Népújság, 1955. november (86-93. szám)

1955-11-03 / 86. szám

IfláS, november 3. Csütörtök.

NÉPÚJSÁG

A beregi járáshói jelentjük:

Zárszámadást előkészítő közgyűlés az erdőtelki Rákosi Termelőszövetkezetben

Egy esztendei munkájukról beszeltek az eimuit napoKüan az eraoteiki Râko.si Tsz-nen a zárszamaaast előkészítő taggyűlésén. borra vettek, a tervelőirányzatokat, megnézték, hogyan váltották valóra mindazt, amit terveztek. Szép eredmények születtek az elmúlt hónapok alatt. A növénytermesztésben majdnem minden növénynél magasabb átlagot értek el a tervezettnél. Búzaoól például 8.5 mázsát terveztek, 10.17 mázsát arattak. Árpából egy mázsa negyven kilóval, kukoricából 4 mázsával, napraforgóból három mázsával, borsóból öt mázsával termeltek holdanként többet a tervezettnél. A kertészetben is jóval nagyobbak lettek a termésátlagok, majdnem ketszerannyit termeltek mindenből, mint amennyire előzetesen számítottak; Egyedül a cukorrépánál és a dohánynál termeitek kevesebbet, A cukorrépánál az volt a hiba, hogy a hevesi gépállomás hibájából tavaszi szántásba került. A dohányhoz pedig nem volt szakemberük. De még így is jelentős összeggel járult hozzá a növénytermesztés a jövedelemhez. 27 ezer forinttal lett több a növénytermesztés jövedelme a tervezettnél. És ami még emellett jelentős, nem használtak fel sehol sem a tervezettnél több munkaegységet, nagyobb összeget.

Az állattenyésztésben már nem ilyen jó a helyzet. Az állattenyésztésből 165 ezer forint jövedelmet vártak ebben az évben, s csupán 96 ezer forint lesz a bevétel. A lemaradás jórészt a sertéstenyésztés miatt van. A tenyészkoca- állomány felét ki kellett selejtezni brucellózis fertőzés miatt, azonban ehhez még hozzájárult az is, hogy a megmaradt egészséges állománynál nem volt tervszerű, helyes a pároztatás, így nem értek el olyan eredményt, amire meg lett volna a lehetőség. A tehenészek is adósok maradtak másfélezer liter tejjel. Hiba ez, de nem szabad megfelejtkezni arról sem, hogy igaz, a tervezettnél kevesebb tejet fejtek, de az elmúlt esztendőhöz még így is sokat javult a munkájuk. Amíg tavaly 13 forint 22 fillérbe került egy liter tej előállítása, az idén már csak 3.70 forint volt.

Megvitatták, milyenek az idei eredmények, de arról már kevesebb szó esett, hogyan lehet ezt tovább fokozni, melyek azok a hibák, amik gátolják az új eredményeket. Esett ugyan szó arról, hogy a vezetőség nem irányít helyesen, nem őrködnek eléggé a munkafegyelem betartásán. De ennél meg is álltak. Arról már nem beszélt senki, hogy maga a tagság sem támogatja a vezetőket, hogy felelősségre vonja a mulasztókat. A termelőszövetkezet egyik tagja ellen igen sok a panasz ,Besenyei Pál tsz-tag nem vigyáz eléggé a közös vagyonukra, összetörte a rábízott gazdasági felszerelést s hanyagságáért nem vonta felelősségre a vezetőség, de nem követelte meg ezt a tagság sem. Hasonlóan nem történt akkor sem intézkedés, amikor a növendék gondozó két napra elment a háztáji kukoricát letörni, s a helyettesítésével megbízott tagok feléje sem néztek a jószágnak.

A vezetőség kötelessége, hogy az egész szövetkezet érdekében fellépjen a kötelességmulasztókkal szemben, azonban ezt csak akkor teheti meg eredményesen, ha a tagság egyemberként támogatja őket. Egy kicsit eluralkodott ez a hangulat „ma nekem, holnap neked!“ — s nem is hoztak még olyan határozatot például, hogy a munkából igazolatlanul elmaradóknak le keü vonni a munkaegységből.

A munkafegyelem lazaságára vezethető vissza az is, hogy például a kertészetben, amikor még csak kezdetén volt az érés, nem szívesen mentek ki szedni exportra, mert nem lehetett gyorsan haladni. Az igaz, hogy egy napi munkával akkor még nem lehetett sok munkaegységet szerezni, de az is igaz, hogy a

kevesebb munkaegységre több pénz jutott volna az exportáru jövedelméből.

