssel hoz számottevő jövedel­met. A GAZDASÁG jószággondo­zói, tehenészei kellő szakérte­lemmel, és gondossággal vég­zik munkájukat. Résztvettek az országos tejtermelési verse­nyen, s évi 4000 literrel a ha­todik helyet érték el. Évről év­re emelkedik itt a tejhozam, a kiváló szovjet módszerek — egyedi takarmányozás, három­szori fejés, megfelelő egészség- ügyi intézkedések — következ­tében. így emelkedett a tejho­zam, egy tehén évi tejtermelé­sét véve figyelembe: szarvasmarhák hizlalását. To­vább növelik a meglévő te- nyészállományt is. A már ter­melt és bevált cukorrépa faj­ták mellett előreláthatólag újabb még kiválóbb tulajdon­ságokkal rendelkező fajták to­vább szaporítását is megkezdi a gazdaság. A Nagyteleki Célgazdaság jó munkája jelentősen hozzájárul majd cukorrépa termelésünk fokozásához, állattenyésztésünk minőségi és mennyiségi szín­vonala emeléséhez. (gyurkó) 1953 1954 1955 3.200 3.500 4.000 A kulturált kereskedelemért BOLTKEZELŐINK IGEN FONTOS FELADATA AZ ÁRUVÉDELEM Igen helyes, hogy megyei lapunk vitát indított a kultu­rált kereskedelemről, mert se­gíti a kereskedelemben dolgo­zók munkáját­Az írásban szó esett a Ke­reskedelmi Felügyelőség mun­kájáról is. Való igaz, hogy sok az olyan esetek száma, amikor súlycsonkítást, árdrá­gítást fedünk fel. Az elmúlt hónapban például húsz sze­mélyt kellett büntetni hasonló szabálytalanságok miatt, töb­beket pedig bírósági úton kel­lett felelősségre vonni. A fü­zesabonyi földművesszövet­kezet maradékboltjának veze­tője árdrágításáért két havi börtönbüntetéssel és e~er fo­rint pénzbírsággal fizetett meg. A mátraderecskei bolt vezetője öt havi börtönt és 500 forintos pénzbüntetést kapott az áruk 'drágításáért. A legnagyobb hiba mégis a társadalmi tulajdon hanyag kezelésénél található. A múlt hónapban a gyöngyösi járás­ban tartott ellenőrzésünk al- i halmával a körzeti földmű- j vessszövetkezet boltjaiban; igen sok helyen hibát fedez- | tünk fel. Sok helyen oly cik­kek romlottak meg, amelyek­ből különben is kevés van. Sok panasz hangzik el bolt­vezetőink részéről az áru el­osztásra. Ezek részben helyt­állók, de másrészt megálla­píthatjuk, hogy ők is igen sokat tehetnek az áru bizto­sításáért. Ennek módja pe­dig az áruvédelem. Boltveze­tőinknek a megkapott árukat meg is kell védeni. A gyön­gyösi járás területén erre is igen sok rossz példa akad. A nagyrédei földművesszövetke­zet italboltjában 2000 sósrúd penészedett meg a helytelen megrendelés miatt. A nagyfü- gedi földművesszövetkezet II-es számú boltjában 28 do­boz száraztésztát rágott meg az egér. A nagyrédei föld­művesszövetkezet I-es számú boltjában 135 sósstangli, 277 kakaós ostya vált eladhatat­lanná. A felsorolt példákból származó kár összesen mint­egy 3000 forint. Sok panasz van arra is, hogy a Fűszért kevés csoko­ládés darabárut szállít. Ennek magyarázata az, hogy különö­sen falun az utóbbi időkben igen megnőtt az igény az ilyen cikkek iránt. Természe­tes, hogy az ilyen áruféleség kezelésére is nagyobb gondot kell fordítani A karácsondi földművesszövetkezet III-as számú boltjában 600 forint ér­tékű csokoládés árut találunk romlott, penészes, kukacos ál­lapotban. A gyöngyöspatai földművesszövetkezet vegyes boltjánál több mint ezer fo­rint értékű áru ment tönkre. A példákat még tovább le­hetne sorolni. Ez csak egy havi munka, illetve csak né­hány boltlátogatás tapasztala­ta. Ha ezt megyei viszonylat­ban tudnánk kimutatni, a sok kicsi sokra megy elve alapján igen megdöbbentő képet kap­nánk.