Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-23 / 83. szám

2 NÉPÚJSÁG 1955. október 23. Vasárnap. PÁRTÉLET * Kezd közüggyé válni az ifjúság nevelése Ecséden Az utóbbi két-három év­ben nem volt DISZ szervezet Ecséden. Volt ugyan DISZ he­lyiség két-három rozoga paddal és egy rossz rexasztallal, de a fiatalok esténkint szívesebben mentek a kocsmába, ahol embe­reket találtak, mint a kopár, ki­etlen DISZ-terembe. Természe­tes, hogy ezek után nem volt rit­ka a faluban a verekedés sem a fiatalok között. Nem lehet csodálkozni ezek után, ha rossz híre kerekedett a községben a fiataloknak, s mivel fiatalokról volt szó, a DISZ-nek is. „A mai fiatalság? — ugyan, nem jó az semmire, arra való csak, hogy igyon, meg vereked­jen. Nem lehet azokra semmit sem bízni. Bezzeg a mi időnk­ben...“ mondták az idősebbek. A tanácsnak is hasonló volt a véle­ménye, a pártszervezet meg „nem ért rá“ a fiatalokkal törődni. így a fiatalok sorsa nem is lehetett más, mint mentek, amerre lát­tak, hisz nem törődött velük sen­ki. A tanácselnök, vagy a titkár csak legyintett, ha a DISZ-ről ▼olt szó. A községi pártszerve­zet segítsége pedig nem terjedt tovább, minthogy négy-öthóna- ponként újjáválasztották a DISZ vezetőségét, amely azonban a to­vábbi segítség hiányában válto­zatlanul csak papíron maradt. A Központi Vezetőség ez­er májusi, az ifjúság neveléséről szóló határozata után gyökeres változás történt a községben. A községi pártbizottság veze­tőségi ülésen, majd pedig tag- yüíésen vitatta meg a fiatalok özött végzett politikai munkát, a DISZ újjászervezésének, s meg­szilárdításának feladatait. A ta­nács ugyancsak végrehajtó bi­zottsági ülésen beszélte meg a KV határozatát, s jelölte meg annak alapján a feladatokat. Ez­zel kezdődött a változás. Már a pártbizottsági ülés konkrét fel­adatokkal bízta meg a DISZ veze­tőségi tagjait. Maksa János párt­titkár elvtársat a DISZ vezető­ség kiegészítésével, Torda elv- társat, a községi tanács elnökét, a DISZ vezetőségi ülés és a taggyűlések előkészítésével bíz­ták meg, s Tiasonlóan jelölték meg a többi elvtárs feladatait is. A községi pártszervezet nem elégedett meg csak ennyivel. — Maksa elvtárs beszélt a pedagó­gusokkal is a DISZ-ről, s nagy­részük örömmel vállalt munkát a DISZ-ben, vállalta a DISZ patronálását. Bozsár József igaz­gató például a nemrég alakult zenekart vezeti. Szabó Anna a színjátszó csoportot segíti útmu­tatásával, s szereplésével egy­aránt. Surányi Erzsébet ének­szakos tanár az énekszámokat ta­nítja, s énekkart szervez. De nemcsak a fiatal, az idősebb pe­dagógusok is szívesen vállalták a fiatalok segítését. Előadások, es­ti szórakoztató nevelőfoglalkozá­sok megtartását, szakkörök veze­tését. A pártszervezet vezetősé­ge ismét beszélgetett a fiatal párttagokkal a DISZ-ben végzett I munkáról, s azok látva, hogy a pártszervezet, a tanács, a peda­gógusok is végre komolyan fog­lalkoznak a DISZ-szel, vállalták, hogy pártmegbízatásként a DISZ-ben dolgoznak. így ment a DISZ-hez .Vagy Piroska párttag is, akit a fiatalok a vezetőségbe is beválasztottak. Az új, kiegészített vezetőség megkezdte munkáját. A vezetőség tagjai Strausz Gyula titkárral együtt személyesen keresték fel a régi DISZ tagokat és hívták, jöjjenek újból a DISZ-be tanul­ni, szórakozni. A DISZ vezető­ség tagjai nemcsak a fiatalok­kal, hanem a szülőkkel is be­szélgettek a DISZ-ről, a DISZ- ben folyó munkákról és arról hogy gyermeküket bátran enged hetik a DISZ-be. Az így szerve­zett DISZ-tagok megkezdték a munkát. Üj kultúrcsoportot szer­veztek, amely máris hozzáfogott Szigligeti: Cigány című három- felvonásos színdarabjának tanu­lásához. Az újjászervezett zene­kar is egyre bővül. A fiatalok közül egyre többen jelentkeznek a zenekarba, s a vezetőség már azon gondolkodik, hogy másik zenekart is alakít majd. Meg­szervezték a DISZ Petőfi isko­lát is, amelynek vezetésére szin­tén pedagógust. Román Gábor elvtársat kérték fel. Mindezek láttán egyre több fiatal kérte felvételét a szervezetbe. Maksa elvtárs rendszeresen segített Strausz elvtársnak. Különösen az első napokban gyakran kereste fel Strausz elvtars egy-egy pro­blémával a párt irodán, vagy a lakásán, hogyan tartsák meg a vezetőségi ülést, vagy a taggyű­lést, hogyan készítsék el a be­számolót, a munkatervet? Mák sa elvtárs türelmesen segített és magyarázott. De még ma is szin te naponként megbeszélik a fel adatokat, és ha napközben nem is találkoznak, akkor a bányász­buszban beszélik meg a dolgo kát, mivel mind a ketten bányá­szok. Egyszóval Maksa elvtárs nemcsak tanácsot ad, hanem irá­nyítani, vezetni is tanítja a DISZ titkárt, a DISZ vezetősé­get. Október elején, a községi pártszervezet és tanács kéréssel fordult a DISZ fiatalokhoz. Se­gítsék társadalmi munkával fel­építeni a kultúrházat, s követ hordani a község utainak rend­behozásához. Persze még mindig voltak olyanok, akik azt mond­ták, igaz, hogy a DISZ most már mozog és a kultúrmunkát szépen csinálja, de dolgozni úgy sem jönnek. A pártszervezet ve­zetősége azonban bízott a fiata­lokban, s a fiatalok, megcáfolva minden előítéletet, eleget tettek a párt kérésének. A társadalmi munkában a DISZ vezetősége mellett nap mint nap ott lehet találni a többi fiatalokat is. Min­dennap van négyöt fiatal az építkezéseken, s nem ritka az olyan fiatal sem, mint Luda Jó­zsef DISZ-tag, aki, ha délutáni műszakos, reggeltől délig a kul­túrotthonban dolgozott; s onnét ment műszakba. Hasonló lelke­sedéssel vesznek részt a fiatalok a köhordásban is. Az idősek mel­lett olt találjuk a fiatalokat, Maksa Albint, Kompolti Lajost, Menüs Istvánt, Sípos László! és a többieket. A fiatalok lelkesedése egyre növekszik, egyre nagyobb részt vállalnak a község dolgából. — Öntevékeny kezdeményezéssel vállalták például, hogy az ősz folyamán elültetnek 2000 facse­metét, s fásítják a kultúrház kör­nyékét, a piacteret és az újtelepi részt. Vájjon mi okozta, hogy az ccsédi fiatalok egyik hónapról a másikra így megváltoztak? A ma­gyarázat nagyon egyszerű: a helyi pártszervezet, a KV. hatá­rozatának szellemében rendsze­resen foglalkozik a DISZ irá­nyításival, vezetésével, törődik a fiatalok problémáival. Segíti a fiatalokat, hogy szórakozhassa­nak, de törődik azzal is, hogy politikailag képezhessék magu­kat tanulhassanak. Pártmegbízást ad a DISZ-nek, úgy válogatva meg ezeket, hogy a fiatalok ér­dekeltek legyenek a végrehajtá­sában, de számításba veszi azt is, hogy a megbízatás ne halad­ja meg erejüket, s hogy a meg­valósításhoz meg legyen a fiata­lok lelkesedése, akaratereje is. A változás másik jelentős elő­idézője, hogy éppen a községi pártszervezet jó munkája követ­keztében egyre inkább kezd köz­üggyé válni az ifjúság nevelése, a fiatalokkal való törődés a köz­ségben. Ma már nemcsak a párt­titkár, a pártvezetőség, hanem a kommunisták mellett a tanács­funkcionáriusok és a pedagógu­sok is felelősséget éreznek az if­júságért, az ifjúság neveléséért, életmódjáért, munkájáért. Nem mondhatjuk még, hogy Ecséden megvalósították a KV. májusi határozatát, hogy az if­júság nevelése már közüggyé vált, de a legjobb úton halad, hogy azzá váljon. Igaz, sokat kell még tenni addig a pártszer- veztnek, a község tömegszerve­zeteinek s társadalmi szervei­nek, de mint a kezdeti eredmé­nyek is mutatják, nincs hálásabb feladat, mint a fiatalok nevelése. Sárközi Miklós Miért nem halad a kukoricaszerződés kötés és begyűjtés Verpeléten Hétszáz hold kukoricát ve-1 tettek az idén a verpeléti ha- | tárban. A szakszerű gondozás, a lelkiismeretes munka nyo­mán jó termést is hozott a 700 hold. Jellemző péida er­re, hogy Hár Károly verpeléti dolgozó paraszt 500 négyszög­ölről 15 mázsa kukoricát ta­karított be. A Dózsa Termelő- szövetkezet tábláin átlagosan közel 30 mázsát fizet a kuko­rica. Ennek ellenére a községben nem halad sem a kötelező ál­lami begyűjtés, sem a szerző­déskötés. Ottjártunkor már 60 olyan termelő volt, aki a nyolcnapos határidőt figye­lembe véve, hátralékos a be­adással. A kukoricatörés túl­haladta az ötven százalékot, de a beadás még az öt száza­lékot sem éri el. A 306 olyan gazda közül, aki szerződést köthetne, mindössze 36 kötött, a község kilenc kulákia közül is csak egy, az is 50 kilóra szerződött. A 36 gazdából mindössze tíz olyan van, aki vetésterületének megfelelő mennyiségű kukoricára kötött szerződést az állammal. Mi ennek az oka? A hat emberrel dolgozó köz­ségi begyűjtési hivatal nem gazdája a kötelező állami be­gyűjtésnek. Olyan nézet ka­pott itt lábra, hogy alacsiny az átlagtermés a községben, s emiatt nem halad a begyűjtés. A szerződéskötéssel megbí­zott Terménvforgalmi Válla­lat és földművesszövetkezet dolgozói is gyatra munkát vé­geznek a szerződések meg­kötésében. Dudás Jánosné szö­vetkezeti ügyvezető 16 mázsa kukoricára kötött szerződést a dolgozó parasztokkal, — de csak papíron. Helyette — sza­bálytalanul — Gáspár ovics Jó­zsef begyűjtési megbízott járt szerződtetni, — a kötelező be­gyűjtés szorgalmazása helyett, s csak ezért került oda a pa­pír alá Dudás Jánosné neve, hogy „szégyen ne érje a ház elejét.“ Az „ügyvezető” példá­ján aztán a szövetkezet többi dolgozója sem nagyon töri ma­gát a szerződéskötések sikeré­ért. Nem magyarázzák meg a dolgozó parasztoknak, hogy tavaly 100 forintnál kezdődött Verpeléten a kukorica szabad­piaci ára, s most sem lesz sok­kal magasabb, míg az állam 240 forintot fizet mázsánkint az átadott termény után. Ér­demes hát szerződést kötni. Alig több, mint egy hét van hátra a szerződéskötések önkéntességi határidejének le­jártáig. Rendkívül fontos, hogy ezt az időt jól kihasz­nálják az illetékes verpeléti szervek, s a dolgozó parasztok érdekében is időben kössék meg a kukorica értékesítési szerződését. A szerződésköté­sekkel párhuzamosan a köz­ségi begyűjtési hivatal lépjen fel a törvény előírásaival azokkal szemben, akik a meg­határozott időn belül nem tel­jesítik beadási kötelezettségü­ket. Naprál-napra pótolják lemaradásukat a Hatvani Cukorgyár dolgozói A hatvani Cukorgyár ez év­ben a tervezettnél négy nap­pal később, szeptember 30-án kezdett hozzá a répa feldol­gozásához. Ezért október első napjaiban nagy adósságba ke­rültünk. Különböző okok miatt a fedolgozás eleinte vontatot­tan ment. Október 13-án már 22 vagon cukoradósságunk Tolt. Amikor megkaptuk a ne­gyedévi terv havi keretszá­mait, akkor láttuk, hogy nin­csen benne könnyítés, vagy módosítás. Érezni lehetett a sorokból a terv törvény, a ter­vet teljesíteni — kötelesség. Ennek elősegítése végett érte­kezletet hívtunk egybe. Az igazgató elvtárs ismertette a tervet, az eddigi hibákat és fokozott, jobb munkára hívta fel a dolgozók figyelmét. Meg­születtek az intézkedések a termelést gátló akadályok megszüntetésére. Az értekez­let résztvevői meggyőződtek arról, hogy igenis lehet telje­síteni a tervet. A múlt is azt bizonyítja, hogy a dolgozók akarása, a párt segítségével nagyobb feladatot is megol­dott. A 13-a óta eltelt napok ja­vuló munkáról tettek tanul­ságot. Naponként emelkedik a termelés grafikonja, mely biztos mutatója a jobb mun­kának. Adósságunk állandóan csökken. Most már ez csak 12 vagon. Az elkövetkezendő na­pok kézzelfoghatóan bizonyít­ják majd be számunkra, hogy a tervet tudjuk teljesíteni. Balázsfalvi Ferenc, statisztikus. Erősítsék a választások a szakszervezeti szervek tömegkapcsolatát A SZOT elnöksége ez év közepén határozatot hozott a szakszervezeti szervek újra választására, (az Építők, Fa- és Építőanyagipari szakszer­vezetek kivételével). Megyénk­ben több mint 6000 funkcio­náriust választanak meg a dol­gozók. A választás alapos elő­készítése nagy feladatok elé állítja a szakszervezeti szer­veket, funkcionáriusokat. Különös gondot igényel a beszámolók elkészítése. A dol­gozók elvárják, hogy a beszá­molókban bátran feltárják a két év alatt végzett munka eredményét és őszinte önbírá­lattal mutassák meg a még meglévő hibákat. A jól előké­szített beszámolót a dolgozók helyesléssel fogadják és meg­vitatásánál segítséget adnak a hibák megszüntetéséhez. He­lyesen értékelték például a dolgozók a szakszervezeti bi­zalmiak beszámolóját a hat­vani cukorgyárban. Itt a bi­zalmiak elmondták a dolgo­zóknak, hogy mit tettek ez- idáig, s mit akarnak tenni a jövőben a dolgozók érdeké­ben. Ahhoz, hogy a szakszer­vezeti bizalmiak így tudjanak számot adni munkájukról, ar­ra van szükség, hogy a szak- szervezet felsőbb szervei is megfelelő segítséget adjanak a bizalmiaknak. Sok segítséget adnak és ad­hatnak ehhez a munkához a pártszervezetek is. Több üzem­ben — mint például a hatva­ni Cukorgyárban — az elmúlt évek alatt a pártcsöportbizal- miak, a népnevelők rendszere­sen figyelemmel kísérték a szakszervezeti funkcionáriu­sok munkáját, segítették és ha szükséges volt, bírálták mun­kájukat, most a választások ideje alatt is. A pártszervezet úgy is segítette az üzemi bi­zottság munkáját, hogy a kommunisták figyelmét ráirá­nyította a szakszervezeti szer­vek választásával kapcsolatos tennivalókra A választások idején még hathatósabb se­gítséget várnak a szakszerve­zeti szervek a káderek kivá­lasztásában, a színvonalas be­számoló elkészítésében, a kri­tika és önkritika szellemének kialakításában. Gondot igényel a dolgozók részéről az, hogy kibe helye­zik bizalmukat, kire bízzák továbbra is kisebb-nagyobb problémáik elintézését. S hogy a dolgozók milyen em­berre bízzák az ügyeik elin­tézését, az a szakszervezeti választások során dől el. A tagságon múlik, hogy a leg- méltóbbakra, a leghozzáér­tőbbekre adják-e a szavaza­tukat. Ehhez a szakszervezeti demokrácia biztosítja a jogot. A megbízatás nem rövid idő­re szól. Nem magánügy az üzemen belül a szakszervezet munkája, a munkaverseny, fejlődik-e a technika tovább, képezik-e a dolgozók magu­kat, nem mindegy a dolgo­zóknak, hogy a funkcionáriu­sok hogyan foglalkoznak a termelési problémákkal, hogy elősegítik-e a termeléshez szükséges munkafeltételek biztosítását, vagy sem. Több helyen jogosan bírál­ták a dolgozók a szakszerve­zeti vezetőket, mert szervezik ugyan a munkaversenyt, de elhanyagolják a vállalások tel­jesítésének értékelését és nyil­vánosságra hozását. Még in­kább jogos az a bírálat, me­lyet a Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt választó tag­gyűlésén elmondott Rácz elv- társ. Bírálta, hogy ott még a versenyszervezésig sem jutott el az üzemi bizottság. Elhanya­golták a versenyszervezést, úgy gondolták, hogy annak csak a fizikai dolgozók között van hatása. Pedig az osztályok na­gyon sokat segíthetnek a vál­lalások feltételeinek megte­remtésében. Még határozottabban kellett volna fellépni az ellen a kri­tikátlanság ellen, amely a be­számolót jellemezte. A fel­szólalások rámutattak, hogy az osztályok munkájában ige» sok a fogyatékosság, s ezt a szakszervezeti bizottság nem értékelte. A trösztbizottsági ülésen az aknák ÜB elnökei beszámoltak arról, hogy a Trösztnél az újítások kezelése bürokratikus, a dolgozók ál­tal beadott újításokra sem­mitmondó válaszokat adnak. Sok tennivaló van még a fe­gyelem javításában, a nyolc óra megfelelő kihasználásába*. A beszámolónak nem szabad lett volna ezeket a hibákat fi­gyelmen kívül hagyni. A nyílt őszinte bírálat közelebb hozza a tagságot a vezetőkhöz, ne­veli az embereket, fejlesz« ítélőképességeiket, bevonja őket a munka irányításába. Ezekben á napokban nagy lehetőségeink vannak arra, hogy a szakszervezeti tagság­gal még alaposabban megis­mertessük a tagság jogait é* kötelezettségeit. Tapasztalha­tó, hogy ezekkel a jogokkal nem mindenütt él megfelelőé* a szakszervezeti tagság. Több helyen végighallgatják a ve­zetőség beszámolóját, de ner* vitáznak, nem bírálják, sőt még a jelölteket sem vizsgál­ják, vájjon alkalmas lesz-e azoknak a feladatoknak az elvégzésére, amely a szak- szervezetre hárul. Pedig szük­séges a megjegyzés a dolgo­zók részéről, mert a szakszere vezeti munka nem kifogásta­lan egyetlen üzemben, vagy hivtalban sem. Az sem érdek­telen, hogyan vélekednek a leendő bizalmiról, műhelybi­zottsági, vagy ÜB tagról köz­vetlen munkatársai, hiszea mindig akadnak a taggyűlése* olyanok, akik alig ismerik a jelöltet, mert más munkaköre ben az üzem, a műhely távo­labbi részén dolgozik. De ha meghallják róla a többiek vé­leményét, ők is képet alkot­hatnak jelleméről. Ahhoz, hogy a megválasz­tott szakszervezeti funkcioná­riusok jól végezzék el tovább­ra is a feladataikat, a jó ta­nács, az alapos bírálat mellett nem szabad figyelmen kívül hagyni a további segítségadást sem. Még a legtalpraesett^bh, a legáldozatkészebb eiffber sem tud azokkal a feladatok­kal megbirkózni, amelyek a szakszervezetek előtt állnak, ha nem kapja meg a tagság állandó segítését, támogatását. Ezért helyes az a módszer — amely néhány üzemnél tapasz­talható, — hogy a megválasz­tott szakszervezeti funkcioná­riusokat a választás után azonnal összehívják s tájékoz­tatják őket munkájukról, fel­adatukról. Ez elősegíti, hogy a szakszervezeti szervek a vá­lasztások mellett a rájuk há­ruló termelési feladatok is si­keresen megvalósulnak. Furuez János, SZMT elnök A nagy bemutató szereplői: Prépost: Perczel József Holdován: Károlyi József Sári: Bőd Teréz János, kolduló barát: Gonda György Tétény: Szabó Imre Balogh Miklós: Forgács Tibor

Next

/
Oldalképek
Tartalom