Népújság, 1955. október (79-85. szám)

1955-10-13 / 80. szám

1955. októb ________Któber 1 3. Csütörtök. NÉPÚJSÁG «»» EGER ÜZEMEIBŐL Megtakarított faanyagbél ágyak készülnek a Bútorgyárban Jelentős, nagyösszegű beruhá­zásokkal .bővül az idén az Egri Bútorgyár. Az üzem udvarán már hetek óta serénykezű építő- munkások dolgoznak. Vakolják a falakat, meszelik a műhelyeket, tatarozzák az épület nagy részét. ’Ebben az évben 230.000 forint beruházással szépítik, bővítik az üzemet. Üj, modern szárítóhelyiséget építenek, mely a minőség javítá­sát segíti majd. Most épül egy új szabászszín, sóraktár és ka­zánház is. A dolgozók munkakö­rülményeinek és egészségvédel­mének javítását szolgálja egy 150 ezer forint értékű új porel­szívó berendezés, melyet nemrég szereltek be. Államunk gondoskodását jó munkával, tervteljesítéssel viszo­nozzák az üzem dolgozói. A III. negyedévben 102.2 százalékra teljesítették tervüket. A jó anyag- ellátás következtében további jó munkával ebben az évben még 600 ágyat, 1000 kihúzás, 500 fix és 1200 dohányzó asztalt készíte­nek el a vásárlóközönség számá­ra. A termelés közepette sem fe­ledkeznek meg az anyagtakaré­kosságról. A takarékossági moz­galom eredményeként az év vé­géig terven felül 75 ágyat készí­tenek el megtakarított faanyag­ból. Ecseri elvtárs, — a vállalat igazgatója — véleménye szerint minden lehetőség meg van arra, hogy felajánlásukhoz híven, de­cember 20-ra teljesíthessék éves tervüket. November 7-re készül a Dohánygyár Ismét mozgalmasabb napok (következnek a Dohánygyárban. A hosszú ideig tartó pangás után most november 7-e előtt újra felélénkül a munkaverseny. Az üzem 32 szakszervezeti bizalmi­jának bőven van írnivalója. Kis füzeteikben szorgalmasan jegyez­hetik fel a dolgozók november 7-i vállalásait. Az egyik ilyen füzetben Tóth Antalné felajánlá­sa található, aki fogadalma sze­rint 6000 szivarra való boríték­anyagot takarít meg a negyedik negyedév folyamán. Mezei Györgyné Csongor szivarbáb ké­szítő sorai arról beszélnek, hogy ezentúl még jobban ügyel a tech­nológiai fegyelem betartására, s így 2000 burokanyagot fog meg­takarítani. Méltóképpen készülnek a nagy ünnepre a DISZ fiatalok. Telek Istváriné fiatal dolgozó 110 szá­zalékra kívánja fokozni terme­lését november 7-re, minőségi pontját pedig 96.3-ra emeli. — Nemcsak jobb és több termelés­sel, hanem kultúrmunkával is ké­szülnek a fiatalok. Az újjászer­veződött kultúrgárda "szép mű­sort szolgáltat majd az üzem dolgozóinak a november 7-i ün­nepségeken. Tizennégyezer liter tejet dolgoz fel naponta az éj Tejüzem Korszerű, modern gépi beren­dezésekkel ellátott üzem kezdte' meg munkáját október 1-én Egerben. Két és félmillió forin­tos költséggel felépített üzem 14 ezer liter tejet dolgoz fel na­ponta. Eger város tejellátására naponkint öt, Budapestére pedig <8000 liter tejet szolgáltat az Egri Tejüzem. Vajból hat mázsa a napi teljesítmény, mely Eger, Gyöngyös és az üdülők ellátását .szolgálja. Emberi munkaerő alig szüksé­ges a termékek előállításához. .Modern tejpasztőrök, hűtő, fölöző és egyéb gépek végzik a munkát. Csakis jó minőségű áru kerül ki innen, hiszen állandóan labora­tóriumi vizsgálat alatt vannak a készítmények. A vajműhelyben két hatalmas 2000 literes érlelő ■bárkában