Nem ártana azt sem alaposabban elemezni, hogy egy- egy mázsa gabona, vagy kertészeti termék megtermészté- se mibe kerül a szövetkezetnek. Épp úgy, mint a tehenészek a tejtermelést, a növény- termesztők a növénytermelést igyekeznének olcsóbbá tenni, ha ismernék egy-egy tennék önköltségét.

Nem sok idő múlva elérkezik a zárszámadás, : imikor fillérre pontos képet kapnak a Rákosi tsz tagjai is egy esztendő munkájának eredményéről. A szövetkezet ügyét előbbre viszi, ha a zárszámadás készítésénél arra is gondolnak, hogy alaposabban elemezzék az eredményeket, a hibákat egyaránt, hogy az idei tapasztalatokat hasznosíthassák a jövő esztendei terv végrehajtásánál.

December 15-re teljesítik éves tervüket a Selyp! Cementgyár dolgozói

A Cementgyár dolgozói az év elejétől kezdve szép eredményeket értek el tervük teljesítésében. A Rákosi Mátyás Művek felszabadulási versenyfelhívásához csatlakozva úgy szervezték meg a januári nagy karbantartást, hogy például az építő brigád nyolc nappal a határidő előtt már az összes kemencéket befalazta. Ez azt jelentette, hogy a tervezett február 2-a helyett már január 25-én megindulhatott az üzem. Tehát már

Az egri városi tanács mező- gazdasági osztály feljelentést tett több osztályellenség, kulák ellen az őszi kenyérgabona vetés elszabotálásáért. Cs. Kovács Gáspár, Nyika Elekné, Bóta Gábor, Czeglédi Gáspár, Vladár János, Szere- mi Pálné, Papp Lászióné, Kovács István, Bánfi Sándor, bár már augusztusban megkapták az előírt vetéstervet, hol a száraz időre, most meg a sárra hivatkozva, nem telaz indulásnál nyolc nap előnyt szereztek. Az előnyt tovább növelték a dolgozók. Alkotmányunk ünnepére tett versenyvállalásaik teljesítése következtében már 14 napra növelték az előnyüket.

Az október 26-án megtartott termelési értekezleten pedig vállalták, hogy november 7 méltó megünneplésére még két nappal növelik az előnyt, azaz éves tervüket december 14-én teljesítik.

jesítették vetésterveiket. A város dolgozó parasztjai, Papp József, Tóth József, Keskeny Bernáth, Bóta Dezső, meg a többiek időben végeztek a vetéssel, sokuknak földjén már zöldéi a búza, de a kulákok átlátszó kifogásokkal próbálnak kibújni a vetés teljesítése alól, így próbálnak ártani dolgozó népünknek. Minden bizonnyal megkapják méltó büntetésüket. Nagy Béla,

mg. oszt. vez.

December f-re a tavasziakat is előkészítik

Kevés helyen végezték el oly jól az őszi munkákat, mint a domoszlói állami gazdaság vámosgyörki részlegében. A szántás-vetés mellett a fogasolást és a hengerezést sem felejtették el. Es azt sem mondhatjuk, hogy ezek miatt elmaradtak a munkákkal, hiszen október 4-én első között jelentették, hogy a 200 katasz- trális holdon befejezték az őszi munkákat. Az ősziekből 50 holdgt érett istállótrágyá- val javítottak, a többi területen műtrágyával pótolják a talajból kivont tápanyagot.

November 7-re ebben a gazdaságban is tettek felajánlást. Megígérték, hogy december« 1-re előkészítik az összes tavaszi talaját. Vállalásukat előreláthatólag néhány nappal előbb teljesítik.

— Megyénkben az elmúlt negyedévben 94 lakás épült állami kölcsön segítségével. Ezzel 183-ra emelkedett azoknak a lakásoknak a száma, amelyeket az év eleje óta az Országos Takarékpénztár folyósított kölcsöne segítségével építettek fel.

Vetést szabotáló kulákokat jelentett íeí az egri városi tanács

Pihenő... jól esik az öreg juhásznak a pihenés, a pipa

Befejezéshez közeledik a vetés Csáii vlíHI!

Csány községben is befejezéshez közeledik a vetés. Ed-> dig az ősziek nagyobb részét már elvetették. Nagy része búza, rozs, kevés őszi árpa is került a földbe. A község dolgozóinak és a Kossuth Termelőszövetkezetnek nagy segítségére volt az idén a horti gépállomás. A traktoristák a

szántás befejezése után nyoi ban megkezdték a vetést is csoportnál, hogy itt végezr az egyénieken is segíthess nek.

A községben elsőnek Gc dag Dávid végezte el a veti három holdba még szeptei í- ber közepén elvetette az ő; árpát és búzát.

■Í-CŰS:

ZŰRSZáMfiÖÜS ELŰTT

az aikári Micsurin Termelőszövetkezetben

Az atkári Micsurin Termelőszövetkezet tagjai hetek óta számolgatják: vájjon mennyi

lesz egy munkaegység értéke, meghaladja-e a múlt évi 33 forintot. A nyári terméseredmények azt bizonyították, hogy most bizonnyal sokkal magasabb lesz, hiszen 14 mázsás lett a búzaátlag, és 10 mázsát megközelítette az árpa is. Csupán előlegnek ót kiló búzát adtak egységenkint, ehhez most a zárszámadásnál még egy kiló jön.

A napokban megtartják a zárszámadást. Ügy számítják, hogy egy kiló árpát, 8.50 forintot, 5 kg burgonyát, hár< kiló csöves kukoricát, 1.3 ter bort, cukrot, cigaret stb. osztanak munkaegy: genkint. Az évi jövedelemből egyrészt bent tartanak a 1 zös vagyon gyarapítására, — szarvasmarhát, két pár loi szerszámmal és kocsival, hét vetőgépet, két boronát és t magtakarót akarnak vásárol — 50 ezer forintot pedig különféle tatarozásra teszr >k félre.

A szövetkezet tagjai az ősz; munkákról sem feledkezt e, meg, több mint 640 hold í gabona van elvetve.

ELŐSZÖR IS bemutatkozom, már ahogy illik: Hanyi Gábor vagyok, szövetkezeti tag, én is, meg az asszony is- Itt volt a földem, a paskomi dűlőben. Egyfélét apámtól jussoltarn, másfelét az asszony hozta, ragasztottunk is hozzá, no nem sokat, csak vagy három holdat. — egyszóval 12 jó hold föld volt. Megadta, ha csak tőle telt, a munka árát mindig.

Na igen, még azt elfelejtettem mondani, hogy époen a napokban léptem át a 60. esztendőt, s a jövő hónapban leszek 38 esztendeje házasember. ő eglány már az én párom is, de most is rózsás nak látom az arcát, tüzesnek a szemét, mert végig a 38 esztendőn keresztül igazán hűséges társam, ha ,néha nyelves társam is volt, s az lesz, tudom, mindhalálig. Egyedül vagyunk már otthon, a fiókák kiröppentek a fészekből. Egy lányom vagy négy megyével odébb, a legkisebb fiam katona, a nagyobb meg ipari ember. Hát ezek volnánk mi. Úgy gondoltam, hogy az illendőség megkövetelte, hogy bemutatkozzam.

Most már akkor rátérnék arra, ha lesz szíves türelmük végig hallgatni, hogy miért is lettem én megőszült fejjel, hat évtized után szövetkezeti tag.

Ne sértődjenek meg az elvtársak, de nekem nincs annyi panaszom a múltra, mint amennyi másnak. Nem azért, hogy visszasírjam, mert kívánja vissza a kórság — már megbocsássanak a kifejezésért, de én csak így mondom, parasztosan — de hát nem is lehet épeszű, akinek a múlt tetszett. .. Csak hát akkor is megvolt már a földem, s ha gyakran kínnal is, de megéltem belőle. Nekem nem Kellett cselédeskedni, — igaz hogy a gyerekek eljártak napszámba, — a karajkenyér is megvolt mindig... biztos értik, már mire gondoltam az elébb.

Na és persze, hogy nem volt rossz a sorsom, mint egyéni a felszabadulás után, sőt, ahogy múltak az évek, úgy gyarapodtam én is. Volt olyan esztendő, hogy három hízót vágtam és rendszerint tavalyi búzából őröltettünk lisztet a malomban. Ezt csak azért akartam elmondani, nehogy azt higyjék, hogy én bemenekültem a szövetkezetbe, a semmi elől. Mondták már ugyan, hogy az adó fájt neked, te Gábori Hát mit mondhassak rá? Az igaz, hogy mindig elfogott a méreg. ha olyat olvastam az újságban, hogy valaki nagy lelkesedéssel fizette be az adóját, mert azt én nem hiszem. Azt csak fizetni kell, minthogy kellett a múltban is, s ki szeret fizetni?.- De más a lelkesedés és más a becsület. Ha a múltban kifizettem, amikor gyenge lábon álltam, hogyne fizetném ki most, amikor a sorsom is jobb, meg hát nem a tekintetes Veszey jegyző úr zsebét

dagasztom vele. Egyszóval adó, beadás nálam renben volt mindig, tudtam, mi a becsület, s így utólag is mondhatom, hogy úgy tudtam én: jusson is, maradjon is. Maradt is.

MÁS OKA VAN annak, hogy beléptem az Uj világba.. Bizony más- Ott kezdődött talán a dolog, hogy egy este ülünk az asszonnyal az asztalnál és hallgatunk nagyokat. Csönd volt az egész házban, még az asszony szívverését is hallani lehetett, olyan csend- Egyszer csak látom én, hogy megvizesedik az örzse szeme— Hát téged mi lelt? —fordulok hozzá.

— Jaj. én édes istenem. — de egyedül vagyunk, apja- — szipákolt nagyokat az asszony.

— Már. miért volnánk egyedül? — kapott el a méreg a könnyek láttán, mert ezt 38 év alatt sem tudtam megszokni, — itt volnék én is, meg a gyerekek is, vagy mi a kórság.

— Hol vannak? — Ki itt, ki ott- Az is ha hazajön a katonáéktól, ki tudja, hová köti szekere rúdját- Mi meg maradunk megint egyedül. Csak a munka reggeltől estig, meg a hallgatás, aztán megint a munka, — senkivel nem beszélni. -.

A szám is tátva maradt, úgy figyeltem, — hogy mi szállhatott ebbe az asszonyba, vénségére- De ami igaz, az igaz, gondoltam magamban, — nem nagyon kéri tőlünk senki szívből, hogy vagyunk, mint vagyunk, de hát ha ilyen a világ- — ilyen is volt, ilyen is lesz.. -. és készAkkor este abbamaradt a dolog, jó ideig nem is beszéltünk róla- Dolgoztunk, nem mondom, figyeltük az Uj világot is, valóban szép munkát végeztek az ottaniak, talán majdnem olyan szé- et, mint én. Szóltak is itt-ott, hogy nem volna-e edvem belépni, de csak fejem ráztam- Minek? Amink van, az elég nekünk, többre nem nagyon vágyok már. Meg aztán, ami az enyém, az csak az enyém, megvagyok én egyedül isÚgy látszik, a szövetkezetbeliek értettek a szóból, nem nagyon háborgattak többé. azaz. hogy csak egy ideig- Szaladtak a napok, közele dett az ősz, nem nagyon értünk rá mi más dolgával, bajával foglalatoskodni, de csak a fülünkbe jutott a hír, hogy a szövetkezetiek valamiféle bált rendeznek, évfordulójuk van, tán ezért.

— Mulassanak, nem nekünk csinálják meglesznek azok nélkülünk is, egészen biztos, — rántottam meg a hírre a vállam- Annál nagyobb volt a meglepetés, mikor egy este Jancsó Pista;

fiatal, jófejű gyerek, ő az Uj világ elnöke, szóval egy este ő toppant be hozzánk* Ritka a vendég nálunk, hát ültetnénk le, de szabó- dik, hogy most nem vendég, hanem kétlábon járó meghívó.

— Mifene vagy te Pista fiam? — kérdem nagy csodálkozva, mire szépen előadja, hogy a szövetkezet báljára a vezetőség nevében meghív és elvár az Uj világ.

EZ VOLT SZERDÁN, a bál szombaton. — Menjünk, ne menjünk? — folyt a vita az asszony, meg közöttem. Ha én ráálltam, ö talált ki valami kifogást, ha ő nem, hát én- Szombaton délután mégis korábban jöttünk haza, s végül is azzal vágtuk el a tépelődést, hogy nagy illetlenség volna ilyen szíves hívásnak nem eleget tenni.

A kultúrház nagyterme igazán szépen ki volt díszítve- Hosszú asztalok megterítve, a szövetkezet tagjai mind ott, de eljöttek a tanácstól, a tanítók közül, sőt még a járási pártbizottságtól is. De eljött még vagy tíz egyéni gazda, rajtam kívül, hát mi aztán rögtön egy csordába terelődtünk- Nem sokáig- Jöttek a rendezők és úgy szétültettek bennünket, hogy mire jól körülnéztem, hát mellettem az elnök ült, az asszony mellett meg éppen az elnök felesége. Zavartak voltunk' egy kicsit, nagyokat hallgattunk, de a szövetkezet íőztje az igazán jó volt, meg is mondtam Örzsé- nek ott helyben. Aztán jött a tánc, vigalom- beszélgetni kezdtünk- Fejünk felett repkedtek a vidám tréfák, keresztiil-kasul a teremben.

Ilyesfélék: „Mi házasítunk ki, de aztán öt kis szövetkezeti tag legyen-. ,.jöhetsz a torra,

de te mosod a beleket", „persze, hogy megfájdult a háta, úgy forog a legények után, hogy a szélkakas is megszédülne.“

És még sok más efféle- De ismerik ezek egymást, gondoltam magamba, s a bor-e, a hangulat-e, de kezdtem jól érezni magam. Láttam, hogy az asszony is melegedik, mint a tavaszi föld.

Az elnök meg szóval tartott. Hogy hát én is tudhatom, nincs mit szégyenkeznie az Uj világnak . ;de ha még sok olyan emberük volna, mint én- Ilyen jó szakértelemmel bíró, csak többre jutnának- Azt meghiszem — csúszott ki a számon, de az elnök úgy tett, mintha észre sem vette volna. Alit a bál", olyan volt, mint valami lakodalom, ahol együtt van a család, az örömszülők, mindenki, aki csak a rokonsághoz tartozik.

De mit keresek én itt — kaptam észhez, nem tartozom én ehhez a családhoz, meg i is akarok. Megvagyok én magamban ezután i

— Tudja Gábor bácsi — folytatta az eh nem figyelve töprengésemre — milyen ne volt, míg így összeszoktunk. Én is földet hoz be« de hiába voltam már elnök, még mir meg-megsajdult a szívem azért az öt hold Most már ötszázhúszért sajog... Csak több az nem igaz?

— Több — hagytam helyben —> de látorr is szereted a földet- Azt mondják egyesek, hog földhöz való átkozott ragaszkodás, a földszer fékezi a magyar paraszt fejlődését. Hát én amc vagyok, szeresse csak minél jobban, akkor fej bet igazán.

— Jól beszél Gábor bácsi — felelte vi az elnök — de én már csak inkább az ötszá: szat szeretem, mint az ötöt- A mi ötszázhúsz dunkat*

Ezen aztán jót nevettünk, koccintottun beszélgettünk, haj nagyon sokat beszélgettünk vább. Azon vettem magam észre, hogy cihek kell, mert hajnalodik, a lábaim meg hát nagy* hajnalhoz igazodnak.

Másnap azt mondja az Örzse, aki egész a szövetkezeti asszonyokkal kötötte a szót.

— Rendes emberek ezek, hiába., • na. S ismerik egymás búját-baját, akár csak ha testv lennének.

Rendes emberek- •. rendes emberek. • — kellene még oda szakértelem, tapasztalat- Az lene, s még rendesebbek lennének.

EGY HÉTIG tanakodtunk magunkban C vei- de egy szót nem szóltunk a másiknak, h hát végül is mit tegyünk- Az akkori éjsz szövetkezetiek mulatsága többet mondott i mint egy seregre való népnevelő. Az egy aztán vettem a pennát, meg a papírt, s írni tem a fiamnak, a katonáékhoz. Örzse is f a pápaszemet- s a vállamon keresztül néz' is Írok„Kedves fiam Jóska-.. az isten tartsc jó egészségben sokáig. * • tudatom veled 1 anyáddal úgy döntöttünk. .. • hogy áttéi nagyüzemi gazdálkodásra“- A végét kihúz mert nagyon hivatalos volt, s azt írtam a bel; hogy „belépünk Jancsó Pista szövetkezetébe

Az asszony nagyot sóhajtott, s azt r : csak nem bánjuk tán meg.. •

Hát így történt* S ha valaki megír i kérdi, miért léptem ba a szövetkezetbe, a: szolom, hogy én-.. ezértFeljegyezte: Gyurka í

Hanvi Gábor választása