-Megállapíthatjuk tehát, hogy nemcsak az árualap biztosítá­sa teszi lehetővé a jó áruel­látást, hanem az áru védelme is. Bittner Jánosné. Áll. Kereskedelmi Felügyelőség v. A Parádsasvári Üveggyár dolgozói ez évben ünneplik üzemük fennállásának 150. évfordulóját. így hangzik a rövid jelen­tés, mely a Parádsasvári Üveggyár és az egész község dolgozóinak jelentős esemé­nyét tömöríti magában. Bár szürke és szűkszavú, de mégis sokatmondó e néhány sor tar­talma! Sok-sok munkáról, másfélszázád nehéz küzdel­meiről, az ősöknek a létért vívott harcairól, de egyben sok hírnévről és dicsőségről is beszél ez a kis jelentés. Lapozzunk vissza az üzem történetének vaskos és régi könyvében. A gyár másfél­százados munkája arról ta­núskodik, hogy maga a nép, a benne dolgozó emberek ala­kították az üzemet, amikor is egyesítették kis üveghutáikat. Azóta is apáról-fiúra, szállva öröklődött az ősi mesterség, az üvegfúvás, olyannyira, hogy az idők folyamán már teljesen beivódott vérükbe. Talán el sem tudnák már képzelni életüket másképpen S az évek múltával egyre nptt az üveggyár egyszerű dolgozóinak hírneve, akik né­pi tehetségük kiapadhatatlan forrásából táplálkozva, művé­szi értékű gyártmányaikkal hódították meg az ország, majd a világ ízlését. Világhír­névre tettek szert az üveg­gyár dolgozói, akik a terme- | szét nyers elemeiből, a kvarc- : homok, dolomit, az amóniák- szóda keverékéből szebbnél-1 szebb üvegtárgyakat varázsol- j tak elő. Tehetségükkel meg­hódították a világot; s közben éheztek, nyomorogtak a hír­hedt Kuhinka-féle cég idején. Éhezés, nyomor és nehéz em­berfeletti munka. Ez jelentet­te számukra a múltat. Az elnyomatás nehéz évei közepette is belül mindig érezték, s egy pillanatig sem feledték, hogy az üzem mégis az övék, az ő jogos tulajdo­nuk. A Szókup, Mudriczki és a többi itt élő családok elő­dei művészi terveikkel együtt szövögették boldogabb jövő­jük, megváltozott életük ál­mait. A valósággá vált álom, a boldog jelen tényeit tükrözi az üveggyár dolgozóinak mos­tani élete és munkája.* Jelen­leg már nemcsak kere­seti forrás, hanem megélheté­si lehetőség számukra az üzem. Második otthonuk ez, mely mindenkit szeretettel fogad. Nehéz lenne híven áb­rázolni azt az örömet, amelyet az itt dolgozók éreztek két évvel ezelőtt, amikor újra munkához látott az üveggyár. A munka hívó szavára kivé­tel nélkül örömmel jöttek vissza a salgótarjáni, a tokodi üveggyárból, haza, a saját üzemükbe. Lelkesen vettek részt az újjáépítés nagy munkájában, fáradhatatlanul hordták a kö­vet, a maltert, cementet s emelték magasra az épület nagy műhelycsarnokát. Azóta is lankadatlan szorgalommal folyik a munka. Nem nézni, hanem valósággal csodálni lehet a Fényesi s a Botyár brigádok hangyaszorgalmát, amint hosszú üvegpipájuk vé­gén egymásután gömbölyűd­nek, formálódnak a szebb- nél-szebb kelyhek, poharak, virágvázák. Szorgalmasan dol­gozik Gembitzki István is. Mi adja szorgalmának forrá­sát? Az, hogy sajátjának érzi a gyárat, melyet többek kö­zött apja és annak idején a nagyapja is épített. Bármerre is megyünk az üzem területén, mindenhol el­ismerésre méltó lelkes és szor­galmas munkát láthatunk. A fínomcsiszolóban Selmeci Mi­hály és Gábor Lajos gondos munkája ejt bámúlatba. Fi­nom köszörűikkel szebbnél- szebb mintákat varázsolnak a vastagfalú poharakra, virág­vázákra. Valóságos iparművé­szek mindannyian. A festő­műhelyben Stadler Rudolf részlegvezető művészi ízléssel felépített elgondolásait festi a nagy üvegvázák falára, ő is apjától örökölte foglalkozá­sát, s már 23 éve mestere szakmájának. Itt dolgozik Tóth Kálmán festő is, aki nagy kézügyességgel, s meglepő gyorsasággal teremti a