történik a tejszín aro­ma képződése, majd onnan a 2000 literes nagy köpülőbe vezet a tej­szín útja. A hűtőkamrák 10 C fok alatt tartott hőmérsékletén vajat, tejfelt, s malomkő nagysá­gú ementáli sajtokat táróinak. A tej tárolására 10 ezer literes ür- tartalmú tárolchelv foglal helyet az emeleten. A gépi munkák miatt mind­össze 25 ember szorgoskodik eb­ben-a nagyteljesítményű üzem­ben. Mindenütt rend és tisztaság uralkodik. Kényelmes öltöző, fürdő, szép kultúrterem szolgál­ja az itt dolgozók kényelmét, se­gíti munkájukat. Az új üzem 8 órás munkaidőn át annyi telje­sítményt nyújt, mint a régi üzem két műszak alatt adott. Dolgozó­inak eddigi jó munkája biztosí­ték arra, hogy a jövőben még sok szép eredményükről számol­hatunk be. Megvalósítják a technika fejlesztésére tett javaslatokat a lakatosárugyárban Szorgalmas munkáról és jó tervteljesítésről beszélnek a La- katosárugyár eredményéi. A mo­dern, szellőzőberendezések gyá­rában 113 százalékot jelez a múlt negyedévi tervmutató. A jó munka fokmérője az is, hogy az üzem dolgozói közül mindössze négy fő van, aki 100 százalékon alul teljesíti normáját. Augusztusban az üzemi érte­kezleten itt is sok értékes javas­lat hangzott el a technika fej­lesztésére. A szellőző, műhelyben lévő lemezhengerlőgép működése azt bizonyítja, hogy meg is va­lósulnak ezek a javaslatok. Lesz- kovszki Zoltán és Vámosi Béla, a karbantartó műhely dolgozói láttak hozzá a régi és használha­tatlan lemezhengerlőgép felújí­tásához, megfiatalításéhoz. Azóta a jól működő gép gyorsabb és jobb munkával segíti a műhely tervteljesítését. A takarékos anyagfelhaszná­lásra Ladányi Endre íemezsza- bász munkájában találhatunk jó példát. Lúdányi elvtárs először az előrajzolással, majd a hulla­dékanyag felhasználásával segíti a takarékosságot. A hatalmas le­meztáblákból gondosan, mindén kis helyet felhasználva, ő vágja ki a szellőzőberendezések na­gyobb alkatrészeit. A szabás után maradt hulladék sem elvetett anyag számára. Ezekből készíti el a könyökszeleteket, <oldal és fenék-lemezeket, az alexerkifú- vók részeit, s az egyéb kisebb természetű munkákat. VERSENYTÁBLÁK ÜRESEN Nem lehet szó nélkül hagy­ni azt a hanyagságot, és nem­törődömséget, amely a mun­kaverseny szervezésében és nyilvánosságában tapasztal­ható. Az egri üzemek szak- szervezeti vezetői nem tartják szívügyüknek, hogy népsze­rűsítsék a termelés legjobb­jait s közöljék a dolgozókkal napi teljesítményüket. „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolga“ — hirdeti a Bútorgyár nagy vérsenytáb- lája, — mégis üresen áll. A Dohánygyár munkaverseny híradóján csupa régi dolgok és eredmények találhatók — pedig volna miről „hirt ad­nia.“ A versenyfelelős beteg­sége miatt közel egy hónapig nem működött a hangosbe­mondó, mely az eredmények népszerűsítésének igen jó és fontos eszköze. A .Lakatosárugyár verseny­táblája csak a legjobb dolgo­zók eredményeit értékeli, de azon is csak az elmúlt hónap második dekádjának „legfris­sebb“ teljesítményei láthatók. A másik versenytábla, melyet gondos munkával, szép kivi­telben lemezből készítettek el az üzem dolgozói, még ennél is szomorúbb állapotban van. Előtte jókora törmelékhal­maz terpeszkedik, s emiatt szinte megközelíthetetlen. Ha valaki mégis megközelíti, mit sem ér vele, hiszen itt is csak régi eredményeket láthat. A november 7-i munkaver­seny, valamint az éves terv teljesítéséért folyó verseny- mozgalom paracsolólag köve­teli meg üzemi bizottságaink­tól, hogy mielőbb vessenek véget, ennek a tűrhetetlen ál­lapotnak. Meddis várjanak még a kiskörei Új élet Tsz tagjai? Több mint egy féléve már, hogy a kiskörei Üj élet Tszcs tagjai elhatározták: a szövet­kezeti gazdálkodás magasabb fokára lépnek, Mezőgazdasági Termelőszövetkezetet alakí­tanak. M*egkapták rá a mű­ködési engedélyt is, S’ a beta­karítás után hozzáfogtak, hogy az új gazdasági évben már közösen műveljék a föl­deket. Terveket készítettek közös állatállomány , létesíté­sére, s mivel a jószágokat el kell helyezni, építkezésre is. Azonban sajnos a terveknél megakadtak. Az a helyzet ugyanis, hogy amíg a Mező- gazdasági Igazgatóság tsz osz­tálya nem ad hozzá enge­délyt, nem nyitják meg a tsz egyszámláját, s nem kaphat semmiféle hitelt. A járási me­zőgazdasági osztály már vagy három hónapja továbbította a tsz kérelmét a megye felé, azonban választ még a mai napig sem kaptak. Most az­után itt áll az új tsz a ter­vekkel, azonban a végrehaj­táshoz legszükségesebb kellé­kek egyike, a pénz hiányzik. Jogosan teszik hát fel a kér­dést a szövetkezet tagjai, ho­gyan gondolják az illetékesek az új termelőszövetkezetek segítségét? És meddig várja­nak még az egyszámlára? Még egyszer a Ragó-ügyről Augusztus 18-án a Népújság „Kezdődhet minden elölről“ című cikkében foglalkozott Ragó János egri lakos lakás­ügyével, helyesebben azzal a huza-vonával, bürokráciával, ami ezt a lakásügyet kísérte. Nem akarunk most részletei­ben visszatérni a cikk tartal­mára, elég annyi, hogy ez a modern „Canossajárás“ még ma sem fejeződött be, sőt to­vább tart, továbbhömpölyög, azóta újabb iratok, újabb vé­lemények születtek. De nemcsak vélemények. Hanem egy kisbaba is, akit mitsem érdekel a bürokrácia, a szülők és a nagyszülők kál­váriája: egészséges otthont, megfelelő lakást követel, — ha nem is szóban, hát sírás-* ban... Az pedig nincs, s a me­gyei tanács, valamint a me­gyei ügyészség együttes véle­ménye alapján — ha igaz — nem is lesz. Mert Ragó Já- noséknak (idézzük Pankaci elvtárs, a megyei tanács VKG osztálya vezetőjének és Hajdú elvtársnak, a városi tanács VKG osztálya vezetőjének kü- lön-külön és mégis csodálato­san egybehangzó véleményét.) „Nincs lakáshoz joguk, mert van lakásuk. Ezért lett ha­tálytalanítva a számukra egy­szer kiutalt új lakás véghatá­rozata is.“ Egy pillanatra álljunk meg itt. Tudjuk, hogy nem a mi hibánkból, éppen növekedé­sünk nehézségeiből fakadóan lakáshiány van nemcsak Egerben, de országszerte. Pe­dig annyit építünk egy év alatt, mint a múlt rendszer­ben évtizedek alatt sem. Azt is tudjuk, hogy ilyen körül­mények között nem könnyű, sőt nagyon nehéz feladat igazságot, helyesebben lakást osztani. S azt is tudjuk, hogy a. megyei és a városi VKG osztályok megfeszített és igen gyakran eredményes munkát végeznek a lakáshiány csök­kentésére. Ezt mi mind tud­juk, de azt is, hogy a Ragó- ügyben — hogy úgy mondjuk — megmakacsolták magukat az illetékesek, nem akarják, vagy nem tudják elismerni, hogy helytelenül jártak el. A 11/1953. MT. rendelet ki­mondja, hogy csak az igényel­het, illetőleg csak annak le­het lakást kiutalni, akinek nincs, vagy ha van is, de lak­hatatlan a lakása. Erre hivat­kozik a megyei tanács infor­mációja alapján a megyei ügyészség is. De erre hivatkoznak Ra­góé fc is, — pontosan erre a rendeletre. Most már hol az igazság? Mi úgy véljük, hogy Ragóék oldalán. A lakás, amely „van“ — a következő: egy szoba három ajtóval és két ablakkal. Az egyik ajtó közvetlenül az ud­varra nyílik, a másik a volt háztulajdonos szobájába, aki — Ragóék lakásán keresztül jár-kel. A harmadik ajtó zár­va van (egy mellettük lévő és különbejáratú szoba ajtaja ez). A sok ajtó és ablak mel­lett azonkívül ott vannak a repedések a falon, a menye- zeten, amelyekben az ököl is belefér. S mindehhez öt sze­mély, közte egy háromhetes csecsemő. Hohó! — mondják az illeté­kesek — igaz, hogy megálla­pítottuk a „lakrész életveszé­lyes voltát“, de mi kiadtuk a rendelkezést, hogy tatarozzák ki Ragóék lakását. Az Ingat- lankezelőség intézkedett, de Ragóék egyszerűen nem en­gedték meg, hogy rendbehoz­zák a lakást. “Nyilvánvaló, — ezt Dr. Bárdos jogügyi előadó fejtette ki — azért nem akar­ták, hogy tatarozzanak, mert ők mindenképpen új lakást szeretnének.“ Ezt a véleményt közölték a megyei ügyészség­gel is, ahol az elvtársak is­mét megnyugodtak, s küldtek egy feljegyzést a dolgok állá­sáról a felsőbb szerveknek, mert hogy időközben odáig gyűrűdzött az ügy. Az ám, csakhogy itt néhány alapvető dolog áthúzza a szá­mítást, s a törvényességre való hivatkozást. 1. Hová köl­töztek volna Ragóék az egyet­len szobából a tatarozás ide­jén. 2. A tatarozás után is egy szoba maradt volna az egyből, amelyhez éppúgy nem lett volna se konyha, se kam­ra, mint ahogy most sincs. 3. Tatarozás után is „átjáróház“ maradt volna Ragó János úgynevezett lakása. Ezek pedig tények, ame­lyek a lakók helyett is be­szélnek, csak éppen megértő szív, és jól halló fül kell hoz­zá. Mi valahogy úgy kezdjük érezni, hogy éppen e kettőben lehet hiba az illetékes szer­veknél. Nem lehetne ezen változtat­ni s megnyugtatólag lezárni az immár három éve húzódó, aktahegyeket szülő ügyet? Mi úgy hisszük, lehet, hi­szen nehezebb ügyekben is helyt állt már a megyei és vá­rosi VKG. osztály. (gy..,.ó) Új autóbusz járatok A 32. sz. Autóközlekedési Válla­lat október 2-től kezdve új autó­busz járatokat állított forgalomba. Egerből Gyöngyösre indul 6.30 óra­órakor, Gyöngyösre érkezik 7.45 órakor. Gyöngyösről Egerbe indul 15 órakor, Egerbe érkezik 16.15 órakor. Hevesaranyosról Egerbe indul 5.25 órakor, Egerbe érkézül 6.20 órakor. Egerből Hevesarr nyosra indul 17.20 órakor, Hevei aranyosra érkezik 18.15 órakor. Egerből Felnémeti Szarvaskői úi ig indul 8.55, 16.45, 20.45 órakor. Felnémetről Egerbe indul 10.1: 17.53, 21.23 órakor. NINCS AZ irodalomnak •olyan hangszere, amelyen •Gárdonyi meg ne próbált vol­na utat törni a halhatatlan­ságba. Irt újságcikket,_ novel­lát, verset, regényt, de írt drá­mát is. Első sikere és írói egyéniségének kibontakozása az 1891—97-ig terjedő évekre esik. A Göre Gábor levelek voltak azok, melyek írói hír­nevét megalapozták és ame­lyek miatt leginkább szé­gyenkezett és bosszankodott az őszülő Gárdonyi. Az első drámai próbálkozása is erre az időszakra esik. 1893-ban írja meg „A paradicsom“ cí­mű egyfelvönásos művét, me­lyet vígoperettnek nevez. A mindenáron való sikerre tö­rekszik itt az író. A törté­net biblikus, melyet kora mo­dern viszonyai közé ültet be s ez a megoldás teremt azután sok visszás vígjátéki helyze­tet. Ez a műve mégis a drá­maíró Gárdonyi első megszó­lalása, drámaírói munkásságá­nak nyitánya, mely aztán az Annuskában csúcsosodik ki. Hogyan lett drámaíró? „Beöthy László azt álmodta egyszer, hogy én tudok szín­darabot írni. Attól fogva ül­dözőbe vett és nem volt tőle nyugtom. Gondoltam: elég érett ember vagyok már arra, hogy színdarabot ne _irjak. A színdarabíró munkája egy a hegedűcsinálóéval: az övé >a hegedű, de a hangja nem, Gárdonyi G éxu és a ssímhús izgalmakba, amelyek nélkül megélhetek! De nem hagyott békén.“ (Gárdonyi Géza) Érdekes, hogy ez a dráma­írókkal szemben való leki­csinylő hang később megvál­tozott nála. Fesztyné szerint drámáival vágyott Gárdonyi világhírre. Úgy vélte, hogy drámái teszik halhatatlanná majd nevét. Mint elbeszélő vált világhírűvé, mint dráma­író egyáltalán nem tartozik az első osztályú tehetségek közé. A drámát minden más műfaj fölé emelte, pedig mint drámaíró sem volt egyéb el­beszélőnél. Nem figyelt a megkötöttségekre, a dráma szigorú szabályaira. Drámái­nak cselekménye meglehető­sen szegény, a szereplők in­kább beszélnek, mint cselek­szenek, hiányzik a drámai bo­nyodalom, a drámai erő... Az időt álló drámáit főleg elbeszéléseiből alkotta. így született meg A bor, de az Annuska is. Egyes kritikusok hibaként rótták fel ezt Gár­donyinak, mire ő így_ vála­szolt: „Mikor regényt, vagy novellát írok, a magam mű­vészetét magam nyilvánítom. Mikor drámát írok, a magam művészetét átadom a színmű­vészeinek, hogy az nyílvánít­sa Az író a színpadon tolmá­csolva van. A tolmács néha minek sodortassam olyan szépít, néha ront, de soha nem hű visszhangja az írói nak... Az irodalom közönsége min­dig országos. A színészeté nem. Könyvet olvasnak a leg- félreesőbb tanyákon is. Ha pénzen nem, kölcsönben eljut a könyv a szegényhez is, a fösvényhez is. Színművet nem nézhet, csak az, aki ott lakik, ahol a ^zínház, csak az, aki jómódú es még azok is csak olykor megszabott időben.“ (Gárdonyi Géza.) A BOR CÍMŰ művét 1901. március 29-én mutatta be a Nemzeti Színház. Ez a drá­mája Az én falum egyik no­vellájából elevenedett meg. 1910 decemberében már szá­zadik előadását is megérte. Igen nehéz volt az indulás. Sokáig vonakodtak bemutatni. A mű rövid két hét alatt készült el. Igaz, hogy az alap­ötlet már adva volt a novel­lában, de egy bizonyos Göre- színmű Gárdonyit előbb is foglalkoztatta. Első címe a Bikavér volt. Hogyan keletke­zett A Bor? Naplójában jú­nius 4-én (1900) bejegyezte, hogy megkezdte a drámának írását. A június azonban ak­kor is csapadékos volt és az esőfelhők száműzték Gárdo­nyi ihletét. Ekkor elhatározta, hogy fölmegy Budapestre. Egy magányos kupéra lelt a vonaton, ahol egyszer csak előkerült a papír, a ceruza és megindult a drámaírás. Kál- Kápolnát kiáltottak, amikor papírja elfogyott, A kalauzt küldte papírt szerezni, de nem kapott. Vámosgyörkön két percig állt a vonat. Eny- nyi idő azonban épp elég volt arra, hogy egy gyereket el­küldjön „irkáért“ a fűszeres^ hez. A vonat a végállomáshoz1 ért, de az ihlet nem ért vé­get, nem szállt ki, hanem to­vább írt. Félt u. i., hogy a fő­város zajában elveszti drámá­ja fonalát. Később a szerel­vényt, melyen ült, ide-oda to­latták^ míg végül elindultak Nagyvárad felé. Nagyváradra érve, magányát megzavarták a felszálló utasok és ekkor leszállt és átült egy várakozó szerelvényre, amely aztán Máramarosszigot felé vitte. Elkészült a mű váza, mire Püspökladányba ért, míg vé­gül Szászrégen szállt ki vég­leg, hol június 10—16-ig meg­írta az első, 17-én a második, 18-án pedig a harmadik fel­vonást. Egerbe visszatérve, már csak a tisztázás munkája volt hátra. Kéky szerint Gár­donyi A borban „szakított a lejárt népszínműi romantika egész készletével s a paraszt- leiket csupa egyszerű eszkö­zökkel, intim művészettel a maga egyszerű valóságában igyekezett színpadra vinni.“ A műnek sikere volt, bár nem a legkiválóbb Gárdonyi alkotás. Maga Gárdonyi sem tekintette fája legszebb virá­gának, hanem legfeljebb egy kis levelének. (Ahogy írja.) —• „Jóllehet előbb nem akarta, hogy vidékre is lekerüljenek drámai előadásra, később mégis engedett. Gondoltam rá, hogy vidéken nem en­gedem játszani drámáimat. A színtársulatok olyanok, mint a falusi orgonák: egy­két síp mindig rossz bennük. Tökéletes játék a színpadokon egyébként is lehetetlenség. Hát még akkor, ha a vidéki színpadokon hibásmi ejtik a fővárosban nőttek a magyar szót.“ 1901-ben bemutatták Szege­den is, majd 1902 augusztus 17-én Egerben. Az egri elő­adással kapcsolatban megkell említeni, hogy akkor még a mai színház helÿén egy desz­kafalú, kívül-belül deszka­építmény állott. Zsöllyék he­lyett fapadok voltak, a páho­lyok pedig „nyitott ketrec­ként“ húzódtak egymás mel­lett s a díszük nem volt más, mint a könyöklőn végighú­zódó viaszosvászon párnázat. A padlózatot sárga homok helyettesítette. Nem csoda hát, ha a színi-előadások kö­zönsége mielőtt megindult volna hazafelé az előadás vé­geztével, előbb leültek a park oadjaira és kirázták cipőik­ből a színház homokját. EGEK ekkor látta először Gárdonyi darabját és ekkor lett volna a közönségnek sze­rencséje látni magát Gárdo­nyit, az egri remetét. A szer­ző azonban ekkor is el volt foglalva. Uj drámáján, az Annuskán dolgozott. A Bor sikere ösztönözte további drá­mák írására. / Sikere azonban írótársaira is ösztönzőleg ha­tott. Többek között Bródy Sándorra (egri születésű író, 1863—1924.). ki ekkor írta meg A dada című művét. ■— jére, — ahogy idősebbik fia (József) megjegyzi, — mert a Gárdonyi a bemutató kezde­tén nem volt jelen, szerencsé- reklámtól túlzottan megterhelt függöny nem akart fölmenni. „Felrántották félig. Tovább nem. ment. Újra lebocsájtot- ták. Akkor meg félig sem le­hetett felvontatni. Újra le. Ekkor a színigazgató a szín­padra lépett és a Grőber-rek- lám ö betűjének két pontja helyén szakított kileső nyílá­son idekukucskált páholyunk felé: eszi-e a méreg Gárdo­nyit? Gárdonyi helye üres. Ez megnyugvás.“ (Gárdonyi József.) Az első felvonás köz­ben érkezett meg Gárdonyi és a felvonásvég előtt el is ment, pedig darabjának nagy sikere volt városában. 1903- ban Bécsben is bemutatták, de sikere nem volt, ahogy várták is. Nagy Andor, egyetemi hallgató (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom