Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-20 / 82. szám

1955. október 20. Csütörtök.

NÉPÚJSÁG

3

Fejlődő ásvány bányászatunk büszkesége az istenmezejei bentonitbánya

Nagy kincs értékes ásvány lelőhelye az Istenmezeje községet körülövező hatalmas hegykoszorú. Hat-hét évvel ezelőtl azonban mitsem tudtak arról, hogy a hegy gyomra milyen értékes bentonitot (fullert) rejteget magában. A kutatások és felfedezések után 1951 júniusában kezdtek hozzá ré i módszerekkel, kez- detlegt termelési eszközökkel a bányászathoz. A termelés kezdetlegességére jellemző, hogy a felszínre hozott bentonitot ökrös szekerekkel szállították le a tárolóba.

A munka azonban mégis eredményes volt. Nem is csoda, hisz Istenmezeje régi bányászközség. Tapasztalt, szorgalmas, munkaszerető bányászemberek kerültek a ful- lerbányába, s így a tervteljesítésben sohasem volt lemaradás.

A bánya berendezése és munkamenete csaknem megegyezik a szénbányákkal. A felszíntől mintegy 20 méter mélységben pados homokkő réteg között 80—250 centiméter vastagságban található a bentonit. Alsó rétege sárgaszínű, lúgos anyag. Szappan helyett még kezet is lehet vele mosni. A felső réteg pedig szürke. Vonulata vetőkkel átszabdalt, s gyakori a vízbe- s/ivárgás. Nagy szaktudást követel hát a jövesztés az itt dolgozó bányászoktól,

Kevés olyan hasznos és sok- ( ! lalúan felhasznált nyersanyag van még a vegyi ipar-: i'-m, mint a bentonit. A szap- pungyártásnak nélkülözhetetlen nyersanyaga. A rádium előállításánál például a jóval drágább ólomfal helyett használják, mivel tulajdonságainál fogva meggátolja az átsugár- zást. Felhasználják az olaj derítésére, öntödékben formák készítésére, mélyfúrásra stb. Népgazdaságunknak mint exportcikk is nagy hasznot jelent a bentonit. Csehszlovákia, Nyugat-Németország és Svédország vásárolja tőlünk a kedvező összetételű nyersanyagot.

Az eltelt négy év alatt jelentős fejlődés tapasztalható a bánya termelésében, gépi és technikai felszerelésében. Az ökrös szekértől a modem állványkocsis siklópályáig, a csákánytól a légkalapácsig jutottak. Államunk több millió forintos beruházással napról- napra fejlesztette, bővítette az üzemet. A tárolás megkönnyítésére 500 tonnás betonbunker épült. Innen öt nagy tehergépkocsi szállítja a nyersanyagot a mátraballai vasútállomásra.

A csákányhoz szokott dolgozók eleinte idegenkedve fogadták a légkompresszorral működő légkalapácsokat. Most már el sem tudják nélküle képzelni a munkát. Megtanulták kezelését, s ma már szakértő szemmel és kezekkel irányítják a falba fúródó „gépcsákányt“, mely nagy rétegekben feszegeti le a friss bentonitdarabokat. Megkedvelték, s azóta maguk is állandóan törekednek gépi berendezéseik tökéletesítésére. Nemrég Bíró d. János I. a csilleszállítás megkönnyítésére új, egyszerű váltószerkezetet készített. Üjítását alkalmazzák s azóta sokkal olcsóbban, házilag, saját maguk állítják elő a váltókat, a szükségletnek megfelelően.

Az üzem élete s korszerűsödése előnyösen hatott a község fejlődésére is. Talán Istenmezeje község példáján mérhető le legjobban az elmúlt öt év eredménye. Lakóinak élete a község minden eseménye, szinte elválaszthatatlan a bánya munkájától. 1951 óta kapott Istenmezeje villanyt, 200 személyes kultúrházat, mozit. Az egykor legelmaradottabb község bekapcsolódott az ország vérkeringésének ütemébe. Több mint 150 új ház, rádió, autóbuszjárat jelzi a megváltozott élet tényeit. Zenekar, kultúr- és sportegyesület működik a községben, az üzem támogatásával. Néhány hét múlva befejezik az orvosi lakás és rendelő építését. Mondani sem kell, hogy utána azonnal orvos költözik Istenmezejére.

Jómódú és gazdag lett az itt lakó bányásznép, mely a múltban hetenként és kéthetenként Egercsehibe gyalogolva, vándorbányászként tengette életét. Üj világ hajnala virradt Utasi p. Sándorra, aki most mint a bentonit bánya aknásza s megbecsült szakembere dolgozik idehaza. A dolgozók 20 százaléka viseli mellén a sztahanovista kitüntetést. Mészáros János idős korában részesült méltó kitüntetésben egész élete jó munkájáért. Ország b. Sándor, Bíró d. János, Bíró d. József 11. és még tovább sorolhatnánk a megbecsült, kitüntetett fuller- bányászok névsorát.

Jogos büszkeség tölt el bennünket az új üzem és a község gyarapodása boldog jelenje láttán. Pedig a megtett út még csak a kezdet. A jóslás és a jövendőmondás hamis eszközei helyett a jelen tényeinek és lehetőségeinek felhasználásával szép és reális elképzelést nyerhetünk Istenmezeje jövőjéről.

Mit ad a második ötéves terv a bentonit bányának?

A tervek szerint a jövő év végéig 22 kilométer hosszúságú kisvasút és betonút építésével teszik könnyebbé a szállítást. ígéret van arra is, hogy nagy beruházással őrlőberendezést létesítenek a bánya mellett, s ezentúl nem külföldön, hanem itt helyben dolgozzák fel az értékes nyersanyagot. Ebben az esetben megsokszorozódik az üzem

termelése. Jelenleg ugyanis 50 tonnás napi teljesítménnyel dolgozik az üzem. Holott ha a helyzet úgy kívánná, 500 tonnát is tudna adni egy nap alatt. Kevés a külföldi megrendelés. Hazánkban őrlőberendezés nincs, s így az általunk exportált bentonitot drága pénzen kell megőrölve visszavásárolni más országoktól. Feltétlen gazdaságos és kifizető lenne egy ilyen őrlőberendezés üzemeltetése. Ez oly finomra őrölné meg a megszáradt bentonitot, amely egy négyzetcentiméterenkénti 16 ezer lyukas szitán is szitálható lenne. Az üzem derék dolgozói teháf készek 50Ó, sőt ezer tonnát is adni naponkint ebből az értékes, sárgásszürke színű agyagból. Minden remény meg van arra, hogy mái sodik ötéves tervünk hatalmas beruházásai ezt az üzemet sem hagyják érintetlenül. Nem nehéz elképzelni a néhány év múlva működő új létesítményt. Modern termelési eszközök, kaparó és gumiszalagok, végtelen kötelek, kötélpálya, szállító gépkocsik regimentje, s új őrlőberendezés gazdagítják majd a bányaüzemet.

Istenmezeje bányászai tudják jól, mit várhatnak és mit kaphatnak a második ötéves terv áldásaiból. Bíznak a párt ígéretében, alkotó, az egész nép jólétét emelő tervei megvalósításába^. A felszabadulás óta mindannyian saját életükön, sorsukon tapasztalták ezt legjobban. Ezért biztosítják mindig jó munkájukkal a 100 százalékos tervteljesítést, ezért készülnek most is lelkes munkaversennyel november 7-re. Szorgalmuk és igyekezetük az egész országra és egyben saját maguk további jobblétéhez, boldogulásához vezet.

Császár István

VI. Békekölcsön forintjaiból

Teljesítik bérbeadásukat az egri termelők

A

— Poroszlón állandó mázsát állítanak fel a piactéren és 400 méteres szakaszon betonjárdát építenek.

— Tarnaszentmiklóson is az utak rendbehozására használják fel a községben maradó összeget. Mintegy 28 ezer forintos költséggel a Rákóczi- és a Vöröshadsereg-utcában megkezdték a járdaépítést, eddig 460 méter készült el a tervezett 1200 méterből. Az anyagszállítást és az építési munkák nagyrészét a község lakói közösségi munkában végzik, ez által 11 ezer forintot takarítanak meg.

— Új lírincfalván a községben a befizetett VI. Békekölcsön egyrészét 3 kilométer gyalogjárda rendbehozására fordítják.

— GYÖNGYÖS város négy és félmillió forintos beruházással új középtipusú kenyérgyárat kap gőzkemencékkel, napi 120 mázsás kapacitással. Az építkezés október 20-án veszi kezdetét.

— OKTÓBER 20-án nagyszabású szüreti mulatságot rendez a nagyrédei tanács és a helyi DISZ szervezet. A szüreti mulaságra előreláthatólag francia vendégek is érkeznek.

Eger határában javában folyik az idei szőlőtermés szüretelése. A dolgozó parasztok eddig már több mint 100 holdról szedték le a termést. A bőséges termésből legelsőnek borbeadási kötelezettségüket teljesítik. Csemegeszőlővel eddig 23 termelő rendezte egész évi borbeadását. Nagy a forÉrettségizett fiatalok számára 1 éves mezőgazdasági gépszerelő tanfolyamot Indít a Földművelés- ügyi Minisztérium. A tanfolyam helye Örkény, Mezőgazdasági Gépesítési Szakiskola (Fő út 87.).

galom a Borforgalmi Vállalat telepén is, ahol musttal teljesítik beadásukat a gazdák. A must átvétele még alig három napja kezdődött meg, de 37 termelő már eleget tett borbeadási kötelezettségének. Alig másfél hét alatt tehát 60 egri szőlőtermelő tett eleget az idei borbeadási kötelezettségnek.

A tanfolyam bentlakásos. A tanulók teljes ellátásban és átlag havi 240 forint ösztöndíjban részesülnek.

Jelentkezni október 31-ig kell a jelzett iskola Igazgatójánál.

Mezőgazdasági gépszerelő tanfolyam indul

CHírek képekben

Ficsor György traktoros duplasoros gyűrűshengerrel készíti elő a talajt az őszi vetés alá.

Telnek a puttonyok az egedi szőlőkben.

Tálalják az ízletes ebédet a rózsaszentmártoni IX-es akna üzemi konyháján.

Fél év után

— Látogatás az újlőrincfalvi Május 1 Tsz-ben —

A MAIAKBAN már I

érezni lehetett a tavasz lehelletét. A fák ruhátlan ágain elszórva, kibújtak az első, hegybecsavarodott végű, harmatgyenge levelek. A házak környékén tócsákba olvadt a fehér hótakaró, s a bokrok süppedő tisztásain ott virított a hírnök, a hóvirág. A tavaszi nap szelíd melegével simogatott.

Kozma Orbán keresztbe tett lábakkal ült az esőtől féloldalasra vert határkövön. Letört szilvafaágat tologatott a puha földbe, hogy megnézze, nagyon beázott-e, mikor jöhet szántani. Ha ilyen idő marad, két hét múlva lehet, határozta el s egész marokra fogva leemelte bakancsa talpáról a hozzáragadt sárdarabot.

Nem sietett hazafelé. Vállára dobott kabátja lógó újjai lépéseire hol előre, hol hátra vágódtak. Ogy érezte, ez a langyos szél jót tesz fájó fejének. Micsoda makacs, beláthatatlan emberek kínlódnak az ötlépésnyi parcellákon ahelyett, hogy végre megjönne az eszük. Pedig azt hittem, tavaszra lesz belőle valami — morzsolta fogai között a szavakat.

Este Rajnáékkal beszélgetett, hajlíthatatlannak mutatkoztak. Hiába említette a gépeket, az állami segítséget, a közös erejét, vagy a meglátogatott kiskörei tsz példáját, nem használt az semmit. Az asszony jobban belement volna a tsz alakításba, de az öreg megkötötte magát. Pipájából mélyeket szívogatva, egyre csak hajtogatta: várunk még.

Pedig milyen szép # az őszi vetése — állt meg áz előtte fekvő tábla mellett. A felszakadozott rongyos fehér bundában mély álma után, hajlongva melegedett a zsenge kis búza. Ilyen emberek kellenének közénk, mint ez a Rajna.

Valaki háta mögül a szemére tolta sapkáját. — Nem is gratulál Orbán bácsi. Ma reggeltől csoporttagok vagyunk az apámmal. Kozma Orbán a meglepetéstől boldogan rázott kezet a fiatal Rajna Józseffel.

*

NEHEZEN alakultak csoporttá az újlőrincfalvi dolgozók. Bende Béni, Kozma bácsi, meg a többiek, akik régebben is szövetkezni akartak, minden estéjüket a beszélgetésre, érvelésre s vitákra szánták. De megérte. Mert két hét múlva nem egyedül szántott már Kozma Orbán, hanem a Május 1 csoport tagjaival, a gépállomás segítségével.

Bende Bénit választották elnöknek. Ez a szűkszavú, éles eszű gazda nyomban az új munkaszervezet kialakításáI hoz kezdett. A 169 hold szántó fele ősziekkel volt bevetve. Ahol a vetés jól áttelelt, megerősödött, otthagyták, ahol kifagyott, vagy rosszul kelt, ott alászántották, s földjét kapásoknak készítették elő.

A tizenöt család úgy megértette egymást a munkában, mintha mindig összetartoztak volna. Csak az állatok, a szerszám, a takarmány közösbe vitele keltett köztük hangosabb szóváltást. — Hogy mind a két lovat bevigyük — erősködött Rajna, azt már mégse kívánhatjátok. A háztájihoz is kell, meg az őszszel felesbe vállalt ót hold megműveléséhez, — de ezt elhallgatta. Így esétt meg, hogy okos megértés helyett többen eladták egyik jószágukat a belépés napjaiban. Rajna József gondosan, óvatosan fogalmazva, így fejezte ezt ki: „ami szükséges volt, bevittük.“ Az eladott jószágoknak most még nem érezték hiányát, mert a föld nagyrésze felszántva, bevetve került hozzájuk, de jövőre már minden munka rájuk vár, s a trágyakihordásnál, betakarításnál kevés lesz a hét fogat, vetésnél a két vetőgép, a borona, a henger.

Mire megjött a termést érlelő nyár, a Május 1 Tsz boldogan készült az aratásra, a betakarításra. Csakhogy a közös és a háztáji mellett titokban majd mindnek volt részesbe vállalt egy-két, vagy több holdja is. Ennek terményeit nem vitték a cspportba, hanem haza, a kamrába gyűjtötték. S az elnök szemet hunyt a szabálysértések fölött. Sőt azt is helyeselte, hogy a közéjük kívánkozó néhány holdas Gál Ferenené belépési nyilatkozatát elvetette, mert ‘valakinek eszébe jutott, hogy csak a földtől akar szabadulni, dolgozni meg majd nem jön. Pedig ha most a Ptőfi Tsz-be eljár, hozzájuk is eljárt volna.

Ma is előfordul olykor, hogy az egyéninek is jómódú csoporttagok sajnálkozva nézik a kocsit húzó lovakat, mert az övék volt, az összegyűlt trágyát, amely az istállójukból került ki, vagy a boronát, amely tavaly még csak az ő földjüket művelte. De ezek a pilantások egyre ritkábbak. A közös munka, a közös gondok, örömök, az együtt töltött napok egyre jobban összekovácsolják őket. Büszkék eredményeikre: az

előlegként osztott két kiló búzára, három kiló árpára, arra, hogy Rajna József 23, a 60 éven felüli Bán József majd 20, Madarász Károly és a többiek is 20 mázsa körül vittek haza terményt. Pedig a zárszámadás még hátra van.

A FALUBAN ők vannak legkorábban talpon, úgy mondják, hogy a kakast is ők költik fel kukorékolni. Mert dolog, az mindig van. A héten a marharépát szedik, né- hányan az állatokkal maradnak (már 116 birkát, öt hízót, s hat tehenet vettek a nagyrészt állami kölcsön nélkül), meg a takarmányt gyűjtik. Az őszieket közel 150 holdon korán elvetették, a tartalék 8-10 ezer mázsa érett istállótrágya egyrészét a tavasziak alá most hordják.

Ha a közös gyarapodását összehasonlítjuk a tagok házkörüli gyarapodásával, úgy tűnik, hogy a hat hónap alatt nem tudták még megérteni az igazi kollektív gazdálkodás jelentőségét. Bennük van még, hogy az utolsó marék szénát, a lyukas zsákból elgurult egyetlen krumplit is hazavinni, otthon összegyűjteni. Ezért van az, hogy bár jószágaik széjjel, a házaknál vannak, a lovak Szőllősi Zsigmond istállójában, a hízók, a tehenek megint máshol, de az istállóépítésről még csak szó sincs. Ha beszélnek is róla, hogy ideje lenne már építeni, elütik a „majd idővel azt is“ — szavakkal. Kevés a hat tehén is oda, ahol több mint 100 hold csak a kaszáló. Otthon legtöbbjüknek nagy hízója, tehene, egész udvar baromfija van. Ez a meggazdagodás szép dolog, a megértés, a megelégedés, az összetartás alapja. De a tsz-ből kicsi befektetéssel soha nem lesz nagy haszon, s két-három év múlva így nagyon elmaradnak fejlődésben, jövedelemben a többi csoportok mögött.

*

Kedden reggel a szomszédos faluba mentek, csikókat vittek eladni. A három fényes szőrű kis állat jókedvűen meg-meg- ugrott az öreg Bán József ijesztgetéseire. Az elnök és még néhányan készültek a vásárra, a csikók árából malacot venni.

— Hallom, hogy megbánta a belépést, Józsi bácsi? — ugrattam az öreget.

— Én-e? Ezt már csak leli találtad, — néz rám hunyorítva. — Azt mondom én, hogy 52-ben kellett volna, amikor a Molnár Nándi akarta.

— Mégis négy rudalókötél szakadt, mire a csoportba húztuk — incselkedik vele az egyik tag.

— Ne sajnáld te fiam azokat a kőteleket, — szól vissza — s elhelyezkedik az induló kocsin.

Dobai Margit