sötét­kékszínű vázákra a margaré­ta virág fehér szirmait, a mátrai táj virágainak, szín­pompájának sokaságát. Ebben az üzemrészben ’ta­lálkozhatunk ifj. Juhász Jó­zseffel is, aki már évek óta betegségben szenved, s emiatt nehéz fizikai munkára nem alkalmas. De az üzem neki is otthona, s kenyeret ad szá­mára. Munkája megbecsült és egész emberré teszi. Kézügyes­ségét kiválóan tudja haszno­sítani a festőműhelyben. A kezdetleges kis üveghu­táktól a mostani olvasztóke­mencékig igen nagy a meg­tett út. Az egészségtelen mun­Kukoricával spekulál Bartók János ostorost plébános Több mint egy félvagon ku­korica szárad Bartók János ostorosi plébános padlásán. Nem hinnénk, hogy a plébá­nos úr — aki az államtól be­csületes fizetést kap — ser- téshízlalással akar foglalkoz­ni, mintahogy arról is meg vagyunk győződve, hogy nem a plébános űr kapálta ezt a kukoricát. Másról van itt Szó, — a plébános úr kereskedik a kukoricával. Bartók János tud arról, — hisz újságolvasó . ember —, hogy a minisztertanács az el­múlt hónapokban rendelet­ben szabályozta a kukorica- felvásárlást. A rendelet — a spekuláció megakadályozása végett — kimondja, hogy ab­ban a községben, amely nem nyerte el a szabadpiacot, csak beadásra, a begyűjtési szervek engedélyével vásárolhatnak, illetve szállíthatnak a terme­lők kukoricát. Ostoros dolgozó parasztjai még nem teljesítették kukori­cából kötelezettségüket, tehát a faluban korlátozva van a kukoricavásárlás. De mit tö­rődik ezzel Bartók János plé­bános! ügy gondolja: rám nem vonatkozik ez a törvény. Nya­kába vette a falut, s házról- házra járva, mint egy ügynök kukorica után érdeklődött. És nem eredménytelenül. Az utóbbi napokban gyakran lát­ni, amint kukoricával megra­kott szekerek fordulnak a plé­bánia padlás feljárójához Bartók Sándortól 25, Buko- venszki Józseftől hat és fél özv. Hegyi Lászlónétól 4 má­zsa, Keresztes Jánostól 10 má­zsa körül vásárolt kukoricát a plébános úr. Minek ennyi kukorica a plébános úrnak? Nemcsak mi kérdezzük, megkérdezték ezt tőle már jó egy páran. A plé­bános úr a következőket vá­laszolta: motort akar venni, a terményforgalminak vásá­rol ! Harmadszor pedig nem­csak magával törődik ő, ha­nem Kulhay plébánosnak Egerbe és a maklártályai plé­bánosnak is szerez egy kis kukoricát. Az utóbbiban van igazság. Sőt az is lehet, hogy motort akar venni. De hát akkor miért kukoricába fekte­ti a pénzét? Az igazság az, hogy a plébános úr spekulál. Arra az egyszerű tényre szá­mít, hogy jó kukoricatermés kakörülmények enyhítését I szolgálja a felül jól szellőző, ' tágas műhelycsarnok. A füs­tös, gázos levegő eltávolítá­sát négy hűtőventilátor híva­tott elősegíteni. A korszerűbb gépek és berendezések mel­lett már mindenhol ott látha­tók az új emberek is. Igen sok fiatal dolgozója van az1 üzemnek. Biró István és Ju­hász Pál nemrég még az álta­lános iskola tanulója volt. Most mint formatartó és el­hordó végzi szorgalmasan munkáját. Egy év múlva már megpróbálkozik a golyó- fúvással, majd a nagyobb ta­pasztalatokat igénylő mun­kákkal is. Bizonyos, hogy jó szakmunkások lesznek, mert ügyességüket őseiktől örö­költ képességeiket már ered­ményesen tudják párosítani az általános iskolában szer­zett fizikai, kémiai és egyéb tudásukkal. Egyre több azok száma is, akik magasabbfokú technikai képzettséggel teszik eredmé­nyesebbé az üzem munkáját. Szókup Károly művezető már technikumi végzettséggel lát­ja el felelős beosztását. A fí­nomcsiszolóban Asztalos Fe­renc jelenleg levelező hallga­tóként végzi a technikumot. Bizonyos, hogy nagyobb tu­dással, magasabb műszaki fel- készültséggel mindannyian eredményesebben tudják vé­gezni feladatukat, s lépést tudnak tartani a rohamosan fejlődő technika követelmé­nyeivel. Mert a régi üzem falai kö­zé is egyre jobban behatol a fejlettebb, az új technika. Dolgozóik, mivel sajátjuknak érzik az üzemet, lelKes hívei és támogatói a műszaki fej­volt, most olcsón felvásárolja, tavasszal pedig majd jó áron értékesíti a kukoricát. (Egyéb­ként Kulhay plébános, akire Bartók János hivatkozik, szin­tén hódol a kukoricával való kereskedésnek. Bartók Sán­dortól ő is vásárolt 10 má­zsát és néhány utcával odább, Király Miklós lakására szál­líttatta.) De más számítás is vezérli Bartók János plébános urat. A plébános úr egy rókáról két bőrt húz le. Nemcsak a tőre vény ellen vét, van még egy másik „szépséghibája“ is en­nek a „kukoricázásnak.” S ez akkor derül ki, mikor a plé­bános úr a kukoricáért fizet. Hogyan? Mikor Bukovenszki József tenyerébe a plébános úr leszámolta a kukoricáért járó összeget, 100 forint „hi- bádzott“. A plébános meg­nyugtatta: — Nem kevesebb az, fiam, hisz 50 forintot befi­zetett a párbérre, ötven forin­tot pedig a templom renová­lására adott.“ özvegy Hegyi Lászlónétól ugyanerre a cél­ra 60, Bartók Sándortól pedig 80 forintot vont le az élelmes plébános úr. És még egy dolog, ami azt is megmutatja, hogy a plébá­nos úr, ha nem is pályát té­vesztett, de igen élelmes ke­reskedő. (Vagy inkább ku- pec?!) Bartók Sándornak nagy szüksége volt a pénzre, két lányát adta férjhez egyszer­re, s ez nem kis dolog. A plé­bános úr ügyesen kihasználta ezt az alkalmat. Bukovenszki Józsefnek és özvegy Hegyi Lászlónénak 220 forintot adott egy mázsa kukoricáért, de Bartók Sándornak, aki meg volt szorulva, csak 180 forin­tot. A tőle vásárolt 25 mázsa kukoricán kereken 1000 fo­rintot keresett. Kulhay plébá­nos pedig — ezt az üzletet is Bartók János közvetítette, — 400 forintot. Az, hogy kitől, milyen áron vásárolnak, kit hogy tudnak becsapni, rájuk tartozik. Az azonban, hogy a törvényt sem­mibe véve spekulálnak, vala­mennyiünkre. A törvény Bar­tók Jánosra is vonatkozik, — s elítélendő, hogy ő azt ki­játszva, próbálja megkárosí­tani a népgazdaságot. Ideje lenne minél előbb vé­get vetni ennek a „kukoricá­zásnak.“ PAPP JÁNOS I lesztés ügyének. Az bem ter­melésének gyarapodása már régóta egy új hűtőszalag be­építését teszi szükségessé. A régi 90 centiméteres szalag már kicsinek bizonyult. Né­hány hét csupán, s máris be­építik az üzem udvarán ké­szen heverő új 180 centiméte­res hűtőszalagot. A régi pe­dig a festőműhelvbe kerül, ahol az üvegre került festések beégetésénél tudják majd hasznosítani. Az állan­dó üzemeltetés folyamán évi 70 ezer forintos megtakarítást eredményez a szalag működ­tetése a festőműhely munká­jában. A fínomcsiszolóban hat új csiszolóállvány üzembe állítá­sával tudják majd bővíteni az értékes, finom csiszolású üvegáruk termelését. A csi­szoló és a festőműhelyek to­vábbi bővítése újabb és újabb alkalmat ad majd a munka tökéletessé tételére, a mű­szaki adottságok további fej­lesztésére. Az üzemlátogatás és a dol­gozókkal való beszélgetés egy­aránt azt a törekvést sugá­rozta, hogy a jövőben az üzem műszaki fejlesztésével, a dolgozók szaktudásának nö­velésével még inkább fokoz­zák gyártmányaik világhírne­vét. Céljuk, hogy a parádsas­vári üvegáruk márkája ugyan­olyan elismert és hírneves le­gyen, mint a herendi porcelá­né. Hisszük, hogy az üveg­gyár szorgalmas és tehetsé­ges dolgozói megvalósítják céljaikat, hiszen nem üres ábrándokat kergetnek. CSÁSZÁR ISTVÁN

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom