Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-23 / 83. szám

1935. októl*- 23. Vasínap. NÉPÚJSÁG 5 Jövő évi tervek a verpeléti Dózsa ermelőszövetkezetben A megye egyik legrégibb szövetkezete a verpeléti Dózsa Tsz. A 340 hold földdel, ebből 43 hold szőlővel rendelkező termelőszövetkezet ebben az esztendőben valóban szép pél­dáját adta a községnek, de a község határán túl is, mit je­lent a szövetkezeti gazdálko­dás. A 62 tag lelkes, odaadó, szorgalmas munkája nyomán majd 30 mázsás kukorica, 200 mázsás cukorrépa, 17 mázsás őszi búza és 28 mázsás átlag­termésű szőlőt takarítottak be, illetve takarítanak be az idén. A jó terméseredményeknek a szilárd munkafegyelem, a szervezettség s a vezetés szín­vonalának megj avulása volt a titka. Tavaszon még sok baj, sok vita volt a Dózsa tagjai között. Fehér György nagyon jó szakember, hozzáértéssel bánik a sertésekkel, szereti is a szövetkezeti életet, mégis ki akart lépni a Dózsából, mert állandó takarmányhiánnyal küzködtek a rossz elosztás miatt. Rajta kívül még öten akartak kilépni a szövetkezet­ből, de csak akartak, mert a vezetőség munkájának meg- javulása nyomán tervszerűbb, fegyelmezettebb lett a munka, s ennek nyomán természetsze­rűen magasabb a jövedelem. Soós Gyula elvtárs, a ter­melőszövetkezet nemrégiben megválasztott elnöke, aki az egri járási pártbizottságtól jött vissza falura, kiszámítot- %a, hogy a 220—250 munka­egységet elért tagok átlagjöve­delme — nem számítva a ház­tájit — eléri a havi 2000 forin­tot. Marton Péter juhász, aki csak előlegben 50 mázsa ter­ményt vitt haza, három és fél­ezer forint havi átlagjövede­lemre számíthat. Jó volt tehát ez az eszten­dő, megelégedetten, s bizakod­va készülnek a zárszámadásra. Sőt, nemcsak a zárszámadás­ra, hanem már a jövő eszten­dőre is. Közgyűlésen, kinn a munkában, vagy éppen este szövögetik a tagok, mit is kel­lene, hogy is kellene csinálni jövőre. A vezetőség most nagy fába vágta a fejszéjét. A tag­ság zöme fél a kapásnövények termesztésétől, mert hogy az igen munkaigényes dolog. A vezetőségnek viszont az a vé­leménye, hogy a gépállomás segítségével könnyíteni lehet a munka nehezén s így aztán még kifizetődőbb például cu­korrépát termelni. A vezető­ség véleménye egyre szélesebb megértésre talál a tagság kö­rében, úgy, hogy előrelátha­tólag nem lesz különösebb akadálya, hogy a jövő eszten­dőben 10 holdra emeljék a szövetkezetnek cukrot, pénzt, répaszeletet hozó cukorrépa vetésterületét. A másik terv az, hogy a szőlőben 5000 tőkehiányt pó­tolnak, s négy esztendő múlva így ugyanennyi liter borral szűrnek majd többet a szövet­kezeti t^gok. Búzából egy má­zsával szeretnék emelni az át­lagtermést, meg is van ennek minden lehetősége, hisz vetés­forgóba került a búza, mag­ágyba, megfelelő trágyázással. Az állatállomány, elsősor­ban a tehén- és íóállomány növelésére egyelőre nincs le­hetőség, mert igen szűkös a takarmányt termő terület. De viszont baromfit többet is le­het nevelni, mint amennyi most van a szövetkezetben, s ráadásul meg az asszonyok A hatvani Dózsa termelőd .zw^tir.ezet tagjai megtartot­ták az idei zárszámaüo köz­gyűlésükét. Az elnök és a Könyvelő beszámolójából ki­tűnt, hogy ebben az évben is jelentősen gyarapodott a kö­zös vagyon, jobban élnek, gazdagabbak a tagok. A sző­ve [Rezet egész évi bevétele csaknem eléri az egymillió onntot. Különösen jól jöve­delmezett a növénytermelés, melyből csaknem kétszerannyi bevételre tettek szert, mint az elmúlt esztendőben. A jó eredmény titka, hogy a tsz tagjai nagy gondossággal mű­velték földjeiket, bátran al­kalmazták a jól bevált agro­technikai módszereket. Ered­ményesnek bizonyult a belter­jes gazdálkodás fejlesztése is. A 80 holdas kertészet például 400.000 forinttal növelte a tsz bevételét. A vezetőség beszámolójából az is kiderült, hogy az állat- tenyésztés is bőségesen hoz pénzt a házhoz. Tizenhét da­rab kétmázsán felüli hízott sertésért például csaknem 70 A Mátravidékí Szénmeden­ce valamennyi frontbrigádja csatlakozott a november 7-e tiszteletére indított verseny­hez. A brigádok versenyked­vét még fokozta, hogy a tröszt igazgatósága 10.000 forint ju­talmat tűzött ki a győztes bri­gád tagjainak. A frontbrigá­dok között különösen az el­múlt két hét alatt alakult ki komoly verseny. Október else­jétől szerdán reggelig a Petőfi altárón dolgozó 26-os front brigádjai szerezték meg az első helyet. Ez idő alatt 1100 tonna szenet termeltek elő­is szívesen foglalkoznak vele. Az elgondolások szerint a mostani 200 helyett 600 ba­romfit nevelnek majd, me­lyeknek hús- és tojáshozama jelentős jövedelem emelkedést hoz a szövetkezetnek. Épít­kezni is akarnak, kocsi- és gépszínt építenek, tatarozzák a központi épületeket, juhász­lakást építenek a tanyán, mindez saját erőből. Tervezgetések ezek még csak, de minden bizonnyal meg is valósítják a szövetke­zetbeliek, mert az a tervük, hogy két és félmilliós összva- gyonukat a jövő esztendőre három millióra emelik. ezer forintot kaptak és a nem­régiben hízóba állított 27 ser­tés is több mint 150.000 forintot jelent. Szó volt arról is, hogy a sertéshízlalás jövedelmező­ségét az új gazdasági évben lényegesen növelni fogják. Az idén ugyanis 50 anyaser­tést vásároltak, amelynek sza­porulatából legalább 200 ser­tést hizlalhatnak. Ehhez azon­ban az szükséges, hogy bősé­gesen legyen takarmány a jó­szágállomány részére. A tag­ság ezért úgy határozott, hogy az idei gazdag kukoricater­mést nem osztják ki maguk között, hanem tartalékolják és a zömét hizlalásra használják fel. Így bőséges jövedelemfor­rásra tesznek szert, a háztáji gazdaságokból pedig biztosít­ják a saját kukorica szükség­letüket. A beszámolót a tagság ala­posan megvitatta. Valameny- nyien arról adtak számot, hogy az idei jövedelmük legalább a másfélszerese lesz a tavalyi­nak. Ezt azonban a jövő év­ben legalább a kétszeresére akarják növelni. irányzatukon felül. Jól dolgoz­tak a 15-ös front bányászai is, akik alig pár tonnával ma­radtak le a 26-os front bri­gádjainak teljesítményétől. A rózsaszentmártoni aknaüzem­ben a 14-es front brigádjai fokozzák napról-napra telje­sítményüket. De nem marad­nak el a tröszt többi frontbri­gádjainak tagjai sem, akik november hetedike tiszteleté­re indult versenyben szintén az elsők között akarnak len­ni. Tudod-e pajtás, begy... Lapunk október 3-i számában közölt rejtvény helyes megfejtése a következő: Veres Péter, Oz Pál, Rómeó és Júlia, ördög hegedűse, San Marino, Madách Imre, Ant­racit, Rózsa Ferenc, Tyihonov, Yak, Munkácsi Mihály, Irinyi Já­nos, Hermann Ottó, Ányos Pál, Leonardo da Vinci, Yacht. Vörös­marty Mihály. A rejtvényt kevesen fejtették meg. Ezen a héten könyvjutalmat kap: Kovács Tamás, Eger, Tóth Gyula, Eger, Fábián István, Eger. következő rejtvényünk első be­tűit ha összeolvassátok, megyénk új nagy létesítményét kapjátok. 1. Múlt századbeli olasz szabad­sághős. 2. Tamási Áron ifjúsági regé­nye. 3. Nagy olasz zeneszerző. 4. Bródy Sándor színdarabja. 5. Az Ifjú Gárda egyik vezetője. 6. Prémes állat. 7. Világhírű norvég drámaíró. 8. Csemege szőlőfajta. 9. Észak-M -\gyírországi folyó. 10. Világhírű magyar autóbusz­márka. 11. Belgrád régi magyar neve, Hunyadi János nagy győzelmet szerzett. 12. Szovjet zeneszerző. 13. Amerikai írónő darabja, a Gárdonvi Színház iátszot+a. 14. Múltszázadbeli francia natura­U A<1 megfejtés határideje október 25. Hírek megyénk iskoláiból — MEGÉRKEZTEK a si- roki általános iskolába az új padok. Most már minden tanteremben új padokban tanulhatnak a siroki pajtá­sok. Szépen gyarapodik az iskola egyéb felszerelése is. Gazdag fizikai, kémiai és biológiai felszerelésük leg­újabban új mikroszkóppal bővült. A szülői munkakö­zösség tornaállványt adott az iskolának. Az iskola ta­nulói makk-gyűjtésből 1100 forintot szereztek, melyből új üvegszekrényt vásároltak a nemrég érkezett műanyag emberi csontváznak. — AZ EGRI Közgazdasági Tech­nikumban nagysikerű klubestet tartottak, melyen Vermes Mária, az iskola DISZ titkára átvette a városi DISZ bizottság serlegét, me­lyet az ifjúsági béketalalkozón való fegyelmezett felvonulásért kaptak. Ezután Geibinger Sándor tartott színes előadást Liszt Fe­renc életéről. A Suha-Cserniczky zenekar részleteket játszott Liszt Ferenc műveiből. A klubesten rôsztvett a magyar írószövetség két tagja, Tóth László és Kardos Tibor, akik egy-egy novellájukat olvasták fel. Az iskola vezetősége elhatározta, hogy a hasznos kez­deményezést a jövőben Is folytat­ja. — A LŐRINCI általános iskolában befejezték a ta­nulók által épített kézilabda pálya építését, ahol megkez­dődtek az előkészületek a járási és megyei iskolai baj­nokságra. — AZ EGRI III. száma ál­talános iskola Balassi Bálint úttörő csapata szombaton este 5 órai kezdettel tartja névadói ünnepségét az egri várban. — AZ EGRI VIII. számú általános iskola nevelői és növendékei október 14-én meleg szeretettel köszöntöt­ték Kristóf János helyettes igazgatót szolgálatának 40 éves jubileuma alkalmából. Zárszámadási közgyűlés volt a hatvani Dózsa Termelőszövetkezetben ADÓSSÁG NÉLKÜL DOLGOZNAK a Mátravidékí Szénbányászati Tröszt bányászai HAT GYERMEKET szült, — a hetediket várta és éhes volt. Néhány hete már fájt az éhség •és sokszor a legvadabb önuralom­ra volt szüksége, hogy ki ne tép­je valamelyik gyereke kezéből a kenyeret, vagy a főtt burgonyát. Pedig azok is mindig éhesek vol­tak, mindig ennivalóért nyúzták. S ha már végkép kifogyott ke­nyérből, krumpliból és türelem­ből, elkeseredett hangon rikol­tott rá a gyerekekre. —..., hogy mindig csak zabálni tudtok... itt vagyok, egyetek meg engem. Hogy az a magasságos úristen rogyassza rá az eget er­re a világra, de az olyan emberre is, mint a ti apátok. KölykŐket azt igen, de zabálni valót a gyo­morba, azt nem... — folytatta fuldoklásig, hogy aztán elmenjen a szomszédba, legalább egy ka­nál lisztet, zsírt kérni a hat li­ter leveshez. S ez így ment már hónapok, évek óta, mióta Fülöp Balázst, 32 éves embert, lakatost leszá­molták volt üzemében. — Szakadjanak bele, — le­gyintett akkor Fülöp, — velem akarnak kibabrálni? Rá se köpj Erzsikém, Fülöp Balázst nem olyan fából faragták, hogy két­ségbeessen. Lesz munkám, ga­rantálom. Aztán kezdődött a lótás-futás üzemről-üzemre, ahol mindenütt kint lógtak a táblák: „Munkás felvétel nincs“, alkalmi munka itt-ott, de végleges, s jó kereseti lehetőség sehol. Szaladtak a hó­napok, lassan már évekké tornyo­sultak, hat gyerek született, a hetedik útban és semmi, de sem­mi, csak ez a kínzó, fájó éhség, amit már nem leket bírni és a részeges Fülöp, akit csak megint nem lehet bírni, mintahogy már nem lehet bírni ezt az egész vi­lágot. A gyerekek most esznek. Sike­rült egy kis lisztet összehozni. Szürcsölnek vadul, fuldokolva, úgy mozog az ádámcsutkájuk, — mintha az is áz életért remegne, ő pedig nyeldes az éhségtől, s a közelgő télre, a hidegre gondol. BALÁZS iszik. — Amit összetró- gerol, összekoldul, vagy talán lop, vagy a jó ég tudja, honnan szerez, azt elissza, mind elissza, ha nem tudja kilopni a zsebéből. S ha iszik, mint a vadállat... — Nem ismer sem istent, sem em­bert, múltkor is úgy belerúgott, hogy... csodával határos... hogy még várja a gyereket. Pedig ta­lán jobb is lett volna úgy... Most is két napja nem volt itthon, s egy fillér, egy fálás kenyér nincs már a házban. — Péter, — rivallt rá a leg­nagyobbra, hogy az érthetetlenül nézett az anyjára, — ne ténfe- regjetek már itt, eredjetek... mit lábatlankodtok mindig az ember körül? — engedte le egy kicsit a hangját. Hogy a gyerekek kisomfordál- tak az egyetlen szobából, a la­kás még sívárabb, még üresebb, még nyomorúságosabb lett. Fü- löpné leült az asztal mellé, s ke­Gjnrká Géza FÜLÖPNÉ zébe hajtotta fejét, — gondolko­dott. Mennyi hittel, mennyi biza­lommal kezdték az életet. Te jó isten, alig nyolc éve csak, teg­nap volt, s most öregasszony, a férfi iszákos, munkanélküli, a gyerekek rongyosak, soványak és a jövő?... az kilátástalan. Miért, miért is bántja őket így az isten, mivel érdemelték ki, pedig oly kevéssel is beérnék. Kinyújtotta püffedt lábát, s üres szemmel ki­bámult az udvarra, ahol egy ár­va ecetfa búcsúztatta már sár­guló leveleit. S Balázs iszik... iszik, s üt, ver mindenkit. Mikor először ütötte meg. másnap sírva kért bocsánatot, hogy elkeseredésében ivott, s valakin ki kellett tölte­nie a világ iránti bosszúját. Megbocsájtott. s valahogy úgy érezte, jobb is ha őt üti, mintha az utcán verekedne, mert akkor lezárnák, s még az a néhány fil­lér sem jönne össze. De aztán már bocsánatot sem kért, már csak ütött, őt is, a gyerekeket is. Tegnapelőtt is. Betántorgott este a szobába, a gyerekek milyen, rémülten nézték, mintha nem is az apjuk, hanem valami vadállat tört volna be. S énekelt, artiku- látlanul óbégatott, mikor csitíta- ni kezdte, ordítani kezdett, — hogy... Hirtelen felkapta a fejét. Egy­re erősödő óbégatás szűrődött be a papírral ragaszgatott ablakon. _ Balázs... már megint ré­szeg a disznó... egy fillérem sincs, ez meg vedeli a pálinkát nappal is... Á Z OBEGATAS már az ajtó előtt hallatszott, aztán bebotlott az ajtón a gyűrött, borostás ar­cú, folt hátán folt ruhás Fülöp. Az asszonyban egy pillanatra felködlött annak a Balázsnak az arca, akit megismert, s akihez úgy hasonlít ez a lötyögős ru­hájú, csontsovány alak, mint az úri villa az ő odújukhoz, de’az­tán rögtön kitört belőle a düh. — Te szemét... te világ ocs- mánya. En döglődök itthon a kölykeiddel, te meg ahelyett hogy munkát keresnél... — Kerestem... de csak pálin­kát találtam — vigyorodott el Fülöp bamba arccal. — ... iszol, mi meg forduljunk fel... — Kuss, mert a szádra lépek, te szemét! — En vagyok szemét? ...aki most is a fattyúdat hordom, — rikoltott fel az asszony, s leros­kadt a székre. Fülöp betántorgott a szoba közepére, rátenyerelt az asztalra. — Adj enni! — Enni? Mit? Semmi sincs... érted?... semmi! — Mert ti mindent megzabál- tok._ előlem... Adj ennil — Mondtam, hogy nincs. A zárszámadás—közügy Itt az ősz, lassan véget ér a mezőgazdasági munka egy esztendeje. Kemény, küzdelmes, de gazdag ered­ményt hozó volt ez az esztendő, jó terméssel hálálta meg a föld dolgozó parasztságunk áldozatkész munká­ját. Az elmúlt egy esztendő mérlegére készülnek ter­melőszövetkezeteink, termelőcsoportjaink is. A szövet­kezeti mozgalom évről-évre visszatérő nagy eseménye a zárszámadás, s nyomában a végleges osztozkodás már csak rövid idő kérdése. Az idei zárszámadás már azért is nagy esemény, mert megyénk termelőszövetkezetei ebben az eszten­dőben szárnyalták túl először minden területen az egyé­ni gazdaságok terméseredményeit, mert az idei év a „fordulat éve“ volt a megyében a szövetkezetek megerő­södésében, számszerű fejlődésében. Az előzetes felméré­sek alapján már látható, hogy az idén egyetlen olyan termelőszövetkezetünk sem lesz, amely veszteséggel zár­ná az évet, ugyanakkor negyedszáz fölé emelkedett a mil­liomos szövetkezetek száma. A szövetkezeti vagyon, a tagság jövedelme gyarapo­dásában döntő módon belejátszott a munkafegyelem, a szövetkezeti demokrácia megszilárdulása, a gépállomá­sok a gépek fokozott segítsége. Ez tette lehetővé, hogy megyei átlagban az őszi búzából 1.8 mázsával takarítsa­nak be nagyobb termést a szövetkezetek, mint az egyé­niek. hogy a mezőtárkányi Szabadság Tsz-ben megköze­líti a 40 mázsát a kukorica, a viszneki Béke Tsz-ben a 230 mázsát a cukorrépa átlagtermése. A gépek segítségé­re mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a mezőtárkányi Sza­badság Termelőszövetkezetben öt forinttal emelkedett az egy munkaegységre eső jövedelem, mert kombájn aratott, gép kapálta a kukoricát. Természetesen a jó terméseredmények nyomán gaz­dag jövedelem vár a szövetkezetek tagjaira is. Nem ritka az olyan tsz a megyében, ahol 50—60 mázsa terményt vittek haza csak előlegben a tagok, a verpeléti Dózsa Termelőszövetkezetben meghaladja a 2000 forintot egy- egy tag havi jövedelme, nem számítva a háztáji gazda­ságot. Mindezeket, — amelyeket teljes egészében majd a zárszámadás foglal össze — élénk figyelemmel kísérte egyénileg dolgozó parasztságunk is. Nem véletlen, hogy ma már olyan községben is van termelőszövetkezetünk, mint Rózsaszentmárton, amelyről az volt a vélemény, hogy „ebben a községben sosem lesz termelőszövetkezet.“ S az sem véletlen, hogy rövid két hét alatt a rózsaszent­mártoni termelőszövetkezet volt a hatodik, amely meg­alakult a megyében. Ennyiből is kiviláglik, hogy legjobb agitációs érvek az eredmények, de az is. hogy ezeket az eredményeket meg is kell ismertetni a még kívül álló egyénileg dolgo­zó parasztokkal. A szövetkezeti mozgalom fejlődésében elért egyesztendős eredményünk éppen a tsz-mozgalom sikereinek megfelelő ismertetésében, s népszerűsítésében rejlik. A szövetkezeti mozgalom további fejlődése, a me­zőgazdaság szocialista átszervezése azt várja a tagoktól, hogy az eddiginél sokkal inkább ismertessék meg szövet­kezetünk életét, eredményeit a kívül álló egyéniekkel. S erre kiváló alkalom a» idei zárszámadás. A zárszámadá- . sok nem a szövetkezetek belső ügyei, minden kimutatás, minden zárszámadási eredmény közügy, egész ; • i-A; • Ságunk a mezőgazdaság szocialista átszervezésk ügye. Éppen ezért széles nyilvánosságot követel Ismerkedjenek meg egy-egy község egyénileg dolgozó parasztjai a zár­számadások eredményeivel, hívják meg a tsz-ek őket a zárszámadó közgyűlésekre, hogy saját szemükkel lássák és hallják: érdemes szövetkezeti tagnak lenni. Nagy feladat hárul itt a tsz pártszervezetekre, a szö­vetkezetekben dolgozó kommunistákra. A zárszámadások politikai előkészítése, az eredmények népszerűsítése, a szövetkezetek számszerű fejlesztése elsősorban az ő vál­lukon nyugszik. Ahogy a kommunisták agitálnak, s ahogy segítik a felvilágosító munkát, úgy erősödnek tovább termelőszövetkezeteink, úgy gyarapodik taglétszámuk. Gazdag esztendő számadása lesz az idei zárszámadás. Adjon ez új erőt lelkesedést Heves megye minden ter­melőszövetkezetének ahhoz, hogy a következő esztendőben még gazdagabb jövedelemről adhassanak majd számot. A következő pillanatban Fülöp ökle belevágott a nő arcába, s még utána is rúgott a feldűlő széknek. Az asszony eltorzult arccal, az asztalba kapaszkodva állt fel. — Te átkozott... már csak üt­ni tudsz, nem vagy te ember... vadállat vagy, — sziszegte elke­seredett dühhel. Fülöp oda se figyelt, hanyat- vágta magát a repedezett fájú ágvon, s horkolni kezdett. Az asszony nézte, vadul, gyű­lölködve ezt az embert, akit úgy szeretett valamikor, de akitől most csak az<, utálat, az undor fogja el. Mi lett belőle. S miért lett ez belőle? Hányszor esküdö- zött, hogy ne Félj Erzsi, én nem estem a fejemre, nem leszek olyan, mint a többi... van erőm... csak lesz munkám is... Munkája az nem lett, de olyan lett rmnt a többi, akit ismer a környéken. Talán még vadabb és rosszabb is. Kegyetlenül fájt az ütés he­lye, s az esés is, a székkel. Nagy terhe úgy húzta le, mint a víz­be ölt embert a kő. A disznó... Csak ütni tud... legközelebb már kiirtja az egész családot. Egy­szer már meg is Ígérte. A FÉRFI nagyot nyögött ál­mában, egy pillanatra kinyitotta szemét, aztán újból horkolni kez­dett. Az asszony összeszűkülő szemmel nézte egy darabig, az­tán hirtelen odasietett a sarokba, s felfogott valamit. ...A fejsze kétszer, háromszor gyorsan lecsapott, aztán a földre hullt. A férfi arcát, vállát, s kö­rülötte az ágyat elöntötte a vér. Fülöpné sápadtan állt egy pilla­natig, aztán fuldokló zokogás tört ki belőle és rárogyott ae ágyra: — Balázskám... Balázs... látod, hová jutottál? Gyilkoltam miat­tad... téged öltelek meg... Zokogva odabotorkált a szek­rényhez, reszkető kézzel félrébb tolta leszakadt ajtaját, s az egyetlen jó lepedővel szépen le­takarta férjét... A rendőrségen azt hitték, meg­bolondult, amikor vörös szemmet, elfulladó hangon, de nyugodt arccal bejelentette: — Fülöp Balázsné vagyok, most öltem meg a férjem. De mikor elvezették, a kihall­gatást végző rendőrtiszt csodál­kozva fordult a másikhoz. — A csoda sem érti kérlek, ezeket a prolikat. Gyilkol, aztán idejön, s jelentkezik. Csak azt tudnám, mért kellett ennek megölni a férjét? Mert nem dol­gozott? Akkor egész városrésze­ket le lehetne gyilkolni.., Te mit gondolsz? A másik tanácstalanul rántot­ta meg a vállát: — Nem tudom öregem, de nem is érdekel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom